A Juventus és az Ajax legendás összecsapásai: Részletes elemzés

Az AFC Ajax és a Juventus közötti mérkőzések mindig kiemelt figyelemre tartottak számot a labdarúgás történetében, különösen a Bajnokok Ligájában. Ezek a találkozók nemcsak a két klub, hanem az európai futball szempontjából is emlékezetesek, tele drámai fordulatokkal, kivételes egyéni teljesítményekkel és felejthetetlen pillanatokkal.

Az 1996-os Bajnokok Ligája-döntő: A Juventus diadalmaskodik

Az 1995-ben Lippivel, Moggival, Giraudóval és Bettegával megújult Juventus - megtörve a Milan hazai uralmát - hosszú szünet után megnyerte a bajnokságot, és a Lippi vezette csapat egyértelműen a BL sikert célozta meg a következő évben. Sokan szkeptikusok voltak azonban azzal kapcsolatban, hogy mire viheti a csapat, hiszen Moggiék elengedték a legnagyobb sztárt, Baggiót a Milanhoz - de már készen állt a helyettes Del Piero személyében, aki ebben az évben vált egész Európában ismert és elismert játékossá. A csapat a Dortmund, Rangers, Steaua hármassal került szembe a csoportban, és az első négy meccs meggyőző teljesítménye után már meg is volt a továbbjutás. Az őszi meccseken már látszott, hogy a Juventus nagyon erős: a Dortmund elleni idegenbeli 3-1-es győzelem, vagy a Rangers elleni hazai 4-1 és idegenbeli 4-0 elég meggyőző eredménysor volt. A csapat vezéreként Del Piero az első öt csoportmeccsen betalált, erre korábban senki nem volt képes a Bajnokok Ligájában. A kieséses szakaszban a Real Madrid volt az ellenfél, és az első, idegenbeli meccsen csak Peruzzinak volt köszönhető, hogy a Juve megúszta egy kapott góllal: Raul találatával nyertek a hazaiak. Az olasz sajtó eléggé tartott a visszavágótól, sokak szerint az első meccs játéka alapján a Juventusnak nem volt esélye arra, hogy két góllal nyerjen. A csapat azonban rácáfolt a kétkedőkre: előbb Del Piero lőtt be egy szabadrúgást a szétrebbenő sorfal tagjai között, majd Porrini passzát Padovano varrta a Canizares kapujába! Az elődöntőben a francia bajnok Nantes következett: a keményen védekező vendégeknek végül a kevés gólja miatt kritizált Vialli talált be (ez volt a csapatkapitány első gólja a sorozatban, Vierchowood szöglet utáni fejesébe piszkált bele), majd az előző nyáron a Sampdoriától érkező Jugovics egy hatalmas góllal állította be a 2-0-s végeredményt.

Az 1996-os Bajnokok Ligája fináléja helyenként sziporkázó mérkőzést hozott, ahol az előző évi győztes, az Ajax várt a csapatra. A babonások tarthattak a meccstől, hiszen 1978 óta nem nyert „hazai” pályán (azaz a saját országában) BEK/BL döntőt egyetlen csapat sem - akkor a Liverpool a Wembleyben tudott diadalmaskodni. De nem csak az előzmények miatt aggódhattunk: a hollandok egy 19 meccses veretlenségi sorozatot produkáltak az elődöntőig, ahol ugyan otthon meglepetésre kikaptak a Panatinakosztól, idegenben magabiztosan, 3-0-ra nyertek. A Louis van Gaal által vezetett Ajaxot elképesztő atmoszféra fogadta a többségében olaszok által megtöltött Stadio Olimpicoban, Rómában. A 67.000 néző többsége természetesen az Öreg Hölgy szimpatizánsa volt, és nem is kellett csalódniuk a mérkőzés elején. Az amszterdamiak Litmanennel, Kanuval, Kluiverttel, Finidivel Overmarsszal, vagy a de Boer ikrekkel félelmetes csapatot alkottak, de a Juve meglepte őket azzal, hogy egyből támadólag lépett fel. Torricelli távoli lövését még védte van der Sar, de a 12. percben vezetett a Juventus: de Boer esetlenül fejelt egy felívelt labdába, és a kapus és a védő közé berobbanó Ravanelli elpöckölte a labdát, majd kiszorított helyzetből a kapuba gurított.

Az első félidő végén aztán egyenlítettek a hollandok: egy könnyen megítélt szabadrúgás után Peruzzi egy tőle szokatlan hibát vétve maga elé paskolta az egyébként nem túl nehéz lövést, a finn Litmanen pedig a kapuba kotorta a labdát. Limanenről egyébként érdemes megjegyezni, hogy bár Barcelonában és Liverpoolban nem alkotott nagyot, tökéletesen illett a van Gaal által felépített gépezetbe, és az Ajaxban szórta a gólokat (9 góllal ő lett a sorozat gólkirálya is, többek közt a 6 gólos Del Piero előtt).

A Juventus támadóhármasa (Vialli, Del Piero és Ravanelli) alaposan megnehezítette a kissé ingatag lábakon álló Ajax védelem dolgát. Danny Blind folyamatosan próbálkozott az ütközésekkel, és a vonalak rendezésével, mindhiába. A Juve csapatkapitánya, Gianluca Vialli ezzel egy időben viszont úgy hatolt át a hollandok védelmi formációján, mint kés a vajon. A vele szemben álló Sonny Silooy eléggé elkeseredetten próbálta követni, a többi védőhöz hasonlóan igen mérsékelt sikerrel. Az olasz csapat folyamatos pozícióváltásait a hollandok zónázással próbálták megoldani, de ez csak még inkább erősítette az ember érzését, hogy ezen az estén Dávid nem győzi le Góliátot. Azonban az Öreg Hölgy nem tudott 100%-osan élni a lehetőséggel, és a Juventus 13. percben szerzett vezető gólja egy átlagos középre adott labda utáni bizonytalanságból fakadt, melyet Van der Sar és de Boer kommunikációs hibája okozott. De Boer megállt, Van der Sar pedig gyakorlatilag elrepült csapattársa előtt. Ravanelli köszönte szépen a lehetőséget, és cimbalomszögből a kapuba juttatta a labdát. Van Gaal 1-3-3-3-as formációja nem volt szokatlan, az esetek többségében ilyen felállásban küldte fel csapatát a pályára. A széleken való támadás volt a holland csapat igazi erőssége. Mindkét szélső csatár gyakran húzódott ki teljesen az oldalvonalig, ami által középen nagyon egyedül maradt a hollandok akkor még csak 19 éves, feltörekvő nigériai csillaga, Nwankwo Kanu, aki ezen az estén egyedül próbált meg csodát tenni a kapu előtt. Az Ajax legnagyobb problémája a folytonosság hiánya volt. Minden támadás elhalt vagy azért, mert a csatárok nem tudták megoldani, vagy azért, mert a Juventus kivédekezte. Az első negyedóra után Jari Litmanen aztán a hátára vette a csapatot. Az elegáns stílusáról ismert finn játékos addig eléggé láthatatlan volt, azonban ekkor úgy dönthetett, ideje tenni valamit. Az Ajax 10-ese elkezdett visszalépni a középpályára, és ez a döntés lendületet hozott az amszterdamiak támadásaiba. Az Ajax elkezdett háromszögeket kialakítani a Juventus védelmi vonalai között. Később emiatt a szélső csatárok is lendületbe jöttek: Litmanen a szeme sarkából figyelte az olaszok fáradhatatlan védőit. Amikor kiléptek rá, Kanu üresen maradt, és tetszetős összjátékot hozott össze Litmanennel.

Természetesen volt magyarázat arra, hogy a holland csapat szép lassan a támadásban és védekezésben is átvette az irányítást. Az Öreg Hölgy táncba hívta az Ajaxot, és a “vendégek” eleget is tettek a felkérésnek: a Juve játékosain kezdtek látszódni a meccs eleji nagy tempó visszásságai. Mindazonáltal a középpálya még mindig a Juve felségterülete volt. A Paulo Sousa, Didier Deschamps és Antonio Conte hármasa által fémjelzett csapatrész volt Lippi 4-3-3-as formációjának szíve. A hármas kiváló ritmusérzékkel rendelkezett, és jól követte le a váltásokat. Innentől kezdve azonban a szivarozó toszkán mester, Marcello Lippi inkább csak követte a pályán történő eseményeket, így azt is végig kellett néznie, hogy miként adja le szűkös előnyét csapata. Az Ajax kiváló duója, Litmanen és Kanu összjátéka közben a játékvezető, Manuel Díaz Vega a sípjába fújt, és szabadrúgást ítélt a hollandoknak a Juventus tizenhatosának előterében. Ekkor a 40. percben jártunk. A szabadrúgás nem sikerült valami jól, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy egy banális hiba végén szerezték meg a vendégek az egyenlítő találatot. Eközben az első, sérülés miatti cserét is megejtette a Juventus. Conte visszatért a pályára, azonban látszott rajta, hogy nem érzi jól magát a bőrében, így helyére az (akkor még) jugoszláv Vladimir Jugovic érkezett. A Juventusnak ekkor lett 3 (!) légiósa a pályán, ugyanannyi, mint az Ajaxnak. A fiatal, a magas, tehetséges és fiatal kora ellenére már akkorra igen tapasztalt Patrick Kluivert érkezett a félidőben az Ajaxba, az a játékos, aki egy évvel korábban eldöntötte a Milan elleni döntő sorsát. A játékos a kissé észrevehetetlen Musampa helyére állt be, Van Gaal ezzel megkavarta a csapatot.

A második félidőben támadásban maradt a Juve, de sem Viallinak, sem Del Pierónak nem sikerült betalálnia - pedig a lehetőségeik megvoltak. Sőt, a hosszabbításban is megnyerhette volna a Juventus a meccset, hiszen egy alkalommal Vialli már a kapus mellett is elvitte a labdát, de csak az oldalhálóba lőtt. A döntő színvonala a második félidőre sajnos sokat esett, mindkét csapat egyértelműen a hosszabbításra játszott. A Juventus volt az, aki egy kicsit bátrabban próbálkozott egy-két kombináció végén odaérni a kapu elé, azonban Del Piero, de még inkább Vialli révén olykor ajtó-ablak helyzeteket is sikerült kihagyni. A Juventus középső hármasa jól lefogta az Ajax játékmestereit, és izolálta Kluivertet. A hosszabbításban is csak az izgalmak nőttek, a játék színvonala nem annyira, ekkor már csak a Juventus próbálkozott támadásokkal. A végén a csapatok eljutottak az orosz rulettig, de ezt csak maguknak köszönhették.

A tizenegyespárbajban Davids gyenge lövését mindjárt ki is védte Peruzzi! Ferrara viszont nem hibázott, ezzel a Juventusnál volt az előny, majd Pessotto és Padovano is betalált. Érdekeség, hogy van der Sar mind a négy alkalommal jó irányba vetődött, de egyetlen alkalommal sem tudott védeni. Peruzzi viszont amikor érezte az irányt, ki is védte a lövést. Végül a hollandok bírták rosszabbul, és a később Juventusnál legendává érett Edgar Davids, valamint Sonny Silooy lettek a negatív hősök, mivel Peruzzi kiütötte gyengécske próbálkozásaikat. Ki lehetne emelni egy-egy játékost, de igazából - ahogy az annyiszor jellemző volt a Juvéra történelme folyamán - a végső győzelem nem egy-egy nagy egyéniség, hanem a csapat érdeme volt. Az 1996-os az első volt a sorozatban játszott három döntőből, amiből sajnos csak az elsőt sikerült megnyerni, pedig a Juve egyértelműen az időszak legerősebb csapata volt. A sikeres finálé nem akadályozta meg Moggiékat abban, hogy folytassák az általuk jónak vélt transzferpolitikát: ha úgy látták, hogy valaki már nem tud eléggé hozzájárulni a klub sikereihez, netán pótolható egy kerettaggal, vagy egy olcsóbb új igazolással, szívfájdalom nélkül eladták az illetőt. Így 1996 nyarán távozott Vialli (Chelsea), Vierchowood (Perugia), Sousa (Dortmund), Marocchi (Bologna) Carrera (Atalanta) és a sztárallűröket felvevő Ravanelli (Middlesbrough) is.

Az Európa Liga és barátságos mérkőzések

Az Európa Ligában a BL-ből szégyenteljes módon búcsúzó Juventus az Ajax ellen fog pályára lépni, a mai sorsolás ugyanis a hollandokat sodorta Del Pieróék útjába. Logikus lenne, ha a két csapat számos nagy csatája közül egy igazán emlékezeteset idéznék fel, tehát így is teszek, de rafinált módon: ezúttal egy barátságos találkozót exhumálok. A Juventus a Bajnokok Ligája címvédőjeként várta az 1996-1997-es idényt. A csapat óriási változásokon ment keresztül. Távozott Ravanelli, Vialli, Sousa, Vierchowod (mindannyian kezdők voltak az Ajax elleni BL-döntőben), és olyan, sztárnak - Boksic kivételével - ekkor még nem igazán nevezhető focisták érkeztek, mint Zidane, Vieri, Amoruso, Iuliano, Montero. A legtöbb kritikus csak legyintett, mondván, hogy ez a csapat meg sem fogja közelíteni az előző két idény Juventusát. Nem lett igazuk. A barátságos mérkőzéseket jómagam is érdeklődéssel vártam, a kezdetekben ezekből sem lehetett messzemenő következtetéseket levonni, bár a Bayern elleni 2-1-es zürichi siker talán már jelezte, hogy vannak lehetőségek ebben a csapatban. Augusztus elején a Juventus egy négyes tornára utazott La Corunába, ahol két mérkőzés várt rá: egy elődöntő és (annak eredményétől függően) egy döntő vagy egy bronzmeccs. A torna elődöntőjében a májusi BL-fináléban legyőzött Ajax volt az ellenfél. Kiütés lett belőle (a képen Michele Padovano ünnepli az egyik gólját, mögötte a De Boer-ikrek). Igaz, tartalékosak voltak a hollandok, de ez a mérkőzés meggyőzte az addigi kételkedőket.

1996-os barátságos mérkőzés: Juventus-Ajax 6-0

A találkozó után Van Gaal azt mondta, hogy Európa jelenlegi két legjobb csapatát láthatták a nézők, és újra fognak majd találkozni, 9 hónap múlva, a BL-döntőben. A merész kijelentés majdnem megvalósult, de nem a döntőben, hanem az elődöntőben jött össze ez a párosítás, amelyből 6-2-es összesítéssel a Juventus jött ki győztesen.

Legutóbbi összecsapás: 2019-es Bajnokok Ligája

Juventus összecsapása AFC Ajax 2019. ápr. 16. napon 19:00 órakor (UTC) kezdődik Allianz Stadium stadionban, Turin városban, Italy. A mérkőzés a دوري أبطال أوروبا keretei közt kerül megrendezésre. Juventus játszott AFC Ajax ellen 2 mérkőzésen, ebben a szezonban. A Sofascore élő eredményei között megtalálhatod az összes korábbi Juventus vs AFC Ajax eredményt a H2H meccsek alapján válogatva.

Összesített eredmény: 2-3 (Matthijs de Ligt 67', Donny van de Beek 34').

A Sofascore emellett a legjobb módot biztosítja az élő eredmények követésére a különböző sportok között. Tehát, lehetőséged van:

• Nézd meg ki szerzett gólt a most zajló mérkőzésen
• Kapj valósidejű információt, arról, hogy melyik csapat dominálja a meccset a Támadás Momentum használatával
• Kövesd a részletes statisztikákat, úgymint labdabirtoklás, lövések, szögletek, kialakított nagy helyzetek, lapok, kulcspasszok, párharcok és sok más
• Kövesd minden csapat összes hazai és idegenbeli mérkőzését a دوري أبطال أوروبا
• Nézd meg hogyan értékeli a Sofascore közössége az egyes csapatok győzelmi esélyeit ezen a mérkőzésen.

Mindezek a jellemzők segítenek a Juventus vs. AFC Ajax mérkőzés eredményének megjóslásában. Annak ellenére, hogy a Sofascore közvetlenül nem kínál lehetőséget a fogadásra, biztosítja a legjobb oddsokat és felajánl olyan oldalakat, ahol tudsz élőben fogadni. U-TV odds-ok élőben megtekinthetők on Sofascore Foci élő eredmény szekciójában.

tags: #ajax #juventus #meccs

Népszerű bejegyzések:

• Veszprémi ifjúsági judo bajnokság
• a Mezőkövesdi Kézilabda eredményei
• Fogadási perspektívák a Chelsea – Barcelona meccsre
• Fedezze fel a debreceni stadiont
• A Loki-legenda története