A magyar és szlovák labdarúgó-válogatott párharcának és a kvalifikációs küzdelmek története

A magyar és szlovák labdarúgó-válogatott közötti párharcok mindig különleges feszültséggel jártak, tükrözve a két nemzet közötti történelmi és kulturális közelséget. Bár mindkét ország sokszor küzdött azért, hogy a nemzetközi elitbe jusson, a közelmúltban kudarcok sorozata jellemezte a világbajnoki és Európa-bajnoki selejtezőket. Cikkünkben áttekintjük a két válogatott legemlékezetesebb összecsapásait, a közelmúltbeli kudarcokat, valamint a magyar futballtörténelem egyik legfájdalmasabb epizódját, amely rávilágít a sportág kihívásaira és a vezetői döntések súlyára.

Világbajnoki álmok és a 2026-os torna elmaradt részvétele

A 2026-os labdarúgó-világbajnokság a 23. világbajnokság lesz, amelyet az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közösen rendez 16 városban. Újra a magyarok nélkül, immár 10. alkalommal. Számunkra kevésbé lesz érdekes, mivel Magyarország mellet Szlovákia sem jutott ki a VB-re, pedig idén első alkalommal 48 csapatos lesz a világtorna! Magyarország régebben a 16 csapatos világbajnokságokra is simán kijutott, az utolsó magyar részvételű torna pedig elég régen 1986-ban volt Mexikóban 24 válogatottal. Úgy vélem, sokkal izgalmasabb lett volna, ha mindkét ország kijut a világbajnokságra, még akkor is, ha nem egy csoportba kerülnek. De sajnos ez álom maradt, még ha elég valószínűnek is tűnt a selejtezők csoportküzdelmei során a pótselejtőzős hely.

Előbb Magyarország vérzett el emlékezetes körülmények között. Az írekkel szemben maradtak alul, kettejük összecsapásán három pont maradt veszendőben. Az odavágón Dublinban 2:0-ás magyar vezetés után egyenlítettek ki az írek a meccs végén, a budapesti visszavágón szintén kétgólos előnyt szórakoztak el, egy hosszabbításban bekapott gól jelentette a búcsút. A meccsen háromgólos ír Parrott nevét örökre megjegyezték a magyar szurkolók. Mindkét meccsen fölényben és jobban játszott a magyar válogatott. A sors fintora, hogy az írek a héten lejátszott pótselejtezőjükön szintén kétgólos előnyt herdáltak el a csehekkel szemben, hosszabbítás után pedig büntetőkkel estek ki. Kétszer már nem lehetett akkora mákjuk... Nem valószínű, hogy Magyarország továbbjutása esetén ugyanúgy a csehekkel játszott volna pótselejtezőt, akkori világranglistás helyezése alapján kaphatott volna jóval könnyebb ellenfelet is. De ezen már felesleges siránkozni!

Szlovákia a magyaroknál egy körrel tovább került a világbajnokságra való kijutás küzdelmeiben. Miután csoportjában a második helyen végzett a németek mögött, Koszovóval kellett játszaniuk a héten, hogy aztán a következő, utolsó körben Törökországgal mérhessék össze az erejüket. Egy olyan ország válogatottja ellen játszottak hazai pályán, amelynek önállóságát Szlovákia eddig még nem ismerte el. Kár, hogy emiatt nem lehet megóvni az eredményt azon az alapon, hogy egy nem létező ország ellen játszottak. Hazai pályán négy gólt kapni, elég lesújtó eredmény! A pozsonyi 4:3-as hazai vereség Koszovótól épp olyan fájdalmas volt, mint az írek elleni 3:2-es fiaskó a magyaroknak Budapesten. Így aztán Magyarország és Szlovákia hiányában csak a jó focinak szurkolhatunk a nyáron. Ez nálam általában úgy történik, hogy a kedvenc focistám csapatának győzelméért szurkolok.

Egyébként is Csányi Sándor, az MLSZ elnöke megígérte, hogy legközelebb, 2030-ban ott leszünk a világbajnokságon, amely már az előzetes hírek szerint 64 csapatos lesz. Nagy szégyen lenne erről is lemaradni, hiszen talán már több csapat jut ki, mint nem....

Az Európa-bajnoki selejtezők: A 2019-es párharcok

Kulcsfontosságú mérkőzés előtt állt a 2020-as Eb-re való kijutásért vívott harcban a magyar labdarúgó-válogatott. Az olasz Marco Rossi vezette gárda ugyanis hétfő este a Groupama Arénában vághatott vissza Szlovákiának a selejtezőcsoport első mérkőzésén elszenvedett, nagyszombati 2-0-s vereségért. A válogatottat pedig nem csak a revans iránti vágy vezérelte, hanem az az összesen körülbelül 1 milliárd forintos prémium, ami abban az esetben üthette a válogatott játékosok és a stábtagok markát, ha sikerült kijutni a jövő nyári, részben Budapesten rendezett kontinensviadalra. Márpedig erre minden esélye meg is volt a magyar csapatnak, ugyanis a Szlovákiában elszenvedett vereség óta Dzsudzsák Balázsék parádéztak: hazai pályán sikerült két vállra fektetni a vb ezüstérmes horvát válogatottat és a Gareth Bale fémjelezte walesi nemzeti tizenegyet is, emellett pedig Azerbajdzsánban is magabiztos sikert aratott a válogatott.

Az első összecsapás: Nagyszombat, 2019

Európa-bajnoki selejtező mérkőzés, amely villanyfényben kezdődött, derült, hideg időben, 20:45-kor. Két megingás, két gól. Kucka a magyar térfél jobb oldalából játszotta előre laposan a labdát Rusnáknak, aki az ötös sarkánál átvette azt, majd a tizenegyespont környékére gurított, Marek Hamšík elé. Veszélyes kontratámadás során Hamšík szöktette Hanckót a bal oldalon, aki a tizenhatos széléről visszajátszott a jobbján érkező Lobotkának, ő pedig a második hullámban felérő Marek Hamšík elé tálalt. A büntetőterületünk jobb csücskénél adogattak a szlovákok, és bár úgy tűnt, Kádár megszerzi a labdát, rögtön el is adta azt. Türelmes adogatás végén Rusnák kapta meg a labdát a tizenhatos jobb szélén, tolt egyet rajta az alapvonal felé, majd laposan középreadott, méghozzá az ötös vonalán álló Ondrej Duda lábára. A védők között elsuhanó játékszer olyan pontosan érkezett, hogy a támadó csak elfordította a lábfejét, és ezzel a mozdulattal könnyedén a hosszú alsó sarokba belsőzött. A 84. percig maradt nyílt a találkozó. Ekkor elveszítettük a labdát, Duda pedig a jobb oldalon megiramodó Albert Rusnák elé ívelt, aki még le is kezelte azt a tizenhatoson belül, majd Korhut mellől, 11 méterről kilőtte a rövid alsó sarkot. Szlovákia máris vezetett. Összességében Szlovákia szerezte meg a győzelmet a nagyszombati találkozón.

A visszavágó: Budapest, 2019

Az olasz Marco Rossi vezette gárda ugyanis hétfő este a Groupama Arénában vághatott vissza Szlovákiának a selejtezőcsoport első mérkőzésén elszenvedett, nagyszombati 2-0-s vereségért. A születésnapos Marco Rossi a mérkőzést megelőzően elmondta, levonta a tanulságokat a montenegrói mérkőzésből, így nem kockáztat a kezdőcsapat kijelölésekor. Látva a 11 nevet, akik kezdőként futnak ki a pályára Szlovákia ellen, kimondható: a szövetségi kapitány valóban nem kockáztatott, ám amennyit igen, az kifejezetten örömteli. Gulácsi - Lovrencsics G., Baráth, Orbán, Kádár - Kleinheisler, Nagy Á. A stadionban már szép számmal gyülekeztek a szurkolók, minden bizonnyal tényleg telt ház volt a Groupama Arénában. Ugyanakkor elképesztő jelenetek zajlottak le a mérkőzés előtt a vendégszektorban, ugyanis egy szektoron belül helyezkedtek el a szlovák ultrák a fekete pólót viselő, felvidéki magyarokkal, a két csoportot a szektoron belül mindössze egy rendőrsorfal választotta el egymástól, és a kettészakadt szlovák tábor folyamatosan egymást hergelte.

Elkezdődött a mérkőzés, az első percekben már volt egy helyzete a magyar válogatottnak, azonban Kleinheisler 16-oson belül eleresztett lövése gyengécskére sikeredett, később Sallai lőtt fölé. Fél óra után egyértelműen kijelenthető, hogy a szlovákok a biztos védekezésre próbáltak alapozni, ugyanis mélyen visszaálltak a saját térfelükre, a magyar válogatott pedig a találkozó első harmadában sorra tudta kidolgozni a helyzeteket, ám a mezőnyfölényt nem sikerült gólra váltani. Rossz hír azonban, hogy egy sprint során a jobbhátvéd, Lovrencsics Gergő megsérült és le kellett cserélni a 28. percben. Hiába azonban a félidő nagy részében látott mezőnyfölény, az eddig csak távoli lövésekkel próbálkozó szlovák válogatott a 40. percben megszerezte a vezetést. Ügyes adogatás után Hamšík ívelt jobbról az ötös vonalán feltűnő Bozeník felé, aki elől Baráth még üggyel-bajjal tisztázott, de csak a néhány méterrel hátrébb érkező Róbert Makig, aki laposan, egyből a hálóba bombázott. A védő hiába reklamált, hogy Bozeník lesen kapta (volna) a labdát, a gólt megadták. Jól jött a szünet a mieinknek, mert rendezni lehetett a sorokat, és egy kicsit pihenni is.

A második félidőt a mieink hasonlóan agilisan kezdték, mint az elsőt. Micsoda góóóól! Hát mikor máskor szerezné karrierje első gólját a magyar válogatottban Szoboszlai Dominik, ha nem most? A Salzburg középpályása varázslatosan tekert egy szabadrúgást a felső sarokba! Az 50. percben szabadrúgást harcoltunk ki kissé balról, 19 méterre a kaputól, ami ideális szög volt Szoboszlai Dominiknak. A mindössze ötödik válogatott mérkőzését játszó tehetség nem jött zavarba, hanem rendkívül elegánsan - és pontosan - a rövid felső sarokba tekerte a labdát. Megvolt tehát az egyenlítés, kezdődhetett minden elölről! Időnk sem volt ünnepelni... Mindössze 6 perc telt el Szoboszlai találata óta, és már jött is a szlovákok válasza. Az 56. perc eseménye: Bozeník kapott labdát a kígyótérben, sikeresen eltartotta magától a blokkolni próbáló Baráthot, és 17 méterről hajszálpontosan a bal alsó sarokba csavart - ezt Gulácsi sem védhette. Bozenik egy átvétel után 15 méterről elgurította a labdát az alsó sarokba (1-2). A gól érezhetően megfogta a magyar csapatot, az első percekben ugyanis nagyon nem találta a ritmust a válogatott. Az újabb bekapott gól kissé megroppantotta a mieinket, de Szalai Ádámék végül újra magukra találtak. Ekkor ugyanis még lendületben voltak a mieink, és közel álltunk az egyenlítéshez. A 75. perc után azonban nagyot változott a játék képe - a mieink ereje ugyanis elfogyott. Az utolsó 10 percben a szlovák válogatott rengeteget húzta az időt és tördelte a játékot, így a magyar csapat lendülete is megtört, már nem sikerült igazán komoly helyzetet kidolgoznia Rossi válogatottjának. Az összességében tudatosabb futballt bemutató szlovák válogatott - ha szerencsésen is, de - sajnos megérdemelten nyert Budapesten - még úgy is, hogy a mieinknek akadt több helyzete. A lefújás után a magából teljesen kikelve reklamáló Baráth Botond összeszedte a második sárga lapját, amivel kipontozta magát a horvátországi selejtezőre, további fejfájást okozva Marco Rossinak. A nagyszombati kétgólos vereség után hazai pályán is kikapott a magyar válogatott Szlovákia ellen 2-1 arányban és ezzel a csoport éléről lecsúszott a harmadik helyre az Azerbajdzsánban döntetlennel végző horvátok és a szlovákok mögé. Ugyan az Eb-selejtező sorozatban egyedül északi szomszédaink ellen veszítettünk csak pontokat (ellenük azonban kereken hatot), ennek ellenére kijelenthető, hogy a vereséggel igen nehéz helyzetbe került a magyar csapat, ugyanis így az Azerbajdzsán elleni, kötelező hazai győzelem mellett Horvátországban és Cardiffban is bravúrra volt szükség az Eb-re való kijutáshoz.

Történelmi kitekintés: Az 1969-es marseille-i dráma

1969. december 3-án a magyar labdarúgó-válogatott 4-1-es vereséget szenvedett Marseille-ben a csehszlovák csapattól. Ezzel Magyarország - a futballtörténelem során először - elbukott egy vb-selejtezőt, és nem jutott ki a mexikói vb-re. A meccsről az elmúlt 50 évben rengeteg mindent megírtak. A 4-1-es vereség kabaréjelenet főszereplője lett, Mészöly Kálmán a francia város repülőterén mondta azt a Népsportnak, hogy „a mi időnk lejárt", Szepesi György meg azt harsogta a rádióban, hogy „jönnek a csehszlovákok".

Felkészülés a mélypontra

50 év elteltével azonban az is érdekes lehet, hogyan készült fel a magyar válogatott erre a pótselejtezőre, meg az is, hogy utána hogyan öntötték ki a fürdővízzel együtt a válogatottat. Ha a most következő visszaemlékezést elolvassák, rájöhetnek, hogy Magyarország még pályára sem lépett Marseille-ben, de máris elveszítette ezt a meccset. 1969. november 29-én Budapesten, a Népstadionban Mészöly Kálmán havat lapátolt. Azon a napon, amikor a csehszlovák válogatott megérkezett Marseille-be (azaz négy nappal a számukra is sorsdöntő vb-selejtező előtt), a Sós Károly vezette magyar válogatott a Népstadionban készült 2x35 perces edzőmeccsre a Kossuth KFSE ellen. A magyar szakvezetés ezt a szentendrei amatőr brigádot szemelte ki edzőpartnernek Marseille előtt. A korán jött tél, a 20 centis hó a Népstadiont sem kímélte, a szövetségi kapitány a játékosok kezébe lapátot adott, hogy a felkészülési mérkőzést egyáltalán le lehessen játszani. „Köd, hó a Stadionban" - írta a másnapi számában a Népsport, nem elfelejtve azt, hogy Mészöly Kálmán milyen lelkesen takarította a havat az egyik tizenhatoson belül. A meccset 10-0-ra nyerte meg a magyar válogatott a Kossuth KFSE ellen, de még ezen az edzőmeccsen is beütött a krach: a lelkes szentendreiek minden bizonnyal úgy gondolták: ez nekik az életük mérkőzése lesz. Oda is pakoltak egy csomagot; az olimpiai bajnok Menczel Iván bal combjába térdeltek bele, de Bene Ferenc is kapott szépen, az ő lába is megsínylette ezt a mérkőzést.

A teljesen fogalmatlan szövetségi kapitány, Sós Károly tehát úgy gondolta: ez lesz a legjobb felkészülés Marseille-re. Az NDK-ból hazavezényelt szakvezető az 1967-ben lemondott Illovszky Rudolf helyét vette át a padon. Korábban megírtuk, hogy az ostoba és szűklátókörű szocialista sportvezetés, Csanádi Árpáddal az élen, addig piszkálta Illovszkyt, amíg az lemondott. Persze mindez nem a nyílt színen zajlott. Csanádi már 1967-ben fejébe vette, hogy kinyírja Illovszky Rudolfot. 1967 októberében a magyar válogatott úgy utazott el az NDK elleni Eb-selejtezőre, hogy egy vereség esetén is továbbjut a negyeddöntőbe. Az egyetlen tét az volt, hogy magyar győzelem esetén a válogatott a France Football év végi rangsorát az első helyen zárja. Az NDK (a kispadján Sós Károllyal) 1-0-ra nyert. Ekkor az OTSH elnökhelyettese, Csanádi Árpád azt találta ki, hogy Illovszky alkalmatlan, bezzeg Sós Károly. Ám végül nem lépte meg a cserét. Csakhogy mindez Illovszky fülébe jutott, aki azonnal lemondott. A helyére érkező Sós Károly pedig az első pillanatban nevetség tárgya lett. A játékosokat nem ismerte, és a futballról alkotott nézetei is roppant primitívek voltak. Vinkovics Lajos gyúrót rendszeresen Sinkovitsnak szólította (a színész Sinkovits Imre után), de a saját játékosait sem ismerte meg. Mészöly Kálmánt rendszeresen Pixinek hívta (ez Solymosi Ernő beceneve volt), Göröcs „Titi" nála Tichyként jelent meg, de olyan taktikai értekezletet is tartott, amelyen a mágneses táblára 12 játékost rakott fel. Ekkor szólalt meg Mészöly Kálmán: „Mester, létszámfölényben könnyű dolgunk lenne." Sós azt a bravúrt is elkövette, hogy 1968-ban a szovjetek elleni Eb-negyeddöntőben a budapesti 2-0-s győzelem után Moszkvában 3-0-ra kapott ki a csapatával, így Magyarország nem került be az Európa-bajnokság négyes döntőjébe. Az MLSZ azonban kitartott a teljesen alkalmatlan edző mellett. Sőt, még ösztökélte is. Hegyi Gyula, aki akkor az MLSZ elnöke volt, alaposan leszidta Sóst, amiért az szövetkezni akart az NB I-es edzőkkel. Hegyi szerint az élvonalbeli csapatok kispadján ülők közül Lakat Károly azért volt sértett, mert Illovszky távozása után nem őt kérték fel kapitánynak, Illovszky meg azért volt sértett, mert a magyar sportvezetés kicsinálta őt. „És maga ezekkel az emberekkel akar megegyezni? Nagy marha maga, Sós elvtárs" - a korabeli szem- és fültanúk így idézték fel a párbeszédet.

Az odavezető út és a pótselejtező megbeszélése

1969. szeptember 14-én Prágában Mészöly Kálmánt a zuhany alól hívták vissza. A magyar válogatottnak 1969. május 25. és november 5. között kellett lejátszania az összes - 6 - vb-selejtezőjét. A csoportban a csehszlovákok mellett Dánia és Írország kapott még helyet. Korábban szintén megírtuk már, hogyan szenvedett súlyos sérülést Albert Flórián Koppenhágában, a dánok elleni meccsen és azt is elmondtuk, hogyan tette tönkre Albert pályafutását a Népsport akkori nagyhatalmú újságírója, Borbély Pál. A csehszlovákok elleni, prágai vb-selejtezőn Magyarország 3-1-re vezetett, a szünetben Sós kapitány a védelemben kiválóan játszó Mészöly Kálmánt le akarta cserélni. A csapatkapitány, Göröcs János rohant oda Sóshoz, hogy megakadályozza ezt. Sós ekkor engedett, Mészölyt a zuhany alól hívták vissza, de a második félidő elején a magyar szövetségi kapitány mégis cserélt. A csehszlovákok 3-1-ről 3-3-ra egyenlítettek. Amikor 1969. november 5-én a magyar válogatott Budapesten 4-0-ra legyőzte Írországot az utolsó vb-selejtezőn, pontegyenlőség alakult ki a két csapat között. Bár a magyar válogatottnak jobb volt a gólkülönbsége (nekünk + 6, a csehszlovákoknak +3), valamint Magyarország az egymás elleni eredményeket tekintve is jobban állt a csehszlovákoknál, mégsem ez döntött. Pótselejtezőt kellett játszani.

November 6-án Budapesten a magyar és a cseh szövetségi képviselők tárgyalóasztalhoz ültek, de sem a meccs időpontjában, sem a helyszínben nem tudtak megállapodni. A következő egyeztetésre 1969. november 12-én, Pozsonyban került sor. A felek 6 órán át gyűrték egymást. Először a dátumban sikerült megállapodni: 1969. december 3. mindkét szövetségnek megfelelt. A helyszínben azonban nem. A magyarok az NDK-t, Lengyelországot és Olaszországot javasolták. A csehszlovákok Belgiumot, Svájcot és Franciaországot. Már-már úgy tűnt, hogy a FIFA-nak kell döntenie, amikor másnap, november 13-án újra leültek beszélni egymással a szövetség vezetői. Az MLSZ-főtitkár, Börzsei János itt mondta ki, hogy a magyaroknak jó lesz egy francia helyszín. A csehszlovákok Marseille-t javasolták, mert szerintük ott december elején kellemes az idő. Három perc után megállapodtak, a nagy hírügynökségek 1969. november 3-án jelentették, hogy a Csehszlovákia-Magyarország vb-pótselejtező színhelye Marseille lesz.

1969. december 2-án Marseille-ben az MLSZ-főtitkár szeme előtt dollárjelek pörögtek. Nehezen hihető, ha nem olvastuk volna saját szemünkkel, hogy az MLSZ főtitkára, Börzsei János egy nappal a sorsdöntő vb-pótselejtező előtt a tévés közvetítési jogokkal üzletelt a francia városban. Erről számolt be a megerősített tudósítói csapattal Marseille-be érkező Népsport. A szaklap három újságírót, Péter Róbertet, Varga Bélát és Várkonyi Sándort küldte a kikötővárosba. (Érdekes, hogy Borbély Pál, aki a csapat valamennyi vb-selejtezőjén ott volt, nem került be az utazó keretbe.) Szóval, a Népsport idézi Börzsei főtitkárt, aki december 2-án a következőket mondta: „Dél-Amerika és Mexikó is bejelentkezett azért, hogy a meccset élőben közvetítse. 1500 dollárt ajánlottak fel ezért, de ezt mi nem tudjuk elfogadni. 1500 dollárért nem adjuk nekik oda ezt a meccset." Börzsei János ennél is tovább ment, a szeme előtt megjelenő dollárjelek teljesen bódulttá tették a főtitkárt. „Ha minden igaz, 30 ezer néző lesz kint a meccsen, ez azt is jelenti, hogy 10 ezer dolláros tiszta hasznunk lehet ebből a mérkőzésből."

A csapat közben a belvárosi szállodában múlatta az időt, amelyet az előzetes szemlén Börzsei és Sós Károly választott ki. A két sportvezető november 22-én már kiutazott Marseille-be. A melléjük rendelt francia szövetségi alkalmazott ugyan próbálta elmagyarázni, hogy a belvárosi hotelből az esti csúcsforgalomban a nagy dugó miatt hosszabb lehet a menetidő, ez sem Sóst, sem Börzseit nem érdekelte. A Népsport 1969. december 3-i számában meg is írta: „A hotel és a stadion közötti távolság gyalog 30 perc. A válogatottnak busszal sikerült ezt 45 perc alatt megtennie az edzésre menet". Érdekelt ez valakit? Senkit sem. Ráadásul a remélt 30 ezer helyett mindössze 12 ezer néző ment ki a mérkőzésre, így a nagy kasza is elmaradt. És mintha a Népsport is megérezte volna a veszélyt. A felvezetőben az alábbi furcsa mondatok voltak olvashatóak: „Bármi is lesz a végeredmény, a magyar nép és a magyar sport sorsa nem ezen a 90 percen dől majd el. A sikerek fénye megkopott és ezt sokan nem veszik tudomásul. Talán nem is akarják." Lelkesítő szavak voltak ezek a javából.

1969. december 3-án Marseille-ben az MLSZ elnökének hasmenése volt, a csapat majdnem elkésett. A 20 órakor kezdődő meccsre 18 órakor indult volna el a csapat a szállodából. Ám ekkor váratlan dolog történt. Hegyi Gyula MLSZ-elnöknek azonnal WC-re kellett mennie, mert addig evett összevissza mindent, amíg gyomorrontást kapott. Az elnök öt percet kért, majd fél órát trónolt a WC-n. A csapat Hegyi távollétében nem mert elindulni, egyszerűen féltek a nagyhatalmú elnök haragjától. Pedig az elnök akár taxival is kimehetett volna a stadionba. Hegyi fél hétre végzett a dolgával, a busz ekkor lódult neki. A sofőr ugyan mondta, hogy bajos lesz a megérkezés, de ezzel előzőleg senki sem törődött. Mikor a hatalmas forgalomban a jármű mozdulni sem tudott, Vinkovics Lajos a buszban kezdte el legyúrni a játékosokat. A csapat éppen csak beesett a meccsre, ilyen elképesztő körülmények között kellett tehát tölteni a mérkőzés előtti utolsó két órát. Arról persze szó sem lehetett, hogy az újságokban megírják a történteket. A Népsportban 1969. december 4-én a következőket lehetett olvasni: „Labdarúgóink este 6 órakor gyülekeztek a szálloda halljában. Helyes volt az előrelátás, mert a nagy forgalomban lassan haladhattak, s így nem kellett izgulni, hogy esetleg elkésnek." Akik tudtak a sorok között olvasni, hamar kitalálták, hogy a csapat majdnem elkésett a meccsről. Hiszen alapesetben kit érdekel, hogy mennyire előrelátó az MLSZ, hogy mekkora a dugó, és nem kellett izgulni. Vicc az egész, arról persze mindenki mélyen hallgatott, hogy a WC-n ülő MLSZ-elnök miatt nem lehetett időben elindulni.

A mérkőzés jegyzőkönyve és utóélete

A többit tudjuk.

1969. december 4-én, Marseille-ben a magyar újságírók a francia város repülőterén faggathatták a főszereplőket. Itt hangzott el az azóta legendássá váló mondat Mészöly Kálmántól: „A mi időnk lejárt." (Mészöly ekkor 28 éves volt.) Menczel Iván: „Istenem, ez a csoszogó Kvasnak hogy elszórakozott velünk." Sós Károly szövetségi kapitány természetesen a csapat nyakába varrta a kudarcot, a saját felelősségéről annyit jegyzett meg, hogy ő kész lemondani. (Le is mondott.) Álljanak itt most Sós szavai: „Nem először csalódtam a magyar válogatott játékosaiban, de ekkorát még sohasem." Lakat Károly, aki ekkor a Fradi edzője volt, már a repülőgépen annyit mondott: „Muhi-puszta, Mohács, Marseille.", vagyis a tatárjáráshoz és az 1526-os mohácsi csatavesztéshez hasonlította a meccset.

1969. december 6-án Budapesten Borbély Pál a Népsportban három nappal a találkozó után diadalmasan, "mi megmondtuk előre" jelszóval így írt - ma is nehéz hidegvérrel olvasni a fölényeskedő, kioktató sorokat: „Mi felemeltük a szavunkat a bundák ellen, kifogásoltuk az alacsony színvonalú edzésmunkát. Mészöly Kálmán a koppenhágai vb-selejtező után azt mondta, hogy személy szerint én, az újságíró is bűnös vagyok a középcsatár sérülésében, mert ha az írek elleni győztes mérkőzés után nem keresek a kákán is csomót, nem bírálom meg Albertet a gyenge játékáért, akkor (Koppenhágában) nem megy rá arra a labdára. Ha nem is tudtam őket megérteni, nem haragudtam meg rájuk. A versenyző többé-kevésbé olyan, amilyennek nevelik őket." Feljebb már hivatkoztunk a korábbi cikkre, de emlékeztetőül: az írek ellen idegenben megnyert meccs után a kosárlabdázóból lett újságíró, addig futball szakíróként kevésbé elfogadott Borbély Pál durván nekitámadt Albertnek, akit innentől kezdve a hazai ellenfelek szurkolói a Fradi elleni meccseken kórusban szidtak. Többek között azt állította róla: nem veszi komolyan a válogatott edzőmeccseit, fölényeskedik, mások dolgoznak helyette. Általános vélemény volt: Albert Dániában nem ment volna bele ennyire kockázatos ütközésbe, ha nincs a cikk, és nem érzi úgy, bizonyítania kell. A Népszabadságban Lukács László ezt írta: „Amikor Göröcs János és Farkas János egyszerre jutott a lecserélés sorsára, mindez jelképe lett a magyar futballnak. Múltunk van, de jelenünk nincs". 1969. december 31-én Budapesten kabarészám lett Marseille-ből. Sok mindent nem lehet ehhez hozzátenni, érdemes meghallgatni azt a kabarészámot, amely a rádió szilveszteri műsorában hangzott el, a riporter Szepesi György közreműködésével. Utóhatásként Szentmihályi Antalnak, Kelemen Józsefnek, Ihász Kálmánnak, Farkas Jánosnak és Puskás Lajosnak a marseille-i meccs volt az utolsó válogatottsága. Marseille után Göröcs János még egyszer, Mészöly Kálmán még ötször húzhatta fel magára a címeres mezt. Sós Károly lemondását az MLSZ elfogadta, utóda az MTI sportrovatának vezetője, Hoffer József lett. Ő 13 hónapon keresztül 10 meccsen ült a felnőtt csapat kispadján.

Fiatal tehetségek és nemzetiségi kérdések

A szlovák labdarúgás hamarosan új fiatal tehetséggel gazdagodhat: Artúr Musák, a Michalovce 19 éves középpályása a szlovák állampolgárság megszerzéséért küzd. A játékos ügynöke, Denis Sadlák elmondta, hogy a magyar válogatott tavasz óta figyelte Musákot, de komoly érdeklődés nem érkezett a futballista iránt. "Jelenlegi információink szerint Artúr Musák a szlovák válogatott színeiben kíván játszani."

tags: #szlovak #magyar #labdarugo #valogatott

Népszerű bejegyzések:

• Bányász Bajnokságok részletei
• Játékosok piaci értéke és átigazolások
• A 2019-es női junior kézilabda-Európa-bajnokság
• Vásárlási információk ZTE Blade kiegészítőkhöz
• Az izgalmas madridi BL-elődöntő