AS Monaco: A hercegségbeli klub történetének legjobb játékosai és hullámvölgyei

A sportéletben a nosztalgiázásnak mindig van helye, és az elmúlt évtizedek történéseinek felelevenítése számos emlékezetes pillanatot hozhat vissza. Az AS Monaco története különösen gazdag ilyen eseményekben, hiszen a klub nem csupán a francia bajnokságban, hanem Európában is képes volt maradandót alkotni. Didier Deschamps edzői pályafutásának nyitólapja volt az AS Monaco, ahol a klub a Lyon mögött, egy ponttal lemaradva, a második helyen végzett a 2002-03-as idény végén a francia bajnokságban.

Az emlékezetes BL-döntő menetelés (2003-2004)

A 2002-03-as bajnoki helyezésnek köszönhetően a Monaco egyenes ágon került a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ahol a PSV-vel, az AEK Athénnal és a Deportivo La Coruñával került egy kvartettbe. A nyáron szerződtetett Fernando Morientes és a horvát Dado Pršo remek párost alkotott. Ketten 9 gólt vállaltak a csapat 15 találatából, utóbbi a Depor 8-3-as lemészárlásából négy góllal vette ki a részét, ennyit pedig korábban csak Marco van Basten és Simone Inzaghi szerzett BL-meccsen. Bár egyikük sem a születésnapján, nem úgy, mint Pršo.

A legjobb 16 között a Lokomotiv Moszkvával hozta össze a Monacót a sors, és a moszkvai 2-1-es vereség után Pršo gólja továbbjutást ért a II. Lajos Stadionban. Ezután a Real Madrid jött, és a madridi odavágón hiába vezettek Squillaci góljával a franciák, Helguera, Zidane, Figo és Ronaldo révén 4-1-re vezetett a Real, a találkozó végén pedig pont a madridiak kölcsönjátékosa, Morientes hozta fel 4-2-re a Monacót. A visszavágón minden jól alakult a Realnak, Raúl találata újra háromgólos előnyt jelentett összesítésben, de a monacóiak fazonszabásza, Ludovic Giuly duplájának és Morientes újabb góljának köszönhetően a maga javára fordította a párharcot a Monaco és 5-5-ös összesítéssel, idegenben lőtt több góllal masírozott a legjobb négy közé.

Az elődöntőben a Chelsea volt az ellenfél, az odavágón a Pršo-Morientes duó mellett az előző évad francia gólkirálya, Shabani Nonda is betalált, válaszolni viszont csak Crespo tudott a londoniaktól. A Stamford Bridge-en Grönkjaer és Lampard góljai révén továbbjutásra állt a Chelsea, igaz csak 3 percig, mert Ibarra még a szünet előtt szépített. A 60. percben pedig Morientes lezárta a találkozót és a továbbjutás kérdését, így története során először jutott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjébe a Monaco. Morientesnek egyébként ez volt a 9. gólja, amivel a sorozat gólkirálya lett.

A fináléban az előző évben UEFA-kupát nyerő, José Mourinho vezette Portóval találkoztak. Azzal a Portóval, akik az elődöntőben épp a Deportivót verték és olyan játékosokat vonultattak fel, mint Deco, Maniche, Costinha, Paulo Ferreira, Ricardo Carvalho vagy Nuno Valente, akik a 2004-es Eb-döntős portugál válogatott gerincét adták. A Monaco már a döntő első félidejében elvesztette a csapatkapitány Ludovic Giuly-t, a 39. percben pedig hátrányba került Carlos Alberto gólja miatt. A második félidőben a meccs legjobbjának választott Deco és az orosz Dimitrij Alenyicsev 3-0-ra növelte az előnyt, ami a végeredmény lett. A Porto felült Európa trónjára, a Monaco pedig nem tudta megismételni szereplését. A csapat elvesztette Giuly-t (Barcelona) és Morientest (visszatért a Real Madridba), később a tehetséges bekket, Patrice Evrát (Manchester United) is. A Monaco sokáig nem tudta megismételni ezt az eredményt, és a másodosztályt is megjárta.

A 2016-17-es aranygeneráció és a játékoskereskedelem

A másodosztály megjárása után újra felnőtt egy aranygeneráció Martiallal, Mbappéval, Bakayokóval, Lemarral és a 2016-17-es idényben elődöntőig meneteltek. A 2016-17-es szezon finoman szólva emlékezetes volt a Monaco-szurkolóknak: a portugál Leonardo Jardim vezetésével elképesztő szezont futottak, a Ligue 1 serlegét magabiztosan szerezték meg a PSG orra elől, a Bajnokok Ligájában pedig egészen az elődöntőig menetelt az Mbappé nevével fémjelzett gárda. Ráadásképp a hazai kupákban is jól ment nekik. Egyértelműen a Monaco bizonyult a 16/17-es futballév csodacsapatának.

Az aranygeneráció tagjai és sorsuk a Monaco után

A következő két nyáron rengetegen szétszéledtek a Monaco játékosai közül Európa topklubjaiba, ami a klub "üzleti vállalkozás" jellegét mutatja.

• Bernardo Silva: A portugál jobbszélső útja a Benficánál kezdődött, majd 2014-ben először még csak kölcsönben szerezte meg a Monaco, de egy évvel később már véglegesen sikerült szerződtetnie a francia csapatnak. Franciaországban rohamléptekkel fejlődött, ugyanakkor a fordulópontot neki is az a bizonyos szemkápráztató idény hozta el 2017-ben. A Manchester City még azon a nyáron nyélbe ütötte az üzletet, így Silva is részese lehetett annak, ahogyan Guardiola megreformálja a City-t. Az első angliai szezonjában rögtön kirobbanthatatlan lett a kezdőből: 35 PL-meccsen játszott, plusz egy évre rá a teljesítménye maga volt a tökély. Technikás és okos játékával hamar közkedveltté vált mindenhol. Egyre inkább beépült a csapatba, az idei (csonka) szezonban 25 találkozón 10 gólban vett részt a Premier League-ben.
• Tiemoué Bakayoko: A listánkon szereplő labdarúgók közül egyértelműen neki alakult legfurábban a pályája, mióta elhagyta a városállamot. A Stade Rennais neveltje volt, amíg meg nem győzte a játékos a Monaco vezetőségét. Roppant hasznosan szűrte meg az adott ellenfél támadásait a Ligue 1-aranyat érő kiírásban, a Chelsea-nek több se kellett. Ám 40 millió ide vagy oda, Bakayoko nem volt még PL-szinten. Hiába nőtt nagyot az értéke, hullámzott a játéka, számtalan buta hibát követett el és sok területen voltak hiányosságai. Előbb a Milan-hoz ment kölcsönbe, majd tékozló fiúként vissza tért Monacóba.
• Benjamin Mendy: A Le Havre-nevelés az Olympique Marseille játékosa volt a hercegségbeliek előtt 3 évig. Új csapatában Leonardo Jardim menedzser nagyon bízott benne, alapemberré lett. Bár ezt beárnyékolta sérülékenysége - az évadban 7 meccset hagyott ki izomsérülés miatt -, ami tovább súlyosbodott. Keménységére, sokoldalúságára és helyzetfelismerésére fölfigyelt a Manchester City, 57 millióért cserébe már náluk focizott. Vagyis csak focizott volna, ha nem kényszerült volna non-stop pihenőre: a City-ben több mint 2,5 év alatt 46-szor (!!!) volt összesen a pályán.
• Thomas Lemar: Talán Mbappé után ő bizonyult a második legígéretesebbnek a piros-fehéreknél. Az SM Caen-től vásárolta meg az AS még 2015-ben aprópénzért, 4 millió euróért. Ehhez képest 3 esztendővel később a Transfermarkt nagyjából 65 millára taksálta az értékét, mikor aláírt az Atletico Madrid alakulatához. Gyorsaság, cselek és lazaság: egy tipikus mai, modern szélső, aki fantasztikusan működött Monacóban, egy csapásra megismerte a világ. Kérőkből sem akadt hiány, például az Arsenal kívánságlistáján is szerepelt a neve, de az Atlético Madrid és a 70 millió győzött. A számításai viszont nem teljesen jöttek be Spanyolországban. Egy bő szezon alatt brutálisan megsüllyedt a teljesítménye, meg persze a Matracosok defenzív focija sem feltétlenül járult hozzá a francia fejlődéséhez.
• Fabinho: Fabinho története igazán felemelő: a brazíliai start után játszott egy rövid ideig a Real Madrid Castillában, avagy az RM B-ben, majd a portugál Rio Ave és a Monaco egyaránt ugródeszkaként játszott szerepet karrierjében. Meg sem állt a Liverpoolig, ahol már az új Gerrardot látják benne. Miután a városállammal megnyerte a francia élvonalt, még egy évad erejéig maradt, de akkor elindult a topfutball felé. Ugyanaz a szorgos és szerény focista maradt Angliában is, ahol tökéletesen szervezi mélységből az akciókat. Emellett pedig számtalanszor húzódik vissza harmadik védőnek, amikor a Liverpool támad.
• Kylian Mbappé: A lista végére hagytuk napjaink legelképesztőbb csodagyerekét. Mbappé húzóembere volt 18 évesen 2017-ben a Monacónak: a BL-ben 6 gólt szerzett 9 meccsen, a bajnokságban 15-öt, gólpasszból pedig 11-et. Hirtelen az átlagos francia srácból a legkeresettebb labdarúgó lett pár hét alatt. A futballév végén meg is született a klubváltás: a PSG bizonyult azon szerencsés csapatnak, amely leigazolhatta. Párizsban először kölcsönben játszott, de nem volt kérdés, 2018 nyarától 100%-ban a Paris focistája lesz. Így is történt. Mbappé statisztikái pedig az eget verdesik folyamatosan. 19 esztendősen megnyerte a világbajnokságot hazájával, Golden Boy-díjat és számos más egyéni elismerést nyert, azonban a sok siker nem szállt a fejébe. Most is jókedvű és szerény, mint még kamaszként a Monaco akadémiáján.

Tulajdonosi háttér és klubfilozófia

Ahhoz, hogy megértsük a Monaco közelmúltbeli játékospolitikáját, mindenképpen vissza kell mennünk az időben 2011 decemberéhez, amikor Dimitrij Ribolovljev lett a többségi tulajdonos a klubban, amely így története során először került ki a monacói hercegi család kezéből. Az orosz milliárdos oligarcha el is kezdte a jobbnál jobb játékosok vásárlását, a pénznek pedig egyáltalán nem volt szűkében, mivel épp akkor adott túl az Uralkali trágyaipari vállalatban birtokolt részesedésén, több mint 6 milliárd dollárért. Így a következő években érkezett a csapathoz James Rodriguez és Joao Moutinho a Portótól 45 + 25 millió euróért, Falcao az Atletico Madridtól 43 millió euróért, Georffrey Kondogbia a Sevillától 20 millióért, de Jérémy Toulalan és Anthony Martial is ekkor került a csapathoz.

Közben azonban zajlott egy másik nagy esemény is Ribolovljev életében, mivel a felesége olyan válópert akasztott a nyakába, melyet hat országban tárgyaltak párhuzamosan, így az orosz oligarchának számolnia kellett azzal is, hogy a közeljövőben nemcsak a bevételi oldalon lesznek dollármilliárdok, hanem a kiadásin is. 2014-ben meg is ítéltek a volt feleségnek 4,5 milliárd dollárt, amit Ribolovljev természetesen megfellebbezett, így 600 millióra módosult az összeg, ez viszont az egykori nejének volt elfogadhatatlan, így peren kívül egyezett meg a két fél 2015 októberében. A válás hatásai a csapatra is kihatottak, hiszen a 2013/14-es szezonban még -155,95 millió euró volt a játékoseladások mérlege, ám 2014/15-ben már +49,37 millió euró, majd a következő szezonban +84,1 millió euró. Mindemellett a kiadások is sokkal racionálisabban folytak, a klub átállt a játékosok kinevelésére a kész klasszisok megvásárlása helyett. Szinte kizárólag csak 20 év körüli játékosokat vettek, akiket később sokszoros haszonnal adtak tovább. Thomas Lemar például 1,25 millió euróért került a Caentől a Monacóhoz, majd idén nyáron 65 millió euróért adták tovább az Atletico Madridnak, de például Fabinho is nyolcszoros pénzt jelentett a klubnak. Mindehhez kiválóan megtalálták edzőnek Leonardo Jardimot, aki mesterien építette fel a fiatal tehetségeket és formált belőlük ütőképes csapatot.

Ez a folyamat Luis Campos 2016-os távozásáig működött. Campos Európában a legjobb tehetségfelderítők közé tartozik, scouting kapcsolatai és rendszerei révén pontosan illeszkedett a Monaco játékoskereskedésre épülő üzleti modelljébe. Rothen szerint "Luis nagy űrt hagyott maga után, ez látszik a Lille-nél elvégzett munkáján is, annak ellenére, hogy az első éve ott is felfordulásokkal volt teli." A klub elnöke, Dimitri Ribolovjev sosem csinált titkot abból, hogy a klubra üzleti vállalkozásként tekint, melynek alapja az olcsón beszerzett játékosok magas haszonnal történő továbbértékesítése.

Játékoseladások mérlege (millió euró)

Recent Struggles and Coaching Carousel

A sok eladott játékos rányomta a bélyegét a klub teljesítményére: a bajnoki cím után ugyan ismét érmet szerzett Jardim csapata a bajnokságban, de utána majdnem minden odaveszett. Az új játékosok egyáltalán nem voltak azon a szinten, akár a régi sztárok. És akkor jött a tavalyi kiábrándító idény, midőn csupán egy győzelmen múlt, hogy nem zúgott ki biztosan a monacói bagázs a Ligue 2-be. A megbicsakló játékoskiválasztás mellett a keret mérete is komoly kérdéseket vet fel. A Monaco mindig is nagy létszámú kerettel dolgozott, melynek egy részét inkubátorklubjának, a belga Genknek passzolt át, de tavaly komoly sérüléshullám sújtotta őket, emiatt 57 fős játékoskerettel dolgoztak. Ebből 42 játékos kapott játéklehetőséget, és közülük alig tudott bárki is hosszabb távon gyökeret vetni. A rosszul kiválasztott fiatalok miatt másképp kell hozzányúlniuk a kerethez, mint ahogy korábban tették. "Most bejáratott, tapasztalt játékosokra van szükségük" - állítja Rothen. Így fordulhatott elő, hogy fiatal, még nagy fejlődési lehetőséggel bíró játékosok helyett már kész, befutott játékosokat igazoltak. Idén került a klubhoz és vált alapemberré Benjamin Lecomte, Gelson Martins, Guillermo Maripán, Ruben Aguilar, Islam Slimani vagy Tiémoué Bakayoko.

Leonardo Jardim vezetőedzőt kétszer is alkalmazta a Monaco, de mindkétszer ki is rúgta. Az első szerződésbontás előtt 6 pontot szerzett 9 forduló alatt, csapata végig a kieső zónában táncolt. Mindezt a BL-szerepléssel sem tudták kozmetikázni, mert simán kikaptak az Atlético Madridtól és a Borussia Dortmundtól. Helyét Thierry Henry vette át, aki korábban a belga válogatottnál töltött be másodedzői szerepet, és úgy tűnt, egykori nevelőklubja megfelelő helyszín lesz az edzői karrierjének beindításához. Az ott töltött 3 hónapja mégis katasztrofálisan alakult: 12 meccs alatt 9 pontot gyűjtött, több játékossal is összetűzésbe keveredett, a bírókkal is összebalhézott. Henry nehéz örökséget vett át, hiszen ebben a szezonban eddig egyetlen egy meccset (Nantes ellen 3-1) sikerült nyernie a gárdának Jardimmal, ezt leszámítva mind a BL-ben, mind a többi sorozatban maximum döntetlenre, de inkább vereségekre futotta a csapat erejéből. A klub edzőt is váltott, és a korábbi sikerkovács Leonardo Jardim-et a klub egykori legendás játékosa, Thierry Henry váltotta a kispadon.

A statisztika idén egyenesedett ki, mert a valós és elérhető pontszámaik enyhe alulteljesítéssel nagyjából átfedésben vannak, ami a bajnokság jelenlegi helyzetében a középmezőnyhöz elég. Az edzőváltások okozta zűrzavar biztosan nem volt jó hatással az eredményességre. Jardim nyilatkozta második kirúgása után: "A klubhoz csakis a főnök, tehát Dimitri kérésére jöttem vissza. Azután szép sorozatot futottunk, majd csatlakozott a klubhoz Petrov úr. Őszintén szólva úgy éreztem, hogy az ő szemében sosem számítottam edzőnek. Az ő szemében én az elnök úr és Vadim (Vasiljev) edzője voltam." Oleg Petrov saját bevallása szerint is meglepődött, amikor a Monaco alelnöki tisztségére kérték fel. A Monaco válsága nem most kezdődött. Ha egy fordulópontot kellene keresni a klub idővonalán, akkor az 2016 nyarára tehető.

A klub hosszútávú jövőjét homály övezi. Iparági pletykák szerint Ribolovjev 2017 körül el akarta adni a klubot, pont a bajnoki címet követő időszakban, amikor az ázsiójuk a legmagasabban járt. A helyzetet nehezíti, hogy Ribolovjevet tavaly egy Bajnokok Ligája-meccs napján őrizetbe vették a helyi igazságszolgáltatás törvénytelen befolyásolása miatt. Pár nappal később ugyan kiengedték, de személyéhez több kétes ügy kapcsolódik. Szárnysegédje és friss alelnöke, Oleg Petrov inkább mondható politikai kapcsolatnak, mintsem sportszakmainak. A klubba pumpált pénz ellenére a tavalyi év kiábrándító volt, és az új játékosok, mint Wissem Ben Yedder, Islam Slimani és Gelson Martins, bár jól teljesítettek, mégsem tudták azonnal visszaemelni a klubot korábbi magasságokba. Most a spanyol válogatottól novemberben elküldött Robert Moreno az edző. Az, hogy a Monacónak ismét ennyit kell-e várni egy erős BL szereplésre vagy sem, az a jövő zenéje.

tags: #as #monaco #legjobb #jatekosai

Népszerű bejegyzések:

• Csomós Tamás, a sokoldalú sportember és tudós
• Képzések Csurgón
• Részletes információk a prágai kézilabda tornáról
• Kisvárda új futballotthona
• Felcsút és az MTK összecsapása