A BEAC Kézilabda Csapata: A Sport iránti Örökkévaló Szeretet
Minden elmúlik egyszer, de a sport iránti szeretet valahogy nem - vallja Solt Pál, aki 18 éven át, vagyis rekord ideig volt elnöke klubunknak, miközben a Legfelsőbb Bíróságot is vezette. 81 évesen is tisztán emlékszik, melyik sarokba lőtték neki a büntetőt első NB I-es kézilabda meccsén. Ez az örökzöld szenvedély jellemzi a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) kézilabda szakosztályát, melynek történetét és jelenét mutatjuk be.
Solt Pál útja a sportpályától az elnöki székig
Solt Pál életét végigkísérte a sport. „A sport minden ágát szeretem, nézem, és amennyire lehet, űzöm is.” Sok minden érdekelte valóban. Azokat a sportágakat mondta, ahol le is volt igazolva: úszott a BVSC-ben, birkózott a Honvédban, ping-pongozott, és az Építőkben versenyszerűen sakkozott 10-13 évesen.
A sport akkoriban a fiatalok elsőszámú időtöltése volt. "Tudja, akkoriban nem volt internet, mobiltelefon, de egy ideig még televízió sem, a sport volt a fiatalok elsőszámú időtöltése, és nagyon könnyű volt elmenni valahova sportolni." Kiemelte, hogy szerencsére az iskolában nem voltak nehézségei, volt feje a tanuláshoz, így maradt idő a sportra.
Már ifjúsági korában is kézilabdázott, a BSE elődjénél kezdte 14 évesen, az ifi 3-ban, mivel akkoriban rengetegen tolongtak a sportpálya körül. Az egyetemi sportkarrierje aztán egy évfolyamok közti meccsen indult. "Amikor évfolyamok közti meccsre toboroztak, én is jelenteztem, hogy kapus vagyok." Azon a bizonyos évfolyam mérkőzésen egy beacos játékos is ott volt, és a találkozó után odajöttek Solt Pálhoz, hogy le akarnak igazolni. Így került az NB I-es csapathoz.
Igent mondott, és 1958 tavaszától ott játszott. Érdekes, hogy amikor a régi játékosokkal összegyűlnek, bizonyos meccsek bizonyos pillanatait teljes pontossággal vissza tudják idézni. "Pontosan megvan például, hogy 1958 tavaszán a Diósgyőrt fogadtuk, a második félidőben álltam be a kapuba, és védtem egy hétméterest." A bal alsó sarokba jött a lövés, amit kispárgázott. 10-10 lett a végeredmény. Ilyen ereje van a sportnak, állítja, hogy az élet más területeiről, például az egyetemről, ahová napi szinten járt, viszont alig-alig van ilyen éles emléke 50-60 évvel ezelőttről.
A BEAC kézilabda szakosztályának fejlődése
A BEAC később vált jó csapattá. A MAFC-nak, vagyis a műegyetem csapatának 1943-ra több dobogós helyezése, bajnoki címe is volt. A BEAC kézilabda csapatának története szorosan összefonódik az egyetemi sportélettel és a Lenin Intézettel. Kevesen tudják, akkoriban létezett az úgynevezett Lenin Intézet, mely egy egyszakos bölcsészkar volt. Egy orosztanár képző volt, a régi tévészékházban működött a Szabadság téren. Az intézetnek volt kézicsapata is. Később az intézetet beolvasztották az ELTE-be, s ebből a gárdából fejlődött ki egy ütőképes BEAC-os kézilabda csapat. Dékán Rezső, volt válogatott játékos volt az edző, aki három év alatt a harmadik vonalból az első osztályba vezette a csapatot. Érdekes, de az utánpótlás nagy része nem az ELTÉ-ről jött, hanem a XI. kerületből, egészen a 70-es évekig. A csapat 1965-ig NB I-es volt.
A BEAC, mint közösség és életérzés
Az egyetemi évei alatt 1956-ban Solt Pál kezdte az egyetemet, és 1958-ban már a BEAC első csapatában játszott. Felidézte az 1956-os forradalom eseményeit az egyetemen: "Megalakult itt is a forradalmi bizottság, de én személyesen nem vettem részt benne." Október 23-a után jó pár évfolyamtársával találkozott az egyetem épületénél, akik géppisztollyal voltak felszerelkezve. Az egyetemeken akkoriban voltak katonai tanszékek, ahol fegyvereket is tároltak, 56-ban ennek volt náluk is szerepe.
A klub a sporton túl is erős közösségi élményt nyújtott. A BEAC-pályán volt egy klubház, benne étterem, edzés után rendszeresen odamentek. A többi szakosztály sportolóival is találkoztak, megnézték egymás meccseit. "A mi meccseinkre 3-400 ember is kijött, ma sok futball csapat megirigyelné ezt a nézőszámot." Abban az időben a BEAC-nak NB II-es futball és NB I-es férfi kosárcsapata is volt, patinás egyesület volt olimpiai bajnokokkal. Minden szakosztálynak volt egy szakmai és egy, az egyetem által delegált vezetője. Fizetést nem kaptak, esetleg az étkezésüket fizették, villamosbérletet kaptak.
Solt Pál felidézte csapattársait is: "Elsőnek Guttyán Pált említem, aki a csapatkapitány volt, sajnos nagyon korán, elsőként halt meg a csapatból." Ma is él Simó Lajos és Józsa Mihály, aki fáradhatatlanul szervezi összejöveteleiket. A főiskolai bajnokságokat sorra nyerték, mert nem volt sok komoly ellenfél. "A TF ugyan időnként NB I-es volt, de ott meg nagy volt a rotáció."
Minden évben mehettek edzőtáborozni, sőt külföldre is rendszeresen utaztak, cserébe más szocialista országok városainak egyetemeiről jöttek hozzájuk a csapatok. Volt saját buszuk, és szállodában laktak úgy, hogy már a meccsek előtti napon utaztak. Mindenkinek egyedileg csináltattak bőr cipőt, ami akkor nagy dolog volt. Érdekes, hogy bár akkoriban elég nagy volt a szegénység, mégis minden szükségesre telt a klubnál.
A sportágak akkori jellegzetességeiről is beszélt: "A másik érdekesség, hogy akkoriban a kézilabda és a röplabda nem az óriások sportága volt, csak a kosárhoz kellett magasnak lenni."
Solt Pál, a BEAC elnöke és a sport iránti elkötelezettség
Solt Pált 1991-ben választották meg a BEAC társadalmi elnökének, de ekkor már egy éve a Legfelsőbb Bíróságot vezette. "Nem volt nehéz." A társadalmi elnök, ha akar, semmit sem csinál, csak a nevét adja. "Ez viszont nem az én műfajom." Szívesen vezette az elnökségi üléseket, aktív szerepet vállalt, ismerte a szakosztályok életét, járt a meccsekre, versenyekre is. Ugyanakkor az egyetemi társadalmi elnökökre az is jellemző, hogy sok mindent megcsinálnak, csak pénzt nem tudnak keríteni. "Én összesen kétszer tudtam hozni néhány millió forintot, egyik esetben a jelenlegi munkacsarnokot felépítő MOL-tól." Aztán az OTP elnök-vezérigazgatója Csányi Sándor, akivel a pénzügyminisztériumban a 70-es években együtt dolgozott, adott a klubnak ötmillió forintot, ami a 90-es években sok pénznek számított.
Jó szívvel emlékszik vissza erre a 18 éves időszakra, de a végén már leült picit a dolog, mert azért ez nagyon hosszú idő. A BEAC persze az elnöki időszaka után sem szűnt meg számára. 18 éven át volt elnöke a BEAC-nak, 2009-ben ért véget a megbízatása. Azóta is megfordul a klub környékén. "Hogyne, a klub kosárlabda öregfiúk csapatához minden héten lejárok edzeni a BEAC-csarnokba." Van egy csapattársa, aki pár évvel fiatalabb, a többiek ifjabbak, ötvenes, hatvanas éveikben járnak. "Mindig mondom, hogy szóljanak, ha már lehetetlen velem játszani." Sosem szólnának, neki kell ezt észrevennie. Addig működik a dolog, amíg van egy „párom” az ellenfélnél, aki nagyjából annyit tud mozogni, mint ő.
A sport iránti szeretet egyedi érzés. "Minden elmúlik egyszer, de a sport iránti szeretet valahogy nem, ez egy egészen egyedi érzés." Az öregfiúkban már nem akart játszani, mert úgy érezte, minek csinálja azt gyengébb szinten, amiben korábban sokkal jobb volt. Ezért jó neki a kosár. Ebben a csapatban ugyanis mindenki kosarazott magasabb szinten, őt kivéve, így a mai napig ő az egyetlen, akire, persze tréfából, azt mondják: te még most is tudsz fejlődni. Az nagyon fontos, hogy labda legyen a kezében, mert ahogy mondják, egy labdás játékos labda nélkül öt métert sem szeret futni.
Lehet, hogy csak nosztalgia, de az egyesületi székház, ami a mai Allee helyén állt, fantasztikus hely volt étteremmel, körülötte a pályákkal, érdekes lenne most is egy ilyen. Egyesületi elnöksége idején némiképp csalódást okozott, hogy az egyetem nem érezte annyira magáénak a klubot. "Hiába volt, és van most is ELTE-BEAC felirat a Bogdánfy utcai főbejárat felett, a klub eléggé magára volt hagyatva."
A kitartás, a jó állóképesség, melyekre a sportpályán tett szert, a tárgyalóteremben is kamatozott, amikor hosszú órákat kellett egyhelyben, koncentráltan eltölteni. Érdekes, hogy a munka okozta fáradtság a sportbelinél sokkal kimerítőbbnek hatott mindig. Ellenben soha nem tudott olyan erőteljesen dolgozni, mint egy végighajtott edzést követően. A legnagyobb családi gyász idején is eljárt sportolni - a család egyetértésével -, mert az volt mindig az egyetlen elfoglaltság, mely néhány órára kifújta a fejéből a szomorú gondolatokat.
Solt Pál ma is követi a sporteseményeket, de a kézilabda iránti hozzáállása megváltozott: "Nem nagyon, mert az én ízlésemhez eldurvult a sportág, itt is, még a női szakágban is érvényesül a „minden áron” nekem elfogadhatatlan elve." A többi labdás játékot is nézi, leginkább a kosárlabdát. Internete előfizet az összes NBA meccsre, néha úgy érzi, mintha egy más sportot nézne. Az Oklahoma Citynek szurkol, ha kell, éjjel is kel miatta. Néha atlétikát, sőt mostanság pályakerékpárt is figyel, de a snookert is szereti nézni. "Ott nem izgulok annyira." Nehéz megmondani, hogy az igazság, a fair play keresése a sportból vagy a korán megfogott bírói hivatásból jött előbb. De végig kísérte életét. Az biztos, hogy a doppinggal nem fertőzött, fogadások által nem mérgezett, tiszta sportban érvényesül az igazság. Ha más nem, a pillanatnyi igazság. Az érdemeket díjazzák, s ez az igazságszolgáltatásban is így van, persze bonyolultabb folyamat végén.
Csatlakozz a BEAC Kézilabda Csapatához!
dr. Kézilabdáztál az egyetem előtt és szeretnéd folytatni? Szívesen játszanál egy új csapatban? Vagy még sohasem próbáltad a labdás sportokat, de most megjött a kedved hozzá? Jelentkezz férfi vagy női kézilabda csapatunkba, látogasd rendszeresen edzéseinket és versenyezz velünk, akár több bajnokságban is!
Edzéseink jó hangulatúak, változatosak és sokszínűek. Fizikálisan, technikailag és mentálisan is megfelelő fejlődést nyújtanak. Kialakítják, formálják a versenyszellemet és gyakori testmozgásra ösztönöznek.
Női Kézilabda Csapat
- Korábban kézilabdázó vagy jelenleg is aktív játékosok jelentkezését várjuk női kézilabda csapatunkba!
- Edzéseink mindig jó hangulatban telnek, fizikálisan és technikailag is megfelelő fejlődést nyújtanak mindenki számára.
- Női csapatunknak heti két edzése van.
- Indul a budapesti egyetemi bajnokságban, illetve a MEFOB-on is.
- A jó idő beköszöntével pedig strandkézilabdában is kipróbálhatják magukat játékosaink!
Férfi Kézilabda Csapat
- Férfi csapatunk heti két alkalommal edz.
- Versenyzünk a Magyar Egyetemi - Főiskolai Országos Bajnokságban (MEFOB).
- Részt veszünk a Budapesti Egyetemi-Főiskolai Kézilabda Bajnokságban (BEFKB).
- Szerepelünk a Budapest I. bajnokságban.
Ha egy nyitott és barátságos társaságba szeretnél tartozni és csatlakoznál edzéseinkhez, bátran érdeklődj a sportösztöndíjas hallgatóktól a részletekkel kapcsolatban. Játssz és erősítsd csapatainkat a minél eredményesebb szereplés érdekében!
tags: #beac #kezilabda #csapat
