Az Alba Volán Jégkorong: A Budapesti Kezdetektől a Székesfehérvári Sikerekig
Az Alba Volán jégkorongcsapatának története több mint ötven évre tekint vissza, tele van sikerekkel, emlékezetes pillanatokkal és legendás alakokkal. A klub fejlődése, a fővárosi gyökerektől a székesfehérvári fellegvárrá válásig, a magyar jégkorongsport egyik legmeghatározóbb történetévé vált.
A Budapesti Volán alapítása és korai évei
A klub története 1970. július 1-én kezdődött a fővárosban, amikor megalapították a Budapesti Volán jégkorongszakosztályát. Ennek előzményeként a Központi Sportiskolának (KSI), egy fővárosi székhelyű utánpótlás-nevelő műhelynek, már 1963-tól létezett jégkorongszakosztálya. A KSI második, végzős csapatát az 1952-53-as születésű játékosok alkották, az ifiből kiöregedő komplett gárdát átvette a Volán SC, és 1970 őszén indította a felnőtt bajnokságban.
Ocskay Gábor, aki 1977-től dolgozik a fehérvári hokiért, elmondása szerint Tapolczai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója - a jelenlegi Volánbusz jogelődje - sportszerető ember volt, és a tanácsadói javasolták, hogy legyen a Volánnak hokiszakosztálya is a már meglévő kézilabda és labdarúgás mellett. Ocskay Gábor maga is a csapat kapitánya volt 1975 decemberéig, gerincsérülés miatt 23 évesen búcsúzott az élsporttól, de még jégre lépett a C csoportos vb-n a felnőtt válogatottban hátvédként. A KSI egy nagyon jó hangulatú, családias klub és kiemelkedő műhely volt, ahol a 18 éves korosztály együtt maradt, míg az elődeik szétszéledtek a fővárosi klubokban.
A Budapesti Volán 1970 őszétől hét éven át szerepelt a hazai felnőttbajnokságban. Kezdetben kizárólag sportiskolásokkal, majd igazoltak nagy neveket, valamint jöttek az újabb korosztályok a KSI-ből. A korabeli csapatban olyan játékosok szerepeltek, mint Kovalcsik Péter kapus, aki több mint húsz évig védte a Volán és a válogatott hálóját, vagy Tasnádi László, azaz Rizsa, Németh György hátvéd, valamint Bánkuti Árpád és Klink János. Akkoriban kevesen gondolták, hogy sikertörténet veszi kezdetét, amely hét évvel később egy vidéki városban folytatódik és tart napjainkban is.
A székesfehérvári műjégpálya és az áttelepülés
1976-ban a közlekedési sportklubban egyre többet kezdtek arról beszélni, hogy mivel nincs saját pályájuk, el kellene mozdulni valamelyik nem túl távoli, vidéki város irányába, ahol már épült, vagy épül jégpálya. A megoldást Székesfehérvár jelentette, ahol a székesfehérvári hűtőház megkérdezte a városi tanácstól, volna-e kedve néhány millióval pártfogni egy műjégpálya építésének az ügyét. A válasz rövid és kategorikus lett volna, csakhogy a hűtőháziak javaslata annyira eredeti és racionális volt, hogy a város vezetői kis gondolkodás után igent mondtak. A Hűtőház azzal állt elő, hogy hűtőberendezéseiknek novembertől márciusig fölszabaduló kapacitásával szinte ingyen lehetne egy műjégpályát üzemeltetni. A nagy ötlethez és az előzékeny gesztushoz méltó gyorsasággal követték azóta egymást az események. 1976. decemberében tizenhárom vállalat szocialista szerződésen szövetkezett a munkára, és alig tíz hónappal később, 1977. november 6-án már föl is avatták a csaknem húszmilliós költséggel készült létesítményt.
Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa és a Bp. Volán SC akkori elnöke emlékezett vissza, hogy „Mindig is nagyon szerettem a jégkorongot, így a hetvenes években a Budapesti Volán elnökeként megalapítottuk a szakosztályt. Székesfehérvárra pedig 1977-ben helyeztük át a csapatot”. Ezt követően a budapesti Volán SC jégkorongcsapata a jövőben Székesfehérvári Volán néven szerepelt a bajnokságban. A csapat technikai vezetőjeként Ocskay Gábor Fehérvárra költözött a családdal, és az utánpótlásban kezdett edzősködni. A felnőttcsapat Budapesten edzett, de Székesfehérváron játszotta bajnoki mérkőzéseit. Ez is nyitott pálya volt, mint itthon akkoriban mindegyik, az volt a nagy előnye, hogy korlátlanul lehetett használni edzésekre, persze, csak téli időszakban. A Magyar Ifjúság glosszaíróját is megihlette a hír, néhány fehérvári sportvezető bosszúságára: „Annyi változik csak a Volán játékosok státusában, hogy ezentúl máshonnan jön majd a pénz”. Ennek ellenére „Ez elegendő garanciának látszik a fehérvári hokicsapat életképességéhez, annál inkább, mert a döntéssel teljes mértékben egyetért az Országos Jégport Szövetség is.”
Az első sikerek és a vidéki jégkorong fellegvárává válás
Az 1977. november 15-én megjelent első tudósítás a Fehérváron zajlott mérkőzésről, melyen az Újpesti Dózsa-Székesfehérvári Volán 6-1 (3-0, 2-1, 1-0) eredmény született. Kétezer fehérvári volt kíváncsi a tulajdonképpeni jégpálya avatón. A Volán játékosai nagy elszántsággal és némi megilletődöttséggel készültek az első igazi hazai mérkőzésre. Bizonyára szokatlan volt számukra, hogy a nagyszámú közönség nem az ellenfélnek, hanem nekik szurkolt. Talán ez a magyarázata annak, hogy az első harmadban három gólt kaptak és ezzel gyakorlatilag elvesztették esélyüket a győzelemre.
A sporttörténelmi pillanatra 1981-ig kellett várni, amikor az Alba Volán az első vidéki csapatként bajnoki címet nyert, körmérkőzéses rendszerben. Közben a BVSC hokiszakosztálya megszűnt, és egy teljes válogatott sor került ide, Balogh Imre, Terjék István, Szajlai László, Palla Antal és Kiss Tibor. Ez az ötös sokat tett az 1981-es bajnoki címhez. Az arany érdekessége, hogy a csapat technikai vezetője az akkoriban másodállásban rádióriporterként tevékenykedő Török László volt. A folytatásban aranyérmet közel két évtizedig nem ünnepelhettek a fehérváriak, azonban az utánpótlás folyamatosan erősödött. Idősebb Ocskay Gábor a szakosztály minden ügyes-bajos dolgát intézte, árgus szemmel leste a tehetséges gyerekeket. Fia, Gábor korosztálya rendkívül ígéretesnek tűnt, Palkovics Krisztián, Zalavári Miklós, Balajthy Viktor, vagy éppen Horváth Balázs szép jövő előtt állt. Borisz Puskarjov volt az edzőjük, neki sokat köszönhetett a csapat, öt évet dolgozott Fehérváron, sikerrel. Jelenleg Oroszországban, a KHL-es Lokomotiv Jaroszlavl utánpótlásában tevékenykedik, rendkívül eredményesen.
Az utánpótlásban már tinédzserként bemutatkoztak a felnőttek között, és az 1993-as Magyar Kupában alkotott először maradandót az akkor már Alba Volán néven futó együttes, amikor a székesfehérvári döntőben a Ferencvárost sikerült legyőzni. Kétszer jutottak a bajnoki döntőbe, 1994-ben és 1995-ben is, de mindkétszer kikaptak a Fraditól. Az elsőt nagyon simán elvesztették, egy évvel később viszont komoly eséllyel pályáztak az aranyra. Az első meccset megnyerték, a másodikon is sokáig vezettek, végül alulmaradtak, ahogy a harmadik derbin is.
Az Alba Volán aranykora és a nemzetközi áttörés
A korongosoknál a nagy áttörést az 1997-es év hozta, ugyanis a sportért rajongó Tóth Istvánt kinevezték az anyacég, az Alba Volán Rt. vezérigazgatójának. Ismerték egymást korábbról, és közösen azt a célt tűzték ki, hogy Fehérvárt a magyar hoki fellegvárává emeljék. Az 1998-1999-es évad meghozta a várva várt áttörést, amikor a Volán 1981-es bajnokcsapatának tagja, Kiss Tibor immár edzőként állt a csapat élén. Az Ocskay, Palkovics fémjelezte fehérvári mag mellett olyan remek válogatott játékosokra is számíthatott, mint Kangyal Balázs, Horváth Csaba, Ancsin László, vagy éppen Sándor Szilárd. A kaput az orosz Alekszej Marin védte a fiatal Budai Krisztiánnal váltásban, Anatolij Lvov pedig az ellenfél kapusait riogatta.
Az aranyéremért a Dunaferrel vívott óriási csatát a Volán, a 2014-ben tragikusan fiatalon elhunyt Rajz Attila a döntő első mérkőzésén súlyos sérülést szenvedett, leszakadt a lépe. Onnantól a társak érte is küzdöttek, a finálé hetedik, mindent eldöntő mérkőzését pedig hosszabbításra mentették. Alig kezdődött el a ráadás, amikor Kangyal Balázs a kapu elé korcsolyázott, ahol a kapott koronggal kicselezte Pavol Mihonyikot, a Dunaferr kapusát, és a hálóba csúsztatott, majd a vendégszurkolók előtt a plexinek ugrott. Ez elképesztő élmény volt, minden meccs telt ház előtt, Dunaújvárosban is rengeteg fehérvári szurkolt. Az ezredforduló környékére a Volán egyeduralkodóvá vált hazai fronton. Ez azt jelentette, hogy 1999 és 2012 között csupán két alkalommal nem ők lettek a magyar bajnokok.
Az együttes 1999-ben csatlakozott az akkor még osztrák, szlovén és magyar együtteseket tömörítő Interligához, amely párhuzamosan futott a hazai küzdelmekkel. A liga nyolc éves fennállása során a Volán kétszer, 2003-ban és 2007-ben diadalmaskodott. Szlovák Jan Jasko edzővel 2001-ben a harmadik bajnoki címét szerezte meg az egyesület. A korábbi kiváló játékos a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett, amellyel a 2002-es székesfehérvári, dunaújvárosi közös rendezésű Divízió I-es világbajnokságon majdnem az A-csoportba jutott, Dánia mögött a második helyen zárt. Ugyancsak nagy hatással volt a fehérvári jégkorongra, és az egész sportágra a kanadai-olasz Pat Cortina, aki 2004-től két és fél évet dolgozott a Volánnál, három bajnoki címet, egy Magyar Kupát és egy Interligát nyert vele a csapat. Később a fehérvári és dunaújvárosi nevelésű jégkorongozókra épülő magyar válogatottat 2008-ban Szapporóban az A-csoportba vezette. Székesfehérvár 2005 és 2007 között háromszor is otthont adott a Kontinentális-kupa négyes döntőjének, ahol az első évben az észak-amerikai profi jégkorong-bajnokságban kialakult bérvita miatt olyan világsztárok szerepeltek itt, mint az orosz Pavel Dacjuk és Maxi Afinogenov, vagy éppen a szlovák Michal Handzus.
Ifj. Ocskay Gábor, a legenda és öröksége
Öt évvel ezelőtt, 2009. március 25-én hajnalban állt meg ifj. Ocskay Gábor szíve. A fehérvári és a magyar jégkorong legendája még nem volt 34 éves, de már szinte mindent elért, amit magyar hokis elérhet, sőt, a realitásokat figyelembe véve annál jóval többet. Ha valaki tizennyolc évesen már felnőtt válogatott, s előbb a klubjában, majd mindenféle világbajnokságokon is tőle várják a régi átkokon való túllépést, ha ő lehet a vezére egy rendkívül tehetséges generációnak - az igazi küldetést hajt végre. Ocskay Gábornak és pár társának kellett kivezetnie a magyar hokit a múlt század közepétől hosszan húzódó nosztalgiázós, kisstadionos, kergetőzős, hógolyózós, jégolvadós korszakból, és eljuttatni az atomkorba. Talán senki nem érdemelte volna meg jobban, hogy a legjobbak között szerepeljen ifjabb Ocskay Gábornál, a Volán saját nevelésű játékosánál, korábbi csapatkapitányánál, klubcsapata és a válogatott vezérénél.
Kiscsicsó elhivatottsága, alázata, akarata és persze képességei okán rengeteg fiatalnak volt a példaképe. 2004-ben szívproblémái miatt majdnem abba kellett hagynia az aktív sportolást, végül állandó orvosi felügyelet mellett visszatérhetett a jégre, és 2009 március 25-ig nem is volt problémája. Hosszú, fárasztó klubévad után, és a válogatott programja előtt azonban aznap éjszaka rosszul lett és elhunyt. A fehérvári közgyűlés egyhangúlag szavazta meg, hogy a Raktár utcai pályát Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnoknak kereszteljék át. „Örökké A-csoportos marad" - tartja a legenda az ikonról, utalva ezzel arra, hogy egy évvel a Szapporói Csoda után, nem sokkal a magyar jégkorong történetének első A-csoportos világbajnoksága előtt veszítette életét.
Az ikonikus 19-es mezben azóta senki nem játszhat a Volánban és a magyar válogatottban, és száma örök mementóként ott szerepel a csapat - jelenleg Hydro Fehérvár AV19 - nevében. Sokat elmond arról, hogy az a 2008-09 környékén igencsak nagy népszerűségnek örvendő válogatottnak három emblematikus alakjának a mezszámát is itt Fehérváron vonultatták vissza. Ocskay mellett Palkovics Krisztián és Kangyal Balázs részesült hasonló elismerésben.
Az EBEL/ICEHL korszak és a jelenlegi sikerek
Hazai porondon, és a szlovén együttesek távozásával 2007-re lényegében az Interligában is elfogytak a komoly riválisai a Volánnak és választás elé érkezett a szakosztályt irányító idősebb Ocskay Gábor és az Alba Volán SC akkori elnöke, Tóth István. Az anyagi nehézségek ellenére a menedzsment úgy döntött, előre menekül, és kéri felvételét az osztrák bázisú Erste Bank Eishockey Ligába, azaz az EBEL-be, mert félő volt, ha marad itthon az együttes, a középszerű küzdelmek egy idő után nem lesznek elég érdekesek a nézők számára. Hosszas tárgyalások után 2007 tavaszán az Alba Volán felvételt nyert a sógorok által irányított bajnokságba, s mint később kiderült, ez meghatározta a fehérvári, és a magyar jégkorong sorsát is. Az első időszak nagyon nehéz volt, a nemzetközi szereplésben Tóth István mellett Elekes Szentágotai Blankának is fontos szerep jutott. Ő később az EBEL alelnöke lett, három éve pedig már a nemzetközi szövetség központjában, Zürichben dolgozik a női szakágnál.
A nemzetközi szereplés gyorsan megmutatta a döntés helyességét, hiszen a 2008-as, szapporói, Divízió I-es vb-t megnyerték, ami mérföldkő volt a magyar jégkorongban. Ennek köszönhetően került a jégkorong az öt látványsportágba, kiemelt státuszhoz jutott, ami a TAO-s pénzek elosztásánál döntő jelentőségű. A csapat magját fehérváriak alkották, a keret kétharmada volt volános. Hasonlóan sok volános volt 2015-ben Krakkóban is, ahol szintén sikerült a feljutás az elitbe. Javaslatra a hazai szövetség honosította a kanadai Andrew Sarauert és Frank Banhamet, akik Kóger Dániellel kiegészülve nagyszerű csatártriót alkottak.
A sportvezető sajnálja, hogy bár többször volt rá esély, a négy közé egyszer sem sikerült bejutnia a Volánnak az EBEL-ben. Ebben szerepet játszik, hogy az osztrák riválisok más anyagi lehetőségekkel rendelkeznek, a fehérvári klub folyamatosan anyagi problémákkal küzd. Ocskay Gábor három éve, 2017-ben két lépéssel hátrébb lépett, azóta a Fehérvár AV19 elnökségében tevékenykedik a négytagú menedzsmentben Palkovics Krisztián, Fekti István és az elnök, Gál Péter Pál társaságában, valamint a hokis akadémia kuratóriumi elnöke. Az elmúlt bő egy évtizedben a Fehérvár AV19 az EBEL, újabb nevén ICE HL meghatározó tagja lett.
Az előző évadban bajnoki döntőt játszott, ennek köszönhetően pedig a nyáron története során a Bajnokok Ligájában is elindulhatott, ahol a csoportkör hat mérkőzéséből kettőt megnyert. A Red Bull Salzburg elleni finálé utolsó mérkőzése olyan volt, mint a teljes négymeccses széria. Magosi Bálint góljával vezetett a Fehérvár, de végül a vendégek fordítani tudtak. „Minden meccsen megvolt a lehetőségünk arra, hogy mi nyerjünk. Az első dupla hosszabbításban dőlt el, a másodikon nagyon szerencsétlen gólt kaptunk a végén, ez utóbbi a harmadikra szintén ez az igaz volt. Nagy különbség nem volt köztünk és a Salzburg között, így ezúttal a szerencsefaktornak is nagy szerepe volt, sajnos nem a mi irányunkba" - foglalta össze Hári János a Salzburg elleni döntő párharc első három találkozóját. A Volán dolgát nehezítette, hogy egyik legjobbját, Brady Shaw-t eltiltás miatt nélkülöznie kellett.
A klub saját nevelésű játékosa, Erdély Csanád elmondta: „Itt voltam, amikor csak szenvedtünk és nem jutottunk be a rájátszásba, így tudom, honnan indultunk neki. Nem csak a klubnak, de a magyar jégkorongnak is nagyon kellett ez a siker. Egy jó pár száz embert vissza tudtunk csábítani a lelátóra, méghozzá egy produktív, szórakoztató játékkal. Újra egy kicsit a jégkorongra figyelt az egész ország, és az emberek ismét felkapták rá a fejüket, hogy itt van egy magyar csapat, aki megállja a helyét ebben a mezőnyben is. Szívünket-lelkünket kitettük, amiért nagyon hálásak voltak a szurkolóink." Hári János a csapat edzőjéről, a 2021-22-es szezon előtt a csapatot átvevő Kevin Constantine-ról a legjobb edzőnek nevezte, akivel pályafutása során dolgozott, mondván: „Jó értelembe véve egy bolond ember, ez alatt azt értem, hogy annyira a hoki a szenvedélye, hogy nagyon sok órát tesz bele és minden apróságra felhívja a figyelmet. Arra inspirál bennünket is, hogy mi is beletegyük a melót, és még jobbak legyünk.”
A Fehérvár jégkorongja a jövőben
A Hydro Fehérvár AV19 jégkorongcsapata története során először jutott be az osztrák bajnokság döntőjébe, de ezzel 25 év után az első magyar együttes lesz, amelyik indulhat a Bajnokok Ligájában. Az elmúlt években is bebizonyosodott, hogy érdemes a saját utánpótlásra is alapozni, hiszen a meghatározó, rutinos magyar válogatott és remek képességű légiósok mellett sok akadémista bemutatkozhatott, és meg is ragadt az első csapat keretében. Ez annak is köszönhető, hogy immár 2006 óta zajlik a Titánok-program, az akadémia, amely sportakadémiai rendszer módszertani központja lett 2021-ben, a legtehetségesebb fiataloknak biztosít lényegében hidat, átmenetet az utánpótlás-korosztályokból a felnőtt mezőnybe.
Már a kezdés előtt egy órával teljesen tele voltak az állószektorok, ami sok mindent elmond egy csapatról és annak szurkolóiról. Székesfehérváron a hoki a legnépszerűbb csapatsport, pedig igencsak bő a kínálat. A fehérvári hokisoknak évről évre sikerül megküzdeniük a figyelemért a városban, ahol a Hydro Fehérvár AV19 mellett Székesfehérvár hírnevét öregbíti az 1985-ös UEFA-kupa-döntős, háromszoros magyar bajnok MOL Fehérvár labdarúgó-, az ötszörös magyar bajnok Alba Fehérvár kosárlabda- és a még korábban Cornexi-Alcoa néven 2005-ben EHF-kupát nyerő - napjainkban szintén Alba Fehérvár néven futó - női kézilabdacsapat is. „Ez a hangulat és közösség nagyon vonzó, nekem is az otthonom lett a családommal. 2020-ban úgy írtam alá, hogy az lesz a célom az 5 év alatt, hogy bajnokok legyünk. Még van bennünk bőven" - ezt már ismét Hári mondta, aki szintén imád ebben a régies, mégis a maga nemében romantikus csarnokban hétről hétre jégre lépni. A magyar jégkorongban a Volán sikerével most valami megmozdult, ha május elején összejönne a bravúr, akkor ismét olyan népszerűségre tehetne szert ez a sportág, amilyet a látványossága alapján megérdemel.
tags: #alba #volan #jegkorong #mez
