Az asztali foci átfogó útmutatója: A kocsmától a profi versenysportig
A csocsó, vagy hivatalosabb nevén az asztali foci, hosszú utat tett meg a kocsmai szórakozástól a szervezett, profi sportágig. Ez az útmutató bemutatja a sportág történelmét, fejlődését, szabályait és a profi játékosok által alkalmazott tippeket, amelyek segítségével bárki magasabb szintre emelheti a játékát.
Bevezetés: A csocsó felemelkedése
1971-ben, 15 éves koromban kezdtem el csocsózni. Abban az időben nem voltak bajnokságok, vagy játékra ösztönző dolgok a játék szeretetén kívül. Sohasem álmodtam volna karrierről a felsőbb osztályú csocsóban, vagy egy 1 millió dolláros profi bajnokságról, ami a világ minden tájáról vonz játékosokat. Ma ez már a valóság. Egy évtizeden belül a csocsó átalakult a hobbi vagy kocsma szintről egy szervezett, profi sportággá, szervezett versenyekkel, és akkora díjakkal, mint a golfban és a teniszben.
Az első profi bajnokság, melyet 1975-ben tartottak, alkalmat adott a csúcsjátékosoknak az ország különböző részeiből, hogy elutazzanak és összehasonlítsák a stílusokat, valamint a játékelméleteket. A bajnokság kezdetén a helyi stílusok nagyon különböztek és intenzív volt a rivalizálás az ország más-más területéről származó játékosok között. A bajnokság végére azonban, a csúcsjátékosok egy csoportja, akiknek az ügyessége hatalmasat fejlődött, kiemelkedett. Többé már nem nevezték a stílusukat helyinek, mint például a „lassú Texasi”, vagy a „Portlandi rakéta”); játékuk inkább az országszerte található legjobb technikák kombinációját tükrözte, melyeket a bajnokságon teszteltek és ezt már csak profinak lehetett hívni.
A profi versenyek iskolává váltak, nemcsak a profi játékosok számára, hanem a kezdők és újoncok számára egyaránt. A legtöbb profi játékos a legnagyobb örömmel segít egy másik játékosnak, legyen az újonc vagy profi, a játék egy bizonyos formájával. Az amatőr játékosok, akik elmennek a profi versenyekre nemcsak egy verseny értékes pillanatait szerzik meg maguknak, hanem díjmentesen részt vehetnek egy szakmai tanácsadáson, melyet a világ legjobb profi játékosai kínálnak. Ezen felül minden kategóriában lehet versenyezni, ami lehetőséget nyújt a kezdő játékos számára, arra hogy csiszolja a tudását úgy, hogy ugyanabba a kategóriába tartozó játékosok ellen versenyezhet. Megkockáztatom a kijelentést, hogy egy kezdő többet tanul egy hétvégén egy országos bajnokságon, mint hónapok alatt otthon, vagy helyi versenyeken.
A könyv célja, hogy megossza veletek a profik tudását, melyhez eddig csak a bajnokságokon juthattunk hozzá. Minden tudás, amit a profi bajnokságokban eltöltött évek alatt szereztem itt van, akárcsak a tippek más profi játékosoktól az egyéni stílusukra és elméleteikre vonatkozóan. Mivel a könyv célja, hogy teljes útmutatót nyújtson a sportágról az amatőr játékos számára, nagy hangsúlyt fektettünk a profi játék alapjaira. De teljesen mindegy, hogy milyen az ügyességi szinted, biztos vagyok benne, hogy ez a könyv nagyobb rálátást ad játékod bizonyos elemeire.
A sikernek nincsen megírt receptje, de a biztos alap, az elengedhetetlen első lépés. Ez a könyv biztosítja számodra az információt, mellyel felépítheted ezt az alapot, és profi játékosok tanácsaival lát el, melynek segítségével mindig a jó irányba tartasz majd. Ez egy új profi sport hajnala. Minden évben több játékos vesz részt, és a díjak mértéke is nő.
A csocsó története: Gyökerektől a világhírnévig
Minden esetben, amikor azt mondod, hogy foosball, helytelenül használod az eredeti német szót. A foosball, a fussball szó amerikai elferdítése. A német szó jelentése a futball irodalom szerint láb+labda. A sport hivatalosabb neve az asztali-foci, az amerikai játékosok, akik szeretik foosball-nak, vagy csak foos-nak hívják. Magyarországon a csocsó szót használják.
Sajnos a játék eredetét nem olyan könnyű kinyomozni, mint a nevét. Mint a legtöbb játéknál, egészen valószínű, hogy a csocsó változatai ugyanabban az időben fejlődtek ki a különböző országokban. A szervezett futball először 1860-ban lépett színre, az asztali verziót néhány évvel később találták ki, de mindenképpen 1800 után. A legkorábbi amerikai csocsóasztal szabadalom 1901-ben lett regisztrálva, de általánosan elfogadottan a csocsó, mint a futball is Nyugat-Európából ered.
Egy újabb keletű cikk egy Belga folyóiratban (Le Soir Illustre, No. 2471, November 1979, p. 26) azt állítja, hogy az első csocsóasztal feltalálója egy francia Lucien Rosengart nevű személy volt, aki 1880-1976-ig élt. A Citroen autógyár egy alkalmazottja volt, aki hatalmas vagyont halmozott fel, a leleményes találékonyságával. Csakhogy néhányat említsünk a baby-foot mellett, ami a csocsó eredeti neve, megbízták a mini-autó, az elsőkerék meghajtás, a biztonsági öv kifejlesztésével. Az egyik legrégebbi csocsó gyártó egy svájci Kicker nevű cég, melynek Genfben van a székhelye. Ennek asztalait szintén Kicker-nek hívták, és Svájcban, Németországban, Belgiumban voltak a legelterjedtebbek. Ahogy a szó általánossá vált, a kicker lett az az európai játékosoknak, ami most a foosball az amerikaiaknak.
Az európai országokban, úgymint az Egyesült Államokban a csocsó nem vált széleskörűen elterjedtté a 2. Világháború végéig. Egy néphit szerint a csocsót azért találták ki, hogy a háborús veteránok rehabilitását segítse. Annak ellenére, hogy nem ebből a célból találták ki a csocsót, nagyszerű eredményekkel alkalmazták a rehabilitációban, főleg a szem-kéz koordináció javítására. Amerikában ma is sok államban szerepet játszik a szociális rehabilitációban, szabadidős programok részeként, melyeket az állami és szövetségi rehabilitációs szervezetek kínálnak.
Az amerikai katonák felelősek egy közönséges tévhitért, ugyanis hosszú ideig őket tartották az egyedüli amerikai játékosoknak. Mialatt Németországban állomásoztak, gyakran tértek haza a német csocsó játékosokról szóló történetekkel, melyek szerint hihetetlenül jók és bármelyik amerikait képesek megverni. Az 1970-es években, profi bajnokságokban való részvételünk első éveiben, e gondolat elterjedtsége sok jegyzett amerikai játékost bosszantott. Annyira jók voltunk - hogy lehetnek ők jobbak?
Az európai versenyeket az USA-hoz viszonyítva, már régebb óta szervezik. A Belga ligát például már 1950 óta rendezik meg. Ennek ellenére csak 1976-ban történt, hogy egyesítették a ligákat Európa különböző országaiból és megalapították az Európai Asztali-Foci Szövetséget (ETU), és évenkénti rendszerességgel megmérkőztek egymás ellen az Európa Kupán. Az egyesülés még mindig nagy probléma az európai játékosok számára. Nagyon sok asztal márka létezik és természetesen minden ország a sajátját részesíti előnyben. A figurák alakja, a fogantyúk mérete és a labdák kialakítása minden márkánál más és más, megnehezítve ezzel a játékosok dolgát, hogy váltsanak egyikről a másikra.
Az Európaiak játékstílusa a saját asztalaikon lehet, hogy jobb volt, de az Amerikaiaknak volt valami, ami nekik nem: egy profi verseny egymillió dolláros pénzdíjjal. Az európai csocsó versenyek pénzdíjai nagyon alacsonyszinten stagnáltak. Az amerikai asztal bevezetése egyre inkább összehozza az európai játékosokat, egyre többet játszanak az amerikai asztalon, amerikai szabályokat használva. Egy törekvésük van: az amerikai pénzdíj. A 250000 dolláros 1979. májusi VB fogadta a legnagyobb európai delegációt, úgy 36 játékost Angliából, Írországból, Hollandiából, Belgiumból, Németországból és Svájcból. A nézeteltérések az Amerikaiak és Európaiak között vitathatatlan volt, és a legtöbb vita a szabályokból eredt. Amikor egy rendező és egy tolmács odament egy asztalhoz, gyakran azt vették észre, hogy az egyedüli probléma a kommunikáció. A verseny végén tengerentúli barátságok köttettek, és az európai játéktudás sok amerikai játékos csodálatát vívta ki.
A csocsót mindenütt játsszák a világon. Megtalálható Közép-, Kelet- és Észak-Afrikában, Dél Amerikában, Ausztráliában és Tahitin, ugyanúgy, mint Európában, Angliában, és Észak-Amerikában. Két idegen ország, akik kifejezték részvételi vágyaikat az Amerikai Nemzeti Bajnokságban: Argentína és Japán. Ne lepődj meg, ha látod ezeket a csapatokat a VB-n a közeljövőben. A legújabb felmérések szerint egyedül az USA-ban minden héten 1,9 millió ember csocsózik.
A profi csocsó születése és fejlődése Amerikában
A játék európai kezdetén kívül, melyet nehéz dokumentálni, a profi csocsó sport eredetét könnyű bemutatni. Kétségtelen, hogy a kocsmai játék profi sporttá alakításáért felelős személy E. Lee Peppard, a Tournament Soccer (Versenyszerű Csocsó) nevű társaság elnöke. A hatvanas években, Peppard csocsóba való belekeveredését megelőzően, az ország különböző részein tartottak már néhány versenyt. Ezek rendszerint egy helyi kocsma saját maga által támogatott versenyei voltak, de a játékosok minden alkalommal megtették a távolságokat, hogy részt vegyenek a megmérettetéseken, nem volt probléma, hogy milyen kicsi a pénzdíj. Olyan önzetlenség, mint ezek a korai erőkifejtések voltak, senkinél sem volt látható nagyobb verseny szervezésénél, sem annál a hévnél, hogy nagyobb pénzt fektessenek a sportba.
Peppard mind a látvány, mind a merészség embere volt. A Montana államban található, missulai, saját tulajdonú kocsmájában, a Nyolcgolyós biliárdban, szervezte az első nagy csocsó versenyt 1972-ben 1500 dolláros összdíjazással. Ez egy csodálatos siker volt, Oregonból, Washingtonból, és Idahoból odautazó versenyzőkkel. Pontosan egy évvel később, 1973-ban a Háborús Hősök emlék hétvégéjén lett megrendezve a második Északnyugati Bajnokság, újra a Nyolcgolyós biliárdban, de néhány nagyon fontos változtatással. A pénzdíjat több mint háromszorosára emelték, mint amit az ezt megelőző években valaha is adtak - a hihetetlen 5000 dollárra.
A várható résztvevők számához igazítva, 28 asztalt állítottak fel, de ezek nem a megszokott német védjegyű asztalok voltak, melyeket a megelőző években használtak. Helyette, bemutatták a játékosoknak az új védjegyű csocsó asztalt, - Peppard védjegyével - a versenyasztalt. Az első versenyasztalt, Taiwanban gyártották Peppard leírásai szerint, támogatva egy nagy strukturális változtatást: a roppanásálló rudat. A szokásos üreges rúdú német asztalt, melyre a versenyzők panaszkodtak először, megerősítették a változtatáshoz, és a bajnokság végére kiderült, hogy ez a rúd elősegíti a még pontosabb kezelhetőséget és az erőteljesebb játékstílust. Még ma is ez az alap a versenyasztalnál, a roppanásálló rúd egy fontos tényezővé vált az amerikai profi stílus kifejlesztésében.
Még nagyobb fontossággal bírt, a megnövelt pénzdíjnál, és a roppanásálló rúdnál, Peppard motivációjában a változtatás: az 1500 dolláros verseny a megelőző évben a kocsmai üzletét segítette előre; az 5000 dolláros verseny azonban a versenyasztalát támogatta. Ez az egyedülálló koncepciós termék segítette át a versenyeken, ez volt Peppard siker sztorijának, hét éves vállalkozásának hátterében - egy sztorinak, ami a profi csocsó történetének szerves része.
A következő mérföldet a profi csocsó kialakulásának útján egy év múlva érték el - immár a hagyományokhoz híven - a Háborús Hősök emlék hétvégéjén. Abban az évben a csocsó népszerűsége radikálisan megnőtt és nem csak északnyugaton, hanem az ország más részeiben egyaránt. Amíg az olyan első csocsó hírességek, mint Marcio Bonilla, Larry Folk, Joe Snider és Jack Briggs az északnyugat legjobbjainak titulálták magukat, az ország más részei is megteremtették saját legendáinkat, mint például Tom Hansen és Billy Sumption Minnesotából, vagy a colorádói Mike Bowers, vagy Gerry Pfeil és Ed Whitesides Texasból. Gerry Pfeilt gyakran emlegetik az első profi csocsó játékosként, mivel olyan magas színvonalat mutatott teljesítményében, ruházatában és hozzáállásában, sokkal előbb, minthogy ezt a színvonalat szabályok követelték volna meg a játékosoktól.
A csocsó ezen úttörői, és játékosok százai az Egyesült Államokból először 1974 májusában találkoztak az első nemzeti csocsó bajnokságon Elitch Gardensben, Denverben, hogy megküzdjenek egy 50000 dollár összdíjazású versenyen! Még egyszer, a zseniális elme a bajnokság mögött Lee Peppard volt, és az eseményt Tournament Soccer International Table Soccer Championship (TS Nemzetközi Asztali-foci Bajnokság) névre keresztelték. Hogyha az 50000 dollárnyi készpénz hihetetlennek tűnt a versenyzők számára, a 144 csocsóasztal látványa egy nagy teremben elképesztő volt. Ez csocsó volt és elérkezett a nagy pillanat.
A denveri bajnokságról keletkezett anekdoták a csocsó folklór állandó részeivé váltak. A mesék három órás meccsekről, pörgetett rudakról, megállíthatatlan falpasszokról szóltak - mesék, melyek inkább voltak igazak, mint túlzóak. Az igazat megvallva, jó tanulási lehetőség volt ez a résztvevők és a bajnokság szervezői részére egyaránt. Nagy különbség van egy 5000 dolláros és egy 50000 dolláros bajnokság között, és a Tournament Soccer több hónapos tervezése és felkészülése ellenére eluralkodott a zűrzavar. Sok játékos számára ez volt az első alkalom a roppanásálló rúddal való találkozásra, és az első alkalom mindenki számára, hogy a helyi stílusok és szabályok közti jelentős különbségeket felismerjék. Ennek ellenére az elégedetlenség és a vita, melyet a csocsó kultúra sokkja okozott hamar átengedte helyét a szórakozásnak, ahogy a verseny haladt. A közelei vidámpark fesztiváli hangulatot teremtett, és ha egy játékos unatkozott is két meccs között, csak elment egyet hullámvasutazni, amely aztán igazán felrázta. A döntő meccs a nyílt páros kategóriában kedden, hajnali ötkor ért véget. Ennek az állóképességi tesztnek...
A modern asztali foci: Szervezetek, versenyek és magyar sikerek
Az utóbbi években a csocsózás kitört a kocsmák világából, évente öt-hat világbajnokságot rendeznek különböző kidolgozású asztalokon, a versenyeket sokszor a sportcsatornák is közvetítik. A Nemzetközi Csocsószövetség (International Table Soccer Federation - ITSF) 2002-ben jött létre. Alapító tagok: Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Kína és Olaszország. Magyarország 2004-ben csatlakozott a szervezethez. Az ITSF-nek jelenleg több mint ötven tagországa van. Ausztráliától az Egyesült Államokig, Dél-Afrikától Norvégiáig mindenhol játsszák a csocsót, még Kamerunban és Pakisztánban is akadnak versenyzők. A legutóbbi világbajnokságon 32 ország 450 sportolója vett részt.
Játékvezetői döntések és a videobíró kérdése
A dél-afrikai focivébéhez hasonlóan a Nantes-ban megrendezett csocsó-világbajnokságon is nagy vihart kavartak bizonyos játékvezetői döntések. A csocsóban is elkelne a videobíró. A Németország-Franciaország elődöntőben például a német játékos egy erős lövése után a bíró gólt ítélt, és bár hivatalosan itt sem használnak videobírót, a csarnokban visszajátszották az Eurosport közvetítését, amelyből jól látszott, hogy a labda az asztal jobb kapufáról a bal kapufára, onnan pedig kifelé pattant. A hazai közönség persze hangot adott nemtetszésének, de a világ legjobb játékvezetőjének tartott Tom Yore nem vonta vissza a találatot, pedig erre a szabályok szerint van lehetősége.
"Ő egy kétcsillagos nemzetközi játékvezető, rajta kívül még ketten tartoznak ebbe a kategóriába. Ez a hármas alkotja a szabályokat is" - mondja a nemzetközi szövetség főbírójáról Detre Dávid, Magyarország legjobb játékosa és egyetlen csocsó-játékvezetője, aki maga is Yore-nál vizsgázott 2009-ben. A játékvezetők hierarchiájában az első lépcsőfok az asszisztens, aki a bíró munkáját segíti, és kezeli a számlálót. Ezután jön a regionális bíró, majd a nemzetközi játékvezető, az utolsó két fokozat pedig az egy- és kétcsillagos bíró. Detre egycsillagos játékvezető, belőlük tizenkettő van a világon, az előléptetését a világ legjobb játékosa, Frédéric Collignon szorgalmazta Yore-nál. A belga klasszis ugyanis a prágai versenyen nagyon meg volt elégedve a magyarral. A vébéken az egycsillagos bírók tartanak továbbképzéseket, ezekre bárki jelentkezhet, egyetlen feltétel az angol nyelvtudás.
Magyar sikerek és a sportág népszerűsége
"Én is egy kocsmában kezdtem el csocsózni, rögtön az elején jól ment a játék, úgy játszottam, mint a legtöbb olyan játékos, aki már hónapok óta csinálja" - meséli a 23 éves Detre, aki korábban mindkét csuklóját eltörte, mégis úgy hozta a sors, hogy az asztalifocinál kötött ki, amely pont ezt a testrészt veszi igénybe. "Jó volt a technikám, nem vesztettem el a labdákat, és lőttem pár gólt. Volt egy kiskocsmai verseny, amelyen elindultunk a bátyámmal, és megnyertük. A győzelemért kaptunk egy üveg whiskyt és tízezer forintot. Hallottam, hogy a csocsónak világszövetsége van, idehaza pedig országos versenyeket rendeznek. Elindultam az egyiken. Csúfos kudarc volt, egyetlen meccset sem nyertem. A versenyzők között viszont volt egy ismerősöm, aki elhívott egy klubba, ahol már komoly edzések voltak, elméleti és technikai dolgokat is tanultunk. Van egy amerikai cég, amely DVD-ket ad ki a nagy tornákról, ezeken egy csocsó-szakkommentátor elemzi a szituációkat. Sikerült párat beszerezni, és ez sokat lendített a játékomon. Azóta bejártam fél Európát, és anyagilag is hozott a konyhára, ha jól végeztem egy pénzdíjas versenyen."
A családban kezdetben nem nézték jó szemmel, hogy a fiuk kocsmába jár iskola után gyakorolni, az aggodalom azonban ujjongásba csapott át, amikor Dávidból világbajnok lett. Az első vb-aranyat négy másik követte, háromszor volt dobogós, és további kilenc nemzetközi versenyt nyert meg. Otthon viszont sosem gyakorolt, mert nincs asztala, bár úgy tartja, a leghasznosabb egyedül edzeni, de egyben a világ legunalmasabb elfoglaltsága is.
A csocsósok átlagéletkora huszonöt-harminc év között van. A világranglista első tizenhat helyezettje huszonöt év körüli, kivéve az első helyen álló Collignon-t, aki harmincöt éves. Detre Dávid nemcsak játékos és játékvezető, hanem fél éve ő a magyar válogatott szövetségi kapitánya is. "A nemzeti csapat hatvan százalékát a legjobb játékosok alkotják, a keret többi részét pedig azok, akik anyagilag megengedhetik maguknak a külföldre utazást."
Egyre több nő is próbálkozik a csocsóval, ám az élvonalat tekintve egyelőre nemigen tudnak a férfiak fölé kerekedni. "Nem kell bivalyerő a csocsóhoz, ennek ellenére a nők mégis gyengébben szerepelnek a nyílt páros versenyben a férfiak között. Lehet keresni a hibát a labdakezelésben, de a lelki tényező is közrejátszhat. Talán nem elég agresszívak. Nem elég kivédekezni egy támadást, utána nem megkönnyebbülni kell, hanem egyből támadásba lendülni, felpasszolni, belőni." A magyar női játékosok viszont a saját nemük képviselőivel szemben egyre jobban teljesítenek. 2010-ben Prágában Albók Éva és a junior világbajnok Takács Noémi vb-címet nyert párosban Magyarországnak, de vegyes párosban is van már vb-érmük a magyaroknak.
A játékasztalok világa: Márkák és stílusok
Az ITSF-nek öt hivatalos versenyasztala van, a Garlando, a Roberto Sport, a Bonzini, a Tornado és a Tecball, de ezeken kívül még nagyon sok minőségi márka van, a Rosengart, a Leonhart, a Sardi vagy a Fireball, utóbbiakon is rendeznek nemzetközi tornákat. Hat nagy világbajnokság van, az öt hivatalos asztalé, illetve az a vb, amelyen mindegyik jelen van (multitable), itt a játékosok eldönthetik, hogy melyiken szeretnének játszani. Az asztalok határozzák meg egy ország játékstílusát.
- A Garlando népszerű asztal a származási helyén kívül Magyarországon, Lengyelországban, Ausztriában és Svájcban. Egyenletes a bábuk súlyelosztása, a figurák akár fejjel lefelé is megállíthatók - az ára kétszázezer forint körül van. A magyar női és a férfi válogatott ezen az asztalon lett világbajnok Ausztriában 2009-ben.
- A Roberto Sport asztalon a férfiak 2010-ben döntősök voltak Prágában.
- A drágább asztalok közé tartozik a francia Bonzini és az amerikai Tornado. Az előbbin a franciák és a belgák szinte verhetetlenek, az utóbbin pedig az Egyesült Államok csapata az uralkodó nemzet. Az asztalok ára négy-ötszázezer forint. A Bonzini asztalon a súly a figurák lábában van.
- A Tornado sajátossága, hogy kedvező a gyors játékot játszóknak, a bábuk nagyobbak, így könnyebb kezelni a labdát.
- A német Tecball asztal érdekessége, hogy ha a labda a kapuban összeérő két fémlemez találkozását találja el, akkor biztosan kipattan, de nem ritka, hogy egy épphogy beeső labda is kijön. Ezen az asztalon jól lehet lőni a falat, ami főleg a németeknek fekszik, az ő stílusukra jellemző, hogy mandinerből, a bábu sarkával fellövik a falra a labdát, és az bepattan.
Idehaza főleg olasz asztalokon játszanak. A magyarországi csocsóéletnek Budapesten van a központja, de vidéken, Szegeden, Székesfehérváron, Szolnokon is rendeznek versenyeket, ám ezek az indulók létszámában a fővárosi tornák felét sem érik el. A közeljövőben lesz egy háromállomásos kvalifikációs verseny, várhatóan Székesfehérváron, amelyről a nyári, ausztriai, Garlando asztalon rendezendő vb-re lehet kijutni.
Az asztali foci szabályai és a versenyformátumok
Az asztalifoci-tornákat más tornák ihlették, ezért ne keressen semmilyen összetettséget vagy eredetiséget a torna formátumában. A torna formája lehet csoportos vagy kieséses rendszerű. A csoportoknál a résztvevőket kisorsolják és különböző méretű csoportokba osztják, ahol aztán egy-egy asztali játékot játszanak. Ez rengeteg szórakozást és rengeteg mérkőzést jelent, amelyeken nem csak játszani, hanem szurkolni is lehet. A csoportos "előjátékot" ezután általában egy kieséses szakasz követi. A játékosok rangsorolás vagy sorsolás alapján kerülnek be egy versenypókba, és minden a játékról szól - aki kiesik, az szurkolhat tovább a többi résztvevőnek. Egy normál méretű asztali fociban mindkét oldalon két pár védő és két pár támadó található. Plusz természetesen egy-egy kapus. Nyolc ember is könnyedén játszhat egy asztalnál, és higgye el, minél nagyobb a csoport, annál érdekesebb és mindenekelőtt szórakoztatóbb a játék.
A legfontosabb versenyszabályok
Detre szerint apró finomítások lehetnek a szabályokban, de jelentős változás már nem valószínű a 2006-os szabályzathoz képest.
- Egy találkozó 3 nyert szettig, és minden szett 5 lőtt gólig tart. A mindent eldöntő játszma is 5 találatig megy, de azt kétgólos különbséggel kell megnyerni, azonban maximum 8 gól szerezhető.
- A kezdést a középpályás sor középső bábujával, nyugvó pozícióból kell elindítani.
- "Halott labdának" számít, ha a játékszer mozdulatlan és egyik bábuval sem érhető el sikeresen. Ebben az esetben, ha a két középpályás sor között van, az a csapat indíthatja el újra a játékot, akinél eredetileg volt a kezdés joga. Ha a labda a csatársor és a védőzóna között van, az a hátvédsor hozhatja játékba, amelyikhez közelebb van.
- Gólnak számít, ha a labda a kapuból visszapattan a játékfelületre, akkor is, ha utána esetleg elhagyja a pályát.
- A rudak pörgetése tilos, de egy 360°-os fordulás lövésnél engedélyezett. Ha egy játékos pörgetés útján öngólt vét, akkor ez a találat az ellenfél számára érvényes gólnak számít.
- Az asztal bárminemű mozgatása, tolása vagy megemelése tilos. Gyakori az olyan szabálytalanság, amikor a játékosok túl nagyot rántanak a rúdon, a bírók ezért fogják az asztal sarkát, hogy érzékeljék a lökések erősségét. Resetet akkor mond ki a bíró, ha a védekező csapat által az asztal mozgatása, rázása vagy elmozdítása hatással lehet a labdára.
- Labdabirtoklásnak minősül, amikor a labda a bábu elérhető távolságában van. A labda legfeljebb 10 másodpercig lehet az ötös soron és 15 másodpercig az összes többi soron. Amennyiben egy csapat túllépi ezt a korlátot, az ellenfél kezdhet középpályáról. Az időkorlát mindig a labdaérintéstől kezdődik, kivétellel a kezdésnél.
- Ha valaki technikai faultot kap, akkor a játékot meg kell szakítani. Az ellenfél ekkor a hármas rúdhoz helyezi a labdát, és megpróbálhat kapura lőni. Csak a lövést végző és a lövést védő játékos tartózkodhat az asztal mellett. A lövés után a játékot meg kell állítani, és ha az ellenfél gólt ért el, akkor a szabálysértést elkövető és gólt kapó csapat hozhatja újra játékba a labdát. Ha az ellenfél nem tudott gólt elérni, akkor a játék onnan folytatódik, ahol a labda a szabálysértés előtt volt, vagy ahonnan a szabálykönyv szerint folytatni kell. Kisebb faultoknak nevezzük azokat a szabálysértéseket, mely nem okoz nyilvánvaló előnyt az elkövetőnek. Ilyenek például a pörgetés vagy a támadóidő hiba. A kisebb faultoknak mindig csak labdavesztés a vétlen középpályájára a büntetése.
- A rudakat csak a kezekkel vagy az alkarokkal szabad mozgatni. Az asztalra nem szabad semmilyen tárgyat sem tenni.
- Akusztikus jelek (pl.: az asztal kopogtatása, egy rúd megrántása a lövés előtt stb.) zavarásnak és faultnak is minősülhetnek. Minden mozdulat és minden hang, amit nem az éppen labdát birtokló rúd végez vagy ad ki magából zavarásnak minősülhet. Ha góllövés közben beszél a csapat, akkor a gól érvénytelen és ez faulttal büntetendő.
- Pozíciócsere egy csapaton belül csak egy gól után, egy időkérés alatt és két szett között engedélyezett. Azonban minden megszakításnál csak egyszer cserélhet egy csapat pozíciót. Időt csak akkor lehet kérni, ha nincsen labda játékban.
- A "mehet"-ek elhangzása után legalább 2 különböző bábut érintenie kell a labdának és összesen 3-szor kell érintenie bábut mielőtt kapura szabadna lőni. A labdát lövés előtt nem szabad 5 másodpercnél tovább leszorítva vagy álló helyzetben tartani.
- Ha a labda megáll a két 2-es sor között, akkor az a játékos kapja meg, akinél régebben volt labda. Ha kimegy a labda, akkor az kapja meg, aki utoljára játékba hozta. A labdákat a védők szerválják. Ha mindkét labda játékban van és az egyik labda elhagyja a játékteret, akkor mindkettőt újra kell szerválni. Ebben az esetben két új labdát kell szerválni.
- Az ITSF-nek öltözködési szabályzata is van. A szövetség a sportos ruházatot követeli meg, nem tartja megengedhetőnek a mellény, a farmer, az utcai nadrág, a papucs és a szandál viselését.
- Minden válogatott 7 játékosból áll, melyből kettő hölgy. Mind a 7 játékosnak játszania kell. Egy sem játszhat két versenyszámban. A csapat az első meccs előtt felfedi felállását.
Profi tippek és technikák a sikeres játékhoz
A magyar válogatott szövetségi kapitánya szerint elsősorban hideg fej és gyors kéz kell ahhoz, hogy valakiből sikeres versenyző legyen, fontos tényező az ellenfél kiismerésének képessége, a mostani legjobbak pedig leginkább az ijesztgetések finomításával vannak elfoglalva. Aki kipróbálta már a csocsót, annak ismerős az a mozdulat, amikor egy ügyesebb játékos a labdát lekészíti a bábu lába mellé, esetleg még körbe is táncolja, majd egy húzás után bebombázza a kapus mellett. Ez a szint már komoly gyakorlást igényel, és bár az éjszakában számos helyen lehet villantani vele, az igazi profik között már más dimenzióban folyik a játék.
Alapvető tanácsok kezdőknek
- Rúd markolása: Kezdő játékosoknál gyakori hiba a rúd fogantyújának túl szoros markolása, ami a játék hevében még tovább fokozódhat. Hüvelykujjaddal lazán fogd körbe alulról a rúd markolatát, és ügyelj arra, hogy maradjon némi űr a tenyered, illetve az ujjaid és a fogantyú között.
- Testtartás: Ebben a játékban kimondottan hátrányodra válik, ha a lábadat az asztallal párhuzamosan elhelyezve egyenesen és merev testtartással állsz.
- Labdatartás a támadók között: Bizonyára számodra is az tűnik természetesnek, hogy a saját bábuidra összpontosítasz, amikor éppen passzolni vagy kapura lőni készülsz. Akkor vagy előnyben, ha a labdát a legelöl álló támadóid uralják, ám ha ezeket a bábukat szögegyenesen tartod, akkor simán le fognak pattanni róluk a passzok, így pedig könnyen az ellenfél birtokába kerülhet a labda.
- Passzolási variációk: Falhoz passz, fal melletti passz, falról visszapattanó passz, hátulról előrepassz - egy csomó opció van a labda átadására, amelyeket nemcsak kedvedre variálhatsz, de az ellenfeledet is könnyen megzavarhatod azzal, hogy a már megszokott labdaátadások helyett egy kevésbé kiszámítható mozdulatot vetsz be.
Fejlett védekezési stratégiák
A hatékony védekezés egyik kulcsa az, hogy a kapus és az előtte elhelyezkedő két hátvéd együtt mozognak, mintha egy egységet alkotnának: párhuzamos mozgatással használhatod őket a rések lezárására és a szögek levágására. Például ha az ellenfél középre céloz, akkor a kapust és a két hátvédet húzd be középre úgy, hogy a lehető legközelebb legyenek egymáshoz, így biztosan nem fér át közöttük a labda. Ha az ellenfél oldalról próbál kapura lőni, szélesítheted a kapu és a hátvédek közötti területet, hogy levágd a lövő szögét. Valahányszor az ellenfél lőni készül, csúsztasd a két hátvédet közvetlenül a lövés irányával egy síkba, de mindig kalkulálj azzal az eshetőséggel, hogy az ellenfél éppen egy csellel próbál megtéveszteni. Ne feledd, hogy a támadóid jelentik az első védelmi vonalat, így ha az ellenfél a védőzónájából próbál gólt szerezni, igyekezz a háromfős rúddal blokkolni a támadást, miközben a többi játékosodat is úgy mozgatod, hogy elzárják a labda útját.
Mentális felkészülés és a tanulás fontossága
"Egyformán fontos a hideg fej és a gyors kéz. A kapusok általában összevissza mozognak. A lényeg, hogy kimozdítsd onnan, ahová lőni akarsz. A jó kapus viszont megtéveszti az ellenfelet, és felkínálja a kapu azon részét, ahová várja a lövést. A világ legjobbjai ellen nem szabad a labdát figyelni, csakis arra kell koncentrálni, hogy a figuráid levédjék a kulcsfontosságú pontokat." Detre szerint egy játékos kiismeréséhez egy szett kevés, de kettő már elég lehet. "Sok olyan meccset játszottam már, amikor 2:0 volt a szettarány az ellenfelem javára, de sikerült rájönnöm a játékára: hogyan szeret lőni és honnan, passzból csak kétfélét tud, satöbbi. Ezekre figyelve sikerült fordítanom. Az átlag egyébként a hozzá közelebb eső sarkot szereti lőni."
Az megvan, hogy meditálás közben miért ismételgetnek az indiai guruk egy-egy mantrát? A koncentráció kialakítása, fenntartása és elmélyítése érdekében. Ezt a módszert nemcsak a meditálásnál, de bármilyen tevékenység, így egy-egy mérkőzés előtt és alatt is be lehet vetni. A lényeg, hogy az önszuggesztiós mantrád egyszerű és lényegre törő legyen, és persze ahhoz kapcsolódjon, amit éppen csinálsz. Ismételgesd például ezt a rövidke mondatot: Légy résen!
A külföldi tornákon sok olyan trükköt lehet ellesni, amelyet be lehet építeni a játékba, és mivel itthon ezeket a húzásokat nem ismerik, így nem is tudják kivédekezni. Erre szolgálnak a klubedzések és a szakkommentátoros DVD-k is.
Kiegészítők a játékhoz
Egyéb kiegészítők még, amelyek már kifejezetten a játékot segítik: a markolatra tekert teniszgrip, illetve a golfkesztyű, de mindkettőnek van már kifejezetten csocsós változata is, amelyet a világ három legjobb játékosa által alapított cég készít. Főleg az egyéni játékban használatosak, mert nélkülük a kapkodás közben könnyen lecsúszhat a kéz a markolatról.
