Arany László Pályafutása és Ferencvárosi Évei
Arany László, a magyar labdarúgás meghatározó alakja, Tatabányán született 1971. március 9-én. Édesapja akkoriban már a helyi Bányász egyik kulcsembere volt, így László már gyermekkorában megismerkedhetett a futball világával. Labdarúgóként és edzőként is számos klubban megfordult, pályafutásának egyik kiemelkedő állomása pedig a Ferencvárosi Torna Club volt.
A kezdetektől a debütálásig
László az 1980-as évek közepén kezdett el játszani Tatabányán, ahol tehetsége hamar megmutatkozott. A legmagasabb osztályban 1989. november 25-én, az Újpesti Dózsa elleni mérkőzésen mutatkozott be. 1992-ig, a TBSC kieséséig volt a kék-fehér klub játékosa, bár 1991-ben kölcsönjátékosként Dorogon is szerepelt. Ezt követően a Keszthelyi Haladás lett a következő állomáshelye, majd 1994-ben édesapja szülővárosába, Debrecenbe, a Lokihoz igazolt. Itt töltött második idényének tavaszán került sor arra a váltásra, ami pályafutásának egyik legfontosabb lépése volt.
Út Debrecenből a Ferencvárosba és a válogatottság
Arany László a Debrecennél töltött időszak után, a második ott töltött idény tavaszának derekán igazolt a Ferencvároshoz. Döntését az a remény motiválta, hogy a patinás fővárosi klubtól könnyebben szerződhet majd külföldre. Bár a külföldi szerződés nem valósult meg, addigra már válogatott játékosnak mondhatta magát, összesen háromszor húzhatta magára a címeres mezt. Az 1995-1996-os idényben Törökország, Svájc, majd Horvátország ellen is pályára lépett a nemzeti csapatban, ami kiemelkedő teljesítményt jelentett.
A Ferencváros Játékosaként: Elvárások és Kölcsönjátékok
Arany László ferencvárosi időszaka, bár viszonylag rövid volt, meghatározó jelentőséggel bírt karrierjében. A klub reményt adott számára a nemzetközi karrierre, és válogatott státuszát is megerősítette. Később, bár nem közvetlenül a Fradi mezét viselte, továbbra is a klub tagja maradt. 1997 tavaszát a Kispest-Honvédban, az őszt pedig, szintén kölcsönjátékosként, a DVSC-nél töltötte, még ekkor is a Ferencváros játékosaként.
Arany László klubjai játékosként
| Klub | Időszak | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Tatabányai Bányász SC | 1980-as évek közepe - 1992 | Debütálás az NB I-ben 1989-ben |
| Dorog | 1991 | Kölcsönjáték |
| Keszthelyi Haladás | 1992 - 1994 | |
| Debreceni VSC | 1994 - 1995 tavasz | |
| Ferencvárosi TC | 1995 tavasz - 1997 vége | Válogatott játékosként érkezett |
| Kispest-Honvéd | 1997 tavasz | Kölcsönjáték (FTC játékosaként) |
| Debreceni VSC | 1997 ősz | Kölcsönjáték (FTC játékosaként) |
| Zalahús ZTE FC | 1997 eleje - 1998 közepe | |
| Lombard FC Tatabánya | 1998 - 2000 | |
| Pápai LC | 2000 ősz | |
| Nyíregyháza | 2000 - 2001 tavasz | Rövid időszak, szerződés felbontva |
| Hajdúdorog | 2001 - ... | Utolsó klub, nem játszott többé az első-másodosztályban |
A Labdarúgó Pályafutás Utolsó Szakaszai és Edzői Karrierje
A Ferencvárost követően Arany László pályafutása tovább folytatódott, számos klubban megfordult. 1997 elejétől másfél éven keresztül a Zalahús ZTE FC mezét viselte. Következő állomáshelye a Lombard FC Tatabánya volt, majd 2000 őszén a Pápai LC-hez került. Onnan Nyíregyházára igazolt, de csak rövid időre, mert a következő tavasszal felbontották a szerződését. Harmincévesen a Hajdúdorog lett a következő klubja, és ezt követően soha többet nem játszott sem az első, sem pedig a második osztályban. Hamarosan játékos-edzőként is elkezdett dolgozni, az utóbbi húsz évben pedig edzői állomáshelyei között szerepelt a Debreceni Sportiskola, a Bárándi KSE, a Balmazújváros, újra a Bárándi KSE, aztán 2016-2018-ban a Jászberény is.
Szakértőként a Rangadó.hu-n: Vélemények és Örökség
Arany László ma már szakértőként is tevékenykedik, véleményét a Rangadó.hu felületén osztja meg a nagyközönséggel. Mint a Debrecen és a Ferencváros egykori játékosa, rálátása van a magyar futball két kiemelkedő klubjának működésére és az egymás elleni mérkőzések különleges hangulatára. Egy alkalommal például a következőképpen nyilatkozott egy Debrecen-Ferencváros rangadóról:
„Nem tudom, a játékvezető mit látott, de szerintem Máté Péter és Somalia ütközése nem volt súlyos, illetve szándékos. Sajnos a Fradi játékosa megsérült, mégis úgy vélem, a bíró elhamarkodottan állította ki a hazaiak védőjét. A Loki ezt követően is fordítani akart, ebből pedig egy nagyon jó, élvezetes mérkőzés alakult ki. Ezúttal a Ferencváros volt szerencsésebb. Ilyen iramú és hangulatú rangadókból több kellene.”
Hozzátette továbbá, hogy „az FTC az utóbbi húsz évben talán csak két alkalommal tudott nyerni Debrecenben, a szurkolók bizonyára azt remélik, hogy a következő húsz évben sem fognak kettőnél többször győzni.” Pozitívumként emelte ki, hogy sok néző volt a lelátókon, viszont furcsának találta, hogy mind az öt gólt külföldi játékos rúgta.
