A Bács-Kiskun Megyei Labdarúgás Gazdag Története
A labdarúgás, mint a világot meghódító nagyszerű játék, mély gyökereket vert Magyarországon, és ezzel együtt Bács-Kiskun megyében is. A sportág magyarországi története 1921-ben kezdődött. Az első magyar „futball-matchet” 1897-ben vívták a Budapesti Torna-Club két csapata között. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) alapításának 125. évfordulója alkalmából Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke ünnepi beszédében felidézte a rendkívül gazdag magyar futballtörténelem jelentős pillanatait és alakjait. A labdarúgás története ezen elképesztő ország történetének szerves részévé vált. Ahogy a nemzetközi futballban sikert elért edzőink mellett büszkék vagyunk az 1967-ben Aranylabdát nyert Albert Flóriánra, és meg kell említeni ezüst- és bronzcipős góllövőinket is: Dunai Antal, Fazekas László, Fekete László, Nyilasi Tibor és Várady Béla. Az elmúlt tizenöt év erőfeszítéseinek köszönhetően elindultunk felfelé, és a válogatott 44 évi szünet után kijutott az Eb-re, és most már sorozatban harmadszor tette ezt. Elődeinkhez hasonlóan a jelenkorban is érünk el visszhangos sikereket.
A Labdarúgás Kezdeti Szárnypróbálgatásai a Megyében
Hozzánk ez a nagyszerű játék, amely meghódította a világot, 1931-ben érkezett. Az első próbálkozások a szomszéd községek csapataival történtek - nagyobb ünnepeken, alkalomszerűen.
A Sükösdi Labdarúgás - Egy Helyi Történet
A "Hőskor" és az Első Lépések
A sükösdi futball története a "Sükösdi Napló" nevezetű, helyi önkormányzati újságban jelent meg eredetileg. Az első sükösdi pályát szó szerint egy legelőn (amit akkor Borjújárásnak hívtak) jelölték ki a falu déli határában, a jelenlegi Deák F. és Petőfi S. utca végén. A két háló nélküli kapun kívül az ég világon nem volt semmi. A „Hőskor”-nak a világháború vetett véget. Érdemes feljegyezni a játékosok foglalkozását, mert abból következtetni lehet arra, hogy a falu lakosságának mely rétegét fogta meg - ez eddig hallomásból, pesti kereskedők elmondásából megismert különös játék.
Újjászerveződés a Világháború Után
A háború után - ahogy visszatért az élet - visszatért a futball is. Elkezdődött a csapat újraszervezése. A kezdeményezők: Marusa András, Fontányi Lajos, Réty Pál voltak. A támogatók közül kiemelkedett a Lisztmalom: Arany Béla, Orbán Pál, Aladics Antal és Dunai József. A Paprikamalomból Pógyor Sándor, a Libateleptől Kirchnopf Tibor kereskedő, Horváth István hentes, Kurin János postamester adományaira mindig lehetett számítani. Szegény volt az ország, szegény volt a csapat is. A játékosok felszerelését egy garnitúra mez (szigorúan 11 db), ugyancsak 11 pár futballcipő és egy labda képezte. Öltözőül Kiesel Lajos kocsmája („Világközepe”) Balogh Györgyné (Mári néni) boltocskája, vagy Bajai (Topa) Péter bácsi családi háza képezte. Maga a játék is kezdetleges volt. A mérkőzéseket gyakran helyi „civilek” vezették, akik a szabályokat alig ismerték. Ebből sok baj adódott - parázs vitákkal, kisebb nagyobb verekedésekkel. Az utazás lovas kocsikkal, biciklivel történt. Vidékre ajánlatos volt pumpát is vinni. De minden baj ellenére töretlen volt a lelkesedés. A mérkőzések után Bachmannék kocsmájában vigadtak, vagy vigasztalódtak.
A Szervezett Futball Korszaka
A téli pihenő jó alkalom arra, hogy visszalapozzunk és folytassuk a sükösdi futball történetét. Akkor a „Hőskor”-tól a világháborút követő évekig jutottunk el. A kialakulóban lévő csapatot a helyi tehetős mecénások tartották fenn, 1949-50-ig. A bekövetkező államosítások a volt tulajdonosoknak ezt már nem tették lehetővé. Zűrzavaros, kegyetlenül nehéz évek következtek. Az egyébként is szegény egyesületek a létükért küzdöttek - ugyanúgy mint a lakosság, de a futball ezt is túlélte, sőt! A hatalom rájött, hogy ezt a játékot érdemes megőrizni, mert ez a tömegek ópiuma. Ha vasárnap délután győzött a csapat, a következő héten elviselhetőbb volt kenyérért sorba állni. Elindult a nemzeti futball-láz. A válogatott csapatok sikerei elérték a legkisebb falut is, serkentették a vidék labdarúgását, így a miénket is. 1949-ben megalakult a Járási Testnevelési és Sporthivatal. 1950-ben a Járási Labdarúgó Szövetség, mellette a játékvezetők szövetségével. Szervezetté vált a bajnokság, ellenőrizték a pályákat, vizsgázott játékvezetőket küldtek. Új fejezet kezdődött a sükösdi futball történetében is. Versenyképes csapatokat kellett csinálni. Máig érvényes az a tapasztalat, hogy a települések életében -úgy húsz-huszonöt évenként - feltűnik egy kivételes képességű társaság, s a fényképen felsorakozó legénység minden kétséget kizáróan az volt!
Szerencsésen találkozott mindaz, ami eredményessé tehet egy csapatot. A sok közül csak egyet emelnék ki: az iskolázottság a futballban is kamatozik. Az nem árt, ha a fejekben legalább annyi van, mint a lábakban. Lógó János, Bujdosó (Babos) Mihály, Tajdina János Kalocsán, Lógó András Bácsalmáson, Marusa János Baján járt középiskolába. Pintér János tanár volt, Nagyi Mihály Kalocsán érettségizett. A diákok rendszeresen játszottak különböző középiskolás bajnokságokban. Városi szinten sajátították el a játék fortélyait és nagyon fiatalon váltak kiváló játékosokká. Ezt a „pluszt” itthon is hasznosították. A falusi „rúgd és fuss” stílust már átgondoltabb, bizonyos taktikai elemeket is felfedezhető játék váltotta fel. A játékmester Aladics Antal (mindenki Toncsi-bácsija) volt. A bajai MTE-ből került Sükösdre. Az akkori színvonalon mindent tudott a játékról. Mint ember is kiváló volt. Szellemisége meghatározó volt. Az általa vezényelt csapat hosszú időre nem talált legyőzőre a környéken. Fölényüket kétszámjegyű győzelmek sora bizonyította. A korábbi „öregeket” - Pógyor Sándort (1918), Késmárki Józsefet (1922), Hirschenberger Józsefet (1925), Arany Bélát (1924), Janó Józsefet (1924), Laczi Józsefet (1924), Pusztai Mihályt (1924), Bajai Józsefet (1919), Rozmanicz Józsefet (1929), Bajai Pétert (1925), Dezsericzki Józsefet (1928) - minden tekintetben képzettebb, megfiatalított garnitúra váltotta fel.
| Név | Születési év | Pozíció/Megjegyzés |
|---|---|---|
| Bachmann János | 1925 | Csapatkapitány |
| Lógó János | 1932 | |
| Lógó András | 1930 | |
| Pintér János | 1921 | Tanár |
| Rácz József | 1926 | |
| Nagyi Mihály | 1929 | |
| Aladics Antal | 1927 | Játékmester |
| Farkas György | 1925 | |
| Bujdosó Mihály | 1930 | |
| Marusa János | 1935 | |
| Tajjdina János | 1933 | |
| Bujdosó József | 1928 | "Half" |
| Béregi György | 1929 |
A „Nagy Csapat” Felbomlása és Az Újrakezdés
A nagyszerű csapat 1950-51-ben különböző okok miatt (katonai szolgálat, egyetemi felvétel, sérülés, átigazolás) „elfogyott”. Egyszerre nyolcan távoztak a csapatból, s a megmaradt három (Aladics Antal, Bujdosó József, Marusa János) köré kellett új csapatot építeni. A korábbiakkal azonos képességű és tapasztalatú játékosok híján - azok kerültek előtérbe -, akik a „nagy csapat” körül a pálya közelében voltak. A pálya még mindig a borjújárási gyep volt, öltöző nélkül. A szervező ismét Aladics Antal volt. Csapatkapitányként és edzőként vállalta az újrakezdést. Új nevekkel ismerkedett meg a sükösdi közönség. A kapuban Tajdina Jánost öccse József váltotta. Nehéz örökséget vett át, mert bátyja nyomdokaiba senki sem léphetett. Abban az időben a kapusok nemcsak a biztos labdafogásra, hanem a látványosságra is törekedtek. Vakmerő lábra vetődései élményszámba mentek. Nagy közönségsikere volt. Lógó András a Bajai Dózsába, Lógó János a Vörös Lobogóba igazolt. Bujdosó József „half” volt, hallatlan munkabírásával akár két mérkőzést is végig tudott volna futni. Kemény, félelmet nem ismerő nagy küzdő volt. Pécs Imre szélvészgyors jobbszélsőként utolérhetetlen volt. Bánkúti (Brachinger) Dezső a csapat „Benjaminja” alig 16 évesen húzhatta magára az első csapatmezét. Marusa János kiváló felépítésű és képzettségű játékos, aki csatárként, később védőként a csapat meghatározó egyénisége. Rétyi Ferenc hasonló lövő erejű játékost csak Marusa Józsefet (sportnevén „Bicét”) tudnánk említeni. Nánai Albert volt a csapat gólkirálya. Középcsatárként jobbal-ballal egyaránt jól bánt a labdával. Hercegszántón bajnoki mérkőzésen egyvégtében öt gólt lőtt. Örök optimistaként csak a győzelem érdekelte. Czobor János a másik „half” elnyűhetetlen, szikár, robotos. A játékvezetőket nem kedvelte. Aladics Antal a sükösdi futball örökös elkötelezettje. Példamutató, kedvelt sportember. Veszelovszki János lelkes, szívvel-lélekkel küzdő hátvéd, aki csak néhányszor szerepelt. Lakatos Ferenc több poszton játszott, 18 évesen Budapestre került, így a sükösdi pályafutása rövid volt. Ez a csapat egy átmenetet képviselt. Nem volt hosszú életű. Eredményei szerényebbek voltak elődeinél, de tisztességgel képviselték falunkat, „őrizték a lángot”, ami azt jelentette, hogy a futball gyökeret vert Sükösdön.
Jónás Márton Érdemei és az Infrastruktúra Fejlesztése
Az idők során mindig akadnak emberek, akik a futballcsapat gondjait a vállukra veszik. Közülük egy volt Jónás Márton, aki 1950-ben került Sükösdre, miután politikai okokból elbocsájtották a császártöltési jegyzői állásából. Az állami gazdaságban kapott munkát, s 1952-ben családjával együtt Sükösdre költözött. Hamar a futballcsapat közelében találta magát. Rövid idő után ő lett a sportkör első embere. Nagy ambícióval és nagy tervekkel látott munkához. Kiemelkedett az akkori vezetők sorából, tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt. Megkövetelte a rendet, fegyelmet és a pontosságot. Múlhatatlan érdemei vannak a sükösdi futball felemelkedésében, a feltételek megteremtésében. Több mint 60 éve vagyok valamilyen formában a csapat közelében, ezért teljes biztonsággal állítom, hogy azokat a „cölöpöket”, amelyre a sükösdi futball építkezik ő verte le! Céljai között egy új csapat, új pálya és új öltöző létrehozása szerepelt.
A Sükösdi Sporttelep Megalkotása: A Pályaépítés
E hármas feladat megvalósítása 1952-ben indult, és a pályaépítés jelentős mérföldkő volt. Az új pálya helyét sokáig keresték, végül a jelenlegi mellett döntöttek. Ez a terület elhanyagolt, gondozatlan faluvég volt. A több méter mély homokgödrök között szemétdombok, szárkúpok, trágyarakások éktelenkedtek. A közel kéthektáros területet „dézsma gödörnek” hívták - nyilván a múltbéli szerepe okán. Itt búgott nyaranta a cséplőgép, a hátrahagyott szalmakazlak még évekig itt roskadoztak. Elképzelni is nehéz volt, hogy itt pálya épüljön. Ez csak Marci Bácsi fejében létezett. Állami gazdasági pozíciójából el tudta érni, hogy a tereprendezéshez lovas fogatokat és munkásokat kapjon. De itt szorgoskodtak ásóval, lapáttal a csapat tagjai és a falu lelkes szurkolói is. A gödröket feltöltötték, az egyhektáros sima területen négy karó leütésével kitűzték az új pálya helyét. A füvesítés nagy gondot okozott, mert víz nem volt, az öntözést az égiekre bízták. A sok nehézség ellenére a pálya elkészült és ünnepélyes átadására 1953. augusztus 20-án került sor az „öregek” és fiatalok közötti mérkőzésen.
Az Öltöző Építése és Fejlesztése
Kezdjük az öltözővel, amelynek alapjait 1953-ban ásták ki. Az akkori falusi viszonyok között ez feltűnő és komoly vállalkozásnak tűnt. Ilyesmiről álmodni sem lehetett. A környéken sem volt sehol, természetes és magától értetődő dolognak számított a pálya melletti öltözködés, ha esett, ha fújt. Sükösdön példamutató összefogással, nagyon sok ingyenes munkával jó egy év alatt megépült az akkor még 75 m2-es létesítmény, amely két öltözőből, egy parányi szertárból és játékvezetői fülkéből állt. Fürdő - víz híján - még tervezve sem volt. Erre két vizes hordó és 11 lavór szolgált. Az építéshez szükséges téglát a Hajósi Téglagyárból a gazdaság traktorain a Jászfi testvérek - János és István - szállították. A tégla árának felét sportbarátok adták össze. Közülük Késmárki Pál egymaga 400 db-ot vett meg 240 Ft-ért, ami akkor félhavi napszámbérnek felelt meg. A vételár másik felét és a még szükséges építőanyagokat az állami gazdaság fizette ki. A kőműves munkákat Ikotity Sándor a gazdaság művezetője irányításával Kernya János és fia Fekete Károly és Mészáros Mihály végezte, teljesen díjtalanul. 1953 késő őszén tető alá került az épület és 1954 május-júniusában vehettük birtokba, amikor nagyjából kiszáradtak a falak. Ősszel fűtésre két öntöttvas kályha szolgált. Fél éven belül már villany világított Balogh László villanyszerelő jóvoltából. Ő végezte a belső szerelést.
A Sükösdi Kinizsi Megalakulása és Erősödése
Az államosítások nem kerülték el a sportköröket sem. 1951-52-ben Budapesti Honvéd lett a Kispestből, Dózsa az Újpestből, Vörös Lobogó az MTK-ból és Kinizsi a Fradiból. A Kinizsi vidéken a mezőgazdasági nagyüzemek szakszervezeteihez kötődött, állami támogatásban részesült, ezért célszerűnek tűnt, hogy az akkor csontszegény Egységes Falusi Sportkör a Sükösdi Kinizsi nevet vegye fel. A sükösdi futball szempontjából ez nagyon okos és fontos döntés volt. A faluban éles viták folytak arról, hogy szabad-e úgymond átjátszani a csapatot az állami gazdaságnak. Rövid időn belül kiderült, hogy ebből semmi baj nem lett, sőt az elkövetkezendő 30 év sükösdi sikereinek ez volt az alapja. Jónás Marci bácsi kapcsolatai révén sikerült itthon munkahelyet teremteni Lógó Andrásnak (állami gazdaság), Lógó Jánosnak (Libatelep), így visszakerültek Bajáról. A gazdaságban dolgozott Friedrich Ádám és Pécsi Lajos, akik Nemesnádudvarról illetve Csávolyról kerültek a csapatba. Érsekcsanádról érkezett Dancsa István, aki ott politikai szempontból nem volt kívánatos. Hogy a maiak is értsék: a párt a futballcsapatot is ellenőrzése alatt tartotta, s az komoly háttérmunka eredménye volt, hogy az említett öt játékos közül négy jelenlétét egyáltalán megtűrte. Folyamatosan javultak az anyagi feltételek is. A Kinizsi első költségvetésének fő összege 12800 Ft volt, amiben nem szerepelt a szállítási költség és a beszerzett felszerelések jó része. Ezt az un. Jóléti eszközök között könyvelte el a gazdaság. Kihagyhatatlan, hogy a sportkör életében először 14 garnitúra melegítőt vásárolt, rajta a Kinizsi SK felirattal. El nem mondható büszkeséggel feszített a csapat.
Kiemelkedő Labdarúgók Bács-Kiskun Megyéből
Albert Flórián
Albert Flórián labdarúgó, az aranycsapat utáni időszak legeredményesebb futballistája. 1941. szeptember 15-én született Hercegszántón. 1952-ben figyelnek fel tehetségére, a Budapesti Kinizsi, majd az FTC játékosa lesz. 1958 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett. 1959-től lett válogatott, 75 válogatott mérkőzésén 31 gólt rúgott. 1967-ben elnyeri a legjobb európai labdarúgónak járó Aranylabdát. Többször szerepelt a világválogatottban és az Európa-válogatottban is. A Ferencvárosi Torna Clubbal négyszeres magyar bajnok, 1965-ben a csapat Vásárvárosok Kupát is nyert. Az 1960-as olimpián a bronzérmes csapat tagja. Legjobb világbajnoki szereplése az 1962-es chilei ötödik hely. Európa-bajnokságon 1964-ben Spanyolországban lett bronzérmes. Érettségi után újságíróként is dolgozott a Magyar Távirati Irodában. 1974-ben edzői, 1988-ban labdarúgó szakedzői képesítést szerzett. Az FTC-ben edző, technikai vezető, utánpótlásszakág-vezető, szakosztályigazgató és elnökként is tevékenykedett. 2001-ben tiszteletbeli elnöknek kérték fel. 2004-ben választották meg a Nemzet Sportolójának. 2007-ben az Üllői úti stadion az ő nevét vette fel. 2011. október 31-én, hetvenévesen, szívinfarktusban hunyt el.
Dunai Antal
Dunai Antal labdarúgó. 1943. március 21-én született Garán. Anyanyelve horvát, Dujmov Antalként anyakönyvezték. Baján végezte iskoláit, itt kezdett el focizni a Bajai Bácska Posztó csapatában. 1961-ben Pécsre került a Pécsi Dózsához, 1965-1977 között az Újpesti Dózsa játékosa lett. 1961 és 1976 között 326 bajnoki mérkőzésen 202 gólt szerzett. 31 felnőtt válogatott mérkőzésén kilenc gólt lőtt. 1967-ben európai ezüstcipős, 1968-ban bronzcipős. Az Újpesti Dózsával hétszeres bajnok lett (1969-1975). Háromszor érdemelte ki a magyar gólkirályi címet. Az olimpiákon kívül még a belgiumi Európa-bajnoki negyedik helyezett csapat tagjaként ért el szép eredményt. 1976-ban labdarúgó szakedzői képesítést szerzett. Az Újpesti Dózsában lett az utánpótlásszakág-vezetője, majd több spanyol klubnál is edzősködött. 1991-ben tért vissza Magyarországra, több helyen is volt vezetőedző, az utánpótlás-válogatottnál szövetségi edző. A sportminisztériumban tanácsadóként, az olimpiai válogatott mellet vezetőként is dolgozott.
Farkas János
Farkas János labdarúgó. 1944. február 4-én született Garán. Édesapja és testvérei is fociztak. 1960-ban került Budapestre az FTC-be. 1963-tól játszott az első osztályban. 1974-től a Budapesti Honvéd játékosa, pályafutását az Építők csapatában fejezte be. Az FTC-ben 211, a Honvédban 25 bajnoki mérkőzésen szerepelt, hátvédként egy gólt rúgott. 37 válogatott mérkőzésen szintén egy gólt rúgott. Háromszor nyert országos bajnokságot, 1968-ban ezüstérmes a Vásárvárosok Kupájában. Az olimpiai érmeken túl a negyedik a hely a legjobb eredménye a belgiumi Európa-bajnokságon. 1976-ban jogászdoktor végzettséget szerez. Volt főtitkár az MLSZ-ben, menedzserigazgató az FTC-nél. 2000-től szívpanaszai miatt leszázalékolták, 2007. augusztus 7-én halt meg Budapesten.
Labdarúgó Események a Megyében: Kiskun Napok
Az 1974-es jubileumi év utáni, következő Kiskun Napokat - visszatérve az eredeti tervekhez - 1980-ban rendezték meg. Az 1980-as ünnep célkitűzéseit így fogalmazták meg a szervezők: „[Célunk] múltunk és jelenünk ápolása, gondozása, méltóan az előző Kiskun Napokhoz. Bebizonyítani, hogy az eltelt időszak fejlődést, gyarapodást hozott életünkben, tágította emberi lehetőségeinket, hogy szorgalmas, alkotó évekről adhatunk számot magunk és a nyilvánosság előtt. Ezt a célt kívánják szolgálni kiállításaink, kulturális és sportrendezvényeink.” A város már az év eleje óta készült a nyári rendezvényre. Szintén előrendezvényként szerepelt a város válogatottja és az FTC csapata közötti labdarúgó-mérkőzés, a Kiskun Kupa természetjáró túraverseny, a labdarúgótorna és az asztalitenisz-verseny. Labdarúgótornát szerveztek.
A Bács-Kiskun Megyei Labdarúgás Helye a Nemzeti Sportban
Amikor az emberek földet érnek Budapesten, behajtanak a városba, megismerik gyönyörű utcáit, egyből érződik a történelem, a kultúra, látszódnak az épületek, az utcák, a gyönyörű hidak és érződik a nagyság. Ha ezt meglátjuk, és a labdarúgásra gondolunk, akkor mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy mit ért el a magyar futball az elmúlt 125 év során. A pozitív emlékek említése után sajnos szólnunk kell arról, hogy a nyolcvanas évektől megtorpant a magyar labdarúgás, stagnálás, visszaesés következett be, lemaradtunk és egyre távolabb kerültünk a rohamosan fejlődő nemzetközi labdarúgás vezető országaitól. Az elmúlt másfél évtizedben 1600 pályát építettünk és 3800 pályát újítottunk fel a sportszervezetekkel közösen. A regisztrált labdarúgók száma több mint háromszorosára, 300 ezerre nőtt. A magyar labdarúgás új felemelkedése, amelynek napjainkban vagyunk tanúi, igencsak megindító. Újra büszkeség és identitásforrássá válik a labdarúgás az országban. A válogatott nagy szívvel játszik, figyeltem, milyen fegyelmezetten, milyen jó elképzeléssel, és egy olyan szövetség támogatásával, amely pontosan tudja, merre is tart.
tags: #beol #megyei #labdarugas
