A Labdarúgó Világbajnokságok Története és a Legutóbbi Torna Eredményei
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 1904. évi alakuló ülésén határozat született arról, hogy kizárólag ez a szervezet jogosult arra, hogy tornát rendezzen a világ legjobb labdarúgó válogatottjai számára. A futballvilág legnagyobb eseménye, a világbajnokságok történetének első és eddigi utolsó döntőjében pontosan ugyanaz az eredmény született. De ennél azért több infót hoztunk a két eseményről.

Az Első Világbajnokság, 1930 - Uruguay
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 1928-ban a francia Jules Rimet és Maurice Delaunay ötlete alapján határozta el, hogy a nemzeti válogatottak számára kiírja a már akkor is legnépszerűbb sportág világbajnokságát. A gondolat két év múlva realizálódott, 1930 júliusában Uruguay, pontosabban fővárosa, Montevideo rendezhette meg az első tornát. Az olimpiákhoz és az első alkalommal 1960-ban megrendezett labdarúgó Európa-bajnokságokhoz hasonlóan a világbajnokságok atyja is egy francia férfiú volt. Jules Rimet-nek (1873-1956) a FIFA harmadik, s ez ideig leghosszabban, 1921-től 1954-ig hivatalban lévő elnökének meggyőződése volt, hogy a sport a nemzetek közötti megbékélés kiváló eszköze, amellyel egyidejűleg érzékelte a nagy tornák iránti felfokozott érdeklődést.
Azért a dél-amerikai ország lett a szerencsés kiválasztott, mert csapata 1924-ben és 1928-ban is olimpiai bajnok volt. A nagy távolság miatt csak négy európai - a belga, a francia, a román és a jugoszláv - válogatott utazott el a vb-re. A legnagyobb hiányzók az angolok voltak, a "futball feltalálói" ugyanis egészen 1950-ig nem léptek be az 1904-ben alapított FIFA-ba, így a premierre sem kaptak meghívást. A rendezésre számos európai ország jelentkezett, mint például Hollandia, Olaszország, Spanyolország és Svédország, de pályázat - Uruguay révén - Dél-Amerikából is érkezett. Az első labdarúgó világbajnokság hivatalos plakátja is őrzi e történelmi pillanat emlékét.

Az első világbajnokságon mindössze 13 ország válogatottja szerepelt, amelyből 9 amerikai csapat volt, Európa képviseletében Belgium, Franciaország, Jugoszlávia és Románia vett részt a küzdelmekben. A rendezésre pályázó európai országok egyike sem képviseltette magát a világbajnokságon, a sértettségen kívül minden bizonnyal a többhetes hajóút is visszatartó erőt jelentett számukra. A részben diplomáciai ráhatás eredményeképpen részt vevő európai csapatok mindazonáltal nem az öreg kontinens legjobb válogatottjai közül kerültek ki: az elitet a rendezésre is pályázó országokon kívül Olaszország, a Duna menti országok közül Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország jelentette, de természetesen idesorolható a sportág szülőhazája, Anglia is, amely ország azonban csak a negyedik, 1950-ben megrendezett vb-n tisztelte meg először részvételével a világot. A mérkőzések helyszínéül szolgáló városok száma az első vb-n volt a legalacsonyabb, amelynek során mindössze Montevideóban pattogott a labda, bár a város három stadionjában is.
Az 1930-as világbajnokság elődöntői és döntője
Az elődöntők során kiélezett küzdelmeket láthatott a közönség:
- Argentína-Egyesült Államok 6-1 (1-0)
Gólszerzők: Monti (20.), Scopelli (56.), Stabile (69., 87.), Peucelle (80., 85.), illetve Brown (89.)
- Uruguay-Jugoszlávia 6-1 (3-1)
Gólszerzők: Cea (19., 66., 72.), Anselmo (21., 23.), Iriarte (63.), illetve Vujadinovic (4.)
A döntőben két dél-amerikai rivális csapott össze:
| Esemény | Részletek |
|---|---|
| Döntő időpontja | 1930.07.30. |
| Csapatok | Uruguay - Argentína |
| Végeredmény | 4-2 (1-2) |
| Helyszín | Montevideo |
| Nézőszám | 68 346 |
| Vezette | Langenus (belga) |
| Gólszerzők (Uruguay) | Dorado (12.), Cea (57.), Iriarte (68.), Castro (89.) |
| Gólszerzők (Argentína) | Peucelle (20.), Stabile (37.) |
Az Uruguay-Argentína döntőn az alábbi összeállításban léptek pályára a csapatok:
- Uruguay: Ballestrero - Nasazzi, Mascheroni - Andrade, Fernandez, Gestido - Dorado, Scarone, Castro, Cea, Iriarte
- Argentína: Botasso - Della Torre, Paternoster - J. Evaristo, Monti, Suarez - Peucelle, Varallo, Stabile, Ferreira, M. Evaristo
A 3. helyért nem játszottak.
A Világbajnokságok Fejlődése és Rekordjai
A világbajnokságok során a résztvevő csapatok száma is változott az évek során. A legelső világbajnokságon és az 1950. évi, brazíliai rendezésű vb-n 13 válogatott mérte össze az erejét. A 16 csapat számára kiírt torna 1938-ban is foghíjas volt, 15 ország válogatottja vett részt rajta, miután Németország a vb kezdete előtt nem egész három hónappal bekebelezte a szereplés jogát már korábban kiharcoló Ausztriát, amelynek legjobb labdarúgói a náci Németország csapatát voltak kénytelenek így erősíteni. 1954 és 1978 között aztán a mezőny folyamatosan 16 csapatból állt, 1982 és 1994 között viszont már 24, 1998-tól pedig 32 csapat számára nyílik lehetőség a megmérettetésre.
A legtöbb város pedig a 2002-es világbajnokság megrendezésébe kapcsolódott be, amikor is tíz dél-koreai és tíz japán város lehetett aktív részese a világ legnagyobb futballünnepének.
Brazil fölény és legendás játékosok
A mundiálok történetében a legtöbb, szám szerint öt világbajnokságot Brazília nyerte meg, s így a legeredményesebb nemzetnek tekinthető. (Az érmek számát tekintve jelenleg a német válogatott a legsikeresebb, miután tíz érmet szereztek, szemben a brazilok kilencével.) Egyedülálló, hogy Brazília már mindhárom olyan földrészen ünnepelhetett elsőséget, ahol rendeztek világbajnokságot. Más válogatottak ezzel szemben csak azon a kontinensen tudtak diadalmaskodni, amelyen hazájuk van. Brazília az egyetlen ország a világon, amely mind a tizennyolc idáig megrendezett vb-n képviseltette magát. 1930 és 2006 között 92 vb-mérkőzést játszott, Németországgal holtversenyben a legtöbbet. E mérkőzéseken 64-szer győztek, s mindössze 14 alkalommal hagyták el vesztesen a pályát, gólarányuk 201:84; a győztes meccsek, valamint a lőtt gólok számát tekintve szintén világrekorder a selecao névvel is illetett brazil válogatott.
A világbajnokságok történetében a legeredményesebb labdarúgó, az idén hetven esztendős Édson Arantes do Nascimento, vagy közismertebb nevén Pelé, aki a világ egyetlen háromszoros labdarúgó világbajnoka. Pelé legnagyobb sport-pályafutásbeli sikerét kétségtelenül a megnyert világbajnoki címek egyedülálló száma jelenti, de a nevéhez több más rekord is kapcsolódik. Így például ő volt a világbajnokságok történetének legfiatalabban gólt szerző és világbajnokká vált játékosa (ez utóbbit 11 éves és 249 napos korában érte el), idáig ő volt csak képes négy világbajnokságon is a hálóba találni, s arra is, hogy az újságírók tizenkét év különbséggel, 1958-ban és 1970-ben is a torna legjobb játékosait felvonultató világválogatottak közé szavazzák.

A játékosok közül a legtöbb világbajnokságon a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya, Lothar Matthäus, valamint egy mexikói kapus, a mindössze egyetlen győztes mérkőzésen pályára lépő Antonio Carbajal szerepelt. Mindketten öt világbajnokságon vettek részt, Matthäus 1982 és ’98, Carbajal pedig 1950 és ’66 között. Matthäus egyébiránt a legtöbb világbajnoki mérkőzésen szereplő játékos címével is rendelkezik, a mundiálok történetében összességében 25 alkalommal ölthette magára a Nationalelf mezét.
Statisztikák és érdekességek
Az 1930 és 2006 között megrendezett világbajnokságokon 708 mérkőzést játszottak, amelyeken 2063 gól született, a mérkőzésenkénti gólátlag így 2,9. A mérkőzések közel ötödének esetében ugyanakkor mindössze egyetlen találat esett. A nézőátlag az 1994. évi egyesült államokbeli világbajnokságon volt a legmagasabb (69 ezer fő), amelynek kialakulását a nagy befogadóképességű rögbi-stadionok tették lehetővé. A legnagyobb látogatottságú mérkőzés azonban nem az egyesült államokbeli, hanem az 1950-es, brazíliai rendezésű vb-hez kapcsolódik. A hatvan évvel ezelőtti világbajnokság utolsó találkozóján Brazília és Uruguay mérte össze erejét, s a mérkőzésen - amely nem a mai értelemben vett döntő volt - a braziloknak a torna korábbi összecsapásain elért eredményeik alapján egy döntetlen is elegendő lett volna az első világbajnoki címük megszerzéséhez. A nagy várakozásnak megfelelően 173 850 néző gyűlt össze a Rio de Janeiró-i, kifejezetten erre a vb-re épített, s a köznyelvi nevét egy papagájfajról kapó Maracana stadionban. A mérkőzésen aztán a brazilok a második félidő elején megszerezték a vezetést, de az „uruk” előbb egyenlítettek, majd 11 perccel a vége előtt a győztes találatuk is megszületett. Az egy mérkőzésen elért legtöbb gól az orosz Oleg Szalenko nevéhez fűződik, aki 1994-ben ötször talált a kameruniak hálójába. A csapatokon és játékosokon kívül azonban az edzőkkel kapcsolatban is lehet érdekességeket találni. A szerb tréner, Bora Milutinovics például már öt világbajnokságon irányított csapatot, s mindegyiken más országét. 1986-ban a házigazda Mexikót, 1990-ben Costa Ricát, 1994-ben a szintén rendező Egyesült Államokat, 1998-ban Nigériát, 2002-ben pedig Kínát.
A magyar válogatott szereplései
Bár a magyar válogatott 1986 óta nem jut ki a vb-re, a korábbi szerepléseinkhez szép sikerek kapcsolódnak. A magyar nemzeti tizenegy idáig kilencszer szerepelt a labdarúgás legnagyobb ünnepén, amelyből kétszer ezüstérmet szerzett, háromszor pedig negyeddöntőt játszott. Összesen 32 mérkőzést játszottunk, amelyből 15 találkozót nyertünk meg, 14-et pedig elveszítettünk. Magyarország nevéhez több rekord is fűződik a vb-históriában. Az egyik, hogy egy tornán mi lőttük a legtöbb gólt, szám szerint 27-et, 1954-ben. A legnagyobb különbségű győzelmek során a nyertes csapat kilenc góllal múlta felül a vesztest. Három ilyen mérkőzés volt, amelyből kettő a magyar csapathoz kapcsolódik. 1954-ben Dél-Koreát 9:0-ra, 1982-ben Salvadort pedig 10:1-re győztük le.

A világbajnokságok eddigi története során 47 modern értelemben vett mesterhármas született, amelyből négyet magyar játékos szerzett. (A modern értelmezés szerint az is mesterhármas, ha a három gól nem egymásután születik, míg a klasszikus felfogás csak az egymást követő három találatot számítja annak.) A magyarok közül Kocsis Sándor 1954-ben Dél-Korea és az NSZK elleni csoportmeccsen szerzett mesterhármast, sőt ez utóbbi „mesternégyes” volt, mivel az FC Barcelona későbbi sztárja négyszer talált be.

1954-es Nyugat-Németország - Magyarország VILÁGBAJNOKSÁG döntő | AI színezett 60 fps |
1954-ben a magyar válogatott első számú esélyesként érkezett a világbajnokságra. A két csoportmérkőzését 17:3-as összesített gólkülönbséggel nyerte meg a dél-koreaiak és a nyugat-németek ellen. Az egyenes kieséses szakaszban aztán már keményebb csapatok következtek: a negyeddöntőben az előző világbajnokság ezüstérmese, Brazília, az elődöntőben pedig a címvédő Uruguay volt az ellenfél. Végül mindkét csapaton sikerült továbbjutni, s mindez annak ellenére következett be, hogy a csapatkapitányi szerepkörben betöltő Puskás - aki a góljait jellemzően ballal szerezte, az autogramjait viszont jobbal osztogatta - e mérkőzéseket kihagyni kényszerült, miután az NSZK-val vívott meccsen szándékos sérülést okoztak számára.
A 2018-as Világbajnokság - Oroszország
A futballtörténelemben először a 2018-as világbajnokságra a nemzetközi szövetség valamennyi tagállama nevezett, így a rendezőként biztos résztvevő Oroszországon kívül 208 ország képviseltette magát a selejtezőkön. A magyar válogatott folytatta 1986 óta tartó rossz sorozatát, azaz nem jutott ki a 32 csapatos mezőnybe: a selejtezők során négy győzelem és öt vereség mellett egy döntetlent ért el, így Portugália és Svájc mögött, de Feröer-szigetek, Lettország és a sereghajtó Andorra előtt a harmadik helyet szerezte meg a csoportjában. Noha a címvédő Németország 1938 óta először már az első körben búcsúzott, és 1982 óta először egyetlen afrikai csapat sem élte túl a csoportkört, a torna igazi szenzációját a videobíró bevezetése jelentette, amelynek nagy hatása volt abban, hogy rekordszámú büntetőt ítéltek a játékvezetők. Az egyenes kieséses szakaszban a horvátok történetük legjobb szerepléseként úgy meneteltek a fináléig, hogy mindhárom meccsükön túlórára kényszerültek: a nyolcaddöntőben Dániát és a negyeddöntőben Oroszországot 11-esekkel, míg a legjobb négy között Angliát hosszabbításban múlták felül. A trófeát aztán Franciaország emelhette magasba, így sorozatban negyedszer európai diadal született, amelyre korábban még nem volt példa.

A 2010-es Világbajnokság - Dél-Afrika
A Dél-afrikai Köztársaság a 2010. évi világbajnokság rendezési jogát 2004 májusában nyerte el. A selejtezőkön 206 csapat indult el, több mint korábban bármikor. A torna 64 mérkőzésből áll, s a trófea elhódításának céljával ezúttal is 32 csapat lép pályára. A csapatok pénzdíját ezen vb alkalmával is emelte a FIFA, amely idén 420 millió dollárt tesz ki. A tornát megelőzően valamennyi válogatott 1 millió dollárt kapott a felkészülésre. A csapatok pénzdíja annál nagyobb, minél tovább versenyben maradnak. A legkevesebbet, 8 millió dollárt a csoportmérkőzések révén búcsúzó válogatottak kapják, az ezüstérmes válogatott ugyanakkor 24, a világbajnok pedig 30 millió dolláros pénzdíjban részesül. A világbajnokságok történetében először fizet a FIFA a játékosokat alkalmazó kluboknak, amiért azok a játékosokat a nemzeti válogatottak rendelkezésére bocsátják. Erre a célra 40 millió dollárt fordít a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség.

A vb lebonyolításának idején Dél-Afrikában tél lesz, azonban a levegő hőmérséklete talán még kedvezőbb, mintha a torna helyszíne Európa lenne: a házigazda telei során a napi csúcshőmérséklet ugyanis 15-20 fok között alakul. A dél-afrikai országba évente közel 10 millió külföldi turista érkezik, több mint háromnegyedük a kontinensen belülről. A bíráskodásra harminc játékvezetőt jelölt ki a FIFA, s közöttük ott van Kassai Viktor, aki korábban már olyan fontos mérkőzést is vezetett, mint a pekingi olimpiai labdarúgótorna döntője. A mérkőzéseket kilenc városban, s tíz stadionban rendezik meg, a nyitómérkőzés és a döntő helyszíne Johannesburg. A mérkőzéseket a helyszínen 3,3 millióan követhetik nyomon, melyből az értékesíthető jegyek száma 3,0 millió darab.
tags: #az #utolso #foci #vb #eredmenyei





