A labdarúgás szakszókincse: fogalmak és értelmezések
A sportnyelv az egyik legdinamikusabban fejlődő szaknyelv, szó- és kifejezéskészlete gyorsan változik és gazdagodik. A futball vagy labdarúgás kifejezés előtt a rugósdi, láblabda szavakkal is próbálkoztak, ám végül a labdarúgás és a hangalakjában magyarosított futball bizonyult maradandónak. Jelentése az angol nyelvű football szóból származik (foot = láb; ball = labda). A labdarúgás szakszókincse folyamatosan bővül, a sportág változásával szavak jönnek létre, amelyeket átveszünk és megfelelő hangsort alkotunk rá. A labdarúgás a katonai nyelvből is rengeteg elemet átvett. Így lett a mérkőzés szinonimája az ütközet, csata, csörte, összecsapás, és így született a bunkerfoci kifejezés is, amikor csak a védekezésre koncentrálva focizik valaki; de hallhatunk olyat, hogy ágyúz, vagyis erőset lő; ostromolja az ellenfél kapuját; vagy bevehetetlen erőd, ami pedig a jó hazai statisztikai mutatókkal rendelkező csapat pályája. A sportnyelvújítás napjainkban is tart. Szokás arról beszélni, hogy ma visszaidegenedik a sport nyelve, mert újra áramlanak be idegen (főként angol) kifejezések. Ezt az igényt belátva indította futballnyelv-magyarítási kezdeményezését 2013-ban a Kazinczy SE blogja. 2010-ben magyarítani próbálták a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság jellegzetes hangszerének nevét, a vuvuzelát is. Érdekes megemlíteni a sportnyelvi köznevesítés példáját, hiszen előfordul, hogy egy-egy futballista neve köznevesül, egy köznévi fogalom szava lesz. „… én a foci nyelvének labdadobbanás-szívdobogására figyeltem, arra a vérzsibongású, hálózörgető, zengető zenére, amellyel ez a játék belejátssza a maga sípos, dobos, trombitás, harsonás, harangzúgásos zsoltárait, himnuszait a magyar nyelv Nagy Zenekara időtlen szimfóniájába. Arra a muzsikára, amelytől szemeink tüzelnek, fülünk átforrósodik s orrunkat a frissen nyírt gyep illata tölti meg. Kocsis Norbert 2014, Futballszleng.
A közvetlen szabadrúgás egy módja a játék újraindításának szabálytalanság után a labdarúgásban. Gólt elérni belőle csak az ellenfél kapujába lehet (magyarul öngólt nem lehet rúgni), anélkül, hogy a szabadrúgást elvégző játékoson kívül a más érintette volna a játékszert. Ebben ellentettje a közvetett szabadrúgásnak, ahol a szabadrúgást elvégző játékoson kívül kötelezően egy másik játékosnak is játékba kell avatkoznia. Közvetlen szabadrúgást akkor ítélnek, ha az adott játékos a saját büntetőterületén kívül szabálytalankodik. A rúgás helye az a pont, ahol a szabálytalanságot elkövették, kivéve ha az a saját tizenhatosukon belül történt, ebben az esetben bárhonnan elvégezhető. A labdának a rúgás előtt álló helyzetben kell lennie. Az ellenfél játékosainak a labdától legalább tíz yard (9,15m) távolságban kell helyezkedniük, mindaddig amíg az játékba nem kerül. A szabadrúgás akkor kerülhet visszavonásra, ha az ellenfél közelebb van ahhoz a helyhez, ahonnan a rúgás elvégzésre kerül, mint a szükséges távolság (10 yard vagy 9,15 méter). Egy adott csapat által a saját büntetőterületen lévő szabadrúgás esetében a labdát nem veszik játékban lévőnek, amíg az nem hagyja el a büntetőterületet.
A legtöbb csapatnak egy vagy két szabadrúgás-lövője, akik az adott szög és távolság függvényében elvégzik a rúgást. Ha a közvetlen szabadrúgás távolságát és szögét a védekező csapat veszélyesnek ítéli, akkor gyakran sorfalat állítanak a lövő játékos elé. A "sorfal" a közvetlen szabadrúgás fő védekező stratégiája. Ez egy olyan rendszer, amely védi a kaput egy szabadrúgásból, lévén közvetett szabadrúgás esetén is alkalmazható.
Ha közvetlen szabadrúgásból a labda közvetlenül az ellenfél kapujába jut, a gól érvényes. Ha közvetlen szabadrúgásból a labda közvetlenül a rúgó játékos csapatának kapujába kerül, szögletrúgás következik az ellenfél javára. A közvetett szabadrúgást a játékvezető karjának feje fölé emelésével jelzi. Karját addig tartja felemelve, amíg a szabadrúgást el nem végezték és a labda egy másik játékost nem érintett vagy játékon kívülre nem került. Csak akkor ítélhető gól, ha a labda másik játékost érint, mielőtt a kapuba kerül. Ha közvetett szabadrúgásból a labda közvetlenül az ellenfél kapujába kerül, kirúgás következik. Ha közvetett szabadrúgásból a labda közvetlenül a rúgó játékos csapatának kapujába kerül, szögletrúgás következik az ellenfél javára. Mind a közvetlen, mind a közvetett szabadrúgás elvégzésekor a labdának mozdulatlanul kell állnia. A szabadrúgást végző játékos addig nem érintheti ismét a labdát, amíg az egy másik játékost nem érintett.
Az ellenfél minden játékosának legalább 9,15 méterre kell lennie a labdától. Az ellenfél minden játékosának a büntetőterületen kívül kell lennie, amíg a labda játékba nem kerül. A labda akkor van játékban, ha közvetlenül a büntetőterületen kívülre rúgták. A kapuelőtéren megítélt szabadrúgás a kapuelőtér bármely pontjáról elvégezhető. Az ellenfél minden játékosának legalább 9,15 méterre kell lennie a labdától, amíg az játékba nem kerül, kivéve, ha a kapuvonalukon a kapufák között helyezkednek el. A labda akkor kerül játékba, amikor elrúgták és elmozdult. A kapuelőtéren megítélt szabadrúgást a kapuelőteret határoló, a kapuvonallal párhuzamos vonalnak azon a pontján kell elvégezni, amelyik a legközelebb esik a szabálysértés helyéhez. Az ellenfél minden játékosának legalább 9,15 méterre kell lennie a labdától, amíg az játékba nem kerül. A labda akkor kerül játékba, amikor elrúgták és elmozdult.
A szabadrúgást arról a helyről végzik el, ahol a szabálysértés történt, vagy arról a helyről, ahol a labda volt, amikor a szabálysértést elkövették (a szabálysértésnek megfelelően). Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára arról a helyről, ahol a szabálysértés történt. Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha a szabálysértés a kapus büntetőterületén kívül történt a szabadrúgást arról a helyről kell elvégezni, ahol a szabálysértés történt. Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha a szabálysértés a kapus büntetőterületén belül történt a szabadrúgást arról a helyről kell elvégezni, ahol a szabálysértés történt. A labda akkor kerül játékba, ha elrúgták, és elmozdul.
A szabadrúgás úgy is elvégezhető, hogy a labdát egy lábbal vagy két lábbal egyszerre felemelik. A szabadrúgás elvégzése közben az ellenfél megtévesztésére irányuló cselezés a labdarúgás részeként megengedett. Azonban, ha a játékvezető véleménye szerint a cselezés egy sportszerűtlen magatartásnak tekinthető, akkor a játékost figyelmeztetni kell. Ha egy játékos a szabadrúgás elvégzése folyamán nem gondatlanul, nem felelőtlenül, és nem is túlzott mértékű erőbevetéssel, de szándékosan nekirúgja a labdát az ellenfelének, hogy másodszor is megjátszhassa a labdát, akkor a játékvezetőnek tovább kell engednie a játékot. A közvetett szabadrúgás elvégzését meg kell ismételni, ha a játékvezető nem emeli fel a karját, hogy jelezze, hogy a rúgás közvetett, és a labdát közvetlenül a kapuba rúgják. A játékvezető hibája az eredeti közvetett szabadrúgást nem érvényteleníti. Ha egy játékos úgy határoz, hogy gyorsan végzi el a szabadrúgást, és a labdához 9,15 m-nél közelebb lévő ellenfél közbeavatkozik, akkor a játékvezetőnek tovább kell engednie a játékot. Ha egy játékos úgy határoz, hogy gyorsan végzi el a szabadrúgást, és a labda közelében lévő ellenfél szándékosan akadályozza a szabadrúgás elvégzésében, akkor a játékvezetőnek figyelmeztetnie kell a játékost a játék újraindításának késleltetéséért.
A labdarúgópálya, a játéktér hossza 100-110 méter, szélessége 64-75 méter. A büntetőterület az alapvonallal párhozamos vonalának 16,5 méterre kell lennie az alap- és a gólvonaltól, a büntetőpontnak pedig 11 méterre. A kezdőkör sugara 9,15 méter, miként a büntetőterület előtti félkörnek. A kapu 7,32 méter hosszú, magassága pedig 2,44 méter. A szögletzászlók kötelezően a pálya tartozékai, azok magassága 1,5 méter. A szögletek negyedkörének átmérője kereken 1 méter. A játékidő kétszer 45 perc, a félidők végén valamennyi hosszabbítás lehetséges, ennek hosszát a játékvezető határozza meg. Az egyenes kieséses szakaszban döntetlen állásnál folytatódik a meccs kétszer 15 perces hosszabbítással. A labda kerülete 68-70 cm, a nyomása 0,6-1,1 atmoszféra, súlya pedig 410-450 gramm. Minden nemzetközi hivatalos mérkőzést csak a FIFA által jóváhagyott színű labdával lehet játszani.
Egy csapatban maximum 11 labdarúgó, egy kapus és tíz mezőnyjátékos lehet egyszerre a pályán, ugyanakkor hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a játéktéren. Ha sérülések vagy kiállítások miatt az egyik csapatból öt játékos hiányzik, a találkozót le kell fújni. A szakvezetőknek lehetőségük van a változtatásra. A csapatoknak különböző színű szerelést kell viselniük. A mérkőzéseken egy játékvezető, két asszisztens, valamint egy tartalékbíró működik közre.
A játékvezető „őrködik” a szabályok betartásán, ha kell, a játék folyamatossága érdekében alkalmazza az előnyszabályt. Amennyiben szükséges, megszakítja a játékot - például komolyabb sérülés esetén - vagy akár félbeszakíthatja a mérkőzést a játékosok, vagy a közönség botrányos magatartása, vagy a rossz idő miatt. A játékvezető sárga lappal figyelmezteti a sportszerűtlen játékosokat, súlyosabb szabálytalanság, vagy az eredményességét befolyásoló (például: gólhelyzetben történő szabálysértés) esetén pedig piros lapot mutat fel a vétkesnek, akinek ez után el kell hagynia a játékteret, és be kell mennie az öltözőbe.
A játékvezető a játéktér tartozéka, vagyis a róla pattanó labda olyan, mintha például kapufáról pattanna. A játékvezető munkáját két asszisztens segíti az oldalvonal mellett, térfelenként egy-egy. A „zászlósok” feladatai: bedobások, kirúgások, szögletek, lesek, gólok, illetve szabálytalanságok jelzése. Az asszisztensek nem hoznak ítéletet, csak javasolhatnak. A tartalék játékvezető feladata a cserék lebonyolítása, a hosszabbítás időtartamának bemutatása.
Műhibáról akkor beszélünk, ha a bíró nem az érvényes játékszabályokban előírt ítéletet, döntést hozza meg. A játékvezetői műhiba miatt csak akkor lehet óvni, ha a spori a szabályokat egyértelműen megsértette.
A gól érvényes, ha a labda teljes terjedelmével áthalad a kapuvonalon a kapufák és a keresztléc között határolt területen.
Lesről akkor beszélünk, ha a támadó olyan helyzetben van, hogy játékba avatkozhat, és az átadás pillanatában közelebb van az ellenfél alapvonalához mint a labda és az utolsó védő. Ha a saját térfélről indul a csatár az átadás pillanatában, akkor a lesszabály nem érvényesül. Nincs les akkor sem, ha a támadó egy vonalban van a labdával, ha egy vonalban van az utolsó védőjátékossal. Kirúgás, bedobás, szögletrúgás és játékvezetői labda esetében sincs les.
A büntetőt rugó játékos a kaputól 11 méterrel felfestett pontra helyezi a labdát. Régen egyből lőnie kellett, nem állhatott meg a nekifutásban, manapság nincs érvényben ez a tilalom. A kapusnak a gólvonalon kell állnia a labda elrúgásának pillanatáig, lába nem mozdulhat el előrefelé, de a gólvonalon mozoghat.
Ma, ha egy focimeccset nézünk, gyakran hallhatunk olyan kifejezéseket, mint a területvédekezés, a field tilt és hasonló, kimondottan a focit jobban értőknek szóló szakkifejezések. Régen ez nem így volt: talán ma is vannak pályák, ahol a foci hőskorából származó kifejezéseket hallhatunk.
HIHETETLEN SZABADRÚGÁS GÓLOK 👀
A pályát felosztjuk függőlegesen hat, vízszintesen három egyenlő területre. Így kapunk egy - nagyjából az ötös szélességével megegyező oldalú - négyzetet a tizenhatos előterében. Ezt nevezzük a 14-es zónának, másképpen “lyuknak”. Ez a terület kulcsfontosságú a gólszerzés szempontjából. A 14-es zóna tehát a pálya közepén, rögtön az ellenfél tizenhatosának előterében van. Máig sokan használják a koncepciót: ilyenkor ez a terület a támadások célja, a támadásvezetések során ide szeretnék eljuttatni a labdát, méghozzá a beadások elkerülésével. Több tanulmány szerint a 14-es zónát úgy használhatják legeredményesebben, ha onnan a tizenhatoson belülre passzolnak. Ez a gyakorlat nagyon hasonlít a kényszerítőzésre - csakhogy amíg legjobb tudomásom szerint kényszerítőnél oldalirányba történik a passz, addig itt előrefelé. Konkrétabban: egy hátvéd felpasszolja a labdát a támadónak, a támadó egy érintéssel visszateszi a labdát egy felfutó középpályásnak. Innentől kreativitás kérdése, mit kezdenek, a lényeg a mozgás, amivel egy vagy akár két védelmi vonalat is át lehet törni. Szükséges hozzá szemfülesség és jó passzkészség a védőtől, jó hátrafelé játék és labdakezelés a csatártól, valamint előrelátás és mozgás közbeni labdakezelés a középpályástól. Lényegében egy háromszögelésről van szó, de sokkal nagyobb területen. Javasolt magyar használat: a bennem lévő bürokrata mosolyogna egy “átadás-átvétel”-megnevezésen, de egy “feladás-átadás” is működhet.
A támadó- és védekező fázist összekötő átmeneti fázis. A kezdete az a pillanat, amikor egy csapat elveszíti vagy megszerzi a labdát. (Előbbi természetesen a támadásból védekezésbe való átmenet, utóbbi a támadásból védekezésbe való átmenet.) Ekkor néhány másodpercig a sorok rendezetlenek, amit - ha elég tudatos - az ellenfél kihasználhat. A támadások során a játékostársak egymáshoz viszonyított helyezkedése befolyással van egy esetleges labdavesztés utáni hatásos és azonnali visszatámadás minőségére és hatékonyságára. A megfelelő távolságtartás eleve befolyásolja a labdatartás hatékonyságát, sőt gyakran segít megelőzni a labdavesztést magát. Ami a védekező mozgásokat illeti: ha egy védekező játékos eredeti pozícióját üresen hagyva előretör annak érdekében, hogy a labdás ellenfelet támadja, maga mögött területet nyit. Ezért ilyenkor szükség van egy társra, aki az előrenyomuló területét fedezi, biztosítja.
Két megközelítés létezik. Az első szerint a labda környékén helyezkedő csapattárs biztosítását jelenti. A középpályásoknak rengeteg alcsoportja létezik, ezek közül az egyik a kimeríthetetlen fizikai tartalékokkal bíró, tripla tüdőkapacitással megáldott örökmozgó. A box-to-box középpályás végtelen akkumlátorral robotol saját és az ellenfél tizenhatosa (box) között, kitaposva minden gyeptéglát és ellenfél vádlit. Jeles képviselői: Patrick Vieira, Michael Essien, Arturo Vidal.
Az a helyzet, ahol a labdás játékosnak nem marad passzlehetősége és előrébb sem tud lépni. A “cadrage” nem jelent letámadást, hanem egy pozíció-felvételt: gátolást abban, hogy a labdás játékos megtalálja az ellenfelét, mert előtte áll mindig egy játékos, a megfelelő szögben. A “cadrage” mindig egy darab játékos helyezkedését írja le, nem a teljes csapatét. Feltételezi, hogy a játékos alkotja a sáncot, a mögötte lévő területre tilos a belépés, kialakítja a “csapatblokk” tudatát, egyszerre figyeli a labdát és a mögötte lévő játékost és ahogy más sportágakban is, van passzív és aktív formája is.
A kifejezést általában a sakk világában használják, pedig angol nyelvterületen a futball szaknyelvben is előfordul. A catenaccio az Olaszországban meghonosodott defenzív mentalitást jelenti, amely nem annyira a rúgott gólok számával próbálja felülmúlni az ellenfelet, hanem a kapott gólok elkerülésével, még pontosabban, az ellenfél gólszerzési lehetőségeinek a minimálisra csökkentésével. (Hegedűs Henrik definíciója. A stílus legnagyobb képviselője a Helenio Herrera által vezényelt “Grande Inter” volt a hatvanas években.
Ebben az esetben egy bizonyos koncepció áll az átigazolási politika és a csapat fejlesztése mögött. Egy hosszútávú működési struktúra felépítése a cél, ami eleinte az eredmények rovására is mehet. A vezetőség és a stáb kialakít egy filozófiát (esetleg az új edző személyével “érkezik” maga a filozófia is), aminek a klubnál minden területen folyó munkát alárendelnek.
Egy viszonylag új metódus, amely a támadó csapat megfékezésére, lendületének megtörésére irányul. A védekező csapat szándéka, hogy a szembetűnő, megindulásra alkalmas folyosókat és passzsávokat úgy határolják és fedjék le, hogy a támadócsapat ne legyen képes első szándékból megindulni, így a build-up play statikus maradjon. Ezután a fázis után a védekező csapat egyre feljebb tolódik, úgy, hogy lépésről-lépésre fed le minden előre irányuló passzopciót, lehetőséget, ami végül labdaszerzésbe “torkollik”.
Az egyes játékosok passzai által kialakított helyzetek veszélyességének mérésére hivatott mutató. Az xA ugyanakkor megmutatja azt, hogy egy lövést megelőző passzt kiosztó játékos mekkora xG-értékkel bíró helyzetbe hozta a lövést leadó csapattársát. Ebből következik, hogy az xG-hez hasonlóan egy-egy lövés előtti passz xA értéke is 0 és 1 között váltakozhat. Ez egy olyan mérkőzés statisztikai mutató, amely a kapu előtti helyzeteknél nem a mennyiséget, hanem a minőséget helyezi előtérbe, ennek szemléltetésére törekszik. Az xG-nél nem minden lövés egyenértékű: a nagyobb lehetőségek magasabb értéket kapnak, a kevésbé kecsegtetőek kisebbet. A modell lényegében azt mutatja meg, egy átlagos csapat hány gólt szerzett volna az adott mennyiségű és minőségű helyzetből. A támadók helyzeteinek mérésére szolgáló expected goal mutatótól szükséges megkülönböztetni a kapusok teljesítményének értékeléséhez használt hasonló statisztikát. Ez utóbbi érték ugyan előbbihez hasonlóan azt mutatja meg, hogy az adott körülményekből leadott lövésből mekkora valószínűséggel születik gól általában, mivel azonban erre a statisztikára a kapusok szemszögéből van szükség, ebbe már csak azok a lövések számítanak bele, melyek el is találták a kaput, az érték pedig a már leadott lövés erősségétől is függ. Más megfogalmazásban az xG a lövés leadását közvetlen megelőző pillanatban adja meg a helyzet veszélyességét, míg az xG2 a lövést közvetlen követő pillanatban. Az xG-modellből levezetett érték, amely azt mutatja meg, hogy egy-egy játékos mennyire veszi ki a részét a támadásépítésből (build-up-play). Az xGChain értékének meghatározásakor rögzítenek minden labdabirtoklási ciklust („A” csapat birtokolja a labdát, „B” csapat nem érinti azt). Rögzítik az ezek során kialakult lövéseket, majd összeadják az ezekhez tartozó xG-értékeket. (Ha egy akción belül többször is próbálkoztak, csak a legmagasabb értékkel rendelkező lövést számolják).
A védekező játékos - tudatos helyezkedéssel - saját testét használva úgynevezett fedezőárnyékot hozhat létre. A kifejezés általában a zóna védekezéssel kapcsolatban merül fel. Az edző a „fejek” révén könnyebben tud kommunikálni a mérkőzést játszó csapatával, akik lényegében a „jobb kezei” a pályán. Segítségükkel a jelek egységesítése, a játékosok közös fejjel való gondolkodása „olajozottabbá” válhat. A „fej” bizonyos kompetenciákkal kell rendelkezzen az irányítói feladat ellátásához. A kereten belül a kilétét kijelölheti az edző, de összeszokott csapatoknál spontán is kialakulhat. Több fej is lehet csapaton belül. „Elhelyezésük” a pálya tengelyében szerencsés. Példa: vesztes állásnál az edző jelzi a fejeknek, hogy a védekezési vonalat hátul (vagy elöl) hol szeretné meghúzni.
A védekező játékos a saját tizenhatosa környékéről kizárólag tisztázási céllal lábbal vagy fejjel “eltakarítja” a labdát. Talán a legkifinomultabb kifejezés, mind a mozdulatsor leírását, mind a jelentéstartalmat tekintve. A labdarúgásban ugyanis nem mindegy, hogy valaki csak egyszer érhet a labdához (egyérintő), egy labdát úgy rúg meg, hogy nem hagy időt a lepattanásra (kapáslövés), a labdát megszelídíti a játékos (leveszi), vagy magához rendeli úgy, hogy valójában nincs benne az orientáció (átveszi). A first touch a szemnek szinte láthatatlan, mert nem csak a labda átvételét írja le, hanem a testhelyzetet és a labda irányának váltását is. Ha a fogadás megfelelő, a játék folytonossága nem sérül, a támadás csobogó patakként folyhat tovább. Ha a first touch nincs rendesen kivitelezve, a játék csuklani kezd, a támadás megakad, a védő visszaér, az ajtó bezárul. A first touch 50%-ban praktikus, 50%-ban esztétikus, csak észre kell venni, ha felbukkan.
Nagyon jó leíró, aktív szavaink vannak, amelyek a védekező fázisban történő akciókra vonatkoznak: rácsúszik, lefogja, leköti, lezárja, akadályozza. Miért ne lehetne hasonlót támadásban is? Ezzel a kifejezéssel azt írjuk le, hogy a támadásunknak milyen hatása van az ellenfélre nézve. Franciául akkor használják, amikor egy (jellemzően labdaügyes) játékos rávezeti a labdát az ellenfélre, aki kénytelen kilépni rá, sőt, hozzátolódik a teljes csapatblokk. A labdás ezzel „rögzíti az ellenfelét”, de ezzel teret szabadít fel a társainak (saját csapat), akiket egy jól ütemezett rövid passzal vagy egy átfordítós keresztlabdával meg tud találni. Az így megtalált csapattárs ezáltal szabadabban vehet levegőt, az ellenfélnek pedig vissza kell tolódnia. Hasonló jelenséget ír le, mint az angol „overloading”, de amíg az a létszámfölényes helyzetre vonatkozik, addig itt arra, hogy a labdás játékos azt váltja ki a védőjéből, hogy megmarad a helyén.
A filozófia képi megjelenítődési formája a labdarúgó pályán. A klubfilozófia kijelöli azt az utat, amelyet a stratégiai célokat figyelembe véve megvalósít, követ egy futballklub. A futball elvi síkon való megközelítése egy egységes, harmonikus játékkép formájában. „Stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A stílus kifejezi egy csapatnak a csapatjátékban, vagy az egyénnek a technikai felkészültségét. A csapatjáték részleteire jellemző játékelgondolás képi megjelenítése a pályán, vagyis amit gondolnak a játék részleteiről.
Egy csapat a labda nélkül alapvetően három védekezési módszert alkalmazhat: letámadja az ellenfelet, visszahúzódik vagy visszatámad. A gegenpressing az utóbbi: alapja, hogy a labdát megszerző csapat támadásba való átálláskor még relatíve rendezetlen, így egy esetleges labdavesztéskor sebezhető állapotban találja magát. Ezt a sebezhető állapotot célozza a labdavesztés utáni visszatámadás, ami egyfajta gyors előremenekülés: a Barcelona hat másodpercet adott magának a labda visszaszerzésére, Jürgen Klopp Dortmundja (innen a német elnevezés) már öt másodpercben és a labdahordó létszámfölényes zaklatásában határozta meg az eljárást.
Virtuális, ténylegesen nem megjelölt terület. Amennyiben a pályát hosszanti irányban öt egyenlő részre szeleteljük, a két szárny és a középső rész közti sávot fedik le a half space-ek. Stratégiai megfontolásból - a kapuk elhelyezkedéséből kiindulva - a középső rész számít a legértékesebb területnek, a lehetőségek pedig aszerint csökkennek, minél inkább a szárnyak felé terelődik a játék. A half space ugyanakkor látási (onnan is belátható a kapu) és helyezkedési (nem kell háttal állni a játéknak) is előnyt nyújt úgy, hogy a lehetséges opciók száma sem csökken a középső területhez képest. A támadó labda nélküli mozgása, amellyel becsapja őrzőjét, így üres területbe érkezhet. A 9-es centerposzt sokáig az erős, magas, atletikus alkatú, ám statikus játékosok sajátja volt. Az angol stílus ellenpólusaként - elsősorban a pozíciós, labdatartó játékot preferáló csapatok -, más stílusú csatárt kezdtek alkalmazni, olyat, aki ugyan gyengébb fizikumú, de gyors, kiváló technikai képzettségű és kiemelkedően jól lát a pályán. Büszkék lehetünk, hogy a futballtörténelem egyik legismertebb hamis kilencese az Aranycsapat hátravont középcsatára, Hidekuti Nándor volt.
A formációk nem minden esetben szimmetrikus struktúrák. Az edző direkt asszimetrikus formációra is ösztönözheti csapatát. A mérkőzések szünetében látott hagyományos statisztikák sok esetben homályos, nem kellően pontos képet adnak egy-egy meccs erőviszonyairól, alakulásáról. Ezért az utóbbi években olyan statisztikai modellek bukkantak fel, amelyek a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt. Ez a helyzet a Expected goals (xG-modell, lásd. A hagyományos statisztika olykor képtelen visszaadni a hatalmas minőségi különbséget átadás és átadás közt. Például, egy jó passzként kerül be a statisztikába, ha az egyik belső védő nyomás nélkül a másiknak passzol. Bonucci hosszú labdájánál tíz belga védő helyezkedett a labda vonala mögött - az akció mégis góllal végződött. Ez a jelenetsor remekül rámutat arra, hogy egy-egy akció minősége és hatékonysága attól függ, egy átadással hány ember lett átjátszva.
A játékost és a csapatot is pontozzák. Egy pont jár például egy csapatnak vagy egy játékosnak minden egyes átjátszott ellenfél után. Fontos ugyanakkor: csak azok az átadások számítanak, amikor egy védő át lett játszva. Érdekesség, s mint a felsorolásnál látható is, nemcsak a passz adóját, de annak fogadóját is díjazzák. - Előbbi esetében a labdabirtoklás 52-48 százalék, a lövések száma 18-14, míg a szögleteké 7-5. - Utóbbi számításai szerint 402 pont a 341 ellenében a mérleg már a német javára billen.
A labda megszerzése, “lefülelése” a mezőnyben az ellenfél passza vagy fejese után. Az interception aktív, tudatos egyéni akció, amely megakasztja az ellenfél támadását. Egy viszonylag új szerepkör. Legegyszerűbb talán úgy meghatározni az inverted fullback fogalmát, ha egy középpályáshoz és egy szélső védőhöz hasonlítjuk. Ha a csapat támad, akkor feltolódik a középhátvédek előtti területre, ezzel biztosítva a középső zónát és nyújt a középpályásoknak nagyobb szabadságot. Ha a csapat védekezik, akkor a szélső védő szerepét veszi fel. Az egyik fázisban védőként teszi a dolgát, a másikban pedig a belső középpályás pozícióban biztosítja a területet. Hozzátesszük, hogy a támófázisban sem minden esetben húzódik előre, időnként klasszikus szélső védőként viselkedik.
A mérkőzésen a játékosok közt, illetve a játékosok és az edző közt folyamatos információáramlás folyik. Ez akkor hatásos és gördülékeny, ha előre megbeszélt és begyakorolt jelek, vezérlő jelek is segítik a folyamatot. Ez a jel kötőanyag, ami a kooperációt, az egységes működést megteremti. A játékosok, akik a jel által kiváltott információáramlás révén összekapcsolódnak, együttes döntést kell hozzanak. A jel ugyanakkor értelmezhető katalizátorként is.
A belső védő a forgatás előtt külsővel tolja meg a labdát.
tags: #vinkli #jelentese #foci
