A Magyar Labdarúgó Válogatott Mexikói Kalandjai és Küzdelmei

A magyar labdarúgó válogatott története során több alkalommal is összemérte erejét Mexikóval, ám e találkozók közül kiemelkedik az 1986-os világbajnokság emléke, amely egyben a magyar futball egyik legnagyobb kudarcát is jelentette. Huszonöt évvel ezelőtt a mexikói futball-világbajnokságon Irapuatóban a magyar válogatott 6-0-s vereséget szenvedett a Szovjetuniótól. Tulajdonképpen akkor indult meg a lejtőn a magyar labdarúgás. Azóta se vb-re, se Eb-re nem jutott ki a válogatott. Az eredményt sokan sokféleképpen magyarázták. Magyarázat van, de megszerzett bizonyosság azóta sincsen, hogy mi is okozhatta a kudarcot.

Az 1986-os Világbajnokság és az Oda Vezető Út

Pedig az együttes Európából elsőként jutott ki a vb-re, igazi csapat volt a csapat. A spanyol VB után nyilvánvaló volt, hogy az a generáció kifutott, új csapatot kell építeni, haladéktalanul meg kell kezdeni a fiatalítást a nemzeti tizenegyben. Mészöly - talán túl tétován - folytatta a válogatott élén, de az eredmények már nem úgy jöttek. Az EB részvétel lehetősége elúszott, és ezzel Mészöly is távozni kényszerült, az irányítást pedig addigi segédje, Mezey György vette át. Ezzel kezdődött meg a magyar válogatott 1986-ig tartó diadalmenete.

Mezey György a Magyarország-NSZK válogatott mérkőzésen (1983. szeptember 7., Népstadion, 1-1) ült először szövetségi kapitányként a kispadon, ezt megelőzően Mészöly Kálmánt segítette, ilyen minőségben volt az 1982-es spanyolországi vb-n. A váltás a dán-magyar Eb-selejtezőn elszenvedett 3-1-es vereség (június 1., Koppenhága) után történt. A kapitány semmilyen tekintetben nem engedett beleszólást a munkájába, a legkisebb részletekig mindent kidolgozott. Csapatunk védekezési rendszerével a legjobb válogatottaknak is gondot okozott, a Garaba Imre, Róth Antal, Nagy Antal, Kardos József négyes alakzat nagy stabilitást adott védekezésben, amelynek fontos eleme volt a letámadásos szisztéma. Az első vb-selejtező előtt egy hónappal a magyar csapat 2-0-s vereséget szenvedett a Népstadionban Mexikótól.

A Sikeres Selejtezők

Előbb nézzük át röviden selejtezők történetét. A Hollandiával, Ausztriával és Ciprussal alkotott négyesből csak az első válthat jegyet a tengerentúli tornára. 1984 szeptemberében Ausztria ellen kezdtünk a Népstadionban. Az Andrusch-Csuhay (Sallai), Róth, Garaba, Varga - Kardos, Nagy A. Détári - Kiprich, Nyilasi, Esterházy összeállítás már tükrözte a következő két év Mezey-féle legénységét. A VB-ig alig akadtak olyanok, akik ebbe a gárdába beférkőzhettek volna. Némelyikük nagy utat járt be. Csuhay a Vidiből, Kiprich a Tatabányából lett válogatott, Kardos győri szerződését nem régen torpedózták meg hatalmi szóval, Esterházyt pedig az egykori ferencvárosi edző, Friedmanszky Zoltán még azzal küldte el, hogy nem való az NB I-be.

A magyar-osztrákon (1984. szeptember 26., Népstadion) a félidőben az ellenfél még 1-0-ra vezetett. Csak öt perccel a szünet után a jobboldalról Détári ívelt be szabadrúgást és Nagy Antal, remek ütemben érkezve, Koncilia kapujába fejelt. Az osztrákok megroppantak és a hajrában jött a magyar henger. A francia Vautrot ugyan nem adott meg egy büntetőt Détári buktatásáért, de aztán Esterházy lemásolta Schachner gólját, majd Kardos - egy szabadrúgás után - jó 25 méterről - a jobb alsó sarokba bombázott. Három-egy, igazi fiesta hangulat Budapesten. Nagy Antal fejessel egyenlített, a többi már történelem.

Néhány héttel később érkezett a legnehezebbnek ígérkező selejtező Hollandiában. A narancsosok csak a mellényüket küldik be a pályára, de úgy tűnik ez is elég lesz. Wim Kieft góljával már a 21. percben vezetnek, ám nem az első eset, hogy fordítanunk kell és nincs ez másként a rotterdami katlanban sem. Öt percre rá a fiatal Détári, majd szünet után Esterházy talál be és 2:1-re nyerünk. Magyarország máris a csoport élén, és többé el sem mozdulunk onnan. Cipruson, pályának alig nevezhető talajon, buckák és aknafedők között - már csak babonából is - előnyhöz juttatjuk a hazaiakat. A második félidőben Róth előre látogat és ha már ott van, egyenlít. A vége kicsit szorosra sikeredik, de az utolsó előtti percben Nyilasi megszerzi a győzelmet is. Félidő, 3 meccsből három győzelem. A téli felkészülés alatt - gyakorlásként - Hamburgban megverjük Beckenbauer NSZK-ját (Gólszerző: Péter Zoltán), aztán jöhetnek a tavaszi tétmeccsek. Nyögvenyelős 2:0 a Népstadionban, Ciprus ellen (gól: Nyilasi, Szokolai), ami azt jelenti, százszázalékos teljesítménnyel, Magyarország egyetlen győzelemre van a kijutástól.

1985. április 17. Bécs. Hanappi stadion. A Mezey csapat csúcsmérkőzése. A lelátók tömve magyar szurkolókkal. A 21. percben Kiprich megállíthatatlanul kígyózik át az osztrák védőfalon, majd laposan a kapu baloldalába lő 0:1. Vezetünk! 34. perc Esterházy a szögletzászlónál csomót köt a védők lábára, középre ad, Nyilasi fejesét Koncilia bravúrral kiüti, ide-oda pattog a labda, amikor Kiprich csetlik-botlik, de eléri és a rövidsarokba vágja. 0:2. Szünet következik. Aztán a második félidő eleje, a 48. perc. Az egyik legnagyobb gól, amit magyar válogatottól valaha láttam. Esterházy elhúz a balszélen, a vonal mellől beível és Détári egy parádés gólt szerez. Innentől a mérkőzés eufórikus hangulatban zajlik. Egyetlen rigmus uralja a pályát. A lelátókról szóló Mexikó-Mexikó-Mexikó. A lefújás utáni ünneplésben a magyar drukkerek és ereklyegyűjtők csak az alsógatyát hagyják Kardoson. Az utolsó mérkőzés eredményétől függetlenül, Magyarország kijutott a VB-re. Sorozatban immár harmadszor.

A csoportelsőség - a válogatott Európából elsőként kvalifikálta magát a vb-re - ellenére a magyar-holland (1985. május 14., Budapest) 0-1 közfelháborodást váltott ki, s nem csak itthon: az osztrákok, akik azzal maradtak le a pótselejtezőt érő második helyről, hogy Hollandia megelőzte őket, kimondva-kimondatlanul haragudtak a mieinkre, mondván válogatottunk nem játszott teljes erőbedobással. A zárómérkőzés persze (?) keserűre sikeredett. A Népstadionban de Witt góljával 1:0-ra nyernek a hollandok, akik még harcban voltak a pótselejtezős helyekért. Az örömünnep elmaradt. A csapat pillanatok alatt mennyből a pokolba süllyedt.

A VB-ig hátralévő egy év a felkészüléssel, túrázással telik. 1986 márciusában elérkezik az újabb csúcspont. Az utolsó mérkőzés, amelyiken az igazi Mezey válogatottat láthattuk. Népstadion, Magyarország-Brazília. A brazilok történelmük során addig soha nem tudtak megverni bennünket. Ezen a futballgálán sem. Miheztartás végett az új csillag, Détári már az 5. percben gólt fejel az indiszponált Leao kapujába. A mindvégig magyar mezőnyfölényben zajló mérkőzés második félidejében Kovács Kálmán a 60, Esterházy a 73. percben talál be a brazil kapuba. Magyarország-Brazília 3:0!!! Mezey György és csapata a sikerei csúcsán, mehetünk Mexikóba. Kár, hogy soha többé nem láthattuk már ezt a csapatot, ezt a játékot.

1986. Mexikó. Önbizalommal és reményekkel telve vártuk a tornát. És vessünk egy pillantást a közelmúltra, akkor beláthatjuk: nem alaptalanul! Volt egy válogatottunk, amely az európai ranglista élén állt. Sem azelőtt, sem azóta nem láttunk olyan játékot, hogy a mérkőzés képe szerint, mintha egyszerűen több magyar játékos lenne a pályán. Amint ellenfélhez került a labda, mindjárt 2-3 magyar került a közelébe. Istenem, de szép is volt! Ha vezettünk, nem bíztuk el magunkat, ha az ellenfél jutott előnyhöz, nem omlottunk össze. Végigvertük a kontinenst, a nagy esélyesek közül egyedül Argentínával, Angliával és Olaszországgal nem találkoztunk. Joggal és okkal mondhattuk akkoriban: ez a magyar csapat a világ bármely csapata ellen győzelmi esélyekkel áll ki. Alig egy éve, hogy a Videoton diadalmenetben jutott el az UEFA Kupa döntőjéig, s bár esélye nem volt a Real Madrid ellen, annyira még futotta, hogy a Bernabeuban is győztesen, méltósággal búcsúzzon. A válogatott átlagéletkora azt sugallta, egészen 1990-ig megvan a válogatott magja. És az utánpótlás?! Az - ha lehet - mégjobb! 1985 nyarán a Bicskei-féle ifiválogatott Európa Bajnok lett. Petry, Szeiler, Haáz, Pintér, Keller, Szélpál, Kovács Ervin, Orovecz, Csoboth, Vincze Pilu, Kovács Kálmán, Zvara... mind olyan játékosok, akikről úgy gondoltuk, nevüket hosszú időre meg kell majd jegyezni. Nemcsak a jelen, de jövő is biztosítottnak látszott.

Irapuato: A Fordulópont

Irapuato. Néhány perc alatt semmivé lett az egész. A 6. percben már 2:0-ra vezettek a szovjetek, az enerváltan, bénultan kóválygó magyarok ellen. Nem tudom, mi volt az oka. Soha nem voltam hajlandó találgatni, hogy a tészta, az alpesi edzőtábor, vagy/és a formaidőzítés volt az oka a katasztrófának, amely a máig tartó enyészetbe taszította a magyar futballt. Persze! Ki lehetett volna onnan jönni. De azóta nem volt semmi és senki, aki ezt a csapatot akárcsak megközelíthette volna.

A Szovjetunió elleni mérkőzés részletei:

Visszaemlékezések: "Tésztafiúk" és Doppingvádak

NAGY ANTAL: - Ezt az egész tésztakérdést akkoriban fújták fel, mert Magyarországon még nem terjedt el, hogy a futballisták táplálkozása is befolyásolhatja a teljesítményt. Az edzőtáborban ettünk tésztát, többet, mint általában, de ettünk mást is. Én a vb után szerződtem a Nancyhoz, amelynél Arsene Wenger keze alatt dolgoztam. Ezt csupán azért mondom, mert ott is kaptunk tésztát bőven, az eredményt mégsem fogták erre. Ez gyermeteg dolog. Azt pedig tanúsítom, hogy nem doppingoltunk! Hogy valamit becsempésztek az italunkba vagy az ételünkbe, ilyet állítani nem lehet. Jó, azóta tisztában vagyunk vele, hogy az egyébként jó kondícióban lévő szervezetben lágy drogokkal átmenetileg levertséget lehet okozni, tehát fizikailag teljesen szét lehet zuhanni úgy, hogy se előtte, se utána olyasmit ne tapasztaljon az ember, de ezt nem lehet bizonyítani. Káprázott a szemünk, olyan volt, mintha nem a pályán, hanem forró hómezőn lettünk volna, minden foszforeszkált. Garaba és Bognár is kérdezgette, mit érzek, de én sem tudtam mást mondani - mert hasonló levertséget éreztem. De Dajka is ezt mondta, pedig ő később, a második félidőben állt be. Utólag könnyű lenne azt mondani, hogy titkosszolgálati módszerrel harcképtelenné tettek minket, hangsúlyozom, ez bizonyíthatatlan. De azt roppant furcsának tartom, hogy mindenki egyszerre került holtpontra. Mert ha dopping lett volna vagy rossz táplálkozás, az is másként hat egyénileg mindenkire, de nem egyszerre, s egy időben.

ESTERHÁZY MÁRTON: - Magam utólag hallottam, hogy mi a vérdoppinggal éltünk. Hát erre azt mondom, persze! Alvás közben észrevétlenül levették a vért, majd visszaadták oxigénnel feldúsítva, s mindezt szintén észrevétlenül. Na ne! Ráadásul én mindig megkérdeztem az itthoni összetartásoknál, hogy milyen vitaminokat kapok, mert az AEK Athénnál többször is kijelöltek doppingvizsgálatra. Sosem volt probléma, egyébként itthon Mohácsi doktor adta kapszulában a vitaminokat, isten nyugosztalja. Nincs tudomásom, hogy bármit kaptunk volna. A tésztáról meg annyit, hogy jó néhányan már a versenysúlyunkon mentünk az edzőtáborba, és ott még fogytunk majd’ öt kilót a meló és az étrend miatt. Önmagamhoz képest csont és bőr voltam. Ezzel szemben - mint Mexikóban vagy később megtudtam - a többi csapatnál némi felesleggel érkeztek a játékosok, amelyet azért még könnyen le lehetett adni. De a média hatására a közvéleményben az alakult ki, mi vagyunk a »tésztás fiúk«. Liptai Claudia az egyik műsorban ezzel fogadott, majdnem epeömlést kaptam, de mit tehettem volna. Ilyen világ van, ezért a média is felelős. Nem azt mondják rólunk, hogy megvertük a brazilokat vagy kint voltunk a vébén, hanem, hogy itt vannak a »tésztás fiúk«.

A Lienzi Edzőtábor és A Nyilasi-ügy

NAGY ANTAL: - Sokan azt mondják, nem kellett volna Ausztriában edzőtáborozni a vb előtt, mert ezzel tulajdonképpen egy második alapozást kaptunk. Nem tudom, nem vagyok edző. Mivel Mezey Györgyöt jó szakembernek tartottam, nem kérdőjeleztem meg, miért utazunk Lienzbe. Az más kérdés, hogy utólag én is azt mondom, magaslaton, fagypont körüli hőmérsékleten nem lehet a magaslati hőségre felkészülni. Ausztriában rengeteget edzettünk, sok futás szerepelt a programban. Mexikóban délben tartottuk az edzést. Amikor minden csapat délután edzett, mi délben a tűző napon. De most is megkérdezem: ha olyan rossz volt a csapat állapota, miért szárnyaltunk néhány nappal a szovjetek elleni meccs előtt egy helyi csapat ellen. Kirobbanó erőben voltunk, Mezeynek úgy kellett visszafognia minket. Mitől zuhantunk össze? Mindannyian, egyszerre, egy időben? Hallottam azt a verziót, hogy ott kaptunk rosszul időzítve doppingot, de ez is marhaság, mert az kiderült volna. Amikor a vébé után Nancyba szerződtem, az orvosi vizsgálaton kiváló erőben voltam, megjegyezték, valamit nagyon elszúrhattak a doppinggal. Én pedig megesküszöm, hogy nem doppingoltunk.

A válogatott csapatkapitánya 1986. május elsején nem utazott el a kerettel a lienzi edzőtáborba. Nyilasit gerincproblémái miatt március 21-én megműtötték. A középpályás akkoriban már a bécsi Austria játékosa volt, az osztrák klub vezetői ragaszkodtak ahhoz, hogy ha egészséges, részt vegyen csapata három májusi mérkőzésén, amelyek időpontja egybeesett a válogatott edzőtáborozásával. A verdikt úgy szólt, ha az Innsbruck ellen nem is tud játszani, nézőként legyen ott. Ugyanakkor Mezey György ragaszkodott ahhoz, hogy a keret valamennyi futballistája együtt készüljön Ausztriában, Nyilasival sem tett kivételt. Mezey egyébként a műtétet követő időszakban együtt készült Nyíllal, hogy a magyar klasszis pótolja lemaradását. A játékost azért érintette érzékenyen az ügy, mert úgy tudta, az Austria vezetői és az OTSH irányítói megegyeztek, hogy ő a válogatottnál készüljön - ezek után kapta április 30-án a telefont, hogy neki Innsbruckban van jelenése. Szepesi György, az MLSZ akkori elnöke jó kapcsolatai segítségével mindent elkövetett a Nyilasi-ügyben, de még az ő tekintélye is kevésnek bizonyult a helyzet megoldására. Ami a Nyilasi-kérdést illeti, nem Tibivel kellett volna a bolondját járatni, hanem a szövetség és az Austria Wien vezetőinek megegyezniük. Ehelyett az él az emberekben, hogy Nyílt Mezey parancsolta le a buszról. Más kérdés, hogy mi úgy tudtuk, bármelyik pillanatban megérkezhet az edzőtáborba, de szerintem akkor azzal már beletörődött a sorsába, hogy kijelentette, ő a keretben senki helyét sem akarja elvenni.

ESTERHÁZY MÁRTON: - Úgy kezdődött az összetartás, hogy az MTK-pályán gyülekeztünk, s a felmérésen gyalázatos mutatókat produkáltunk. Ennek pedig az volt az oka, hogy a bajnokság után mindenki kiengedett, mert tudta, hogy egy-két nap múlva bevonul az edzőtáborba. Ezernyolcszáz méter magasan, a nulla fokhoz közeli hőmérsékleten edzeni nem jelent felkészülést a tűző napon, magaslaton jelentkező körülményekre. Akkor ezt nem kérdőjeleztem meg, szó nélkül teljesítettem, amit mondtak. De azért mondanék valamit, ami akkor is bántott: nem kezeltek minket felnőttként. Engem Görögországban az edzőm megkérdezett, szerintem mitől lehetnénk még hatékonyabbak csatártársammal, Mavrosszal, s számított a véleményem. Itthon a komcsitempó ment. Meg mellé a csendőrpertu. Semmiről sem kérdezték meg a véleményünket. Azért harmincévesen az ember ismeri a szervezetét, éreztem, nem stimmel, hogy Lienzben amikor lementünk az edzésre néhány száz métert, akkor a fejem fájt, visszafelé meg hányingerem volt. A magaslattal magyarázták. Emlékszem, a lienzi edzőtáborban az ébredés után az volt az első kérdésem, hogy Nyíl megjött-e már? Mert rendben van, hogy más az érdeke a válogatottnak és az Austriának, de ezt nem lehetett volna sportdiplomáciával megoldani? Egyébként ha nem jött volna rendbe a sérülése, akkor is kivittem volna Mexikóba. Ráadásul őt legalább partnerként kezelték a vezetők. Mondom: Mezeyben behunyt szemmel bíztam, mert jó formába hozott, de hogy semmiben sem hallgatták meg a véleményem, az képtelenség. A mexikói szállásunk luxusbörtön volt, hermetikusan elzárva mindentől. Ha mentünk valahová, azt csak közösen, egyenmelegítőben. Ugyanakkor jöttek a hírek, hogy Platiniék ihatnak vörös bort. Mi meg mondtuk a séfnek, ha nem szerez sört, belenyomjuk a fejét a forró levesbe.

Az 1986-os VB Lezárása és Utóhatásai

A Szovjetunió elleni sokk után a magyar válogatottnak sikerült valamennyire összeszednie magát. Kanada ellen 2:0-ra nyertünk, Esterházy a 2. percben, Détári pedig a 76. percben lőtt gólt. De látszott, a franciák ellen nincs remény. Győzni kellett volna (2:6-os gólkülönbséggel?!), de Dajka fejeséből csak egy felsőlécre futotta. Platiniék pedig könnyed 3:0-al lezárták a magyar foci utolsó nagy korszakát. Kanadát hiába vertük meg (2-0), a franciáktól elszenvedett 3-0-s vereség megpecsételte a sorsunkat - a csoportban harmadikként 2 pont, 2-9-es gólkülönbség -, s Mezeyét is. Uruguay szintén 2 ponttal, 2-7-es gólkülönbséggel jutott a 16 közé…

NAGY ANTAL: - A 0-6 sokkolt bennünket. De ha utána - és a Kanada elleni győzelmet követően - a vezetők felmérik a helyzetet, a franciáktól egy kisebb különbségű vereség is elég lett volna a továbbjutáshoz. Én a vébé előtt magabiztos voltam, még a dobogós helyezést is reálisnak tartottam. Innen nézve a 0-6 nagy kudarc, de azon a vébén több nagy különbségű eredmény született, s egyik válogatott sem pusztult bele a vereségbe. Mi, igen. Nem a 0-6-tal van a baj elsősorban, hanem, hogy szétzavarták a csapatot. Mert ezerkilencszáznyolcvannyolcban újra jött Mezey György, de az északírek elleni mérkőzés után a bundabotrány miatt, ahogyan Gyuri fogalmazott, a rendőrség állította össze a csapatot. A tartós válságot innentől számítom, mert azóta nem jutottunk ki semmilyen jelentős eseményre.

ESTERHÁZY MÁRTON: - Magyarországon a tragédiák mindig mélyebb nyomot hagynak, mint a sikerek. Mi nemcsak a huszonöt évvel ezelőtt történtekre térünk vissza, még mindig a berni vb-döntőn kesergünk. Irapuato után nem tudtunk lábra állni, pedig lett volna lehetőségünk még Mexikóban is. Az utolsó csoportmeccsen, a franciákon látszott, nem akarnak kikapni, s főleg nem megsérülni. Ilyenkor szokott békés iksz születni. Elkeserít, hogy a 0-6 megbélyegez mint „tésztást”, s elsikkad, hogy ez a válogatott végigverte Európát. Ez tipikusan magyar dolog, mi nem a pozitívumot tartjuk meg, hanem a negatívumot toljuk az előtérbe.

A Magyar Labdarúgásban Betöltött Szerep

Mezeyt (30 mérkőzésből 18 győzelem, 5 döntetlen, 7 vereség) Komora Imre követte a kispadon. ESTERHÁZY MÁRTON: - Azért ha én vagyok a kapitány, a csapattal leültem volna megbeszélni a kudarc okait. De velünk, játékosokkal ’86 óta senki sem ült le erről beszélgetni. Sem Mezey György, se senki. A franciák elleni meccs előtt majd’ leestem a székről, amikor taktikai értekezleten hallottam, hogy a kapitány Disztl Péterrel kezdte a franciák elleni összeállítást.

NAGY ANTAL: - A mi generációnkat úgy engedték külföldre játszani, hogy visszatérve majd meghatározó szerepet játszunk a magyar futballban. Ehhez képest minden konzerválódott abban a tekintetben, hogy becsapták ránk az ajtót, én legalábbis így érzem. S ezen a rendszerváltozás sem segített, sőt bizonyos szempontból rontott, mert semmi sem lett a helyére téve. Úgy jöttem vissza, hogy nem akartam edző lenni, de Kispesten teszek valamit a klubért, Esterházyval, Sallai Sanyival. A belga Louis De Vries volt a befektető, és igazgatót keresett, a másik jelölt az általam egyébként tisztelt Komora Imre volt. Én letettem egy részletes tervet, ha kellett franciául válaszoltam a kérdésekre, Imre annyit mondott, őt Kispesten mindenki ismeri. A szavazás előtt De Vries oda is jött, hogy szerinte én leszek a vezető, de azt mondtam, várjuk ki a végét. A rossz előérzetem beigazolódott: egy szavazatot kaptam. Az MLSZ-ben sem kapkodtak utánam, hogy nem hívtak, az szinte természetes, de nem is fogadtak. Megérett bennem, hogy nem kell nekem ez a sártaposás. Fel szokták tenni a kérdést, hogy vezető pénzügyi tanácsadóként javaslom-e futballklubok támogatását. Ilyenkor mindig visszakérdezek. Mit? Kit? Hol? Az is gyakran elhangzik, összejövünk-e, és beszélünk-e ezekről a dolgokról? Beszélünk, persze, csak inkább a brazilok elleni győzelemről. Mert ki az a hülye, aki két sör után a 0-6-ot emlegeti?!

ESTERHÁZY MÁRTON: - Nem akartam edző lenni. Úgy hozta az élet, hogy a reklámszakmában helyezkedtem el, a sportmarketing közel sodort a válogatotthoz, plusz a sportközvetítésekkel foglalkozó Sportfive magyarországi vezetője vagyok. Ragadics Ferenc barátom felkérésére a futsalosoknál dolgozom, az MLSZ futsalbizottságának elnöke vagyok. Nem mondom, hogy korábban Kispesten nem vállaltam volna valamilyen feladatot, de a »Te tegyél le x milliót, én majd csinálok csapatot« stílus vagy hogy az legyen a feladatom, hogy a lyukakat tömködjem, az nem nekem való.

Mezey György Megítélése

NAGY ANTAL: - Mezey György nálam azóta is az első számú edző. Az, hogy később kivel, hol, miért ütközött, az nem rám tartozik. Elismerem őt, nem véletlen, hogy a Videoton vele nyert bajnokságot. Ért a futballhoz. Időnként szoktunk beszélni, fel is hívom, mert még nem gratuláltam neki a bajnoki aranyhoz. Akárhogy is járt, akármekkorát is buktak Mexikóban, Mezey csapatát egy lapon kell említeni a két ezüstérmes (1938, 1954) és a hatvanas évek magyar válogatottjával. Ez a csapat többre volt hivatott. VB helyezésük és tudásuk, legfőképpen pedig játékukkal nyújtott élményük olyan űrt hagyott abban a generációban, amely láthatta őket a pályán, hogy az máig betöltetlen. Szeretném, szerettem volna, ha fiaim is átélik azokat a borzongató érzéseket, amik az osztrák-magyar, a magyar-brazil vagy bármelyik Vidi kupameccs alatt átjártak engem. De ez nekik nem adatott meg. Ők már Cristiano Ronaldót, Messit, Rooneyt nézik a TV-n és a neten. Inter-Roma, Barca-Chelsea meccseket követnek. És ez nem ugyanaz. Higgyétek el.

Későbbi Mexikói Összecsapások

Az 1994-es Barátságos Mérkőzés

Az 1994-es év is hozott egy mexikói összecsapást. Barátságos / felkészülési mérkőzés volt, amely villanyfényben kezdődött, derült, kellemesen meleg időben, 20:45-kor. Az MTI munkatársa telefonon szerzett információkat a részletekről. A mexikóvárosi Christal Zona Rosa Hotelben a csapat egyik játékosát, Véber Györgyöt kapcsolták. - Az előre megadott összeállí­tásban kezdtünk, tehát Hajdu védett, Váczi, Simon, Bérczy, Bánfi és Szlezák alkotta a védelmet, középen Kozma, jómagam és Duró játszottunk, elől pedig Kovács és Klausz próbálkozott. Csereként Brockhauser állt be Hajdu helyére, Váczi helyett Mracskó, Duró helyett Sándor Tamás, mí­g Kovács helyett Hamar szerepelt, engem pedig Illés váltott fel. A második percben Klausz révén szereztünk vezetést, utána még vagy tí­z percig irányí­tottuk a játékot, de ezt követően a hazaiak magukhoz tértek, s később egyértelműen fölényben játszottak. Véber György arról is beszámolt, hogy a magyar küldöttség több tagját kellemetlen meglepetés érte, amikor visszamentek a szállodába.

A mérkőzés, amely végül magyar vereséggel zárult, 5-1-es eredménnyel.

A mexikóiak jobb oldali szöglete nyomán Hajdú hibáját használta ki Claudio Suarez a 43. percben. Ramon Ramirez, a negyedik gól szerzője adott a jobb szélről középre, Bánfi és Hermosillo harcolt a labdáért, a játékvezető pedig a kispesti védő mozdulatát szabálytalannak í­télte. Az újonc Hajdú többször is bravúrosan avatkozott közbe, ám a nagy nyomást ő sem tudta hiba nélkül átvészelni. Ezek után már nem azonos helyzetben lévő csapatok mérkőztek egymással. Kaptunk egy lesgólt, valamint egy kitalált tizenegyest. Ennek ellenére állítom, mi többet ártottunk magunknak, mint a játékvezetők. Összeszokottságban, technikai tudásban, szervezettségben, egyszóval szinte minden jobbak voltak nálunk. Játékosaink többsége nagyon igyekezett helytállni, mindent beleadott, jó szándékban nem is volt hiány. Nemzeti Sport Osztálynyi tudáskülönbség (1994).

Mészöly Kálmán szövetségi kapitány a következőket nyilatkozta a mérkőzésről: - Nagyon jól kezdtünk, de a korai vezetés után mintha megijedtünk volna a kí­nálkozó lehetőségtől. Az első félidő közepén egyenlí­tettek a hazaiak, majd nem sokkal a szünet előtt két gólt is szereztek. Igaz, 2-1 után Váczi is lőtt egy kapufát. A második játékrész első felében újabb gólt kaptunk, ezúttal egyértelmű leshelyzetből, ekkor elszabadult a pokol, nemcsak a játékosok reklamáltak, hanem én is. Ennek az lett az eredménye, hogy el kellett hagynom a kispadot, s a hátralévő időben csak a nézőtérről figyelhettem a játékot. A mexikóiak nagyon jók, nincs szükségük ilyesfajta bí­rói segí­tségre még egy barátságos találkozón sem. Ami a mienk teljesí­tményét illeti: többen nagy csalódást okoztak, meg sem közelí­tették a remélt formát. Egyúttal ismételten engem igazoltak, nem véletlenül állí­tom, hogy elsősorban a külföldön szereplőkre kell épí­tenem a válogatottat. Persze, velük sem lett volna sokkal könnyebb, hiszen a mexikóiak nagyon jó játékerőt képviselnek. Összességében a négygólos vereséget túlzottnak tartom. Abban, hogy í­gy alakultak a dolgok, nagy szerepet játszott a hondurasi játékvezető és két mexikói segí­tője. Úgy érzem, a 3-1 reálisabb eredmény lett volna. Mindenesetre hasznos volt ez az összecsapás, rámutatott a hiányosságokra, a hibákra is. A magyar labdarúgó válogatott az 1994-es esztendő 12. hivatalos nemzetközi fellépésén sem tudta megszerezni első győzelmét. A honi labdarúgás 1902 óta í­ródó nemzetközi történetében ez volt az ötödik olyan 12 hónapos periódus, amelyben győzelem nélkül zárt a magyar nemzeti tizenegy.

A 2005-ös Összecsapás

A jóval esélyesebb Mexikó mindenféle izgalom nélkül legyőzte a magyar vegyescsapatot egy újabb barátságos mérkőzésen, amely villanyfényben kezdődött, borús, hűvös időben, 20:00-kor. A mexikói együttes főként az első félidőben óriási mezőnyfölényben futballozott, tán egy rendesebb huszárroham sem tudta volna kivetni a magyar tizenhatosnál kiépített állásából. Juan Pablo Rodríguez végzett el szabadrúgást a bal szélről, a tizenhatos vonalának magasságából. Az amerikai túra első meccse tehát egy meg nem adott gólt és hat újonc (Rabóczki Balázs, Vermes Krisztián, Koller Ákos, Tőzsér Dániel, Feczesin Róbert, Regedei Csaba) válogatott mezhez juttatását hozta. Eredménnyel nem is, az újoncok hozzáállásával elégedett voltam. Mutatkoztak be a nemzeti csapatnál. Folytatás vasárnap Antigua és Barbuda ellen, elvben kötelező a győzelem. Nemzeti Sport Tíz emberrel, esély nélkül (2005).

tags: #mexiko #magyarorszag #elleni #meccs

Népszerű bejegyzések:

• A szurkolók titokzatos világa
• A magyar labdarúgás története
• Részletes infók a Juventus hátizsákról
• A Black Ops 6 multiplayer újdonságai
• Sikerek és kihívások a két nemzet focijában