A magyar kapusok és az FC Bayern München története
A magyar női labdarúgás azzal büszkélkedhet, hogy négy válogatott játékos is a német Bundesligában szerepel: Németh Diána (VfL Wolfsburg), Németh Hanna (SV Werder Bremen), Turányi Lilla (FC Bayer 04 Leverkusen), Zeller Dóra (1.FC Köln). A futballt, s főként a női focit követőknek ez bizonyára nem újdonság. Azonban az FC Bayern München edzői stábjában, a férfi első csapat pályaedzőjeként dolgozó Lőw Zsolt mellett, a női szakágban is van egy magyar tréner.
Horváth Bettina: Magyar kapusedző az FC Bayern München utánpótlásában
A bajor sztárcsapat női szakágának utánpótlásában kapusedzőként tevékenykedik Horváth Bettina. Jó néhány éve, egészen pontosan 2013. óta él Németországban, így természetesen nem direktben a magyar futballból került a Bayern Münchenhez. Ugyanakkor büszke arra, hogy az alapokat még otthon szerezte meg. Amikor Németországba kijött, akkor különböző csapatokban, különböző szinteken játszott egészen és még jelenleg is. Az első edzői papírját 2017-ben szerezte, de már korábban megkapta az első feladatot kapusedzőként az előző egyesületében.
Tudomásunk szerint kettőezer-huszonegy áprilisában merült fel először a neve. Az akkori csapata női szakágának a vezetője abban az időben már a Bayern U16-os csapatánál dolgozott asszisztens edzőként. A Bayern kapusedzőt keresett az utánpótlásába az U16-os (Bayernliga) és az U17-es (Bundesliga) korosztályhoz. Még aznap, a megbeszélés után felhívták, aztán felgyorsultak az események. Átbeszélték az elvárásokat, a teendőket. Horváth Bettina elmondása szerint nem mondta, hogy elsőre nem tűnt nagy falatnak, de sosem volt ijedős. Végül abban maradtak, hogy neki kell döntenie, hiszen számukra megfelelőnek tűnt, amit belőle megismertek. Nyilvánvalóan részéről nem volt kérdés, hogy igent mond-e.
A magyar női labdarúgás fejlődése Horváth Bettina szemével
Az otthoni helyzetről nincs napi információja, hiszen közel tíz éve már Németországban van. Egy-egy alkalommal volt módja belelátni az A és utánpótlás válogatottak munkájába, ott láthatta, hogy nagyon sok tehetséges gyerek van Magyarországon is. Szerinte mentalitásban van már előrelépés. Itt Németországban még soha nem kellett gyereket noszogatnia edzésen, de persze első, hogy élvezzék azt, amit csinálnak. Büszke is arra, hogy a tanítványait rendszeresen hívják a különböző regionális és országos válogatottakba, vagy az azokat előkészítő központi edzésekre.
Otthon az akadémiák megjelenése elsősorban az infrastrukturális háttér óriási fejlődésével nagy lendületet adott a női focinak. Egyre több magyar játékos kerül komoly európai klubokhoz, sok az olyan fiatal is, aki már most úgy mozog, mint itt a németek. Nagy öröm volt látni az U19-es, aztán az U17-es válogatott bravúros szereplését az Eb-selejtezőkön. Látta, hogy most az U17-ben a görögök ellen még 2009-es gyerek is volt a kezdőben. Úgyhogy lépdelünk előre. A szervezett keretek között futballozó lányok száma jelentősen megemelkedett. Jó néhány olyan klub van, ahol - ahogy ő innen meg tudja ítélni - komoly munka folyik. A gyerekek végre örömmel, boldogan mennek a válogatottakba és sokat tanulnak is ott. Úgyhogy van pozitívum és ennek örülni kell még akkor is, ha a több évtizedes lemaradást Európa élmezőnyétől nem lehet néhány hónap alatt behozni.
Fazekas Árpád: Az első magyar kapuslegenda az FC Bayernnél
Fazekas Árpád 1930. június 23-án született a Vas vármegyei Kámonon. Pályafutását Szombathelyen kezdte, majd 1951-ben igazolt Pécsre. Két évvel később Újpestre került, ahol 1953. május 31-én, 23 éves korában Henni Gézát váltva a kapuban mutatkozott be az NB I-ben, a Budapesti Honvéd 5-2-es legyőzésekor. Az élvonalban először Puskás Ferenc vette be a kapuját. Majd két szezont követően az MTK (akkori nevén Budapesti Vörös Lobogó) játékosa lett. Az MTK-val 1955-ben Közép-európai Kupát (KK-t) nyert és az NB I-ben második helyen zárt.
Fazekas az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után elhagyta az országot. Az eltiltása után a Bayern Münchenhez szerződött. A bajorokat négy éven át szolgálta, s 1957-ben tagja volt a Bayern München történetének első kupagyőztes csapatának. A magyar kapus a német sztáralakulat 2005-ös szurkolói szavazásán a kapusok közötti rangsorban az ötödik helyen végzett Sepp Maier, Oliver Kahn, Raimond Aumann és Jean-Marie Pfaff mögött. Érdekesség, hogy Fazekas Árpád Magyarországra küldött üdvözlőlapja, a Bayern München játékosainak az aláírásával, amelyet az 1957-es nyugatnémet kupa-döntő előtt adott fel.
Az 1962-1963-as Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) az Anderlecht a Real Madriddal játszott a nyolcaddöntőben. A madridi 3-3-as döntetlen után Fazekas Belgiumban lehúzta a rolót, a csapata pedig 1-0-ra megverte Puskás Ferenc együttesét, s így meglepetésre továbbjutott. Fazekas 1964-ben belga bajnok volt a klubbal. Fazekas Árpád 88 esztendősen, 2018, augusztus 10-én hunyt el Budapesten. A szomorú hírről öt évvel ezelőtt a Puskás Intézet számolt be elsőként.
Az FC Bayern München kapuslegendái
Sepp Maier: A "korszakos egyéniség"
Az elmúlt időszakban sokszor puffogtatták a „korszakos egyéniség” jelzőt, ám senki sem szolgált rá erre a jelzőre úgy, mint Sepp Maier. Sepp 1959-ben került a csapathoz, és már 1963-ban bemutatkozhatott a felnőttek között. Első évében még meg kellett küzdenie Fritz Kosarral, ám a Bundesligába való feljutást követően kisajátította helyét a kapuban. 1966 és 1979 között nem védte más a csapat kapuját, csak ő. Egyedül Manfred Seifert volt az, aki lehetőséget kapott, de ő is pusztán egyfajta gesztusként védhetett Maier cseréjeként. A Bayern kapuját mindig egy karizmatikus egyéniségnek kell védeni, és nyilvánvaló, hogy a lazaságáról híres kapuvédő megfelelt ennek a feltételnek.
Gól nélkül hozott le egy KEK és három BEK döntőt, valamint egy komplett Világkupa párharcot. Hasznosságát mutatja, hogy a 69-es és a 73-as bajnoki cím során is a legkevesebb gólt kapta az egész ligában. Utóbbi évben csak 29 gólt kapott. Az angliai világbajnokságon még a dortmundi Tilkowski mögött ült a padon, ám onnantól kezdve a Nationalelfben sem volt több vetélytársa. A VB legjobb kapusteljesítményét nyújtotta 1970-ben és 1974-ben is, valamint kapott gól nélkül hozta le az 1972-es Európa bajnokság mérkőzéseit is. A nagy tornákon egyetlen meccsen nem ő védett, csak a mexikói VB bronzmeccsén adta át a helyét.
Bundesliga pályafutása során sok "zakóban" volt része (0:7, 1:6, 0:4), de egy pillanatra sem merült fel, hogy mást kellene a lécek közé állítani. Nyilvánvaló, ha már akkor is kihirdették volna a világ legjobb kapusa díjat, Sepp fél tucat ilyen elismeréssel lenne ma gazdagabb. Végigvédte az 1979-es szezont is, és készült a következő idényre, valamint az olaszországi Európa bajnokságra, mikor autóbaleset érte. Megpróbálkozott a visszatéréssel is (1979/80-ban nevezve is volt), de be kellett fejeznie a pályafutását.
Oliver Kahn: A karizmatikus Vezér
Ha meg kellene nevezni azt az embert, aki miatt sokan megszerették a Bayern Münchent és a német válogatottat, akkor „VulKahnt” említenék elsőként. Magabiztossága, elementáris erejű karizmája, és nem utolsó sorban a bravúrjai egy életre meghatározták, hogy melyik csapat szimpatizánsa az ember, és melyik klubért lenne hajlandó vérét áldozni. Oli személyisége olyan volt, hogy a többiek tűzbe mentek volna érte, és ő ezt meg is követelte Sagnoléktól. Ha a védelem kapitulált, nem volt kegyelem, ha a hátvédek jól dolgoztak, nem volt dicséret, de legalább nem vonták magukra egy bombaként robbanó kapus haragját.
1987 és 1994 között a Karlsruhe hálóját őrizte, és óriási szerepet játszott abban, hogy a kiscsapat az UEFA kupa elődöntőjébe jutott. A Bayern vezetőire nyilvánvalóan 93 decemberében tett nagy hatást, amikor valósággal kivédte a későbbi bajnokok szemét. Első müncheni idényében magabiztosan védett, ám keresztszalagszakadás miatt nem lehetett ott a BL elődöntőjében, így a csapat simán kiesett. Az idény utolsó meccseire azért már felépült, és 1995 júniusában már a válogatottban is bemutatkozott.
A 95/96-os szezon sokat tett azért, hogy legendaként tekintsenek rá Bajorországban, hiszen az UEFA kupa menetelés során, szinte alig kapott gólt, a bajnokságban pedig szintén a legjobb hálóőrök között tartották számon. A következő 12 évben egyetlen Ligakupa döntőt leszámítva nem volt olyan döntőfontosságú mérkőzése, amelyen ne ő védte volna a csapat kapuját. Földöntúli bravúrjaival, és a büntetők hatékony hárításával óriási szolgálatot tett az egész egyesület számára, a szurkolók szemében pedig valóságos istenné nemesült.
Goalkeeping Titan Oliver Kahn Brings Terror to the Pitch
Legjobb időszaka kétségtelenül az 1998 és 2002 közötti periódusa volt, ebben az időben sorban nyerte a világ legjobb kapusa címeket. Ha nem volt sérült, nem dobták meg golflabdával, vagy nem állították ki, valóságos ihletett formában védett. A 2000/2001-es idényben kevés embernek köszönhetett annyit, mint Olinak, ő pedig a szeretetet 3 megfogott büntetővel viszonozta a milánói BL döntőben. Ebben az időszakban kapott gól nélkül hozott le egy kupadöntőt, egy angol-német rangadót, több bajnokit, mint bárki más, nem kapott gólt a Bernabeuban és az Old Traffordon sem, valamint a Világkupa döntőben sem fogtak ki rajta a Boca Juniors játékosai.
A világbajnokságon a hátán cipelte a döntőbe a németeket, ám felháborító módon szinte csak a döntőbeli hibáját emlegetik fel a sajtóorgánumok. Véleményünk szerint nettó hülyeség, hogy Rivaldo kiejtett lövése miatt nem nyerte vissza a formáját, hiszen ezt követően felállított egy 836 perces rekordot a Bundesligában. Mélyponton 2004-ben volt, mikor a REAL, a Werder Bremen valamint a Juventus ellen is bakizott, ám 2005 őszére visszanyerte formáját. A válogatottban azonban elveszítette helyét, és a Konföderációs kupán csak kettő, a világbajnokságon pedig egy mérkőzést védett.
Úgy tervezte, hogy a 2006/07-es lesz az utolsó idénye, ám a gyenge bajnoki szereplése miatt még egy évet ráhúzott. Bár nemzetközi búcsúja nem sikerült túl szépre (0:4 a Zenit ellen), de utolsó idényében nevéhez méltóan végezte a dolgát a duplázó csapatban. Utolsó bajnokiját a Hertha ellen játszotta és végleg átadta helyét Rensingnek. 2008 szeptember másodikán külön búcsúmeccset szerveztek neki, ahol meglehetősen megható körülmények között köszönt el Oliver Kahn, a világtörténelem legnagyszerűbb kapusa.
Az FC Bayern München korai sikerei és a kapusok szerepe
A feljutó szezonban (64-65), a Bayern színterére olyan trió lépett fel a későbbiekben, akik alapjában meghatározták a klub sikerességét. Kapus Sepp Maier, és a söprögető Franz Beckenbauer, ők a Bayern saját nevelésű játékosai voltak, valamint hozzájuk csatlakozott a fiatal csatár Gerd Müller, aki a TSV Nördlingen csapatából érkezett. Mindegyikük a saját posztján a világ legjobbjai lettek, és együtt alakították az arany tengelyt az FC Bayernben. Az első Bundesliga évben (1965/66) a fiatal csapat az előkelő 3. helyet szerezte meg.
1969-ben következett a rég áhított bajnoki cím, s mérvadóan formálva Branco Zebec tréner személyében, aki Tschik Cajkovski támadókedvű romantikus játékát váltotta fel, egy hatékonyabb taktikaibb játékstílusra. A következő fontos lépés volt az FC Bayern számára (akit 1970-től Udo Lattek tréner irányított), hogy a Grünwalder Stadionból az Olimpia Stadionba költöztek. 1972. június 28-án abszolválta első hazai mérkőzését az Olimpiai Stadionban. 5:1-re diadalmaskodtak a Schalke04 csapata ellen, ebben az évben lett a Bayern harmadszor bajnok, s eddig rekordot jelentő 1,2 millió márkás bevételt produkált. Ez volt az alapja a Bayern pénzügyileg is sikeres jövőjének. Ebben a szezonban Gerd Müller 40 gólt ért el egy szezonban, ami azóta is abszolút rekord. Franz Beckenbauer megnyeri az Aranylabdát.
Ezután következett két további bajnoki cím (1973, 74) és az első totális focisiker - az 1974-es BEK győzelem egy drámai döntőben az Atlético Madrid ellen Brüsszelben. Katsche Schwarzenbeck egy perccel a hosszabbítás vége előtt kiegyenlített, így kiharcolta a mérkőzés újrajátszását, ahol a Bayern már simán 4:0-ra győzött. Még ebben az évben a német válogatott világbajnok lesz. Mialatt a Bundesligában címhiány következett, addig az európai kupaporondon triplázni tudott a csapat. Egy évvel később, 1976-ban a Glasgowban rendezett döntőben a St. Etienne következett, ahol a Bayern 1:0-ra tudott nyerni, Roth góljával. Mindkét alkalommal a tréner Dettmar Cramer volt. Következtek a változás évei, évek címek nélkül.
1977-ben Franz Beckenbauer elbúcsúzott az FC Bayerntől, s az amerikai Cosmos New York csapatába igazolt. Fordulópont 1979 volt, amikor 27 évesen átvette a Bayern menedzseri posztját. Ebben az időpontban a Bayernnek 7 millió márkás tartozása volt (kb. 3,6 millió Euro). Az évi bevétel 12 millió márka volt (6,1 millió Euro), de ennek hamar változnia kellett.
