A Barcelona és a Chelsea emlékezetes összecsapásai a Bajnokok Ligájában

A Barcelona és a Chelsea közötti párosítás már-már legendásnak számít a Bajnokok Ligájában. A két csapat 2000 óta tizenkétszer találkozott, ebből tízszer az egyenes kiesés szakaszban. Ezek az összecsapások gyakran hoztak drámai fordulatokat, vitatott bírói ítéleteket és felejthetetlen pillanatokat, melyek beírták magukat a futballtörténelembe.

A 2005-ös botrány: Mourinho vádjai és Frisk visszavonulása

A két klub rivalizálásának egyik legemlékezetesebb fejezete a 2005-ös párharc volt, amely Mourinho vádjával, Anders Frisk visszavonulásával és egy UEFA-jelentéssel írta be magát a futballtörténelembe. 2005 tavaszán a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében került össze a Barcelona és a Chelsea.

A Barcelona ekkor már soraiban tudhatta a későbbi aranylabdás és a World Soccernél a kétezres évek legjobb futballistájának megválasztott Ronaldinhót. A Chelsea-nél 2003 nyarán kezdődött új időszámítás, amikor a dúsgazdag orosz Roman Abramovics vette át az irányítást, és el is kezdte a költekezést. Miután a Chelsea "csak" elődöntőig jutott a BL-ben Claudio Ranierivel, az olasz helyett megnyerte menedzsernek a 2004-es BL-győztes edzőt, José Mourinhót.

A 2005. február 23-ai odavágót a hazai pályán játszó Barcelona nyerte meg 2-1-re, hátrányból fordítva, úgy, hogy a mérkőzést emberhátrányban fejezte be a Chelsea, Didier Drogba kiállítása miatt. Az 56. percben jártunk, amikor Drogba a labdáért küzdött Víctor Valdésszel, és az lett a vége, hogy rátartott a kapus lábára. A mérkőzést vezető Anders Frisk szerint ez sárga lapot ért, és mivel Drogbának már volt egy lapja, mehetett zuhanyozni.

Ez lett a botrány kiváltója. José Mourinho a meccs után támadásba lendült. Segítője, Steve Clarke beszámolójára támaszkodva azzal vádolta meg kollégáját, Frank Rijkaardot, hogy az a szünetben bement a játékvezetők öltözőjébe. "Ezek után egyáltalán nem lepett meg, hogy Drogbát kiállította a játékvezető" - fűzte hozzá cinikusan. Frank Rijkaard, a Barcelona holland edzője azonnal és hevesen tagadott. Azt elismerte, hogy beszélt Friskkel a félidei alagútban, de kategorikusan tagadta, hogy bement volna az öltözőbe. Azt állította, csupán „udvariasan” köszönt, és a Chelsea lesgyanús vezető gólja felől érdeklődött.

Az UEFA vizsgálatának eredménye és a következmények

A botrány kulcsdokumentuma az UEFA helyszíni igazgatójának, Pascal Fratelliának a jelentése lett. Ez a jelentés precízen rekonstruálta, mi is történt valójában a félidei alagútban. A jelentés megerősítette, hogy Frank Rijkaard valóban közeledett Anders Friskhez a folyosón, miután a bíró elhagyta a pályát. Frisk elmondása szerint Rijkaard „a pályától az öltözőajtaja elejéig (zárt ajtó)” követte őt.

A jelentés rögzítette Frisk reakcióját is: a svéd bíró közölte Rijkaarddal, hogy „nem ez a megfelelő pillanat vagy hely” a meccs eseményeinek megvitatására, és az öltözője zárt ajtaja előtt utasította a holland edzőt, hogy távozzon. A vizsgálat konklúziója egyértelmű volt: Anders Frisk semmilyen szabályt nem szegett meg, és professzionálisan járt el. A jelentés azonban „rámutatott Rijkaardra” a helytelen és szabálytalan közeledés miatt. De nem ment be a játékvezetői öltözőbe!

Mourinho kijelentése meglehetősen nagy visszhangot váltott ki. Volker Roth az UEFA részéről például a futball ellenségének nevezte a portugált, merthogy a megvádolt Anders Frisk halálos fenyegetéseket kapott, és inkább a visszavonulás mellett döntött. Itt azért meg kell említeni, hogy az egyik, Chelsea-ről íródott könyv szerint a svéd játékvezető semmilyen bizonyítékkal sem állt elő ez ügyben, holott az angol klub közleményben tudatta, szigorúan fel fog lépni az ellen a szurkolója ellen, akire rábizonyítható, hogy fenyegető levelet küldött.

A 2009-es dráma: Iniesta gólja és a vitatott bírói ítéletek

Az egyik legemlékezetesebb meccs a 2009. május 6-án rendezett elődöntő volt. A londoni Kékek az előző hat kiírásban ötször is elődöntőt játszottak, ám csak 2008-ban sikerült az utolsó előtti akadályt is venniük (az utolsót pedig még sohasem). A tavaly történtek miatt talán mindenkinél jobban akarták a BL-döntőt, ahová 12 hónapja sikerült ugyan bejutniuk, ám ott kikaptak 11-esekkel - éppen a most is finalista Manchester Unitedtől.

Sokan azt várták, hogy Josep Guardiola edző katalán csapata már hazai pályán jól elveri a Chelsea-t, ám a londoniak már-már tökéletes védekezéssel 0-0-ra hozták az odavágót. A barcelonai gólnélküli első meccset követően a visszavágóra Londonban, a Stamford Bridge-en került sor, ahol a londoniak a ghánai Michael Essien bombagóljával szereztek vezetést, és egészen a 93. percig továbbjutásra álltak.

Essien ballal hatalmas gólt szerzett a 9. percben, ezzel elcsendesítette a szenvedő Barcát. A Barcelona az első fél órában nem sok vizet zavart, nem így a vendégek védője, Alves, aki egy szabálytalanság után sárga lapot kapott, így idén ő biztosan nem fog BL-döntőt játszani. A katalánok meddő próbálkozásairól mindent elmond Alves "helyzete": egy szabadrúgás-kombináció után a brazil hátvéd kapura akart lőni, ám úgy 30 méterrel elkerülte a labda a célt.

A mérkőzést a norvég Tom Henning Övrebö vezette, aki több ítélettel is segítette a Barcelona továbbjutását. Az 56. percben Drogbát gyanús körülmények között lökték meg a büntetőterületen belül, a norvég bíró ezúttal sem látott szabálytalanságot. A 66. percben aztán úgy tűnt, hogy ha 11-est nem is, de emberelőnyt azért csak kap a Chelsea. Hosszú Cech-kirúgás után Abidal mellett villámgyorsan elfutott Anelka, majd megbotlott a saját lábaiban, a bíró szerint felvágták, a visszajátszások szerint nem, de mivel a labdarúgás mai szabályai szerint előbbi (a játékvezető) dönt, ezért piros lapot kapott a Barcelona védője.

Az utolsó percekben is folytatódott a "Tom Henning Övrebö nem ad 11-est" szappanopera, a norvég ugyanis Anelka esésénél és Pique kezezésénél sem mutatott a büntetőpontra. Meglehet, a 4-5 - Barca-kapu előtt történt - esetből nem volt mind 11-es, ám az utolsó mindenféleképpen! Amikor Andres Iniesta találatával az Eric Abidal kiállítása miatt tíz emberrel küzdő Barcelona egyenlített a 93. percben, ezzel kiharcolta a döntős szereplést.

A Barca játékosai 92 percen át bűnrosszul céloztak, a hajrában aztán Iniesta egyszer pontos volt. A gól után Guardiola beszaladt a pályára ünnepelni, ám ezzel még nem volt vége, a mérkőzés (és a drámai hajrá) folytatódott. Volt még egy 11-es gyanús eset a Barca-kapu előtt, ami után Ballack majdnem megverte a játékvezetőt, a lefújás után Drogba még a kamerába is a - vélt vagy valós - igazát kiabálta, amiért meccs utáni sárgát kapott. A spanyolok alig hitték el, hogy sikerült gólt szerezniük, az angolok pedig földre rogyva búslakodtak.

Nyilatkozatok a mérkőzés után és Övrebö utólagos vallomása

A Chelsea edzője, Guus Hiddink a mérkőzés után adott nyilatkozatában azt állította, hogy "ellopták" tőlük a győzelmet, igazságtalanság áldozatai lettek, s még soha nem látott ennyi hibát elkövető játékvezetőt. Szerinte legalább 3-4 büntetőt nem kaptak meg, s hozzátette: az ilyen fontos meccsekre tapasztalt bírókat kellene küldeni. A Barcelona védője, Gerard Pique elismerte: egyik alkalommal, amikor az angolok tizenegyest reklamáltak, valóban kezéhez ért a labda, noha ő nem akart szabálytalankodni. "A bíró azonban úgy dönt, ahogy akar, s ezt tiszteletben kell tartani" - tette hozzá.

A Barcelona edzője, Josep Guardiola úgy fogalmazott: meg tudja érteni, hogy a Chelsea csalódott a bíró miatt. Ugyanakkor abban a kérdésben nem foglalt állást, hogy valóban büntetőt, büntetőket kellett volna-e adni csapata ellen. Elismerte, hogy a végén szerencséjük volt Iniesta góljával, s hihetetlen boldogságról beszélt. A The Sun című londoni bulvárlap egyébként még a meccs előtt azt írta, hogy elfogult lehet majd a bíráskodás, méghozzá a Chelsea kárára. Az UEFA ugyanis - legalábbis így vélte az újság - nem akar egy 100 százalékban angol döntőt.

Övrebö még 2012-ben is kapott halálos fenyegetést a londoni csapat szurkolóitól. „Egyáltalán nem vagyok büszke a teljesítményemre. Nem az volt a legjobb napom, de a játékvezetők néha hibáznak, ahogy a játékosok és az edzők is. Nem vagyok magammal megelégedve - mondta az 51 éves Övrebö, aki elismerte, hogy Gerard Piqué és Samuel Eto'o kezezésénél lehetett volna tizenegyest ítélni.

„Mindig visszanéztem néhányszor a meccsjeleneteket, és tanultam a hibákból, de amióta nem bíráskodom, már nincs min javítanom. Arra a napra úgy emlékszem vissza, hogy az újságírók hosszú időre megtanulták a nevemet. Több hibás döntés is született, mindenkinek megvan a saját véleménye ezekről a szituációkról. De még egyszer kiemelném, hogy a játékosok és az edzők is hibáznak, mégsem történik semmi. Büszke vagyok a pályafutásomra, és arra, hogy egy ideig az európai elitbe, de legalábbis hazám legjobbjai közé tartoztam. Éppen ezért nem ítélhetnek meg engem egyetlen mérkőzés alapján, néhányan azonban sajnos ezt teszik" - folytatta a hibáit elismerő norvég bíró, aki hozzátette, hogy utólag már kár rágódni az ítéleteken.

A 2012-es elődöntő: Tíz emberrel is a csúcsra törő Chelsea

A futball érdekessége, hogy a 2009-ben a Barcelonát Bajnokok Ligája győzelemhez segítették a téves bírói ítéletek, míg egy évvel később éppen egy hibás döntés következtében estek el a katalánok finálétól. 2010-ben az Internazionale elleni elődöntő visszavágóján Pep Guardiola csapatának 2-0-ra kellett volna győznie. Három évvel később ismét elődöntőben találkozott a két csapat, a Camp Nouban rendezett visszavágón, a Barcelona-Chelsea 2-2-es döntetlennel zárult.

Drogba a kezdőcsapatba került a londoniaknál, Guardiola viszont kihagyta a szélső hátvédeket, berakta ellenben Cuencát és - a várakozásoknak megfelelően - Fabregast a kezdőbe. Természetesen a hazaiaké volt az első helyzet, a 3. percben Messi az oldalhálóba lőtte a Sancheztől visszakapott labdát. Az első tíz perc megmutatta, milyen lesz a többi nyolcvan: a Chelsea szinte nem is törte magát, hogy a mezőnyben labdát szerezzen, mint egy kézilabdacsapat, hátravonulva várta az ellenfelet.

Ugyanakkor hamar felbomlott az eredeti hadrend a vendégeknél, az elcsúszás közben megsérült Cahill helyett Bosingwát kellett behoznia Di Matteónak, Ivanovics pedig beljebb került a védelemben. Victor Valdes úgy gondolhatta, ezek után hulljon náluk is a férgese, és egy kijövetelnél letarolta Piquét, akit szintén le kellett cserélni. Ezután jött az első nagy ziccer, Fabregas sarokkal tette Messi elé a labdát a 16-oson belül, a csatár pedig Cechbe lőtte az álompasszt.

A félidő hajrája előtt szerezte meg a vezetést a Barcelona: épp a csereként beállt Dani Alvestől indult egy szöglet után az akció, Messinek tette ki balra, aki középre passzolt, Busquets pedig a hálóba. Összesítésben egyenlített a Barca. Rögtön ezután a török játékvezető egyszer csak kiállította Terryt. A rutinos hátvéd a lassítás alapján labda nélkül szabálytalankodott Sanchezzel, hátulról beletérdelt. A Chelsea mindkét belső védőjét elvesztette a félidő végére, és úgy festett, a párharcot is: Messi indításából Iniesta kilőtte a bal sarkot a 43. percben, 2-0 - ha eddig voltak lelki gátjai a Barcelonának, ezután alighanem megszűntek.

Csakhogy a Chelsea ezúttal is eljátszotta, amit otthon: a félidő legvégén eljutott egy helyzetig és kihasználta. Lampard prímán hintette a védők mögé a labdát, a brazil Ramires pedig futtából, nacionáléjához méltó finomsággal alányúlt és Valdes fölött a kapuba emelt, káprázatos gól volt. A szünetben tehát továbbjutásra állt a Chelsea, mindenki pontosan tudhatta, mi lesz a folytatásban. Sokáig nem húzták az angolok, Fabregasnak Drogba csúszott be rossz ütemben a 16-oson belül. A 11-eshez Messi állt oda, aki még soha nem lőtt gólt a Chelsea-nek - és a lécet találta telibe.

Fokozódott a feszültség, amit néhány sárga lap is jelzett, benne volt a meccsben a balhé, mert az angolokon irtózatos lett a nyomás. Nem sorjáztak a Barca-helyzetek, de az emberelőnyben lévő hazaiak szinte rongyosra járatták a labdát, a Chelsea embertelen hősiességgel igyekezett ellensúlyozni a létszám- és tudásbeli különbséget. A hajrá már szívbetegeknek garantáltan nem ajánlott izgalmakat hozott. Sanchez gólját Alves lesállása miatt nem adta meg a játékvezető, aztán Messi az este folyamán másodszor is eltalálta a kapufát. Petr Cech a nagy vezérek minden tartásával állta útját a hazai rohamoknak, de kérdés volt, ki lehet-e bírni tíz emberrel ekkora nyomást.

És amire talán épeszű ember nem számított: a csereként beszálló Fernando Torres révén a Chelsea lőtte a mindent eldöntő gólt. A Camp Nouban még Atletico Madrid-játékosként is rendre betaláló spanyol egyedül vitte a teljesen kinyíló Barca kapujára a labdát a 91. percben, és ezzel a Chelsea jutott a döntőbe. A 36 éves tréner, Guardiola tavaly július óta irányítja a Barcelonát, akkor mutatkozott be menedzserként az első osztályban. "Elégedett vagyok, nem gondoltam volna, hogy edzői karrierem első évében akár három trófeát is nyerhetünk. A bajnokság, a spanyol kupa és a BL-trófea igyekszünk minél többet megnyerni."

A Barcelona és a Chelsea Bajnokok Ligája párharcainak statisztikái (kiemelt mérkőzések)

A Chelsea már 17 mérkőzés óta veretlen hazai pályán a Bajnokok Ligájában, utoljára 2006. február 22-én kapott ki a BL-ben a Stamford Bridge-en, s az ellenfél akkor épp az FC Barcelona volt. A Barcának akkor kijött a lépés az angol riválissal szemben, de csak akkor, az utóbbi négy évben ugyanis három másik alkalommal egyaránt szigetországi klub ejtette ki a katalánokat: 2005-ben épp a Chelsea, 2007-ben a Liverpool, 2008-ban pedig a Manchester United. Igaz, 2006-ban a szintén angol Arsenalt legyőzte a Barcelona a fináléban. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a két csapat legemlékezetesebb egyenes kieséses párharcait.

tags: #bajnokok #ligaja #barcelona #chelsea

Népszerű bejegyzések:

• így követheted élőben a női kézilabda mérkőzéseket
• a Real Madrid otthonának története
• Útmutató a BME sportpályák bérléséhez
• a sportvilág csapatépítési nehézségei
• A Bajnokok Ligája két óriásának történelmi rivalizálása