A Baseball Világa: Szabályok, Játékosok és Történelem

A tengerentúli profi baseball-bajnokság, az MLB, a közelmúltban indult el négy hónapos késéssel, és a Sport Tv hetente legalább három mérkőzését élőben közvetíti. Sokan kíváncsian várják a közvetítéssorozatot, és adnának egy esélyt a játéknak, ám előtte meg kell ismerniük a játék szabályrendszerét, ahogyan az amerikai futball 2004-es betörésekor is történt. Bár egyszerű játéknak tűnik a baseball, a taktikai fogások repertoárja igen széles, és célunk, hogy cikkünkkel megismertessük az alapokat ahhoz, hogy a közvetítéseket nézve néhány héten belül már az olyan finomságokra tudjanak figyelni, mint a csavart labdák vagy a bázist védő játékosok tolódása.

Yogi Berra, a New York Yankees legendás elkapója mondta róla: „A baseball 90 százalékban fejjáték. A másik fele a fizikumon múlik.” Ez az idézet jól tükrözi a sportág mélységét és a játékosok sokoldalúságát.

A Baseball-Mérkőzés Felépítése és Célja

A baseballt két kilencfős csapat játssza kilenc játékrészen át. Egy baseball-meccset két kilencfős csapat játszik kilenc játékrészen (inningen) át. A játékrészt a baseballban inningnek hívják, egy inningen belül előbb a hazai csapat védekezik, a vendég támad, majd ha véget ért a támadás, felcserélődnek a szerepek. Egy inning két fél inningből tevődik össze. Időkorlát nincs, egy fél inning addig tart, amíg a támadócsapatból ki nem esik három ember. A baseballt, ellentétben sok más sportággal, nem időre játsszák. A mérkőzést az a csapat nyeri, amely több pontot (run) ér el.

Pontot kizárólag a támadó, azaz ütő csapat szerezhet, méghozzá úgy, hogy valamelyik játékosa körbeér a négyzet alakú pályán. A futás, vagyis a pontszerzés azt takarja, ha az ütő csapat valamelyik játékosa körbeér a négyzet alakú pályán, vagyis eléri a hazai bázist úgy, hogy közben érintette az összes többi bázist is. Egy akción belül bármennyi pontot szerezhetnek, amíg ki nem esik a harmadik játékosuk. Egy ütő maximum 4 pontot tud szerezni egy suhintásból. Ez akkor következik be, ha három bázisra is felkerült 1-1 társa és üt egy hazafutást. A csapatokat a vezető edzők (manager) irányítják. Ők határozzák meg a csapat-összeállítási, az ütési sorrendet, a cseréket, a taktikát stb.

A baseballban nem lehet döntetlen a végeredmény.

A Játéktér és a Felszerelés

A játéktér két részből áll: a belső és a külső területből. A valamivel több mint 40 méter sugarú negyed kör alakú, salakborítású belső rész (infield) alapja a négyszer 90 láb, azaz 27.4 méter hosszú, sarkára állított négyzet, a gyémánt. A játéktér egy negyed körcikk, mely külső és belső mezőből áll. A bázisok a belső mezőben egy élére állított négyzet csúcsain helyezkednek el, egymástól 27,5 méter távolságra. Az egyedi baseball-pálya.

A belül füves négyzet alsó sarka az ütő pozíció, azaz a hazai bázis, a támadó játékos itt próbálja meg elütni a labdát, amelyet a dobó a négyzet közepéből dob felé. Az óramutató járásával ellentétes irányban a következő sarok az első, a felső csúcs a második, a bal oldali pedig a harmadik bázis. Az első három alappont fehér vászonnal borított négyzet alakú párna, amelynek oldalai 1,5 láb (45,7 cm) hosszúak és alulról a földhöz van rögzítve. A hazai bázis (home plate) egy ötszög alakú gumilap (legnagyobb szélessége 43 cm), mely szintén rögzítve van a talajhoz. A belső mező közepén található a dobódomb. Ez egy enyhén emelkedő, kör alakú salakdombocska (átmérője 5,5 méter), melynek legmagasabb része 25 cm. A dobódombon található a dobógumi (egy 61 cm x 15 cm-es gumilap), innen dob a dobójátékos. A dobógumi és a hazai bázis közötti távolság 18,4 méter.

A külső, füves rész (outfield) az ütő sarokból kiinduló két, meghosszabbított oldalvonal negyed körívben körbezárt területének távolabbi része, a külső körív távolsága az ütőponttól számítva pályánként 90 és 130 méter között változhat. Az elnevezése a pálya részét képező négy alapponttól (base) ered. A negyedik, ún. kiindulóponttól (home plate) indulva két egymásra merőleges oldalvonal (foul line) határolja az érvényes területet (fair territory); az oldalvonalakon kívüli rész az érvénytelen terület (foul territory). Az oldalvonalak függőleges meghosszabbításai a póznák (foul pole), amelyek az oldalvonalak és a pályát lezáró kerítés (fence) találkozásánál állnak. A póznák segítenek annak megítélésében, hogy a kerítésen túl ütött labda érvényes területen hagyta-e el a pályát vagy sem.

A Baseball Felszerelés

A játékhoz három kellék elengedhetetlen: a kemény, enyhén rugalmas labda, az ütő és a kesztyű. Az ütőjátékos és az elkapó emellett kemény sisakot használ. Minden védekező játékos baseball kesztyűben megy fel a pályára. Kötelező védőfelszerelés a baseball sapka is. Az elfogó játékos különösen védett. Párnázott kesztyűt használ és kötelező viselnie arcvédő maszkot, mellkas-, lábszár- és mélyvédőt is.

Az ütőjátékos, aki a hazai bázis jobb vagy bal oldalától üt - használja a baseball ütőt, mely készülhet fából vagy hengerelt alumínium ötvözetből (a profik csak fa ütőt használhatnak). Az ütő legfeljebb 106 cm hosszú lehet (általában 80 - 95 cm), szélessége a legvastagabb résznél sem haladhatja meg a 7 cm-es átmérőt. Valamennyi ütőjátékosnak kötelező az ütősisak (helmet) használata, mely a fejet védi az erős dobásokkal szemben.

A labda gömb alakú, legbelül gumival borított parafagolyó maggal, melyet szorosan csévélt fonállal vesznek körbe, majd bőrrel borítanak be. Kerülete 23 cm, tömege 145 gramm. Egy nagy ligás baseball-labda bőr borításán 108 dupla öltés található, a belseje pedig gumiból vagy parafából készül, amelyet speciális fonallal tekernek körbe az optimális súly (142-149 gramm) érdekében. Egy ilyen baseball-labda élettartama mindössze 5-7 dobás.

Az MLB-ben a hazai csapatok fehérben, a vendégek szürkében vagy színesben játszanak. Az MLB alapszakaszbeli mérkőzésein négy játékvezető van, mindegyik bázisnál egy.

Softball: A Baseball Kistestvére

A softball mondhatni a baseball egy variánsa, szabályaiban kevés az eltérés. A különbség annyi, hogy nagyobb labdával játsszák, melyet a dobó alulról dob és kisebb a pálya, mint a baseballpálya mérete. Nyugat Európában és Amerikában van koedukált és férfi változata is. Két fajta softballt játszanak: a fast pitch, illetve a slow pitch. Mint ahogy nevéből is következik, az ütőnek dobott labda gyorsasága (illetve pár szabály) a különbség a két változat között. A slow pitchnél a labda röppályája el kell hogy érje az ütő fejmagasságát. Tehát egy nagy ívű, viszonylag gyenge dobással, ejtéssel kell a labdát eljuttatni az ütőnek.

A Játék Menete: Támadás és Védekezés

Egy játékrész, azaz inning úgy indul, hogy a védő csapat kilenc játékosa elfoglalja a helyét a pályán. Ezt követően a támadó csapat egyik tagja, a batter beáll az ütéshez a kijelölt helyére. A felé dobott labdát megpróbálja elütni. Ha sikerrel jár, az ütőt eldobva el kell futnia az első bázisra (single), mielőtt a védekező csapat odajuttatja a labdát. Ha nagyot üt, esélye lehet arra, hogy az első bázis érintésével a másodikra (double), vagy akár még tovább, a harmadikra (triple) fusson.

Ha sikerül elérnie valamelyik bázist, akkor ott marad, és az edző előre meghatározott sorrendjében jön a csapattársa az ütőpontra. Ha ő is eltalálja a labdát, és elindul az első bázis felé, a már a gyémánton álló társának is tovább kell futnia, mert minden bázison legfeljebb egy támadó állhat. A pályán így legfeljebb négy támadó tartózkodhat egyszerre. Céljuk, hogy a lehető legtöbbször a lehető legmesszebbre elüssék a labdát, mert így tudják elérni, hogy többen is körbeérjenek, és pontot szerezzenek. A futók általában akkor próbálnak meg eljutni a következő alappontra, amikor az ütő játékos elüti a labdát.

A védők célja, hogy mielőbb véget vessenek az ellenfél támadásának, azaz kiejtsenek három ütőt úgy, hogy közben az ellenfél nem szerez pontot. Játék közben a védekező csapatból mind a kilenc játékos pályán van, míg a támadók közül a játékszituációtól függően egy, kettő, három vagy négy játékos tartózkodik a küzdőtéren.

A Támadó Kiejtésének Módjai

A védők célja, hogy a támadó játékosokat kiejtsék a játékból. A támadó kiejtésének lehetséges módjai:

• Strikeout: ha az ütő egyet sem talál el a dobó három szabályosan eldobott labdájából. A dobó is ejthet ki támadó embereket. Ez a strikeout, amikor a dobó három jó dobást helyez el a strike zónába.
• Flyout: ha az elütött labdát az előtt elkapja a védő, hogy földet ért volna. Ez abban az esetben is így van, ha a labda az oldalvonalon kívülre száll. A flyout egy kicsit könnyebb módja a kiejtésnek, a levegőbe ütött lasztit a védő addig kapja el, amíg le nem esik a földre.
• Tag out: ha a bármelyik bázishoz futó játékost megérintik a (kézben fogott, nem eldobott) labdával, mielőtt célba ért volna. A védők bármikor „kidobhatják” a támadót, amikor az az alappontok között van, ha azonban a támadó egy alapponton áll vagy érinti azt, biztonságban van. (Kivétel ez alól az az eset, amikor az ütő lendületből túlfut az első alapponton, az oldalvonal mentén. Ilyenkor, noha nem érinti az alappontot, nem lehet őt „kidobni”.)
• Force out: ha előbb ér a labda a bázishoz, mint a futó. Ehhez az kell, hogy a védő birtokba vegye a labdát, és a lábával érintse a bázislapkát.

Egy játék alatt több támadót is ki lehet ejteni. A támadók viszont ütés nélkül is eljuthatnak az egyik bázisról a másikra. Ez a bázislopás, amelyre úgy kerülhet sor, hogy dobás közben átfut a játékos. Viszont ez veszélyes manőver, mert ha a dobó észreveszi, és előbb juttatja el a labdát a bázisra, minthogy a futó visszaérne, tag outtal vagy force outtal kiejtik. Ha ez sikerül egy futónak anélkül, hogy kidobnák őt, akkor azt mondjuk, hogy a futó ellopott egy alappontot (steal). A játszmákat a csapatok mindig üres alappontokkal kezdik, azaz az előző játszmában alappontokon lévő futók a harmadik támadó kiejtésével szintén kiesnek.

A támadás után kis szünetet követően a másik csapat védelme megy fel a pályára, és az addigi védők próbálkozhatnak a pontszerzéssel.

Játékosi Pozíciók és Szerepek

A baseballban kilenc poszt van, mindegyiknek megvan a maga specifikus feladata:

• Dobó (pitcher): a csapat egyik legfontosabb tagja. A gyémánt közepén egy dombról dobja a labdát az ütő felé. Amikor az ütő eltalálja a labdát, a dobó is kiveszi a részét a védekező feladatokból. Az MLB-ben a dobók helyett külön ütőjátékos szerepel a támadások során (őket a jegyzőkönyvben DH-val - designated hitter - jelölik). Aroldis Chapmannek tulajdonítják a hivatalosan is legerősebb dobás elismerést.
• Elkapó (catcher, C): az ütő mögött guggol a hokikapusokéhoz hasonló, kibélelt öltözékben, a labdákkal ugyanis őt célozza meg a dobójátékos. A védekező csapat játékosait ő irányítja, hova helyezkedjenek, és kézjelekkel egyeztet a picherrel, milyen dobás következzen.
• Belső védők (infielderek): a bázisokat őrző játékosok. Négyen vannak, három bázisember (baseman, 1B, 2B, 3B) és a shortstop (SS), aki a kettes és a hármas bázis között áll. Az ő feladatuk, hogy előbb juttassák a labdát a bázisra, mint hogy a támadó csapat játékosa odaérne.
• Külső védők (outfielderek): a pálya hátsó részéért felelnek, a középső (CF) irányítja a jobb (RF) és a bal oldali (LF) társát. A feladatuk a hosszú labdák elkapása, és eljuttatása a bázisemberekhez.

Védekezésben akkor hatékony egy játékos, ha pontosan és gyorsan dob, valamint ügyesen elkapja a labdát, hogy kiejtse a támadót. A védő csapatot az adogató (pitcher), a fogó (catcher), a négy belső mezőnyjátékos (first baseman, second baseman, shortstop, third baseman) és három külső mezőnyjátékos (left fielder, center fielder, right fielder) alkotja. A képen az MLB egyik legnagyobb klasszisa, Mike Trout látható.

A Dobók és az Ütők Örök Harca

Ki kell térni a dobók és az ütők külön párharcára, hiszen ez a baseball sava-borsa. A baseballmeccsek túlnyomó része ugyanis abból áll, hogy farkasszemet néz egymással a dobódomb tetején álló pitcher és a batter. A támadó csapattal szemben a leghatékonyabb ellenszer, ha az ütő el sem találja a labdát (strikeout), ezért a dobók betéve ismerik az ellenfelek sajátosságait. Ezt úgy kell elképzelni, mint a futballkapusok egyéni felkészülését a tizenegyesrúgókkal szemben, csak éppen összehasonlíthatatlanul több adatra támaszkodva. Ráadásul a dobónak az elkapó állandóan segít kézjelek bemutatásával. Tilos nekifutásból dobni, ennek ellenére a dobók fő fegyvere az erős löket. Jelentős is emiatt a sérülés veszélye, valamint könnyű belefáradni a mozdulatsorba, ezért gyakran cserélnek dobót mérkőzés közben.

Az ütőnek az ütőbokszban kell állni, ebből kettő is van: a jobbkezes ütők az elkapó bal oldalára állnak, a balkezesek pedig a jobb oldalra. Az ütő elsődleges feladata, hogy pillanatok alatt eldöntse, szabályos-e a dobás, és meg kell-e próbálnia elütni. Az ütő célja, hogy az adogató által feléje dobott labdát sikeresen elüsse, és ezután elfoglaljon legalább egy alappontot anélkül, hogy a védők kiejtenék. Az adogató megpróbálja úgy eldobni a labdát, hogy az ütő játékosnak minél nehezebb legyen elütni azt.

A Strike Zóna és a Dobások Értékelése

A dobás akkor szabályos, ha a labda eltalálja a 43 centiméter széles bázislapka szélei, valamint a térd és a könyök magasságával határolt képzeletbeli téglalap területét. Az adogató által eldobott labdának egy bizonyos helyre kell szállnia; a 17 hüvelyk (43,2 cm) széles kiindulópont fölött, az ütő térdénél magasabban, de a hónaljánál alacsonyabban. Ezt a területet ütési zónának (strike zone) nevezik, és annak eldöntése, hogy a nagy erővel eldobott labda valóban a zónában volt-e vagy sem, a vezető bíró feladata. A dobások szabályosságát az elkapó mögött álló bírónak kell megítélnie.

A képzeletbeli téglalapon kívülre dobott labdákat, amelyeket az ütő nem próbál meg elütni, szintén számolják, ez a ball - négy hibás dobás esetén az ütő átsétálhat az első bázisra, s ha ott már van támadó, ő is továbbmozog. (Akkor is az első alappontra sétálhat az ütő, ha egy adogatás véletlenül eltalálja őt.) Az adogatóhoz hasonlóan, az ütő is szerezhet hibapontokat (strike) és amennyiben hármat összegyűjt, kiesik (strike out). A dobó és az ütő közötti csata tehát a labda érvényes elütéséig, négy dobóhibáig (ball) vagy három ütőhibáig (strike) tart. Ha a dobó eltalálja az ütő játékos testét, utóbbi azonnal az első bázisra sétálhat.

A Strike Lehetséges Formái

• Szabályos a dobás, az ütő nem találja el, és az elkapó kezében köt ki a labda.
• Ha az ütő eltalálja a labdát, de az az oldalvonalon kívülre kerül (két strike után azonban a harmadik ilyen esetben csak akkor esik ki a támadó, ha földet érés előtt elkapja a labdát az egyik védő).
• Ha a dobás nem szabályos, de az ütő sikertelenül lendítve megpróbálja elütni.

Home Run és Grand Slam

Ha az ütő az oldalvonalakon belül kiüti a labdát a játéktérről, az a home run. Az ütés olyan jól sikerült, hogy az érvényes területen (a két pózna között) a kerítésen túlra száll, akkor az ütő egy hazafutást (home run) ér el. Akkor az ütő és a többi, bázison álló támadó is bekocoghat a hazai bázisra - telített bázisok esetén így négy pont szerezhető, ezt hívják a baseballban grand slamnek. A home run a legnagyobb bravúr ebben a játékban: az ütő eltalálja a labdát, az kiszáll a stadionból, ő pedig körbekocog a salakon, és mire visszaér a kiinduló bázisra, az egész csapat őt ünnepli.

Baseball a Gyakorlatban: Tippek Kezdőknek

Ha még növésben vagy, akkor a jelenlegi kézméretednek megfelelő kesztyűt vásárolj, és ne olyat, amibe idővel belenősz. Akkor tudod ugyanis hatékonyan elsajátítani a labda elkapásának módját, ha kényelmes, tökéletesen passzoló kesztyűt viselsz. A legnagyobb kesztyűje általában a külső mező játékosainak van, míg a belső védők kisebb kesztyűt hordanak. Ne feledd, hogy a gyengébbik kezeddel kapod el a labdát, az erősebb karodat pedig dobásra használod, ha tehát jobbkezes vagy, akkor balkezes kesztyűre lesz szükséged. Miután beszerezted a megfelelő kesztyűt, az első dolgod betörni azt. Ennek legjobb módja, ha egy barátod labdákat dobál neked, így mindjárt gyakorolhatod is az elkapást.

A baseball ütő beszerzése során figyelembe kell venni, hogy az adott bajnokságban, amelyben majd részt szeretnél venni, milyen kritériumok vonatkoznak az ütő méretére, súlyára, illetve anyagára. Lehetőleg ne olyan felszerelésre költsd a pénzed, amit a mérkőzéseken nem fogsz tudni használni. Megjegyzés: A Major League Baseballban csak faütőt lehet használni, és Európában is ez lett az elfogadott. Korosztályos bajnokságokban még engedélyezett a fém ütő, ám ezek úgy vannak kialakítva, hogy ne lehessen velük balesetveszélyes ütéseket végrehajtani.

Nem véletlenül viselnek egyébként az elfogó játékosok speciális felszerelést, aminek kötelező eleme a maszk, a mellvédő és a lábvédő. Hacsak nem vagy eléggé magabiztos, az első játék alkalmával lehetőleg ne olyan kulcsposztra helyezd magad, mint amilyen az elfogóé (catcher) vagy az egyes védőé (first baseman).

Jó dobásnak az számít, ha a labda az ütő játékos térd- és mellkasmagassága közötti, képzeletbeli ütési zónát (strike zone) érinti. Az ütő játékos célja pedig az, hogy a labda ezen érvényes területre történő elütése után a következő bázisra (vagy bázisokra) befusson. Ütéskor tehát figyelj arra, hogy az ütő se a térded alá, se a vállad fölé ne lendüljön, ezek a pontok ugyanis kívül esnek az ütési zónán. Alapjáraton soha ne markold szorosan az ütőt, attól ugyanis csak elfáradnak a kezeid, másfelől a lendítés során úgyis szűkül, erősödik a fogás. A legerősebb fogást egyébként akkor találhatod meg, ha a domináns (felső) kezedet az ütő tetejéhez közelebb, a gyengébb (alsó) kezed pedig az ütő aljához közelebb helyezed el. Az erő és a kontroll legjobb kombinációját az adja, ha az ütőt a közepén markolod meg. Ne kövesd el azt a hibát, hogy ütés előtt a dobó játékos szemébe nézel. Ehelyett próbálj arra a pontra fókuszálni, ahonnan a dobó elindítja majd a labdát.

Statisztikák a Baseballban

Az amerikai sportok alapvető része a statisztika. A baseball a statisztikusok paradicsoma a 162 alapszakasz-mérkőzéssel és azzal, hogy a játék minden mozzanatát nyilván lehet tartani. A baseball a statisztikák játéka.

Íme, egy rövid gyorstalpaló azokból a rövidítésekből, amelyeket a mérkőzések jegyzőkönyveiben a leggyakrabban használnak:

A Baseball Története és Népszerűsége

A baseball közvetlen ősének az angol rounders nevű játék tekinthető, amelyet brit telepesek hoztak az Újvilágba a 18. sz.-ban. A rounders hamar elterjedt a keleti partvidéken és a telepesek szívesen játszották mindenfelé. Bár a játék elnevezése, szabályai, az alappontok és a játékosok száma városról városra változó volt, a játék hamar népszerű lett. A rounders és a modern baseball között voltak különbségek, ám a játék alapja ugyanaz volt: egy ütővel kellett elütni a labdát és utána egymás után elfoglalni az alappontokat. Az évek folyamán az amerikaiak fokozatosan alakították át a rounderst baseballá. Az 1845-ös esztendő kulcsfontosságú a játék fejlődése szempontjából. Ebben az évben hajtotta végre a baseball egyik atyjaként tisztelt Alexander Cartwright azokat a szabálymódosításokat, amelyek a mai napig meghatározzák a modern baseball arculatát.

Az 1861-65-ös polgárháború is nagyban hozzájárult a játék elterjedéséhez és az 1865-ös New York-i baseballkongresszusra már 91 csapat küldte el képviselőit. Az első professzionista baseballcsapat 1869-ben alakult meg Cincinnatiben, amelyet hamarosan továbbiak követtek. Az első nagy profi ligát, a Nemzeti Ligát (National League) 1876-ban alakította meg nyolc csapat, 1900-ban szintén nyolc csapat hozta létre a másik nagy profi ligát, az Amerikai Ligát (American League).

Napjainkban a két nagy profi ligában (major leagues) 26 csapat játszik, 14 az Amerikai Ligában és 12 a Nemzeti Ligában. A ligában 30 csapat van, ezek egyik fele az Amerikai Ligában (AL), a másik a Nemzeti Ligában (NL) játszik. Mindkét ligában van egy keleti és egy nyugati csoport. Az ápr. elejétől okt. elejéig tartó reguláris idényben a csapatok 162 mérkőzést játszanak. A reguláris szezon végén kezdődik a rájátszás, amelyben a csoportgyőztesek négy győzelemig tartó páros mérkőzést vívnak egymással és amelyik csapat előbb éri el a négy győzelmet, az lesz a liga bajnoka. A baseball egyesült államokbeli hallatlan népszerűségére jellemző, hogy az évadnyitó mérkőzésen az elnök is jelen van, sőt az évad első adogatását is ő végzi el.

A baseball számtalan művészi alkotás, vers, dal, film stb. ihletője. A baseballsztárok nemzeti hősökké magasztosultak. Néhány név a legismertebbek közül, a teljesség igénye nélkül: az adogató Cy Young, akiről díjat neveztek el, amelyet az év legjobb adogatója kap; Willie Mays, akit minden idők legsokoldalúbb játékosának tartanak; Ty Cobb, a biztos kezű ütőjátékos; a legendás Babe Ruth, minden idők egyik legjobb ütője, aki pályafutása során 714 hazafutást ért el; Hank Aaron, a nagy ligák történetének egyetlen játékosa, aki Ruthnál is több hazafutást ért el, szám szerint 755-öt.

Az utóbbi évtizedekben a baseball széles körű térhódítása folyik. A játék az őshazájának tekinthető Egyesült Államokon kívül elsősorban Latin-Amerikában és Japánban népszerű, de újabban egyre több európai országban is elterjed. A New York Yankees volt az első baseball csapat, amelynek tagjai mezszámot viseltek, a számozás pedig az ütési sorrendnek megfelelően történt.

A baseball-meccsek átlagosan 3 óra hosszúak, ehhez képest a leggyorsabban lejátszott mérkőzés mindössze 51 percig tartott, mégpedig 1919. szeptember 28-án, amikor a New York Giants 6-1-re megverte a Philadelphia Phillies-t. Az eddigi leghosszabb meccset pedig 1984-ben játszották.

tags: #baseball #elfogo #jatekos

Népszerű bejegyzések:

• Fejlődés és jövő a lány jégkorongban
• A Fradi edzőinek értékelése
• A labdarúgóedző szakmai filozófiája
• Barcelona 4-0 Liverpool: A Camp Nou-i csoda
• A Bajnokok Ligája H csoportjának részletes információi