Az Afrikai Nemzetek Kupája Döntőjének Története: Marokkó Felemelkedése és Szenegál Második Győzelme
A 35. labdarúgó Afrikai Nemzetek Kupája döntőjét, amelyben Szenegál és a házigazda Marokkó csap össze, mindkét válogatott másodszor lehet aranyérmes. A házigazda Marokkó közel ötven év után nyerhet ismét aranyérmet, miközben nagy felháborodást váltott ki és Afrika szerte lázonganak a kontinentális labdarúgó-szövetség (CAF) döntése ellen, miszerint 2028-tól négyévente kerül majd megrendezésre a torna.
A Döntőbe Vezető Út és Történelmi Előzmények
Az elődöntőben a 2021-es bajnok Szenegál a Mohamed Szalah-val felálló Egyiptomot ejtette ki, míg Marokkó tizenegyespárbajban győzte le Nigéria csapatát, így 22 év után jutott ismét döntőbe. A marokkói játékosok extázisban ünnepelték a döntőbe jutást az Afrikai Kupán. Marokkó az eddigi egyetlen ANK-aranyérmét 1976-ban szerezte, vagyis ötven év után érhetett újra a csúcsra. Akkoriban azonban még teljesen más volt a torna lebonyolítása, nem volt döntő, körmérkőzések után dőlt el a trófea sorsa.
Szenegálnak negyedszer nyílt esélye az aranyérem megszerzésére, ám eddig csak egyszer tudott nyerni, mivel 2002-ben Kameruntól, 2019-ben pedig Algériától kapott ki. Marokkó a 15. olyan nemzet, amelynek sikerült rendezőként bejutnia a sorozat fináléjába és Tunézia (2004), Egyiptom (2006), illetve Elefántcsontpart (2023) után zsinórban a negyedik lehet, amely elhódíthatja a trófeát.
A mostani volt a két csapat 32. hivatalos találkozója. Hét döntetlen mellett hatszor született szenegáli győzelem és 18-szor nyert Marokkó. Ám nemcsak az egymás elleni mérlegük miatt számít utóbbi esélyesebbnek, ugyanis az elmúlt években olyan fejlődés indult, ami a világ élmezőnyébe repítette a marokkói labdarúgást.
Marokkó Felemelkedése a Világfutballban
Marokkó először az 1970-es világbajnokságon szerepelt, de már a csoportkör után kiesett, mivel csak Bulgária ellen tudott pontot szerezni. Bár az 1986-os mexikói vb-n túlélte a csoportküzdelmeket, az ezredforduló után mélyre került a marokkói futball, ugyanis 20 éven keresztül nem sikerült kijutnia egyetlen vb-re sem. A fordulópontot egyértelműen a 2022-es világbajnoki szereplés jelentette, ahol Marokkó egyedüliként zárta kilenc ponttal a csoportkört, majd első afrikai és arab csapatként elődöntőig jutott Katarban. Bár a bronzmeccsen 2-1-re kikaptak Horvátországtól, ez a bravúros menetelés megmutatta, hogy az addig jobbára csak lesajnált afrikai csapatokat komolyan kell venni.
Marokkó jelenleg 11. helyen áll a FIFA világranglistáján, ami a legelőkelőbb az afrikai csapatok között. Csupán a vasárnapi rivális Szenegál tudott afrikai csapatként a legjobb húszba kerülni. A 20 meccs óta veretlen marokkói labdarúgó-válogatott legutóbb augusztusban kapott ki, akkor nagy meglepetésre az emberhátrányban játszó Kenya verte 1-0-ra, de az elmúlt két évet tekintve is ez az egyetlen fiaskó.
A Marokkói Futballcsoda Titka
A marokkói válogatott sikerének egyik legfőbb alappillére a mentalitás. A katari vb-vel nagyon magasra tette a lécet a válogatott, ám az ott elért szenzációval felérő eredmények nem csupán a véletlennek köszönhetőek. A felnőtt csapat mellett a korosztályos válogatott is eredményes volt. Marokkó tavaly tavasszal megnyerte az U20-as világbajnokságot, az U17-es vb-n pedig történelmi sikert ért el, miután 16-0-ra győzte le Új-Kaledóniát, vagyis a jövőt illetően is van ok a bizakodásra.
A párizsi olimpián bronzérmet nyert Marokkó tavaly nyáron megnyerte az Afrikai Nemzetek Bajnokságát (CHAN), majd decemberben Katarban hódította el az Arab kupát. Ebben kulcsszerepe volt a marokkói futballikonnak, Tarik Sektiouinak, aki a B válogatott szövetségi edzőjeként mindössze 18 hónap alatt érte el a történelmi sikereket. Érdekesség, hogy sem ő, sem pedig az A válogatott szövetségi kapitánya, Walid Regragui nem dolgozott korábban Európában.
Hogyan vált Marokkó Afrika futballóriásává Afrika
A marokkói válogatottban viszont rengetegen játszanak Európában. A keretben angol, spanyol, olasz, német és francia élvonalból is vannak játékosok, de a legnagyobb sztár egyértelműen a PSG-vel tavaly mindent megnyert jobbhátvéd, Asraf Hakimi, akit a 2025-ös év legjobb afrikai játékosának is megválasztottak. Rajta kívül kiemelkedik még a Manchester Unitedet erősítő Nusszair Mazraoui és a Real Madrid támadója, Brahim Diaz, aki az elődöntőig mind az öt mérkőzésen szerzett egy-egy gólt, így vezeti a torna góllövőlistáját.
Azon túl, hogy a valaha volt legtehetségesebb generáció jött össze, a válogatottat az egység jellemzi. Ezt jól tükrözi, hogy bár több játékos is külföldön látta meg a napvilágot, a hazaszeretetük és a gyökereik miatt Marokkót választották a szülőhazájuk válogatottja helyett. A szemléletváltás nemcsak a válogatottnál mutatkozik meg, hanem a marokkói klubcsapatoknál is. Az elmúlt tíz évben három marokkói klub, a Wydad, a Raja és a Berkane összesen tíz afrikai bajnoki címet szerzett, ami komoly dicsőség az ország futballjának. Az edzőképzés is fejlődött, aminek köszönhetően olyan trénerek kerültek ki, mint Houcine Ammouta, Hoalid Reguragui, Tarik Sektioui, Jamal Sellami, vagy Mohamed Ouahbi. Az említett edzők összesen kilenc trófeát nyertek Marokkónak. Marokkó felemelkedése a pályán kívül is érzékelhető. Nem meglepő, hogy a 2030-as világbajnokság társrendezője lesz Spanyolország és Portugália mellett.
Walid Regragui, a kapitány a kritikák kereszttüzében
A döntő előtt a marokkói szövetségi kapitány, Walid Regragui elárulta, nehéz heteken van túl, mivel komoly nyomás nehezedett rá és szerinte igazságtalan kritikákat is kapott. „Nemcsak egy átlagos kritika volt. Úgy éreztem, mintha egy igazságtalan lejáratókampány zajlana ellenem, de ilyen a futball. A csapat kiállt mellettem, én pedig azt kértem a játékosoktól, hogy a pályán reagáljanak és mutassák meg, mit tudnak. Marokkóban minden vereség, de még a döntetlen is katasztrófának számít. Ez a valóság. Szerencsére a szurkolók nagyrésze támogat minket. Élvezzük ennek az aranygenerációnak a gyümölcsét, de nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk” - nyilatkozta a kapitány, aki hozzátette, óriási büszkeség lenne fél évszázad után megnyerni a tornát.
Vita az Afrikai Nemzetek Kupája Jövőjéről
Az Afrika Kupa megnyerése azért is lett volna fontos mindkét főszereplőnek, mert a jövőben erre már sokkal ritkábban lesz lehetőség. Az Afrikai Labdarúgó-szövetség decemberben ugyanis bejelentette, hogy 2028-tól négyévente rendezi meg a tornát. A radikális reform több afrikai szövetségnél is kiverte a biztosítékot, mivel állítólag előzetesen nem tájékoztatták őket erről - írja a The Guardian.
A cikk szerint a négyéves ciklus bevezetését a CAF alelnöke, a marokkói futballelnök, Fouzi Lekjaa és a nemrég négymeccses eltiltást kapott kameruni elnök, Samuel Eto’o is támogatta, ám a döntést a CAF végrehajtó bizottsága végül anélkül hozta meg, hogy az 54 afrikai futballszövetség szavazott volna róla, márpedig az alapszabályok szerint egy ilyen reformot csak a CAF közgyűlése hagyhat jóvá. Az érintett szövetségek most a Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordulhatnak, s amennyiben beigazolódik a gyanú, úgy akár semmisnek is minősülhet a döntés.
„Arról volt szó, hogy Marokkóban megvitatjuk a kérdést, de végül erre nem került sor. Ez öngyilkosság. Ha lett volna közgyűlés, és minden elnök szavazhatott volna, akkor soha nem kapott volna zöld jelzést az ötlet” - mondta egy neve elhallgatását kérő futballelnök. Egyesek szerint a döntés mögött külső nyomás - elsősorban a FIFA és az európai klubok részéről - áll, akik a versenynaptárhoz való igazodást sürgetik. A reformot ellenzők között van Constant Omari, korábbi CAF alelnök is, aki szerint az Afrikai Nemzetek Kupája négyévente történő rendezése komoly gazdasági és sportfejlesztési hátrányt jelenthet a kontinensnek. Omari szerint hamarosan törölni fogják a nemzetközi versenynaptárból az Afrikai Nemzetek Bajnokságát is, amit a hazai bajnokságokban szereplő játékosoknak tartanak fenn. „Ez katasztrófa lenne a helyi játékosaink számára” - mondta az afrikai futball egyik legbefolyásosabb és legvitatottabb elnöke, aki korábban a FIFA vezető testületének is tagja volt és 18 évig irányította a kongói labdarúgást.
A Döntő Drámai Pillanatai: Szenegál vs. Marokkó
Félévszázados „átkot” tervezett megtörni a remek tornát produkáló és 26 mérkőzés óta veretlen, házigazda Marokkó az Afrikai Nemzetek Kupáján: 1976 után újra elhódítani a trófeát. A Valid Regragi szövetségi kapitány által irányított csapatnak a 2022-es világbajnoki negyedik helyezés után erre is megvolt minden esélye, a rabati, hazai közönség támogatása mellett csatasorba állt minden nagy marokkói sztár Jaszin Bunutól Asraf Hakimin vagy Nusszair Mazrauin át Brahim Díazig. De arra lehetett számítani, hogy nem potyognak majd a gólok, hiszen az eddigi hat-hat meccsén Marokkó egy, Szenegál pedig két gólt kapott a tornán.
Nagy iramot, kevés helyzetet és rengeteg szabálytalanságot hozott az első félidő. Miközben mindössze két lövés találta el a kaput (mindkétszer a szenegáliak részéről), tizenháromszor kellett szabadrúgást ítélni… Az első negyvenöt perc kétségkívül legnagyobb helyzete Iliman Ndiaye nevéhez fűződik a 38. percből, amikor remek oldalváltás után ziccerben törhetett kapura a szenegáli középpályás, de 12 méterről, jobbal leadott lapos lövésébe óriási bravúrral, jobb lábfejjel bele tudott érni Jaszin Bunu, aki a Nigéria elleni elődöntő nagy hőse is volt. A 46. percben, még a szünet előtt pedig a saját bejelentése szerint utolsó Afrika-kupa-meccsén játszó Sadio Mané lőhetett volna gólt, de nyolc méterről, jobbal a jobb kapufa mellé lőtt. Míg többet birtokolta a labdát a hazai pályán szereplő észak-afrikai együttes, a „támadóharmadban” egyáltalán nem volt hatékony, míg Szenegál jól „altatott”, miközben képes volt váratlan, gyors kontrákat vezetni.
A második félidő elejét azonban nagyon megnyomta Marokkó, hosszú percekre beszorította a kapuja elé a szenegáli csapatot, Asraf Hakimi, a jobbhátvéd lényegében folyamatosan fenn maradt az ellenfél tizenhatosánál. Keményen letámadták már a labdakihozatalokat is az „Atlasz oroszlánjai”, nem találta a játékát ezekben a percekben Szenegál. Nagy helyzet is kialakult az 58. percben, amikor Bilal el-Hanusz jobbról remekül középre tett labdáját Ajub el-Kabi néhány méterről ballal mellé tudta rúgni. Foghatta a fejét, óriási helyzet volt! Majd öt perccel később El-Kabi lövését blokkolták a szenegáliak, de így volt jó a lecsorgó labda Abde Ezalzulinak, aki viszont három méterről csúnyán ellőtte a labdát keresztben a kapu előtt. Ezalzulinak a 80. percben is kínálkozott egy jó lövőhelyzete, de a labdája lepattant a földre, így Edouard Mendy könnyedén védeni tudta.
A 90. percben erre is, arra is eldőlhetett volna a meccs: előbb Jaszin Bunu úszott a levegőben, hogy kitolja a jobb felső sarok elől Idrissa Gueye 15 méteres, ballábas lövését, majd a túloldalon Abde Ezalzuli hat méterről, eléggé éles szögből lőtt ballal a kapu fölé. A 93. percben úgy tűnt, Szenegál betalál, Abdoulaye Seck fejesét azonban érvénytelenítették les miatt. Majd a nyolcperces hosszabbítás hatodik percében nehéz helyzetbe került a játékvezető: marokkói szöglet közben El Hadji Malick Diouf lerántotta a kapu előtt Brahim Díazt, a bíró pedig hosszas VAR-vizsgálat után tizenegyest ítélt.
Ám váratlan fordulat következett: a szenegáliak nem voltak hajlandóak elfogadni a döntést, Pape Thiaw szövetségi kapitány hívására levonultak a pályáról, és bementek az öltözőbe. Hosszas tanakodás után (Sadio Mané a jelek szerint azon az állásponton volt, hogy menjen vissza a csapat a pályára, ő nem vonult be az öltözőbe) a szenegáliak végül visszatértek. A sértett, Brahim Díaz végezte el a büntetőt, de a Real Madrid játékosa - aki a torna gólkirálya lett öt találatával - pocsék megoldást választott, Panenka-módra löbbölt alá a labdának, Edouard Mendy pedig köszönte szépen az ölébe pottyanó labdát. Brahim Díazt nem sokkal később lecserélték, a kispadon sírt a történtek után.
Jöhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás, amelynek negyedik percében egy jól eltalált átlövés eldöntötte a kupa sorsát: kisebb szóló után Pape Gueye 16 méterről, ballal kilőtte a bal felső sarkot, a léc segítségével. Marokkó aztán még mélyebbre került lelkileg, mert jött a ráadás, Pape Gueye a 94. percben szerzett gólt. Marokkó utána már hiába hajtott az egyenlítésért, csak lécig jutott Najef Aguerd fejese révén a 108. percben. Szenegál borította a papírformát, és megnyerte története második Afrika-kupáját.
A 35. Afrikai Nemzetek Kupája döntőjének eredménye
Rabat
| Csapat | Eredmény | Gólszerző |
|---|---|---|
| Szenegál | 1-0 (h.u.) | P. Gueye (94.) |
| Marokkó | 0-1 (h.u.) | - |
Az ANK Trófea Nélküli Legendái
Az Afrikai Nemzetek Kupájának története hemzseg az emlékezetes pillanatoktól, ikonikus csapatoktól és korszakos egyéniségektől. Mégis akad egy különösen fájó közös pont számos afrikai legenda pályafutásában.
- Didier Drogba: Az elefántcsontparti futball ikonja öt Afrika-kupán szerepelt, kétszer döntőt is játszott, de mindkétszer alulmaradt tizenegyesekkel - 2006-ban Egyiptom, 2012-ben Zambia ellen. A kontinens egyik legnagyobb csatára hat hónappal válogatott visszavonulása után „látta”, ahogy hazája végre felér a csúcsra: 2015-ben Elefántcsontpart megnyerte a tornát.
- Az egyetlen afrikai Aranylabdás pályafutása ékes példája annak, amikor az egyéni nagyság nem párosul csapatsikerrel.
- Michael Essien: A ghánai középpályás 2010-ben döntőig menetelt hazája válogatottjával, de sérülés miatt éppen a torna legfontosabb szakaszában dőlt ki.
- Emmanuel Adebayor: Togo történetének legismertebb futballistája klubszinten csúcsra jutott, az Afrikai Nemzetek Kupája azonban sosem volt az ő terepe.
- Seydou Keita: Hétszer szerepelt az Afrika-kupán, négyszer is éremért játszott, kétszer bronzérmes lett. Mali rendszeresen felülmúlta önmagát Keitával a pályán, de a fináléig egyszer sem jutott el. A Sevilla legendája meglepően hatékony volt a tornákon - 11 meccsen 7 gólt szerzett -, mégis trófea nélkül zárta válogatott pályafutását.
- Kolo Touré: Drogba korszakának „néma” hőse, aki öt tornán szerepelt, kétszer döntőt játszott, de sosem nyert.
- Gervinho: Két Afrika-kupa, két teljes torna - és egy elveszített döntő 2008-ban Egyiptom ellen.
- André Ayew: Nyolc Afrika-kupa, két elveszített döntő, 36 mérkőzés - és még mindig nincs arany. Afrika világbajnoki gólrekordere, Ghána történetének legeredményesebb válogatott játékosa - és mégis, az ANK sosem jött össze.
A jelenleg is zajló Afrikai Nemzetek Kupája több sztár számára az utolsó esély lehet, hogy magasba emeljék a trófeát, hiszen a 2027-es torna már sokuk számára elérhetetlen távolságban van. Ilyen például az egyiptomi Mohamed Szalah, aki kétszer is döntőzött, de egyszer sem nyert. A gaboni Pierre-Emerick Aubameyang számára szintén ketyeg az óra.
Hogyan vált Marokkó Afrika futballóriásává Afrika
tags: #afrika #nemzetek #kupaja #donto
