Árgyelán János: A Labdarúgóikon, Aki A Pályáról A Vállalkozói Világba Lépett
Hiába lesz januárban még csak ötvenhat, hamarosan nagypapa lesz Árgyelán János. A korábbi csabai és kispesti kedvenc meglepő ajándékkal kedveskedik magának karácsonykor, év vége felé pedig hajlamos nosztalgiázni, a régi szép emlékeket felidézni. Az egykori békéscsabai kedvenc házában külön emléksarok idézi fel Árgyelán János pályafutását.
A Pályafutás Kezdetei: Gyulától Békéscsabáig
Árgyelán János már gyermekkorában megmutatta tehetségét a labdarúgás iránt. Gyulán nőtt fel, és hatévesen reggel hétkor már az utcán futballozott, a szüleinek pedig suli után este tízkor úgy kellett behívniuk az utcáról. Később az általános iskolában a haverokkal a különböző játéktermekben találkoztak délutánonként, annak is meg volt a varázsa. Flippereztek, a videójátékok közül pedig az egyik kedvence a Pac-Man volt: a labirintusban a pontokat kellett mind megenni.
Árgyelán Gyulán kezdett el focizni, az ificsapattal veretlenül nyerte meg a bajnokságot, 48 találattal pedig gólkirály lett. Egyszer aztán játszottak a gyulai felnőttel, itt figyelt fel rá Süle István, a nagy csapat trénere, aki 18 évesen felvitte őt a nagy csapathoz. Árgyelán katonaként focizott a kiskunfélegyházi Honvéd Kun Béla SE-ben, leszerelése után viszont Békéscsabára került.
A Békéscsaba Előrébe való igazolása egy sorsfordító pillanat volt számára. „Egy autóból szólt ki egy férfi, akiről kiderült, hogy játékosügynök. Lehúzta az ablakot, és csak annyit mondott, adjam le a szerelésemet Gyulán, mert az Előrébe folytatom, már mindent lezsíroztak. Gyulán háromezer forintot kerestem egy hónapban, amikor bementünk Csabán az Előre-székházba, kitettek elém az asztalra 150 ezer forintot. Majdnem elájultam.” Elmondták, hogy 20 ezer lesz a havi fizetése, erre jön a pontpénz. Szüleinek a lakásra volt még 60 ezer forint banki tartozásuk, kicsengetett az összeget. Anyukája egyből azt kérdezte: "honnan loptad?" Nemigen hitte el, hogy egy aláírásért kapta.
A Békéscsabai Fénykor és Az Év Labdarúgója Cím
Árgyelán Vígh Tibor irányítása alatt kezdett az Előrében. A futball iránti elkötelezettség mellett a fiatal játékosok élvezték az életet. „Éltünk-haltunk a futballért, de mellette habzsoltuk az életet is, nem egyszer csajoztunk Csabán, a Rózsafában. Beépített embereink voltak, ha jött a csapatvezetéstől az ellenőrzés, már bújtattak is el. Fiatalok voltunk, bírtuk a gyűrődést, ha kimaradtunk, másnap ugyanúgy edzettünk, futballoztunk" - emlékezett vissza a korábbi kiváló labdarúgó, aki azt is megjegyezte, hogy olyanra is volt példa, hogy majdnem a délelőtti edzés kezdetéig mulatoztak.
Az 1993-as év kiemelkedő volt Árgyelán János pályafutásában. „Féltett kincs a régi Nemzeti Sport”. 1993 tavaszán választották meg az év labdarúgójának. Régi történet, éppen Amszterdamból repült haza, amikor Budapesten taxiba pattanva a sofőr nyomta kezébe a Nemzeti Sport címlapját. „Majdnem kiesett az újság a kezemből. Hollandiában jártam az egyik barátommal, és amikor hazaértem, a címlapról én köszöntem vissza. Akkor tudtam meg, hogy engem választottak meg az idény legjobbjának. A mai napig őrzöm azt az újságot.”
Az 1993/94-es szezonban a bajnokság vége előtt öt meccsel már mindenki elkönyvelte, hogy az Előre lesz a bajnok, de végül a Békéscsaba csak a harmadik helyen végzett az NB I-ben. „Váczi Zoli a kamerába mondta, hogy az MLSZ elcsalta a bajnokságot. Egyetértek vele. Ha Fradinak, Dózsának vagy Honvédnak hívnak bennünket, akkor a Békéscsaba lett volna a bajnok. Zsákszámra rúgtuk a gólokat a nagy csapatoknak a Fraditól a Győrig. Fenn sokan megrémültek, hogy mi nyerjük a bajnokságot. A végén csak bronz lett az aranyból. A záróvacsorán a Fiumében olyan gyászos hangulatban ültünk, mintha temetésen lennénk. Az érmeket a polgármesteri hivatalban vehettük át. Ekkor már nagy ünnepség volt" - mondta az Előre legendája.
Árgyelán János, a Békéscsaba Előre korábbi legendás játékosát "Aranylábú kocsmatölteléknek" nevezték, és azt is mondták róla, hogy egyszer úgyis börtönben végzi. Ehelyett végül a jelenleg 54 éves korábbi labdarúgó nem indult el a lejtőn, és hosszú ideje bontási és építőipari vállalkozó saját telephellyel, valamint gépparkkal.
Pályafutása Később: Kupagyőzelem és Bajnoki Cím
Árgyelán később játszott még Győrben, Sopronban, Kispesten, a Videotonban, Újpesten és a Haladásban. Verebes József még a válogatottba is meghívta, Mracskó Misivel ketten mentek a csapathoz. A Kispesttel Magyar Kupát nyert - a BVSC elleni finálét az ő találata döntötte el -, az Újpesttel bajnok lett, de már messze nem tudott olyan markáns teljesítményt nyújtani, mint korábban, Békéscsabán. A győri Verebes József kezei alatt futballozott, de egy félresikerült nőügy miatt nem tudott megragadni a csapatban, és hamar távoznia kellett.
| Klub | Legfőbb Eredmények/Kiemelt Időszak |
|---|---|
| Békéscsaba Előre | Az Év Labdarúgója (1993), NB I bronzérem (1993/94) |
| Kispest | Magyar Kupa győzelem |
| Újpest | NB I bajnoki cím |
| Győr, Sopron, Videoton, Haladás | (További klubok pályafutása során) |
A Labdarúgás Után: Vállalkozói Karrier és Családi Élet
Az egykori támadó évtizedek óta eltávolodott a labdarúgástól. Kiábrándította, amit látott, tapasztalt, pályafutása befejeztével a megyében több helyen is volt edző, Gyomaendrődön, Körösladányban, volt, ahol támogatás híján szűnt meg a csapat, máshol ő mondott fel. Nehezen viselte a fiatal futballisták hozzáállását. „Azóta csak rosszabb a helyzet… Egyszerűen nem találjuk meg a tehetségeket. Kizárt, hogy ne lennének, de kis túlzással mindenki másból futballistát csinálunk. Békéscsabán most egykori csapattársam, Csató Sanyi az edző, a közelmúltban mondtam is neki, ha heti kétszer lemennék edzésre, húsz-harminc percre nyugodtan berakhatna előre, nem lógnék ki a mezőnyből. Komolyan mondom, nálunk az öregfiúkban több a jó passz. Húsz méteren belül biztosan jó lennék, nem adnám el a labdát, az tuti, tíz gólt szerintem rúgnék.”
A korábbi csabai kedvenc magánvállalkozását vezeti, gépeikkel földmunkákat végeznek. Az elmúlt esztendőben megvett egy újabb kőtörőtelepet a környéken, és a hulladékgazdálkodás irányába is elmozdult a cég. „Szerencsére megyeget az üzlet. Sok a munka, de ennek örülni kell. Ha kell, beülök én is a markoló volánja mögé, nem esik le a gyűrű a kezemről a munkától. Ám ilyenkor karácsonykor mi is letesszük a lantot, elvonulunk kicsit pihenni. Mindenkire ráfér.” Árgyelán János egy lestrapált kisteherautóval, munkásruhában érkezett az interjúra. Az 54 éves ikon elmondta, hogy öltönyben furcsán festene a földmunkagépben. „Munkás vagyok, mint a többiek a csapatban, melós ruhában járok, nem vágyom flancos autóra" - kezdte Árgyelán, akinek Békéscsabán is vannak ingatlanjai, nemrégiben két vendéglátóhelyet is vásárolt.
Az egykori csabai kedvenc legutóbb októberben volt kint a Kórház utcában. Az Előre a Honvédot fogadta, kíváncsi volt két egykori csapatára. Ahogy fogalmazott, futballra emlékeztető jelenetet sem látott. Mégis jó élményekkel jött el a stadionból. „Amikor odaértem a székházhoz, legnagyobb meglepetésemre azonnal felismertek. Nem járok meccsekre, nem is tudom, mikor voltam azt megelőzően. De a nevem ott volt a VIP-listán, a jegyszedő pedig már nyomta is a csuklómra a sárga szalagot, mondván, mehetek a fontos emberek számára fenntartott részre, egyek, igyak, érezzem jól magamat.” Ennél jobban csak az lepte meg, amikor egy sörrel a kezében kiállt a lelátóra, egy perccel később pedig hatszáz kispesti kezdte énekelni a nevét. Sőt, a meccs után meg is várták, közös fotót kértek tőle. „Többen ott voltak már azokban az időkben is a kispesti lelátókon, amikor a kupadöntőt játszottuk. Remek élmény volt velük újra találkozni. Tiszteletem jeléül autóval kikísértem őket a város széléig.”
A sporttól azért teljesen nem szakadt el. Olykor elmegy kispályázni a barátaival, az öregfiúkcsapatnak továbbra is tagja, odahaza pedig egy konditermet is berendezett magának. „Egész komoly kis termet hoztam össze. Három erősítő gép, egy denevérpad, szobakerékpár, bordásfal, sőt még szauna is van. A gond csak az, hogy az egyik hűtőszekrény is oda van beállítva, az meg tele van rakva sörrel…” Az egyik falat a felesége feldíszítette számára, ott vannak az érmei, relikviái. Annak idején Verebes József még a válogatottba is meghívott, Mracskó Misivel ketten mentek a csapathoz. Az ott viselt mezét aztán Győrben hagyta, ennek már több mint húsz éve, ha jól tudni, egy étteremben volt kirakva. Erre néhány évvel ezelőtt egy ismeretlen beállított felesége békéscsabai munkahelyére, és bekeretezve átadta neki az ott viselt válogatott mezét. Teljesen le volt döbbenve. Azóta sem tudják, ki volt az. De megvan a Honvéddal a kupadöntőben viselt meze és az újpesti dressze is, amelyben bajnokok lettek.
Jelen és Jövő: Nagypapaság, Utazások és Életfilozófia
Takaros kis utca Békéscsaba külvárosában. Az út még aszfaltozásra vár, a környéken gombamód szaporodtak el az új építésű házak. A város zajától távolabb eső terület csendet és nyugalmat áraszt, egyedül októberente fordul fel a világ errefelé, amikor a közeli kolbászfesztiválról átszűrődik a mulatós zene hangja, és a pálinkát nem kis mennyiségben fogyasztó vendégek dáridózása. Árgyelán János és családja megszokta már az évente visszatérő néhány napos felhajtást, ilyenkor a mulatni vágyó magyarok fővárosává válik Békéscsaba. Az 1993-ban az év labdarúgójának megválasztott egykori támadó azonban ennek ellenére szeret családjával itt élni.
Noha Árgyelán János januárban még csupán 56 éves lesz, hamarosan nagypapaként is kipróbálhatja magát. Fia, Máté és menyasszonya a közelmúltban jelentették be, hogy gyermeket várnak. „Köpni-nyelni nem tudtam. Mindketten huszonkét évesek, de nagyon egymásra találtak. Egy hónapja volt a babaváró buli, ott derült ki, hogy kislány lesz. Nagyon örülök neki, ám azért mondtam nekik, a második fiú legyen. Ha már itt van a focipálya a kertben, ki tudjam valakivel használni. Na és legyen már végre egy igazán jó futballista is a városban. Kezelésbe venném, egyéni edzéseket tartanék neki a hátsó pályán.”
Karácsony előtt járunk néhány nappal. Hiába a hideg, ködös idő, az utcában errefelé sem áll meg az élet. Az egykori középpályás büszkén mutatja a kertben található futball- és kosárlabdapályát is, a bográcsozó errefelé elengedhetetlen kelléke a családi háznak. De az épület igazi kincse a napokban beszerzett retró játékgép, amely a nappaliban kap helyet. „Ez a karácsonyi ajándékom saját magamnak - nevet Árgyelán János. - Végre találtam egy ilyen eladó gépet, amelybe ráadásul több ilyen régi játék is benne van. Beteszem a nappaliba, és esténként ezzel fogok játszani.”
Az egykori gólvágó feleségével, Renivel imád utazni, mindkettőjüknek januárban van a születésnapja, ilyenkor fogják magukat, és elutaznak egy melegebb vidékre. Idén év elején Floridában voltak, az óceánban üldögélve ünnepelték születésnapjukat, jövőre pedig ázsiai körutazás szerepel a programban, Vietnám, Kambodzsa és Thaiföld az úti cél. De túrázni is szeretnek, gyakran járnak Ausztriába, nyakukba veszik a túraútvonalakat, és akár napi húsz kilométert is lenyomnak a hegyekben.
„Egyre inkább úgy gondolom, hogy rossz irányba halad a világ. Minek ez a rohanás? Miért üldözi mindenki a pénzt, a gazdagságot?! Manapság huszonnégy óra már semmire sem elég.”
tags: #argyelan #janos #labdarugo
