A Dombóvári Kosárlabda Története: Ács István Szerepe és a DVMSE Fejlődése

A kosárlabda, ez a dinamikus sportág, gyökerei 1891. december 21-re nyúlnak vissza, amikor is James Naismith egy futballabdával kísérletezett, és kosárnak egy vackos kosarat használt, amelyet a tornaterem erkélyére, tíz láb magasra szereltetett fel. Az új játéknak nagy sikere volt, és Naismith 1892-ben 13 pontban rögzítette a játék szabályait. Azonban az első körzést még egy iskolaszolga segítette, aki létrán ülve vette ki a labdát a kosárból. Ez a sport, melyet a kanadai testnevelő tanár alkotott meg, hamarosan világszerte elterjedt, és Dombóvárra is eljutott.

A Kosárlabda Szakosztály Megalakulása Dombóváron

Dombóváros sportéletében jelentős mérföldkő volt, amikor 1944-ben létrejött a kosárlabda szakosztálya. A kezdetekben Dr. Dobos Jenő intézőnek köszönhetően indult el a szakosztály szervezése, akinek szervezőképessége még nehéz időkben is szinte lehetetlent nem ismert. Őt követően Arató Gyula vette át a vezetését, aki a szakosztály elnökeként az év végi beszámoló közgyűlésen már így értékelt: „szakosztálynak 10 igazolt férfi tagja van”. Az első csapatokban olyan nevek szerepeltek, mint József és Gróf József (Öcsi).

A Kezdeti Évek és Az Első Kihívások

A kezdetek azonban nem voltak zökkenőmentesek. Egy 1947-es hétvége a vasutasok számára vereséggel végződött, 52-18-ra kaptak ki. Az ezt követő három év hullámzó teljesítményt mutatott. Az 1961-es bajnokságot az V., 1962-ben a VII. helyen zárták. Az 1964/1965-ös bajnokság őszi fordulójában az V., a tavaszi szezonban már csak a IX. helyen sikerült megszerezni a helyezést. Mint általában a rossz időszakok után, most is edzőváltás következett.

A Dombóvári Vasutas Sportegyesület (DVMSE) szakosztálya 1960-ban már bronzéremmel zárta a megyebajnokságot. Ekkor olyan játékosok léptek a küzdőtérre, mint Hadi Cs László, Szűcs István és Nagy István. A Villámtorna első helyezésében - a PVSK előtt - már az ő pontjaik is benne voltak.

Az Utánpótlás-nevelés és a Nehéz Idők

A szakosztály vezetése kiemelten fontosnak tartotta az utánpótlás nevelését. Mesterház Csaba testnevelő tanár kedveltette meg a diákokkal a kosárlabdát, és 1992-ben munkájáért kitüntetést is kapott. A vasutas sportegyesület a csapatot támogatta, utazásaikhoz vasúti szabadjegyet biztosítva.

Az Őri Sándor, Kurcz Ernő, Balatoni András, Szombat Tibor, Bogdán Győző, Egyed László, Krajcár Antal, Czétány László, Halmosi Ferenc, Weisner Konrád, Durczi Balázs, Réz József, Rosta Tibor és Kiss Ernő alkotta csapat irányítását dr. Dobos Jenő vette át, a szakosztály intézője pedig Lapp János lett. Az 1965/1966-os évad biztatóan indult, felcsillantotta a reményt a magasabb osztályba jutásra, bár a fináléba csak a II. helyig jutottak el. Az 1966/1967-es szezonban úgy a férfiak, mint a nők, továbbra is a megyebajnokságban küzdöttek, melyet a férfiak IV., a nők a III. helyen fejeztek be.

1968-ban egy központi rendelkezés kötelezte az egyesületeket női- és férfi serdülő csapatok alapítására. Ennek eleget téve a következő szezonban már két csapatot indítottak a 14-15 évesek kiválasztó versenyén, ahol a lányok bronzérmet, a fiúk IV. helyet szereztek meg. Az 1967/1968-as bajnoki évadban megint felcsillant az NB. II-be jutás reménye. A megyebajnokságot fölényesen megnyerték, de az osztályozó mérkőzéseken a továbbjutás nem sikerült. Legközelebb 1969/1970-ben kínálkozott ismét lehetőség, de sajnos ez most sem sikerült. A többszöri sikertelen továbbjutási kísérlet után Bogdán Győző, Horváth Károly, Krasznai Ervin (Nenó) és Czétány László befejezték az aktív kosárlabdázást.

A 1974-1983 közötti időszak nehéz időket jelentett a férfi csapat számára. A tornaterem nem felelt meg az előírásoknak, emiatt ebben nem rendezhettek bajnoki fordulókat. Ha az időjárás engedte, akkor a bitumenes pályát használhatták. Ennek következményeként még a hazai találkozóikat is idegenben, Pécsett, a PVSK-pályán játszották. Ez megfosztotta a csapatot a szurkolói tábortól, ami esetenként az eredményt is befolyásolhatta volna, másrészt az elmaradt bevétel, a pályabérleti díj és a csapat ellátásának költségei növelték az egyesület anyagi terheit.

Az 1976-os év 14 játékossal és edzőválsággal indult, ami miatt még az edzések is később kezdődtek el. A gépezet, ha csikorogva is, de lassan beindult. A Georgikon Kupán már „ezüstösek” lettek. Távolabbi célkitűzés volt a XI. helyen végezve bennmaradni az NB. II-ben. A tervet túlteljesítették; a VIII. helyen fejezték be az alapbajnokságot. A Tolna megyei Testnevelési és Sporthivatal időközben megemelte a szakosztály anyagi támogatását. Ebből már egy 2 hetes edzőtáborra is futotta a Burgoszi Építőknél Bulgáriában, amit a dombóváriak 1976-ban viszonoztak egy 2 hetes vendéglátással.

Erdősi Lajos - aki 1983-1990 között szakosztályvezető volt - 1976-ban azzal az elképzeléssel vállalta a csapat vezetését, hogy a bajnokságban legalább a VII-VIII. helyen végeznek, amit sikerült is megvalósítani: a VIII. helyen zárták az idényt. A csapat az alapbajnokság mellett különböző kupa küzdelmekben is rendszeresen részt vett, mint az MNB-n és a Kiskun Kupán, utóbbiról 1976-ban egy aranyéremmel tértek haza. Jutalmul a csapat 10 napot töltött Jugoszláviában, a jelenjei kosárlabda csapat meghívására. Az, hogy több külföldi csapat is megfordult az egyesület háza táján, tovább növelte a kosárlabda népszerűségét.

1977-ben a csapat - Parkot István (Kicsi), Takács Gyula, Ruzsicska Ferenc (Nyúzó), Mór Zoltán, Erdősi Lajos edző, Bogdán Győző, Haraszti Ferenc, Illés Péter (Csuma), Tamási Zoltán (Zdenkó), Tahi József, Bálint József és dr. Dobos Jenő szakosztályvezető - a IV. helyen végzett az NB. II-ben. 1976-1979 között javarészt a középmezőnyt uralták, 1979-től viszont már szinte minden évben a dobogó valamelyik fokán álltak. A férfi csapat stabil tagja lett az NB. II-es osztálynak.

Az Áttörés és Ács István Szerepe

Az 1984/1985-ös szezont már saját otthonukban, kitűnő körülmények között kezdhették el a játékosok. A DVMSE egy újjászervezett csapattal vett részt az NB. II. bajnokságban Dr. Dobos Jenő irányításával. Ebben az évben a pécsi Postás tornát, ahol az első helyen végeztek, nagy diadalnak könyvelték el. A diadalmas menetelés az NB. II. tabella első helyéig vezette őket, és a DVMSE csapatát megválasztották a megye legjobb csapatának! Téli alapozással és jó ellátással készültek a tavaszi folytatásra, ahol a Pécsi Postás elől hozták el az első helyet. Ezen a tornán a legjobb játékos Ács István lett.

A tavaszi bajnoki szezon ennél sokkal jobban sikerült. Kaposváron, a Honvéd Táncsis SE ellen várt rangadó a vasutasokra, melyre különbuszokkal szállították őket. A listavezető DVMSE hét ponttal győzött, és ezzel a Nyugati csoportban az I. helyen végzett. 1985-ben a város először ünnepelhetett NB. győzelmet. A szakosztály becsületére legyen mondva, a sikerek ellenére sem csak a mának élt, és kiépítette az utánpótlás piramisrendszerét. Már a győztes csapatban is több saját nevelésű játékos volt. Ekkor közel 100 kosárlabdázót számlált a szakosztály, előkészítő csoportot indítottak IV-V. osztályosoknak, volt úttörő és serdülő csapatuk.

A távozó Horváth Károly után Gróf Attila lett a csapat edzője, majd 1986-1988-ig ifj. Szittya Imre (Kis Napóleon) volt a csapat mestere. A csapatot ekkor erősítette Bogdan Kostić (Partizan Beograd) és Chudeus Lesek (Slask Wroclaw, 175-szörös válogatott), akik sikeresen beilleszkedtek és sok örömet szereztek játékukkal.

A Felsőbb Osztályok Küszöbén

Kis Sándor irányításával az 1989/90. bajnoki idényben a csapat tovább folytatta sikeres menetelését, melynek eredményeként bejutott a hőn áhított felsőházba, az NB. I/B-be. A VII. Balaton Füzér Kupán, több külföldi együttes mellett, nem kerültek be az első négy közé. Miedzik Jacek, a triplakirály hat évig játszott a DVMSE kosárlabda csapatában.

Az 1991/1992-es évad baljós előjelekkel kezdődött, ekkor Horváth Károly tért vissza a kispadra, aki maga is 10 éven keresztül kosarazott a vasutas csapatban. Az elkövetkező bajnoki idény egyetlen célkitűzése a biztos bennmaradás volt az NB. I/B-ben. A csapatot Puskás, Vavra és Vojvoda erősítették. A palánk alatt olyan ellenfelekkel kellett megmérkőzniük, mint a BP. SE, Kaposcukor SE, Sopron KC, Baja, Videoton SC, Csepel SC, ASE, MAFC, Deka RT SE, Alba Regina Építők, ZTE, Szeged SC és a Körmend legénysége. Az évad nem kezdődött valami jól, rendre vesztesen hagyták el a küzdőteret, és hamarosan a X. helyen találták magukat. A győzelmek végül az Alba Regina (88-85), a szegediek (106-98) és a MAFC (103-100) ellen sikerültek, amellyel a tabella IX. helyén végeztek. Az MNK sem hozta meg a várt szerencséjüket, a csapatot a PVSK búcsúztatta. Az NB. I/A-ra már csak a rájátszás adott némi reményt, de a Falca elleni vereség pontot tett a küzdelmek végére.

A DVMSE az 1992/1993-as évadban egy teljesen átszervezett csapattal indult a bajnokságban. Takács Sándorral viszont erősödött a csapat. A célkitűzés is megfelelő volt: NB I/B-ben az első négy hely valamelyike. A Horváth Károly - Czimbalek Csaba edzőpáros fiai a II. helyen zárták az alapszakaszt. Újabb lehetőség kínálkozott az A-csoportba jutásra. A nagyok árnyékában az ifi csapatnak is jól ment.

Az Utánpótlás Aranykora

1993. március 26-án emlékezetes esemény színhelye volt a kosárlabdacsarnok, melynek díszvendége dr. Dobos Jenő, a város díszpolgára volt. Eljött Horváth Frigyes, az MKOSZ főtitkára és dr. Fazekas István, a város polgármestere is. Dr. Dobos Jenő köszöntötte a vendégeket, majd röviden ismertette a kosárlabda múltját a városban. A színvonalas találkozóknak köszönhetően az elkövetkező évek során kialakult a csapat 600-700 fős törzsközönsége, amely nem egy alkalommal segítette át kritikus pillanataiban kedvenceit. A szakosztály a következő idény céljaként az NB. I/A-ba jutást jelölte meg.

Közben zajlott az alapbajnokságon kívüli élet is. 1993/1994-ben a csapat a hagyományos és már nemzetközi tornának elismert - almatatai, kazahsztáni csapat is indult ezen - Gunaras Kupát megnyerte. A szurkolók itt találkozhattak először a csapat új edzőjével, Németh Józseffel. A csapat teljesítette a célkitűzését, az első négy között végzett a B-csoportban. A rájátszásban a XX. hellyel a feljutás nem sikerült.

1994/1995-ben a szakosztályt már Bálind József irányította. Az edzői feladatokat a felnőtteknél Németh József, az ifiknél Molnár István látta el, aki emellett a „nagy” csapat meghatározó játékosa volt. Az ifi csapat eredményes évet zárt, az NB. I/A-ban II., a rájátszásban a IX. helyen végzett. A zalaegerszegi csapatnál felfedezett szabálytalanság miatt a DVMSE óvást nyújtott be, amelyet jogosnak ismertek el, és így bejutottak a dombóvári rendezésű döntőbe. Talán soha nem ismételhető meg az a nap, amikor az ifi csapat Molnár István edző vezetésével 1995. február 19-én, 1500 néző előtt, fergeteges iramú mérkőzésen, a szurkolótábor lelkes biztatása mellett megnyerte az Országos Ifjúsági Kupát (OIK) a B.Honvéd SE ellen.

A vasutas fiúk, Panta István, Krasznai Milán (112-szeres ifi válogatott, Európa-bajnokságon is szerepelt), Nyári Attila, Molnár György, Balogh László, Szili Tamás, Berta Balázs, Szőke Szabolcs, Vörös Viktor, Vati Krisztián, Lehőcz Márió és Tóth Attila összeállításban alkották a győztes csapatot.

Folyamatos Küzdelem és Új Arcok

Alig egy héttel az 1995/1996. évi bajnoki rajt előtt a XI. alkalommal megrendezett Gunaras Kupa már a DVMSE vitrinjében díszelgett. A torna legjobb irányító játékosa a dombóvári Kozma Tamás volt. A csapat Panta, Kozma, Krasznai M, Erupkin, Kerényi, Kis S, Kis A, Halmai, Kovács N., Bosznia összeállításban szerepelt, Molnár István edző vezetésével. 1995 tavaszán edzői helycsere történt: Németh József helyett Molnár István lett a felnőtteknél az edző. A felnőttek a XVII. helyen végeztek.

Az 1996/1997-es bajnokságban a csapat Radovics, Szőke, Lacházi, Miklóssy, Milivojsa, Panta, Kovács, Bosznia, Trupp, Jani és Halmai összeállításban szerepelt, és magabiztos teljesítménnyel, újból kiharcolta az NB I/A tagságot. Az 1997/1998-as évad ígéretesen indult az NB I/A-ban, azonban a Körmend elleni mérkőzésen Alexandar Milivojsa, a csapat meghatározó játékosa szegycsonttörést szenvedett, ami rányomta bélyegét a további szereplésre. Milivojsa még a rájátszásban sem tudott a csapat rendelkezésére állni.

Az 1998/1999-es bajnoki szezon előtt Miskolcon nemzetközi felkészülési tornán vettek részt egy IV. hely erejéig. A XV. Gunaras Kupát immár szokás szerint megnyerték. „Bravúr az oroszlánbarlangban”: az addig veretlen listavezető Székesfehérvári KC-t otthonában győzték le (59-60) a dombóváriak. A mérkőzésen Gavrilovics és Krasznai keze tévedhetetlennek bizonyult. Az ősz meccseként emlegették a Százhalombatta elleni összecsapást. A mérkőzés rászolgált a jelzőre, melyen Trupp remek játékával, Boszniai tripláival 102-77 arányban taroltak. Eközben Bálint mester fiai „másoltak” a felnőtteket, 21 ponttal nyertek a Batta ellen.

A DVMSE-Nyíregyháza KE-Isobau mérkőzés sorsdöntő volt (72-69), a dudaszó pillanatába Szőke kosara állította be az eredményt. Ezzel a csapat elsőként jutott tovább a rájátszásba. A IX-XVI. helyért Hódmezővásárhely ellen léptek pályára. A DVMSE jól vette az akadályokat, és egyéves szünet után ismét az A-csoportba jutott. Radovan Pesics (Kraguljevac) és Kevin Shand Kanadából csatlakozott a csapathoz, az ifiből Krasznai Tibor és Sopronból Beák Gábor kerültek fel. Egy nemzetközi tornán Görögország, Bulgária, Románia, Oroszország, Lengyelország, Hollandia, Franciaország és Svájc csapatai vettek részt. A DVMSE Gavrilovics, Panta, Szőke, Jani, Érsek, Pesics, Szili, Bosznia, Tamás, Trupp kitűnő játékkal a döntőig jutottak. Az elkövetkező bajnokság célja a bennmaradás volt.

A DVMSE-ASE mérkőzést 79-78-ra nyerték, a Debrecen-DVMSE találkozón 60-64-re győztek, és Budapesten a Honvéd otthonában nyertek egy ponttal Érsek utolsó másodperces triplájával. Szeptember végén az V. helyen álltak, novemberben visszacsúsztak a VII. helyre, de két újabb elvesztett mérkőzést követően már csak IX. helyen álltak. A sorozatos kudarcok következményeként edzőváltás következett: Molnár Istvánt Goran Mijovics követte. Az alsóházi első mérkőzés sem kezdődött jól, tizenkét pontos vereséget szenvedtek Nyíregyházán. A SMAFC ellen 13 pontos győzelem következett, ami az edző szerint az „akarat diadala” volt. A Tiszaújvárosi Phonix-KK-tól elszenvedett vereséggel már nehéz helyzetbe került a Dombóvár. Egy szalagcím a Tolnai Népújságból „fogyóban DVMSE esélyei” címmel jelent meg. Puskás, Vavra és Vojvoda távoztak, de Patricák Lee-t sikerült megtartani az egyesületnek, ami igen csak jó húzásnak bizonyult, mivel Lee vezéregyénisége volt a csapatnak, meccsenkénti átlaga 26 pont volt a szezon végére! Új edző került a csapat élére Déri Csaba személyében. Ez a szezon a Körmend elleni vereséggel kezdődött, egy meglepő idegenbeli győzelem viszont Nyíregyházán nagy lökést jelentett a csapat számára.

tags: #acs #istvan #kosarlabda #rozi

Népszerű bejegyzések:

• Utánpótlás-nevelés a Juventus Akadémián Magyarországon
• 1897 – a futball forradalmi éve
• Részletek az Alba Ipari Parkról
• Gyerek focicipők a fiataloknak
• A klub súlyos pénzügyi helyzete