Az amerikai futball rejtélyes neve és viharos története

Az amerikai futball, vagy ahogyan sokan viccesen nevezik, a "kézitojás", már a nevével is heves vitákat generál az amerikaiak és az európaiak között. Felmerül a kérdés: miért nevezik az amerikai futballt, amelyet kézzel játszanak, ugyanannak, mint az európai futballt, amelyet lábbal játszanak? Nem kell azonban kétnyelvűnek lenni ahhoz, hogy ismerjük Shakespeare nyelvének alapjait: tudjuk, hogy a "hello" azt jelenti, hogy jó reggelt, a "please" azt jelenti, hogy kérem, a "foot" pedig azt, hogy láb. Igen, de akkor... Miért hívják így az amerikai focit, amelyet kézzel játszanak?

Miközben a sportág rajongói a Super Bowl döntőre készülnek, mások egzisztenciális kérdéseket tesznek fel a név eredetével kapcsolatban. A futball szó eredetének megállapításához nem kell nyelvészprofesszornak lenni: a focit az angolok találták ki, foot = láb, ball = labda, készen is vagyunk. A szót szinte egy az egyben vette át a többi nyelv, szinte kivétel nélkül, lásd például a spanyol fútbolt, vagy a német fussballt. Egy látványos kivétel van, ráadásul az angol nyelven belül: az amerikai angol nem azt a játékot hívja futballnak, mint mindenki más, a hagyományos focira azt mondják, soccer. Annak ellenére, hogy a mai formájának vajmi kevés köze van a lábhoz, és a labda sem kerek, ahol a “ball” szó utalna rá.

Az angolok párhuzamosan használták a soccert és a futballt egészen a 70-es évekig, amikorra előbbi kikopott a nyelvből, illetve csak amerikai kontextusban maradt fenn, például az amerikai európaifoci-liga, az MLS meccsei kapcsán. A világ többi része pedig jellemzően alapban a futballt vette át, és kimaradt az egész socceresdiből - kivételnek az amerikaiak mellett tipikusan azok az országok számítanak, ahol saját verzió született a fociból és a rögbiből, mint például Kanada vagy Ausztrália. Az európaiak gyakran az amerikai focit a rögbi egy változatának tekintik, de ez félreértés.

A sportág gyökerei és a korai brutalitás

Hogy jobban megértsük ezt a nyelvi kíváncsiságot, menjünk vissza az 1860-as évek elejére. Az Egyesült Államokba két, Angliából származó sportág, a futball és a rögbi érkezett. Ezek a tevékenységek fokozatosan egyre népszerűbbek lettek, és az egyetemeken csapatok alakultak, de nem mindegyikük követte ugyanazokat a szabályokat. Az amerikai futball sok hasonlóságot mutat a Magyarországon is ismert rögbihez. A játék a rögbiből fejlődött ki, de a két sportág a 19. században vált el egymástól. A foci a maga kis zárt világában élt, ahol más szabályok uralkodtak - pontosabban, alig voltak szabályok. Mindenki tisztában volt vele, hogy veszélyes, és éppen ezért vonzotta a játékosokat.

Az amerikai foci korai története, minden brutalitása ellenére, meglepő módon az elit egyetemekhez kapcsolódik. Két egyetem az angol rögbi és az európai labdarúgás szabályelemeit ötvözve új sportágat alkotott, mely akkoriban csak nyomokban hasonlított a mai amerikai futballhoz. Mindkét játék gyökerei a 19. század közepén Nagy-Britanniában játszott különféle futballváltozatokhoz vezethetők vissza, ahol a cél az volt, hogy a labdát a kapuba vagy egy meghatározott vonalon túlra juttassák. Ezek a változatok az angol állami iskolák futballjátékain alapultak. Esetenként a játékok annyi sérülést okoztak, hogy egyes intézmények betiltották a sportot.

A futball ezen archaikus formáit, amelyeket jellemzően csőcselékfocinak, mob footballnak minősítettek, a szomszédos városok és falvak között játszották. Korlátlan számú, hömpölygő embertömegek csaptak össze egymással, legtöbbször egy felfújt disznóhólyagot kellett bármilyen módon eljuttatni A-ból B-be. Egyes változatokban a játék még ősibb és véresebb rituálékból fejlődött ki, például a viking betolakodók elleni küzdelem során, amikor is egy levágott „dán fejét” rugdosták - ez volt a „danes head”. 1531-ben Sir Thomas Elyot ezt írta: „Nem szépítsük, az angol futball nem más, mint az állatias düh és szélsőséges erőszak.”

Az amerikai egyetemek átvették ezeket az angolszász hagyományokat, azonban számukra a játék elsősorban az erősek kiválasztásának és szerveződésének eszköze volt. A játékok nagyrészt rendezetlenek maradtak, minden iskola a saját futballját játszotta. A Princeton Egyetem hallgatói már 1820-ban a „ballown” nevű játékot játszották. Az egyik legkorábbi ős amerikai foci esemény neve is sokat elárul: „Bloody Monday”. Ez a „Véres Hétfő” néven ismert harvardi hagyomány 1827-ben kezdődött, és a gólyák és a másodévesek közötti tömeges labdajátékból állt, amely gyakran tömegverekedésekké fajult. 1860-ban a városi rendőrség és az egyetemi hatóságok egyetértettek abban, hogy a „véres hétfőnek” véget kell vetni. A harvardi hallgatók válaszul gyászolni kezdték egy „Football Fightum” nevű figurát, akinek temetési szertartást is tartottak. Az egyetemi hatóságok szilárdan kitartottak döntésük mellett, így sok év telt el, mire a Harvardon ismét játszhattak futballt.

Az első hivatalos meccset 1869-ben játszották a Princeton és a Rutgers egyetem csapatai, a rögbi és a foci szabályainak saját fejlesztésű keveréke alapján. Később ez a szabályrendszer alakult tovább azzá, amit ma is játszanak az NFL-ben. A mai futball és rögbi is ebben az időszakban alakult ki, és ezekkel együtt számos hibrid játék is, mint például a „bostoni játék”. Akkoriban két általános futballtípus terjedt el: a „rugdosó” játékok, amelyek később a Football Association (foci) szabályainak alapjául szolgáltak, és a „futós” vagy „hordozós” játékok, amelyek a Rugby Football Union szabályait ihlették. Ezek hibrid változatát, az úgynevezett „bostoni játékot”, először az Oneida Football Club nevű csapat játszotta. Ezt a klubot, amelyet egyes történészek az Egyesült Államok első hivatalos amerikai futballklubjának tekintenek, 1862-ben alapították a bostoni elit előkészítő iskoláiból kikerült diákok. A pörgős, vad sport gyorsan felkeltette a sajtó figyelmét, így a „bostoni játék” népszerűsége az 1860-as években tovább terjedt. Az Oneida Football Club állítólag soha nem veszített mérkőzést 1862 és 1865 között.

Az 1860-as évek végén kezdett visszatérni a campusokra, ahol a Yale, a Princeton, a Rutgers és a Brown Egyetemek mind elkezdték játszani a népszerű „rúgdosó” játékot. 1867-ben a Princeton labdajátéka a Londoni Labdarúgó Szövetség szabályain alapult, míg a kanadai Montreal Football Club 1868-ban átvette a rögbire emlékeztető „futójátékot”. Ezek a mérkőzések legendásak voltak, mivel nem lehetett tudni, mikor lesz a következő. 1870-ben a Princeton és a Rutgers Egyetem játszott egymás ellen, és a Princeton 6-0-ra legyőzte Rutgers-t. A játék erőszakossága olyan közfelháborodást váltott ki, hogy a következő évben egyáltalán nem rendeztek mérkőzéseket. Az egyetemek közötti mérkőzésekre jellemző volt, hogy az egyik nap az egyik csapat, a visszavágón pedig a másik csapat szabályai szerint játszottak. E szabályok néha csak apró eltéréseket jelentettek, például volt-e szabadrúgás vagy sem, máskor viszont jelentős különbségekhez vezettek. Ezek az eltérések és az egyes egyetemek által bevezetett fejlesztések révén alakult ki az amerikai foci végleges változata.

Walter Camp - Az amerikai futball atyja

A sportág evolúciójában döntő szerepe volt egy 1873-ban, a Yale Egyetemen lejátszott labdarúgó-mérkőzésnek, amelyet Walter Camp is megtekintett. Campet lenyűgözte, hogy a rögbihez képest a foci mennyivel folyamatosabb, „szellősebb” és áttekinthetőbb. Az az ötlete támadt, hogy a játékosok számát 15-ről 11-re kellene csökkenteni, míg a pálya méretét jó lenne növelni. A pálya „furcsa” szélessége - 53 yard - onnan ered, hogy a Yale új stadionjában ez volt a legnagyobb szélesség. Az amerikai egyetemek 1876-ban fogadták el Camp szabálymódosításait, és ezzel az amerikai futball elindulhatott hódító útjára. 1880 körül Walter Camp, a Yale Egyetem edzője úgy döntött, hogy egységesíti a játékokat, és szabályokat alkot mindenki számára. Őt tekintik az amerikai futball atyjának. Walter Camp számos, a sportcsapatok által már alkalmazott szabályt és gyakorlatot használt fel újra, így vált teljessé a két európai sportág keveredése.

A legfontosabb ötleteket a Yale-es Walter Camp hozta, akit később az „amerikai futball atyjaként” emlegettek. Camp, amíg a Yale hallgatója volt, olyan szabályokat vezetett be, amelyek alapjaiban határozták meg a modern futballt, beleértve a játékosok számának 15-ről 11-re való csökkentését. A McGill és a Harvard egyetemek közötti mérkőzés során bekerült a köztudatba a „try” fogalma, amely lehetőséget adott a csapatnak, hogy az ellenfél gólvonalának elérésével mezőnygólt szerezzen. Ez később a touchdown-ig fejlődött. Az utolsó és kétségkívül legfontosabb újítás, amely az amerikai focit végül egyedülállóan „amerikaivá” tette, az interferencia, vagyis a blokkolás legalizálása volt. Ez a taktika a rögbi szabályai szerint szigorúan tilos volt, de az amerikai fociban engedélyezetté vált, és ezzel alapvetően megváltoztatta a játék dinamikáját. Walter Camp, a játék atyja, arra törekedett, hogy a játékosok egyformán eddzék elméjüket és testüket, egyszerre követelve tőlük fizikai áldozatot és gondos taktikai tervezést. Így egy olyan sportot hozott létre, amely egyszerre hihetetlenül erőszakos és szorosan szervezett, és ebben az értelemben teljes mértékben amerikai.

Szabályreformok és az NCAA megalakulása

Az új sportág igen durvának bizonyult. De mennyire is voltak veszélyesek és erőszakosak ezek a korai amerikai focimeccsek? A válasz: rendkívül. Bővebben, nagyon, de nagyon. A játékosok tömeges, zárt formációkba tömörültek és sisak nélküli fejüket faltörő kosként használták. A labdával szaladókat gyakran az akár összesen fél tonnát nyomó védelem szinte teljesen összepréselte. Az erőszak mindig is megkülönböztette az amerikai focit a többi csapatsporttól, ami nem hasonlítható össze a rögbi durvaságával. Az amerikai foci egyértelműen szabályos verekedésekből fejlődött ki, míg a rögbi a fair play egyik legerősebb bástyájának számít. A tizenkilencedik században az egyetemisták egyesítették a futball és a rögbi szabályait, bár pontosabb lenne azt mondani, hogy szinte alig voltak szabályok. Az így létrejött játék lehetőséget adott az idősebb diákoknak arra, hogy demonstrálják fölényüket a fiatalabbak felett. Bár ez szépen hangzik, a szadistább hajlamú játékosok túlkapásai nem feltétlenül erősítették az egységet. A játék brutalitása, érdekessége és a hozzá kapcsolódó botrányok miatt egyre inkább a közbeszéd tárgyává vált.

Sporttörténészek szerint a túlzott brutalitás következtében 1905-ben jelentős változás történt, amikor a legmagasabb szintről avatkoztak be. Theodore Roosevelt elnök, aki maga is nagy focirajongó volt, és akinek fiai is játszottak, több egyetemi futballedzőt hívott meg a Fehér Házba. Roosevelt figyelmeztette őket, hogy ha nem tisztítják meg a sportot az erőszaktól, betiltja. A Chicago Tribune „halálaratásnak” nevezte a 19 halálesetet és 137 súlyos sérülést hozó 1905-ös évadot. Ezek után az egyetemek vezetői megalakították az Amerikai Egyetemek Sportszövetségét (NCAA) és megreformálták a szabályokat. Bevezették a ma is használatos pontozási szisztémát, négy kísérletet engedélyeztek egy csapatnak, hogy 10 yardot haladjon előre, és végül, de nem utolsósorban lehetővé tették az előre történő passzolást.

Az egyetemközi konferencián - amely a National Collegiate Athletic Association (NCAA) előfutára lett - végül meghozták a hőn áhított módosításokat. Lehetővé tették az előre passzot, eltörölték a veszélyes tömegformációkat és egy semleges zónát hoztak létre a védők és a támadók között. Az új szabályok nem szüntették meg ugyan a sport veszélyeit, de a halálesetek száma csökkent: az 1906-os és 1907-es évadban egyaránt 11-11 esetet regisztráltak, miközben a sérülések száma meredeken zuhant. Az 1909-ben meghozott újabb reformok tovább szigorították a szabályokat, megteremtve ezzel a modern sport alapjait.

A profi liga születése: Az NFL felemelkedése

A 19. század végén az amerikai futball főleg egyetemi sportnak számított, ám a századforduló után sorra alakultak a profi klubok is. Az 1920-as évekre nagy népszerűségnek örvendett az új sportág az egyetemi körökben, az első profi csapatok is ekkor alakultak. A profi amerikai futball népszerűvé válásában nagy szerepet játszott Jim Thorpe, aki az 1912-es olimpián atlétikában nyert aranyérmei után szerződött hivatásos játékosnak. Az Amerikai Profi Futball Szövetséget 1920-ban alapították, a szövetség neve 1922-ben megváltozott. Mai nevét, a National Football League (NFL) - vagyis Nemzeti Futball Liga - 1922. június 24-én vette fel. Ha az amerikai foci történelmében szeretnénk elmélyülni, akkor 1869. november 6-ával kell ezt elkezdenünk. A következő fontos dátum 1920, amikor is megalakult a mai NFL elődje, az APFA (American Professional Football Association), ahol az első bajnoki címért 14 csapat harcolt. Megnézve az akkori ligát, egy olyan csapatot találni, amely még ma is aktív részese az NFL-nek. 1921-ben alakult meg a liga máig legeredményesebb (és itt Európában egyik legismertebb) csapata, a Green Bay Packers, amely 12-szer örülhetett a bajnoki címnek.

1932-ig a bajnoki cím azé a csapaté lett, amelyik a legjobb győzelmi mutatót érte el, a rendszer azonban 1933-ban alapjaiban változott meg, hiszen bevezették a bajnoki döntőt (NFL Championship Game), amelyet először a Chicago Bears nyert meg. Az akkori ellenfele, a New York Giants a mai liga harmadik legértékesebb csapata. Az NFL-t 1933-ban Keleti és Nyugati Csoportra osztották, 1950-ben a Keleti Csoportot átkeresztelték Amerikai Szövetséggé (American Conference), a Nyugatit pedig Nemzeti Szövetséggé (National Conference). 1953 és 1959 között ugyanezek Keleti és Nyugati Szövetség néven szerepeltek.

1936-ban megszületett a draft (az elsőt a Philadelphiai Ritz-Carltone Hotelben rendezték meg, és az első draftolt játékos a chicagói egyetemről Jay Berwanger volt, akit a Philadelphia Eagles igazolt le), 1939. október 22-én pedig lezajlott az első televíziós közvetítés, méghozzá egyetlen kamerával, kizárólag a New Yorkban élők számára (a premieren a Brooklyn Dodgers játszott a Philadelphia Eaglesszel). 1940. december 8.-án rendezték az NFL Championship Game-t a Chicago Bears és a Washington Redskins között, melynek az esélyese a Redskins csapata volt. Korábban az alapszakaszban már találkozott egymással a két csapat és 7-3-as Redskins győzelemmel zárult a mérkőzés. Ennek fényében egy kissé mellbevágó élményben lehetett részük a Redskins drukkereknek mert minden idők legnagyobb pontszámbeli különbségű mérkőzését láthatták.

Az NFL és az AFL rivalizálása, majd egyesülése

Az NFL vetélytársaként 1960-ban létrehozták az Amerikai Futball Ligát (AFL), melyet Keleti és Nyugati Csoportra osztottak. Az NFL-ben továbbra is megmaradt a Keleti és Nyugati Szövetség. A bajnoki idényt mindkét szövetség esetében a bajnoki döntő zárta. 1960 és 1966 között az amerikai fociban két bajnokot avattak, egy NFL- és egy AFL-bajnokot. Az 1966-os idényt követően rendezték az első Super Bowl-döntőt az AFL és az NFL bajnokai között. 1970-ben ismét gyökeres változáson ment át a liga. Összeolvadt az NFL és AFL 26 csapata (ma már 32-es a mezőny), és 13-13 csapatos bontással 2 konferencia alakult. Ezek az NFC (National Football Conference) és az AFC (American Football Conference).

Fontosabb mérföldkövek az NFL történetében

Az NFL felépítése és a Super Bowl

A National Football League (NFL) a legnagyobb amerikaifutball-szövetség az USA-ban. A bajnokságában 32 csapat vesz részt, melyek két konferencia tagjai, az AFC-é (American Football Conference), és az NFC-é (National Football Conference). Jelenleg egy szezon 17 hétig tart, melyek alatt minden csapat 16 mérkőzést játszik összesen, minden héten egyet. Az alapszakasz szeptember első hetében csütörtökön kezdődik és december végéig, vagy január elejéig tart. Az alapszakaszt követően minden konferenciából hat-hat csapat játszik a playoffban egyenes kieséses rendszerben és a döntővel, a Super Bowllal ér véget. A döntő helyszínét előre kiválasztják, rendszerint egy NFL csapattal rendelkező város rendezheti meg azt.

1951-ben az NFL döntésének értelmében létrehozták a Pro Bowl-t (All-Star Game) ezt először az American Conference és a National Conference játszották egymás ellen, majd 1954-1970 között East és West, végül 1971 óta az AFC (American Football Conference) és az NFC (National Football Conference) legjobbjai csapnak össze. Az első Pro Bowl-t a Los Angeles-i Memorial Coliseum-ban játszották és az AFC 28:27-es győzelmével zárult. Ezután 10 éven keresztül mindig Los Angeles-ben rendezték a Pro Bowl-t. Az AFC (American Football Conference) és az NFC (National Football Conference) legjobb játékosai a Pro Bowlon mérkőzhetnek meg. Az 1980-tól minden Pro Bowlt Hawaii-on tartották, ez alól a 2010-es volt csak kivétel, hiszen, ez alkalommal a floridai Miamiban a Sun Life Stadiumban volt a mérkőzés. A 2010-es nem csak helyszínében, hanem időpontjában is különbözött az addig megszokotthoz.

1958. december 28-án zajlott le az NFL történetének legnagyobb mérkőzése. Ezen a napon sugározták először élőben a bajnoki döntőt, és ekkor dőlt el először hosszabbításban a bajnoki cím sorsa. A két résztvevő a Baltimore Colts (a mai Indianapolis Colts jogelődje) és a New York Giants volt. A mérkőzés heroikus csatában, nagyon rossz időjárási viszonyok közepette a Colts győzelmét hozta, 23:17 arányban. Ez mintegy intő jelként az NFL szétszakadására, illetve szétesésére hívta fel a figyelmet. A sors furcsa érdekessége, hogy ez a szétszakadásra utaló jel végül is az NFL megerősödéséhez és az USA legnépszerűbb sportágához vezetett és később létrehozta a világ egyik legnézettebb bajnoki döntőjét, amellyel csak egy olimpiai esemény vetekedhet. Az amerikai közmegegyezés szerint az NFL elismert kiindulópontja az úgynevezett „Greatest Game Ever Played”, a Baltimore Colts és a New York Giants 1958-as bajnoki mérkőzése volt. Nagy jelentőséggel bírt, hogy a televízió közvetítette a mérkőzést, amely legendás párharcot hozott.

1967. január 15-én zajlott le az első Super Bowl mérkőzés a Los Angeles-i Memorial Coliseumban, amit a már említett Green Bay Packers és a Kansas City Chiefs játszott. A mérkőzés eredménye 35:10 lett a Packers javára. A mérkőzés még arról is híres, hogy a nyertes csapat edzőjéről, Vince Lombardiról nevezték el a későbbi Super Bowl kupát (Vince Lombardi Trophy). 1970. szeptember 21-én indult útjára a legendás Monday Night Football (a hétfő esti főmérkőzés), a 31:21-es hazai sikert hozó Cleveland Browns - New York Jets meccsel. A hétvégi amerikaifoci-népünnepély mintegy megkoronázásaként jött létre ez az esemény, hiszen pénteken játsszák a középiskolai bajnokságot, a szombat az egyetemi bajnokságé, vasárnap a profik lépnek pályára, és ha hétfő, akkor Monday Night Football.

1971. december 25. is egy emlékezetes nap volt az amerikai foci rajongóinak, amikor mindenidők leghosszabb összecsapását láthatták. Az AFC Divisional Playoff meccsen a Miami Dolphins 27:24 arányban győzte le kétszeri hosszabbításban a Kansas City Chiefs csapatát. A 2003-as New York Giants - San Francisco 49ers playoff (rájátszás) meccsen majdnem megdőlt egy 10 éves rekord. Ez a rekord pedig a legnagyobb hátrányból való fordítás és meccs nyerés. A rekordot az 1993. január 3.-i AFC Wild Card Game-n a Buffalo Bills csapata állította fel a Houston Oilers ellen. A Miami Dolphins 1972-ben történelmet írt. A Super Bowl megnyerésével veretlenül - 17 győzelem, 0 vereség - lett bajnok. Ezt előtte és azóta senki sem tudta megtenni. Négy évre rá pedig John Madden vezetőedző (Head Coach) ért fel a csúcsra, miután az Oakland Raiders-el megnyerte a Super Bowlt.

A játékmenet alapjai és a pontszerzés

A pálya talaja lehet füves vagy műanyag borítású. A küzdőtér téglalap alakú, 120 yard (109 m) hosszú, és 53 yard (48 m) széles. Mivel az amerikai futballban a játék lényege a területszerzés, a pályát 5 yardonként (4,5 m) vonalak szelik át, amelyek a támadó csapat által megszerzett terület mérésére szolgálnak. Ezenkívül a pálya két szélén és közepén egy yardonként (91 cm) felfeslett vonalak segítik a játékvezetőket a labda pontos helyének és ezáltal a támadó csapat által elfoglalt terület nagyságának meghatározásában. A pályának az a része, ahol a játék valójában zajlik, 100 yard (91 m) hosszú. A küzdőtér mindkét végén egy-egy 10 yardos végzóna található. A pálya két végében célterületek, és „Y” alakú kapuk találhatók, pontszerzéshez a labdát ide kell eljuttatni.

A csapatokat általában 45 játékos alkotja, de a pályán egy csapatban egyszerre csak 11-en lehetnek. A kezdő együttes saját térfelének 35-ös vonaláról végzi el a kezdőrúgást. A szabályos kezdőrúgásnak nem szabad az oldalvonalakon kívülre mennie, és legalább 10 yardot kell előrehaladnia. A kezdő csapat tagjai a kezdőrúgást követően a fogadó csapat térfelére rohannak, és megpróbálják minél előbb megállítani a fogadó csapat labdát vivő játékosát. A kezdő csapat játékosai addig nem érhetnek a labdához, míg azt a fogadó csapatból valaki meg nem érintette. A kezdőrúgást követően a fogadó csapat válik támadóvá, és az első akciót arról a pontról kezdhetik, ahol a kezdő csapat tagjai megállították a fogadó csapat játékosát. A bírók ott helyezik földre a labdát, ahol a játékost megállították. Ennek a pontnak a pályát keresztülszelő képzeletbeli meghosszabbítását nevezik választóvonalnak, és ennek két oldalán állnak fel a csapatok. A küzdőfelek között húzódik a semleges zóna, amelynek szélessége megegyezik a labda hosszával, és az a rendeltetése, hogy a két csapatot szétválassza a labda játékba kerüléséig.

A támadók célja a labda folyamatos előrevitele egészen addig, míg azt az ellenfél gólvonala mögé nem tudják juttatni. A támadóknak 10 yardot kell előrehaladniuk arról a pontról, ahová a bíró letette a labdát. Négy kísérletük van arra, hogy ezt a 10 yardot megtegyék. Ha egy csapatnak sikerül négy vagy annál kevesebb kísérletből 10 vagy annál több yardot előrejutnia, akkor újabb négy lehetőséget kap újabb 10 yard megtételére. Minden egyes kísérlet azzal kezdődik, hogy a két csapat feláll egymással szemben a választóvonal két oldalán. A támadó csapat egyik játékosa a labda mögé áll terpeszállásban és előrehajolva a labdára támaszkodik, majd egy adott jelre hátrapasszolja azt a csapat irányítójának, aki közvetlenül mögötte áll. A védők a labda játékba kerülésekor megpróbálják az irányítót megakadályozni a passzolásban vagy az éppen a labdával előrefutó játékost megakadályozni az előrehaladásban. A támadóknak vannak olyan játékosai, a blokkolók, akik az irányítót védelmezik a rárohanó védőktől vagy a labdát vivő játékos (running back) előtt próbálják megtisztítani az utat. Egy kísérlet során a támadók bármennyit passzolhatnak, de közülük csak egy mehet előre. Egy csapatban csak 5 olyan ember van, akinek az irányító továbbadhatja a labdát: a 2 running back, a 2 szélső (wide receiver) és az összekötő (tight end). A szélsők a pálya szélein helyezkednek el és a labda játékba kerülésekor előrerohannak, s megpróbálják tisztára játszani magukat, hogy az irányító passzolni tudjon nekik. Az összekötő feladata összetett; először a blokkolókhoz hasonlóan blokkol, majd a szélsőkhöz hasonlóan megpróbálja tisztára játszani magát. A következő kísérlet mindig onnan következik, ahová a támadók előrejutottak. Ha a támadók három kísérletből nem jutottak előre 10 yardot, a negyedik kísérletüket inkább arra használják, hogy kirúgják a labdát, hiszen ha negyedszerre sem tudják megszerezni az első kísérlet lehetőségét, elvesztik a labdát, és az ellenfél onnan kezdheti meg előrenyomulását, ahol a sikertelen negyedik kísérlet kezdődött.

Pontszerzési lehetőségek és a játékidő

Az amerikai futballban egy csapat négyféleképpen érhet el pontot:

• A csapatok fő célja, hogy 6 pontot érő gólt (touchdown) érjenek el azáltal, hogy vagy érvényes átadással, vagy futva az ellenfél végzónájába juttatják a labdát. A gól után a támadók egy sikeres szabadrúgással még egy pontot (extra point) szerezhetnek.
• Egy mezőnygól (field goal) 3 pontot ér. A támadók akkor kísérleteznek mezőnygólt rúgni, ha három kísérlet után nem haladtak 10 yardot, de elég közel kerültek az ellenfél kapujához, hogy a kirúgás helyett ezzel próbálkozzanak.
• Végül a legritkább pontszerzési forma a 2 pontot érő biztosítás (safety).

A mérkőzést az a csapat nyeri, amelyik a 60 perc tiszta játékidő alatt több pontot ért el. (A játékidő négy 15 perces negyedre oszlik.) Döntetlen esetén negyedórás hosszabbításra kerül sor. Ha azonban valamelyik csapat a 15 perc lejárta előtt ér el pontot, a meccs azonnal véget ér (sudden death). A mérkőzés két félidőre, ezen belül 4 negyedre van osztva, a negyedek 12 percesek, de csak tiszta játékidőt mérnek, így egy mérkőzés akár 2,5-3 óra hosszúra is nyúlhat. A játék során intenzív akciók és taktikai megbeszélések váltják egymást - a játék lelke ezekben a taktikai megbeszélésekben rejlik. A mérkőzést hét bíró vezeti, akik egy kis sárga kendő eldobásával jelzik, ha szabálytalanságot láttak és a vétkes csapattól területet, ill. kísérletet vehetnek el büntetésként.

Az amerikai futball hatása és népszerűsége

A mai népszerűségét a sportág az 1960-as években érte el, amikor az akkori két profi liga egyesült, és megalakult az NFL, mely mind a mai napig az amerikai kontinens legnépszerűbb sportágának bajnoksága. A világ legnézettebb bajnoksága, 2005-ben az átlagos mérkőzésenkénti nézőszám 67 593 volt, ami 30 000-rel nagyobb, mint a második helyet elfoglaló Bundesligáé volt abban az évben.

Az amerikai foci minden szinten dominálja a sportvilágot, miközben számos kihívással néz szembe, amelyek veszélyeztetik a jövőjét: a játékosok magánéletében gyakran felmerülő családon belüli erőszak kérdésétől kezdve az agyrázkódási válságon át (CTE - chronic traumatic encephalopathy) egészen a hagyományos televíziózástól elforduló, interneten ingyenesen meccset néző közönségig. Ennek ellenére az NFL és egyetemi szintű változata továbbra is rendkívül népszerű, nemre, fajra, életkorra, társadalmi osztályra és politikai nézetekre való tekintet nélkül. Sok elemző tréfásan megjegyzi, hogy az NFL iránti rajongás talán az egyetlen dolog, amiben mindenki egyetért. A televíziós nézettség tekintetében ma is rendkívüli népszerűségnek örvend: példának okáért 2018-ban az ötven legnézettebb adásból harmincnégy NFL közvetítés volt. Ha figyelembe vesszük az NBA, a boksz és az autóversenyzés közvetítéseit is, akkor az ötventől százig terjedő legnézettebb adások kétharmada sportesemény volt. Valójában a Disney parkokon kívül egyetlen kulturális termék sem köti össze az amerikaiakat úgy, mint az NFL.

Az amerikai foci népszerűsége könnyen értelmezhető gazdasági szempontból: egy átlagos NFL-csapat franchise értéke jelenleg 2,86 milliárd dollár a Forbes szerint, ami több mint hatszoros növekedést mutat az elmúlt húsz évben. Ez a külső szemlélő számára, de sok amerikai számára is azt az érzetet kelti, mintha az NFL mindig is erős lett volna. Azonban korai időszakának nagy részében a profi futball egy behatárolt, regionális sportág volt, amely csak az 1950-es évek végén vált nemzeti szinten is elismertté. Hosszú ideig a baseball volt a nemzet sportja. 1965-ben a The Harris Poll megállapította, hogy a profi futball átvette a baseball helyét az ország kedvenc sportjaként. Azóta is tartja ezt a pozícióját. Az NFL paradox módon egyszerre testesíti meg az amerikai vadnyugat keménységének idealizálását, valamint a szervezés és irányítás angolszász módszereit.

A futball jelentős bevételnövekedést és hírnevet hozott az egyetemek számára. Az 1909-1910-es szezonban a Yale csaknem 73 000 dollár profitot termelt a futballból, ami ma körülbelül két és fél millió dollárnak felelne meg. Érdemes megemlíteni, hogy 2013-ban a legnagyobb bevételt termelő csapat a Texas Longhorns (Austin) Egyetem volt 109 millió dollárral, míg tíz évvel később ez az összeg már 230 millió dollárra nőtt. Jelenleg az Ohio State Buckeyes csapata vezeti a bevételi rangsort, évi 251 millió dollárral.

A sportág Magyarországon és világszerte

Az amerikai futball az Egyesült Államokon kívül is sok helyen népszerű. A sportág Nyugat-Európában is elterjedt, ahol a II. világháború után az ott állomásozó amerikai katonák ismertették meg a helybéliekkel. Az első Euro Bowlt 1986-ban Amszterdamban rendezték meg az Európai Futball Ligát alkotó országok csapatainak részvételével. A győzelmet a finnek szerezték meg. A sportág mintegy 25 évvel ezelőtt indult világhódító útjára, az első európai csapatok is az idő tájt alakultak. Idehaza az 1990-es évek elején jelent meg a sportág, de szervezett keretek között csak 2005 óta rendeznek bajnokságokat. A Magyar Amerikai Futball Szövetség (MAFSZ) 2006 januárjában alakult. Az amerikai futball minden idők leggyorsabban fejlődő magyar sportja. Több mint 25 tagegyesületet és 2000 igazolt sportolót számol, nem beszélve azokról, akik hobbi szinten űzik ezt a sportot.

Az amerikai futball mindenféle testfelépítésű és képességű játékosnak tud szerepet nyújtani a pályán. Elsősorban állóképességet, mozgáskoordinációt, koncentrálóképességet fejleszt, de szükség van erőre, gyorsaságra, dinamizmusra is. Előnye a közösségépítő szerepe, valamint hogy jó levegőn, szabadban zajlik. Alapjait már gyermekkorban meg lehet tanulni, a versenyszerű sportolást 10-12 éves kor környékén ajánlott elkezdeni. Az amerikai futballt is kipróbálhattad (száz további sportággal együtt) a XXII. Budapesti Nagy Sportágválasztón, május 25-26-án.

tags: #amerikai #foci #masveven

Népszerű bejegyzések:

• Fiatal játékvezetők gyásza tragikus balesetek után
• Korongok, ütők és korcsolyák a jégkorongban
• Az Arsenal tulajdonosáról
• Mélyebb betekintés a labdarúgó-elemzésbe
• Ferencvárosi utánpótlás nevelés