Az Évszázad Mérkőzése: A Wembley-diadal és archívumának története
Napra pontosan 72 évvel ezelőtt, 1953. november 25-én győzte le az Aranycsapat 6:3-ra a hazai pályán akkor már 90 éve veretlen Angliát a Wembley-ben, az évszázad mérkőzésén. Ez a találkozó nem csupán egy barátságos meccs volt, hanem a nemzetközi labdarúgásban is mérföldkővé vált. A magyar válogatott világszóló sikert aratott az „évszázad mérkőzésén” azzal, hogy a sportág feltalálóinak hazai pályán elképesztő, 90 éves veretlenségi szériáját szakította meg.
Az MTVA Sajtóarchívumában a legendás mérkőzésre visszatekintő anyag felidézte, hogy a találkozót a magyar válogatott vezetői még az 1952-es helsinki olimpián kötötték le. Kezdetben Rákosi Mátyás, a kommunista állampárt vezetője zokon vette az ötletet, de miután meglátta az esetleges győzelemben rejlő propagandalehetőséget, engedélyezte a magyar labdarúgók kiutazását. Miután a magyar futballválogatott aranyérmet szerzett az 1952-es helsinki olimpián, mind a hazai, mind a külföldi közvélemény a közelgő 1954-es svájci világbajnokság legnagyobb esélyeseként számolt az együttessel. Az Aranycsapat reménybeli sikereinek betetőzése előtt azonban várt még a csapatra egy szimbolikus jelentőségű összecsapás: a sportág feltalálóival, a hazai pályán 90 éve veretlen angolokkal kellett szembenézniük a legendás londoni Wembley Stadion gyepén. A siker nem volt teljesen váratlan, a két együttes közti minőségbeli különbség azonban meglepte a futballközvéleményt.
A csapatok és a mérkőzés előtti pillanatok
A legendás londoni Wembley Stadionban 105 000 néző gyűlt össze, hogy tanúja legyen a történelmi összecsapásnak. A magyar csapat az azóta legendássá vált összeállításában lépett pályára, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány irányítása alatt. A mérkőzés előtt Puskás Ferenc, a magyar válogatott csapatkapitánya bemutatta játékosokat az angol szövetség elnökének, Athlone grófnak és Stanley Rous főtitkárnak, a későbbi FIFA-elnöknek. Billy Wright és Puskás Ferenc ekkor zászlócseréltek, megkezdődött a barátságos, de annál nagyobb jelentőségű mérkőzés.
A csapatok felállása:
- Anglia: Gil Merrick - Alf Ramsey, Harry Johnston, Bill Eckersley - Billy Wright, Jimmy Dickinson - Stanley Matthews, Ernie Taylor, Stan Mortensen, Jackie Sewell, George Robb.
- Magyarország: Grosics Gyula (Gellér Sándor, 78.) - Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály - Bozsik József, Zakariás József - Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán.
A mérkőzés menete és a gólok
A 105 ezer néző még el sem helyezkedett, amikor Hidegkuti Nándor az első percben betalált az ellenfél hálójába, az akció annyira gyorsan futott végig a pályán, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje (0-1). Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak: Mortensen indította Sewellt, aki a bal alsó sarokba lőtt (1-1). Sebes Gusztáv szövetségi kapitány csapata Hidegkuti Nándor három, Puskás Ferenc kettő és Bozsik József egy góljával valósággal megsemmisítette azt az angol csapatot, amelyik hazai pályán addigi fennállása 90 éve alatt egyszer sem kapott ki a kontinensről érkező válogatottól.
A félidőben 4:2-es magyar vezetés volt, majd a mérkőzés végére az Aranycsapat 6:3-ra nyerte meg a találkozót.
A gólok részletesen:
- 1. perc: Hidegkuti Nándor (0-1)
- 14. perc: Jackie Sewell (1-1)
- 22. perc: Hidegkuti Nándor (1-2)
- 24. perc: Puskás Ferenc (1-3)
- 28. perc: Puskás Ferenc (1-4)
- 38. perc: Stan Mortensen (2-4)
- 50. perc: Bozsik József (2-5) - Puskás lecsapott egy felszabadító rúgásra, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalába, a léc alá lőtte a labdát.
- 53. perc: Hidegkuti Nándor (2-6)
- 57. perc: Alf Ramsey (3-6, tizenegyesből)
Reakciók és a futballra gyakorolt hatás
Nem véletlen, hogy Puskásék fantasztikus játékát látva az angol lapok azonnal az Évszázad mérkőzéseként kezdték emlegetni a találkozót, amely megváltoztatta az angol futballt. A legendás angol sportszerűséget dicséri, hogy a nézők gyakran tapsolták meg a magyar játékosok megoldásait. Jackie Sewell, az angolok első góljának szerzője így emlékezett vissza: „Az emberek azt hitték, mi fogunk nyerni, de emlékezetes leckét kaptunk azon a napon. Nem játszottunk rosszul, de a magyarok egyszerűen fantasztikusak voltak.”
A meccs után az angol válogatott csatára, Syd Owen azt mondta: „Olyan volt, mintha földönkívüliekkel játszottunk volna.” A sokkoló vereségek hatására az angol labdarúgás nyitni kezdett a másfajta edzésmódszerek és taktikai rendszerek felé, s tizenhárom évvel később, 1966-ban válogatottjuk világbajnoki címet nyert. Ezt követően az Aranycsapat diadalútja egészen az 1954-es svájci világbajnokság döntőjéig tartott.
„Ma talán már nehéz elképzelni azt, ahogy Puskásért, Kocsisért vagy az apámért, általában az Aranycsapatért rajongott a világ. Olyan első számú példaképek és sztárok voltak ők akkor, ami ma Messi vagy Cristiano Ronaldo népszerűségéhez mérhető” - mondta a sajtóeseményen Bozsik Péter labdarúgó, magyar bajnok edző, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Bozsik József fia.
A budapesti visszavágó: 7-1-es győzelem
A londoni 6-3-as vereség után az angol sajtó másról sem cikkezett, minthogy a történelmi kudarc nem maradhat elégtétel nélkül. A brit lapok szinte tüzelték kedvenceiket. A Wembley stadionban történtek rossz álomként söpörtek végig a szigetországon, amelyet csak akkor lehet elfelejteni, ha mihamarabb sikerül hasonló sikert elérni. Az angolok a súlyos vereség ellenére bizakodtak a visszavágó rájuk nézve pozitív kimenetelében, továbbra sem hitték, hogy futballjuk leáldozóban lehet. „Szerintünk a magyaroknak csupán szerencséjük volt ellenük, még egyszer nem tudják megismételni a Wembleyben nyújtott teljesítményt” - vélekedtek.
Angol részről a meccs presztízskérdéssé vált, valóságos becsületbeli üggyé dagadt. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány csapata azonban magabiztosan készült, és „ha nagy feladat előtt állunk, minden egy csapásra megváltozik. Így volt ez Londonban is, és bízom benne, hogy így lesz május 23-án is” - nyilatkozta. A visszavágóból semmi sem lett, Budapest istenei pedig a földre szálltak, hogy elkápráztassák a Népstadion nézőit. Ami pedig a Népstadionban 92 ezer ember előtt történt, újabb történelmi bejegyzést ért.
Az első félidőben három gólt szerzett a magyar gárda: Lantos, Puskás és Kocsis volt eredményes, majd a másodikban újabb három találat következett Kocsis, Tóth II és Hidegkuti révén. Az angolok Broadis találatával megszerezték becsületgóljukat, de a végszó Puskásé volt. Az Aranycsapat 7:1-re győzte le ellenfelét.
„Soha, hosszú profi pályafutásom alatt egyetlen egyszer sem kaptam egy mérkőzésen hét gólt. Borzasztó élmény volt azt látni, hogy csak jönnek és jönnek, feltartóztathatatlanul” - emlékezett vissza egy angol játékos. Egy másik így fogalmazott: „Csodálatosan szép és eredményes volt a magyarok játéka, de számunkra igen elkeserítő. A tehetetlenség érzése mindig döbbenetes, és mi ezt éreztük.” Az olasz Corriere della Sport lap hasábján a következő jelent meg: „Puskás és társainak teljesítménye nem betanult lecke volt.” A Rudé Právo, a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja a következőt írta: „Az eredmény ismételten megmutatta, mire képes egy jól összeszokott, kiváló csapat. A győzelem a technikailag, erőnlétileg és lelkileg is nagyszerűen előkészített kollektív játék eredménye, amelyben az egyik játékos a másikért harcol.”
Az Évszázad Mérkőzése a híradóban és a digitális archívumban
Az ötvenes évek elején a technika még nem tette lehetővé a televíziós sportközvetítéseket, és a háztartásokban sem voltak tévékészülékek, így hiába hozta lázba a mérkőzés az egész országot, a találkozót látni nem, csak hallgatni lehetett a rádióban, Szepesi György közvetítésében. Az egész mérkőzés ma is megtekinthető Szepesi György kommentálásában.
A kor technológiai feltételei nem tették lehetővé, hogy a helyszínről élőben közvetítő BBC filmre rögzítse az adást, ezért egy televízió képernyőjére irányított kamerával „vették fel” a két félidőt. A Magyar Telekom most nemcsak elhozta a BBC által filmre rögzített mérkőzést, hanem a digitális technológia vívmányait felhasználva fel is újította, hiszen az nem pusztán egy emlékezetes meccs, hanem nemzeti örökség és büszkeség egy része. A cél az, hogy a digitális világ ezen keresztül is közelebb hozza egymáshoz az időseket és fiatalokat, közös élménnyé emelve a legendás mérkőzést. A filmben a magyar gólokat színesben láthatjuk majd, mert a digitális felújítás során ezeket a filmrészleteket ki is színezi a Telekom - áll a munkát elvégző cég közleményében.
A futballtörténelem egyik legnagyobb mérkőzésének, az 1953-as Anglia-Magyarország találkozónak a 67. évfordulóján, azaz 2020. november 25-én mutatta be a Super TV2 az Évszázad mérkőzésének digitálisan felújított és kiszínezett kópiáját. A mérkőzés 67. évfordulóján pedig olyan formában nézhetjük meg újra a találkozót, ahogy eddig még soha nem láthattuk: a digitálisan felújított és kiszínezett kópia valósággal életre kelti a futball hőseit.
A magyar filmhíradó felvételei
A legendás londoni győzelemről riportfilm is készült, amelyet „az évszázad mérkőzéseként” is emlegetnek. 1950-től kezdődően a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárban készültek a magyar filmhíradók, amelyeket heti rendszerességgel, kötelezően vetítettek a mozik. Saját visszaemlékezése szerint Csőke József ötlete volt, hogy az „évszázad mérkőzését” is rövidfilm formájában dolgozzák fel. Az Aranycsapatot három operatőr kísérte ki Londonba, Macskássy János, Szabó Árpád és Csőke. Csőke maga is ott állt a pálya szélén, az angol kapu közelében, így nyolc és fél kilogrammos kamerájával ő rögzíthette többek közt Puskás ikonikus, hátrahúzócseles gólját.
Összesen 120 percnyi anyagot vettek fel a teljes utazás során, ebből kellett a félórás filmet összevágni. Az évszázad mérkőzésében végül felhasználták az angol, illetve francia filmhíradó felvételeit is, illetve az odahaza forgatott vágóképeket a rádiókészülékek előtt izguló szurkolókról, köztük Bozsik József és Grosics Gyula családjairól. A filmet természetesen óriási érdeklődés övezte. A filmhíradó több héten át kimaradt a mozikból, mert helyette mindenhol Az évszázad mérkőzését vetítették.
Technikai nehézségek és Csőke József öröksége
Az ötvenes években még jelentős technikai nehézséget okozott a mérkőzések dokumentálása. A kamerákba csak 60 méternyi nyersanyag fért be, vagyis kevesebb mint két és fél percet tudtak egyszerre felvenni az operatőrök - takarékossági okokból egyébként sem rögzítették a teljes 90 percet -, utána tekercset kellett cserélniük, ami alatt akár le is maradhattak egy-egy izgalmas jelenetről.
Csőke József a magyar filmhíradózás egyik legelismertebb és legfoglalkoztatottabb figurája volt. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett, Balázs Béla-díjas rendező közel negyvenéves karrierje során 700 filmriportot, 450 közművelődési (dokumentum-, riport-, oktató- és ismeretterjesztő) filmet rendezett.
Emlékezet és ünneplés
A nemzetközi labdarúgásban is mérföldkővé váló angol-magyar napját az MLSZ 1993-ban, a mérkőzés 40. évfordulóján a magyar labdarúgás napjává nyilvánította. A Puskás Intézet a legendás győzelemre eredeti sajtófotókkal, különleges, a találkozóhoz kapcsolódó relikviákkal és az „évszázad mérkőzésének” összefoglalójával emlékezik a 6-3-as diadal 70. évfordulójára, illetve az idén 30 éves Magyar Labdarúgás Napjára.
tags: #az #evszazad #merkozese #hirado #archiv
