A Manchester United Története: A Vasutasoktól a Rekordokig, a Ligakupa Hódításával

A Manchester United Football Club Anglia egyik leghíresebb és legsikeresebb labdarúgóklubja, amely a Newton Heath-i székhelyű cég vasutasai által 1878-ban alapított futballcsapatból nőtt ki. A kezdetekben Newton Heath (LYR) néven indultak el, aranyszínű csíkokkal díszített zöld mezt viselve. Első pályájuk, a North Road rendkívül rossz állapotú volt, innen költöztek át a Bank Streetre 1893-ban. Egy évvel korábban léptek be az angol labdarúgó ligába, és függetlenné váltak a vasúti társaságtól, ekkor nevükből kikerült az L&YR rövidítés, Newton Heath FC-ként működtek tovább.

A Változások Kora és Az Új Kezdet

Nem sokkal ezután, 1902-ben a klub közel került a csődhöz, adóssága közel 2500 fontra rúgott. A csődhöz nem sok hiányzott, de aztán a csapat nagyobb összeget kapott a manchesteri sörgyár igazgatójától, John Henry Daviestől. A legenda szerint az akkori csapatkapitány, Harry Stafford kiállította díjnyertes kutyáját a klub számára rendezett gyűlésen, az üzletembernek megtetszett, és szerette volna megvenni. Stafford ebbe nem egyezett bele, de rá tudta bírni Daviest, hogy segítsen a csapaton és legyen az elnöke. Az első gyűlések egyikén felmerült, hogy meg kellene változtatni a klub nevét. Olyan ötletek merültek fel, mint a Manchester Central vagy a Manchester Celtic, ekkor mondta Louis Rocca, egy fiatal olasz emigráns, hogy „Uraim, miért nem hívjuk magunkat Manchester Unitednek?”. Mindenkinek tetszett az ötlet, így 1902. április 26-án a csapat neve hivatalosan is Manchester United lett. Az új klub a legendássá lett piros és fehér színeket kapta.

Az Első Aranycsapat és az Old Trafford

1902. szeptember 28-án, James West lemondása után Ernest Mangnall lett a United új menedzsere, aki azt a célt tűzte ki maga elé, hogy feljuttatja csapatát az élvonalba. Az első szezonja nem sikerült rosszul, a másodosztály ötödik helyét sikerült elérnie. Jobb eredmények reményében új játékosokat is igazolt, például Harry Moger kapust, Dick Duckworth védőt és John Picken csatárt. A legjobb benyomást a Grimsbytől érkezett Charlie Roberts tette mindenkire. A feljutás nem váratott sokat magára, az 1905-06-os idényben második lett a csapat. Első élvonalbeli 1906-07-es évadjukban nyolcadikok lettek, majd 1908-ban elnyerték első bajnoki címüket.

Ekkoriban a Manchester City büntetést kapott, mivel az Angol labdarúgó-szövetség (FA) által meghatározott maximum fizetésnél többet adott játékosainak. 250 fontos büntetést kaptak és 18 játékosukat eltiltották attól, hogy valaha újra náluk futballozzanak. Ezt kihasználva Mangnall akcióba lépett, s addig győzködte Billy Meredithet, míg az igent mondott az átigazolásra. Ráadásul hozta magával Sandy Turnbullt, Herbert Burgesst és Jimmy Bannistert is. Mangnall köréjük építette a klub első aranycsapatát. Az 1908-09-es szezon jól indult a csapat számára, hiszen megnyerte első Charity Shieldjét, az idény végén pedig az FA-kupát is betehették a vitrinjükbe. Turnbull és Meredith remekeltek, az előbbi szerezte a győztes gólt a kupadöntőn. A Manchester United 1909. április 24-én a Bristol City ellen játszotta a története első szövetségi kupadöntőjét, amelyet 1-0-ra nyertek.

A vörös ördögöknek két évet kellett várniuk egy újabb trófeára, 1911-ben ismét bajnokok lettek. Időközben átköltöztek az Old Traffordra, amely mindmáig az otthonuk. Az új stadiont 1910. február 19-én avatták fel a Liverpool ellen.

A Hullámvasút Évek és a Nehézségek Kora

Mangnall 1912-ben a Manchester City kedvéért elhagyta a városi vetélytársat, mondván az első aranycsapat túljutott zenitjén. Igaza lett. A Manchester United 1913-ban még egyszer neki durálta magát, a 4. helyen végzett az első ligában, de a második világháború kitöréséig többnyire az élvonal és a második liga között ingázott. Nehéz szezonok után 1922-ben végül kiestek, de három év múlva visszajutottak. A második világháborúig tartó időszakban hullámvasutazásba kezdtek az első két osztály között.

Ebből a korszakból inkább kellemetlen emlékek maradtak meg: 1915-ben négy futballistát eltiltottak bundázás miatt, majd sorra jöttek a kudarcok: 1922-ben, 1931-ben, 1937-ben is kiesett a csapat az elitből, bár mindig visszakapaszkodott. A mélypontot az 1933/34-es szezon jelentette, amelyben a Man United közel került ahhoz, hogy a harmadik vonalba essen. A következő idényben már az ötödik helyen végeztek, és 1936-ban pedig vissza is jutottak az élvonalba. Ernest Mangnall távozása után több menedzser váltotta egymást, köztük J. J. Bentley, John R. Robson, John Chapman, Clarence Hilditch játékos-menedzserként, Herbert Bamlett, Walter Crickmer és Scott Duncan.

A Busby-éra: Busby-Bébik és Tragédia

1945-ben került sor Matt Busby, az első, később igazán híressé vált menedzser kinevezésére a Unitednél. Nem voltak különösebb elvárások vele szemben a vezetőség részéről, ő dönthette el, hogy kit tart meg, ad el vagy igazol le, és teljes mértékben ő állította össze az edzéstervet is. Busby azért nem a Liverpool vezetőedzője lett, mert ott nem kapott volna ekkora szabadságot tervei megvalósításához. A mester nem egy játékost, hanem egy segédet (Jimmy Murphy) szerződtetett elsőként. A kockázat, amelyet a korábbi Liverpool-játékos kinevezésével vállalt a manchesteri alakulat, már az első években megtérült.

Elsősorban a háború előtt is a klubban szereplő, a világháborúból visszatérő futballistákra számítottak, mint Stan Pearson, Charlie Mitten, Jack Rowley, Allenby Chilton és Johnny Carey. Busby büszke volt játékosaira, arra, hogy a második helyen zárták az évet, de még fontosabbnak ítélte, hogy a kamaszokra épített tartalékcsapat megnyerte a középső ligát. Érezte, fényes jövő vár rájuk. Busby menedzseri pályafutásának első hat évében az United egyszer sem szorult a negyedik helynél hátrébb a bajnoki táblázaton - négyszer második, egyszer negyedik, majd 1952-ben bajnok lett, egyszer pedig megnyerte a kupát (1948). Utóbbi lett a Man United első fontos sikere 1911-óta! Busby tudta, hogy egy futballcsapatnak többre van szüksége, mint tapasztalt játékosokra, ő volt az első, aki igazán elkezdte beépíteni a felnőttek közé az ifiakadémia neveltjeit. Az első időszakban olyan feltörekvő tehetségek kerültek a csapatba, mint Roger Byrne, Bill Foulkes, Mark Jones és Dennis Viollet. Három év múlva azonban ismét bajnoki címet ünnepelhetett az Old Trafford közönsége egy olyan csapatnak köszönhetően, amelynek átlagéletkora mindössze 22 év volt és 103 gólt lőtt. Busby edzői sikerességének a kulcsa ezután az ifikben való bizalom volt, nem csoda, hogy felfedezettjeit „Busby-bébiknek” hívták. A korszak legismertebb fiatalja Duncan Edwards volt, aki 1953-ban mutatkozott be a Unitedben, mindössze 16 évesen.

A Müncehi Légikatasztrófa

Az 1956-57-es évadban bajnok lett a csapat, és az FA-kupa döntőjébe is bejutott, de ott kikapott az Aston Villától. A Vörös Ördögök képviselhették először Angliát az európai porondon, a BEK-ben az elődöntőig jutottak. A következő szezonban hatalmas tragédia sújtotta a Unitedet: egy BEK-meccsről hazafelé tartva repülőgépük leszállt Münchenben üzemanyagot vételezni, de a kifutópálya olyan hólatyakos volt, hogy nem sikerült a felszállás. A balesetben a csapat 23 tagja halt meg, köztük hét játékos. Az 1958. február 6-i balesetben Duncan Edwards is életét vesztette néhány nappal később a kórházban. Az emlékére a klub minden évben megemlékezik a tragédiáról. Jimmy Murphy egy időre átvette az irányítást, és a tartalékok, valamint az ifik segítségével összehozott egy játékképes gárdát. A tragédia ellenére a United bejutott az FA-kupa döntőjébe, ahol kikapott a Bolton Wandererstől.

Újjáépítés és Európa Hódítása

Busby az 1960-as évek elején megkezdte az újjáépítést, leigazolta többek között Denis Law-t és Pat Crerandot. Az utánpótlás-nevelés szintén nagy szerepet kapott, hiszen ekkoriban került fel a profik közé a legendássá vált George Best is. A megújult gárda 1963-ban elhódította az FA-kupát, majd 1965-ben és 1967-ben bajnokok lettek. Az 1968-as BEK-szereplés remekül sikerült nekik, hiszen bejutottak a döntőbe, ahol hosszabbítás után 4:1-re verték az Eusébio féle Benficát. A United lett az első angol csapat, amely elhódította a kor legértékesebb európai trófeáját. A keretben három aranylabdás játékos is volt (George Best, Denis Law és Bobby Charlton). Ez a trió a "United Trinity", azaz a Szentháromság néven vált ismertté.

A Siker Keresése a Busby Után

A United kereste Busby utódját, de hosszú ideig nem akadtak rá a megfelelő mesterre. McGuinness alatti első szezonjukat a kiábrándító nyolcadik helyen zárták. Később Frank O’Farrell, majd 1972-ben Tommy Docherty lett a menedzser, akinek sikerült megmentenie csapatát a kieséstől. 1974-ben viszont már nem kerülhette el a sorsát a United, és kiesett. Előtte Best, Charlton és Law is távozott. A csapat első próbálkozásra feljutott, majd kétszer egymás után (1976, 1977) bejutott az FA-kupa döntőjébe. Első alkalommal kikapott a Southamptontól, de másodszor 2-1-re legyőzte a Liverpoolt. 1977 nyarán Dave Sexton vette át Docherty helyét. Sexton utódja a tehetséges Ron Atkinson lett, aki megdöntötte a brit átigazolási rekordot Bryan Robson szerződtetésével. Atkinson vezetésével a csapat három éven belül két FA-kupát is nyert (1983, 1985).

Sir Alex Ferguson Korszaka: A '92-es Osztály és a Triplázás

Sir Alex Ferguson érkezett a klubhoz, hogy befejezze az Atkinson által félbehagyott munkát. Az 1986-87-es szezont a 11. helyen zárták. A következő két szezonban azonban szenvedett a United, és a szurkolók úgy látták, hogy Ferguson igazolásai nem érik el a kívánt szintet. A skót szakember 1990-ben közel került ahhoz, hogy eltávolítsák, de a Vörös ördögök, ha nehezen is, legyőzték a Nottingham Forestet az FA-kupa harmadik fordulójában. Az 1990-91-es szezonban elhódították a KEK-trófeát is a Barcelona legyőzésével.

Éric Cantona 1992-es leigazolásával új időszámítás kezdődött az Old Traffordon. A francia játékos remekül megértette magát Denis Irwinnel, Gary Pallisterrel, Paul Ince-szel vagy az olyan fiatal tehetségekkel, mint például Ryan Giggs. Az 1992-93-as idényben, 1967 után először, ismét bajnoki címet ünnepelhetett a United. A következő szezonban (már Roy Keane-nel kiegészülve) első alkalommal tudott duplázni a csapat, azaz elnyerte a bajnoki címet és az FA-kupát is.

A The Class of '92 (A '92-es osztály) a „Fergie zöldfülűi”-nek becézett társaság útját mutatja be, az 1992-es korosztályos FA-kupa-sikertől az első csapatba robbanáson és a 1999-es triplázáson át egészen a 2000-es évek Premier Leauge-uralmáig. David Beckham, Ryan Giggs, Paul Scholes, Nicky Butt, a Neville fivérek, Sir Alex Ferguson és Zinedine Zidane is feltűnik abban a dokumentumfilmben, amely a Manchester United 1992-es osztályának, a klub saját nevelésű aranygenerációjának felemelkedését és sikereit mutatja be a játékosok, edzők és ellenfelek megszólaltatásával. A borítón helyet kapott hat játékos együttesen 50 bajnoki aranyérmet nyert az Old Traffordon töltött időszak alatt, köztük a jelenleg is kerettag, már 39 éves Ryan Giggs a legtöbbet, egymaga tizenhárom angol bajnoki címmel büszkélkedhet.

Az 1994-95-ös szezonban Cantona hosszú eltiltást kapott. Ferguson ezután nagyon bátor lépésre szánta el magát: több nagynevű játékost eladott, és saját nevelésű tehetségekkel pótolta őket. Ekkor olyan, mára híressé vált futballisták kapták meg profi szerződésüket, mint David Beckham, Gary Neville, Phil Neville és Paul Scholes. Meglepetésre a megfiatalodott United megnyerte a bajnokságot és a kupát is 1995-96-ban. A következő szezon végén ismét bajnokok lettek, és Éric Cantona harmincévesen bejelentette visszavonulását.

A Legendás Triplázás 1999-ben

Az 1998-99-es szezon volt a Manchester United legsikeresebb szezonja. Nemcsak saját, de az angol futball történelmét is átírták, hiszen elsőként tudtak triplázni, vagyis elhódították a Premier League, az FA-kupa és a UEFA-bajnokok ligája serlegét is. Egy nagyon szoros szezon után nyerték meg a bajnokságot, az utolsó fordulóban 2-1-re verték a Tottenham Hotspurt, és jobb gólkülönbséggel előzték meg az Arsenalt. A Premiership megnyerése volt a tripla első állomása, melyet Sir Alex Ferguson úgy írt le, mint a legnehezebb lépést. Az FA-kupa döntőjében a Newcastle United volt az ellenfél. A 2-0 arányú győzelem Teddy Sheringham és Paul Scholes góljainak volt köszönhető. A szezon utolsó meccse a Bayern München elleni BL-finálé volt. A németek végig vezettek, már mindenki elkönyvelte a győzelmüket, de az utolsó pillanatokban két, szöglet után szerzett góllal az angolok nyertek.

A 2000-es Évek és a Glazer Felvásárlás

A manchesteriek 2000-ben és 2001-ben is elnyerték a bajnoki címet. A következő szezonban visszahódították a bajnoki címet. A klub 1991 óta részvénytársaság (Public Limited Company) cégformában működik. 1999-ben a brit kormány megakadályozta, hogy Rupert Murdoch felvásárolja a céget, de 2005-ben Malcolm Glazer mégis megvette a klub részvényeinek nagy részét, a vételár jelentős része kölcsön volt.

Sir Alex Ferguson napra pontosan nyolc éve, 2013. május 8-án jelentette be, hogy az idény végén visszavonul, búcsúzóul pedig összejött a „vörös ördögök” azóta is rekordot jelentő 20. bajnoki címe. Az Evertonnal jól szereplő David Moyes 2013. július 1-jén nagy reményekkel érkezett, és hatéves szerződést kötött a klubbal, de Moyest 2014. április 22-én menesztették. Az idényt a klublegenda, Ryan Giggs fejezte be játékos-edzőként. Később Louis van Gaal vette át a csapat irányítását, akinek két éve alatt egy FA-kupa került a vitrinbe. Helyére az 1999-es triplázás egyik főszereplője, a Bayern München elleni BL-döntő győztes gólját szerző norvég, Ole Gunnar Solskjær került (bár a szöveg nem nevezi meg, ez a leírás rá illik). A Manchester United hatszor nyerte meg a Ligakupát.

A Manchester United Helye az Angol Labdarúgásban

A 2016-os FA Kupa és a Liga Kupa, valamint a 2017-es Európa Liga megnyerése után a Manchester United az angol labdarúgás legsikeresebb csapatává vált. Az angol csapatokat, amelyeket egykor egy elkötelezett helyi szurkolói bázis buzdított, mostanra rajongó követők serege követi világszerte.

Trófeagyűjtés: A Legsikeresebb Angol Klubok

Az alábbi táblázatban összehasonlítjuk az angol labdarúgás legsikeresebb klubjainak trófeaszámát a cikkben szereplő adatok alapján:

Megjegyzés: A Manchester United "Interkontinentális kupa" és "klubvilágbajnoki trófea" elhódítása két különböző világkupát jelent a klub történetében, ezért a táblázatban 2-ként szerepel.

tags: #angol #ligakupa #manchester #united

Népszerű bejegyzések:

• Az olimpiai bajnok Ónodi Henrietta
• Olvasd el a drámai Európa Liga elődöntő részleteit!
• Részletes áttekintés a Serie B-ről
• Miklós sokoldalú sportsikerei
• Kornél Genczler és a strandfoci válogatott