Magyar gyökerek az amerikai futball Hall of Fame-jében és az NFL-ben
Az amerikai futball ma a világ legnépszerűbb sportágai közé tartozik, nagydöntőjét, a Super Bowlt minden évben több mint 100 millió ember követi világszerte. Napjainkban Magyarországon is egyre nagyobb érdeklődésre tesz szert a sportág. Gondoltad volna, hogy egy ízig-vérig amerikai sport legnagyobb alakjai között több magyar is található? Ha azt mondjuk Puskás, akkor Rio de Janeirótól Tokióig mindenki tudja kire gondolunk, de az Egyesült Államokban lehet, hogy még több barátunk lesz, ha Joe Namath vagy Larry Csonka nevét emlegetjük. Magyar származású játékosok, edzők szinte a kezdetektől ott voltak az Egyesült Államok amerikai futballcsapataiban. Ohio az amerikai magyarok egyik központi települése, s volt idő, amikor 100 ezernél is több magyar élt Clevelandben és környékén, nem véletlenül hívták a várost „Little Debrecennek”. Clevelandtől röpke egyórányi autóútra található Canton, ahol az amerikai futball Hírességek Csarnoka, a Pro Football Hall of Fame létrejött. Miután a jegyszedő hölgy megtudja, melyik országból érkeztünk, kedvesen jelzi, sok magyar emlék vár ránk a túra során. Visszamosolygunk, hogy éppen ezért érkeztünk. Tisztelettel adózni Larry Csonka, Lou Groza, Joe Namath és Don Shula emléke és öröksége előtt. Mindazért, amit sportolóként tettek a pályán, és emberként a pályán kívül, amellyel nemcsak arany betűkkel írták be nevüket a sportág emlékkönyvébe, de magyar származásúként elismerésre méltón képviselték hazánkat a sporton keresztül az Amerikai Egyesült Államokban.
George Halas - Az amerikai futball úttörője
Az amerikai futball első magyarja George Halas volt, aki 1895-ben született Chicagóban és élete álma volt, hogy a helyi csapatban, a Bearsban játszhasson. Később edző, menedzser és tulajdonos is volt, beválasztották a sportág Hírességek Csarnokába is. Összesen 40 évig edzősködött, hat bajnoki címet szerzett.
Gogolák Péter - A rúgójáték forradalmasítója
Már a Super Bowl-korszak előtt játszottak magyarok a ligában, az egyik legmeghatározóbb játékos akkor Peter Gogolak volt. Gogolák Péter Kornél, vagy ahogy Amerikában ismerik, Pete Gogolak 1942. április 18-án látta meg a napvilágot Budapesten. Fiatalon kezdett focizni, 13 évesen a Kinizsi (ma Ferencvárosi TC) játékosa lett, azonban az 1956-os események hatására a család az Egyesült Államokba emigrált. A tengerentúlon, a New York melletti Ogdensburgban telepedett le a család, s a helyi középiskola amerikai futballcsapatában tette próbára magát rúgójátékosként. Akkoriban az amerikai futballban a rúgójátékosok szemből nekifutva, „csőrrel”, azaz a cipő orrával rúgták meg a labdát, azonban Gogolák Péter az általa ismert technikával, oldalról nekifutva, rüszttel rúgta el azt, így erősebb, pontosabb rúgásokat tudott kivitelezni. A középiskola után a Cornell Egyetemen folytatta karrierjét, majd 1964-ben a Buffalo Bills csapatához került. Gogolak megjelenése a profik közt megváltoztatta az amerikai futballt. Gogolak nevéhez ezen kívül még egy érdekes tény fűződik. 1966-ban - miután szerződése lejárt a Bills-szel, s a felek nem jutottak egyezségre-, a rúgó a New York Giants csapatához szerződött. A történet pikantériája, hogy ekkor még nem jött létre a mai, egységes NFL, ellenben az akkori liga kénytelen volt versenyezni az Amerikai Futball Ligával (American Football Leauge, röviden AFL), s Gogolak csapata, a Bills pedig épp ez utóbbiban szerepelt, ezáltal pedig ő volt az első olyan játékos, aki az egyik ligát a másikra cserélte, s ezzel egy lavinát indított el az azok közti átigazolásokban, sokak szerint ezzel hozzájárulva a ligák későbbi egyesüléséhez. Péter öccse, Károly Pál (Charles Paul) is játszott profiként, szintén rúgó poszton. Ő a Washington Redskins és a New England Patriots csapatát erősítette. Gogolakot a liga hivatalos oldala is a top 10 játékos közé választotta, aki megváltoztatta az amerikai futballt.
Joe Namath - A „Broadway Joe”, az NFL első igazi sztárja
Nem kezdhetjük mással a névsort, mint a liga történetének egyik legnagyobb playboyával. Joe Namath nagyapja 1911-ben a Pannónia gőzhajóval érkezett meg az Újvilágba, de a szülei is magyar származásúak voltak: édesanyja, Rose Juhász és apja, az acélgyári munkás János Namath, aki megváltoztatta az eredeti Németh családnevet a könnyebb kiejtés érdekében. Joe Namath 1943. május 31-én született a pennsylvaniai Beaver Fallsban. A fiatal Joe nem igazán szeretett tanulni, s családja se volt jó anyagi helyzetben, azonban így is egyetemre mehetett, mivel a sportokban igen tehetséges volt. Már a középiskolában kiemelkedő sportoló volt, az amerikai futball mellett kosarazott és baseballozott is, utóbbiban annyira sikeres volt, hogy a gimnázium elvégzése után több MLB-csapat is szerződést ajánlott neki. Ő azonban édesanyja hatására maradt a tojáslabdánál, és beiratkozott az Alabama egyetemre, ahol a végzős évében bajnoki címet is nyert. Az ottani edzője, Paul „Bear” Bryant később úgy nyilatkozott róla, hogy az ösztöndíj, amit neki adott, karrierje legjobb döntése volt, Namath pedig minden idők legjobb sportolója. Még az egyetem vége előtt kiszemelte mind az AFL, mind pedig az NFL részéről egy-egy csapat. A nagyapai ágon magyar származású Joe Namathnek már egészen fiatal korában megmutatkozott a tehetsége bármilyen sporthoz. Végül az Alabama Egyetem futballösztöndíját választotta, pedig a kosárlabda és a baseball is képbe került nála. A három egyetemi éve alatt egy nemzeti bajnoki címet szerzett, és mindkét (NFL, AFL) akkor működő futball ligánál kiválasztották. Nem meglepő módon Joe New Yorkot és a Jetset választotta, akkoriban rekordot jelentő 427 ezer dolláros fizetésért és egy vadonatúj Lincoln Continentalt kapott. Namath körül már újoncként hatalmas volt a felhajtás, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy már a szezon előtt a Sports Illustrated címlapjára került a háttérben a Broadway-jel. Abban az időben nem volt szokás, hogy egy rookie címlapot kapjon, így a csapattársai ezt nem nézték túl jó szemmel, kivéve Sherman Plunkettet, aki ráaggatta a Broadway Joe becenevet, ami a mai napig rajta is maradt. A hype nem volt véletlen, Namath 1965-ben az év újonca lett az AFL-ben, 1967-ben pedig az első irányító lett, aki átlépte a 4000 passzolt yardos álomhatárt. Tizenhárom éves pályafutása alatt számos rekordot állított fel, például ő volt az első játékos az NFL történetében, aki egy szezon alatt négyezer passzolt yardig jutott - 1985 óta a Hírességek Csarnokának tagja, 12-es számú mezét a New York Jets visszavonultatta. Karrierje csúcsát 1969-ben érte el, amikor a III. Super Bowlon a Jets az ő vezetésével győzte le a Baltimore Coltsot, ezzel az AFL első Super Bowl-sikerét aratva. Namath ráadásul azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy a meccs előtt garantálta az újságíróknak az underdognak számító Jets győzelmét. A többi már történelem, a New York Jets 16-7-re győzött. Mi, magyarok tudjuk: az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Ezt a mondást 1969 óta Amerikában is ismerik. Ezután viszont a pályája lejtmenetbe került, folyamatosan jöttek a sérülések, a következő négy szezonban a meccsek több, mint felét kihagyta. A Jets 1977-ben felbontotta a szerződését, ő pedig a Los Angeles Ramshez igazolt, ahol néhány meccs után a kispadra került, a szezon végén pedig visszavonult. Bár a karrierje második fele csalódást keltő volt, és a statisztikái alapján sem feltétlenül volt ott a helye, de 1985-ben beválasztották a Hírességek Csarnokába. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a sportág népszerűségének növekedésében elvitathatatlan a szerepe, hiszen egy igazi showman volt. A pályán kívül azonban egyáltalán nem a visszafogottságáról vált híressé, igazi playboyként élt. Szeretett bulizni, szeretett szép nőket, és az alkoholt sem vetette meg. Amikor éppen nem játszott, akkor a legjobb csajokkal randizott, a legmenőbb bárokban mulatott, vagy egyszerűen csak élvezte a sztárság minden előnyét. Reklámokban, filmekben szerepelt, night clubot nyitott New Yorkban és egy évad erejéig még saját televíziós műsora is volt. A hetvenes években kisebb-nagyobb filmekben is szerepelt, sejthetjük, hogy nem ezekért az alakításokért maradt meg az amerikaiak emlékezetében. Gyakran tűnt fel a pálya szélén szőrmekabátban, ami idővel úgy hozzánőtt, mint a Broadway Joe becenév, és a mai napig legtöbbször ebben a viseletben jelenik meg a nyilvánosság előtt. Lányának inspirációjára végül a tanulmányait is befejezte, 2007 decemberében, 64 éves korában szerzett diplomát az Alabama Egyetemen. Nem túlzás azt mondani, ő volt az egyesített amerikai futball első igazi sztárja, nem véletlenül ragadt rá a Broadway Joe becenév.
Super Bowl III: "Joe Namath's Guarantee" | Jets vs Colts | NFL Full Game
Don Shula - Az NFL történetének legsikeresebb edzője
Valószínűleg a cikkben szereplő személyek közül a tengerentúlon Don Shula a legismertebb. Édesapja családja 1910-ben vándorolt ki az Államokba, édesanyja szintén magyar származású volt, azonban már az USA-ban született. Don Shula 1930-ban Magyarországról kivándorolt katolikus szülők gyermekeként született az ohioi Grand Riverben. Süle Dénes talán nem is gondolta, amikor az Ohio államban levő kis kertészetben dolgozott heti 9 dollárért, hogy fia egyszer az amerikai futball történetének egyik legnagyobb edzője lesz. Feleségével, Miller Máriával katolikus szellemben nevelték hét gyereküket, köztük a későbbi legendás Donald Francis Shulát. Shula tizenegy éves korában kezdett el amerikai focizni, de azt, hogy játszik, egészen a középiskola utolsó évéig titkolnia kellett szülei előtt, akik egy arcsérülés miatt eltiltották őt a sportágtól. Fiatalkorában rengeteget sportolt, kipróbálta a baseballt és a kosárlabdát is, álma azonban az amerikai futball volt. Nem volt ügyetlen középiskolai játékos, de 1947-ben nem sikerült egyetemi ösztöndíjat kapnia, mert a frontról hazatérő katonák közül rengetegen pályáztak egy sportösztöndíjra. Egy évvel később viszont bekerült a clevelandi John Carroll egyetemre, ahol viszonylag hamar a csapat kezdő halfbackjévé tudott válni. 1951-ben a helyi Cleveland Browns draftolta, majd négy esztendőt töltött a Baltimore Coltsnál. Az NFL-ben is maradt Clevelandben, azonban a Brownsnál már defensive backként számoltak vele. Később megfordult még a Baltimore Coltsnál és a Washington Redskinsnél is, mielőtt 1957-ben visszavonult, és megkezdte edzői pályafutását. Bár közel sem számított rossz játékosnak, maradandót nem tudott alkotni, edzőként azonban a legnagyobbak közé került. Néhány éves egyetemiedző-pályafutás után 1963-ban, mindössze 33 évesen kapott először az NFL-csapatban vezetőedzői állást, ezzel az addigi legfiatalabb vezetőedzővé vált. Shula mindössze 5 szezont töltött el pozíciós edzőként, majd később védőkoordinátorként tevékenykedett, mielőtt megkapta korábbi csapata, a Baltimore Colts kispadját. A baltimorei csapatot 1969-ben a Super Bowl-ig vezette, ott azonban vereséget szenvedtek a New York Jetstől (és Joe Namath-tól). Egészen az 1969-es szezon végéig töltötte be ezt a szerepet, addigra viszont elmérgesedett a viszony közte és a tulajdonos között, amit főleg a Jets elleni Super Bowl elvesztése, és a bajnoki címek hiánya okozott. Shula eredményei azonban magukért beszéltek, a Miami Dolphins pedig azonnal be is jelentkezett érte. Nemcsak edzői állást, de general manageri pozíciót és 10%-os tulajdonjogot felajánlva. Shula természetesen elfogadta az ajánlatot, és egészen 1995-ig dolgozott a Dolphinsnál. Az érkezése előtt a csapat az AFL pofozógépének számított, öt meccsnél többet soha nem tudtak nyerni egy szezonban, ami nem sok jót vetített előre, tekintve, hogy akkor történt meg az NFL-AFL egyesülés. Vele azonban a győzelmek is elkezdtek jönni, az első szezonjában rögtön 10-4-es mérleggel zártak. A fontos dolog nem az, amit Don Shula tud, vagy bármi, amit a segédedzőim tudnak. A fontos dolog az, amit át tudunk adni azoknak az embereknek, akikért felelősek vagyunk. Shula edzésmódszereinek köszönhetően a csapat már az 1971-es szezonban látványosan javult, s egészen az 1972 februári Super Bowlig meneteltek, ahol azonban a Dallas Cowboystól 24-3-as vereséget szenvedtek. Az igazán nagy sikert az 1972-es szezon hozta el, amikor veretlenül tudták megnyerni a Super Bowlt, ami a mai napig nem sikerült senki másnak. A Dolphins 14-7-re legyőzte a Buffalo Bills csapatát, így zsinórban tizenhét mérkőzést megnyerve lett bajnok, s ezzel mai napig a liga egyetlen, veretlenül Super Bowlt nyerő csapata és edzője. Az elképesztő eredmény egy magyar ember munkáját dicséri. A következő szezonban a Dolphins ismét Super Bowl-ig jutott és a Minnesota Vikings legyőzésével duplázni tudott. Ezután azonban már ekkora siker nem koronázta tevékenységét, bár további két Super Bowlba vezette a Miamit, győzni nem tudott. Shula 1995-ig 33 évet töltött az NFL-ben vezetőedzőként, 347 győzelmet és 176 vereséget elkönyvelve. Karrierje során rekordot jelentő 347 alkalommal vezette győzelemre csapatát, holtversenyben ő irányította legtöbbször, 36 mérkőzésen a csapatát rájátszásban. Emellett a második legtöbb alkalommal vezette Super Bowlba a csapatát, összesen hat alkalommal. Teljesítménye elismeréséül 1996-ban a Dolphins Hírességek Csarnokába választották be, majd 1997-ben az NFL-ébe is, a Dolphins stadionja előtt pedig egy Shulát is ábrázoló szobor látható.
Larry Csonka - A „faltörő Zonk”, a Super Bowl MVP
Szintén fontos tagja volt a tökéletes szezonnak Larry Csonka, aki Shulához hasonlóan ohiói magyar család sarja. Magyar szülők gyermekeként jött a világra a legnagyobb magyar közösséggel rendelkező amerikai államban, Ohióban. Lawrence Richard Csonka az Ohio állambéli Stow-ban született 1946. december 25-én, s ha lehet ilyet mondani, az amerikai futballra teremtetett. Az ifjú Larry már gyerekként is kilógott társai közül méreteivel. Tizenkét évesen hetven, tizenhat évesen százkilósként várható volt, hogy nem tornász vagy síugró lesz belőle. Eleinte a védőfalban játszott a középiskolában, ám egy mérkőzésen egy kirúgás visszahordása után - amikor is sorra lepattantak róla az őt szerelni próbáló játékosok - úgy döntött, futóként szeretne érvényesülni. Csonka védőjátékosként kezdte karrierjét, ám amint egyszer a kezébe került a labda, eldöntötte, hogy futójátékos lesz. Az egyetemi karrierjét ennek ellenére LB-ként kezdte meg a Syracuse-on, majd az első szezonja után a csapat kezdő fullbackjévé vált, és sorra döntötte a rekordokat. Egyetemi évei alatt már szép számokat hozott futóként, az NFL-ben azonban meg kellett tanulnia vállal ütközni, előtte ugyanis leginkább arról volt híres, hogy fejjel átrepeszt a szembeálló ellenfélen. Az 1968-as AFL drafton aztán a Dolphins 1/8-ra választotta ki. Már a Super Bowl-korszak kiemelkedő alakja volt Larry Csonka, az 1968-as draft első futó választottja lett, 1970-ben pedig a már szintén magyar származású Don Shula edzette. Ő tanította meg rá, hogy ne fejjel ütközzön, így elkerülték az előtte jellemző sérülések. Don Shula megérkezéséig nem igazán sikerült jól a karrierje, az új vezetőedzőnek a pletykák szerint meg kellett tanítania, hogyan fusson helyesen. A megfelelő technika Csonka keménységével társulva megállíthatatlan kombinációt alkotott, ami elengedhetetlen volt mind az 1972-es, mind az 1973-as bajnoki címhez. A hetvenes években az ellenfelek szinte rettegtek tőle. Erejéről a nyolcadik Super Bowl-vesztes csapatában, a Minnesota Vikingsben szereplő védőjátékos, Jeff Siemon nyilatkozta azt, hogy Csonka tulajdonképpen egy folyamatosan mozgó súly, amit nem lehet földre vinni, mert ő visz téged magával. Kétszer nyert Super Bowlt (1972-ben veretlenül nyertek bajnokságot), a második győzelem alkalmával Csonka kiváló teljesítményt nyújtott, 33 futásából 145 yardot és 2 touchdownt ért el, s ezért a teljesítményért őt választották a döntő MVP-jének. Super Bowl MVP, ötszörös Pro Bowl-játékos, 1987-ben pedig bebocsátást nyert a Hírességek Csarnokába. Csonka 1974-ig maradt a Dolphins játékosa, ekkor igazolt el a frissen alakult WFL-be, de egy szezon után inkább visszatért az NFL-be, viszont nem a Miamit, hanem a Giantset választotta. A korábbi sikereit már nem tudta megismételni. Az 1979-es szezonra még aláírt a Dolphinshoz, majd a szezon végén visszavonult. Larry Csonka sok rekord mellett egy különleges kategóriában is első: ő az egyetlen labdavivő játékos, akire valaha is unnecessary roughness vagyis „szükségtelen durvaság” büntetést fújtak. Karrierjét végül 8 081 futott, valamint 820 elkapott yarddal zárta, s 68 touchdownt szerzett, miközben mindössze 21 alkalommal vesztette el a labdát. Emellett az ő nevéhez fűződik az egyetlen, labdacipelő ellen kirótt „szükségtelen durvaság” miatti büntetés is - 1970-ben egy Buffalo Bills elleni mérkőzésen nemes egyszerűséggel kiütötte az ellenfél védőjét, aki szerelni próbálta; az esetről sajnos videófelvétel nem érhető el. Namath-hez hasonlóan ő is a szórakoztatóipar felé vette az irányt. Korábban szerepelt már egy színdarabban, ezúttal viszont filmes szerepeket vállalt, de horgász- és vadászműsorokat is vezetett. Legutóbb az HBO Ballers című sorozatában tűnt fel a Dolphins vezetőedzőjeként. 1996-ban pedig minden idők tizedik legkeményebb játékosának választották.
Lou Groza - A „Lábujj”, a Browns ikonja
Évente minimum négy, maximum nyolc új tagot választanak be a cantoni Hírességek Csarnokába. Akit beiktatnak, egyedi, aranyszínű zakót kap és mellszobor készül róla, amely szintén a kiállítás része lesz. Elképesztő látni egymás mellett a sportág nagyságainak jelenleg 362 szobrát, köztük a négy magyar származású kiválóságét. Mert ekkorra jutunk el a negyedik legendához, Lou Grozához, akinek családja Erdélyből vándorolt ki a századelőn (apja román, anyja magyar volt), ugyancsak Ohióban keresve a boldogulást. Egész élete összenőtt az állammal, itt végezte középiskolai, majd az egyetemi tanulmányait is, s nem volt meglepetés, hogy az ígéretes rúgójátékost a Cleveland Browns igazolta le. Groza elképesztő pontossággal és hatékonysággal értékesítette a field goalokat és a jutalomrúgásokat, egészen távolról is - innen ered a „Lábujj” beceneve is. 21 (!) szezonon keresztül játszott a Brownsban (egy NFL-játékos karrierje jelenleg átlagosan 3.3 esztendő), ezalatt nyolc bajnoki címet szerzett a Super Bowl előtti érában. Pályafutása elismeréseként a Cleveland Browns csapatánál visszavonultatták a 76-os számú mezét, míg a legjobb egyetemi rúgójátékos minden évben a róla elnevezett Lou Groza-díjat kapja meg.
További magyar gyökerű játékosok és edzők
Joe Theismann
Joe Theismann osztrák apa és magyar anya gyermeke, aki már Amerikában született. A profi pályafutását a kanadai ligában kezdte el, miután nem tudtak megállapodni a szerződés feltételeiről az őt draftoló Dolphinsszal. Három év kanadai kitérő után 1974-ben a Redskinshez került a játékjoga, ahol végül 1978-ban kapta meg a kezdő pozíciót. 1982-ben aztán Super Bowl-győzelemig vezette a csapatot Don Shula Dolphinsa ellen, majd egy évvel később ismét döntőbe jutottak, ott viszont elvéreztek az Oakland Raiderstől. Ebben a szezonban pedig a liga MVP-jének is megválasztották. Karrierje mégis inkább annak végéről maradt emlékezetes, 1985-ben ugyanis egy Giants elleni meccsen Lawrence Taylor és Harry Carson sackjének következtében eltört a síp- és szárkapocscsontja is. Később ezek a csontok rosszul forrtak össze, és a jobb lába rövidebb lett, mint a bal, így 36 évesen vissza kellett vonulnia.
Bernie Kosar
Bernie Kosart sem kerülték el a sérülések, bár nála nem egy nagyról, inkább sok apróbbról lehet beszélni. A Miami egyetemen kiválóan játszó irányítónak számító játékos remekül kezdte az NFL-beli pályafutását, négy év alatt háromszor is a playoffba vezette a Brownst, azonban később a sérülései miatt rendkívül hullámzóvá vált a teljesítménye. Ezt végül Bill Belichick elégelte meg, és 1993-ban elküldte a csapattól. Kosart szerződtette a Cowboys, ahol Troy Aikman cseréje lett, a szezon végén pedig Super Bowl-győzelmet ünnepelhetett. Ezután még a Dolphinsnál ténykedett Dan Marino cseréjeként, majd 1996-ban lezárta 12 éves pályafutását.
Andy Farkas
Talán a legtöbb ember számára ismeretlen Andy Farkas neve, pedig ő volt az első játékos, aki fekete csíkokat festett a szeme alá, hogy elkerülje a visszatükröződést.
Dave és Mike Shula
Szintén említésre méltó Don Shula két fia, Dave és Mike, akik közül Mike jelenleg is a ligában van a Broncos irányítóedzőjeként, míg Dave 1982 és 1996 között dolgozott az NFL-ben, ebből az utolsó 4 évben a Bengals vezetőedzőjeként, ahol csúnyán megbukott, a kirúgása után pedig vissza is vonult. Kétezer-tizennyolcban, 22 év kihagyás után tért vissza a sportághoz, a Dartmouth egyetem elkapóedzőjeként.
Meskó Zoltán - Az erdélyi punter
Az eddigi utolsó magyarországi gyökerekkel is rendelkező Super Bowl-résztvevő Meskó Zoltán. Meskó Zoltán Romániában, Temesváron született 1986. március 31-én. Erdélyben született, és a családjával egy zöldkártya-program keretein belül került ki az Egyesült Államokba. Ott aztán egy csillár lerúgásával hívta fel magára a figyelmet, és bekerült a helyi csapatba punterként. Tehetségének köszönhetően a Michigan Egyetemre került, ahol előtte több, mai és korábbi legendás amerikai futball játékos is pallérozódott, s a 2010-es Drafton a New England Patriots választotta ki a játékost. Ennek kötelékében első szezonjában megdöntött egy újonc rekordot, 38,4 yardot átlagolt. 2011-ben, amikor a játékosszakszervezet és a liga szerződésvitája miatt úgy tűnt, hogy a következő szezont nem rendezik meg, Meskó kamatoztatta az egyetemen szerzett pénzügyi diplomáját, s egy philadelphiai cégnél vállalt munkát. Végül a felek megegyeztek, s a játékos visszatért a Patriotshoz, s a szezon végén pályára léphetett a 46. Super Bowlon. Bár teljesítménye alapján posztja egyik legjobbja volt, Bill Belichick, a Patriots vezetőedzője úgy döntött, hogy 2013 nyarán megválik a játékostól - a csapat igazolt egy hasonlóan tehetséges puntert, aki azonban sokkal kevesebb pénzébe került a csapatnak, mint Meskó. Ezután a játékos a Pittsburgh Steelers csapatában játszott, ám teljesítménye fokozatosan romlott, így október végén megváltak tőle. Ezután még a 2013-as szezonban egy rövid időt eltöltött a Cincinnati Bengals játékosaként, azonban a szezon végén itt sem marasztalták, így 2014 januárja után nem játszott több mérkőzést. Ahogy az a fentiekből is látható, magyar játékosok és edzők egészen a közelmúltig megfordultak az NFL-ben, s nem csak szürke eminenciásként, hanem olyan, a játékot megreformáló játékosokként, mint a Gogolák testvérek, vagy akár igazi celebként, mint Joe Namath.
NFL ikonok Magyarországon: Edzőtábor a sportág népszerűsítéséért
Soha nem látott dolog történt Magyarországon az elmúlt hétvégén. Ugyanis az NFL ikonikus alakjai hazánkban tartottak edzőtábort a magyar amerikaifutball játékosoknak. A bemutatót és edzést tartók között Todd Gurley volt talán az egyik legkiemelkedőbb egyéniség. „Látszik ezeken a srácok, hogy nagyon tisztelnek minket, és hallgatnak arra, amit mondani akarunk nekik. Érezhető, hogy tanulni akarnak és be is fogadják a tudást. Folyamatosan kérdeznek, szeretnének minden részletet megismerni.” - mondta Todd Gurley. Talán a legnagyobb intenzitással és lelkesedéssel DeAngelo Williams vezette az edzéseket. „Az Államokban is fontos, hogy sokfelé elvidd az amerikai foci hírét. Ezt pedig ugye sok más országokban is szeretnénk megvalósítani. Ezek a srácok a tévén keresztül követnek minket, ez alkalommal beszélgethettek velünk és láthatták azt, hogy mi hogyan csinálunk egyes dolgokat. Az edzőtáborban résztvevők bármely poszton is vannak ugyanolyan játékosok, mint az Egyesült Államokban, Kínában vagy Portugáliában. Ez a sportág az egyéniségekről szól és ők is azok.” - fejtette ki DeAngelo Williams. És ha már visszavonult játékosok, akkor Jordan Cameron is nagy erővel vetette bele magát az edzések levezénylésébe. „Átlagban olyan 5-6 tight enddel foglalkoztunk, ami sokszor nem volt jellemző az ilyen alkalmakra. Sokat tudtunk tanítani, és szerintem jó képességűek mind. De nagyon jó volt a hozzáállásuk és érződött, hogy tanulni akarnak. Amiket mutattunk nekik, ahhoz évek kellenek, hogy elsajátítsák. De már most el tudtak lesni pár dolgot. Ilyen például a kézhasználat.” - jegyezte meg Jordan Cameron. Nem túl gyakori, hogy 19 NFL-játékos egyszerre segíthet egy edzőtábor megtartásában. Az Egyesült Államokban általában egy amerikai focista megy el az ilyen eseményekre. Ez emelte ki Todd Buelow, az American Football Without Barriers elnöke. „A szervezetünk célja, hogy megismertessük az embereket az amerikai futballal. Emellett fontos, hogy a gyerekeket is segítsük a fejlődésben, különösen azokat, akik hátrányos helyzetben vannak. Emellett szeretnénk, ha az NFL-játékosok megismerkednének más országokkal, kultúrákkal.” - emelte ki Todd Buelow. „Valaki 8-9 órát is utazott azért, hogy itt legyen egy kétórás edzésen. Szerintem Európában jobban kinyitja az emberek szemét egy ilyen esemény. Ezzel látják, hogy a sport óriási népszerűségnek örvend. Nekünk ez volt a fő célunk, hogy felkeltsük a figyelmet erre.” - osztotta meg velünk Osvald Ádám főszervező. Természetesen a közönség is találkozhatott ezekkel a játékosokkal Budapesten, külön rendezvényeken.
tags: #amerikai #foci #kedvelo #magyar #hiresseg
