Az Atlético Madrid becenevei: A „Matracosoktól” a klublegendákig
Ha a spanyol klubfutball klasszisát a nemzetközi porondon elért fantasztikus eredmények bizonyítják, vajon mi mutatja a csapatok mögött álló szurkolók végtelen szeretetét és ragaszkodását? Hát a becenevek, amiket a kedvenceiknek adnak. Az Atlético Madrid, Spanyolország egyik híres, sokszoros bajnok klubja, számos találó és történelmi becenévvel rendelkezik, amelyek mind a csapat gazdag múltjára és különleges karakterére utalnak.
Az Atlético Madrid: A „Matracosok” és történetük
A matracosok együttese, ha valaki nem tudná, az nem más, mint az Atlético Madrid nevű híres, sokszoros bajnok spanyol klub. Színük piros-fehér csíkos felső és kék alsó. Spanyolországban úgy tartják, az elmúlt két évtizedben a poklot és mennyet egyaránt megjárt a matracosoké az egyik legkitartóbb szurkolótábor.
A „Colchoneros” becenév eredete
De miért is „matracosok”? A colchoneros becenévnek egy történelmi hálószobatitok az oka, mégpedig a spanyol polgárháború utáni időszakban tömegtermékké vált piros-fehér csíkos ágybetét. Kezdetben talán gúnyosan hasonlították a játékosokat matrachoz (spanyolul colchón), de mostanra ez már szinte a klub nevének szinonimájává vált. Ami pedig a színeket illeti, a rojiblancos kifejezés spanyolul egyszerűen annyit tesz, „piros-fehérek”. A szurkolók gyakran kiáltják: „Atleti, atleti!”
Az „Indiánok” - Dél-Amerika és a Manzanares partja
Van azonban a klubnak egy másik beceneve, amely a magyar szurkolók számára kevésbé ismert: az „indiánok”. Az indios elnevezéssel kapcsolatban két elméletet szoktak emlegetni.
Első elmélet: Dél-amerikai játékosok
Az egyik szerint a klub nagy sikereket hozó időszakában, az 1960-70-es években nagy számban leigazolt dél-amerikai játékosok miatt kezdték el ezen a néven emlegetni a csapatot - politikailag kevésbé korrekten. A megnevezés a ’80-as években újabb löketet kaphatott, amikor Hugo Sánchez lett az Atlético nagy „indiója”. Hugót a gólkirályi cím megszerzése után leigazolta a Real Madrid, ám a szurkolók addigra már rákaptak a becenévre. Hogy mennyire? Elég egy pillantást vetni az Atlético kabalaállatára.
Második elmélet: A Manzanares folyó és a riválisok
A másik magyarázat jóval költőibb: az Atlético úgy székel a Manzanares partján, mint egy indián törzs a folyó mentén, játékosai csíkos öltözetet hordanak, és az ő legnagyobb ellenségeik is a fehérek.
„El Pupas Fútbol Club” - A peches csapat beceneve
Van azonban az Atléticónak egy olyan beceneve is, ami egyenesen a stadion névadójától, Vicente Calderóntól származik. Az 1974-es BEK-döntőben a Bayern München az utolsó pillanatban egyenlített, a megismételt meccsen pedig négyet rámolt be a testben-lélekben megtört matracosoknak. A siker kapujában rendre elbukó csapatra mondta ekkor csalódottan Calderón klubelnök egy „pillangós” képpel: „Somos el Pupas Fútbol Club” („Mi vagyunk a Báb FC”) - az a csapat, amely sosem tudja kinőni magát. A rajongókat 2014-ben valószínűleg kísértette ez az epizód, az idén viszont itt az újabb lehetőség, hogy túllépjenek rajta.
FC Bayern Atletico Madrid 1974 Katsche Schwarzenbeck
A klub ikonjai és beceneveik
Az Atlético Madrid történetét számos emlékezetes játékos és edző alakította, akiknek egyedi karakterét gyakran saját becenevük is tükrözi. Két ilyen ikonikus figura Germán Burgos és Luis Aragonés.
Germán „El Mono” Burgos - A Majom és a Gorilla
A Mono azaz Monkey becenevet viselő Germán Burgos, aki az Atléti és Cholo Simeone élő lelkiismereteként minden meccsen mondja a tutit, de nemcsak a sódert löki, hanem ha kell, ölre megy az ellennel igazáért. A száraz adatokat nézve a Gorilla becenévre is hallató Burgi ott volt argentin kapusként az 1998-as és a 2002-es világbajnokságon, védte a hálót az 1995-ös és az 1999-es Copa Américán, és az 1995-ös konföderációs kupán is szerepelt, 1995 és 2002 között összesen harmincötször ölthette magára az argentin válogatott mezét.
Ami pedig a becenevét illeti, a 49 éves, és 190 centis segédedzőt mestere és mentora, Carlos Griguol korábbi argentin labdarúgó és edző nevezte el gorillának. „A haverjaim azzal szívták a vérem, hogy nagyfejű vagyok, és akkora a koponyám, hogy beleférne egy teljes NASA számítógép. Egyszer maga Carlos kiáltott fel, te akkora vagy, mint egy majom.” Burgos játékosként sem volt az a zsúrfiú forma, sőt. 1999-ben a Mallorca csapatának kapusaként kivívta magának minden idők leghosszabb eltiltását a spanyol foci történetében.
Sose felejtjük el, amikor 2003-ban már a matracosok hálóját őrizte, és az egyik legkomolyabb derbin, a Real Madrid ellen játszott mérkőzésen orral védte ki Louis Figo tizenegyesét. A bravúros hárítást követően a Majom a földre rogyott, majd néhány másodpercig eszméletlenül hevert a kapuban. Miután feltápászkodott, betamponálták vérző orrát, sietve visszatette hatalmas hajzuhatagára baseball sapkáját, és integetett, hogy mehet tovább a móka. Hozzá kell tenni, Figo is rendkívül sportszerűen viselkedett.
Burgi nem sokáig hihette azt, hogy az orral védés volt számára az év kihívása. Bár egyszerű megfázással ment kórházba, néhány héten belül orra alá dugták a diagnózist: veserák. Burgos erre úgy reagált, hogy csak hétfőtől lesz műthető állapotban, ugyanis vasárnap még meccset kell játszania. „Sok sorstársat láttam sírni, a mai napig számos ember nálam keres vigaszt. Sose feledem a jelenetet, amikor ott ültem egy rákos nővel a váróteremben, aki nagyon ki volt borulva. Annyit mondtam neki: menj oda a tükörhöz, és mondd azt, élni akarok, megcsinálom magamért, nem győz le semmi! A hölgy megtette ezt magáért, és azóta is köszöni, jól van.” Burgos a rákból teljesen felépült, ami nem kis dolog, de a labdarúgó pályafutása már nem alakult a legfényesebben. Miután 2003. március 1-jén megműtötték, a Gracias, Gracias, Gracias! feliratú pólóban köszönte meg a támogatást.
Az Atlético és a Majom 2004-ben fejezte be a közös munkát, de - mint tudjuk, csupán rövid időre! S miután levette fejéről az ikonikus piros baseball-sapkát, azonnal fel is csatolta gitárját, hiszen Burgi számára a rock és saját zenekara legalább olyan fontos volt, mint a labdarúgás. Bandája, kedvenc együttese, a Stones által ihletett the GARB - szerényen a Germán Adrián Ramón Burgos monogramjából összeállítva - zúzós metált játszik, amelyben a Majom az énekes-frontember. Miután unalmában még egy rockfesztivált is gründolt, a felesége volt az, aki ráparancsolt, hogy végre bújjon ki az erősítők erődítményéből, és a rockzenei remetelélet helyett térjen vissza a pályára.
Az örökmozgó lázadó pedig belevetette magát a munkába, s miután megszerezte edzői képesítését, a Choloval ismét összefújta őket a szél. Mindketten tettek egy rövid kitérőt az argentin Estudiantesnél, majd közösen tértek vissza Európába, ahol a Cataniaval majd a Carabanchelnél dolgoztak együtt Simeoneval. Bár Burgos rendkívül ritkán ad interjút, egyszer kibökte, mi a dolga. „Én mondom meg Simeonenak a frankót.” Valóban így van: a rosszarcú öltönyös, és a még rosszabb arcú szakállas szemvillanásból is értik egymást. Evidens volt tehát, hogy amikor Diego Simeonet 2011 decemberében az Atletico vezetőedzőjének nevezték ki, a Cholo ajándéka volt a kb. 50 kiló extrát magára kapó Burgos is. El Cholo és El Mono: nyerő páros, két csupaszív és csupaideg ember, egyikük sem higgadtságáról ismert, sőt. Azonban Burgos még főnökét is felülmúlja.
Már szállóigévé nemesedett mondata és az a jelenete, amikor az egyik Real-Atlético derbi alkalmával felugrott a kispadról, majd odarohant José Mourinhohoz, és annyit mondott: „Most nem Titoval állsz szemben, én letépem a fejedet!” Ám Burgos nem csupán a hegyomlásszerű testével parancsol tekintélyt, hanem fürge észjárásával és remek alkalmazkodóképességével is kivívta már az elismerést: ő volt például a legelső, aki legelőször húzta meg azt, hogy Google okosszemüveggel nézte végig az összecsapásokat. A 2014-es Getafe elleni mérkőzésen a kis kütyü segítségével a meccs alatt elemezte a helyzeteket és lehetőségeket. Ami pedig a Simeone és Burgos párost illeti, a Majom szerint több, mint ideális a kapcsolatuk. „Mi mindent meg tudunk egymással beszélni. Nincs vita, nincs harag, egyszerűen elmondom neki a véleményem: ő jó, ő jól játszik, ő meg mehet a levesbe. Diego pedig hallgat rám, bízik bennem.”
FC Bayern Atletico Madrid 1974 Katsche Schwarzenbeck
Luis Aragonés „El Sabio de Hortaleza” - Hortaleza Bölcse
Luis Aragonés Suárez (1938. július 28. - 2014. február 1.) az Atlético de Madrid történetének egyik legkarakteresebb és legnagyobb hatású alakja volt, talán az egyedüli klasszikus 20. századi legendája a csapatnak. Játékosként kiváló támadó középpályás és csatár volt, edzőként pedig új irányt szabott a spanyol válogatottnak, megalapozva a 2008 és 2012 közötti aranykort. Munkásságát intelligencia, bátor innováció, valamint rendkívüli karizma és pszichológiai érzék jellemezte.
Az Atléticónál 1964 és 1974 között szerepelt, ahol 265 bajnoki mérkőzésen 123 gólt szerzett, és összességében 172 találattal zárta a klubnál lejátszott összes mérkőzését, ezzel az egyik leggólerősebb játékosa lett a klub történetében. Részese volt három La Liga elsőségnek (1965-’66, 1969-’70, 1972-’73), kettő Copa del Generalísimo kupa győzelemnek (1964-’65, 1971-’72) és egy Interkontinentális Kupa győzelemnek 1974-ben. Aragonés beceneve, El Sabio de Hortaleza (Hortaleza bölcse) egyszerre tükrözte intellektuális megközelítését a futballhoz és közvetlen kapcsolatát szülőhelyével, Hortalezával, Madrid egyik kerületével.
Az Atlético Madridnál eltöltött évtized nemcsak a klub játékosaként, hanem vezetőjeként is halhatatlanná tette őt. 1974-ben, rögtön játékoskarrierje lezárása után, a klub vezetősége megbízta őt az edzői feladatokkal. Aragonés összesen 612 mérkőzésen irányította az Atléticót, ez klubrekord! Hat különböző ciklusban (1974-1980, 1982-1987, 1991-1993, 1993-1994, 2001-2003) tért vissza a Vicente Calderón Stadion kispadjára, amit sosem tekintett csupán munkahelynek, hanem második otthonának. Aragonés Atléticoja mindig karakteres csapat volt: fegyelmezett, szenvedélyes, ugyanakkor taktikailag jól szervezett. Bár nem mindig volt sikerekben gazdag a periódus, személye megkérdőjelezhetetlenül összefonódott a klub identitásával. Aragonés a „mentális blokk” megtörésében kulcsszerepet játszott, hangoztatva: „Ganar, ganar y volver a ganar” - nyerni, nyerni, és újra nyerni. Luis Aragonés neve mára összeforrt a spanyol futball reneszánszával. Az Atlético Madrid számára több volt, mint egy játékos vagy edző: ő volt a klub lelkének, harciasságának és identitásának megtestesítője.
Összefoglaló táblázat: Az Atlético Madrid becenevei és eredetük
| Becenév | Jelentés/Eredet |
|---|---|
| Matracosok (Colchoneros) | A piros-fehér csíkos ágybetétre utal, amely a spanyol polgárháború utáni időszakban tömegtermékké vált. |
| Indiánok (Indios) | Vagy a klubban az 1960-as, 70-es években játszó nagyszámú dél-amerikai játékos miatt, vagy a Manzanares folyóparti elhelyezkedésük és a rivális „fehérek” elleni harc miatt. |
| El Pupas (A Báb FC) | Vicente Calderón klubelnök nevezte így a csapatot az 1974-es BEK-döntő után, utalva a rendre elszalasztott sikerekre. |
| El Mono / Gorilla | Germán Burgos, az Atlético másodedzőjének beceneve, amelyet edzője, Carlos Griguol adott neki. |
| El Sabio de Hortaleza | Luis Aragonés, az Atlético legendás játékosának és edzőjének beceneve, amely Hortaleza szülőhelyére és intellektuális futballfelfogására utal. |
tags: #atletico #madrid #matracosok #becenev
