A Veszprémi Labdarúgás Krónikája: Sikerek és Átalakulások

Minden idők legnagyobb veszprémi sportegyesülete volt a Bakony Vegyész Torna Club, amely 1969. december 8-tól 1985. május 20-ig szerepelt ezen a néven. Tulajdonképpen a labdarúgók kapcsán merült fel egyáltalán az erők egyesítése, ugyanis a többi szakosztálynál nem hozott jelentős működésbeli változást a fúzió. Az összevonás előtt, 1969-ben, a Veszprémi Vegyész az NB II nyugati csoportjában (ami akkor a magyar labdarúgás harmadik vonalának felelt meg) a 11. helyen végzett, ugyanakkor a Bakony Vasas ezüstérmes volt az NB III északnyugati csoportjában, tehát a negyedik osztályban. Az erők egyesítésével azt szerették volna elérni, hogy három éven belül a megyeszékhelynek legyen NB I/B-s, azaz második vonalbeli csapata.

Összesen 40 futballista alkotta a teljes keretet, a legjobbak az NB II nyugati csoportjában játszottak, a többiek a BVTC második gárdájában a megyei első osztály keleti A-csoportjában szerepeltek. A „bőség zavara” sok személyi konfliktussal járt a játékosok, az edzők és a vezetők között. Egyébként pedig már akkor látszott, hogy minőségileg nem alkalmas az állomány a célok megvalósítására, ám ez csak menet közben mutatkozott meg igazán.

A kezdeti évek és a bajnoki átszervezések korszaka

A versenyrendszer átszervezése, a tavaszi-őszi rendszerről őszi-tavaszira történő átállás miatt 1970 tavaszán félidényes bajnokságot rendezett az MLSZ, melyben bronzérmesek voltak a veszprémiek, a második alakulat pedig ezüstérmet szerzett a megyeiben. Ez biztató rajtnak tűnt, a folytatásban azonban nem a várakozásoknak megfelelően jöttek az eredmények. A következő négy idényben 50 százalékhoz közeli pontgyűjtéssel a középmezőnyben végzett a BVTC (7-9. helyek). Ez megmutatkozott a csökkenő nézőszámon.

A magyar labdarúgásban számos átalakítás történt az évtizedek során. Az 1957 és 1990 közötti időszak „bajnoki térképei” egyértelműen mutatják, hogy Budapest domináns szerepe végig megmaradt. Az MLSZ a kétszer 16 csapatos NB2 helyett egyszer 16 csapatos NB1B osztályt hozott létre, tehát jelentősen szűkítette a másodosztályú klubok körét. 1967-ben mindkét osztály létszáma bővült - az NB1 16, az NB1B 18 csapatos lett, ezek a bajnoki létszámok maradtak is egészen az 1974-75-ös szezonig.

Aztán jött egy újabb átszervezés: az MLSZ megszüntette az NB I/B-t, ennek következtében a veszprémiek az NB III-ba kerültek, ami a magyar labdarúgás harmadik vonala volt, tehát lényegi változás nem történt a csapat osztályba sorolását illetően. 1974-75-ben az NB1B megszűnt, helyét egy egycsoportos NB2 vette át, ez a 20 csapatos osztály 1977-78-ig jelentette a magyar labdarúgás második vonalát. Azonban romlott az eredményesség, ugyanis egy idényt (1975-1976) leszámítva, amikor hetedik lett az együttes, a mezőny második felében, a 12-16. helyek valamelyikén végzett - volt, hogy csak az osztályozón sikerült elkerülni a kiesést. Az elégedetlenség pedig folyamatos személycserékhez vezetett, ami nem oldotta meg a problémát. Hol a játékosállomány összetételében, hol az edzőben, hol a vezetőségben, hol pedig a pénztelenségben vélték felfedezni az eredménytelenség okát. Így egymást követték az új koncepciók, melyek aztán nem hoztak lényegi változást.

Közben történt egy újabb átszervezés, aminek köszönhetően NB II-esek lettek ugyan a veszprémiek, ám akkor a másodosztály területi elvek alapján elosztott három 20 csapatos mezőnyből állt, melynek nyugati csoportjában szerepelt a BVTC - inkább kevesebb, mint több sikerrel. 1978-79-ben aztán újabb „reformmal” az ötvenes éveket idéző háromszor 20 csapatosra duzzasztották a második vonalat is - ekkortól tehát már 72 csapat alkotta a magyar labdarúgás két legfelső osztályát. Majd jött az MLSZ újabb, immár sokadik bajnoki átszervezése, amikor létrehozták az egycsoportos, 20 csapatos NB II-t. Az 1981-82-es szezon végén ismét durván leszűkítették a létszámokat. Az NB1 16, az NB2 egyszer 20 csapatosra állt vissza - ez pontosan a csapatok felének a harmadik ligába sorolását jelentette.

A Veszprémi Labdarúgás Aranykora: 1980-as évek

A veszprémiek a harmadik vonalban, a területi bajnokság Bakony-csoportjában kezdték az 1982-1983-as idényt, és utcahosszal, 17 pontos előnnyel lettek aranyérmesek. Ezután jött a Dunaújváros elleni az osztályozó az NB II-be jutásért, amit kétmeccses drámai küzdelem végén tizenegyesekkel megnyert a BVTC. A következő idény hozta a veszprémi labdarúgás addigi történetének legsikeresebb esztendejét azzal, hogy a hatodik helyen végzett a csapat.

A sikerkovácsok között számos név szerepel: Andorka Gábor, Árky Lajos, Baranyi Sándor, Baumholczer János, Belső László, Bognár Péter, Csomai József, Diósi László, Görbicz István, Feledi László, Hertelendy Jenő, Horváth Alfonz, Jugovits Lajos, Karsai László, Kelemen Miklós, Labanov Sándor, Lechner Károly, Németh Zoltán, Mater László, Palla Antal, Sákovics Péter, Tóth Gábor. A vezetőedző Temesvári Tibor volt, pályaedzője pedig Balogh Károly. A játékosok és a szakvezetés mellett ebben döntő érdemeket szerzett a minden korábbinál jobb személyi és anyagi feltételeket teremtő Tóth Attila ügyvezető elnök.

Utánpótlás-nevelés és nemzetközi szereplések

Nemcsak felnőtt szinten volt sikeres a Bakony Vegyész, hanem az utánpótlás-nevelésben is. Gazsó Illés szakágvezető edző veszprémi saját nevelésű játékosokkal 1980-ban elhódította az Országos Ifjúsági Kupát, melynek döntőjében tizenegyesekkel legyőzték a Nyíregyházát Budapesten a Népstadionban a Magyarország-Skócia válogatott találkozó előmérkőzésén. A kupagyőztes csapat tagjai voltak: Bognár Péter, Budai Attila, Csik Ferenc, Csomai József, Fülöp Zoltán, Gazdag László, Glück Ferenc, Jákli Péter, Kalmár István, Kanyár Zoltán, Kató Csaba, Káldi Géza, Moró Gábor, Rein Antal, Rezi Lajos, Répási Róbert, Schalbert Ferenc, Teimaier József.

Az 1976-os szezonzárást követően a csapat Magyar Néphadsereg-válogatott néven a Koreai NDK-ba utazott. Az 1976/77-es szezont újabb Koreai NDK-s túra követte. Az első mérkőzésen 20 ezer néző előtt a KNDK bajnokcsapatával, a második meccsen 30 ezer néző előtt az észak-koreai katonaválogatottal játszott a Leskó - Deákvári, Emmer, Bodoki, Csider, Geiger, Horváth, Török, Magos, Fürtös, Z. Nagy összeállítású csapat. Csereként Göncző, Újvári és Láng is pályára lépett.

A Bakony Vegyész Labdarúgócsapat főbb eredményei (1969-1984)

Átalakulás Veszprémi Sportegyesületté (VSE) és NB I-es szereplés

Az 1980-as évek közepére egyre romlott az ország gazdasági teljesítőképessége, ami kihatott a sportra is. Pénzügyi helyzetük szorításában a bázisvállalatok egyre kevesebbet tudtak költeni a tevékenységi körükbe közvetlenül nem tartozó dolgokra, és az állam is meghúzta azt a bizonyos nadrágszíjat. Veszprémben úgy döntött a politikai vezetés, hogy kiszélesíti az addig elsősorban a Bakony Művek és a Vegyipari Egyetem égisze alatt működő sportegyesület bázisát. Ennek jeleként megváltozott az klub neve és kibővültek a vezető testületei.

Az 1985. május 20-án az egyetem aulájában megtartott közgyűlésen Veszprémi Sportegyesület (VSE) lett a szervezet neve, melynek elnökévé Domján Gábort, a Veszprém Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatóját, helyetteseivé Budavári Lászlót, a Bakony Művek vezérigazgató-helyettesét és dr. László Alfrédot, a Vegyipari Egyetem rektorhelyettesét választották. Az ügyvezető elnök dr. Sipőcz József testnevelő tanár, atlétikai edző lett. Ettől még nem változott meg a klub feltételrendszere: a VSE egyetlen létesítménnyel sem rendelkezett (akárcsak korábban a jogelőd BVTC), a szakosztályok a bázisszervek tulajdonában vagy kezelésében levőket használták, illetve bérelték az iskolák tornatermeit. Költségcsökkentés címén megszüntették a vívó- és a súlyemelő szakosztályt, valamint átmenetileg szüneteltették a női röplabda- és a tekeszakosztály működtetését.

A kézilabdázókkal ellentétes utat jártak be a labdarúgók, akik 1988-ban megnyerték az NB II-t, majd öt évet töltöttek a sportág élvonalában, ahol legjobb eredményük az ötödik hely megszerzése volt 1991-ben. A magyar futball nagy szenzációja volt ez a csapat, amelynek feljutására senki sem számított. Olyan erős, tradicionális csapatokat előztek meg az 1987-88-as NB II.-ben, mint a Szeged, a Dunaújváros, a Diósgyőr vagy a Csepel. A feljutást az utolsó fordulóban a Nyíregyháza ellen, Horváth 88. percben szerzett góljával vívták ki. Az NB I.-ben sem vallottak szégyent. A kiesést hozó szezonig sorrendben a 10., a 6., az 5. és a 12. helyen végeztek.

Rugovics Vendel: a "Bakony Maradonája"

A veszprémi futball valaha volt legsikeresebb évei örökre összeforrtak Rugovics Vendel nevével. Rugovics neve annyira összefonódott a veszprémi focival, hogy sokan meglepődnek azon, hogy ő valójában győri. Tizenhat éves volt, a Rába ETO serdülő I.-es csapatában edzett, amikor a semmiből kétszeres bajnokcsapatot építő Verebes József rámutatott egy edzésen: „Azt a taknyot hozzátok fel nekem.” Ez egy szerdai napon történt, Rugovics szombaton már játszott is a nagy Győrben. Akkoriban, az 1984. márciusi Labdarúgásban nyilatkozta róla Verebes: „Igazi szélsőtípus a gyerek, méghozzá abból a fajtából, amelyik túl azon, hogy villámgyors, nagyjából kétlábas.”

Az NB I.-ben 18 évesen 16 ezer néző előtt debütált, méghozzá rögtön kezdőként, a Rába 2-0-ra verte a Pécset. Rugovics a győri labdarúgás egyik legnagyobb ígérete volt akkoriban, de jóval többet szeretett volna játszani. Hívta őt több első osztályú csapat, a Pécs, a Békéscsaba, az Újpest, végül némi meglepetésre Veszprémben kötött ki. 1987-et írtunk, Rugoviccsal került a Balatonra egy feltörekvő edző, Glázer Róbert, a későbbi szövetségi kapitány, aki addig egy kiscsapatot, a Ménfőcsanakot irányította, a klub menedzsere egy igazi szerencsevadász-vállalkozó, Kiss József volt. „A fél szezonnál feljutásra álltunk. Azt ígérték a benzinkutasok, hogyha feljuttok, akkor életetek végéig ingyen tankolhattok.” A feljutás rögtön az első szezon után sikerült. Ebben nagy szerepe volt Glázernek, aki Rugovics szerint akkoriban Verebes mellett az ország második legjobb edzője volt. Új játékstílust honosított meg, mindenkinek személyre szabottan megmondta, hová helyezkedjen. Taktikai védjegye a letámadás és a térfélkiürítés volt.

1987. augusztus 26-án, alig kezdődött el a bravúros feljutást hozó NB II.-es szezon, amikor a Czabán Samu téren találkozott a Volán és a Veszprém. A Volánban játszott Törőcsik, a Veszprémben pedig a friss szerzemény Rugovics, aki a 8. percben a tizenhatosról lőtte ki a jobb alsó sarkot. A Volán egyenlített, de Rugovics még a szünet előtt tíz méterről futtából lőtt nagy gólt. A végeredmény 3-1 lett, a Népsport Rugovics nagy visszatérésről írt, és a mezőny legjobbjává is megválasztotta.

A Veszprém a második NB I.-es bajnokságában már a nemzetközi kupaszereplésért harcolt, féltávnál azonban történt valami, ami alapjaiban rengette meg a veszprémi futballt: Glázer eligazolt Győrbe. Dunai Antal jött Glázer helyett, a Señor, csak így nevezték, hiszen a nyolcvanas években Spanyolországban futott be sikeres karriert, a Levantéból jött Veszprémbe. „Dunai másmilyen volt. Menjetek ki, focizzatok, mondta, nem rágta a szánkba, hogy hová helyezkedjünk, mit csináljunk.” Így jutottak el a Volán elleni, már említett 1-0-s zakóhoz, ami után a veszprémi futball létét kérdőjelezte meg Rugovics egy rádiós nyilatkozatban: „Ez a vereség már a Veszprémi Futball Club létét fenyegeti.” Kiss József elnök-menedzser odapörkölt neki egyet a nyilatkozat után: „Aki ilyet állít, az nincs tisztában a Veszprém anyagi helyzetével. Rugovics legfeljebb a saját jövőjében lehet bizonytalan.” A csapat végül 2 ponttal maradt le a már UEFA-kupa-szereplést érő negyedik helytől, Rugovics pedig, ahogy Kiss nyilatkozata megelőlegezte, visszament Győrbe, majd pár év múlva a már kiesett Veszprémbe. Király voltam Veszprémben, nem akartam én innen elmenni" - mondja. Háromszor játszott a válogatottban, legalábbis a hivatalos statisztika szerint, ő kilenc szereplést tart nyilván. A pályafutásával kapcsolatban nincs hiányérzete, mivel, mint fogalmaz, mindent, amit elért, melózva tette. A pályafutásom befejezése után derült ki, hogy asztmám van, ami a keringésemet nullára vágta.

A rendszerváltás utáni Veszprém és a VFC USE

Így jutott el a VSE a rendszerváltásig, amikor gyökeresen megváltozott a sport funkciója, s ezzel együtt a támogatása is. Az országosan kiemeltek kivételével széthullottak a nagy egyesületek, a szakosztályok ismét az önállóság útján keresték a boldogulásukat. Veszprémben így jött létre a labdarúgók (VFC), az atléták (VEDAC), a tornászok (VTC), a röplabdázók (VRC), a kosárlabdázók (VESC), a kézilabdázók (VDDSE) klubja. A többi sportág képviselői más egyesületekben folytatták a pályafutásukat.

Rugovics Vendel a pályafutása befejezése után utánpótlás edzőnek állt, elvégezte többek között az UEFA B-licences tanfolyamát. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a VFC USE alapjait az első szögtől az utolsóig jómagam tette le Kelemen Miklós barátom és kollégám hathatós segítségével. Ez a klub nemcsak a megye legnagyobb egyesülete, hanem az ország egyik legproduktívabb klubja is. Hatszáz gyerekkel, és tizennégy edzővel dolgozunk. Számtalan tehetséget kineveltünk, útnak indítottunk, gondoljunk például a válogatott védőre, a Videoton hátvédjére Lang Ádámra, vagy a Napolitól a Diósgyőrbe került Novothny Somára - mondta a klubvezető. Jelenleg a Veszprém csapata a megyei I. osztályú bajnokság megnyerése után az NB III. Nyugati csoportjába jutott vissza.

tags: #bakonybel #labdarugo #csapat

Népszerű bejegyzések:

• Spongyabob meglepetésről a félidei show-ban
• A futballgyep karbantartása
• Magyar olimpiai bajnok vízilabdázók
• Vezeték méretezés
• A Győri ETO és Kozarmisleny meccs elemzése