A Grande Torino Tragédiája: Az 1949-es Superga-hegyi Repülőgép-szerencsétlenség
1949. május 4-én szenvedett tragikus balesetet a Torino labdarúgócsapata, miután a játékosokat és a stábot szállító repülőgép a város közelében egy dombtetőn található Superga bazilikának ütközött. A becsapódás során a repülőgép összes utasa életét vesztette: a fedélzeten tartózkodó 18 játékos, az edzők és a menedzserek - köztük Egri Erbstein Ernő - halálával gyakorlatilag egy pillanat alatt megsemmisült a világ akkori talán legjobb futballcsapata.
A Grande Torino legendája
Bár napjainkban már a Juventus csapata, az „Öreg Hölgy” számít az első számú torinói klubnak, a 20. század első felében egy másik alakulat, az FC Torino is meghatározó alakja volt az itáliai labdarúgásnak, sőt, az 1949-es tragédia előtt számos olyan rekordot állított fel, melyeket azóta sem sikerült túlszárnyalni. A „Bikák” becenéven emlegetett Torino FC 1906-ban alakult, első bajnoki címét két évtizeddel később szerezte meg.
A klub az 1942/43-as szezontól fogva lépett a káprázatos sikerek útjára, ezután ugyanis 1949-ig sorozatban ötször hódította el a scudettót - 1944-ben és 1945-ben a második világháború miatt nem avattak bajnokot -, mindeközben pedig a torinóiak adták az olasz válogatott gerincét. Az 1947/48-as szezonban 125 gólt lőttek, gólkülönbségük +92 volt és 16 ponttal végeztek a Milan előtt, az Alessandria elleni 10-0 győzelmük máig ligarekord, az 1948/49-es szezonban összesen egy pontot vesztettek. Az 1947. május 11-i, Magyarország elleni, 3-2-re megnyert válogatott mérkőzésen a kezdőcsapatban a Torino tíz játékosa húzta magára a címeres mezt.
Az egyesületet ugyanakkor nem csak azért hívják ma is „Il Grande Torinónak”, mert - többek között - a legtöbb lőtt és a legkevesebb kapott gól, a legtöbb szezonbeli győzelem, vagy a legnagyobb gólkülönbség rekordjával is büszkélkedhetett; talán ennél is fontosabb, hogy Valentino Mazzola és társai már tíz évvel a világbajnok brazil válogatott előtt a híres 4-2-4-es formációban játszottak, és stratégiájukkal inspiráló módon hatottak a hetvenes évek holland futballjára. A káprázatos sikereknek Egri Erbstein Ernő személyében magyar kovácsa is volt, aki a második világháború előtt és 1946 után edzőként - majd 1948-tól Leslie Lievesley segítőjeként, technikai vezetőként - dolgozott Torinóban. A csapat egyébként az 1948/49-es szezonban szintén káprázatos teljesítményt nyújtott, és három fordulóval a bajnokság vége előtt magabiztosan vezette a tabellát.
A végzetes út Lisszabonból
A sorozatban négyszeres olasz bajnok és listavezető, a nemzeti tizenegy gerincét adó Torino 1949. május 3-án Lisszabonban vendégeskedett, ahol a klub elnöke, Ferruccio Novo által kiszemelt Xico Ferreira hazai búcsúmeccsén léptek pályára a Benfica ellen. Ferruccio Novo, a Granata elnöke eleinte ellenezte az ötletet mondván, hogy május 3., Ferreira búcsúmérkőzésének tervezett időpontja szorosan követné a sorsdöntő idegenbeli bajnoki rangadó, az Internazionale-Torino-meccs dátumát, nem beszélve arról, hogy még négy forduló hátra is lenne a pontvadászatból. Egy hónappal később azonban eldőlt a kérdés. Az olasz válogatott - benne hat Torino-játékossal - Madridban találkozott Spanyolországgal, és le is győzte 3:1-re. A mérkőzést megtekintette Ferreira és persze Novo is, és a meccs lefújása után a Benfica és a Torino csapatkapitánya együttes erővel meggyőzte Novót arról, hogy semmiféle kockázatot nem rejt magában a május 3-ai barátságos mérkőzés.
A találkozóra minden jegy elkelt, a Benfica stadionjában rengeteg olasz emigráns foglalt helyet, közöttük a leghíresebb, II. Kubala László - akinek akkor a Torino és a Juventus is hevesen udvarolt - isteni szerencsének köszönhetően nem utazott el a csapattal. A mérkőzésre legjobb összeállításában állt ki a Grande Torino: Bacigalupo - Ballarin, Rigamonti, Martelli - Grezar, Castigliano - Menti, Loik, Gabetto, Mazzola, Ossola. A quadrilatero, a Grezar-Castigliano-Loik-Mazzola-összetételű középpályás bűvös négyszög szenzációsan muzsikált, amit az olaszok bemutattak, az a harminc évvel későbbi holland totális futball előhírnöke volt. S mivel a Benfica is kitett magáért, meg aztán ez Ferreira búcsúmeccse volt, a találkozó 4:3-as Benfica-győzelemmel ért véget.
Majd másnap reggel a csapat egy Fiat G.212-es típusú repülőgéppel visszaindult Torinóba. Útközben a gép Barcelonában is leszállt; a gép déli egy órakor szállt le Barcelonában, majd a tankolás és rövid pihenő után folytatta útját. A délután során elérte Torino térségét, ahol a pilótákat viharos időjárás fogadta. Torino térségében aznap rendkívül rossz volt az időjárás, esett az eső és fújt a szél, a felhők és a köd miatt a látótávolság 40 méterre csökkent. A pilóta utoljára 16 óra 59 perckor adott helyzetjelentést az irányítótoronynak, majd balra kanyarodva megkezdte az ereszkedést a torinói repülőtér 14 kilométerre lévő kifutópályája felé. A manőver közben, 17 óra 3 perckor a gép 180 kilométeres sebességgel a 669 méter magas Superga-hegyen álló bazilika támfalának ütközött, amelyet a rossz látási viszonyok miatt a pilóta nem vehetett észre, kitérő manőverre esélye sem volt. A becsapódás során a repülőgép teljesen összeroncsolódott, csak farokrésze maradt épen.
A pilóta hibája, ami 4 generációt ölt meg!
Az áldozatok és a túlélők
A fedélzetén tartózkodók közül mindenki meghalt, az áldozatok között két magyar is volt: a csehszlovák-magyar állampolgárságú középpályás Schubert Gyula és a másodedző Egri-Erbstein Ernő, a csapat másodedzője. A katasztrófától csupán a sérülés miatt Torinóban maradó Sauro Tomá, az útlevélgondokkal küzdő Luigi Giuliano, illetve Kubala László menekült meg, akit a klub hosszú ideje próbált leszerződtetni, és a lisszaboni mérkőzésre is meghívott. Kubala László isteni szerencsének köszönhetően nem utazott el a csapattal, mert Brankó fia megbetegedett, s ezért az utolsó pillanatban visszautasította Egri-Erbstein Ernő, a menedzsere invitálását. A klubelnök Ferruccio Novo betegsége miatt nem volt a gépen.
A holokauszt-túlélő Egri-Erbstein Ernő, aki a második világháború előtt, majd 1946 után is a Torino edzője, 1948-tól pedig Leslie Lievesley segítője volt. Susanna Egri, a 75 éve a supergai repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt magyar edzőzseni, Egri Erbstein Ernő lánya, felidézte az eseményeket: „Apám a háború után 1946. szeptember 26-án érkezett meg Torinóba, mi anyámmal és a húgommal egyelőre Pesten maradtunk. Én akkor már a firenzei színház prímabalerinája voltam, Párizsból kaptam szerződést, és május negyedikén délután, a torinói főpályaudvarról indult a vonatom Franciaországba. Már fenn ültem a kupéban, amikor fél füllel hallom, hogy két fiatal nő döbbenten taglalja a repülőgép-balesetet, amelyben a Grande Torino csapatát szállító gép a Superga-dombnak ütközött, és lezuhant. Amikor meghallottam, kis híján elájultam, a nők látták, hogy közelről érint a dolog. Tényleg azt hittem, nem fogom túlélni, annyira szorosan kötődtem édesapámhoz. Emléke ugyanolyan erővel él bennem, mint hetvenöt évvel ezelőtt. Gyakran álmodom vele… És a fájdalom kettős, mert az is nagyon fáj, hogy a mai napig nem állítottak apámnak méltó emléket Torinóban.”
Idén azonban változott a helyzet: „Én már évek óta protestáltam, hogy az édesapámat miért felejtették ki, és végre idén ő is megkapta a maga emlékművét, amit én lepleztem le. Nagyon megható volt.” Susanna Egri a Superga-hegyre nem tudott felmenni: „természetesen ott is volt megemlékezés, de akkora felfordulás volt a városban a Giro d'Italia rajtja miatt, amit az évforduló tiszteletére hoztak ide, Torinóba, hogy inkább a temetőbe mentem el.”
Schubert Gyula bal lábáról legendákat meséltek, hamarosan átigazolt egy másik kőbányai klubba, és 1945-1946-ban a Kőbányai Barátság csapatában már 32 meccsen 34 gólt lőtt. Majd a jobb élet reményében átköltözött Pozsonyba, s kétszeres csehszlovák válogatott lett, egyetlen ottani gólját nekünk, magyaroknak rúgta. Az akkor már - lévén csehszlovák állampolgár is - Julius Schubert néven ismert balösszekötő éppen kezdett beépülni a Grande Torino csapatába, ahová 1948 decemberében érkezett meg, miután Erbstein zseniális tárgyalóképességének köszönhetően a Slovan Bratislava elengedte sztárjátékosát.
Az "összeesküvés-elmélet"
Kering az interneten egy hajmeresztő, ámbár több forrásból is alátámasztott történet, amely minden bizonnyal elnyeri az összeesküvés-elméletek szerelmeseinek tetszését. Eszerint a Fiat G.212-es hárommotoros chartergép, fedélzetén 31 utassal 1949. május 4-én 17.03 órakor azért vágódott a Superga-bazilika oldalfalába, mert a játékosok aranyat/gyémántot csempésztek Lisszabonból jövet. A történetet egy bizonyos „gaborzinho” álnéven internetező, szinte bizonyosan magyar vagy magyar származású férfi terjesztette évekkel ezelőtt. Az illető - állítása szerint - Kubala Lászlótól hallotta, hogy ő is adott pénzt a repülőgép egyik utasának, gyerekkori pajtásának, Schubert Gyulának, hogy hozzon Lisszabonból aranyat/gyémántot, mivel Portugáliában lényegesen olcsóbb volt, mint Olaszországban, s megérte becsempészni, majd értékesíteni.
„Gaborzinhónak” volt még egy forrása, Egresi Béla, aki állítólag szintén Torinóban tartózkodott akkor, szerződésre várva. Egresi szintén adott volna pénzt Schubertnek, hogy vásároljon neki gyémántot. A történet hitelességét azonban gyengíti, hogy a gép roncsai között sem aranyat, sem gyémántot nem találtak, ugyanakkor azt tudni kell, hogy a gyémánt valójában szén, és a kigyulladt roncsok között nyilvánvalóan hamuvá égett.
A tragédia után
A temetésre két nappal később, május 6-án került sor. Az áldozatok május 6-i temetésén félmillió ember vett részt, ugyanezen a napon a Grande Torinót a Serie A csapatainak kérésére, jóllehet négy forduló még hátra volt, bajnoknak nyilvánították - az indoklás szerint ezt a csapatot csak a halál győzhette le. A katasztrófa olyan csapás volt a torinói klub számára, amelyet sohasem tudott kiheverni. Mivel a Torino az utolsó mérkőzésekre csak utánpótlás együttesével tudott kiállni, a fair play szellemében az ellenfelek is korosztályos csapatukat küldték a pályára. A Torino fiataljai mindhárom alkalommal győzedelmeskedtek, és 1949-ben is megszerezték a scudettót.
A meggyengült Torino számára a következő szezonra minden élvonalbeli olasz klub egy játékost adott kölcsön, a csapat a hatodik helyen végzett. A klub soha nem tudta kiheverni a csapást, a következő évtizedekben csupán egyetlen bajnoki elsőséget szerzett, a nemzetközi porondon csak 1991-ben jutott el az UEFA Kupa döntőjéig, de győznie akkor sem sikerült. A tragédia helye a Superga-hegy oldalán zarándokhellyé változott, minden évben szurkolók ezrei emlékeznek itt a legendás játékosokra. A torinói Olimpiai Stadion 2016-ban a Grande Torino nevet vette fel, tisztelgésül a legendás csapat előtt.
Hasonló sporttragédiák
Volt már olyan a sporttörténelemben, hogy egy egész futballcsapattal a fedélzetén zuhant le repülőgép. Szinte sorsszerű, hogy a történelem talán legmegrázóbb futballkatasztrófájának - amelyhez egyedül a Manchester United 1958. február 3-i, müncheni tragédiája fogható - két magyar áldozata is volt, pedig olasz futballcsapatról, minden idők talán legerősebb klubcsapatáról beszélünk.
| Csapat | Év | Esemény rövid leírása | Áldozatok száma (csapattagok és stábtagok) |
|---|---|---|---|
| FC Torino | 1949 | Superga-hegyi repülőgép-szerencsétlenség Torinó közelében | 31 (összes utas, beleértve 18 játékost) |
| Manchester United | 1958 | Müncheni légikatasztrófa Belgrádból hazafelé tartva | 23 (44 utasból, 8 játékos) |
| Green Cross (Chile) | 1961 | Andokbeli repülőgép-szerencsétlenség Santiagóból Osornóba tartva | 24 (összes utas, beleértve a csapat 8 játékosát) |
A pilóta hibája, ami 4 generációt ölt meg!
tags: #barcelona #fc #repulogep #baleset
