Horti Gábor, a futballkommentátor és a modern labdarúgás világa, barcelonai kitekintéssel
Horti Gábor, a magyar sportközvetítés ikonikus alakja, akinek aranyköpéseit ma is idézik, pedig Ausztriában élve ő maga távolra került a kommentálástól. Tudja, hogy személye megosztó volt, de mindig vállalta önmagát. Hogy ő ilyen. És ha sokan nem is csípték, legalább annyian szerették utánozhatatlan stílusú közvetítéseit.
A Horti-féle közvetítés filozófiája és a modern futball kritikája
Neki is megvan persze a véleménye a mai kommentátorokról, ahogyan a mai futballról is, de sok egyéb gondolatot is megosztott velünk Horti Gábor. Arra a kérdésre, hogy rájátszott-e eleinte a stílusára, hogy felfigyeljenek rá, Horti Gábor egyértelműen válaszolt: Egyáltalán nem. Én csupán azt a hangulatot igyekeztem megteremteni, ami akkor is van, amikor föltett lábbal, néhány doboz sör kíséretében a haverokkal nézzük a meccset, és nagyon jól szórakozunk. Szórakoztatni akartam.
Horti Gábor véleménye szerint olykor valóban túlzásba esett, lehet, néha közönségesen beszélt, de csúnya szavakat sosem használt. Arra a kérdésre, hogy valaha kicsúszott-e csúnya szó a száján egy-egy közvetítés alatt, így felelt: Nem. Gúnyolódni viszont sokat gúnyolódtam játékosokon. Hozzátette, könnyen tehette, az argentinok 10 000 kilométerre voltak tőle, bár a Bundesliga kettes játékosokkal óvatosabban kellett bánnia, ők azért fordulhattak volna Magyarország felé… Úgy volt vele, hogy hazudjon-e, ha valaki átesett a labdán, és mondja azt, mint sokan otthon, hogy micsoda átlépős csel! Dehogy az, mellé rúgott a szerencsétlen. És ő ezt ki is mondta, kellő malíciával. Horti Gábor szerint még mindig jobb kommentátorként egy kicsit élesebben fogalmazni, mint lemaradni a gólról.
Azonban arra mindig különösen figyelt, hogy a sok beszólás, gúnyos megjegyzés közepette nehogy elkáromkodja magát. A válasz egyértelmű volt: Hogyne.
Horti Gábor elmondása szerint pont azt nem szereti a mai futballban, hogy a szórakoztató része vész el, ami mégiscsak a veleje volna. A mai gólöröm férfiak acsarkodása. Az arckifejezés rendszerint durva, üvöltöznek sokszor trágárul, és sosem mosolyognak. Ez pedig a foci halála. Az öröm, a játék szépsége kezd kiveszni a mai labdarúgásból.
Ezért egyébként Guardiolát is hibáztatja, és csapatai meccsenkénti 1000 passzát. Mert amikor a Real Madridot verték vele, azt szerette, de aztán mindenki átvette, a nézőnek meg kirohadt a szeme a sok oldalpassztól. Ma egy négyzetméteren tömörül 20 játékos, levegőt nem tudnak venni egymástól, közben évek óta nem látni valamirevaló cselsorozatot, nem haladnak előre, csak oldalra, kihalóban a játék szépsége. Plusz ömlik ránk a sok meccs, túl sok is, igaz, még mindig jobb, mint bármelyik másik tévéműsor.
A Bajnokok Ligája alapszakasza már őt sem érdekli, elég hamar fent van a különböző oldalakon a meccs esszenciája, azt nézi meg inkább. Arra már nem kíváncsi, hogy a 90 perc jórésze azzal megy el, hogy az egyik játékos a másikról árulkodik vélt sérelem miatt, vagy azzal, hogy a VAR videózgat „órákig”, illetve hogy a sérült játékost kezelik hosszasan.
Hallgatva a hazai kommentátorokat inkább némítást nyom. Szerinte elköteleződtek a főnökség irányába, nem lehet hangulatot kelteni, nincs véleményformálás, ha a játékos két kézzel ér a labdába, csak a hümmögés megy, „várjuk meg, mit mond a VAR”. Horti Gábor szerint a mai kommentátor gyerekek közhelygránátokat hajigálnak ránk, „micsoda tekerés”, mondják, de mi az, hogy tekerés? A 40-es izzót tekered, bár azt is inkább csavarod. Mindig ugyanazt a tíz szót hallani. Arra a kérdésre, hogy mit kéne a tekerés helyett mondani, így válaszolt: A csavarást például, vagy hogy perdítette, ravaszul emelte. Olyan szép a magyar nyelv, annyi más kifejezést lehetne használni, de ahhoz bátrabban is kéne gondolkodni.
A kommentátori pálya kihívásai és elismerések
Horti Gábor sportújságíró azt is elárulta, számára melyek voltak a legemlékezetesebb sportesemények, és hogy miért szeret jobban tévében meccset nézni, mint élőben. Bevallása szerint a stílusát bevállalta, mert belőle fakadt, de meg is határozta az azt követő évtizedeit, mert senki nem akart felvállalni. Arra a kérdésre, hogy meg sem kérdezték soha, tudna-e konszolidáltabban kommentálni, így felelt: Tudnál? - Természetesen.
Azonban vitte magával a billogot, és mindenki öklendezve fordult el tőle. Ha felhívott egy vezető beosztású személyt valamely csatornánál, jellemzően nem mondott semmit, csak mismásolás volt, hogy „majd hívunk” vagy „keress nyugodtan”. Pedig Horti Gábor szerint az őszinteség boldoggá tesz. Arra a kérdésre, hogy sosem érdekelte-e a negatív kritika, elmondta: Egyszer régen betévedtem az Index Drukkerkocsmájába, attól aztán három nap depresszióba zuhantam. Nagyon a lelkemre vettem, amit kaptam, és rájöttem, semmi értelme ezt olvasni, úgyhogy azután sem jártam ilyen fórumokon. Az internet nagy szabadságot ad, annak minden előnyével és hátrányával. Arra is reagált, hogy az sem érdekli-e, ha azt mondják: „A Horti Gabi? Elég dili”. Válasza: Rájuk hagyom.
Több mint tíz éve kirúgták a Sportklubból, az állítólagos gigantikus fizetése miatt. Ehhez képest a mai napig megismerik, és talán mondhatja, leginkább róla jegyezték meg a Sportklubot. Arra a kérdésre, hogy érdekelte-e valaha, hogy a kollégák mit gondolnak róla, így válaszolt: Erről az a sportklubos élmény jut az eszembe, amikor egy megbeszélésen, amit amúgy a főszerkesztő vezetett, hamuvá pirítottak, és a becsmérlésembe egymás után minden jelenlévő bekapcsolódott, azzal az üzenettel, hogy mekkora seggfej vagyok. Na tessék, most trágárkodtam. Arra, hogy akkor lett-e vége az ottani karrierjének, így felelt: Nem. Nyilván azért, mert nem volt más lehetősége. Az éjjel kettes, vérben tocsogó argentin bajnokikat meg úgyse sokan vállalták be, azt csak érzelemmel lehet közvetíteni, autópályamérnöki módon nem.
Soha nem buzdították ilyesmire, épp ellenkezőleg. Egyszer egy rövid időre kinevezett főszerkesztő azt mondta, „kezelnénk az embert, de már nem lehet”. Így aztán nem is szóltak rá soha. Pedig előfordult, hogy egy brazil-francia válogatott mérkőzésen kissé magasra szökött a lelkesedése, és kicsúszott a száján pár közönséges mondat, aminek nem kellett volna, de hajnali kettőkor senki sincs, aki bekopogna a közvetítőfülkébe, és visszafogottságra intene.
Élete legbecsesebb elismeréseként említi, hogy ha vásárolni mentek, és valamit magyarázott a feleségének, az emberek azért rendszerint odafordultak, szóval felismerték a hangját, és jellemzően nem húzódtak el, sőt sokan akartak szelfizni vele. Annak idején egyébként megveszekedett Újpest-drukker volt, Nyilasi Tibit már csak ezért sem szerette, mert mindig kibabrált velük. Aztán évekkel később egy közös ismerősük összehozta bennünket, Tibi pedig olyan barátsággal, az elismerését kifejezve fogadta, hogy attól ma is libabőrös lesz. Horti Gábor szerint, ha Nyilasi így viszonyult hozzá, olyan pocsék csak nem lehetett.
Arra a kérdésre, hogy előfordult-e, hogy valaki azt mondta, csak miatta nézi az adott meccset vagy bajnokságot, Horti Gábor ezt válaszolta: Most őszintén, a Bundesliga kettő Németországon kívül kit érdekel? - Senkit. - Ugye? De jött olyan visszajelzés ismerősömtől, hogy az édesanyja vasalás közben engem hallgat, mert az szórakoztatja. Ez is valami… Hallottam azt is, hogy valaki csak miattam kapcsol oda egy szakadék meccsre. De a Bundesliga kettő esetében tényleg azt sem tudod, melyik csapat melyik.
Van olyan beköpése, amit ma már bán? Nincs. Olyan volt, ami nem sült el jól, például Torghelle Sanyiról egy megjegyzésem, amit csak én értettem, senki más. De az Air Sanyi betalált, azóta is így ismerik. Arra a kérdésre, hogy ma, ebben a politikai korrektséget megkövetelő világban is ugyanúgy közvetítene-e, így felelt: Igen. Lehet, valamivel szűkebbre venném a szájmozgásteremet, de csak kicsit. Hozzátette: Amúgy miért van az, hogy az angolok nagyon szellemesen tudnak kommentálni, a németeknél van egy Wolff-Christoph Fuss, aki kiválóan él együtt a játékkal, felnevet, el tud ájulni egy-egy nagy gól láttán - nálunk meg a semmilyenek vannak többségben. Pedig az lenne a lényeg, hogy magával ragadjon a kommentálás, a riporter emóciója odatapasszon a képernyőre. Ehelyett, ha valaki nem mond el 50 statisztikai adatot öt perc alatt, az nem is kommentátor. De miért?
Jogász (Horti Gábor)
Kovács István szakkommentátorral az oldalán Horti Gábor közvetíti majd a Sztárbox mérkőzéseit az RTL nézőinek. A tapasztalt sportriporter szerint a ringbe lépő hírességek nagyon komolyan veszik a felkészülést, ahogy fogalmaz, „látszik, hogy mindenki csalogatja elő az izmot a testéből”. Horti Gáborral elemezték az eddigi meccseket, esetleges kimeneteleket és történéseket a labdarúgó-világbajnokság kapcsán. A keddi vereség ellenére a kommentátor rendületlenül hisz benne, hogy az idei vb-t Argentína nyeri meg.
Horti Gábor emlékezetes aranyköpései
Horti Gábor aranyköpései gyűjtésben is fellelhetők a neten, azokból szemezgettünk:
- Amikor az egyik támadó csúnyán a kapu mellé fejelt: „Nem kell, hogy egy terézvárosi megfigyelőkamera legyen a szeme helyén, de ekkora rutinnal csak érezhetné, hogy hol a necc.”
- Egy német másodosztályú meccs eredménysorát kommentálva: „Azért elég komoly büntetés volt nekünk az a Kaiserslautern-Freiburg mérkőzés, az annyira volt izgalmas, mint mondjuk a fű növése.”
- Ugyancsak Bundesliga 2, Mönchengladbach-Mainz: „Ötször volt lehetősége, és mindegyikben benne volt a gólcsíra, egy az ki is nőtt.”
- Még mindig német másodosztály, egy nagybedobásnál: „Ő is jó kőhajító gép…”
- Miközben az oldalvonalnál egy-egy lábát felemelve a stoplikat mutogatja a partjelzőnek a cserejátékos: „Téligumi, nyárigumi.”
- Amikor szakadozott a kép egy német másodosztályú meccsen: „Kicsit daraboskás mozgású lett a pikcsör most.”
- Német kettő, a kaput messzire elkerülő pocsék lövés után: „Coulibaly… A jobb lába… Azt általában csak fogmosáskor használja Coulibaly, ugye arra is támaszkodik.”
- Amikor egy Boca-meccsen Insúa kapásból elrúgta a hosszúra a labdát, és a bevetődő Martín Palermo előtt néhány centiméterrel gurult el közvetlenül a kapufánál: „El hombre Martín, igazi balfék”. És csak röhög. „Egy centiméterről nem tudta berúgni. Upsz.” Tovább röhög. „A szöcske.” És röhög tovább…
Egy argentin meccsen a játékvezető kiállította a kapujából rossz ütemben kijövő, a labdát kézzel elütő kapust. „A fölső zsebbe nyúl Pablo Lunati, fiam, mehetsz zuhanyozni, ilyen béna, idióta, bolond kapust”, mondta Horti. Mint elárulta, a 10 000 kilométer távolság azért felszabadító. Az NB I-et közvetítve biztos nem mondana ilyet, mert hazafele valószínűleg a hetes buszon feküdne a padlón. A távolság miatt lehetett olyan nagyszájú. De most tényleg, mekkora ostobaság, ha a kapus kijön, és látványosan beleüt a labdába a tizenhatoson kívül?
Barcelonai vonatkozások és a modern futball kihívásai
A modern labdarúgásban nem csupán a pályán, de a magánéletben is komoly kihívások és figyelem övezi a sztárokat. Átdolgozott marketingstratégia vagy a véletlen műve, hogy Shakiráék hangos válása óta ömlik a pénz a sztárokhoz? Az énekesnő márkákon keresztül próbálta meg érzékeltetni, hogy Piqué milyen visszalépést tett, amikor „lecserélte” őt egy huszonéves lányra. A focista nem hagyta szó nélkül a dalt, a hétvégén Renault Twingóval érkezett egy barcelonai eseményre. Közben pedig Spanyolországban elindított egy ligát, ahol már sorban állnak a befektetők, a Casio és a Twingo csapata is megérkezett.
A Bajnokok Ligájában is kiélezett a küzdelem, és most kell megkapaszkodnia a katalánoknak, különben ég a szezonjuk, nincs kérdés, csak az a baj, hogy az Inter meg elég pöpec mostanában! A fergeteges, 5-4-es első mérkőzésen egygólos hátrányba került Bayern Münchennek kockáztatnia kell a továbbjutás kiharcolásához a Bajnokok Ligája-elődöntő szerdán, 21 órakor kezdődő visszavágóján. Az Arsenal és az Atlético Madrid csap össze kedden, 21 órakor az Emiratesben a Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágóján. A múlt szerdai madridi 1-1-es döntetlen nyitva hagyott minden kérdést a már eleve kiegyensúlyozottnak vélt párharcban. Az Atlético Madrid fogadja az Arsenalt szerdán, 21 órakor a Metropolitano Stadionban a Bajnokok Ligája elődöntőjének első mérkőzésén. Mindkét csapat számára kiemelt fontosságú a legrangosabb európai kupasorozat, amelyet történetük során eddig még egyetlen alkalommal sem tudtak megnyerni.
Szoboszlai Dominik a magyarság számára már a főszereplő, nagy próba neki, hogy mit engednek neki. Ha olyat húz, arra még jobban felfigyel a világ, és tutira egyenesbe kerül az élet. Mondjuk már most is jó sínen fut, már csak az a kérdés, hogy melyik nagy pályaudvarra érkezik be! Ami a szaúdi bajnokságot illeti, sajnálattal konstatálja Horti, hogy az odaigazoló korábbi sztárjátékosok vitatkozó húsgolyókká váltak. Nagy csalódás az a bajnokság. Múltkor is belenézett, és elkezdte ütögetni a tévét, hogy miért nem produkálja a normális sebességet. Aztán rájött, ott ez a tempó. Egy ismerőse mondta, és igaza van neki, hogy Cristiano Ronaldónak azért nincs esze ágában sem eljönni onnan, mert az 1000 gólos álomhatárt máshol esélye sem lenne elérni. Kiábrándító, hogy akik nemrégiben még rengeteg kilométert futottak egy-egy meccsen, ott csak pofáznak. Ha belenéz, azon kapja magát, hogy úristen, ő nemrég még a Liverpoolban játszott, most meg olyan, mint egy vödörben felejtetett spongya. De mindegy, jobb, hogy nem ő közvetíti, mert úgyis levennék két meccs után. Pedig tényleg tudna konszolidáltan fogalmazni.
tags: #barcelona #chelsea #horti #gabor
