A magyar labdarúgók gazdag öröksége az FC Barcelonában

Bár a Barcelona és a magyar játékosok közös történelme a régi idők labdarúgásáig nyúlik vissza, nem szabad elfelejteni, hogy a közelmúltban is voltak olyan labdarúgók, akik csatlakoztak a gránátvörös-kékekhez. Megnéztük, akadt-e olyasvalaki az elmúlt időszakban, akinek sikerült megvetnie a lábát a 125 esztendős klubnál, illetve ki volt az, aki túl nagy fába vágta a fejszéjét, mikor Katalóniába igazolt. Emellett áttekintjük a klub hajdani magyar edzőit és legendás játékosait, akik örökre beírták magukat a Barcelona történelmébe.

A közelmúlt magyar reménységei a Barcelonánál

Yaakobishvili Áron - A kapus tehetség

E sorok írásakor friss hír, hogy a Barcelonánál nevelkedő, 18 éves Yaakobishvili Áron történelmi tettet végrehajtva debütált a katalánok második csapatában, a Barca Atléticben. Yaakobishvili Áron magyar édesanya és grúz édesapa gyermekeként 2006-ban látta meg a napvilágot, s az MTK-ban kezdett védeni, de már korán, 11 évesen külföldre „igazolt”, mikor a családja Barcelonába költözött. Áron 2018-ban került az FC Barcelona utánpótlásához, ahol végigjárva a ranglétrát 2022-ben már az első csapat edzésén találta magát, ahova a válogatott szünet alkalmával vezényelték át. Az ifjonc kapus türelemmel várta az ő idejét, eközben a Juvenil B (a Barca U18-as csapata), majd a Juvenil A (U19) portáját védte. Hamarosan pedig ölébe hullott a nagy lehetőség. A 2024-25-ös szezon elején sérülések miatt állt elő az a helyzet, hogy a Tarazona elleni meccsnapon az ő nevével kezdődhessen a Barca Atlétic kezdő tizenegye. Ennek tetejébe hasonló okokból az A-csapatnál is kerettag volt a Getafe elleni spanyol bajnokin, minekutána Marc-André ter Stegen mellett a fiatal Diego Kochen szintén a maródiak listájára került. De egyáltalán nem véletlen, hogy a remek reflexvédésekre képes, lábbal is ügyes Yaakobishvili ott tart, ahol.

Tajti Mátyás - A küzdelmes kezdet

Tajti szupertehetségnek volt elkönyvelve a Felcsútnál, és valóban embert próbáló feladat lenne más jelzővel illetni egy 15 éves játékost, akiért ádáz harcot folytat a Real Madrid és a Barcelona. A két gigász közül végül az utóbbit választotta, s nem lehet azt állítani, hogy rosszul döntött, mert nincs rá garancia, hogy egy esetleges madridi kaland nem hasonlóan végződött volna. Az ifjú középpályás a magyar akadémiarendszerből kikerülve hirtelen a La Masián találta magát, és nehezen is ment neki a beilleszkedés: csapattársai kiközösítették, még a nyelvet sem beszélte. Így szabadulásként élte meg, mikor 2016-ban a Málaga második csapatához szerződött (utána hazatért a DVTK-hoz, s egy lengyel kitérő után megállapodott az NB I-ben). Tajti a balul elsült barcelonai kitérőről így nyilatkozott az M4 Sportnak 2018-ban: „Ez a barcelonai két év nagyon kellett nekem, hogy beleszaladjak egy pofonba. U16-ig Magyarországon játszottam és semmi gondom nem volt. Akadémián voltam, tehetségesnek számítottam, a válogatottban végigjátszottam az összes meccset és semmi nehézségem nem volt. Kellett, hogy kimenjek külföldre, és megtapasztaljam, hogy milyen az, amikor az ember nulláról indul és semmibe veszik. Nagyon jól jött nekem, hogy beleszaladtam ebbe, mert ez megerősített, és már Malagába is úgy mentem át, hogy nem tudtam elképzelni, hogy engem bárki is mostantól a földbe tiporjon.”

Vincze Ottó - Rövid katalán kaland

A Ferencvárosnál klublegendaként tisztelt Vincze két ízben is megjárta az FTC-t. Fél évet töltött Katalóniában az ózdi születésű tizenegyszeres válogatott játékos, de ez idő alatt csupán két találkozón játszott a Barca B-ben (amely akkor a második ligában vitézkedett), így valószínűleg nem pályafutása csúcsaként emlékszik vissza erre az időszakra Vincze. Vincze a Mandinernek taglalta az okokat, amik miatt távoznia kellett Katalóniából: „Amikor a Barcelona kölcsönvett a svájci Siontól, éppen operáció után voltam. Eleve úgy kerültem a katalánokhoz, hogy még két hét hátra volt a rehabilitációmból. Két meccset játszottam, a másodikon viszont a 96. percben egy dulakodás után engem is kiállítottak.”

A Barcelona magyar edzői és játékosai a múltban

A közelmúlt eseményei mellett a Barcelona és a magyar labdarúgás kapcsolata messzire nyúlik vissza a klub 125 éves történelmében, számos legendás edzőt és játékost adva a gránátvörös-kékeknek.

Pozsonyi Imre - Az első magyar edző Barcelonában

A csapat első magyarja egy edző volt, Pozsonyi Imre, aki Jesza Poszony néven dolgozott Barcelonában. Már játékos korában többször járt Skóciában tanulmányúton. Többek között az ő nevéhez fűződik az MTK iskola megteremtése. Pályára lépett a magyar válogatott első két, nem hivatalos nemzetközi mérkőzésén, valamint az első hivatalos összecsapáson, 1902. október 12-én, az osztrákok ellen. A Cracovia edzőjeként megnyerte az első lengyel bajnokságot. Mivel itthon nem kapott edzői állást, potyautasként csatlakozott az MTK-hoz az 1922-es spanyolországi túrájuk során. Barcelonában valószínűleg az MTK edzőjének adta ki magát, meglehetősen meggyőzően, mert Joan Gamper elnök állást adott neki. Előbb egy hónapos próbaidőre alkalmazták, majd az angol Jack Greenwell asszisztense lett. Átmenetileg már Greenwell menesztése után is kapott vezetőedzői feladatot. A szezon végén Spouncer is távozott, és ekkor ismét Pozsonyi lett a vezetőedző. A lejátszott hat találkozóból mindössze kettőt tudott megnyerni Pozsonyi csapata, így a téli szünetben menesztették a magyar trénert. Mivel a szezon felében Pozsonyi volt a Barcelona edzője, így hivatalosan ő is katalán bajnoknak számít, de ez a dicsőség inkább Kirbyt illeti meg. Pozsonyi a Barcelona után még számos csapatnál megfordult, komoly sikereket elérve, mielőtt 1932-ben hazatért Budapestre.

Plattkó Ferenc - A legendás kapus

Pozsonyi edzősködése idején került a katalán fővárosba a csapat történetének egyik legismertebb és legsikeresebb kapusa, Plattkó Ferenc. A világhírű hálóőr a Vasasban lett ismert játékos, ahol 1916-17-ben a bajnokság legjobb labdarúgójának választották, pedig még 18 éves sem volt. Márpedig Plattkó 1923-ban Barcelonába szerződött. Vele a csapat 1930-ig, egy év kivételével mindig katalán bajnok lett. Sőt, 1929-ben megnyerték az első ízben kiírt spanyol bajnokságot is. A spanyol kupát háromszor hódították el. Barcelona után még pár évig védett, majd edzőnek állt. Az 1934/35-ös, és az 1955/56-os szezonokban a Barcelona csapatát is irányította. Az 1955/56-os szezon már jóval sikeresebb volt, csak egy ponttal szorultak a bajnok Bilbao mögé. A csapat házi gólkirálya egy bizonyos Kubala László volt. Ez zsinórban a harmadik bajnoki ezüstje volt a katalánoknak, a vezetők pedig minden második hely után menesztették az edzőt, így tettek Plattkóval is. Plattkó kétszeres katalán bajnok (FC Barcelona 1923-1924, 1934-35) és román bajnok (Venus Bucuresti 1936-1937) volt edzőként.

Berkessy Elemér - A Jegenye becenévvel

Nem csak az 1955/56-os szezonban volt magyar játékosa Plattkónak, hanem már 1934/35-ben is, mégpedig nem is egy. A romániai magyar Berkessy Elemér volt a sikeresebb. A Nagyváradon született, 190 cm-es magassága miatt Jegenye becenevű fedezet Trianon után román állampolgár lett, 1928-ig több román csapatban is megfordult. Ezután azonban Magyarországra, minden idők egyik legjobb, az uruguayi válogatottat legyőző, KK győztes, majd 100%-os bajnok Ferencvárosához szerződött. Miután a fiatalok kiszorították a Fradiból, külföldre ment játszani, Franciaország érintésével került 1934-ben Plattkó Barcelonájába, ahol két szezont játszott. Amikor kitört a spanyol polgárháború, Berkessynek el kellett jönnie az országból. Főleg Olaszországban edzősödött, de irányította többek közt a Zaragozát is. 1957-ben tért vissza újra Barcelonába, de ezúttal az Espanyolhoz. Miután felhagyott az edzősködéssel a városban telepedett le.

Szeder György - A rövid barcelonai próbálkozás

Berkessyvel egy időben érkezett Barcelonába Szeder György. A cinkotai születésű játékos a Soroksár csapatából került Katalóniába. Itt azonban csak 5 barátságon mérkőzésen kapott szerepet, majd, mivel nem vált be, két hónap után megváltak tőle. Hazaszerződött, játszott többek között az Újpest 1938/39-es bajnokcsapatában.

Az Aranycsapat legendái a Barcelonában: Kubala, Kocsis, Czibor

A ’20-as, ’30-as évek barcelonai magyarjai közül csak Berkessynek volt fradista kötődése, a következő generáció három legnagyobb alakja azonban mind kapcsolódtak valamilyen formában a Fradihoz. A Kubala, Kocsis, Czibor trióból előbbit érdemes elsőként megemlíteni, nem csak azért mert ő töltötte a legtöbb időt gránátvörös-kék mezben, hanem azért is, mert egy 1999-es szavazáson, a culék őt választották meg a XX. század legjobb Barcelona-játékosának.

Kubala László - A klubikon

Kubala a Ganzban kezdett focizni, de 18 évesen leigazolta a Ferencváros. Mivel be akarták sorozni, részben szlovák származását kihasználva Csehszlovákiába távozott, ahol a Slovan Bratislava játékosa lett. Innen válogatták be a csehszlovák válogatottba, ahol hatszor lépett pályára. Feleséget is itt talált, az edzője, Leopold Daucík lányát vette el. Miután azonban Csehszlovákiában is megkapta a katonai behívóját, visszatért Magyarországra. Hívta a Fradi is, de ezúttal a jobb anyagi feltételeket kínáló Vasast választotta. Ismét válogatott lett, de ezúttal magyar. A kommunista hatalomátvétel után azonban újra elhagyta az országot. Mivel az MLSZ kérésére a FIFA két és fél évre eltiltotta, így csak egy emigráns válogatottban játszhatott, akik számos helyen szerepeltek barátságos, bemutató mérkőzésen. Többek között legyőzték a Real Madridot, a spanyol válogatottat, és Barcelonában az Espanyolt is. Itt figyeltek fel rá Barca képviselői. Kubala szerencséjére fia betegsége miatt nem tudott a csapattal tartani egy torinói légi katasztrófán. Így 1951-ben, az apósa által edzett Barcelonába igazolt. Kubalának még érvényben volt az eltiltása, de Franco tábornok közbenjárására a FIFA csökkentette azt, így hamarosan pályára léphetett a gránátvörös-kékeknél. A Barcelona játékosaként a spanyol nemzeti csapatban is pályára lépett, ezzel világrekordernek számít, ő az egyetlen, aki három ország válogatottjában is szerepelt. Tíz évig volt a Barca játékosa, mai napig a klub negyedik legtöbb gólját szerezte. Annyian voltak kíváncsiak a játékára, hogy a hatvan ezres Les Corts stadion nem bírta kiszolgálni a szurkolói igényeket, így miatta épült meg a százezres kapacitású Camp Nou. 1957-ben Kubala kérésére néhány bemutató mérkőzésen pályára lépett a Barcelonában az a Nyers István, aki korábban éveken keresztül, az Inter színeiben az olasz bajnokság egyik legjobb gólvágója volt.

Mondanunk sem kell, hogy a Barcelona az egyik legsikeresebb labdarúgóklub a világon, melyet világklasszis játékosok alkottak mindig is. Minden idők legjobb barcelonai játékosaink listájára egy magyar klasszis is felfért, méghozzá nagyon előkelő helyre. Kubala László az egyetlen magyar ezen az impozáns listán a dobogó harmadik fokára került fel. 194 gólt lőtt, négyszer nyert bajnoki címet, öt alkalommal hódította el a Spanyol Kupát, és két alkalommal bizonyult legjobbnak az UEFA Kupa elődjében, a Vásárvárosok Kupájában 1951 és 1962 között. Orosz katonának öltözve menekült el Magyarországról és majdnem meg is halt Torinóban egy légi katasztrófa során. 1950-ben írt alá a Barcelonához, és írta be magát később a történelemkönyvekbe is. 1961. június 25.-i fénykép KUBALA Lászlóról, a Barcelona spanyol labdarúgóklub centenáriumi évében a klub történetének legkiemelkedőbb játékosának választották. Kubala egyedülálló rekorderként három válogatottban is szerepelt: a magyarban, a csehszlovákban és a spanyolban, ezenkívül 1969 és 1980 között 11 éven át töltötte be a spanyol válogatott szövetségi kapitányi tisztét.

Kocsis Sándor és Czibor Zoltán - Az "Aranyfejű" és a "Bolond"

Ha már szóba került Kocsis és az Aranycsapat, elérkeztünk a másik két fradista kötődésű legendához, Kocsis Sándorhoz, és Czibor Zoltánhoz. Kocsis Fradi nevelés volt, Czibor Komáromból igazolt a IX. kerületbe. Mielőtt a hatalom szétszedte a csapatot, 1948/49-ben 11 pontos előnnyel, 30 mérkőzésen 140 gólt szerezve nyertek bajnokságot. Kocsis Bozsik és Puskás csapattársa lett, ezentúl nem csak a válogatottban, de a Honvédban is. Tagja volt az 1952-es olimpiai bajnok válogatottnak, háromszor lett gólkirály. Czibor egy csepeli kitérővel került Kispestre, ő még a szigetlakók színeiben nyerte meg az olimpiát. A jobblábas balszélső is gólkirály lett a Honvédban, megelőzve Kocsist és Puskást is. Kocsist a korszakban sokan még Puskás Ferencnél is jobb játékosnak tartották. De ha a gól/meccs arányokat nézzük, mindketten szédületes számokat produkáltak. Amikor mindketten a Honvédban játszottak, általában Kocsis lőtte a több gólt. De valójában teljesen felesleges a két játékos összehasonlítása, hiszen mindketten a kor legnagyobbjai között voltak.

1956-ban Kocsis, Czibor és Puskás együtt hagyták el az országot. Pontosabban nem tértek haza a Honvéd külföldi túrájáról. Előbbi kettő az 1958/59-es szezonban került az épp Helenio Herrera által edzett Barcelonához, természetesen Kubala közbenjárására. Bár a Honvédban Kocsis Puskással legalább egy szintű játékos volt, Spanyolországban már közel sem értek el azonos sikereket. Kocsinak és Czibornak nem sikerült olyan második karriert befutniuk külföldön, mint Puskásnak. Ők már az új stadionba, a Camp Nouba érkeztek, és rögtön egy bajnoki címmel indítottak. Kocsis már az első szezonban sem számított alapembernek. A következő szezonra mindhárman elmúltak 30 évesek, talán emiatt sem tartoztak a leggyakrabban játszó tizenegy játékos közé. Ebben a szezonban a bajnoki cím mellé egy VVK győzelmet is sikerült bezsebelni. Az 1960/61-es szezonban sem számított egyikük sem alapembernek, de a BEK döntőben mind a hárman a kezdőcsapatban kaptak helyet. A döntőt a Kocsis és Czibor számára rossz emlékű berni Wankdorf Stadionban játszották, és ugyanaz lett az eredmény, mint az 1954-es VB döntőn, 3:2-re nyert az ellenfél, a Guttman Béla edzette Benfica. Czibor ugyanúgy gólt lőtt, mint a németek ellen, de ez most is kevés volt a győzelemhez. A BEK döntős vereséget Barcelonában kudarcként kezelték, ezért nagyfokú fiatalításba kezdtek. Ennek következtében Kubala a szezon végén átmenetileg szögre akasztotta a stoplist, és Czibor is elhagyta a gránátvörös-kékeket, de a várost nem, az Espanyol játékos lett. Kocsis azonban nem maradt magyar csapattárs nélkül, a Sevillától leszerződtették a volt ifjúsági válogatott, korosztálya egyik legnagyobb ígéretének tartott Szalay Tibort. Szalay 1938-ban született, a Vörös Lobogóban nevelkedett, és ő is 1956-ban hagyta el az országot. Mindössze két mérkőzésen játszott Barcelonában. Kubalát szezon közben kinevezték vezetőedzőnek, Kocsisnak pedig ez volt a legsikeresebb barcelonai idénye, 32 bajnoki mérkőzésen 17 gólt szerzett. Ő 1966-ig maradt a Barcelona játékosa, majd az ificsapat edzője lett. Korán megbetegedett, miután felhagyott a futballal depressziós lett, komoly gyomorpanaszok kínozták, egy fürdőszobai baleset miatt pedig amputálni kellett a bal lábfejét. 1976-ban édesanyja temetésére hazautazott Magyarországra, a "disszidens" focisták közül elsőként.

Magyar futballcsillagok kiállítása Barcelonában

Az egykor Spanyolország egén ragyogó magyar futballcsillagok, Puskás Ferenc, Kubala László, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán sikereinek állít emléket az a nagyszabású kiállítás, amely a barcelonai Katalán Testnevelési Egyetemen nyílt meg 2018. november 12-én. A december 15-ig látható tárlat a Puskás Intézet, az FC Barcelona, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM), a barcelonai magyar főkonzulátus, valamint a Magyar Sportújságírók Szövetségének Nagy Béla-programja támogatásával jött létre. A mintegy 200 meghívott - köztük az olimpiai bajnok Dunai II Antal és az űrhajós Farkas Bertalan - jelenlétében megtartott ünnepségen a beszédek között filmfelvételek idézték meg a négy játékos és az Aranycsapat nagy pillanatait.

1927-ben Budapest VIII. kerületében, egymástól néhány saroknyira kezdődött a futballtörténet két óriásának élete. Kubala László és Puskás Ferenc 14 éves korában már együtt játszott a budapesti kölyökválogatottban, hogy aztán a karrierjük és élettörténetük még számos ponton találkozzon. Mindketten magyar, később spanyol válogatottak lettek. Mindketten elhagyni kényszerültek a hazájukat, a kommunista diktatúrát, és - a FIFA igazságtalan eltiltása ellenére - mindkettejüket Spanyolország fogadta be. Kevesen tudják, hogy az emigráció első, pokolian nehéz időszakában, a Real Madrid szerződése előtt, Puskás Ferencnek egyetlen ember nyújtott önzetlen, anyagi segítséget, a gyerekkori barát, Kubala László, akinek a kedvéért Pancho később, Laci búcsúmeccsén még a Barcelona mezét is magára húzta. Amellett, hogy mindketten lenyűgöző tudású labdarúgóként lettek milliók kedvencei, felülmúlhatatlan sikerekkel és rekordokkal, azért is misztikus tisztelet és rajongás övezte őket, amilyen segítőkész, nagyszívű emberek voltak. Nekünk, késői utódaiknak, kötelességünk követni az általuk mutatott nagyszerű példát, a világban élő magyarok közötti szolidaritás erősítésében és a futball minden társadalmi, politikai határon átívelő, pozitív üzenetének az erősítésében is. A hajdani budapesti nagy ellenfelek, a „fradista” Czibor, Kubala és Kocsis, szemben a kispesti, Puskással, a Honvédban és/vagy a magyar válogatottban csapattársak lettek ugyan, de Spanyolországban folytatódott a kiélezett rivalizálás: a fradisták az FC Barcelonánál, Puskás a Real Madridnál kezdett új életet. Életük alkonyán mind vissza-visszatértek Magyarországra. Arra különösen büszkék lehetünk, hogy a család jóváhagyását elnyerve, 2010-ben a benidormi nyaralóhelyről hazaszállíthattuk Puskás Ferenc trófeáit, gazdag tárgyi örökségét Magyarországra, a felcsúti Puskás Akadémiára, és ezen kincsekkel megalapíthattuk a Puskás Intézetet. A gyűjtemény azóta sok újabb relikviával gyarapodott, és az intézet kiállítása Manchestertől Athénon át immár Barcelonáig számos helyre eljutott. A két pesti kölyökből a világ talán két legnagyobb hatású és legnépszerűbb futballklubjának korszakos hőse lett.

A Barcelona magyar játékosai és edzői: áttekintés

tags: #barcelona #magyar #jatekos

Népszerű bejegyzések:

• Részletes elemzés az FTC – Nagybánya kézilabda összecsapásról
• kézilabda wax alternatívák
• Ismerje meg a softballt
• Részletek a BL-selejtezőről
• többet a pályáról az edzői kispadig vezető útról