Az angol labdarúgás felejthetetlen legendái és ikonikus alakjai

Az angol labdarúgás története tele van olyan kiemelkedő egyéniségekkel, akik tehetségükkel, elhivatottságukkal és sportszerűségükkel írták be magukat a sportág aranykönyvébe. Sokuk nemcsak klubjaik, hanem a nemzeti tizenegy, a „háromoroszlánosok” színeiben is felejthetetlen pillanatokat szerzett a szurkolóknak.

A Világbajnok Hősök és Az Aranykor

Az angol labdarúgás egyik legfényesebb időszakát az 1966-os világbajnokság jelentette, ahol hazai pályán hódították el a trófeát. Ennek az aranykornak több meghatározó alakja is volt.

Bobby Moore

Robert Frederick Chelsea Moore (élt 1941 és 1993 között) pályafutása során Anglia és a nagyvilág egyik legelismertebb védője volt. 108 alkalommal volt válogatott. 1958 és 1974 között a West Hamben futballozott, majd három idényt lehúzott a Fulhamben, hogy a San Antonio Thunderben és a Seattle Soundersben vezessen le. 1962 és 1970 között három vb-n vett részt, 1966-ban aranyat nyert, vezéregyéniségként, és megfordult az 1968-as Eb-n is. 1964-ben az Év játékosává választották, két évvel később az Év sportszemélyisége Angliában. 1978-as visszavonulása után kisebb csapatoknál edzősködött. Pelé szerint Moore volt a legtisztábban játszó, legsportszerűbb védő, akivel pályafutása során dolga akadt.

Sir Bobby Charlton

Az angol válogatott (106 fellépésén 49-ig jutott) és a Manchester United gólrekordere 1937-ben látta meg a ködöt, Ashingtonban. 1954 és 1973 között a Manchester Unitedet erősítette, majd több kisebb klubban is megfordult. A háromszoros világválogatott és angol bajnok, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját is elnyert támadó, aki túlélte az MU emlékezetes légi szerencsétlenségét, 1958 és 1970 között játszott a válogatottban. Négy világbajnokságon vett részt, 1966 vb-elsőséget és aranylabdát hozott számára, 1970-ben pedig beválasztották a torna álomcsapatába. 1966-ban első a France Football választásán, 1967-ben és 1968-ban második. Számtalan szavazáson került be minden idők legjobb futballistái közé, többek között minden idők vb-válogatottjába is befért. Szereplési rekordját (758) a „vörös ördögök” között nemrégiben döntötte meg Ryan Giggs, gólcsúcsa (249) elérhetetlen messzeségben áll az utódoktól. A Preston North Endet játékos-edzőként is szolgálta, majd visszavonulása után a Wigan segédedzője, később a Man. United igazgatóságának tagja lett.

Gordon Banks

A fantasztikus reflexekkel rendelkező kapus mutatta be a futballtörténelem egyik legnagyobb védését az 1970-es világbajnokságon, nem mellesleg a német futballstatisztikai szervezete, az IFFHS minden idők második legjobb kapuvédőjének választotta meg őt, Lev Jasin mögött. 1937 legvégén született, 1963-tól egy évtizeden át szerepelt a válogatottban, 73-szor, noha legszebb éveit „csak” a Leicesterben és a Stoke-ban töltötte. 41 évesen, már félvakon akasztotta szögre kesztyűit a Fort Lauderdale-ben. 1966-ban világbajnok lett odahaza a kétszeres Ligakupa-győztes játékos, aki egy alkalommal az Év játékosa is volt Angliában.

Billy Wright

William Ambrose Wright a klubhűség egyik mintaképe: 1939 és 1959 között egyetlen klubját, a Wolverhampton Wandererst erősítette. A középhátvéd a nemzeti tizenegyben 1946-tól 1959-ig 105-ször szerepelt, 1950 és 1958 között három világbajnokságon is megfordult. A nemzeti csapat mezében egyszer sem került a neve a játékvezetők noteszébe (akkor még nem voltak lapok), ellenben Puskás Ferenc az évszázad mérkőzésén alaposan elküldte gyufáért nevezetes visszahúzós cselével. A centerhalflegenda visszavonulása után az U-válogatott élére került, majd az Arsenal menedzsere lett, kevés sikerrel. Ezek után a médiában tevékenykedett, később szeretett klubja igazgatásában segített. 1994-ben hunyt el.

Jimmy Greaves

Az 1940-ben született támadó korának egyik legjobb gólvadásza volt: a válogatottban 57/44-es mérleggel zárt, klubjaiban pedig több mint 400 találatot szerzett tétmérkőzéseken. A Chelsea-ben kezdett, majd 1961-ben 80 ezer fontért a Milanhoz igazolt, de ott hiába ment jól neki, hamar hazatért, hogy a Tottenhamben, majd a West Hamben játsszon. Alig volt 31, amikor visszavonult, de később újra stoplist húzott a Brentwood Town, a Chelmsford City, a Barnet és a Woodford Town színeiben. Greaves minden idők harmadik legeredményesebb játékosa a válogatottban Bobby Charlton és Lineker mögött. Az 1966-os, hazai vb-nek kezdőként futott neki, de hamar megsérült, viszont cseréje, Geoff Hurst a negyeddöntőből továbblőtte csapatát, majd a fináléban mesterhármast vágott. Hősünk a torna után már csak háromszor szerepelt a nemzeti csapatban, pedig csupán 27 esztendős volt még. Egy érdekes rekordot tart a visszavonulása után a médiában tevékenykedő Greaves: összes válogatottjában és klubcsapatában hálórezgetéssel debütált!

Sir Stanley Matthews

Az első albioni aranylabdás 1934-től 1957-ig volt a nemzeti csapat tagja, 54 mérkőzésén 11 gólt vágva. Az 1915 és 2000 között élt egykori kiváló jobbszélső 24 éven át profiskodott, a Stoke és a Blackpool adta keretek között. Ötven volt, amikor visszavonult, de 1970-ben még visszatért a máltai Hibernians színeiben. Ezt a klubot menedzserként is szolgálta akkoriban, előtte a Port Vale-ben tanulta meg új szakmája alapjait. A Stoke-nál elnökként, a Blackpoolnál alelnökként tevékenykedett később. Az IFFHS minden idők 11. legjobb labdarúgójának választotta meg, honfitársai közül csak Bobby Charlton előzte meg.

A 20. század második felének meghatározó alakjai

Az 1960-as évek után is számos angol játékos emelkedett ki, akik tehetségükkel és karrierjükkel nyomot hagytak a futballtörténelemben.

Gary Lineker

A szimpatikus támadó éppen akkor, a nyolcvanas évek környékén termelte a gólokat, amikor a csontzenés futball élte virágkorát, és a legnehezebb dolguk volt a támadóknak (hogy egyáltalán túléljék a 90 perceket). Az 1960-ban napvilágot látott támadó a Leicester City, az Everton, a Barcelona, a Tottenham és a Nagoya Grampus Eight csapatában kereste kenyerét, a nemzeti tizenegyben 1984-től tizenhárom éven át 80 fellépésen 48 alkalommal rezgette meg az ellen hálóját. Háromszoros angol gólkirály, kétszer az Év játékosa Angliában. 1986-ban a világbajnokság gólkirálya, az év végén ezüstcipős, majd 1991-ben harmadik a FIFA Év játékosa szavazásán. Minden idők egyik legsportszerűbb játékosa (soha nem kapott még csak sárgát sem) az 1986-os vb-n hat, a következőn négy gólig jutott, két Európa-bajnokságán viszont nem brillírozott. 1994-es visszavonulása óta a médiában tevékenykedik.

Paul Gascoigne

A jó öreg Gazza példáján megtanulhatja a serdületlen, kiforratlan ifjúság, hogy mit sem ér az istenáldotta tehetség, ha mindehhez minimális akarat és intelligencia párosul. Igaz, az 1967-ben született Gascoigne még egy igen csonka pályafutással háta mögött is minden idők egyik legjobb angol karmestere, aki 1988 és 1998 között 57-szer szerepelt a nemzeti csapatban, és tíz gólt szerzett. A Newcastle neveltjeként a Tottenhamben futott be, majd 1992 nyarán 5.5 millió fontért a Lazióhoz igazolt, ám a jó kezdetek után sportsérülések is hátráltatták (korábban egy kocsmai verekedésben súlyos sérülést szenvedett, amely után soha nem volt már olyan jó a térde, mint előtte). Innen a Rangershöz tette át székhelyét, később a Middlesbrough, az Everton és a Burnley gárdáját erősítette. 35 évesen a kínai Gansu Tianmához írt alá, de nem sokkal később már a sokadosztályú Boston Unitednél játékos-edző. Innen vonult vissza 2004-ben. A következő esztendőben a Kettering Town menedzsere lett, ám súlyos alkoholizmusa tönkretette edzői karrierjét is. A válogatottal szerepelt az 1990-es világbajnokságon, ahol a legjobb négy közé jutott. Az 1996-os, hazai kontinenstornán szintén az elődöntőig vezette a „háromoroszlánosokat”, és ezen a tornán lőtte csodagólját a skótoknak. Az 1998-as vb előtt az utolsó pillanatban került ki a keretből, pedig a France 98 lett volna "Gazza" hattyúdala a nemzetközi színtereken.

Bryan Robson

A nyolcvanas évek legjobb angol középpályása a West Bromwich neveltje, de az MU-ban teljesedett ki karrierje, amely klubot 1981-től tizenhárom éven át szolgálta. 1994 nyarán a Middlesbrough-hoz igazolt játékos-edzőnek, majd két idény múlva visszavonult. 90-szeres válogatott, ezeken a fellépésein 26 gólt vágott. A Manchesterrel kétszeres bajnok, négyszeres FA-kupa-, egyszeres Kupagyőztesek Európa-kupája és európai Szuperkupa-győztes. „Captain Marvel” három világbajnokságon és egy kontinenstornán irányítgatta válogatottját, majd visszavonulása után felcsapott menedzsernek: a Boro után a Bradford City, a West Bromwich és a Sheffield United gárdáját vezette. A népszerű „Robbo” legutóbb Thaiföld szövetségi kapitánya volt.

Kevin Keegan

A kétszeres aranylabdás „Hatalmas egér” minden idők egyik legtechnikásabb angol futballistája volt, a maga idejében ismertsége a Beatlesével vetélkedett. Az 1952-es születésű Keegan az Enfield House és a Scunthorpe után 1971 és 1977 között szolgálta a Liverpoolt, csaknem száz góllal. 1977-ben „ezüstlabdás” lett, majd a következő két idényben senkit sem találtak nála jobbnak az európai labdarúgók között. Sikerei csúcsán a Hamburghoz igazolt a rengeteg klubcímet besöprő Keegan, aztán 1980-ban váratlanul hazatért a Southamptonhoz, ahonnan két idény múlva a Newcastle-hez szerződött. Innen is vonult vissza, 1984-ben. 63 válogatottbeli szereplését 21 góllal tette emlékezetessé, de „mindössze” egy-egy vb-n és Eb-n szerepelt, és ezeken egyszer sem talált a kapuba. Menedzsernek sem volt utolsó: vezette a Newcastle-t és a Fulhamet, volt szövetségi kapitány is, de miután 2005-ben menesztették a Manchester Citytől, majd tett egy sikertelen kiruccanást a "szarkáknál", kegyvesztetté vált az elnökök szemében.

Peter Shilton

Minden idők egyik legismertebb kapuvédőjét tisztelhetjük Shilton személyében, akinek pályafutása nagy részében nyugodt szívvel használhatták vele kapcsolatban a „jó öreg” jelzőt. 125 fellépésével válogatottsági rekorder, két Európa- és három világbajnokságon vett részt. Az 1949-es születésű Shilton 1997-ben vonult vissza a Leyton Orientből, korábban a Leicesterben, a Stoke-ban, a Nottinghamben, a Southamptonban, a Derbyben, a Plymouthban, a Wimbledonban, a Boltonban, a Coventryben és a West Hamben profiskodott. Mint a jó bor, egyre idősebben lett egyre érettebb. Az 1990-es világbajnokságon csapata erőssége volt, bár a kisdöntőben csúnyán megtréfálta a meszes derekú nagypapát a szemtelen Roberto Baggio. A hidegvérű kapus 1005 bajnokival a háta mögött vonult vissza. Az IFFHS szerint Shilton a történelem nyolcadik legjobb kapusa.

John Barnes

A nyolcvanas évek darálófocijából emelkedett ki a jól megtermett, jamaicai származású középpályás, aki tizenhárom éven át vallhatta magát válogatottnak. Összesen 79-szer léphetett pályára az angol színekben, tizenegyszer gólt is tudott lőni. A Watfordban bukkant fel, legszebb éveit a Liverpoolban töltötte, majd levezetett a Newcastle-ben és a Charltonban. 2000-ben utolsó klubjában, a Celticben menedzserként számoltak vele, de játékosként is regisztrálták az akkor 36 esztendős, ballábas játékost. Itt hamar megbukott, majd hosszú szünetet követően volt Jamaica szövetségi kapitánya, később egy rövid időt a Tranmere Rovers kispadján is eltöltött. A roppant élvezetesen, színesen, ugyanakkor a kornak megfelelő smirglis modorban labdarúgó Barnest az 1986-os és az 1990-es világbajnokságon, valamint a kettő közötti kontinenstornán is láthattuk (már aki) szerepelni.

Tony Adams

Az angol középhátvédek egyik legkiemelkedőbb, legmorcosabb, legkeményebb, legönfeláldozóbb tagját tisztelhetjük a markáns arcélű bekkben, aki 1997 és 2000 között 66-szor acélosította a „háromoroszlánosok” hátsó sorát. Az „ágyúsokkal” négy bajnokságot, három FA-kupát és egy KEK-et nyert, a nemzeti csapattal három kontinenstornán és az 1988-as világbajnokságon vett részt. 1980-ban, 14 évesen került az Arsenalhoz, és innen is vonult vissza 2002 nyarán. Ma menedzserként keresi a sörre valót: vezette már a Wycombe Wandererst és a Portsmoutht is, majd az azeri Gabala FC mestere lett.

A Premier League Éra Angol Ikonjai

A Premier League 1992-es alapítása új fejezetet nyitott az angol labdarúgás történetében, és számos angol játékos vált globális ikonnak.

Alan Shearer

A Lineker melletti másik nagy újkori angol gólvágó nem elsősorban válogatottbeli vitézkedései miatt került be odahaza sportágában a Dicsőség Csarnokába, hanem azért, mert az élvonalbeli bajnokság legrettegettebb csatárai közé tartozott. A kőkeményen brusztoló, mindig lelkes, a durvább eszközöktől sem ódzkodó, tank- és nagyszerű ék három profi klubot szolgált: a Southamptont, a Blackburnt és a Newcastle-t. 1996-ban Angliában 5/5-ös mérleggel zárta az Eb-t, ez aranycipőt ért. 2006-ban, közel a 36-hoz vonult vissza, 63 válogatott meccsen 30, 559 bajnokin 283 góllal vonva karriermérleget, 32 európai kupatalálat mellett. 2009 áprilisában a Newcastle menedzsere lett, de a kiesés után menesztették kedvenc „szarkáitól”.

David Beckham

A világ legismertebb futballistáinak egyike. Nevelőklubjában, a Manchester Unitedben lett ikon, majd a Real Madridban is klasszis teljesítményt nyújtott, később az AC Milannal és a PSG-vel szintén bajnok lett. Jelenleg pedig ő a Lionel Messit is foglalkoztató Inter Miami egyik tulajdonosa. A válogatottban az 1998-as világbajnokságon a nagy rivális argentinok elleni emlékezetes kiállítása után bűnbak lett (kiestek), de Sven-Göran Erikssonnál a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. A 2002-es vb előtt már egy nemzet aggódott azért, hogy felépül-e középlábcsont-töréséből, amelyet az argentin Aldo Duscher okozott neki egy BL-meccsen. Felépült. A világbajnokságon gólpasszt és gólt is jegyzett, utóbbit éppen az argentinok hálójába helyezte el, büntetőből. 2003 őszén az Európa-bajnokságra vezérelte a „háromoroszlánosokat”, előtte nyáron az esztendő legkuszább átigazolási huzavonája végén rajzolta oda aláírását a madridi szerződésére. Mielőtt kikötött a Bernabéuban, a barcelonai elnöki székbe ültette Joan Laportát, aki megígérte a támogatóinak, hogy mindenképpen megszerzi őt, de megválasztása után feltételes módba tette korábbi állítását. Beckham a 2006-os vb előtti idényt pazar formában futballozta végig, elszántan, harcosan (és néha újra parádésan) szántotta a hispán gyepeket, így Eriksson bizalmi embere azzal a szent elhatározással utazott el Németországba, hogy élete talán utolsó nagy tornáján médiasztárból futballegendává váljon. A válogatottban csapatkapitányként hét selejtezőn öt gólt vágott, ám az Ausztria elleni mérkőzésen ő lett az angol válogatott első kiállított csk-ja. A nagy tornán igencsak elemében volt, de a portugálok elleni kiesés másnapján sajtótájékoztatót tartott, ahol könnyek között mondott le csapatkapitányi tisztéről. Az angol válogatott újabb kudarca Eriksson menesztésével járt, és utódja, Steve McClaren kihagyta a „szent tehén” Beckhamet. Első amerikai idényében nem okozott csalódást, gólokat is szerzett, majd amikor az év végén véget ért a bajnokság, kölcsönbe a Milanhoz került, ahol igen gyakran régi önmagát idézte. Szép lassan a válogatott kezdőjébe is visszakerült, kilenc világbajnoki selejtezőn szerepelt összesen. Nyáron visszatért a Galaxybe, ahol változó formában futballozott, és már ősszel bejelentették, hogy a télen újra a Milanhoz igazol kölcsönbe, hogy a Serie A-ban készüljön fel utolsó világbajnokságára. Ám egy Achilles-ín-szakadás áthúzta számításait: Beckham az angol válogatottat kísérő stáb tagjaként vett részt a dél-afrikai tornán, és ez volt válogatottbeli hattyúdala.

Paul Scholes

Scholes a Manchester közvetlen közelében lévő Salfordban született, és rövidnadrágos kora óta az MU-ban kergette a labdát. Egy ifjúsági FA-Kupa- és egy U18-as Eb-diadallal a zsebében lett az első csapat tagja (1993-ban kötött profiszerződést a klubbal, egy napon a "Fergie-fiókákkal", David Beckhammel és a két Neville-fiúval, Garyvel és Phillel), leginkább annak köszönhetően, hogy az 1994-95-ös szezonban Eric Cantona eltiltás, Mark Hughes pedig sérülés miatt hiányzott. Első mérkőzésén csereként beállva gólt szerzett. A kiváló középpályás, aki a maga idejében talán nem is ismerték el annyira, mint kellett volna, húsz évig volt a Manchester United meghatározó játékosa. Ez idő alatt tizenegyszer lett bajnok Sir Alex Ferguson vezetésével. Scholes 1993 és 2013 között volt a Manchester United játékosa, 499 bajnoki meccsen 107 gólt szerzett és volt 55 gólpassza. 11 bajnoki címet nyert, Sir Alex Fergusonnal együtt vonult vissza, és azóta napról napra jobban értékelik azt, amit a pályán tett. Zseniális passzai voltak, de az angol válogatottban nem futotta be azt, amit vártak tőle. Gerrard és Lampard miatt sokszor nem a megfelelő helyen szerepeltették, 29 évesen le is mondta a válogatottságot. Scholes nem lett akkora sztár, mint amekkora lehetett volna, de az sokat elmond róla, hogy olyan játékosok, mint Zinedine Zidane vagy Xavi, a legnagyobbak egyikének tartották.

Steven Gerrard

Az egyik legfontosabb liverpooli legenda, aki gyerekkorától a vörösöket erősítette. 1998 és 2015 között több mint ötszáz mérkőzést játszott a Liverpoolban, amellyel ugyan bajnoki címet nem tudott nyerni, de részese volt minden idők egyik legvalószerűtlenebb BL-döntős fordításának, az ő gólja indította be az angolokat az AC Milan ellen. Az általa viselt 8-as számú mez, ma Szoboszlai Dominiké. Steven Gerrard Frank Lampard liverpooli megfelelője. 504 bajnokin 120 gólt és 92 gólpasszt szerzett a liverpooliak mezében. A Liverpoollal mindent megnyert, kivéve a legfontosabbat, soha nem lehetett bajnok. Ennek ellenére a Liverpool ikonikus alakja lett a középpályás, 15 éven át volt a csapat motorja, mindenhol ott volt, ha védekezni, ha támadni kellett. Négyszer is kétszámjegyű gólt szerzett a bajnokságban, nyolcszor választották be az év csapatába. Gerrard a topcsapatok folyamatos célpontja volt, de hű maradt a Liverpoolhoz, pályafutása végén Amerikában focizott.

Frank Lampard

A Chelsea egyik legnagyobb legendája, aki háromszor nyert bajnokságot és egyszer BL-t, 211 találatával vezeti a klub góllövőlistáját. Később edzőként kétszer is leülhetett a londoniak kispadjára, de ezek az időszakok nem igazán voltak sikeresek. Lampard a West Hamben kezdett focizni, 2001-ben lett a Chelsea játékosa, ahol a liga egyik legjobb középpályása lett belőle. 2005-ben nagy része volt abban, hogy a londoniak újra bajnoki címet szereztek, 50 év elteltével. 2012-ben a Bajnokok Ligáját is megnyerte a csapattal. Középpályás létére 609 meccsen 177 gólt szerzett, 102 gólpassz mellett. Ő a Chelsea történetének legeredményesebb góllövője. Lampard sokak meglepetésére később a Manchester Cityben is focizott, rekordot jelentő, 39 különböző csapat ellen szerzett gólt a Premier League-ben.

John Terry

A Chelsea történetének legsikeresebb csapatkapitánya tizenkilenc évig játszott a londoni klubban. Részese volt öt bajnoki címnek és egy Bajnokok Ligája-győzelemnek is számos más győzelem mellett. 717 alkalommal játszott az első csapatban. 1998-ban mutatkozott be a Chlesea-ben, összesen 492 bajnokin lépett pályára a klub színeiben. José Mourinho nevezte ki a londoni csapat kapitányává, összesen öt bajnoki címet szerzett, de a többi sorozatban is a csúcsra vitte a csapatot. Terry egyike annak a négy mezőnyjátékosnak, aki úgy lett bajnok, hogy a szezon összes meccsén végig pályán volt. A Chelseat-t 2017-ben hagyta el, a másodosztályban szereplő Atson Villához igazolt, ahol ma már másodedző.

Wayne Rooney

Az Evertonban robbant be a köztudatba egy Arsenal elleni bombagóllal, majd a Manchester Unitedhez igazolt, amellyel ötször nyerte meg a Premier League-et, egyszer pedig a Bajnokok Ligáját. Az angol válogatottban 120 mérkőzésen 53 gólja van, mindkettővel második az örökrangsorban.

Gary Neville

A szélsővédő egész pályafutását - tizenkilenc évet - a Manchester Unitedben töltötte, amellyel nyolcszor lett bajnok és összesen 21 trófea részese volt.

Rio Ferdinand

A Manchester United klasszis belsővédője tizenkét évig szolgálta a „vörös ördögöket”, és hatszor nyerte meg a Premier League-et, tagja volt a 2008-as Bajnokok Ligája-győzelemnek is.

Ashley Cole

A kiváló szélsőhátvéd hét évig erősítette az Arsenalt, nyolc esztendőn keresztül pedig a Chelsea játékosa volt. Háromszoros angol bajnok, nyert Bajnokok Ligáját és Európa Ligát is.

Michael Owen

Az angol támadó nyolc évig játszott Liverpoolban, ami után a Real Madridhoz szerződött, később pedig a Manchester Uniteddel bajnok lett. 2001-ben ő kapta az Aranylabdát.

Harry Kane

Bár a trófeák egyelőre elkerülik, ő a világ egyik leggólerősebb támadója. Tizennégy évet húzott le a Tottenhamnél, 2023 óta pedig a Bayern Müchenben játszik. Az angol válogatottban utcahosszal vezeti a góllövőlistát.

A Premier League Hírességek Csarnoka

2020 februárjában jelentették be, hogy létrehozzák a Premier League halhatatlanjainak klubját, azaz a Hall of Fame-et. A szabályok egyszerűek: az kerülhet be a Premier League halhatatlanjai közé, aki értelemszerűen játszott a bajnokságban, annak 1992-es alapítása óta, már visszavonult, és fontos szabály, hogy csak a PL-ben elért eredményeit veszik figyelembe az adott játékosnak, azaz világ- vagy Európa-bajnoki cím - ezúttal - nem sokat ér. A listát számos kiemelkedő játékos alkotja.

Alan Shearer a Premier League történetének legeredményesebb góllövője, 441 meccsen 260 gólt és 64 gólpasszt jegyzett. Blackbumben nyert bajnoki címet. Shearernek kétszer kellett nagyjából fél évet kihagynia sérülés miatt. Shearer a tipikus angol befejezőcsatár megtestesítője volt: erős, fizikális és jó a levegőben. Shearer már a nagy pénzek idején szerepelt a PL-ben, de nem igazolt a Manchester United csapatába, hanem inkább szülővárosa, a Newcastle ikonikus alakja lett. A trófeák száma nem gyarapodott, de az övéi előtt lehetett a sportág egyik legjobbja.

A Manchester United ikonja, Ryan Giggs trófeákban gazdag 24 évet töltött az Old Traffordon. A Daily Mirror által összeállított lista élén a Manchester United legendája, Ryan Giggs áll. A PL bajnoki címeket tekintve legeredményesebb játékosa, aki 632 meccsen 109 gólt és 162 gólpasszt jegyzett. A Premier League történetének legtöbb gólpassza az övé. Gyors szélsőként robbant be a köztudatba, aki mindig alkalmazkodott az újonnan jött körülményekhez. Egyedüliként ő lépett pályára a PL első 22 idényében és csak ő szerzett gólt az első 21 bajnokság mindegyikében. A bajnoki címei mellé négy FA-kupát, két Bajnokok Ligáját is nyert, összesen 25 nagy trófeát nyert a csapattal.

Az Arsenal korábbi klasszisa, Thierry Henry végzett a másik helyen. A francia támadót tartják a Premier League egyik legjobb csatárának. Henry 1999 és 2007 között három bajnoki címet és két FA-kupát nyert, valamint 226 gólt szerzett az ágyúsoknál, amivel klubrekordernek számít. Kétszeres bajnok az Arsenallal (2001-02, 2003-04). Henry gyorsan tanult, folyamatosan fejlődött Londonban. Elképesztő sebességgel látta át, mi fog történni a pályán, bármilyen helyzetből ki tudta hoznia maximumot. Henry eredményeit felsorolni is nehéz lenne. Kétszer lett bajnok az Arsenallal, egyszer veretlenül, a Bajnokok Ligája döntőjéig is eljutott. 2003-ban második lett az Aranylabda-szavazáson. Máig ő az Arsenal legeredményesebb góllövője.

A dobogó alsó fokára pedig a United egykori szupersztárja, Cristiano Ronaldo fért fel. A Mirror kijelentette, hogy az ötszörös aranylabdás labdarúgó a Premier League-ben vált igazán naggyá.

További figyelemre méltó játékosok, akik bekerültek vagy bekerülhetnek a Hall of Fame-be:

• Sergio Agüero: A Manchester City volt támadója a liga legeredményesebb külföldi játékosa, 2011 és 2021 között 275 mérkőzésen 184 gólt szerzett. Ötször nyert bajnoki címet a Cityvel.
• Vincent Kompany: Öt bajnoki címe közül négynek a 36 esztendős belga Kompany is részese volt, aki csapatkapitányként vezette a manchesteri csapatot.
• Didier Drogba: A Chelsea ex-csatára, a most 44 éves Drogba két londoni időszaka alatt 254 meccsen összesen 104 bajnoki gólt szerzett és négyszer nyert bajnokságot.
• Peter Schmeichel: Az első kapus, aki bekerült a Hírességek Csarnokába. Az 58 esztendős dán sportember 1991 és 1999 között ötször nyerte meg az angol bajnokságot a Manchester Uniteddel, majd később az Aston Villa és a Manchester City játékosa is volt. Schmeichel biztonságot adott a United védelmének, a bravúrjai mellett a támadásokból is kivette a részét hatalmas kidobásainak is köszönhetően.
• Eric Cantona: A francia Cantonát csak a királyként emlegeti mindenki Manchester vörös felében. Cantona utolsó nyolc idényében hétszer lett bajnok, a Manchester Unitedhoz az 1992-93-as idényben érkezett az ősi rivális Leeds csapatától, itt ötből négy volt a mérlege. Cantona sokak szerint a manchesteri sikertörténet megalapozója volt, igazi kultikus alakja lett a klubnak és a bajnokságnak is.
• Dennis Bergkamp: A holland játékos hasonló utat futott be, mint Thierry Henry. Ő is egy balul sikerült olasz kaland után érkezett az Arsenalhoz, ahol igazi legenda lett belőle. Bergkamp is részese volt a veretlen bajnoki címnek, 315 bajnoki meccsen 87 gól, 67 gólpassz volt a mérlege. Az Arsenallal három bajnoki címet szerzett, Henryhoz hasonlóan ő is szobrot kapott az Emirates stadionnál.

tags: #angol #futball #legendak

Népszerű bejegyzések:

• A Honvéd futballklubok története
• Kaposvár elleni meccs
• A szezonnyitó FTC – Dunaújvárosi Kohász mérkőzés
• Flensburg-Handewitt trénerei
• A Bayern-Liverpool rangadó elemzései