Az FC Bayern München legendái: A bajor történelem legnagyobb játékosai

Németország legismertebb csapatát, a Bayern Münchent 1900. február 27-én Franz John, az első klubelnök alapította. A bajorok a történetünk során 32-szer nyerték meg a német első osztályt, 20 alkalommal örülhetett kupagyőzelemnek, 10-szer hódították el a német szuperkupát és 6-szor voltak német ligakupa-győztesek.

A Bayern München sikereihez honfitársaink is hozzájárultak. Az ötszörös magyar válogatott hálóőr, Fazekas Árpád az 1956-os forradalom és szabadságharc után 1957-től 1961-ig védte a bajorok kapuját. A müncheni csapat vele nyerte meg a klubtörténetének első kupáját 1957-ben. Az Aranycsapat játékosa, az idén 100 éve született Lóránt Gyula az 1977-1978-as szezonban dirigálta a Bayern Münchent. Őt pályaedzője, Csernal Pál váltotta a kispadon.

A játékosok sikereinek értékelési szempontjai

A sikerek felsorolásánál a következő szempontokat vettük figyelembe:

• Ha az illető pályára lépett az adott sorozatban, de később eligazolt, külön jelezve lesz.
• Ha a játékos sérülés vagy egyéb okok miatt nem lépett pályára az adott bajnokságban/kupában, akkor a felsorolás nem tartalmazza az adott bajnoki címet.
• Ha a játékos nem lépett pályára a kupadöntőben, de a korábbi mérkőzéseken játszott, azt külön jeleztem a felsorolásban, ha viszont a kupasorozat egyetlen mérkőzés erejéig tartott (például szuperkupa döntők, Világkupa döntő) és a játékos nem lépett pályára a fináléban, az eredmény nem kerül a felsorolásba.
• Tudjuk, hogy 1991-ig nem beszélhetünk egyesített Német bajnokságról, de következetesen Német bajnoknak írjuk az ezt a címet elnyerő játékosokat.

Az FC Bayern München ikonikus alakjai

Sepp Maier - A legendás kapus

Az elmúlt 105 helyezet során sokszor puffogtattam a „korszakos egyéniség” jelzőt, ám senki sem szolgált rá erre a jelzőre úgy, mint Sepp Maier. Sepp 1959-ben került a csapathoz, és már 1963-ban bemutatkozhatott a felnőttek között. Első évében még meg kellett küzdenie Fritz Kosarral, ám a Bundesligába való feljutást követően kisajátította helyét a kapuban. 1966 és 1979 között nem védte más a csapat kapuját, csak ő. A Bayern kapuját mindig egy karizmatikus egyéniségnek kell védeni, és nyilvánvaló, hogy a lazaságáról híres kapuvédő megfelelt ennek a feltételnek.

Gól nélkül hozott le egy KEK és három BEK döntőt, valamint egy komplett Világkupa párharcot. Hasznosságát mutatja, hogy a 69-es és a 73-as bajnoki cím során is a legkevesebb gólt kapta az egész ligában. (Utóbbi évben csak 29 gólt kapott.) Az angliai világbajnokságon még a dortmundi Tilkowski mögött ült a padon, ám onnantól kezdve a Nationalelfben sem volt több vetélytársa. A VB legjobb kapusteljesítményét nyújtotta 1970-ben és 1974-ben is, valamint kapott gól nélkül hozta le az 1972-es Európa bajnokság mérkőzéseit is. A nagy tornákon egyetlen meccsen nem ő védett, csak a mexikói VB bronzmeccsén adta át a helyét. Bundesliga pályafutása során sok zakóban volt része (0:7, 1:6, 0:4), de egy pillanatra sem merült fel, hogy mást kellene a lécek közé állítani. Végigvédte az 1979-es szezont is, és készült a következő idényre, valamint az olaszországi Európa bajnokságra, mikor autóbaleset érte. Megpróbálkozott a visszatéréssel is (1979/80-ban nevezve is volt), de be kellett fejeznie a pályafutását.

Oliver Kahn - A "Titán"

Ha meg kellene neveznem azt az embert, aki miatt megszerettem a Bayern Münchent és a német válogatottat akkor „VulKahnt” említeném elsőként. Magabiztossága, elementáris erejű karizmája, és nem utolsó sorban a bravúrjai egy életre meghatározták, hogy melyik csapat szimpatizánsa leszek. Oli személyisége olyan volt, hogy a többiek tűzbe mentek volna érte, és ő ezt meg is követelte Sagnoléktól. Ha a védelem kapitulált, nem volt kegyelem, ha a hátvédek jól dolgoztak nem volt dicséret, de legalább nem vonták magukra egy bombaként robbanó kapus haragját.

1987 és 1994 között a Karlsruhe hálóját őrizte, és óriási szerepet játszott abban, hogy a kiscsapat az UEFA kupa elődöntőjébe jutott. Első müncheni idényében magabiztosan védett, ám keresztszalagszakadás miatt nem lehetett ott a BL elődöntőjében. Az idény utolsó meccseire azért már felépült, és 1995 júniusában már a válogatottban is bemutatkozott. A 95/96-os szezon sokat tett azért, hogy legendaként tekintsenek rá Bajorországban, hiszen az UEFA kupa menetelés során, szinte alig kapott gólt, a bajnokságban pedig szintén a legjobb hálóőrök között tartották számon. A következő 12 évben egyetlen Ligakupa döntőt leszámítva nem volt olyan döntőfontosságú mérkőzése, amelyen ne ő védte volna a csapat kapuját. Földöntúli bravúrjaival, és a büntetők hatékony hárításával óriási szolgálatot tett az egész egyesület számára.

Legjobb időszaka kétségtelenül az 1998 és 2002 közötti periódusa volt, ebben az időben sorban nyerte a világ legjobb kapusa címeket. A 2000/2001-es idényben kevés embernek köszönhettünk annyit, mint Olinak, ő pedig a szeretet 3 megfogott büntetővel viszonozta a milánói BL döntőben. Ebben az időszakban kapott gól nélkül hozott le egy kupadöntőt, egy angol-német rangadót, több bajnokit, mint bárki más, nem kapott gólt a Bernabeuban és az Old Traffordon sem, valamint a Világkupa döntőben sem fogtak ki rajta a Boca Juniors játékosai. A világbajnokságon a hátán cipelte a döntőbe a németeket. Mélyponton 2004-ben volt, mikor a REAL, a Werder Bremen valamint a Juventus ellen is bakizott, ám 2005 őszére visszanyerte formáját. A válogatottban azonban elveszítette helyét, és a Konföderációs kupán csak kettő, a világbajnokságon pedig egy mérkőzést védett. (A Portugália elleni bronzmeccs volt az ő hattyúdala.) Úgy tervezte, hogy a 2006/07-es lesz az utolsó idénye, ám a gyenge bajnoki szereplése miatt még egy évet ráhúzott. Utolsó bajnokiját a Hertha ellen játszotta és végleg átadta helyét Rensingnek. 2008 szeptember másodikán külön búcsúmeccset szerveztek neki, ahol meglehetősen megható körülmények között köszönt el Oliver Kahn, a világtörténelem legnagyszerűbb kapusa.

Franck Ribery - A klubtörténelem legjobb légiósa?

Ha az Aranylabdát nem úgy osztogatnák, mint az Oscar díjat, és nem két emberre szűkítenék a versengést, most egy ilyen díj ott díszeleghetne a klubtörténelem legjobb légiósának vitrinjében is. A gyermekkora óta arcsérült Ribery megjárta a Galatasaray és a Marseille csapatait is, mikro világbajnoki ezüstérmesként 2007 nyarán aláírta müncheni szerződését. Uli Hoenessék terve az volt, hogy új fejezet kezdődjék a klubtörténelmében, és ez sikerült, ráadásul Franck élete is megváltozott az óta.

Sikerei:

• Német bajnok (2008, 2010, 2013, 2014, 2015)
• DFB kupagyőztes (2008, 2010 - 1 gól a fináléban, 2013, 2014)
• BL győztes (2013)
• BL döntős (2010 - a döntőben nem játszott, 2012)
• Klubvilágbajnok (2013)
• Európai szuperkupa győztes (2013 - 1 gól a döntőben)
• DFB Ligakupa győztes (2007 - a döntőben nem játszott)
• DFB Szuperkupa győztes (2012)

Sokan szerint a Klose-Toni csatárkettős felelős a 2007/08-as idény kirobbanó produkciójáért, ám nem szabad elfeledkezni Ribery játékáról sem. Debütálásként duplájával rendezte le a Werder Bremen elleni szuperkupa párharcot, majd a brémaiakat az augusztusi bajnokin is gólokkal kárhoztatta. A bajnoki idényben 11-szer köszönthették társai, mint a csapat aktuális góljának szerzőjét, ám több mint egy tucat asszisztja is mutatja, hogy neki sikerült megszabnia a Bayern támadások új fazonját. A kupában, a 120. percben harcolt ki büntetőt az 1860 München ellen, amelyet értékesített, majd a Wolfsburg ellen belőtte csapatát a berlini fináléba. Az UEFA kupában „csak” egy hőstett fűződik a nevéhez, ám tény, hogy a Getafe ellen az ő góljával sikerült kiharcolni a hosszabbítást.

Az EB után sérüléssel bajlódott, és bár a csapat morálja a béka bizonyos testrészei alatt volt a 2008/09-es idény javarészében, Franck teljesítményén ez cseppet sem látszott. A BL-ben duplázott a lisszaboni gálaelőadáson (5:0 a Sporting ellen), valamint a bajnokságban is 9 gólig jutott. A majdnem tökéletes 2009/10-es idényben súlyos sérüléssel bajlódott, és formáját csupán a szezon végén tudta visszanyerni. Az idény pozitív és negatív emléke is hozzáköthető, hiszen gólt lőtt a kupadöntőn, ám a Lyon elleni jogos kiállítása miatt nem játszhatott a madridi BL fináléban.

Jól kezdte a 2010/11-es szezont is, ám egy újabb sérülés miatt megint 2 hónapig nélkülözni kellett. Ha a legerősebb időszakát kellene megjelölnöm, akkor a 2011. szeptember és a 2014. május közötti intervallumot említeném. Az ezüstérmekkel terhelt szezonban karriercsúcsot döntve 12 gólt lőtt, valamint senki nem adott nála több aszisztot az idény során. Egy évvel később nemcsak a ligában, de a kontinensen nem volt hozzáfogható játékos: 15 gólpassza mellett 10 góllal járult hozzá a klubtörténelem egyik legsimább bajnoki címéhez. A BL-ben viszont az ő passza kellett ahhoz, hogy csapatunk 12 év után felérjen a csúcsra. 2013 augusztusában megválasztották a BL szezon legjobbjának, ő pedig góllal indította a szezont. A Chelsea sem úszta meg gól nélkül, valamint a klubvébén is döntőbe rúgta a Bayernt. A szezonban ismét sérülések gyötörték, ám mikor játszott, nem volt gond: Nem adta 10 gól alá, és megint egy tucatszor gólt érő labdát tálalt valamelyik társa elé. Ez a sérülése alapjában határozta meg a tavalyi idényét: Kihagyta a világbajnokságot, valamint az egész szezonban alig játszott. Mikor pályán volt, jöttek a gólok: Többek között a Róma, a Leverkusen, és a Stuttgart is kapitulált ellene. A Shaktar elleni márciusi meccsen aztán újra megsérült.

Paul Breitner - A "Vörös Paul"

A szalonkommunizmusáról ismert „Vörös Paul” nem volt még 20 éves, mikor debütált a Bayern Münchenben. Első profi évében 21 bajnokin lépett pályára, amelyeken négy gólt lőtt. Az idény végére bejátszotta magát a csapatba, így 71 júniusában végigjátszotta a kupadöntő 120 percét. A következő idényben már stabil klubjátékosnak, és válogatott labdarúgónak mondhatta magát. A következő három bajnoki szezonban kulcsjátékosnak számított, utolsó évét leszámítva 30 fölötti meccsszámmal abszolválta a szezonokat. Első müncheni korszakának legsikeresebb idénye a 73/74-es volt, végigjátszotta valamennyi BEK meccsét a csapatnak, 7 gólt lőtt a bajnokságban (védőként), majd a világbajnoki döntő egyik góllövőjeként zárta le az idényét. Nem érezte jól magát Münchenben, mivel csapattársai kiközösítették világnézete miatt, így nem csupán Bajorországtól, de a válogatottól is búcsút vett.

3 évet töltött el a Real Madridban, majd 1977-ban az Eintracht Braunschweig mezét öltötte fel. 1978-ban aztán visszatért Münchenbe, és az egykori hátvédből a csapat játékmestere, valamint egyik legnagyobb sztárja lett egyszemélyiben. Rögtön első szezonjában egy tucat bajnoki találattal vetette magát észre, első hazai bajnokiján góllal tért vissza. A 80/81-es bajnokcsapatban 10 gólt lőtt, míg egy évvel később 17-ig jutott a Salátástálért folytatott küzdelemben. Góljainak nagy részét büntetőből lőtte ezekben az években. A játék ezen szegmensében mindig is kimagaslott társai közül, 95 százalékos hatékonysági mutatójával. Olyan formában játszott, hogy bár korábban kiutálták a válogatottból, és ő sem kívánt játszani a Nationalelfben, ám 1981 őszére mindkettejüknek szüksége lett a másikra. Duplával nyitotta a szezont a Leverkusen ellen, majd csak a bajnoki idényben még 16-szor volt eredményes! A BEK-ben a Benfica, az Universitatea Crtaiova valamint a CSZKA Szófia ellen is betalált. A kupában az utolsó három meccsen villogott: A Werder ellen duplázott, a Bochum ellen győztes gólt lőtt, a Nürnberg elleni finálét pedig az ő góljával fordította meg a csapat. Utolsó szezonjában 9 gólt lőtt, ám áprilisban sérülést szenvedett, és nem tudott visszatérni, így 32 évesen bejelentette visszavonulását a profi focitól.

Bastian Schweinsteiger - A középpálya motorja

Bastian Schweinsteiger a Bayern München egyik legmeghatározóbb játékosa volt a modern érában, számos sikert ért el a klubbal és a német válogatottal egyaránt.

Sikerei:

• Német bajnok (2003, 2005, 2006, 2008, 2010, 2013, 2014, 2015)
• DFB kupagyőztes (2003 - a döntőben nem játszott, 2005, 2006 - a döntőben nem játszott, 2008, 2010 - 1 gól a fináléban, 2013, 2014 - a döntőben nem játszott)
• BL győztes (2013)
• BL döntős (2010, 2012)
• Német Ligakupa győztes (2004, 2007)
• Német Szuperkupa győztes (2010, 2012)

A Bayern játékosaként a nemzetközi színtéren is kiemelkedő eredményeket ért el:

• Világbajnok (2014)
• VB bronzérmes (2006, 2010)

A-tól Zé Robertoig - A Bayern braziljai

Samba a Säbener Strasse-n! Az FC Bayernt az elmúlt években meghatározták brazil futballistái. Brazília nem lenne a mai nagyszerű futballnemzet, ha az évek során az összes bűvész mellett a pályán nem lennének olyan játékosok, akik harcolnak. Lássuk a legfontosabb brazil játékosokat, akik megfordultak Münchenben!

Giovane Elber

Ő talán a legbajorabb brazil a Földön: 1997 és 2003 között bűvölte el a gólvágó Giovane Elber a Bayern szurkolóit a trükkjeivel és a pontosságával - és mindig hű maradt a klubhoz. Ma a klub képviselője, és szinte mindent megnyert a müncheni csapat mezében. Legnagyobb sikere, a Bajnokok Ligája győzelem 2001-ben, elképzelhetetlen lett volna az elődöntőben szerzett Real Madrid elleni két gólja nélkül. Élber pályafutása végén 256 Bundesliga meccsen 133 góllal (az FCB-nél 169 meccsen 92 gól) karrierje végén az akkori Bundesliga történelmének legjobb külföldi gólszerzője volt, és bekerült az FC Bayern Hírességek Csarnokába is.

Rafinha

A Bayern braziljai között a rekorder Rafinha. 2011 és 2019 között viselte a szélső hátvéd a német rekordbajnok mezét, hosszabb ideig, mint bármely más honfitársa. A Säbener Straße-ban eltöltött nyolc év alatt Rafinha, aki 266 tétmeccsével Élberrel együtt a legtöbbször szerepelt a brazilok közül az FCB-ben, lenyűgöző 18 címet gyűjtött. "Győztes vagyok, mindent megnyerek" - mondta Rafinha magabiztosan, és minden oka megvolt rá. 2013 triplázó hősei közt volt, és miután elhagyta Münchent, új klubjával, a Flamengóval megnyerte a Copa Libertadores-t is 2019-ben - amit világszerte összesen csak egy tucat játékos ért el.

Zé Roberto

Aki látta Zé Robertót a focipályán játszani, azt gondolhatja, hogy az örök fiatalság álma minden bizonnyal valósággá válhat. A technikailag tehetséges középpályás csak 43 évesen akasztotta szögre a futballcipőjét, és mindig úgy nézett ki, mintha egy napot sem öregedne. Zé Roberto karrierjének legsikeresebb periódusa kétségkívül az FC Bayernnél volt, ahol egy egyéves FC Santos kitérővel 2002 nyarától 2009 nyaráig tevékenykedett. Az elegáns párbaj és a finom bal láb mellett a különösen sokoldalúsága jellemezte.

Lúcio

Középső védőként a fejjátékával és szereléseivel Lúcio a világszínvonalat testesítette meg a védekezésben. A 2002-es világbajnok belül mindig egy támadó játékos volt, aki visszafordíthatatlan késztetéssel haladt előre: "Időnként még mindig azt gondolom magamban: Csatár szeretnék lenni" - mondta Lúcio, aki 2004 és 2009 között viselte az FC Bayern mezét és háromszor dupláztak a rekordbajnokkal.

Dante

"Megnyerjük a bajnokságot, megnyerjük a Bajnokok Ligáját és a kupát iiiiiissss!" - Dante így adta elő az egyik fan-klasszikust, a 'Himnusz a triplához'-t. A mindig ragyogóan vidám, jellegzetesen göndör hajú brazil 2012 nyarán a Borussia Mönchengladbachból költözött az Isarhoz, és erős fejjátékú középső védőként rendszeres helyet szerzett az FCB védekezésében, vidámságával pedig elnyerte a rekordbajnokok szurkolóinak szívét is.

Paulo Sérgio

Amikor Paulo Sérgio 1999 nyarán, 30 évesen csatlakozott az FC Bayernhez, az 1994-es világbajnok már elnyerte a legnagyobb kupát a vállogatottban. De a korábbi klubbjaiban, a Bayer 04 Leverkusen (1993-1997) és az AS Roma (1997-1999), európai porondon nem volt még címe a technikailag kimagasló támadónak. Ennek kellett megváltoznia a Bayernnél: „Remek idő volt. A három év alatt mindent megnyertünk ”- mondta Sérgio, felidézve müncheni időszakát, amikor a 2000-es duplázást követően 2001-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját és a világkupát is.

Jorginho

Miután három évet töltött a Bayer 04 Leverkusennél Jorginho, az 1992 nyarán az FC Bayernhez érkezése a nagyon jó német nyelvtudásának köszönhetően nem okozott gondot. A mélyen hithű keresztény, aki még a játékostársainak is olvasta a Bibliát, népszerű volt a rajongók és kollégák körében. 1994 nyarának különösen az emlékezetébe kellett vésődnie: Az FC Schalke 04 elleni utolsó meccsnapi álomgóljának köszönhetően (2: 0) a Bayern három év sikertelenség után ismét német bajnok lett, Jorginho és csapattársa, Mazinho pedig az első brazil, aki felemelhette a salátástálat. Ráadásul csak néhány héttel később az amerikai VB-n a Seleçaóval is ünnepelhette a világbajnoki címet.

Luiz Gustavo

Luiz Gustavo kétségkívül azon játékosok kategóriájába tartozott, akik harcolnak, és elkötelezettséggel és kemény párharcokkal biztosította a stabilitást a Bayern középpályáján 2011 és 2013 között. Forró lendület a pályán, a védekező specialista rendkívül társaságkedvelő volt a pályán kívül is. „Nyugodt, de mindig barátságos és nagyon profi hozzáállásával sok barátot szerzett klubunkban. Mindig támaszkodhatsz Luiz Gustavóra.”- mondta Karl-Heinz Rummenigge a brazilról.

Douglas Costa

Az agilis szélsőre, Douglas Costa-ra a Bayern-szurkolók emlékeztek különösen a gyors csepegése miatt. A rekordbajnokokkal eltöltött két év alatt a nemzeti játékos négy címet nyert és figyelemre méltó kvótával rendelkezett: Münchenben összesen 41 gólban vett részt közvetlenül 77 tétmeccs alatt.

Mazinho

Az első brazilok 1991 nyarán, egyből dupla csomagban érkeztek a Säbener Strasse-ra. De míg Bernardo fél év után otthagyta az FCB-t és visszatért a hazájába, a támadó Mazinho sikeresen megvetette a lábát Münchenben. Mindjárt az első mérkőzésén az ő góljával nyert a Bayern 1-0-ra a Fortuna Düsseldorf ellen. A villámgyors csatár az első idényében 33 tétmeccsen összesen tizenkét gólt szerzett, amely sajnos így is csak egy 10. helyre volt elég a csapatnak a Bundesligában. A következő szezonban a további négy gólja után Mazinho 1993 nyarán súlyosan megsérült a térdén, ami miatt sokáig kiesett.

Philippe Coutinho és Breno

Az FC Bayern történetében talán egyik játékos sem testesítette meg annyira a brazil mágus képét, mint Philippe Coutinho. Az irányító középpályás 2019 nyarán egy évre kölcsönbe került az FC Barcelonától a Bayernhez, és művészi trükkjeivel örvendeztette meg a rajongókat. A technikailag magasan képzett támadójátékos 38 tétmeccsen tizenegy gólt és kilenc gólpasszt jegyzett. A Bajnokok Ligájában azon három müncheni játékos egyike volt, akik mind a tizenegy meccsen játszottak. Hazája egyik legnagyobb tehetségeként 2008 elején, 19 évesen költözött Breno az Isar partjára. A fizikailag erős középsőhátvédet az egy évvel korábban a szezon legjobb játékosának választották hazájában, és a Bayernben azt is meg tudta mutatni, milyen potenciál rejlik benne. A több játéklehetőség megszerzése érdekében a fiatal védőt 2010 elején kölcsönadták az 1. FC Nürnberg csapatának, ahol súlyos térdsérülést szenvedett. Számos operáció és az azt követő hosszú rehabilitáció a magánéletére is kihatott.

tags: #bayern #munchen #legjobb #jatekosa

Népszerű bejegyzések:

• Játékosok és sikerek: Argentin női kosárlabda
• Az európai klubfutball kihívásai
• Terzić pályafutása Veszprémtől Płockig
• Tudjon meg többet az EAA-ról és a webes megfelelésről
• Guendouzi lendületének titka