Az Amerikai Szamoai Labdarúgás: A Történelmi Vereségtől a Csodáig

Ha az emberek túlnyomó többségének nincs is fogalma arról, hol van Amerikai Szamoa, annyit vagy valószínűséggel tudnak a szigetországról, pontosabban annak focicsapatáról, hogy egyszer 31-0-ra kaptak ki az ausztráloktól, ezzel a mai napig az övék minden idők legnagyobb gólkülönbségű FIFA-mérkőzésének dicstelen rekordja. Ekkor szerződtették a holland származázú, Amerikában hírnevet szerző edzőt, Thomas Rongent, hogy egy hónap készítse fel a csapatot a Tonga elleni világbajnoki selejtezőre. Olyan sztori ez, amit imádnak feldolgozni a filmesek, Taika Waititit is ez fogta meg azt követően, hogy látta az erről szóló 2014-ben készített azonos című dokumentumfilmet.

A Labdarúgás Kezdetei és a Történelmi Fiaskó

Amerikai Szamoa az USA jogi személyiséggel nem rendelkező területének számít a Csendes-óceán déli részén. Futballszempontból 1983 a helyiek számára legfontosabb évszám, ekkor alakult meg ugyanis a nemzeti csapat. Amerikai Szamoa története első válogatott meccsét 1994-ben játszotta, és attól kezdve zsinórban 30 mérkőzést veszített Rongen szerződtetéséig. Amerikai Szamoa csapata 2001. április 11-én az ausztráliai Coffs Harbourban 31-0-s vereséget szenvedett az ausztrál csapattól vb-selejtezőn. A 2002-es vb-selejtezőn 31-0-ra kaptak ki az ausztráloktól, és még a győztes csapat tagjai is rém kellemetlennek érezték az eredményt.

A 0-31 előtt a FIFA amerikai útlevelet követelt a játékosoktól, de a 21-ből 19-nek nem volt, így kutyafuttában be kellett rángatni egy csomó fiatal srácot, két 15 éves is volt a csapatban, ami azért magyarázza a súlyos vereséget. E döbbenetes vereség után a FIFA belátta, hogy ez így nem mehet tovább és ekkor vezette be a térségben az előselejtező intézményét.

Thomas Rongen, a „Csodaedző” Érkezése

A polinéz alakulat egy történelmi vereséget követően kérte fel edzőnek az amerikai színtéren akkor már többször is bizonyító Thomas Rongen edzőt, hogy három hét alatt készítse fel a botlábú csapatot. Rongent ugyanis szerződtette Amerikai Szamoa szövetsége a földkerekség leglúzerebb válogatottja mellé. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Thomas Rongen nevű, 1956-ban Amszterdamban született holland futballista. Rongen nem volt világsztár, a harmadik ligás AFC-ben (Amsterdamsche FC) játszott védekező középpályásként. Játszott Johan Cruyff és George Best oldalán is Los Angelesben, 1996-ban az év edzője lett az MLS-ben, majd miután megfordult több amerikai csapatnál, 2001-ben az U20-as amerikai válogatott vezetőedzője lett. Tíz meccsen egy győzelem, egy döntetlen és nyolc vereség jött össze - aligha meglepő, hogy távoznia kellett a posztról. 2011-ben „élete lehetősége” találta meg: Amerikai Szamoa szövetségi kapitányának kérték fel.

Ha várt már futballedzőre lehetetlen küldetés, akkor ez az volt. „Megnéztem a csapat néhány korábbi mérkőzésének a videóját, és azt tapasztaltam, egyetlen játékos sem volt képes végigjátszani a 90 percet - mondta Rongen. Amikor idekerültem, még soha nem láttam alacsonyabb színvonalú nemzetközi futballt. Akadtak olyan játékosok - legalább négyen vagy öten -, akik harminc-negyvenkilós túlsúlyban voltak. Ez már Rongen anekdótája arról, milyen állapotok uralkodtak a szamoai alakulatnál a kinevezésekor. Ő amúgy nem áll könnyű ember hírében, de a focihoz van szeme.

A szamoai szövetség nem fogalmazott meg lehetetlen célokat; azt várták Rongentől, hogy a gárda ne kapjon tíznél több gólt, és rúgjon legalább egyet. És csoda történt! A Tonga elleni meccset 2-1-re megnyerték, majd 1-1-et játszottak a Cook-szigetekkel. A játékosok egyébként teljesen amatőrök voltak, mindenki dolgozott nap közben, edzésről csak munka után lehetett szó. Személyisége szöges ellentétben áll a szamoaiak békés és végtelenül jólelkű mentalitásához képest, e kettő találkozása adja nemcsak a konfliktusok, de a humor fő forrását is.

Jaiyah Saelua és a Fa’afafine Kultúra

De nem is csak a rettenetes végeredmény miatt volt történelmi az a 31-0. Ugyanis a futballtörténelemben először játszott transznemű futballista, méghozzá a szamoai csapatban, bizonyos Jaiyah Saelua, aki a filmnek is az egyik főszereplője. Az ő történetén keresztül az elfogadás témájának különleges rétege sejlik fel: Jaiyah ugyanis ún. fa’afafine, azaz a „harmadik nem” képviselője, a szamoai diaszpóra szerves részét képző non-bináris személy, aki férfiként született, de gyerekkora óta nőként nevelik. A filmben ebből konfliktusok is támadnak, ám a valóságban Szamoán az ilyesmi nem nagy ügy, ugyanis a sziget lakosságának mintegy öt százaléka úgynevezett fa’afafine, vagyis nem bináris nemű, tehát se nem férfi, se nem nő.

És még mielőtt bárki azzal gyanúsítaná a filmet, hogy a sokszínűség hirdetésének kötelező kellékeként van beleerőltetve a transznemű szereplő, azok számára némi háttérinformáció: Jaiyah volt az első transznemű játékos, aki világbajnoki meccsen pályára lépett, azóta a FIFA esélyegyenlőségi nagykövete, ma edző Amerikai Szamoán. Rongen érthető meghökkenéssel fogadja először a pályán, ám a film kifejezetten szépen adja át az elfogadás üzenetét.

Mindez azonban láthatóan nem ért célba mindenhol: A győztes gól éppen Jaiyah miatt kapott tizennyolcas karikát a magyar forgalmazásban. A helyzet tehát az, hogy egy nép kultúrájában teljesen elfogadott közösség szerepeltetése miatt egy film megkapta azt a besorolást, amelyet jellemzően a túl brutális vagy explicit szexuális tartalommal bíró filmeknek jár.

A „Győztes gól” Című Film

Akik látták a Győztes gól (Next goal wins) című filmet, biztosan emlékeznek még Amerikai Szamoa fociválogatottjának mulatságos és kacagtató történetére. A film idehaza a Győztes gól címmel futott és 2023-ban készült. A banális sztori a világ talán leggyengébb labdarúgó-válogatottjának történetét dolgozta fel. Olyan sztori ez, amit imádnak feldolgozni a filmesek, Taika Waititit is ez fogta meg azt követően, hogy látta az erről szóló 2014-ben készített azonos című dokumentumfilmet.

Éveknek kellett eltelnie, hogy Waititi visszajusson az ötlethez, időközben beszippantotta és a keblére ölelte Hollywood, a legutolsó Thor-filmmel azonban már érezhetően kifogyott alóla a lendület. Nem véletlen, hogy kicsit vissza akart térni a gyökereihez, a végtelenül szerethető, ám kissé lúzer karaktereihez, imádott polinéz szigetvilágához, a Fiú és a Vademberek hajszája által kijelölt úthoz. Mindenesetre a maga infantilis módján belefog a történetbe: a szamoai focicsapat kissé kiszínezett történetét látjuk. Waititi Thomasa agresszív és züllött, büntetésként fogja fel, hogy a pocsék amerikai szezonja után elsuvasztják a Csendes-óceán közepére a világ legbénább csapatához. Valójában nem ez a fő baja, házassága romokban, súlyos gyásszal is küzd, kifejezetten hasznos számára, hogy karnyújtásnyira van egy rakás kétbalkezes focista, akiken minden frusztrációját levezetheti.

Taika Waititi mindezt leginkább azzal próbálja elérni, hogy szokás szerint hülyét csinál mindenből: elsősorban a sportfilmes műfajból, de láthatóan még a főszerepet alakító Michael Fassbendertől is azt kérte, ripacskodja túl Rongen karakterét. A film humora kicsit esetlen: néhol fárasztó, néhol gyenge, de általánosságban pont az a humor, amin az ember fáradt aggyal egészen simán könnyesre neveti magát, csak néha szisszen fel egy-egy gyengébb poén hallatán. Ez a típusú kiegyensúlyozatlanság a szereplőit is jellemzi, amely abból fakad, amit feljebb is írtunk: két karakter ragadta meg Waititi érdeklődését, és láthatóan a rendező maga sem tudta eldönteni kinek mekkora teret adjon. Pedig A győztes gól filmje több szempontból is teljesen ártalmatlan: kicsit visszaadja a Waititibe vetett hitünket, de közben azt is tudatosíttatja, hogy ez a Waititi még mindig nem az a Waititi. Nem csinált vele új klasszikust, de nem is folytatta a Thor-szintű alászállást. A győztes gól (Next Goal Wins), 106 perc, 2023.

Új Fejezet és a Világkupa-Selejtezők

A film amúgy a 2014-es vb-re történő selejtezőt örökítette meg, s a történet 2011-ben indult, amikor Amerikai Szamoa igazi focicsodát élhetett át, mert előbb Tonga, majd a Cook-szigetek ellen is nyerni tudott, ráadásul tétmeccseken, vb-selejtezőkön. S mindez ugyanúgy Apiában történt, ahol a mostani hét végén is zajlottak az események. 2011. november 22-én Amerikai Szamoa 2-1-re verte Tongát, majd, két nappal később 1-1-et játszott Cook-szigetek ellen. Nem sokkal később Thomas Rongen lemondott posztjáról és elhagyta Amerikai Szamoát. 13 év telt el tehát.

A csodaedző nemrég visszatért egykori sikereinek színhelyére és 9 év után - igaz, csak barátságos meccsen - újra győzelemre vezette Amerikai Szamoát. A mostani hét végén Amerikai Szamoa ismét elindult a vb-előselejtezőben, amelyet újra Szamoa szigetén, Apiában rendeztek meg. Amerikai Szamoa kispadján ismét Thomas Rongen ült, akit erre selejtezőre visszatért egykori csapatához. A vb-selejtező első elődöntőjében Tonga 3-1-re verte a Cook-szigeteket, majd jött az Amerikai Szamoa-Szamoa rangadó. Ezen a meccsen a szamoai csapat - ha nehezen is - de 2-0-ra nyert nyugati szomszédja ellen. Amerikai Szamoa döbbenetesen küzdött, az 58. percben került 1-0-s hátrányba. Szamoa csak a hosszabbítás 8. percében, azaz a 98. percben tudott pontot tenni a meccs végére és a továbbjutás kérdésére.

De a döntő előtt még rendeztek egy barátságos mérkőzést az elődöntő vesztesei között. Ezen pedig - lássunk csodát - Amerikai Szamoa 9 év szünet után újra győzni tudott. A Cook-szigetek elleni 2-1-es diadal után Amerikai Szamoán valóságos örömünnep tört ki. Még szép, hiszen az ország felnőtt férfi labdarúgó-válogatottja 2015. szeptember 4-én nyert ezt megelőzően meccset a Cook-szigetek ellen. A legfontosabb meccset, a vb-előselejtező elődöntőjét persze elvesztette, de ez arrafelé most nem izgat senkit, hiszen 9 év után újra meccset nyert Amerikai Szamoa! Márpedig ez a szigetországban óriási dolognak számít. Ebből persze egészen biztosan nem készül mozifilm, de akkor is nagy dolog.

Ami pedig a döntőt illeti, azon Szamoa hosszabbítás után 2-1-re nyert Tonga ellen, s ezzel a szamoai csapat jutott tovább a selejtező második körébe. Már a csoportbeosztás is megvan: a szamoaiak Vanuatu, Új-Zéland és Tahiti együttesével került azonos csoportba. Október 12-én Vanuatu fővárosában, Port Vilában játszanak a hazaiakkal, majd november 15-én és 18-án Új-Zélandon, Hamiltonban és Auckland városában küzdenek meg Tahiti és Új-Zéland ellen. Hazai pályán tehát már egyszer sem játszhatnak, amely kissé igazságtalan, de hát ilyen ez a lebonyolítás, meg aztán ebből a négyesből úgyis Új-Zéland jut tovább. Ha nem, akkor az olyan világszenzáció lesz, amelyről ismét film készülhet, bár erről Új-Zéland szívesen lemondana.

Az Óceániai VB-Selejtezők Jelentősége

A vb-selejtezők itt, Európában kevés ember fantáziáját mozgatják meg. Voltunképpen ennek a sorozatnak csak a vége az érdekes, de azzal, hogy a FIFA 2026-ban 48 csapatra emelte a vb-résztvevők létszámát, most még érdekesebb lett. Ez lesz ugyanis az első olyan világbajnokság, amelyre Óceániából egy csapat biztosan kijut. Korábban ugyanis ennek a zónának a győztese interkontinentális pótselejtezőt játszott a vb-re jutásért. Most annyiban lesz más a helyzet, hogy az itteni döntő második helyezettje játssza le ezt a "pótmérkőzést", mivel a döntő győztese kijut a vb-re. Az erőviszonyokat tekintve erre Új-Zélandnak lesz a legnagyobb esélye. Ne feledjük, hogy a térségből Ausztrália már korábban távozott, az ausztrál csapat átkérte magát a FIFA ázsiai zónájába és ott küzd a kijutásért.

Kulcsfontosságú Események Amerikai Szamoa Labdarúgásában

tags: #amerikai #szamoai #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• A szurkolók küzdelme a BL-döntő jegyekért Budapesten
• Az Asztali Beszélgetések kritikája
• Részletek a round robin rendszerről
• Szövetségi kapitányok ranglistája
• Érdi VSE bajnoki szereplés