A holland és angol labdarúgás történetének metszéspontjai: Válságok, diadalok és felejthetetlen pillanatok
A holland labdarúgó-válogatott története során először 2011 augusztusában került a FIFA világranglistájának élére, azonban a jelenlegi válságot okozó folyamatok már akkor elkezdődtek. A futballnemzet, amely olyan legendákat adott a világnak, mint Johan Cruyff, Marco van Basten, Dennis Bergkamp és Clarence Seedorf, az elmúlt években komoly kihívásokkal néz szembe.
A holland futball válsága és identitásvesztése
A 2010-ben világbajnoki ezüstérmet és 2014-ben világbajnoki bronzérmet nyerő Oranje másfél évvel az Eb-selejtező csúfos elbukása után a 2018-as világbajnokságtól is nagyon távol került. Négy évvel a vb-bronzérem után lemaradni a 2018-as világbajnokságról súlyos csapás lett volna a holland futballnak, de ha hozzátesszük, hogy másfél évvel ezelőtt a 24 csapatosra bővített franciaországi Európa-bajnokságra sem tudtak kijutni, akkor egyértelművé válik, hogy nem formahanyatlással vagy balszerencsével küzdenek, hanem átfogó problémákkal néznek szembe.
Johan Cruyff, a holland labdarúgás 2016-ban eltávozott legendája a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon éles kritikának adott hangot, amiért Bert van Marwijk szövetségi kapitány szakított a totális futball hagyományaival. A védekező felfogású stratégia védelmében azért tegyük hozzá, nem nagyon volt választása. Sokat elárul arról a holland csapatról, hogy szinte mindenkinek Nigel de Jong brutális megmozdulása, Xabi Alonso mellkasába fúródó stoplisa jut eszébe először. De a végeredményt aligha lehet kritizálni: ha kíméletlen futballal is, de vb-döntőig jutottak, ahol a 116. percig jó esélyük volt legyőzni egy korszakalkotó spanyol csapatot.
Négy évvel később már Louis van Gaal irányította a hollandokat, de Brazíliában ő is kénytelen volt felismerni a rá bízott keret korlátait. Viszont nagyon jól csinálta, óriási meglepetést okozva bronzéremig jutottak, a csoportkörben 5-1-re átgázolva a spanyolokon, a harmadik helyért pedig 3-0-ra győzték le a házigazda brazilokat. Van Gaal kreativitást háttérbe szorító, ötvédős rendszere szintén szakított a holland futballfilozófia évtizedes hagyományaival, de legalább voltak igazi kulcsemberek a csapatban, akik húzták előre a fiatalokat, és ha kellett, meccseket tudtak eldönteni. Egy korosodó generáció, Dirk Kuyt, Nigel de Jong, Wesley Sneijder, Robin van Persie és Arjen Robben utolsó nagy dobása volt a 2014-es torna, de ők 2017-ben (Robbenen kívül) már nagyon messze jártak, a többség például a török bajnokságban.
Hibás döntések és utánpótlás-problémák
A kapitányi poszton Van Gaalt követő Guus Hiddink a 2016-os Eb selejtezőjében csúnyán megbukott, őt segítője, az edzőként tapasztalatlan Ajax-legenda, Danny Blind követte, akit a bolgároktól elszenvedett 2-0-s vereség után menesztettek. Hiba lenne mindent Hiddink és Blind nyakába varrni, a legégetőbb problémákat mélyebben kell keresni: miközben a közelmúlt sztárjai megállíthatatlanul kiöregedtek, mögöttük nem sorakozik a megfelelő utánpótlás. Sokat elárul a merítési lehetőségekről, hogy Danny Blind Bulgária ellen a kezdőcsapatba dobta az Ajax 17 éves középhátvédjét, Matthijs de Ligtet, aki debütáló fellépése első percében fiatalsági rekordot döntött, majd 20 perc alatt két bolgár gólhoz vezető hibát is elkövetett.
Aki rápillant a legutóbbi mérkőzések holland kezdőcsapataira, azonnal látja, hogy betöltetlen űr tátong a közelmúlt sztárjai és a jövő reménységei között. A hiány természetesen a klubfutballban is megmutatkozik. Memphis Depay volt a holland bajnokságból legdrágábban távozó hazai sztárpalánta, de 34 milliós árcédula ellenére 2017 januárjában boldogan szabadult meg tőle a Manchester United. A visszaesést a holland bajnokság klubjainak nemzetközi eredményei is tükrözik: az Eredivisie 2017-2018-as bajnoka már nem kap automatikus BL-indulási jogot.
Neymar, a meg nem értett zseni | A labda [SZÖGLETES]
Miközben tehetséges futballistákból egyértelmű hiány mutatkozik, a lehetséges szövetségi kapitányok terén sem állnak fényesen a hollandok. A De Telegraaf olvasóinak 39 százaléka abban a Louis van Gaalban látja a megoldást, aki már 65 éves, ráadásul az év elején bejelentette visszavonulását. Ronald Koeman, Frank de Boer, Bert van Marwijk és Giovanni van Bronckhorst már biztosan nincs a lehetséges jelöltek között. „Minden jel arra mutat, hogy a labdarúgás professzionalizálódásában jelentős a lemaradásunk. Egykor az élen jártunk intézményi és infrastrukturális szinten, illetve az utánpótlás-nevelés tekintetében is, de magunkba kell néznünk, és el kell ismernünk, hogy ez az idő elmúlt.” - véli Michiel Jongsma holland szakíró. Hollandiának elsősorban egy új szövetségi kapitányt kell találnia, de valójában önkritikára, hosszas gondolkodásra, a múlt elengedésére és a jövő építésére, elveszett identitása megtalálására van szüksége, ha a középszerűségből vissza akar térni az élvonalba.
Az 1988-as Európa-bajnokság: A holland diadalmenet és Anglia mélyrepülése
A holland fociban a Cruyff-féle nemzedék visszavonulása után némi visszaesés következett be. Majdnem tíz évbe telt, mire megérkezett a Van Basten, Gullit, Rijkaard trió fémjelezte újabb sikerkorszak. A ’80-as évek második felében a holland klubcsapatok uralták a nemzetközi kupákat: egy BEK győzelem, három UEFA - kupa siker, illetve ha tovább tekintünk az Ajax 1995-ös BL diadala, vagy egy évvel későbbi elvesztett fináléja zárta le az újabb dicsőséges tíz évet. Válogatottszinten az 1988-as Eb cím jelentette a csúcsot.
Magyarország a selejtezők ötödik csoportjába került Hollandia, Görögország, Lengyelország és Ciprus ellenében. Válogatottunk nyolc meccsén négy győzelmet és négy vereséget ért el, a csoport harmadik helyén végzett. Az 1986. október 15-i, Hollandia elleni hazai mérkőzésen már Komora Imre ült a kispadon, de miután Marco van Basten góljával a vendégek nyertek, majd a csapat Görögországban is kikapott, jött Verebes József, majd Garami József.
Az Eb-re kijutó hét csapatot és a házigazda németeket két csoportba osztották. Az „A” jelűbe kerültek a németek, olaszok, spanyolok és a dánok, a „B”-ben pedig a hollandok, szovjetek, írek és az angolok küzdöttek az elődöntőért.
Anglia mélyrepülése az 1988-as Eb-n
Anglia az éremszerzés reményével utazott el a kontinensviadalra, de megszégyenülten tértek haza, miután három vereséggel zártak. Az újonc írektől minden körülmények között kínos volt kikapni (0-1). Az angoloknak az abszolút újonc írek ellen sem termett babér. Peter Shilton mellett ott volt a keretben Gary Lineker, Kenny Sansom, Glenn Hoddle vagy John Barnes neve is, mégsem volt esélyük egy szép eredmény elérésére.
A B csoportban minden a feje tetejére állt, a selejtezőt 19-1-es gólkülönbséggel, veretlenül megnyerő Anglia ugyanis három vereséggel kiesett. Már a nyitómérkőzés óriási pofon volt, a története első Eb-meccsét játszó Írország ugyanis a liverpooli, mindössze 170 cm magas Ray Houghton fejesével 1-0-ra győzött.
A hollandok vereséggel kezdték a kéthetes eseményt a Szovjetunió ellen, ahol Rácz László góljával kaptak ki 1-0-ra. A következő, Anglia elleni meccsükön éppen a holland klasszis, Marco van Basten mesterhármasával tartották életben a továbbjutási esélyeiket, és vették el az elődöntőbe kerülés lehetőségét a selejtezőket szintén veretlenül megvívó angoloktól. Az angol-holland focimeccs előtt olyan háromszereplős utcai háború dúlt Düsseldorf utcáin, amelynek hatásai Anglia miniszterelnökéig, Margaret Thatcherig elértek, rendkívüli kormányülést hívva össze az angol huligánok randalírozása miatt. A német rendőrség több angol huligánt is letartóztatott a mérkőzés előtt.
A „előmeccshez" képest az igazi találkozó kevesebb izgalmat hozott. Hollandia simán nyert 3-1-re. Az egyértelmű siker után Hollandia a harmadik fordulóban ki-ki meccset vívhatott az elődöntőért Írországgal. Nagyon nehezen, nyolc perccel a vége előtt szerzett Wim Kieft góllal ez sikerült, ráadásul egy vitatott lest jelzés után, ami a hollandok elődöntőbe jutását eredményezte.
1988-as Eb, B csoport végeredménye
Az 1988-as Európa-bajnokság B csoportjában a Szovjetunió végzett az első helyen, míg Hollandia másodikként jutott tovább az elődöntőkbe. Anglia pont nélkül, míg Írország a bravúros teljesítménye ellenére kiesett.
- Szovjetunió - 5 pont
- Hollandia - 4 pont
- Írország - 3 pont
- Anglia - 0 pont
Az 1988-as Eb elődöntői és döntője
Az első elődöntőben Hamburgban a házigazda németek a hollandokkal mérkőztek meg. A Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann és Rudi Völler vezette németek az 55. percben szereztek vezetést büntetőből. Húsz perc múlva azonban a román bíró a túloldalon is befújt egy 11-est, maradjunk annyiban, hogy vitatható volt az eset. A büntetőt Ronald Koeman értékesítette. Majd a 88. percben Van Basten is betalált, Hollandia pedig besétált a döntőbe. A Münchenben csapatával vereséget szenvedő szövetségi kapitány, Rinus Michels ezúttal ünnepelhetett.
A másik meccs jóval simábban alakult, Lobanovszkij mester tanítványai, Litovcsenko és Protaszov góljával váltották meg jegyüket az Eb utolsó meccsére. A szovjetek negyedszerre jutottak be a fináléba, és harmadszorra szenvedtek vereséget.
Az 1988-as Eb döntőjében a holland válogatott diadalmaskodott a Szovjetunió ellen. A 32. percben Ruud Gullit fejjel szerzett vezetést, majd az 54. percben Marco van Basten kapáslövéssel egészítette ki, 2-0 a hollandoknak. Ez a gól, Marco van Basten „nulla szögből” lőtt találata, az Eb-k történetének legismertebb megmozdulása, és az aranyérem sorsáról döntött. Azzal nyerte a holland válogatott a mai napig egyetlen komoly trófeáját. A gólkirály Van Basten lett öt góllal, az év végén pedig ő kapta meg az Aranylabdát is.
Hollandiában akkora népünnepély kezdődött, hogy a hatalmas tömeg miatt az amszterdami repülőtér nem tudta fogadni a focistákat hozó gépet. A pilóta Eindhovenben volt kénytelen leszállni, és onnan nyitott busszal vitték a játékosokat Amszterdamba. Az út mellett több mint 1 millió ember köszöntötte őket, majd Amszterdamban hajón tették meg az út utolsó részét a városházáig.
A 2000-es Eb drámája: Hollandia és az átkozott tizenegyesek
Ha már a 2000-es tornát is említettük, nem mehetünk el szó nélkül a Hollandia-Olaszország elődöntő mellett sem. Minden idők egyik legjobb holland csapata aranyesélyesként várta a tornát, miután az 1995-ös Bajnokok Ligája-győztes Ajax klasszisai már kinőtték magukat a csodatini státuszából. Tényleg kiváló esély nyílt egy kivételes generáció előtt arra, hogy feledtesse az 1998-as világbajnokság elveszített elődöntője jelentette fájdalmat.
Frank Rijkaard csapata hibátlanul lépett túl a Franciaország, Dánia és Csehország által megszemélyesített csoportkörös akadályokon, hogy a negyeddöntőben aztán valósággal tönkreverje (6-1) Jugoszlávia csapatát. A hollandok az olaszok elleni elődöntőnek sem az esélytelenek nyugalmával vágtak neki, ráadásul 34 perc után emberelőnybe kerültek Gianluca Zambrotta kiállítása miatt. Az első félidőben könnyen gólt is szerezhettek volna, de a csapatkapitány Frank de Boer kihagyott egy tizenegyest (más olvasatban Francesco Toldo pazarul védte azt). A második félidő is nyomasztó hazai fölényben telt, és a 62. percben újabb büntetőhöz jutott Hollandia, de Patrick Kluivert is csak a jobb oldali kapufára lőtt, így az olaszok szinte csodával határos módon ezt is megúszták.
A rendes játékidő, majd a hosszabbítás sem hozott gólt, így tizenegyespárbajra került sor, amelyben De Boer előbb másodszor is rontott, védőtársa, Jaap Stam pedig valószínűleg nem csak az Amszterdam Arenából, de könnyen lehet, hogy a légkörből is kibombázta a labdát. Mivel az olaszok hibátlanul céloztak, 3-0-ra elhúztak a párbajban, így Kluivert sikeres kísérlete abszolút csak szépségtapasz volt, és bár a negyedik talján próbálkozó, Paolo Maldini is rontott, a mérkőzést végül Paul Bosvelt hibája zárta le. A futball-lázban égő Hollandia teljes letargiába került, az a generáció többé nem került hasonló közel nagy nemzetközi trófeához.
Anglia további kudarcai és a 2024-es Eb elődöntő
Anglia 2000-ben ismét kudarcot vallott az Európa-bajnokságon, Portugália és Románia mögött, de Németország előtt végezve a semmit sem érő harmadik helyen, olyan sztárokkal a keretben, mint David Beckham, Alan Shearer, Paul Scholes vagy Michael Owen. Ez a szereplés is jól mutatja a háromoroszlánosok küzdelmét a kontinensviadalokon.
A legutóbbi jelentős összecsapás a két válogatott között a 2024-es Európa-bajnokság elődöntőjében történt, ahol Anglia és Hollandia mérkőzött meg egymással. A mérkőzés kifejezetten nagy iramban kezdődött, a várakozásoknak megfelelően valamelyest a hollandok voltak aktívabbak. A hollandok már a hetedik percben vezetést szereztek Xavi Simons egyéni villanásának köszönhetően, ugyanis labdaszerzése után egy pontos lövéssel maga is fejezte be az akciót. Hátrányban nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak az angolok, akik 11-esből hamar egyenlítettek, ahogy az előző két kieséses meccsen is. Harry Kane büntetőből egyenlített.
Kétes játékvezetői döntések is segítették Anglia döntőbe jutását. Az angolok egy VAR segítségével megítélt tizenegyessel egyenlítettek ki, amelyet a 91. percben szerzett góllal meg is nyertek 2-1-re. Az élvezetes első félidő után jóval visszafogottabb másodikat láthatott a közönség, aztán a rendes játékidő hosszabbításában a csereként beállt Ollie Watkins döntötte el az összecsapást. Ugyanakkor még az angol futball legendája, Gary Neville is úgy értékelt, szégyen volt az angol tizenegyes megítélése. A vasárnap 21 órakor kezdődő berlini döntőben az idei Eb-n százszázalékos és három végső sikerükkel csúcstartó spanyolok várnak majd a sorozatban második fináléjukra készülő és első győzelmükre hajtó angolokra.
tags: #anglia #hollandia #foci
