A Ferencváros történelmi Bajnokok Ligája-menetelése az Anderlecht ellen

Napra pontosan harminc éve, 1995. augusztus 23-án a Ferencváros első magyar csapatként bejutott a labdarúgó Bajnokok Ligája csoportkörébe. A zöld-fehérek a belga Anderlecht elleni idegenbeli 1-0-s sikert követően egy hazai 1-1-es döntetlennel jutottak Európa legjobb 16 csapata közé. Az 1994/95-ös idény magyar bajnokaként kiharcoltuk a jogot, hogy fellépjünk az európai klubfutball legnagyobb színpadán, a Bajnokok Ligájában. Ahhoz azonban, hogy a legjobbak között szerepeljünk, még egy hatalmas ugrást meg kellett tenni: túl kellett jutni a selejtezőben a belga óriáson, az Anderlechten. A Fradi a legnagyobb múlttal rendelkező magyar klubcsapat, mégis úgy álltak hozzánk, ahogy.

Az út a Bajnokok Ligájába: Bajnoki cím és felkészülés

A Bajnokok Ligája selejtezőjében való indulás jogát a csapat az 1994/95-ös magyar bajnoki cím megszerzésével érdemelte ki. Az FTC a DVSC együttesét fogadta az Üllői úton 1995-ben, a bajnokság 28. fordulójában, ahol egy döntetlen is elég volt ahhoz, hogy a Fradi 25. alkalommal is aranyérmes legyen a honi pontvadászatban. A Debrecen elleni pontszerzés azt jelentette, hogy behozhatatlan előnyre tettünk szert, így 25. alkalommal lettünk magyar bajnokok. Ezzel a csodálatos eredménnyel pedig az is együtt járt, hogy pályára léphettünk a Bajnokok Ligája selejtezőjében, amelyben akkor elég volt egy párharcot játszani ahhoz, hogy ott legyünk a legjobbak között. A sorsoláson a belga Anderlechtet kaptuk ellenfélül.

Novák Dezső vezetőedző a belga fővárosban személyesen figyelhette meg a riválist az Anderlecht - FC Bruges Szuper Kupa-döntőn. Az Anderlecht meglepte azzal, hogy egy ékkel operált a Constant Van den Stock-stadionban. A másik tapasztalat nem meglepetés: valóban remek csapatot kaptunk riválisul. Albert Flórián, a Ferencváros szakosztályalelnöke szintén elmondta, hogy az Anderlecht nagyon jó képességű együttes. Hirtelenjében az jutott eszébe, hogy legutóbb is a BEK-ben szerepelt, bejutott a legjobb 16 közé, de négyes csoportjából nem tudott továbblépni a nyolc közé. Albert Flórián inkább északi ellenfélre számított, megérzése szerint a svéd vagy a dán bajnokot kaptuk volna első ellenfélként. Úgy rémlik neki, hogy ezzel a belga csapattal még nem vívtak tétmérkőzést, de ennek még utána kellett nézni. Novák Dezső hangsúlyozta, hogy az Anderlecht ellen sokat kell ütközni, futni 90 percen keresztül. A magyar csapatnak nem 11, hanem 20 jó játékossal kell rendelkeznie egy valamit is magára adó klubnak.

A játékosok is felkészültek a nehéz feladatra. Hajdu Attila, az FTC kapusa elmondta: „Papíron ők voltak az erősebbek, ez nem kérdés, de a papírforma azért szép, mert rá lehet cáfolni, mi pedig megtettük. Azt hiszem, maximálisan borítottuk az előzetes várakozásokat.” Lisztes Krisztián kiegészítette: „Nyugodtan kijelenthetjük, hogy maximálisan felkészültünk az Anderlechtből, de ez a normális, akárcsak most, mindig elemeztük az ellenfelet. Akkoriban még nem volt annyi felület, nem voltak különféle oldalak, ahol minden egyes statisztikát meg lehet találni, mérkőzéseket lehet visszanézni akár másodpercről másodpercre.” A szakmai stábban néhányan kimentek, megnézték őket, miképp játszanak, hogyan játszanak, milyen felállásban lépnek pályára, kinek mi az erőssége, mik a gyenge pontok, hol és mivel lehet megfogni őket. Úgy készültünk, hogy még azt is tudtuk, melyik térfelet szeretik választani a kezdésnél. Hogy ez volt-e a siker titka? Nagyban hozzájárult, abban biztos Lisztes Krisztián. Lisztes Krisztián azt is elmondta, ő egyáltalán nem foglalkozott a kinti körülményekkel, sem a hotellel, sem a belga drukkerekkel.

Telek András emlékezett vissza: „Úgy mentünk ki, hogy nem volt veszítenivalónk. Nem volt bennünk görcs, miért is lett volna? Mindenki azt írta, hogy mi vagyunk az esélytelenebbek, az Anderlecht pedig továbbjut. Azzal a tudattal mentünk fel a pályára, hogy mindenki a legjobbját fogja nyújtani, és mindent belead.”

Bravúros győzelem Brüsszelben: Az odavágó

Eljött az augusztus 9-ei odavágó napja, Brüsszelben. A IX. kerületiek ezúttal hetedszer rajtolhattak a legrangosabb kupában. Az RSC Anderlecht - Ferencvárosi TC 0-1 (0-0) mérkőzésre a Brüsszeli Constant vanden Stock-stadionban került sor, 15 000 néző előtt. A találkozót a német Krug vezette.

Csapatösszeállítások az odavágón:

• Anderlecht: De Vlieger - Crasson (Haagdoren, 52.), Grün, Doll, Babayaro, Preko, Zetterberg (B. Versavel, 67.), Karagiannis, Walem, Boffin, De Bilde. Edző: Neumann.
• Ferencváros: Hajdu - Simon, Telek, Kuznyecov, Páling, Nyilas, Albert (Vincze O., 82.), Lisztes, Kecskés, Kopunovic (Zavadszky, 90.), Kuntic (Nagy Zs., 78.). Edző: Novák.

A belgáknál újonc mutatkozott be a kapuban Flieger személyében, mivel az első számú kapus, De Wilde eltiltás miatt nem szerepelhetett. A belgák kezdtek valamivel aktívabban, de a találkozó elején helyzetet nem tudtak kialakítani Hajdu kapuja előtt. Különösebben említésre méltó esemény nem történt a pályán, legfeljebb csak annyi, hogy a 11. percben Kecskés összegyűjtött egy sárga lapot. Ezután a zöld-fehérek aktívabbak lettek, többször átlépték a felezővonalat, sőt, a 18. percben Kopunovic került lövőhelyzetbe a 16-os bal oldalánál, de késlekedett, így a védők közbeléptek. Tíz perccel később Kecskés 25 m-es szabadrúgását fogta biztosan a kapus.

A félidő második részében beleerősített az Anderlecht, a ferencvárosi középpályások már nem tudták olyan jól megtartani a labdát, és így többször előfordult, hogy a belgák lendületből vezethették rá a labdát a ferencvárosi védőkre. A hazai csapat fölénye most már helyzetekben is megmutatkozott. Az elsőt a 30. percben lehetett feljegyezni, amikor Walem jobboldali szöglete Prekót találta üresen az ötösön, lövésénél Hajdu már verve volt, de szerencsére Simon a gólvonalról kivágta a labdát. Két percre rá De Bilde 12 m-ről tüzelhetett a balösszekötő helyéről, de Hajdu a helyén volt. A következő akciónál Boffin bombázott 6 m-ről, alig a jobb felső sarok mellé. A 39. percben újabb lehetőség támadt az Anderlecht előtt: egy jobboldali beadást röviden fejeltek ki a magyar védők, de Zetterberg előtt felpattant a labda, így lövése a léc felett hagyta el a játékteret.

Szünet után nagyobb sebességi fokozatba kapcsolt az Anderlecht. Az első negyedórában nem sokat volt zöld-fehér lábon a labda. Az 53. percben egy gyors belga kontránál Preko-Zetterberg-De Bilde volt a labda útja, a csatár 4 m-ről szabadon fejelhetett, de nem sokkal a hosszú sarok mellé bólintott, óriási gólszerzési lehetőség volt. Öt perccel később a csereként beállt Haagdoren jobboldali, lövésszerű beadása meglepte Hajdut, a labda a felső lécről pattant tovább. Ezután a Ferencváros kijött a belgák szorításából, s egyre többet birtokolta a labdát. Az 57. percben Kuntic 12 m-ről célozhatta meg a kaput, de a labda a védőkről szögletre pattant. Kitámadott az Anderlecht, s ezt egy perccel később kihasználta a Ferencváros.

Goran Kuntic így emlékezett vissza: „Láttam, hogy a Lisztes Krisztián megkapta a labdát, és láttam, hogy lesz lehetőség egy hosszú indításra, akkor elkezdtem sprintelni az üres területre. Krisztián ezt észrevette, és gyönyörű labdát adott nekem. Pár másodperc múlva már a kapussal szemben voltam, és ott csináltam egy trükköt, ha szabad így mondanom. Fölnéztem a kapu bal sarkához, ő ezt észrevette, és próbált úgy helyezkedni, ahogy olvasta, hogy mit akarok csinálni. De nekem nem az volt a szándékom, hanem inkább a jobb lába mellé erősen passzoltam a labdát.” A bal oldalon Lisztes tálalt pompás labdát Kuntic elé, aki kilépett a védők között, és 13 m-ről jobbal a rövid sarokba gurított (0-1).

Kuntic gólja után az ünneplés elszabadult: „Azt, amit éreztünk a félidőben, az tulajdonképpen teljesült, hála a jó Istennek, és ezzel az egy góllal mi nyertük meg ezt a meccset. Először a pályán volt az ünneplés, természetesen az öltözőben folytattuk, és estefelé elmentünk egy közös vacsorára, és utána szintén közösen elmentünk egy szórakozóhelyre. Ott táncoltunk, rengeteg szurkoló is ott volt. Ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni.”

Továbbra is a házigazdák kapujánál folyt a játék. A 67. percben Nyilas szabadrúgására Kuntic érkezett az ötösön gólra éhesen, ám Karagiannisnak sikerült az alapvonalon túlra vágnia a labdát. A zöld-fehéreket megnyugtatta a vezetés, jól tudták tartani a labdát, a belgákat pedig szemmel láthatóan sokkolta a bekapott gól, képtelenek voltak ritmust váltani. A 76. percben Lisztes-Kuntic akció futott a pályán, majd az olimpiai válogatott középpályása került helyzetbe, de a 16-osról leadott lövésében nem volt elég erő, így a kapus hárított. Egy perccel később nagy szerencséje volt a Ferencvárosnak, egy szöglet után Boffin 14 m-es lövése gólba tartott, de a csapattárs Preko fejét találta el, ahonnan kifelé pattant a labda.

Reakciók a brüsszeli mérkőzés után:

• Herbert Neumann, az Anderlecht edzője: „Lesújtó teljesítményt nyújtottunk, de az eltökéltséggel, a hajtással, a lelkesedéssel nem volt baj. A gond a befejezéseknél jelentkezett, s miközben mi sorra elpuskáztuk a lehetőségeket, a Ferencváros egyetlen igazi hibánkat kihasználva győzni tudott.”
• Albert Flórián, a Ferencváros szakosztályalelnöke: „A magyar labdarúgás utóbbi időszakban nyújtott teljesítménye alapján nem csoda, hogy olyan kevesen számítottak erre a sikerre. Csodálatos dolgot vitt véghez a csapat, felnőttek a meglehetősen nehéz feladathoz. Remekül küzdöttek, érvényesült a szállóigévé vált jelmondat: egy mindenkiért, mindenki egyért. Az Anderlecht legyőzésével különleges értékes skalpot gyűjtöttünk be.”
• Manu Karagiannis, az Anderlecht középpályása: „A magyar csapat ezúttal taktikusabban, ravaszabbul játszott.”
• Olivier Doll, a gólért felelőssé tett védő: „A magyar találat abban az egyetlen pillanatban esett, amikor hátsó alakzatunk megbomlott.”
• Georges Grun, a csapatkapitány: „Egyes társaimból hiányzott az önbizalom a találkozó alatt.”

A belga lapok, mint például a Le Soir, amely előző nap még kötelező penzumnak, egyszerű házi feladatnak tartotta a Fradi legyőzését, másnap katasztrófának, gyászos teljesítménynek minősítették az Anderlecht váratlan vereségét. Élesen bírálták Herbert Neumannt, az Anderlecht vezetőedzőjét, amiért gyakorlatilag ugyanazt a csapatot küldte pályára a kupamérkőzésen, amely néhány nappal korábban csúfos vereséget szenvedett bajnoki mérkőzésen az Aalsttól. A La Libre Belgique szerint az Anderlechtet bénította az esélyesség, a Ferencváros viszont éppen emiatt felszabadultan játszhatott.

A visszavágó az Üllői úton: A továbbjutás bebiztosítása

A kapott gól nélkül abszolvált első mérkőzés után hirtelen elillant a szokásos magyar pesszimizmus, és felváltotta helyét a szokásos magyar magabiztosság. Ezúttal azonban nem osztottak le nekünk kijózanító pofont. A belga gárda az augusztus 23-án rendezett Üllői úti visszavágón sem tudott ellenfele fölé kerekedni. Novák Dezső a visszavágó előtt így fogalmazott a tét nagyságáról: „Ha túllépünk az Anderlechten, akkor hat további Bajnokok Ligája csatánk biztos. És az UEFA által kiosztandó jutalék nem kis összeg; bár nem kérdezősködtem, mennyi is az. A játékos is tudja, mi a tét.”

A Ferencvárosi TC - RSC Anderlecht 1-1 (0-0) mérkőzésre Budapesten, az Üllői úton került sor, 18 000 néző előtt, Mottram (skót) vezetésével. Fél órával a találkozó kezdete előtt a melegítésre kivonuló zöld-fehéreket dübörgő taps, óriási hangorkán fogadta.

Csapatösszeállítások a visszavágón:

• Ferencváros: Hajdu - Simon, Telek, Kuznyecov, Páling, Vincze O. (Zavadszky, 73.), Nyilas, Lisztes, Kecskés, Kopunovics (Nagy Zs., 59.), Kuntics. Edző: Novák.
• Anderlecht: De Wilde - Crasson (Haagdoren, 58.), Grün, Doll, Babayaro, Karagiannis (Bosman, 86.), Versavel (Zetterberg, 58.), Walem, Boffin, Preko, De Bilde. Edző: Goethals.

Az Anderlecht együttesét már kisebb szimpátiával üdvözölte a közönség. Csapatukban két helyen volt változás a belgiumi mérkőzéshez képest, a felépült első számú kapus, De Wilde került a háló elé, Zetterberg helyén pedig Versavel kezdett. Bátran, letámadással kezdett az FTC. A belgák át sem lépték még a felezővonalat, amikor az 5. percben Babayaro szabálytalankodott, sárga lapot is kapott érte. A 20 m-es szabadrúgásból Vincze jól célozta meg a bal alsó sarkot, a kapus azonban biztosan védett. A 7. percben jutottak el a vendégek a ferencvárosiak 16-osáig, itt azonban Kuznyecov könnyedén szerelte Prekót. Óriási lendülettel, hatalmas lelkesedéssel játszottak a zöld-fehérek, az Anderlecht soraiban zavartság volt felfedezhető. Az első negyedóra végén villantottak meg valamit tudásukból: veszélyesen kevergettek a hazaiak 16-osánál, a védők végül is nehezen, de fel tudtak szabadítani. A 17. percben Versavel lőhetett a 16-os vonaláról, a labda azonban az egyik védőn lelassult, így Hajdu könnyedén hárított. A 20. percben már nagyobb lehetőséget puskázott el Versavel. De Bilde gurított a középpályás elé, akinek 10 m-es lövésébe Kuznyecov önfeláldozóan belevetődött.

Az Anderlecht átvette a játék irányítását, védekezésre kényszerült az FTC. A 35. percben egy villámgyors kontra után Kopunovic lőhetett 8 m-ről, a belga kapus fantasztikus bravúrral tornázta ki a jobb felső sarokba tartó labdát. Az ellentámadás során ismét Versavel ügyeskedett, 3 m-ről lőtt mellé. Majd Boffin célzott 14 m-ről, szerencsére rosszul. Kuntic szólójával kezdődött a második játékrész, a csatárt visszahúzni sem tudták, azonban beadásába jól léptek közbe a védők. Az 50. percben elszabadult a zöld pokol: a létszámfölényben támadást vezető zöld-fehérek csatára, Kuntic egy ügyes csel után visszagurított Kopunovic elé, aki most nem hibázott, 6 m-ről hatalmas erővel, kapásból lőtt a léc alá (1-0).

A belgák összeszedték minden maradék erejüket, teljes letámadásba kezdtek, de a zöld-fehérek igazi profi játékkal, nyugodtan, szervezett védekezéssel őrizték előnyüket. A 65. percben egy ártalmatlannak tűnő akció után, teljesen váratlanul egyenlített az Anderlecht. Hajdu és Kuznyecov egymásra várt az ötösön, de Bilde pedig közéjük ugorva kotorta a kapuba a labdát (1-1). A 71. percben a hazaiak hálóőre kápráztatta el a közönséget. Előbb Preko, majd Zetterberg lövését hatástalanította hatalmas bravúrral. A ferencvárosiak fáradni látszottak, megérezték ezt a szurkolók is, és az egész stadion egy emberként biztatta a zöld-fehéreket. Szerencsére a belgák sem voltak már frissek: de Bildét keresték minden labdával, a legegyszerűbb megoldásokkal kísérleteztek. A 84. percben Hajdu ismét fantasztikus dolgot vitt véghez. De Bilde 10 m-es bombáját öklözte ki a mezőnybe. Teljesen beszorult az FTC, egy villámgyors ellentámadás után azonban Kuntic végérvényesen megnyugtathatta volna a kedélyeket, de a 85. percben a 11-es ponton lövésre lendülő lábáról a kapus leszedte a labdát.

A mérkőzés utáni nyilatkozatok:

• Novák Dezső, az FTC vezetőedzője: „Mindkét mérkőzésen meg kellett szenvednünk a továbbjutásért. A visszavágó egyáltalán nem volt könnyebb. Úgy érzem, teljesen megérdemelten jutottunk tovább, hiszen fel tudtuk venni a versenyt fizikálisan és technikailag is a nagyhírű ellenféllel szemben.”
• Raymond Goethals, az Anderlecht technikai tanácsadója: „Az első mérkőzésen dőlt el a továbbjutás sorsa, a magyar labdarúgásnak ismét van egy csapata, amely képviselteti magát az európai élmezőnyben.”
• Hajdu Attila, a Ferencváros kapusa: „Örülök, hogy az első BEK-szereplésem során sikerült helytállnom. Nagyon boldog vagyok.”
• Nyilas Elek, az FTC középpályása: „Nagyon örülök, hogy sikerült teljesítenünk az elvárásokat.”

A mérkőzések összefoglalása

A Bajnokok Ligája csoportkörében

A remek, taktikus játékkal az FTC elérte azt, amit csak kevesen véltek kivitelezhetőnek, a BL-főtáblát. „A mostani fejemmel viszont már látom, az egy nagyon jelentős dolog volt, amit akkor csináltunk, ez egy komoly produkció volt a részünkről.” A csoportkörben aztán a címvédő holland Ajax, a már akkor is rekordgyőztes spanyol Real Madrid és a svájci Grasshoppers várt Novák Dezső csapatára.

Novák Dezső a sorsolásról: „Egyrészt örülnünk kell, hogy két ilyen patinás csapat, mint az Ajax és a Real Madrid lesz az ellenfelünk. Másrészt, kicsit pechesek vagyunk, hogy a jók közül is a legjobbakat fogtuk ki. Persze, el kell ismerni, most már akkor sem kaphattunk volna könnyű csapatot, ha válogathattunk volna. Remélem, az Anderlecht elleni továbbjutás egészséges önbizalmat adott a fiúknak, s erőnkhöz képest helyt tudunk állni. Úgy érzem, az Ajax és a Real játéktudását tekintve kiemelkedik a csoportból, s mi a svájciakkal körülbelül egy szinten vagyunk.” Goran Kopunovic, a Ferencváros csatára is megosztotta gondolatait: „A sorsolás előtt azt mondtam, hogy a Juventust, a Real Madridot és a Grasshopperst kapjuk. Csak egyben tévedtem. A Juventus helyett az Ajax jutott nekünk. Nem kell aggódni, mert nincs nagy tudásbeli különbség a csapatok között.”

„Örültünk, hogy ott voltunk és nem szerepeltünk le. Bár voltak nagy verések, hat meccsen kilenc gólt szereztünk.” A csoportkörben két gólt szerzett a Ferencváros, mindkettőt 11-esből. Mindkét esetben hazai pályán és mind a két gól egyenlítést jelentett az Ajax és a Grasshopper ellen. „Az Ajax elleni meccsen Simon Tibor hozta oda a labdát nekem és mondta, ne izguljak.” A Grasshoppers tele volt svájci, török, belga válogatottal, nagyon komoly csapatnak számítottak. Az FTC az esélytelenek nyugalmával várta a meccset, hiszen alig volt meg. A Real Madrid a 75. percben egyenlített ki az Üllői úton és a meccs után ugrándozva örültek az 1-1-nek. Ha kikapnak, nagyon közel kerültek volna a kieséshez. Az Ajax ellen itthon is helyt állt a csapat, a végére elfáradt, de hát Európa akkori legjobb csapata ellen lépett pályára, a szurkolók pedig még az 1-5 ellenére a meccs után fél órával is ünnepelték a csapatot a stadionban. „Összességében jó tapasztalatot szereztünk, hogy hol tart akkor Európa labdarúgása.”

A Grasshopperen éreztük a budapesti találkozó előtt, hogy nagyon szerettek volna visszavágni a háromgólos vereségért. Ennek köszönhetően jóval nehezebb meccs lett belőle ahogy mi is számoltunk. Nekik már mindegy volt, szerettek volna visszavágni, mert nem jó veszíteni egy olyan csapat ellen, amelyik alacsonyabb szintet képvisel. Nem is csoda, ha a bajnokságban hátrányba kerültek, amit aztán tavasszal ledolgoztak. Egy évvel később, miután ismét bajnoki címet szerzett a Ferencváros, a nyáron válogatott játékosokat igazoltak, a közönség elvárta a csoportkörös szereplést, de a svéd Göteborg ellen alulmaradtak a BL-selejtezőjében.

A csapatkohézió és a motiváció ereje

A Fradinál a szurkolók részéről elvárás volt, hogy az Anderlechtet kiverjük, ez természetes dolog volt számukra, még ha a realitás mást is mutatott. Novák Dezső egy nagyon intelligens edző, a realitások talaján lévő ember volt. Ő is tudta, az Anderlecht esélyesebb, mint mi, de erről soha nem beszélt a játékosok előtt. Tisztában volt vele, ha sokat foglalkozunk azzal, hogy ki milyen esélyekkel lép pályára, kinek milyen büdzséje van, mennyire erős a kerete, elindulni sincs értelme. De a Fradi azért is különleges, mert ott nincs lehetetlen.

Telek András kiemelte: „Mindig jó érzés bajnokságot nyerni, de ha így alakul, ahogy akkor, az még élvezetesebbé teszi az egészet. A 90’-es évek magyar labdarúgása javarészt a Fradiról szólt, hiszen jöttek a bajnoki címek, a kupagyőzelmek. Mindennek az volt alapja, hogy egy nagyon jó társaság alakult ki az öltözőben.”

„Nem lehet, vagyis én nem tudok egyetlen dolgot kiemelni, talán a fontossági sorrendet tudom elmondani. Az első és legfontosabb az volt, hogy a csapat gerincét olyan játékosok alkották, akik együtt nőttek fel a Népligetben, ismertük egymást. Persze megvoltak a korosztályos különbségek, de ismertük, és ha lehet ilyet mondani, szerettük egymást. Olyan kohéziót alkottunk, amely a mai nemzetközi labdarúgást figyelve már nagyon-nagyon ritka. Ez volt a legfontosabb.”

„Amit még mindenképp érdemes kiemelni ezzel kapcsolatban, az az volt, hogy miképp kezeltük az akkori „nyugati sajtó” lekezelő stílusát. Egyfajta dacot képzett ez bennünk, és ebből mentünk neki minden ellenfélnek, aki szembe jött velünk. Bátran, dacból játszottunk sok esetben. Volt, hogy nagyon elvertek minket, mint például a Real Madrid és az Ajax, de ennek volt köszönhető a Grasshoppers megverése, vagy a Real Madrid elleni hazai pontszerzés. Nagyon jó érzés visszatekinteni arra az időre, azokra az emlékekre. Sok helyről hallani, hogy nem mindig van meg a kémia a játékosok között, nos, nálunk ez nem így volt. Egy láthatatlan kötelék alakult ki köztünk, és az egyéni képességek mellett ez volt a legnagyobb erősségünk. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy egy ilyen csapat részesei lehettünk.”

„Ennek a csapatnak a legnagyobb erőssége a kohézió volt. Nagyszerű kapcsolat alakult ki a fiatalok és az idősebbek között. Mindegy volt, hogy ki igazolt éppen ide, nem számított, hogy most kerültél fel az első csapathoz, nem számított, hogy légiós vagy. Nagybetűs csapat voltunk.”

A labdarúgás változásai az elmúlt évtizedekben

Akkor nagyobbak voltak a különbségek az európai futballban, mint most, jelenleg Európa-szintű létesítmények vannak, amit jól mutat, hogy jövőre BL-döntőt rendeznek a Puskás Arénában. Az infrastruktúrán kívül a játékosügynökök szerepe is megváltozott: „Abban az időben nálunk még nem működött olyan jól a kapcsolati tőke, illetve finoman fogalmazva a játékosügynökök sem rendelkeztek olyan képességekkel, mint ma, az akkori ügynököknek nem igazán volt kapcsolata a topligákkal. Voltak menedzserek, játékosügynökök, de ők csak a középszintű európai bajnokságokra láttak rá. Rengeteg megkeresésünk volt, sokszor tárgyaltunk, de akkor másképp működött az átigazolási módszer. Meg kellett győzni egy elnököt, egy edzőt az ügynöknek, aztán meggyőzni azt az elnököt, akitől vitte volna a játékost.”

A Bajnokok Ligája lebonyolítása is jelentősen eltérő volt: „Csak egyetlen selejtezőt kellett játszani, de nem is nagyon hívnám annak, mert inkább azok a selejtezők, amik most vannak. Ha az akkori rendszert nézzük, nagyon minimális esélye volt annak, hogy magyar csapat abban a lebonyolításban bejusson a legjobb 16 közé, mert ahhoz egy sztárcsapatot kellett kiverni, hiszen tényleg csak a bajnokok indulhattak, míg most 82 csapattal indul a Bajnokok Ligája.”

tags: #anderlecht #ferencvaros #bl #selejtezo

Népszerű bejegyzések:

• a rendszerszintű kudarc elemzését
• Biztonságos mód kikapcsolása ZTE telefonon
• Részletes információk az ausztrál jégkorongról és programjairól
• A magyar bajnokság története
• Real Madrid legendák mérkőzésszámai