Az Atalanta és a szurkolói kultúra Olaszországban
Az olasz labdarúgás, különösen a Serie A, tele van szenvedéllyel, meglepetésekkel és hűséges szurkolói táborokkal. Ebben a cikkben az Atalanta bergamói csapatának kiemelkedő teljesítményét, valamint az olasz klubok szurkolói bázisának jellegzetességeit vizsgáljuk meg, különös tekintettel az olyan csapatokra, mint a Juventus, az Inter és a Napoli.
Az Atalanta: a "szürke gyülekezet" felemelkedése
Az Atalanta az a típusú csapat, amely más edzővel szinte biztos, hogy a kiesés ellen harcolna, vagy ha azt azért nem is, de jócskán a tabella hátulján helyezkedne el. Szerencsére Gian Piero Gasperini az edzőjük, aki korábban már a Genoánál is elért kisebb csodákat (2009-ben 5. hely, 2015-ben 6. hely), így (ki, ha ő nem?) volt arra képes, hogy egészen a bronzéremig vezényelje játékosait az előző szezonban.
A keret minősége egyenletes, ráadásul szinte mindenkit sikerült megtartani, és az új igazolások is lyukak betömködésére szolgálnak. Az állandóság és a következetes munka a kortárs olasz fociban nem feltétlenül divat, de Bergamóban erre a két dologra esküsznek. Az, hogy Gasperini mesterék nem kezdtek túlzottan nagy keretmélyítő projektbe, még nem feltétlenül szakmai hiba: talán az öltözői egyensúly megőrzése, a sorsközösség megtartása volt e tekintetben az elsődleges szempont.
Különben is, BL-terhelés ide vagy oda, az Atalanta keretét csupa olyan játékos alkotja, akik talán már jó néhány éve beletörődtek abba, hogy sosem fognak a legmagasabb szint közelébe kerülni. Most mégis sikerült, elérték, ez pedig inkább ösztönző és hajtóerő lesz a bajnokságban is. Nem várunk mélyrepülést, sőt!
A Serie A nagyjai: Juventus, Inter, Napoli
A szombaton a kora esti órákban a Parma-Juventus találkozóval az olasz Serie A 2019/2020-as idénye is megkezdődik. A csapatok többsége pezsgő mercatót tudhat maga mögött, noha úgy tűnik, néhány klubnál még az utolsó pillanatokban is emelkedhet pár játékossal az érkezők és távozók száma. Beharangozó-cikkünkben tényeket, mechanizmusokat, esélyeket, meglepetéseket, potenciális felfedezetteket veszünk nagyító alá. Bár a sort a Juventus-szal, az Interrel és a Napoli-val kezdjük, a cikk a továbbiakban nem kíván sem erőrangsort, sem tipplistát felállítani. Az olasz pontvadászat lehet a legkiszámíthatatlanabb idén.
Juventus: Sarri korszaka
Értelmetlen bírálni Sarri kinevezését a Juventusnál, mert az elérhető edzői állományból ki, ha ő nem? A mester ezúttal nem egy olyan keretet kapott, mint korábban az Empoli-nál, a Napoli-nál és a Chelsea-nél, itt ugyanis nem keretépítést kell végrehajtania, egy kész és elég sokrétegű, többdimenziós repertoárnak kell inkább fazont szabnia. Sarri stílusát nehéz elképzelni Jorginho nélkül, de aggodalomra semmi ok, van helyette Pjanic, aki szintúgy képes arra, hogy saját csapatának részeit összekösse, illetve az ellenfél vonalait átjátssza. Gyújtóponttal tehát nem lesz gond.
Kérdés, Sarri focijában hogyan tudnak majd érvényesülni azok a középpályások, akik egyébként komoly minőséget képviselnek, de statikusabbak: Bentancur, Emre Can, hiszen a füstölgő tréner stílusához jobban illenek a folyamatosan pozíciót változtató középpályások. A nyár egyik meghökkentő meglepetése volt, hogy a Juventus belement egy Cancelo-Danilo cserébe a City-vel, ez azonban mégsem következetlen döntés. Igaz, Cancelo parádésan támogatja az offenzívákat, Danilo sokkal defenzívebb stílusú és egy az egyben is hasznosabb játékos, így Sarri felfogásában 4-2-3-1 és 4-3-3 esetén is ő az ideális választás jobboldalra: Alex Sandro a középpályára fellépve megtámogathatja a támadásépítéseket, míg a másik brazil bebiztosíthat a két belső védő mellé harmadikként. A Juventus kerete hazai és nemzetközi porondon is elég testes. Kérdés inkább az lesz, hogy Sarri - aki nem igazán szeret rotálni - a támadóharmadban mennyire lesz kísérletező szellemű.
Inter: A Scudetto remények
Mesterhármas. Úgy tűnik, ez egy olyan nyár, amikor a rivális csapatok még posztokon is megpróbálnak egymásra licitálni. A Napoli belső védő kettőse páncélozott tank, de akkor mit mondjunk fő riválisuk, az Inter középhátvédjeiről? Hamisítatlan mesterhármas: Skriniar, Godín, de Vrij, mindhárman remekül passzolnak, nagyszerűen olvassák a játékot, nagyjából a meccsszámaik felét kapott gól nélkül képesek lehozni, a föld és a levegő egyaránt felségterületük. Lukaku is érkezett gólkirály-jelöltnek, valamint az a Valentino Lazaro, aki akár a szezon egyik extrafelfedezettje is lehet: az osztrák játékos a teljes jobboldalt képes a vállára venni, igazi vonaltól vonalig dolgozó szélső, így Conte elképzeléseiben nélkülözhetetlen elem lehet.
Csakúgy, mint Brozovic és Barella, a csapat két tüdeje. Az eddig említettek mind olyan játékostípusok, akik könnyen találkoznak Conte személyiségével, így az Intertől joggal várhatjuk, hogy az utolsó fordulókig harcban lesznek a bajnoki címért, de kezdetnek inkább egy olasz kupagyőzelmet tudnánk vizionálni számukra és ezüstöt a bajnokságban: nagyobb téthez egy ilyen Juventus mögött elkélne még 1-2 kreatívabb játékost is igazolniuk.
🔴 LAZIO INTER in Diretta! Live reaction Serie A [NO Streaming]
Napoli: Túl szép, hogy igaz legyen?
Túl szép, mégis elkövették a nyár legnagyobb hibáját. Minden a Napoli mellett szól, épp ezért őket várjuk a liga negatív meglepetéscsapatának, hiszen a következetes posztra történő igazolások és nagy elvárások mellett eltörpülne egy újabb ezüst vagy bronz, de az is, ha a BL-ben sem sikerülne pozitív meglepetéscsapattá avanzsálniuk. Furcsa módon több nagycsapat gyengélkedése miatt utóbbira nagyobb esélyt látunk. Noha a felnőtt keretet jelenleg 26 játékos alkotja, ami az egyenletes minőséget illeti, az alapján közel sem mondhatjuk mélynek Ancelotti-ékat.
Erre egyszerű példa: adott Manolas és Koulibaly félelmetes kettőse, amin jó esetben élő ember nem megy át, de ha egyikük vagy mindkettőjük hiányozna, a váltás Maksimovic és Chiriches, akik nincsenek is nagyon játékban, hullámzóak is, sőt, kvalitásokban nem is egy, akár kettő vonallal is Manolas és Koulibaly alatt vannak, és ez még a Serie A-n belül is fokozottan igaz.
Mi több, szűrőposzton csak egy játékosuk van, Allan, aki jóllehet átlagon felüli: technikás, passzbiztos, kiemelkedő a szerelésekben, de hogy lehetne tehermentesíteni, vagy mi történik majd, ha hiányozni fog eltiltás, esetleg sérülés miatt? (Diawara-t beáldozták Manolas-ért, de pótlás nem jött.) Nélküle könnyen széteshet a csapategyensúly és a hiánya azt vonná maga után, hogy Fabián Ruiz energiáit kéne lekötni azzal, hogy összeköttetésben legyen a védősor és a középpálya. Nemhogy trónfosztást, ezüstöt sem várunk tőlük. A Callejón-Mertens duó is öregszik, ami a gólok és gólpasszok számában nem biztos, hogy jelentősen mutatkozni fog, de a csapatjáték lendületében, gördülékenységében már talán igen, és ez a rangadókon kevés lehet.
További olasz csapatok és esélyeik
AC Milan: Megújulás vagy stagnálás?
Majd jövőre! Idén sem… Olaszország Arsenal-ja. Ki marad? Ki megy? Ki jön? Ki válhat be? Tavaly nem vált be, vajon idén beválhat? A Milan kapcsán végtelenségig lehetne sorolni az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, amelyek már lassan a klubhoz való kötődések magvát is meghatározzák szurkolói berkekben. Rejtély a formáció, talány a stílus, nehezen körvonalazhatóak a célok, tapintható az általános tanácstalanság. A keret nem esett át nagyobb változásokon, talán a legnagyobb pozitívum, hogy Romagnoli maradt és érkezett Bennacer, aki azonnal nélkülözhetetlenné válhat, a többi mozgolódás amolyan vagy bejön, vagy nem ízű történetnek tűnik.
Adott viszont egy új tréner, Marco Giampaolo, aki nemzetközi terhelés híján koncentráltabb építkezést hajthat végre a csapattal. Borítékolható, hogy a fiatalabb játékosok tűzben tartása nem fog neki gondot okozni, hiszen ezt már a Sampdoriánál is bizonyította, az igazolások tükrében már csak ezért is kiváló választásnak tűnik. Szerkezeti problémái viszont már bőven lehetnek. Végignézve a Milan keretét, közel sem egyértelmű, hogy az adott játékostípusokat miként lehetne egy meghatározott alakzatban pályára küldeni úgy, hogy azzal az erényeik is fontos szerephez jussanak, valamint csapatszinten szert tegyenek a kiegyensúlyozottságra.
Fiorentina: A reneszánsz ambíciók Firenzéből
Firenze már nem csak a reneszánsz bölcsője, az ambícióké is. Rocco Commisso milliárdos lett a Fiorentina új tulajdonosa a nyár elejétől, és a tavalyi igencsak várakozáson aluli 16. helyezésnél mérget vehetünk rá, hogy jobb eredményt érnek el a Violák. A változások után már azonnal BL-tervekről lehet hallani, de talán jobban tennék, ha kisebb lépésekre koncentrálva építkeznének, máskülönben egy esetleges beragadás után/során könnyen frusztrálttá válhat a csapatlégkör és türelmetlenné a szurkolói zóna.
Ribéry és Chiesa szavatolja, hogy a széljáték lehet Montelláék legnagyobb fegyvere, középen Kevin-Prince Boateng visszalépései és elmozgásai nyithatnak majd nekik nagyobb teret, vagy épp - ha sikerül jó formába hozni - kiegészülhetnek az ifjabb Simeone-val. Mégis Milan Badelj és Erick Pulgar kettősét tartjuk a legjobb igazolásnak. Utóbbi 82.1%-ban nyeri meg fejpárbajait és mélységi szervezőként sem érdektelen, meccsenként 2.2 kulcspasszt oszt ki, Badelj-nek pedig adott a lehetőség, hogy Firenze újabb reneszánsza egyben a sajátja is legyen.
AS Roma: Kiszámíthatatlan erő
A kiszámíthatatlanok közül is a legkiszámíthatatlanabb, avagy Olaszország Chelsea-je. Akárcsak a londoni kékek esetén a Premier League-ben, az AS Roma-nál sem lehet tudni, hatalmas mélyrepülés előtt állnak, vagy ők lesznek az egyik kellemes csalódás. Ez az ellentmondásos szurkolói érzet egyébként lélektanilag nem is hathat rosszul a csapatra, valamint esetleges negatív szereplés esetén Fonseca megítélésére sem. Hogy is van ez a tehermentesítés? A csapattól távozott De Rossi, egy klublegenda, illetve a világ egyik legjobb belsővédője, Manolas. Talán jelzésértékű lehet, hogy utóbbit a bajnokságon belül egy riválisnak értékesítették, ez minket arra enged következtetni, hogy a Roma vezetősége valójában nem is tartja tabella riválisnak a Napoli csapatát, azaz nem feltétlenül cél számukra az első négybe kerülni.
Az aggodalmak ellenére mégis elmondható, hogy a Roma nagyszerűen igazolt eddig: érkezett Pau López a Betis-től, aki nem csak kiválóan véd, labdakezelése is figyelemre méltó, így nyugodtan lehet alapozni rá egészen mélyről kezdődő támadásépítéseket, amikkel az ellenfelet ki lehet csalogatni komfortzónájából. De jött még Nápolyból Diawara és Torinóból Spinazzola, akiknek a hiányát - ha sikerül felépítenie őket az új trénernek - még volt csapataik is bánhatják majd bizonyos helyzetekben a szezon során. A Farkasok abban is bízhatnak, hogy Justin Kluivert esetleg végre berobban (bár lehet, hogy idén kiderül majd, mégsem fekszik neki a Serie A), és Manolas pótlására sikerült megszerezniük az Atalanta előző szezonbéli kiválóságát, Gianluca Mancini-t, viszont még legalább plusz egy minőségi középhátvédet elbírna ez a keret, meg akár egy mozgékonyabb, labdaügyesebb középcsatárt is, hogy a kapu előtt legyen több variációs lehetőség. Noha Ünder-t, Zaniolót, vagy Pastorét is ki lehetne próbálni hamis kilencesként. Nagy kérdés lesz, Fonseca mit tud majd kezdeni Dzeko-val, a Shakhtar-nál töltött ideje alatt nem igazán tudtak fizikálisabb, statikusabb középcsatárok érvényesülni.
Bologna: A kellemes meglepetés
Onthatják a pozitív meglepetéseket egyénileg és csapatszinten is. Egyébként is joggal várhattuk volna a Bolognát az idei év egyik kellemes csalódásának, de Mihajlovic egészségügyi problémái után (innen is jobbulást és kitartást a Sporttársnak!) már teljes joggal. A Bologna nem fog meginogni, inkább erőt merít, és különben sem az a csapat, amelyiknek pusztán az edzője lenne a legnagyobb erénye. A Rossoblu gazdaságilag stabil és keretépítésben is következetes modellt követ. Lasse Schone 33 évesen is a liga egyik kuriózumává nőheti ki magát?
Az Európai Unió szerepe a tengeri biztonságban és a CSDP műveletek
Bár a cikk az olasz labdarúgásról szól, érdemes megemlíteni az Atalanta nevével egybeeső, az Európai Unió által indított tengeri műveletet, az EUNAVFOR-Atalantát. Ez a művelet rávilágít az EU globális biztonsági szerepvállalására, és arra, hogy a biztonság nem csak a szárazföldön, hanem a tengeren is kulcsfontosságú.
Az Európai Uniónak (EU) 70 000 kilométeres tengerpartja van, és külső kereskedelmének 90%-a tengeri úton zajlik, ezért létfontosságú tengeri érdekei vannak: a globális tengeri áramlások biztonsága, a tengeri szállítás biztonsága, a halászati és energiaforrások stb. A világ tengeri útvonalainak és kommunikációs vonalainak védelme az EU biztonságának alapvető dimenziója. Bár nincs konkrét EU tengeri stratégia, a tengeri dimenzió az EU szakpolitikai területein és az EU ügynökségeken keresztül fejlődött, pl. halászat, tengeri szennyezés, tengeri szállítás, tengeri felügyelet és energiabiztonság, valamint tengeri hatalmi projekció a KKBP (Közös Biztonság- és Védelempolitika) révén.
Az EU Integrált Tengeri Politikája (2007) a különböző megközelítések egyesítését célozta, de alapjául szolgáló gazdasági logikája kevés teret hagyott a biztonsági kérdéseknek. Annak ellenére, hogy a KKBP keretében számos kezdeményezés történt, még mindig sürgetik a tengeri dimenzió beépítését a KKBP stratégiájába. Az afrikai kalózkodás fellendülése 2008-ban az EU első KKBP tengeri műveletének, az EUNAVFOR-Atalantának az elindításához vezetett, azzal a céllal, hogy leküzdje a kalózkodást Szomália partjainál, és védje az ENSZ élelmiszersegély-szállítmányait az országba. Két további KKBP misszió (EUCAP Nestor - a regionális tengeri kapacitások fejlesztése - és az EU Képzési Misszió (EUTM) Szomália - a szomáliai biztonsági erők képzése) egy szélesebb EU-megközelítés részét képezik, amely az EU stratégiai keretén alapul a Szomáliai-félsziget számára (2011).
Ebben az összefüggésben akadémikusok egy EU Tengeri Biztonsági Stratégiát (EUMSS) szorgalmaztak. Ennek holisztikus megközelítést kell alkalmaznia, integrálva a polgári és katonai aspektusokat, és meg kell határoznia az EU tengeri stratégiai célkitűzéseit és azok megvalósításának eszközeit, elkerülve a képességek megkettőzését EU-szinten. Az EP több állásfoglalást fogadott el a tengeri biztonsággal kapcsolatban. A KKBP tengeri dimenziójáról szóló legújabb jelentés (előadó: Ana Gomes, S&D, Portugália) hangsúlyozza a globális tengeri áramlások fontosságát, és egy olyan EUMSS-t szorgalmaz, amely ötvözi a tengeri biztonság és a tengeri védelem megközelítéseit, és figyelembe veszi az "emberi biztonság, az állami kormányzás és az emberi fejlődés közötti kapcsolatot". Azt is hangsúlyozza, hogy javítani kell az információ- és hírszerzési cserét a tengeri kockázatokról és fenyegetésekről az EU tagállamai között, és javasolja az EU parti őrség létrehozását.
tags: #atalanta #tank #szurkolo
