Bíró Imre: A kapusoktól a vezetőedzői hivatásig
Bíró Imre szakmai pályafutása során a kézilabda és a labdarúgás világában is jelentős tapasztalatokat szerzett, miközben mindig különleges szenvedéllyel fordult a kapusok képzése felé. Sportolói karrierje során játékosként is bizonyított: a '86-os világbajnoki ezüstérem és az 1988-as szöuli olimpián elért 4. hely jelenti pályafutása csúcsát.
A kapusposzt iránti elhivatottsága már gyermekkorában megmutatkozott. "Már amikor gyerekként a sportról kellett rajzolni, az én rajzaimon mindig szerepelt egy kapu!" - emlékezik vissza. Bár pályafutása során kipróbálta magát vezetőedzőként is, vallja, hogy a legszebb feladat a kapusok fejlesztése. "Szeretek a kapusokkal dolgozni, észlelni a jó és rossz mozdulatokat, keresni a miérteket és megtalálni a válaszokat. Vallom, hogy 62 évesen is lehet új dolgokat tanulni."
Edzői hitvallás és szakmai elvek
Edzőként Bíró Imre nem a "felettesükként", hanem inkább csapattársként tekintett játékosaira. Ez a közvetlen, mégis szakmailag megalapozott viszony tette lehetővé, hogy a játékosok a maximumot hozzák ki magukból. "A játékosok érdeme, hogy soha nem éltek vissza ezzel, megbecsülték a törődést, mindig feloldódtak a játékban, megtalálták az okokat, a mozgások, tettek értelmét."
Szakmai megközelítésében kiemelt szerepet kap a modern technológia és az elméleti felvetések mérésekkel való ellenőrzése. A Debreceni Egyetem SET központjában végzett munka új távlatokat nyitott meg előtte: "Az új lehetőségekkel felvértezve, a gyarapodó tapasztalatok és a növekvő rutin révén olyan dolgokat is kiszúrok, ami felett fiatalon elsiklottam."
Interjú Šanta Imrével | SzerdaHelyzet Extra
A kapus és a kapusedző különleges kapcsolata
Bíró Imre szerint a kapus és a kapusedző egy külön kis csapatot alkot, saját lelki világgal. A kapusok felkészítése során nemcsak a fizikai, hanem a taktikai, koordinációs és emocionális képességeket is fejleszteni kell. A mai futballban és kézilabdában a kapusok szerepe egészen speciálissá vált, a taktikai felkészítésük ugyanolyan fontos, mint a mezőnyjátékosoké.
Főbb mérföldkövek a pályafutásban
- 1986: Világbajnoki ezüstérem (játékosként).
- 1988: Olimpiai 4. hely Szöulban.
- 1999-2013: Többszöri szerepvállalás a DVSC vezetőedzőjeként és kapusedzőjeként.
- 2010-től: Utánpótlás-nevelés és kapusedzői munka Felcsúton.
| Időszak | Szerepkör | Főbb eredmény |
|---|---|---|
| 2006/2007 | DVSC-Aquaticum | EHF Kupa szereplés |
| 2005/2006 | DVSC-Valdor | NBI helytállás |
| 1999/2000 | DVSC-Valdor | Bajnoki 4. hely |
A szakember szerint a legnagyobb kihívás a fiatalok motiválása a mai világban. A technikai fejlődés és a civilizációs jelenségek miatt sok fiatal kiég idejekorán, elfeledik a játék örömét. Az ő célja, hogy olyan kapusokat neveljen, akik nemzetközileg is elismert teljesítményt nyújtanak, és akik számára a sport továbbra is önmegvalósítást jelent.
