Ambrus Miklós: A Fradi legendás kapusa és olimpiai bajnok vízilabdázó
Ambrus Miklós, az olimpiai bajnok vízilabdázó, sporttörténetünk egyik meghatározó alakja volt. Pályafutása során nemcsak klubja, a Ferencváros legendájává vált, hanem a magyar vízilabda válogatott kapusaként is felejthetetlen sikereket ért el, köztük olimpiai aranyérmet Tokióban.
A kezdetektől a Fradiig
Ambrus Miklós szülővárosából, Egerből indult el a sportágban, ahol a Fáklya csapatának kapuját védte. Tehetsége hamar megmutatkozott, és hamarosan az akkor Kinizsi néven szereplő Fradihoz került, ami életének és pályafutásának meghatározó klubjává vált. Egy rövid, kétesztendős melbourne-i „kirándulása” után, 1958-ban tért vissza a zöld-fehér együtteshez, ahol egészen 1968-as visszavonulásáig szerepelt. Játékospályafutása során öt bajnoki címet nyert a Ferencvárossal.
Ambrus Miklós Fradi-beli pályafutásának áttekintése:
| Időszak | Szerep | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1953-1956 | Játékos | A Kinizsi néven szereplő Fradi kapusa |
| 1956-1958 | Légióskodás | Kétévnyi ausztráliai "kirándulás" |
| 1959-1968 | Játékos | Visszatérés a Fradihoz, olimpiai és Európa-bajnokként |
Nemzeti sikerek és az olimpiai arany
Laky Károly kapitány a szófiai Universiadén nyújtott kiváló teljesítményét követően hívta meg a válogatottba. Az 1962-es lipcsei Európa-bajnokságon szerzett elsőség után, 1964-ben Tokióban is tagja volt a győztes gárdának, ahol olimpiai bajnoki címet szerzett. Ambrus Miklós 1955 és 1968 között 55-ször szerepelt a nemzeti együttesben. Az 1966-os Eb-ötödik vízilabda-válogatottban Utrechtben még szerepelt, de a csapat akkor már lecsúszott a dobogóról. A kapus még részt vett az 1967-es mexikói előolimpián, de a következő esztendőben a fiatalok már kiszorították az együttesből, így a mexikói olimpiára már nem vitték ki.
A tokiói aranypillanat
Az 1964-es tokiói olimpián a magyar vízilabda-válogatott szerezte meg vízilabdázásunk ötödik olimpiai bajnoki címét. A döntő pillanatokról Dömötör Zoltán olimpiai bajnoktárs emlékezett vissza egy korábbi beszélgetésben. Az egyik legizgalmasabb mérkőzés a magyar-szovjet összecsapás volt, amelynek tétje az olimpiai arany volt.
„Fordítani valóban lehetetlen, de még mindent elveszíthettünk volna… A szovjet csapat a becsületéért harcolt: aranyérmes már semmiképp sem lehetett, de tőlünk elvehette volna az elsőséget. A meccs előtt tudtuk, hogy nekünk csak az 1-0, 2-0, 3-1, 5-2 vagy a 8-3 a jó eredmény ahhoz, hogy megelőzzük a velünk azonos pontszámmal álló jugoszlávokat. Három negyed után még 2-2 volt az állás. Képzelheti, milyen izgalmas volt az a hajrá! Három magyar találat, s abból kettőt Dömötör jegyzett... A negyed elején emberelőnyből Felkai „Róka” lőtt gólt, majd egy támadásnál beforgattam a védőmet, s négyest kaptam, amit isteni szerencsével értékesítettem. A kapus belekapott, megállt a labda a jobb keze alatt, de úgy paskolt utána, hogy a hálóba ütötte. Ezután jött az aranygól, fél perccel a meccs vége előtt, ám ha az utolsó másodpercekben Ambrus nem véd ki egy bődületes ziccert, oda az elsőségünk.”
A 10 legjobb pillanat Tokióból, 1964 | Top pillanatok
Dömötör Zoltán arról is mesélt, hogyan lett nála az olimpiai bajnoki labda: „Gyarmati Dezső abban a negyedben a kispadon ült, ő ordított a meccs végén, hogy mentsem meg a labdát. Kidobtam neki, de aztán az öltözőben elkértem. Szép gesztus, hogy nekem adta, megőrizhettem.”
Visszavonulás utáni élet és örökség
Ötszörös magyar bajnokként és ötvenöt alkalommal a válogatott tagjaként vonult vissza. Sportpályafutása után a Magyar Vízilabda Szövetségnél, a Ferencvárosnál és annak vízilabdacsapatánál is tevékenykedett. Hosszú éveken át egyik vezetője volt a zöld-fehér pólós csapatnak. A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubját a kezdeti időkben marketingmunkával segítette. Sikeres vállalkozások is fűződtek a nevéhez.
Családi öröksége is folytatódott a vízilabdasportban, hiszen Tamás fia is őrizte a Fradi együttesének kapuját, majd a pécsi pólós gárdát vezette. Később visszatért a zöld-fehérekhez, ahol a pólós szakosztály vezetésével bízták meg.
Ambrus Miklós a Fradi-család eseményeinek szorgalmas látogatója volt, számos rendezvényen díjátadóként is részt vett. A Magyar Olimpiai Bizottság és az Olimpiai Bajnokok Klubjával kapcsolatos rendezvényeknek is aktív résztvevője volt. 2018 május 31-én, 85. születésnapján Varga Zsolt is köszöntötte. Ezen a napon dr. Bodnár András, aki Egerből indult vele együtt, felidézte a közösen megélt versenyeket, köztük a szófiai főiskolai világbajnokságot és „a legcsodálatosabb emléket”, az 1964-es tokiói olimpiát. Ambrus Miklós ekkor úgy fogalmazott: „Örülök, hogy ennyien eljöttetek megköszönteni a születésnapomon, és hogy értékelitek, amit egykor tettem.”
Kitüntetések és elismerések
Ambrus Miklós kiemelkedő sportsikerei elismeréseként számos kitüntetésben részesült. Zugló díszpolgára volt, emellett megkapta a Magyar Sportért-díjat is. Tavaly augusztusban vehette át a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozatát, amelyet a legkülönlegesebbek között tartott számon.
A Ferencvárosról és az aktuális sporteseményekről visszavonulása után is tájékozódott: „Természetesen! Rendszeresen olvasok újságot, és a televízióban is követem a híreket, a Fradi TV például nagy kedvencem! Nagyszerű eredményeket érnek el a Ferencváros csapatai, nagyon jó érzés látni, hogy jó kezekben van a klub, és jó dolga van a csapatoknak, a szakosztályoknak is. Egyértelmű, hogy a vízilabdát kísérem figyelemmel a legközelebbről.”
Az utolsó évek és a búcsú
Ambrus Miklós 1933. május 31-én született. Hosszan tartó betegséget követően, 2019. augusztus 3-án, 86 éves korában elhunyt. Felesége mindvégig mellette állt, segítve őt a nehézségekben. Miklós bácsi, ahogy sokan ismerték, méltó példaképe marad a magyar sportnak és a Ferencvárosnak, akinek élete összefonódott a zöld-fehér színekkel és a magyar vízilabda sikereivel.
tags: #ambrus #miklos #vizilabda
