Az angol rögbi története: a sportág fejlődése az ókortól napjainkig
A rögbi, mint a labdarúgás egyik ága, gazdag és szerteágazó múlttal rendelkezik, melynek gyökerei az ókori civilizációkig nyúlnak vissza, és a modern sportág kialakulásában Anglia játszott kulcsszerepet.
Az ősi gyökerek és a középkori előzmények
Az egyik első ismert football-jellegű játék a harpastum volt, amit az ókori rómaiak űztek. Két csapat játszotta egy nagy labdával, amit meg kellett szerezni és el kellett juttatni az ellenfél célterületére. Fontos szerepe volt a játékban az erőnek és cselezőképességnek. Kis, kerek labdával űzték olyan módon, hogy a csapattársak egymásnak passzolgattak az ellenfél vonalának keresztezésének szándékával. A görög vidéken közkedveltté vált játékot később más népek - köztük a rómaiak - is átvették. Az „ókori rögbi” több szempontból is hasznosnak bizonyult: nemcsak szórakozást nyújtott, hanem a katonai kiképzés részét is képezte.
Hasonló játék volt a camp ball és a hurling is, valamint a calcio. A calcioban a labdát cipelték, passzolták és az 50 perces játékot tömegek kísérték figyelemmel. Később, a középkor során Európa-szerte játszottak különböző játékokat, melyek mutatnak valamilyen hasonlóságot a football egyes változataival. Angliában számos formája alakult ki, melyeket falvak játszottak egymás ellen. Valamiféle szimbolikus területfoglalás volt ez, aminek lényege a feszültség és agresszió levezetése volt.
Ezek a játékok még szinte teljesen szabályozatlanul zajlottak: nem volt meghatározva a játékosok száma, a „pálya” mérete; a súlyos testi sérülések és halálos balesetek is hozzátartoztak az űzésükhöz. Nem véletlen, hogy Angliában a football több mint harminc alkalommal betiltásra került 1314 és 1667 között. Az összes felsorolt játéknál az volt a lényeg, hogy a labdaszerű bőrtömlőt vagy hólyagot valamilyen módon el kellett juttatni a rivális célterületére vagy kapujába, bármi áron.
A rögbi születése és a szabályok kialakulása az angol középiskolákban
A változás akkor állt be, amikor a népi játékok a 18. század közepén megjelentek az angol public school-okban. Ezek az oktatási intézmények, nevükkel ellentétben, elsősorban az elit iskolái voltak a században. Ennek az elitnek a fiai kezdték el játszani a football helyi változatait bentlakásos iskoláik udvarán, ami elindította a játék „civilizálódásának” folyamatát. Szót kell ejteni Thomas Arnoldról, aki 1828 és 1842 között volt a Rugby School igazgatója. Arnold célja az volt, hogy diákjaiból „keresztény gentlemaneket” neveljen, és a sportot alkalmasnak találta erre.
A ma is játszott rögbit az angliai Rugby városában 1823-ban egy középiskolai diák, bizonyos William Webb Ellis „találta fel”. A legenda szerint beleunt a lábbal játszott futballba, ezért hirtelen felindulásból felkapta a labdát, és a kapuig meg sem állt vele, ahol aztán földhöz vágta. 1823-ban ezzel az akcióval megteremtette az új játék alapjait. A diákok kialakították a szabályokat és mivel ezekkel a szabályokkal terjedt el a játék, így a sportág Rugby városáról kapta a nevét. Ekkoriban még húszan játszottak egy csapatban és a pontozás is eltért a jelenlegitől. Azonban fontos megjegyezni, hogy William Webb Ellis tehát csak nagyon későn lép színre, és ez az eset a mítoszhoz tartozik.
Az írás elején említett epizód idején sem volt még semmilyen kodifikáció, a mítosz későbbi cáfolói azonban megemlítik, hogy a Rugby-ban játszott változatban még az 1820-as években is kifejezetten tilos volt a kézzel való játék. 1834-ben már elvileg engedélyezték, de az így célt vinni akaró játékos a szó legszorosabb értelmében a saját életével és testi épségével játszott. A rögbi szabályainak első írásba foglalására 1845-ben került sor három Rugby-i diák által, mivel ekkor már elégtelennek bizonyult a korábban bevett gyakorlat, miszerint minden egyes mérkőzés előtt megbeszélték, hogy milyen szabályok szerint fogják az lejátszani. Ez a kodifikáció tekinthető a későbbi labdarúgással való szakítás első lépésének. A labda alakja sem volt gömb alakú. Általában egy tojás alakúra formált disznóhólyaggal zajlott a játék. A tojás alaknak az az előnye a gömbhöz képest, hogy sokkal kiszámíthatatlanabbá teszi a sportszer mozgásának pályáját, így nagyobb szerepet juttatva a véletlennek.
A szakadás és a rögbi intézményesülése
A 19. század közepén egyre népszerűbbek lettek a labda rúgására alapozott játékok. Az első egységes szabályrendszerű labdarúgás megalkotására 1848-ban Cambridge-ben került sor, amikor hat iskola egy-egy képviselője és két nem elitista diák összeült, és megalkották a „Cambridge Rules”-t, melyet később többször átdolgoztak. Elsőként a Football Association (FA) jött létre 1863. október 26-án, eredetileg 18 csapat részvételével. Az egyeztető ülések során elfogadták, hogy a szövetség Rugby ellenében a Cambridge University szabályait fogja használni. Ezek egyértelműen tiltották a kezezést és a már korábban említett hacking alkalmazását is. Csak 1863. december 8-án mondták ki, hogy a labda kézzel való érintése szabályellenes. Ezen a napon vált külön a labdarúgás (association football) és a rögbi (rugby football).
A legnagyobb vitát azonban nem a kézzel való játék, hanem az úgynevezett „hacking”, vagyis az ellenfél sípcsonton rúgásának szabálytalanná minősítése jelentette. Egyes képviselők ugyanis emiatt a játék férfiatlanná válásától tartottak. Azonban a rögbi útja tovább folytatódott. A Rugby Football Union (RFU) 1871. január 26-án jött létre a londoni Pall Mall étteremben, huszonegy csapat képviselőinek a részvételével. Még ugyanebben az évben sor került az első nemzetközi mérkőzésre is, melyet Edinburgh-ben rendeztek meg. A két szembenálló fél Anglia és Skócia válogatottja volt. A kétszer ötvenperces mérkőzést Skócia nyerte egy rúgott góllal, holott mindkét csapat vitt célt.
A következő években-évtizedekben fokozatosan csiszolódtak a szabályok, húszról tizenötre csökkent a játékosok száma, változott a pontozás rendszere (egyre inkább jutalmazva a bevitt célt a rúgott góllal szemben). Anglia és Skócia után sorra létrejöttek Írország és Wales nemzeti szövetségei. Ezek között indult el 1883-ban az azóta hattagúvá bővült Home Nations sorozata. Rendszeressé váltak a nemzetközi mérkőzések. Az első Hospitals' Cup 1875-ben jött létre.
Az amatőrizmus válsága és a szakadás: Rugby Union és Rugby League
Az önálló rögbi történetének első fejezetét az 1895. év zárja. Ebben az évben húsz észak-angliai csapat vált ki az RFU-ból, és megalapította a Northern Rugby Football Union-t, mely később Rugby League néven vált ismertté. A legmélyrehatóbb krízise 1890-ben következett be, melynek fő kérdése az amatőrizmus volt. A kiválás oka az volt, hogy az északi városok klubjaiban elsősorban ipari munkások játszottak, akik a rögbi miatt kiesett béreikért kompenzációt szerettek volna kapni klubjaiktól. Az RFU azonban ragaszkodott az amatőrizmus elvéhez, elutasítva az "elveszett időre járó fizetés" (broken time payments) bevezetését. Az északi klubok vonakodtak eleget tenni a határozatnak, és amikor az RFU kimondta, hogy aki kifizetést kap, az kizárja magát a szövetségből, dél és észak végérvényesen kettészakadt. Ez a szakadás alapozta meg a Rugby Union és a Rugby League különválását.
A 20. század eleje és az angol csapat kihívásai
A Northern Union megalakulása az angol rögbi számára nehéz időszakot hozott. Anglia nem volt képes a Nemzetközi Bajnoki címét megvédeni egészen 1910-ig. Eközben más nemzetek, különösen Wales, előretörtek. Fegyvertényük az 1905-ös All Blacks meccs volt, amikor Anglia ELÉRKEZETT WATERLOOJÁHOZ! A vereség keserű poharát. A Twickenham Stadiont 1910-ben avatták fel, ami új reményt hozott az angol rögbi számára, és hozzájárult Anglia Tripla Koronájának megszerzéséhez az első világháború kitörését (1914) megelőzően. A rögbi hazája Anglia, ahol a parasztok felfújt disznóhólyaggal játszottak valami labdarúgás-pankráció-féle játékot.
Világháborúk és a modernizáció
Az első világháború vetett véget sok sporttevékenységnek és még ennél is többet szakított félbe. A háborúk azonban a rögbi terjedését is elősegítették, ahogy a katonák a harc minden színterére eljuttatták azt. A rögbi gyorsasággal támadt fel halottaiból a háborúk után, és a játék taktikai elemei is fejlődtek. A 3-4-1 tolongás, a 3/4 játéka csakúgy mint az egységes csapattaktika jelentősen fejlődött. A British Lions is túrázott, méghozzá Dél-Afrikában, miközben az All Blacks folyamatos felsőbbsége mellett. A második világháború szintén behatárolta és növelte is a rugby lehetőségeit.
A rögbi posztjai a tolongásban
A rögbi egy bonyolult és fizikailag megterhelő sport, ahol a csapaton belüli szerepek és pozíciók kulcsfontosságúak a sikerhez. Különösen igaz ez a tolongásra, ahol a játékosok egy speciális formációban küzdenek a labda birtoklásáért. A tolongásban általában 8-8 játékos áll egymással szemben. A tolongás tagjainak külön-külön feladatuk van:
| Pozíció | Sor | Feladat |
|---|---|---|
| Sarkazó | Első sor (középen) | Igyekszik a bedobott labdát a tolongás hátsó emberei felé sarokkal hátrarúgni. |
| Pillérek | Első sor (kétoldalt, 2 játékos) | Nyomják el az ellenfél tolongását, felhasználva a mögöttük álló játékosok tolóerejét. |
| Négyes és Ötös | Második sor (2 játékos) | Fő szerepük a tolongás (toli) előretolása. |
| Összefogó | Harmadik sor (középen, "nyolcas") | Koordinálja a tolongás erejét és gyakran ő irányítja a labdát a hátsó részen. |
| Kilences (Scrum-half) | Nem része a tolongásnak, de bedobja a labdát | Bedobja a labdát a tolongásba, és ha a labda kikerül, felveszi és a hátvédeket játssza meg. |
Modern kor, professzionalizmus és világméretű elterjedés
A rögbi a brit szigetről hamar átterjedt a kontinensre és főleg az angol gyarmatokra. Egyre több országban játszották, megalakult a nemzetközi szövetség is. Az amatőr sportág mellett létrejött egy professzionális irányzat is, mely a „liga” néven ismert. A FIRA, azaz a Nemzetközi Amatőr Rugby Szövetség 1934-ben alakult meg. Amikor Anglia, Skócia, Wales és Írország is csatlakozott a szövetséghez 1994-ben, akkor az új neve International Rugby Board lett. A sportágnak 2 nemzetközi szövetsége van. A francia irányítású és szervezésű FIRA főleg az európai (kivéve a szigeteket) és mediterrán csapatokat tömöríti, míg az IRFB az angolszász és nemzetközösségi országok nemzeti szövetségeit. A 2 szervezet egyre inkább közeledik egymáshoz, mivel sok ország mindkét szövetségnek tagja.
A rögbi-világbajnokság kései megrendezésére nemcsak a 2 nemzetközi szövetség léte a magyarázat, hanem a sportág amatőr státusa és az ebből következő ún. „tesztrendszer” is. Az 1987-ben Új-Zélandon rendezték meg az első Rögbi Világkupát a Webb Ellis Trophyért. Ahogy megjósolható volt, az All Blacks nyert a döntőben Franciaország ellen. Az angol rögbi csapat történetében kiemelkedő év volt 2003, amikor Anglia elhódította a címet, bebizonyítva ezzel erejét a világ élmezőnyében. A rögbi 1908-ban és 1924-ben szerepelt az olimpiai programban, majd a hétfős változata pedig helyet kapott a 2016-os, Rio de Janeiró-i játékok programjában.
Ma a rögbi hatalmas lépésekkel fejlődik, és mind a játékos, mind a néző számára izgalmas élményt nyújt. Hazánkban a rögbit már az 1930-as évektől ismerik bemutató mérkőzésekből. Magyarországon először a dualizmus korában játszották: 1875-ben az angol nagykövetség dolgozói a Szabadság téren csaptak össze. A sportág világszerte ismertté vált, stabil és szilárd alapokon áll, és a jövő biztosnak látszik, ahogy tovább terjeszkedik és tolja kifelé a teljesítőképesség határait.
