Az amerikai futball: történet, szabályok és népszerűség

Az amerikai futball, vagy ahogy az USA-ban és Kanadában egyszerűen hívják: futball, a rögbiből kifejlődött csapatjáték. Valójában egy viszonylag könnyű sport, amelyet követni és élvezni lehet. Az amerikai futball egy kemény, fizikai játék, sokféle tulajdonságot igényel a játékosaitól, beleértve a nyers erőt, az agilitást, a sebességet, taktikai fegyelmet, testi és szellemi keménységet.

Az amerikai futballt egy labdarúgó-pályához hasonló méretű játéktéren játsszák. A játék célja természetesen a győzelem, amit úgy tud kivívni az egyik csapat, ha több pontot szerez a másiknál. A játék akár 3 órát is igénybe vehet, és meglehetősen bonyolultnak tűnhet, főleg azért, mert ez egy taktikai játék. Azok kedvéért, akik még csak ismerkednek sportágunkkal, összeállítottuk az amerikai foci alapjainak és szabályainak rövid leírását.

A játék eredete és története

Az amerikai futball a rögbiből kifejlődött csapatjáték. Az amerikai és az európai foci igazából nem sok hasonlóság van, de azért mégis akad. Például mindkettő Angliából indult, hiszen az amerikai futball tulajdonképpen a britek egyik kedvenc játékából, a rögbiből származik. Az amerikai futball a 19. század végén alakult ki a rögbiből.

Hogyan lett amerikai a foci? Avagy a rögbi volt előbb vagy a tojáslabda? Az amerikai foci korai története, minden brutalitása ellenére, meglepő módon az elit egyetemekhez kapcsolódik. Kevesen tudják, de az 1950-es évekig ez a sport valójában nem volt igazán népszerű. A foci a maga kis zárt világában élt, ahol más szabályok uralkodtak - pontosabban, alig voltak szabályok. Mindenki tisztában volt vele, hogy veszélyes, és éppen ezért vonzotta a játékosokat.

Hogyan vált a „bostoni játék” milliárdos sportüzletté, és miért nem tiltották be már az elején? Valójában be is tiltották egy időre, de ez még inkább növelte a népszerűségét. Az amerikai foci őstörténetéhez utazunk ma vissza.

Mindkét játék gyökerei a 19. század közepén Nagy-Britanniában játszott különféle futballváltozatokhoz vezethetők vissza, ahol a cél az volt, hogy a labdát a kapuba vagy egy meghatározott vonalon túlra juttassák. Ezek a változatok az angol állami iskolák futballjátékain alapultak. Esetenként a játékok annyi sérülést okoztak, hogy egyes intézmények betiltották a sportot. Az egyetemek közötti játékok népszerűsége nyomán a sport fokozatosan szabványosabbá vált: csökkent a játékosok száma és a pálya mérete is. Valójában az egyetemközi játékok fektették le az amerikai foci szabályainak alapjait.

Az angol foci sem volt kezdetben olyan békés sport. Hosszú időbe telt, mire határozottan elkülönült a rögbitől. Emellett nem szabad megfeledkezni az olasz Calcio Fiorentinóról sem, amely a 16. századi Firenzéből származik. Hasonlóan agresszív labdajátékokat játszottak az indiánok, maják, aztékok és eszkimók is. A futball ezen archaikus formáit, amelyeket jellemzően csőcselékfocinak, mob footballnak minősítettek, a szomszédos városok és falvak között játszották. Korlátlan számú, hömpölygő embertömegek csaptak össze egymással, legtöbbször egy felfújt disznóhólyagot kellett bármilyen módon eljuttatni A-ból B-be. Egyes változatokban a játék még ősibb és véresebb rituálékból fejlődött ki, például a viking betolakodók elleni küzdelem során, amikor is egy levágott „dán fejét” rugdosták - ez volt a „danes head”.

Az amerikai egyetemek átvették ezeket az angolszász hagyományokat, azonban számukra a játék elsősorban az erősek kiválasztásának és szerveződésének eszköze volt. A játékok nagyrészt rendezetlenek maradtak, minden iskola a saját futballját játszotta. A Princeton Egyetem hallgatói már 1820-ban a „ballown” nevű játékot játszották. Az egyik legkorábbi ős amerikai foci esemény neve is sokat elárul: „Bloody Monday”. Ez a „Véres Hétfő” néven ismert harvardi hagyomány 1827-ben kezdődött, és a gólyák és a másodévesek közötti tömeges labdajátékból állt, amely gyakran tömegverekedésekké fajult. 1860-ban a városi rendőrség és az egyetemi hatóságok egyetértettek abban, hogy a „véres hétfőnek” véget kell vetni.

A mai futball és rögbi is ebben az időszakban alakult ki, és ezekkel együtt számos hibrid játék is, mint például a „bostoni játék”. Akkoriban két általános futballtípus terjedt el: a „rugdosó” játékok (mint amilyet a Cambridge-i Egyetemen játszottak), amelyek később, 1863-ban, a Football Association (foci) szabályainak alapjául szolgáltak. A másik típus a „futós” vagy „hordozós” játékok voltak, amelyek az 1871-ben megalapított Rugby Football Union szabályait ihlették. Ezek hibrid változatát, az úgynevezett „bostoni játékot”, először az Oneida Football Club nevű csapat játszotta. Ezt a klubot, amelyet egyes történészek az Egyesült Államok első hivatalos amerikai futballklubjának tekintenek, 1862-ben alapították a bostoni elit előkészítő iskoláiból kikerült diákok.

A pörgős, vad sport gyorsan felkeltette a sajtó figyelmét, így a „bostoni játék” népszerűsége az 1860-as években tovább terjedt. Az Oneida Football Club állítólag soha nem veszített mérkőzést 1862 és 1865 között.

A játék az 1860-as évek végén kezdett visszatérni a campusokra, ahol a Yale, a Princeton, a Rutgers és a Brown Egyetemek mind elkezdték játszani a népszerű „rúgdosó” játékot. Az egyetemek közötti mérkőzésekre jellemző volt, hogy az egyik nap az egyik csapat, a visszavágón pedig a másik csapat szabályai szerint játszottak. Ezek az eltérések és az egyes egyetemek által bevezetett fejlesztések révén alakult ki az amerikai foci végleges változata.

Majdnem minden híres iskola hozzájárult a mai szabályok kialakításához, de a legfontosabb ötleteket a Yale-es Walter Camp hozta, akit később az „amerikai futball atyjaként” emlegettek. Camp, amíg a Yale hallgatója volt, olyan szabályokat vezetett be, amelyek alapjaiban határozták meg a modern futballt, beleértve a játékosok számának 15-ről 11-re való csökkentését. A McGill és a Harvard egyetemek közötti mérkőzés során bekerült a köztudatba a „try” fogalma, amely lehetőséget adott a csapatnak, hogy az ellenfél gólvonalának elérésével mezőnygólt szerezzen. Ez később a touchdown-ig fejlődött.

Az utolsó és kétségkívül legfontosabb újítás, amely az amerikai focit végül egyedülállóan „amerikaivá” tette, az interferencia, vagyis a blokkolás legalizálása volt. Ez a taktika a rögbi szabályai szerint szigorúan tilos volt, de az amerikai fociban engedélyezetté vált, és ezzel alapvetően megváltoztatta a játék dinamikáját.

Az 1900-as évek elején maga a játék még halálosan brutális volt. A játékosok tömeges, zárt formációkba tömörültek és sisak nélküli fejüket faltörő kosként használták. A labdával szaladókat gyakran az akár összesen fél tonnát nyomó védelem szinte teljesen összepréselte. Sporttörténészek szerint a túlzott brutalitás következtében 1905-ben jelentős változás történt, amikor a legmagasabb szintről avatkoztak be. Theodore Roosevelt elnök, aki maga is nagy focirajongó volt, és akinek fiai is játszottak, több egyetemi futballedzőt hívott meg a Fehér Házba. Roosevelt figyelmeztette őket, hogy ha nem tisztítják meg a sportot az erőszaktól, betiltja.

Az egyetemközi konferencián - amely a National Collegiate Athletic Association (NCAA) előfutára lett - végül meghozták a hőn áhított módosításokat. Lehetővé tették az előre passzot, eltörölték a veszélyes tömegformációkat és egy semleges zónát hoztak létre a védők és a támadók között. Az új szabályok nem szüntették meg ugyan a sport veszélyeit, de a halálesetek száma csökkent. Az 1909-ben meghozott újabb reformok tovább szigorították a szabályokat, megteremtve ezzel a modern sport alapjait.

Játéktér és felszerelés

Az amerikai futballt egy labdarúgó-pálya méretű játéktéren játsszák. A pálya hossza 120 yard (110 méter), szélessége 53 1/3 yard (49 méter). A pálya hosszanti határvonalát az európai focinál megszokott módon oldalvonalnak (sideline), a keresztirányú határát pedig alapvonalnak (end line) nevezzük.

A játék a pálya középső 100 yardján zajlik, két végén egy-egy 10 yard hosszúságú célterület (végzóna vagy end zone) található. Pontot szerezni az endzone-nak nevezett, 10 yard széles területen lehet, amely a gólvonaltól (goal line) az alapvonalig (end line) tart. A játékteret 5 yardonként egyenes vonalak keresztezik a pályát, és minden yardot, úgynevezett hashmarks jelöl, ami a labda pontos elhelyezéséhez szükséges. A félpályát jelző vonal és az end zone határát jelölő vonal (goal line) közötti távolság 10 yardonként számozva van.

A két end line közepén egy-egy fordított villára emlékeztető kapu van felállítva (régen a kapuk a goal line közepén helyezkedtek el, de később hátra vitték őket az alapvonalra, mert a játékosok sokszor nekiütköztek, amikor befutottak a célterületre). A sikeres rúgás feltétele az, hogy a labda e keresztrúd fölé és a kapufák közé kerüljön.

A játékosok kötelesek védőfelszerelést viselni a pályán, úgymint sisakot és fogvédőt, valamint vállvédőt és protektoros nadrágot.

A csapatok és játékosok

Az amerikai futballt két tizenegy fős csapat játssza. Minden csapat egyszerre 11 játékossal vesz részt a pályán zajló játékban. A játék jellegéből és a rengeteg sérülésből adódóan az együttesek sok játékost kell, hogy foglalkoztassanak (az NFL-ben egy csapat játékoskerete 53 főből áll). A csapat összeállítása minden időkérésnél, játékfajtánál vagy szünetben változtatható, tetszőleges számú cserével.

A csapatok három elkülönített csapatrészre vannak osztva, ezek: az offense team (támadóegység), a defense team (védőegység) és a special team (különleges egység). Az egyes csapatrészeken belül minden játékosnak megvan a maga speciális feladata.

A keret (roster) mérete mellett a csapatot irányító edzői stáb létszáma sem csekély, mivel minden csapatrésznek, és azon belül az egyes pozícióknak a munkájáért is külön szakember felel (pl.: offenzív koordinátor, defenzív koordinátor, irányító (quarterback) edző, linebacker edző … stb), akik a vezetőedző (head coach) koordinálása alatt teszik a dolgukat.

A játék célja

A játék célja: Több pontot szerezni, mint az ellenfél. Pontszerzéshez a labdát az ellenfél végzónájába kell juttatni, vagy a „villák” közé kell rúgni, amelynek eléréséhez minél beljebb kell jutni az ellenfél területén. Az amerikai futball tehát a területszerzés játéka, ennek megfelelően a szabálytalanságokért sem sárga vagy piros lapokkal, hanem területvesztéssel kell bűnhődnie a vétkes alakulatnak.

Játékidő és óravezetési szabályok

Egy meccs az NFL-ben négy 15 perces negyedből áll. A mérkőzések négy, egyenként 15 perces negyedből állnak. A második és a harmadik negyed között van a félidő (ami az NFL-ben 15 perc, a többi ligában 12 perc). A negyedek között csak térfélcsere van, amire 2 perc áll rendelkezésre.

A mérkőzések természetesen nemcsak egy óráig tartanak, hisz játék közben többször is megállítják az órát (pl.: támadáscsere, szabálytalanság, labdával történő pályaelhagyás esetén), és nem szabad megfeledkezni az edzők által kezdeményezhető időkérésről (timeout, félidőnként három) illetve a bírói ítélet felülvizsgálatának lehetőségéről (challenge, félidőnként kettő - ha nincs igaza a challange-et kérő edzőnek, akkor elveszít egy időkérést a csapat) sem.

A játékidő mérése leginkább a futóórás és tiszta játékidő keverékeként fogható fel, bizonyos playek (játékok) után (például a játéktéren kívülre kerül a labda) megáll az óra. Amikor áll az óra: Ez több esetben lehetséges.

A támadó csapatnak 40 másodperce van a támadás indítására, ha a bíró nem állítja meg az órát. Amennyiben technikai okok miatt (pl. sérülés, büntetés stb.) megállították az órát, akkor a bíró óra-újraindítási jelétől számítva 25 másodperc van a kezdésre. Egy amerikaifutball-mérkőzés rövid, általában 5-10 másodperces támadóakciók sorozatából épül fel, amelyek között 25, illetve bizonyos esetekben 35 másodperc megbeszélési idő van, tehát a játék menete nem folyamatos.

Ha a rendes játékidőben döntetlen az állás, akkor hosszabbítás (overtime) következik, amelynek hossza szintén 15 perc. Ha a támadók az első próbálkozásból csak mezőnygólig jutnak, akkor az ellenfélnek van még egy lehetősége támadni, ha szintén csak mezőnygólig jut, akkor hirtelen halál jellegűen folytatódik a játék, a következő pontszerző nyer - ha az első támadásból TD születik, vagy a védők pontot szereznek, akkor ugyanúgy vége a játéknak az első pontszerzés után. Az alapszakaszban, ha nincsen döntés 15 perc után, akkor döntetlennel ér véget a játék, a rájátszásban újabb negyedórás ráadás következik addig, ameddig el nem dől a továbbjutó kiléte.

A játék menete

A mérkőzés mindkét félideje kezdőrúgással (kickoff) indul (ilyenkor mindkét küzdő fél részéről az ún. speciális csapatrész van a pályán). A rúgó játékos saját térfelének 30 yardos vonaláról lövi el a földre állított labdát, igyekezve azt mélyen az ellenfél térfelére juttatni.

Ha a labda az end zone-ban esik le vagy elhagyja azt, akkor a fogadó (returner) csapat 20 yardos vonalától indulhat a támadás (touchback). Ha a rúgás oldalirányban hagyja el a játékteret mielőtt bárki hozzáérne, akkor saját 40 yardos vonaláról támadhat a labdát fogadó alakulat (tehát szinte félpályányi területet kapnak ajándékba, súlyosan büntetve a rúgást rosszul elvégző játékos csapatát). Speciális eset az ún. onside kick, amikor kicsit rúg a kicker, hogy lehetőleg az ő csapata kaparinthassa meg újra a támadás jogát. Ez elég kockázatos megoldás.

Ha egy jól elvégzett kickoff-ot követően nem lesz touchback, akkor a fogadó csapat visszahordó embere (kick returner) megpróbál a lehető legtovább visszafutni a labdával, így hozva kedvező támadási pozícióba csapatát. Miután szerelték, a speciális csapatok elhagyják a pályát, átadva helyüket egyik oldalról a támadó, másik oldalról pedig a védekező csapatnak (az is előfordulhat, hogy a kick returner egészen az ellenfél célterületéig jut, ilyenkor kickoff return touchdown történik).

A pályára lépő támadó csapatnak a célja a pontszerzés (touchdown vagy field goal), amiben az ellenfél védekező alakulata természetesen igyekszik őket megakadályozni. A támadóknak négy lehetőségük (down) van legalább 10 yardot előre haladni. Ha ez sikerül, akkor ismét megkapják az első kísérlet jogát (first down), és megint négyszer próbálkozhatnak a minimum 10 yardos előrehaladással (1st&10). Így juthatnak egyre közelebb az áhított pontszerzéshez. Egy adott kísérleten belül alkalmazott játékvariációt play-nek nevezzük.

A támadók előre haladási módja kétféle lehet:

• Futás (rushing play): az irányító nem passzol, hanem valamelyik futó kezébe adja a labdát (handoff), és ő a földön próbál meg területet nyerni.
• Passzolás (passing play): ebben az esetben az irányító rövid (screen pass) vagy hosszabb passzal próbál területet nyerni (sikeres passz-completed, sikertelen passz-incomplete).

A play úgy indul, hogy a támadás kezdőhelyét jelölő vonalra (line of scrimmage) felsorakozó támadó fal közepén lévő center feladja a labdát az irányítónak (snap), a végét pedig a következők jelenthetik:

• A labdát birtokló támadó játékost a védő(k) a földre dönti(k), vagyis szereli(k) (tackle).
• A labdát birtokló támadó játékos kifut a pályáról.
• A labdát birtokló támadó játékos az end zoneba fut, vagy itt állva elkapja és birtokolja a labdát (mindkét esetben touchdown).
• Az irányítót labdával a kezében földre viszik a line of scrimmage mögött (sack).
• Az irányító kidobja a labdát a pályáról.
• Az elkapó játékos felé dobott labda a földre kerül, mielőtt azt bárki birtokba vehetné (pl.: az elkapó elejti, a védők belenyúlnak, az irányító dobja rosszul - ez mind incomplete pass).

A támadó csapat által végzett előrehaladást, vagyis a playek egymásutánját támadás sorozatnak (drive) nevezzük. A mérkőzés során természetesen folyamatosan váltják egymást a különböző csapatrészek, hisz mindkét fél támad, védekezik, és a speciális csapatokra is többször szükség van.

Pontszerzési lehetőségek

Az amerikai futballban több módon lehet pontot szerezni, ezek a következők:

Fontosabb játékhelyzetek és fogalmak

• First/second/third/fourth and *szám* / Első/második/harmadik/negyedik és *szám*: A támadóegység helyzetét mutatja: hanyadik (1., 2., 3., 4.) kísérletük van az adott 10 yard elérésére és még hány yardot kell megtenniük.
• Challenge: Az edzőknek (Head Coach) egy félidőben kétszer van lehetőségük a bírói ítélet felülvizsgálatát kérni. Nem kérhetnek Challenge-et az első és második félidő utolsó 2 percében. Ilyenkor a vezető bíró egy külön az erre a célra felállított tv-n többféle kameraállásból visszanézi a vitás szituációt.
• Free kick/Safety punt: Safety után az azt elszenvedő csapat hajtja végre a 20 yardos vonaláról.
• Fumble: Amikor a labdás játékos elejti a labdát. Történhet védői ráhatásra, vagy egyszerű technikai hibából kifolyólag. Alapfeltétel, hogy birtokolni kell a labdát. Nem beszélünk fumble-ről, ha például a fogó nem tudja megfogni a passzt.
• Fumble lost: Labdaejtés következtében történő labdavesztés.
• Huddle: A huddle során a játékok előtt az irányító és a center egymással szemben állva megbeszélik a következő playben alkalmazott taktikát.
• Interception (IT): A védőjáték egyik leglátványosabb eleme. Akkor történik, ha védő kaparintja meg a Quarterback (QB) által előre passzolt labdát.
• Incomplete pass: Annak az esetnek a neve, amikor a támadóegység egy tagja (a támadófal és a quarterback kivételével) nem tudja megfogni a passzt.
• Kickoff: Kezdőrúgás.
• Punt: Általában akkor kerül rá sor, ha az edző úgy ítéli meg három kísérlet után, hogy nincs esély a First Down-ra vagy a Field Goal-ra, és inkább az önkéntes támadási jog átadást választják.
• Punt return: A punt során elrúgott labdát a másik csapat elkapva a lehető legtovább próbálja visszahordani.
• Fair catch: Ha a visszahordó játékos úgy látja, hogy nincs esélye visszafutásra, az elkapás előtt keze felemelésével kérhet.
• Timeout: Időkérés.
• Touchback: Amikor a játékos, a labdát a saját end zone-ban szerzi meg, és letérdel vele, akkor van touchback. Ilyenkor a támadás a 20 yard-os vonalról indul.

Szabálytalanságok

A pályán lévő hét bíró szabálytalanságot lát, azt egy sárga kendő eldobásával jelzi. Néhány fontosabb szabálytalanság:

• False start: A támadóegységből valaki a labda megindulása előtt bemozdul.
• Offside: A védőegységből valaki a labda megindulása előtt bemozdul.
• Offensive holding: Egy Play során a támadó egység valamely tagja szabálytalan blokkolással segíti a labdás embert.
• Defensive holding: Egy Play során a védő egység valamely tagja szabálytalan blokkolást hajt végre. Nem feltétlenül a labdás emberen!
• Offensive/Defensive Pass Interference: Passz esetén a fogó játékost előbb támadja a védője, illetve a védővel szemben szabálytalankodik a fogó, mint hogy a labdát megkapná.
• Running into / Roughing the Passer, Kicker: A passz vagy rúgás utáni szándékos támadása a passzolónak vagy rúgónak.
• Facemask: Az ellenfél arcmaszkjába való kapaszkodás.
• Delay of Game: A támadó csapatnak, ha nem sikerül elindítania a támadást a megadott támadó idő alatt, akkor büntetést kap.

Amerikai futball Magyarországon és nemzetközi szinten

Az amerikai futballt legmagasabb szinten hazája legnagyobb professzionális bajnokságában, a National Football League-ben (NFL) játsszák. Az NFL 1920-ban alakult American Professional Football Association néven, majd 1923-ban vette fel mai nevét. Az amerikai futball az 1960-as években az USA-ban átvette a legnépszerűbb sport szerepét a baseballtól és mára a világ legnézettebb bajnoksága. 1970-ben egyesült a riválisával, az AFL-lel.

Az NFL az amerikai profi futball liga, amelyet jelenleg 32 csapat alkot. A bajnokság két főcsoportból (konferenciából), az American Football Conference-ből (AFC), illetve a National Football Conference-ből (NFC) áll. A két konferenciában található 16-16 gárda négy-négy csoportot alkot, ezeket földrajzi elhelyezkedésük okán az égtájakról nevezték el (kelet, észak, dél, nyugat).

Jelenleg egy szezon 17 hétig tart, melyek alatt minden csapat 16 mérkőzést játszik összesen, minden héten egyet. Az alapszakasz szeptember első hetében csütörtökön kezdődik és december végéig, vagy január elejéig tart. Az alapszakaszt követően minden konferenciából hat-hat csapat játszik a playoffban egyenes kieséses rendszerben és a döntővel, a Super Bowllal ér véget. A döntő helyszínét előre kiválasztják, rendszerint egy NFL csapattal rendelkező város rendezheti meg azt. A szezon csúcsa az utolsó bajnoki játék, a Super Bowl, amelyet a két legjobb csapat játszik. Az AFC (American Football Conference) és az NFC (National Football Conference) legjobb játékosai a Pro Bowlon mérkőzhetnek meg.

Európában alapvetően az egyetemi futball szabályai (NCAA) szerint folyik a játék, ami néhány részletben különbözik az NFL szabályoktól:

• Ha a labdás játékosnak érinti a talajt a kézfején és talpán kívül egyéb testrésze is, a hazai rendszerben véget ér a játék. Az NFL-ben viszont csak akkor, ha azt megelőzte az ellenfél játékosával való érintkezés.
• Az elkapó játékosokat az NFL-ben 5 yardon túl már nem lökhetik/üthetik meg a védők, míg nálunk egészen addig megtehetik ezt, míg az irányító nem dobta el a labdát.
• A magyar mérkőzések negyedei 12 percesek, szemben az NFL 15 perces játékrészeivel. Ebben az NCAA szabályoktól is különbözik az európai és egyéb nemzetközi összecsapások játékideje.

Az International Federation of American Football (IFAF) a sportág nemzetközi szövetsége.

A magyar amerikaifutball-bajnokság 2005 óta létezik, 2007-től 2, 2012-től 3 osztályban rendezik meg. Jelenleg a kiemelt bajnokság a Hungarian Football League (HFL), melynek döntője a Hungarian Bowl. Hétszeres magyar bajnokként a legsikeresebb hazai csapat a Budapest Wolves. A magyar amerikaifutball-válogatott 2015-ben alakult.

A SportTV is igyekezett segítséget adni a Trashtalkban, ahol profi magyarázatot kaphatott minden érdeklődő mi és miért történik a pályán. Reméljük sikerült egy kicsit segíteni a nem túl egyszerű szabályok közötti eligazodásban.

tags: #amerika #foci #nezzetseg

Népszerű bejegyzések:

• az Astra női futsal csapata
• Mire jó a piros lap a futballban?
• Tudnivalók a fővárosi matematikaverseny döntőjéről
• Az AC Milan téli stratégiája és igazolásai
• A Veszprém Handball Team Zrt. előtt álló feladatok