Az Elatkozott Leeds United – Brian Clough és a Futball Mítoszai

A "The Damned United" című film, amely David Peace azonos című könyvén alapszik, Brian Clough (Stephen Graham), a feltörekvő csodatréner és az angol futball szimbóluma, Don Revie (Colm Meaney) rivalizálását mutatja be. A mozi a futballtörténelem egyik legellentmondásosabb időszakára, Clough 44 napos, sikertelennek mondható Leeds United-i edzőségére fókuszál, miközben folyamatos időbeli ugrásokkal érzékelteti személyiségének kialakulását és Revie-vel szembeni kérlelhetetlen ellenérzését.

A szakma megítélése a szinkronizálást illetően elég vegyes, vannak, akik zsigerből elutasítják, mások csak ezzel hajlandók nézni filmet. Bár a kettő tábor között foglalok helyett, azt elfogadhatatlannak tartom, hogy a 21. században nem tudnak értékelhető fordítást csinálni egy sportfilmhez. Ezért érthetetlen, és csakis eredeti nyelven ajánlom a film megnézését.

Brian Clough - A Megosztó Zseni

Clough egy igazi öszvér; felfogása Guardioláéra hajaz, életpályája Kloppéra, viselkedése pedig egy az egyben Mourinhoéra hasonlít. Ha viszont egy kifejezéssel kéne jellemeznem, az az anti-angol lenne. Ebből adódóan a közeget borzasztóan megosztotta a személyisége, amit a mozi jól visszaad az interjúkkal és a labdarúgásban dolgozók reakcióival. Vannak, akik gyűlölték, és voltak, akik megváltóként, a dogmák földbetiprójaként fogadták. A film rámutat, hogy régen se volt minden tökéletes, hiába szeret mindenki úgy gondolkodni, hogy anno minden csak egyszerű játék volt.

A nagy pofájú mesteredzőt A királynő c. filmben Tony Blairt alakító Michael Sheen játssza, és olyan csodálatosan hozta ezt a beképzelt, pöffeszkedő karaktert, hogy néha még az embernek is kedve lett volna megsimogatni egy péklapáttal. A filmben szerepel Brian Clough egyik híres mondása: „Nem mondanám, hogy én vagyok a legjobb menedzser. De a top 1-be biztosan befértem.” Ez a kijelentés kísértetiesen emlékeztet José Mourinho híres „Special One” megnyilatkozására, ami nem véletlen, hiszen Clough hasonló szerénységgel vette át az akkori angol topcsapatot 1974-ben, mint a portugál mester a Chelsea-t kereken harminc évvel később, 2004-ben.

A Rivalizálás Gyökerei: Clough és Revie

A Leeds United focicsapata a hetvenes években magasan a legjobb volt az angol labdarúgó-bajnokságban, a Premier League-ben. Don Revie, a rendkívüli tehetségnek tartott menedzser, a sikerkovács, elhagyta a csapatot. Utóda a magabiztos, minden hájjal megkent Brian Clough, aki korábban mint a csapat egyik legfőbb bírálója hívta fel magára a figyelmet. Azt sem rejtette véka alá, hogy utálta Revie-t. A sokszor ideológiai harcnak tűnő rivalizálás inkább egy személyes ellentétnek van aposztrofálva, aminek az alapja egy idol szerteomlása, ami miatt fűti Clough-t a bosszúvágy. A gyerekes bosszúból sikertörténet lett, és a világ egyik legjobb edzője vált, aki eközben a szerény munkás edzőből egy igazi arrogáns pöccsé alakult.

Revie azt interpretálja a játékosoknak, hogy az eredmények igazolják, hogy amit csinálnak, az helyes. Az eredetmonda is rendkívül hasonló Clough és Mourinho esetében. Bár Clough játékosként is az angol válogatottságig vitte, de igazán akkor tett szert hírnévre, amikor a pici Derby Countyt öt év leforgása alatt a másodosztály kiesőjelöltjéből angol bajnokká tette. És hogyan írja át a futballtörténelmet egy figyelmetlenség miatt elmaradt kézfogás az FA-kupa harmadik körében játszott, könnyen felejthető meccs végén?

A 44 Napos Passió a Leeds Unitednél

A Leeds menedzseri székébe nem kis meglepetésre a meglehetősen öntörvényű, pofátlanul fiatal Brian Clough került, aki nem kisebb célt tűzött zászlajára, mint a lehetetlent: túlszárnyalni a nagy Revie-t, ráadásul megtisztítani a Leedset a legpiszkosabb csapat kétes imázsától. Clough korábban a Derby Countynál, majd a Brightonnál dolgozott. Eddigi segítője, Peter Taylor azonban maradt Brightonban, és nem követte a Leedshez. Clough segítőjét, Peter Taylort Timothy Spall alakítja, aki névről talán nem ugrik be azonnal, de amint megpillantjuk karakteres fizimiskáját egyből felkiáltunk, hogy őt már valahol láttuk. Sokan állítják, hogy Brian Clough Peter Taylor nélkül félkezű óriás lett volna.

A motiváció, manipuláció magasiskoláját mutatja be több szereplő is. Clough motivációs készségével és segítője, Peter Taylor szakmai hozzáértésével leírt játékosokból csinált sztárokat. A klubvezetés pedig pontosan tudta, hogy egy klubhoz tartozó ember kinevezésével elhallgattatja a lázadó játékosokat és szurkolókat. A Leedsnél kiderült, hogy Taylor hiányában nincs, aki kifogja a szelet Clough önpusztító stílusából, és ez előre is vetíti egy edzőóriás hatalmas bukását.

A film bemutatja Clough első, botrányos beszédét a játékosokhoz: „Mr. Jobb, ha az elején tisztázzuk! Fiúk, lehet, hogy sztárok vagytok, és az összes hazai kupát bezsebeltétek Don Revie-vel, de ahogy én látom a helyzetet, egy dolgot tehettek: dobjátok az összes medált, összes kupát, összes serleget, összes trófeát egy bazi nagy szemetes kukába. Mert egyiket sem becsületesen nyertétek meg! Csalással értetek el a sikereket. Tehát mostantól kicsit megváltoznak itt a dolgok, hogy Don már nincs. Először kicsit fura lesz, mint egy új cipő.”

Talán a 44 nap nélkül Clough se vált volna akkora trénerré, mint az elkövetkező 2 évtizedben, és végre elfogadta, hogy olyan szintű szimbiózisban élnek Taylorral, hogy egymás nélkül nemhogy félemberek, hanem valóságos senkik. A mozi legnagyobb dicsérete, hogy bár egyértelmű, ki a főszereplő, mégse egy kampányfilm. Mind a kettő edző megérte a pénzét. A film végén tényleg meglátjuk, mi történt 5 éven belül. Revie kiírta magát a futball világából, Clough pedig a legnagyobbak közé emelkedett.

A Film Készítése és Fogadtatása

A filmet A király beszédéért Oscar-díjat bezsebelő Tom Hooper rendezte. Bár igaz történeten alapszik, vannak benne pontatlanságok. Hogy pszichológiailag jobban működjön, egyes időszakokban eltértek a valós eseményektől. A legnagyobb "tévedések" közé tartozik a brightoni időszak, ami 8 hónapig tartott, ahol állítólag nem volt vita a szétválásnál, amit azért kétlek. Ahogy az irodába zárkózás is abszurd.

A díszletek és a ruhák remekül visszaadják a hetvenes évek hangulatát. A színészi alakítások kiemelkedőek. Bár a Clough családnak nem tetszett a film, sőt a bemutatóra se fogadták el a meghívást, mert úgy vélik, hogy egy ilyen portré dicstelen, de szerintem az öreg Brian örült volna, ha láthatta volna a filmet. Egy olyan mű, amit egy ilyen ikon érdemel. A labdarúgás kedvelőinek nem fog csalódást okozni az alkotás, de különösen az angol foci kedvelőinek ajánlom.

Brian Clough Karrierje - Egy Összefoglaló Táblázat

Brian Clough, a futballtörténelem valaha élt egyik legnagyobb menedzsere volt. A Derby County-val megnyerte az angol másodosztályt, később az élvonalban is bajnokok lettek. De az igazi csodát a Nottingham Foresttel hajtotta végre: előbb feljutottak az első osztályba, amit újoncként annak rendje és módja szerint megnyertek. De ez mind semmi a zsinórban két BEK-győzelemhez képest. Valóra vált tündérmese.

A Modern Futballdokumentumfilmek Korszaka és a Leeds United

A sorozatok aranykora a futball-dokumentumfilmeket is elérte: az elmúlt két évben több futballklubról is készült a kulisszák mögé betekintést ígérő sorozat az Amazonon és a Netflixen, a The Guardian pedig már arról írt nemrég, hogy a focidoku-sorozatok izgalmai vetekszenek a Trónok harcával is. Ez persze túlzás, de a műfajban tényleg sok tartalék rejlik még, hiszen korunk igazi, közönség előtt zajló, nagy drámái szerencsére már a stadionokban történnek, nem pedig valami flandriai sártengerben vagy az Isonzónál.

A filmben rejlő PR-érték persze nagy szó, nem véletlenül a pénzkeresésben mindenkire köröket verő angol klubok figyeltek fel rá leginkább, és le is szerződtek a nagy streamingszolgáltatókkal. Ugyan tavaly elsőként a Manchester City százpontos szezonjáról mutatták be az All or Nothing című sorozatot, de a nagyobb feltűnést a jelenleg harmadosztályú Sunderlandről készült Sunderland ‘Til I Die keltette. Mert míg a nagy nemzetközi sztárcsapatok életében nehéz olyan istenigazából váratlan fordulatokba szaladni, a Sunderland esetében sikerült egy teljes összeomlást megörökíteni.

„Take Us Home: Leeds United” - Egy Hullámvasút A Színfalak Mögül

A „Take Us Home: Leeds United” esetében ilyen sértődések nem lesznek, pedig a klub tavalyi szezonja tényleg igazi hullámvasút volt, mely megfilmesítés után kiáltott. Eleve egy alvó óriásról beszélünk, a hatvanas-hetvenes évek legendás csapatáról, mely még az ezredfordulón is a BL-ben szerepelt, azóta viszont nagyot fordult a világ, és már 15 éve hiába próbál visszakapaszkodni a Premier League-be. Tavaly nyáron aztán a klubvezetés gondolt egy nagyot, és kinevezte vezetőedzőnek azt a Marcelo Bielsát, aki a jelenleg aktív edzők között az egyik legnagyobb hatású szakember, hiába nincs tele trófeákkal a vitrinje. Ő pedig tényleg teljesen átformálta a klubot, a középszerűnek tartott játékosokat hetek alatt klasszisokká tette, és kevés új igazolással, sosem látott futballt játszva verték végig a Championship mezőnyét az idény első felében.

A Kémbotrány és a Fordulópont

Aztán azonban jöttek a nehézségek: először a kémbotrány, amely hetekig uralta a sportsajtót, és Bielsa rendhagyó sajtótájékoztatójával ért a csúcsra, ahol prezentációval ismertette, olyan részletesen feltérképezik az ellenfeleket, hogy ahhoz képest már semmiség, hogy még az edzéseikre is megfigyelőt küldenek. Majd a januári átigazolási időszakban tényleg az utolsó pillanatban ment a levesbe a Swansea szélsője, Daniel James leigazolása, és ezzel párhuzamosan a csapat teljesítménye is kezdett romlani, a végén váratlan vereségekkel csúszott le az automatikus feljutásról. Ilyen eseménydús szezon nem minden évben adatik meg, itt viszont végig ott voltak a kamerák, és joggal reménykedhettünk valami tényleg emlékezetes sorozatban.

Karakterek és Hiányosságok

Russell Crowe, akit Leeds-szurkolóként sikerült megnyerni narrátornak, és az ő hangja végig ad a filmnek egy drámai alaphangulatot, még akkor is, amikor teljesen hétköznapi dolgokról beszél. Bielsa maga sokkal kevesebbet szerepel, mint a klubtulajdonos Andrea Radrizzani, ami nem a filmesek hibája, hiszen az argentin edző híres arról, hogy nem áll szóba újságírókkal a sajtótájékoztatóin kívül. Itt végül egy rövid monológ erejéig mégis kötélnek áll, de a sorozat nagy részében csak néha látjuk sétálni a folyosón, vagy éppen aggodalmas arccal a pálya szélén. Bátran mondhatjuk, hogy semmi újat nem tudunk meg róla a sorozatból, ellentétben Andrea Radrizzanival, a feltörekvő milánói üzletemberrel, aki nemcsak a Leeds United tulajdonosa, de a filmet készítő Eleven Sports kábelcégé is.

Rajta kívül megkedvelhetjük a vezérigazgató Angus Kinneart és a klubigazgatót, a temperamentumos, spanyol Victor Ortát is, akiről azért sikerül elkapni egy emberi momentumot, amikor a Dan James-átigazolás kútba esése után a könnyeivel küszködve ront ki az irodájából. A játékosok is készségesen a kamera elé állnak, nem nagyon mond senki csúnyát a másikról, egyedül az ellenfelét színészkedve kiállíttató csatárt, Patrick Bamfordot cukkolják egyszer alig észrevehetően. Járt a stáb Bielsa sikereinek helyszínén, az argentínai Rosarióban, ahol ma is tömegek szurkolnak miatta a Leedsnek, megismerünk külföldi Leeds-szurkolókat (köztük három magyart is).

Az alkotók tényleg kényszerpályán mozognak, hiszen bántóan hiányzik a főszereplő, Marcelo Bielsa. Az ő házába azonban nem jutunk be, ahogy az öltözőbe sem (talán ez a legfájóbb hiányossága a sorozatnak), és sajnos, amikor megszólal, akkor sem mond sok konkrétumot, csak azt, szereti a klubot, és sajnálja, hogy nem sikerült a feljutás. Sőt, azt is mondja egyszer, tudja, miben hibázott, de hogy ez mi volt pontosan, az sajnos megint csak nem derül ki a filmből. Ugyancsak adós marad a film azzal, hogy legalább megpróbálja megérteni, mi történt a csapattal, miért omlott össze látványosan a kiesőjelölt Wigan elleni meccsen, ahol hazai pályán (!), egy-nullás vezetésről (!!), emberelőnyben (!!!) volt képes veszíteni.

A jó hír azonban az, hogy lehet javítani: Bielsa a nyáron szerződést hosszabbított, a csapat kicsit átalakult, de állítólag a vezetők teljesítették a kívánságait, és most, öt forduló után a Leeds vezeti a tabellát, parádés futballal, akárcsak tavaly. Senki ne higgye azonban azt, hogy sima lesz az út, sőt, Bielsát és a klubot ismerve biztosak lehetünk benne, hogy az idei szezonban is lesznek bukkanók bőven.

tags: #az #elatkozott #leeds #united #kritikus #tomeg

Népszerű bejegyzések:

• Labdarúgó Bajnokok Oroszországban
• Játékos íráskészség fejlesztés
• Vitatott ítéletek a Bajnokok Ligájában
• Magyarországi látogatás: Amerikai női kosárlabda
• Az MTK Budapest történelmi gyökerei