A Kézilabda Védekező Játékosok Technikai és Taktikai Elemei

A sportjátékok, mint a kézilabda, alapvető összetevőkből épülnek fel, melyek a technikai, taktikai, atlétikai és pszichológiai-szociális komponensek. Egy játékos teljesítményét számos tényező befolyásolja a meccs minden pillanatában, mint például a labda, a rendelkezésre álló tér, a társak és az ellenfelek. Ezen tényezők komplex kölcsönhatásában kiemelkedő szerepet játszik a védekezés, amely a siker alapja lehet.

A Védekezés Általános Alapelvei

A védekezőtevékenység abban a pillanatban kezdődik, amint a csapat elveszíti a labdát. Ettől kezdve a védőknek nem lehet más céljuk, mint gyors visszavonulás, vagy szervezett védekezés közben valami módon meghiúsítani az ellenfél támadási kísérletét, és amilyen gyorsan csak lehet, visszaszerezni a labdát. A védekezés hatásossága általában annak egységességén és szervezettségén múlik, ezért általános alapelvek alapján szükséges a játékosok védőmunkájának összehangolása.

A csapattevékenység egységbe foglalja az egyéni és csoportos védekezési kísérleteket, kialakítva ezáltal a kézilabdázás legmagasabb szerkezeti egységét. A csapatstruktúra egyfelől megfelelő környezetet biztosít az egyéneknek arra, hogy speciális képességeiket a legmegfelelőbb pozícióban kamatoztassák. Másfelől pedig lehetővé teszi azt, hogy gyengéiket a társak kölcsönös segítségével palástolják. Ha minden helyzetben a focisták közötti, magas szinten szervezett együttműködés megteremtésén dolgozunk, a játékos ennek köszönhetően képes lesz gyorsabban megoldani a játék során adódó problémákat.

A játék jellegéből adódóan a támadók és a védők közötti testi érintkezés szükségszerű és elkerülhetetlen. Az ütközés a támadó- és védőjátékos testtel és végtagokkal történő dinamikus találkozása a szabályok által megengedett módon. A védőjátékosok feladatköre nem szűkíthető le csupán az ellenfél késleltetésére és feltartóztatására, de amennyiben arra jó alkalom adódik, kísérletet kell, hogy tegyenek a labda megszerzésére is.

A Védekező Játékosok Alapvető Technikai Mozgáselemei

A gyors támadásszervezés megköveteli egy olyan kiindulóhelyzet felvételét, amelyből a védő képes mindenkor és minden irányba elindulni, az egyensúlyát biztonságosan megőrizni, valamint az ellenfél feltartóztatása mellett gyors ellentámadást kezdeményezni.

Az Alaphelyzet

Az alaphelyzet egy olyan stabil, statikus egyensúlyi helyzet, amelyből a védekező játékos a lehető leggyorsabban tud minden irányba elmozdulni. Az optimális védekező alaphelyzet jellemzői:

• Lábak: vállszéles terpeszben lábfejekkel enyhén kifelé fordulva, térdben és bokában kissé hajlítva helyezkednek el.
• Karok: kissé feszített vállizomzattal, enyhén hajlítva, laza tartásban helyezkednek el a törzs mellett.
• Súlypont: mélyen, biztosítva a gyors irányváltoztatások lehetőségét.

Az Alapmozgás és Lábmunka

Az alapmozgás célja, hogy a védő olyan optimális helyzetbe kerüljön a támadóval szemben, hogy egy-egy elleni játékszituációban képes legyen annak feltartóztatására, továbbá szükség esetén ki tudja segíteni csapattársát, egyszóval jól illeszkedjen be csapata védekezési rendszerébe. A lábmunka a helyváltoztatás alapja, lehetővé teszi a folyamatos, gyors és pontos mozgást. Kielégítő alapmozgás hiányában a védőjátékos késve lép ki a kapura lövő támadóra, lemarad áttörő ellenfelével szemben, vagyis hátrányos helyzetbe kerül, és csak szabálytalanság árán képes feltartóztatni a támadót.

Specifikus Mozgáselemek:

• Kitámadó lépés: Az aktív, támadó szellemű védekezés lényeges eleme, ami lehetővé teszi a kapura lövés megakadályozását, a támadásszervezés megzavarását és a labda megszerzését egyaránt. Kitámadáskor a védő alaphelyzetből indulva néhány gyors futólépést hajt végre úgy, hogy a lábfejekkel közel mozog a talajhoz, majd enyhén előredöntött felsőtesttel érkezik egy új védekező alaphelyzetbe.
• Visszazárás: Gyors, apró lépésekkel a megváltozott játékszituációnak megfelelően rézsútosan hátrafelé történik, majd a játékos újra elfoglalja pozícióját a védőfalban.
• Oldalazó lépés: A hatásos védőmunka alapfeltétele, ami lehetővé teszi a védők rövid távolságra történő gyors szélességi mozgását, ezáltal az áttörő támadók feltartóztatását és a játékosok helycseréjének követését. A védőjátékos alaphelyzetből a mozgásirányba eső közelebbi láb kilépésével indul, és egy lapos, gyors, oldalirányú szökkenést hajt végre a lábak keresztezése nélkül.

A támadók változatos mozgásai állandó válaszreakciókra késztetik a védőket, ami viszont szükségessé teszi az alaphelyzet kiterjesztését. Az optimális talajkontaktus lehetőséget nyújt a védőnek a mindenkori, gyors irányváltoztatásra, viszonylag nagy terület takarására, ezáltal a támadó állandó felügyelet alatt tartására.

Karmunka és Törzsmozgás

A karmunka - összhangban a lábak mozgásával - egyrészt azok munkáját segíti, gyorsítja, másrészt szerepet játszik az egyensúly fenntartásában. A törzs a közbeavatkozás igényének megfelelően kisebb-nagyobb mértékű döntéssel, hajlítással és fordítással segíti a végtagok mozgását, koordinálja azok működését.

Sáncolás

A sáncolás - elsősorban a karok labda útjába történő helyezésével - az utolsó lehetőség az ellenfél gólszerzési kísérletének megakadályozására. Ez a technika a védekezés egyik legtipikusabb eleme, melynek jelentősége a kapura lövési technikák fejlődésével egyenes arányban nőtt. A sánccal taktikailag kettős cél valósítható meg: elsősorban a kapura lőtt labda útjának blokkolása, másodsorban pedig minél nagyobb kapufelület takarása.

A védők a támadóhoz közel lépve készülnek fel a sáncolásra, és akkor lendítik karjaikat a labda várható útjába, amikor a dobókar lövésre lendül. A sáncolás akkor a legeredményesebb, valamint akkor a legkisebb a labda ütése, amikor az még nem hagyta el a kapura lövő támadó kezét. A védőjátékos a levegőbe ugorva elveszíti biztos támaszhelyzetét, ezért a felugrásos sáncolásra csak akkor vállalkozzon, ha talajról nem érhető el a labda.

A Védekező Feladatkörök és Specifikus Technikai Elvárások

A játék fejlődése során kialakult védő feladatkörök lehetőséget adnak a különböző pszichofizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosoknak, hogy védőtevékenységüket a számukra legmegfelelőbb pozícióban fejtsék ki. A védekezés feladatkörei a külső védő, a belső védő, az előretolt védő, valamint a kapus, aki speciális védőfeladatot lát el.

Külső Védő

Külső védő pozícióban elsősorban alacsony-középmagas, kielégítő lábmunkával rendelkező, gyorsan induló játékos szerepeltethető hatásosan. Ezen tulajdonságok nemcsak a védőfeladatok ellátásához szükségesek, de jó alapot biztosítanak a gyors induláshoz is, aminek ez a pozíció a fő színtere, kiindulópontja. Szervezett védekezésben a külső védők a fő védelmi vonalban foglalják el helyüket, és védőtevékenységüket a védelem két szélén, külső oldalán igyekeznek kifejteni. A külső védő mozgásterülete meglehetősen behatárolt, főként a kapuelőtér-vonallal párhuzamos, oldalazó mozgás jellemzi, alkalomszerű kilépésekkel.

Főbb feladatok és technikai megvalósítás:

• A mozgáskörzetében tartózkodó szélsőt vagy az ideiglenesen odaérkező egyéb támadót területvédekezéssel, vagy ideiglenes emberfogással semlegesítse, mozgáslehetőségeit korlátozza, akadályozza meg a gólszerzést, esetleg, ha alkalom adódik rá, tegyen kísérletet a labda megszerzésére.
• Talajon mozgó támadóval szemben olyan gazdaságos alapmozgással rendelkezzen a védő, ami lehetővé teszi a támadójátékos folyamatos ellenőrzés alatt tartását. Célszerű már a labdaátvétel előtt megzavarni a támadót, ezzel megakadályozható, hogy a játékos egyáltalán labdát kapjon, vagy ha mégis megszerzi azt, támadási szándéka már csírájában elfojtható. A labdás támadót minél tovább kell tartani a kaputól, és mély lábmunkával követve célszerű az oldalvonal közelébe kényszeríteni.
• Levegőben mozgó támadóval szemben a védő törekedjen a biztos egyensúlyi és támaszhelyzet megőrzésére, és csak akkor hagyja el a talajt, ha azt a labdaszerzés vagy a sáncolás szükségessé teszi.
• Csökkent védekezési területének következtében a külső védőnek segítenie kell társai védőtevékenységét oldalazó mozgással, húzódással közép felé, és kilépő társa helyére mozgással, a beálló átmeneti őrzésével vagy az ellenfél helycseréje esetén váltással.
• Fő védőfeladatának ellátása és csapattársai segítése mellett a külső védővel szemben elvárás a dinamikus indulás, esetenként előindulás, ezzel a védekezést követő azonnali, gyors ellentámadás kezdeményezése.

Belső Védő

Belső védő feladatkörben elsősorban magas, erős, jó lábmunkával és helyezkedési érzékkel rendelkező, egészségesen agresszív, keményen védekező játékos lehet eredményes. Ezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek a nagy lendülettel kapura törő, erős, nagy testű átlövők feltartóztatására, átlövési, illetve áttörési kísérleteinek meghiúsítására. Szervezett védekezésben a belső védők a fő védelmi vonalban foglalják el helyüket, és védőtevékenységüket a védelem belső, középső szektorában igyekeznek kifejteni. Fő mozgásirányuk a zónázó feladatkörnek megfelelően elsősorban a kapuelőtér-vonallal párhuzamos, oldalazó mozgás, melyet alkalomszerű kilépések szakítanak meg.

Főbb feladatok és technikai megvalósítás:

• Az ellenfél átlövőinek zónázással, illetve alkalmi emberfogással történő feltartóztatása, mozgáslehetőségeinek korlátozása, gólszerzési kísérleteinek megakadályozása, esetleg a labda megszerzése.
• Emellett - központi elhelyezkedésükből adódóan - a középső védőknek a védekezés szervezéséből és irányításából is ki kell venniük a részüket.
• A talajon mozgó átlövőket célszerű jó talajkontaktussal, folyamatos oldalazó mozgással követni, állandó ellenőrzés alatt tartani, valamint kapura törési kíséreteik esetén kilépéssel, ütközéssel a labda megjátszását megakadályozni. Ha semmilyen megelőző módon nem sikerült az átlövőt feltartóztatni, és kapura lövést hajthat végre, úgy kísérletet kell tenni a lövés sáncolással történő semlegesítésére.
• A beállók állandóan a kapuelőtérvonal közelében tartózkodnak, ezért különös gondot kell fordítania őrzésükre, átadására-átvételére, valamint a labdaátvétel megakadályozására.
• Kiterjedt védőterületük nemcsak lehetővé teszi, de egyenesen megkívánja a védők összehangolt munkáját és egymás kisegítését. Amennyiben azt a játékszituáció megköveteli, néha rugalmasan helyet kell cserélni, és ki kell segíteni a hátrányos helyzetbe került védőtársakat.

Előretolt Védő

Előretolt védő feladatkörben elsősorban középmagas, magas, átlagos testfelépítésű, robbanékony, rendkívül jó lábmunkával és elővételező készséggel rendelkező játékos alkalmazható eredményesen. Ezek a tulajdonságok szükségesek az ellenfél mozgásához igazított gyors irány- és helyzetváltoztatásokhoz, a gyakran adódó ütközésekhez, az ellenfél gólveszélyes játékosának semlegesítéséhez vagy a labdaszerzés megkísérléséhez. Szervezett védekezésben az előretolt védők a fő védekezési vonal előtt, az előretolt védelmi vonalban foglalják el helyüket, és a zónázó védők előtt igyekeznek kifejteni védőtevékenységüket. Mozgásterülete meglehetősen nyitott, fő mozgásirányát elsősorban az határozza meg, hogy milyen feladatot lát el.

Főbb feladatok és technikai megvalósítás:

• Emberfogó feladatkörben: úgy helyezkedjen szembe támadójával, hogy minden irányú mozgását, de különösen a kapura törését szabályos ütközéssel, testtel tudja megakadályozni. Célszerű a támadót minél távolabb tartani a kaputól, lehetőleg kivonni a gólveszélyes területről.
• Zavaró feladatkörben: úgy helyezkedjen el zónázó társai előtt, hogy pusztán jelenlétével akadályozza egyrészt a támadók mozgását, másrészt a labdatovábbítás útját és így a támadásszervezést. Ebben a feladatkörben van a legtöbb lehetőség a labdaszerzésre, amit a játékos álcázott helyezkedéssel, jó ütemű közbelépéssel, a labdaszerzési technikák egyikével kísérelhet meg.
• Lévén a támadásokkal szembeni első szűrő, a kapura törések zavarása, gyengítése, esetleg megakadályozása már eleve nagy segítség a zónázó belső védőknek. Kiterjedt mozgásterülete, szabad elhelyezkedése és viszonylag kötetlen mozgáslehetőségei következtében az előretolt védőnek ideális lehetősége van a védőtársak kisegítésére.

Kapus

Kézilabdában és különösen védekezésben a kapus kiemelt fontosságú feladatkört tölt be. A kapura érkező labdák hárításával meghatározza az eredmény alakulását, jelentősen befolyásolhatja csapata játékát, a játékostársak önbizalmát és egész teljesítményét, sőt védéseivel mérkőzések sorsát döntheti el. Továbbá - lévén a legutolsó akadály a támadók előtt - védőtársai közül a kapus felelőssége a legnagyobb.

Elvárások és technikai elemek:

• Ennek a szerepkörnek az eredményes betöltése különleges személyiségjegyeket igényel: átlagos vagy átlagon felüli magasság, különösen nagymértékű hajlékonyság, rugalmasság, kitűnő reflexek, erős idegzet, kiegyensúlyozott lelkiállapot, bátorság, önbizalom, határozottság, jó helyzetfelismerési és anticipációs képesség - de mindenekelőtt kedv és elhivatottság a védéshez.
• Szervezett védekezésben a kapus a fő védelmi vonal mögött, a kapuelőtérben foglalja el a helyét, és elsősorban a kapu előtt, annak védésével fejti ki speciális tevékenységét. Fő mozgásirányát a labdajáratás útja határozza meg, melyet a gólvonal közelében, egy ellipszis alakú pályán, apró oldalazó lépésekkel követ.
• A kapus elsődleges védőfeladata - a kapura érkező lövések védése által - az ellenfél gólszerzésének megakadályozása. Feladatának ellátására a játék fejlődése során speciális kapuvédési technikák alakultak ki.
• Pozíciójából adódóan a kapusnak van a legjobb rálátása a védelemre és a támadójáték alakulására, ezért fő védőfeladata mellett szerepkörének további fontos része a védelem irányítása is, rövid, tömör szóbeli utasításokkal, segítve ezzel társai hatékony védekezését.
• Míg a hagyományos kapusiskola nagyrészt látványos elemeket tartalmazott, addig napjaink védési technikája célszerűbb, támadóbb szellemű, és a védés mozdulata már a gyorsindítás lehetőségét is magában hordozza.

Taktikai Szempontok és Játékhelyzetek Kezelése a Védekezésben

Míg a technikai készségek a fizikai végrehajtásra összpontosítanak (pl. dobás, passzolás és cselezés), addig a taktikai készségek a játékintelligenciát, a helyezkedést, a játék végrehajtását és a stratégiai döntéshozatalt foglalják magukban. A kosárlabda példáján keresztül is látható, hogy a taktikai tudatosság a csapat sikerének meghatározó tényezője. A védekezés sikere nagymértékben attól függ, hogy a csapat hogyan képes alkalmazkodni, idomulni a megváltozott játékhelyzetekhez, vagyis hogyan képes ellensúlyozni, illetve kihasználni a számbeli hátrányt, illetve előnyt.

Védekezés Számbeli Előnyben

Számbeli előny esetén természetes elvárás a védekező csapattal szemben, hogy ne kapjon gólt. Sőt a védők igyekezzenek lehetőleg gyorsan megszerezni a labdát, mert esélyük a gyors ellentámadásra - és így a viszonylag könnyű gólszerzésre - a csökkentett létszámú ellenféllel szemben kedvező. Ennek elérése érdekében - határozott labdaszerzési céllal - a védőtevékenységet elsősorban mélységben kell növelni anélkül, hogy ezzel a védekezés fellazulna. Célszerű, ha az extra védő a gólveszélyes terület közepén helyezkedik el, mert így előnyös helyzete lehetővé teszi társai kisegítését.

• A gólveszélyes területen, a saját térfélen vagy az egész pályán végrehajtott szoros, illetve laza emberfogás a legagresszívabb és így a labdaszerzésre legmegfelelőbb védekezési rendszer. Sőt az emberfogásos védekezés kockázata ez esetben csökkenthető a plusz egy védő biztosító szerepkörben történő felállításával.
• A vegyes védekezés valamennyi változata szintén jól alkalmazható, mert a létszámfölényt kihasználva az ellenfél játékszervezője vagy leggólveszélyesebb játékosa, sőt esetleg mindkettő egyéni emberfogással semlegesíthető.
• A területvédekezés 5:1; 4:2; és 3:2:1 formációi szintén hatásosan vethetők be számbeli előny esetén, amikor az extra védő határozott labdaszerzési céllal mintegy beépül a támadás második vonalába. Ily módon a zóna mélységben egy kissé megnyúlik, zavarva ezáltal a támadásszervezést és a folyamatos labdajáratást.

Védekezés Számbeli Hátrányban

Jóllehet egy játékos kiválásával a védekezés jelentős mértékben nehezedik, a gólszerzés megakadályozása ez esetben sem reménytelen. Sőt gyakran éppen egy játékos hiánya az a tényező, ami mobilizálja a védőtársak rejtett energiáit. Az könnyen belátható, hogy a kevesebb játékossal az emberfogásos védekezés megkísérlése értelmetlen és nem kecsegtet túl sok eredménnyel. Míg a vegyes védekezés alkalmazása esetén egy újabb játékos, az emberfogó kiválásával a védőfal túlságosan kinyílhat.

Ezért célszerű, ha a játékosok a fő védelmi vonalban elhelyezkedve egységes, jól záró védőfalat alkotnak, és túlságosan intenzív kilépések helyett inkább kiterjedt szélességi mozgással igyekeznek megakadályozni a támadók áttörési kísérleteit. Számbeli hátrányban különösen veszélyes az ellenfél beállóinak támadótevékenysége, akik helyezkedésükkel és elzárásaikkal nemcsak segítik átlövőtársaik játékát, egyúttal akadályozzák a védők szélességi mozgáslehetőségeit is. A védekező csapat célja egyértelműen a gól elhárítása.

Egy védekezési rendszeren belül a védők által elfoglalt pozíciók hirtelen megváltoztatása megzavarhatja a folyamatos támadásszervezést, sőt néha reálissá teszi a labdaszerzést. Például amikor a labda az egyik szélsőhöz kerül, a 6:0 területvédekezés 5:1 formációra való megváltoztatása nagyon hasznos manőver lehet. Abban a pillanatban, amikor a szélső megkapja a labdát, az azonos oldali belső védő kilép az átlövőre, így elszigeteli a szélsőt, aki ezáltal labdavezetésre vagy hosszú átadásra kényszerül. Egy másik belső védő aztán jó ütemű kilépéssel elhalászhatja az átadást, 4:2 formációra módosítva ezáltal az eredeti alapfelállást. A védekezési alapfelállás megváltoztatásakor azonban a játékosoknak ügyelniük kell arra, hogy ezzel ne lazuljon föl túlzottan a védőfal.

Játékvezetés és Taktikai Kiigazítások

A sport az állandó kiigazítások játéka, ahol a gyors döntéshozatal jelentheti a különbséget a győzelem és a vereség között. Az hatékony játékvezetés megköveteli a játékosoktól és az edzőktől, hogy olvassák a játékot, felismerjék a lehetőségeket, és a kulcspillanatokban a megfelelő stratégiákat alkalmazzák. A játék közepén végrehajtott taktikai váltásoktól kezdve a nagy nyomás alatt álló helyzetekben az óra ellenőrzéséig, ezeknek a készségeknek az elsajátítása elengedhetetlen a sikerhez.

Játék közbeni beállítások:

• Védelmi beállítások: Az emberfogásról zónavédekezésre váltás a behatolás elleni védekezés érdekében; a védekező nyomás növelése teljes pályás presszióval, ha a mérkőzés végén hátrányba kerül; a védekező párosítások beállítása a forró dobó hatásának korlátozása érdekében.
• Támadó beállítások: A térközök és a talajon való elhelyezkedés megváltoztatása, ha a védők összeomlanak a festékben; az ellenfél védekezési rendszerének kihasználása az elzárás-befutás (pick-and-roll) használatának kiigazításával; a gyengébb védekező játékosok megcélzása érdekében beállított játékok futtatása.

Időgazdálkodás és óraellenőrzés: A játékidő ellenőrzése az egyik legfontosabb taktikai készség. Azok a csapatok, amelyek hatékonyan manipulálják a tempót és a sebességet, a saját előnyükre diktálhatják a játék menetét. Ez magában foglalja a játék lelassítását (előny védése, ellenfél fárasztása) vagy felgyorsítását (hátrány ledolgozása, gyors pontszerzés) az adott helyzettől függően.

Az eltérések kihasználása: Az egyik legfontosabb taktikai előny a támadásban és a védekezésben egyaránt a pontatlanságok felismerése és kihasználása. Legyen szó méretbeli, sebességbeli vagy képességbeli előnyről, azok a csapatok, amelyek kihasználják ezeket a helyzeteket, nagyobb százalékos pontszerzési lehetőségeket teremtenek.

Cseles helyezkedéssel a védők befolyásolhatják a támadók döntéshozatalát, esetleg hibás alternatíva megválasztására kényszeríthetik őket. Például szabaddobásnál a sorfal szándékosan fedezetlenül hagyja a kapu egyik oldalát, ráadásul még a kapus is egy kicsit a takart sarkok felé helyezkedik, sugalmazva ezáltal a támadónak a közvetlen kapura lövés lehetőségét. Így a gyors gólszerzés reményében a támadó esetleg elhamarkodott lövést kísérel meg a fedezetlen oldalra, amit aztán a felkészült kapus könnyen háríthat. Kivételes képességű kapus esetén a védekező csapat megengedheti magának azt a kissé bizarr, de hatásos megoldást, hogy a labdaszerzés érdekében kedvező helyzet felkínálásával kapura lövésre ösztönzi az ellenfél egyik játékosát.

Utánpótlás-képzés a Védekező Technika Fejlesztésében

A Wiel Coerver holland edző által a hetvenes években kidolgozott módszer, melyet az Ajax utánpótlásképzésében alkalmaztak, didaktikai felépítését legjobban egy piramis diagram mutatja meg. Az alegységek, és így a piramis alapját a labdakezelés és a labda irányításának technikai aspektusa adja, ami ily módon kiindulópontot jelent a fiatal játékos képzéséhez.

Az utánpótlás-képzés haladóbb szintjén a cél a labdabirtoklás tökéletesítése, ami a labda megtartását jelenti a támadásépítés elejétől egészen a befejezésig. Személy szerint úgy gondolom, hogy taktikai periodizálást alkalmazhatjuk az utánpótlás-képzésben, de csak az U16-os korosztálytól kezdve, amikor az edző a saját játékosai erősségeire koncentráló játékmodellt alkalmaz a labdabirtoklás folyamatosságára irányuló törekvésen keresztül, az ellenfél pressingje alatt is.

A technikai elemek oktatása évfolyamonként differenciáltan történik:

• 5-6. évfolyam: Taposás alaphelyzetben. A védekezés kar- és lábmunkája.
• 7-8. évfolyam: Labda nélküli és labdát birtokló támadó védése.
• 9-12. évfolyam: Fokozódó lendületben, magasságban, távolságban csökkenő hibaszázalékkal végrehajtott technikai elemek.

Gyakorlati példák az alapvető védekező lábmunka elsajátítására:

• Jelzőszalagos fogójáték: Egy fogójáték, melyben a menekülő játékosok jelzőszalagot akasztanak a nadrágjuk hátuljába. Aki elveszíti a szalagot, kiválthatja magát a fogó szerepből. Ez fejleszti a védekező lábmunka alapjait.
• Halászos játék: A félpálya vonalán áll egy halász, a többiek az alapvonalon helyezkednek el. A halász oldalazó lábmunkával próbálja elkapni őket. Akit megérint az is halásszá válik.
• Kör mentén mozgás: Egy kijelölt kör mentén 3 játékos oldalazó lábmunkával mozog bármelyik irányba. Rövid idő után cserélnek.

tags: #a #vedo #jatekosok #technikai #elemei

Népszerű bejegyzések:

• A női labdarúgás elismeréséért vívott harc
• Új trendek az európai futballtranszferekben
• Videókártya-követelmények a PES és eFootball játékokhoz
• Viták a Puskás Aréna megáldása körül
• Kosárlabda szabályok az alapoktól a változásokig