Az isztambuli csoda: A Liverpool legendás BL-győzelme az AC Milan ellen

2005. május 25-e minden idők talán legemlékezetesebb labdarúgó Bajnokok Ligája-döntőjének a napja. A Liverpool-Milan BL-finálét aki látta, nem felejti, a Vörösök ugyanis a félidei szünetig összeszedett háromgólos hátrányukat ledolgozták, majd a tizenegyespárbajban jobbnak bizonyultak. A Liverpool nyerte a 2004/2005-ös labdarúgó Bajnokok Ligáját, miután az isztambuli döntőben háromgólos hátrányt ledolgozva tizenegyesekkel legyőzte az AC Milan együttesét. A Mersey-parti csapat története során ötödször hódította el a trófeát. A pályán történtek miatt sokan ma is az „isztambuli csoda”-ként emlegetik ezt a finálét, persze Liverpoolban.

A mérkőzést az isztambuli Atatürk Olimpiai Stadionban rendezték, 68-70 ezer néző előtt, Manuel Mejuto González (spanyol) vezetésével.

A mérkőzés előtt: Elvárások és felállások

Sérülések ezúttal egyik szakvezető dolgát sem nehezítették, mindössze a milánói Ambrosini hiányzott azok közül, akiknek egyáltalán esélyük volt a pályára lépésre. Az összeállítások terén Ancelotti az égvilágon semmi meglepővel nem rukkolt ki - miért is tette volna? Benítez az előzetes találgatások két fő kérdését Kewell és Baros beállításával válaszolta meg, így Hamann és a saját bevallása szerint még mindig csak mintegy nyolcvanszázalékos állapotban lévő Cissé a kispadon kezdett. A Milan napra pontosan kilenc évvel ezelőtt hódította el 7. A meccs esélyese az AC Milan volt, bár a Liverpoolt sem szabad lebecsülni, mint azt már annyiszor bemutatták a vörösök.

A csapatok felállásai

AC Milan: Dida - Cafú, Stam, Nesta, Maldini - Gattuso (Ruí Costa, 112.), Pirlo, Seedorf (Serginho, 85.) - Kaká - Crespo (Tomasson, 85.), Sevcsenko. Vezetőedző: Carlo Ancelotti.

Liverpool: Dudek - Finnan (Hamann, 46.), Carragher, Hyypiä, Traoré - Luis Garcia, Xabi Alonso, Gerrard, Riise - Kewell (Smícer, 23.) - Baros (Cissé, 85.). Vezetőedző: Rafael Benítez.

Az első félidő: Az AC Milan dominanciája

A pesszimista futballbarátok leginkább attól tartottak, hogy a két csapat alapvetően védekező felfogását tovább erősíti majd az óriási tét, és amolyan biztonsági mezőnyjátékkal telik a találkozó. Ez az aggodalom aztán szinte azonnal semmivé foszlott, miként az angolok alaptaktikája is: az első percben Pirlo jobb oldali szabadrúgásból a büntetőponthoz ívelt, ott a hetedik BL-döntőjét játszó Maldini félfordulatból, jobbal a földre lőtte a labdát, amelyet Dudek már csak megpaskolni tudott, kivédeni nem - máris 1-0-ra vezetett a Milan. A legendás védő, Paolo Maldini 25 éves pályafutása alatt 33 gólt szerzett az AC Milan színeiben, egyet közülük máris a 2005-ös BL-döntő első percében.

A Liverpool azonnal válaszolni akart, Riise húszméteres kapáslövése a védőkről pattant ki, majd pár pillanattal később egy jobb oldali beadás után Hyypiä erőteljes fejesét hárította Dida. A 14. percben újra felugorhatott a Milan-szurkolók, egy jobb oldali szögletet követően Crespo fejjel vette célba a rövid sarkot, a labdát a gólvonalról bólintotta ki Luis García. Rafa Benítez nem sokáig bosszankodhatott a jelenet miatt, néhány perc múlva már arról kellett döntenie, hogy kit hozzon be a megsérült Kewell helyére - választása végül arra a Smícerre esett, akivel nemrégiben közölte: a következő szezonban nem számít a szolgálataira.

A 29. percben percben Kaká a leshatáron ugratta ki Sevcsenkót, aki hiába fejezte be precízen az akciót, a partjelző beintett. Két perc múlva ismét Sevcsenko volt az egyik főszereplő, a másik meg Traoré, aki a kellő határozottsággal, de talán még a szabályok keretein belül maradva földre vitte az elé került ukránt a tizenhatoson belül. A Milan fölénye a 39. percben termett újabb gólt: egy gyors ellentámadás végén Kaká helyzetbe hozta a jobbösszekötő helyén Sevcsenkót, aki keresztbe passzolt a még jobb helyzetben érkező Crespóhoz, neki pedig hét méterről nem okozott gondot bevenni a kaput (2-0). Az argentin Hernán Crespo duplájával 3-0-s olasz vezetéssel mehettek pihenni a csapatok, és ezek után már mindenki biztosra vette az AC Milan sima győzelmét. A 44. percben - ekkor legalábbis úgy tűnt - összeomlott a Liverpool, Crespo meg a mennybe ment: Kaká zseniálisan tálalt a három védő között kiugró argentinhoz, aki nem kevésbé látványos bokamozdulattal, 15 méterről elperdítette a labdát a kapujából kirontó Dudek mellett (3-0).

A második félidő: A hihetetlen visszatérés

Aki a szünetben úgy döntött, hogy a második félidőt az izgalmak várható hiánya miatt inkább már nem tekinti meg, az rossz döntést hozott. Pedig nem úgy festett a fordulás utáni első percekben, mintha a Liverpoolnak sikerült volna a szünetben kihevernie az első félidőt. Dudek például rögtön az újrakezdés után kritikus helyzetben kiejtett egy labdát a kezéből, mentségére legyen mondva, hogy az 53. percben nagy bravúrral tolt szögletre egy erőteljes Sevcsenko-szabadrúgást. A másik oldalon Xabi Alonso mérges lövése lehetett a jel, ezután következett a Liverpool történetének feltehetően legjobb negyedórája.

Először az 54. percben Riise beadása találta üresen a büntetőponton Gerrardot, aki hajszálpontosan a bal felső sarokba fejelt, és szépített (3-1). Két perc múlva a szünetben beállt Hamann készítette le a labdát Smícernek, aki 22 méterről, jobbal a jobb alsó sarokba tüzelt - Dida már csak beleérni tudott a lövésbe (3-2). Újabb öt perc és Baros finom sarkazása után ismét Gerrard került ajtó-ablak helyzetbe, ám Gattuso már csak fellökni tudta a Vörösök csékáját, a bíró pedig befújta a tizenegyest. Amelyet Xabi Alonso vállalt el, Dida elsőre kifogta a jobb sarokra tartó lövést, a kipattanót azonban Alonso - immáron ballal - a léc alá vágta. Hihetetlen, de negyedóra alatt ledolgozta háromgólos hátrányát a Liverpool a világ talán legjobban védekező csapata ellen! A szünet után azonban hat perc alatt minden megváltozott: előbb Steven Gerrard fejese, majd a cseh Vladimír Šmicer távoli lövése talált utat Dida kapujába, végül Xabi Alnoso pofozta a hálóba a kipattanó labdát egy elrontott tizenegyes után. 3-3, még alig kezdődött el a második játékrész, máris újra meccsben volt a Liverpool.

Kezdődhetett minden elölről, de az óvatos hozzáállást már egyik csapat sem tudta a magáévá tenni. A 63. percben Riise nagy löketét bokszolta a levegőbe Dida, majd a másik kapunál Traorénak kellett a gólvonalról mentenie Sevcsenko tízméteres lövése után. A 80. percben újra létszámfölénybe került a Milan az angol kapu előtt, Sevcsenko kifogástalan előkészítése után Crespo azonban elszalasztotta a pillanatot, amikor teljesen tisztán találhatta volna Kakát, így odalett a ziccer. Öt perccel a rendes játékidő vége előtt össznépi cserélés kezdődött, s látszólag már a csapatok is a hosszabbítására készülődtek, ám Kaká akár feleslegessé is tehette volna mindezt, amennyiben egy jobb oldali szöglet után pontosabban stukkol bele Stam fejesébe. A kilencven perc alatt esett hat góllal - ez volt a legtöbb az eddigi BL-történelemben - azonban beérték a csapatok, s jöhetett a ráadás.

Hosszabbítás és tizenegyespárbaj

Érthetően nem estek egymásnak a felek a harmadik félidőben, a labdát főleg a Milan birtokolta, helyzete is akadt, de Tomasson lemaradt Serginho tért ölelő íveléséről. Az utolsó játékrészben előbb a bicebóca Carragher hősies mentéseinek lehettünk szemtanúi, majd a végjátékra behozott Ruí Costa próbált szögletből gólt rúgni. A szezon végére több szakember szerint is elfáradt rossonerik sokkal jobban bírták erővel a hajrát, mint a helyenként lépni alig tudó liverpooliak, Dudek kapus viszont óriásit alakított, amikor három perccel a vége előtt előbb kifogta Sevcsenko fejesét, majd az 1(!) méterről leadott ismétlés is megakadt benne valahogy, habár ebben a csatárnak kétségkívül nagyobb "érdemei" voltak. Több gól sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett, és ekkor jött el a Liverpool FC lengyel kapusa, Jerzy Dudek pillanata.

Újabb gól már nem esett, következett mindkét edző - és talán valamennyi játékos -rémálma, a büntetőpárbaj. Nem is kellett sokat várni az újabb drámai fordulatra, Serginho Roby Baggio módjára rögtön a szurkolók közé lőtte a labdát, Hamann viszont betalált a kapu jobb oldalába, először került előnybe a Liverpool. Jött Pirlo, ám addig toporgott, amíg teljesen elbizonytalanodott, és a jobbra vetődő Dudek kivédte a gyatra rúgást. Cissé balra lőtte, Tomasson jobbra, a kapus mindkét esetben a másik oldalra ment. Riise jól megnézte a jobb sarkot, talán túlságosan is jól, Dida védett, és visszahozta a milánóiak reményét. Kaká felvarrta a bőrt a léc alá, Smícer azonban úgyszintén a háló bal oldalába helyezett, így maradt a 'Pool-előny. Sevcsenko - akinek a büntetőjével 2003-ban elhódította a trófeát a Milan - már nem hibázhatott volna, mégis hibázott, középre lőtt labdáját megfogta Dudek, így a Liverpool 3-2-re megnyerte a büntetőpárbajt, és ezzel a 2004-2005-ös Bajnokok Ligáját is. A Liverpool 1984 után először hódította el a legrangosabb európai kupasorozat trófeáját. Nem túlzás állítani, hogy máig emlékezetes módon.

A tizenegyespárbaj részletes eredményei

A győzelem és utóhatásai

Az angol szurkolók azonban nemcsak a győzelemnek örülhettek, hanem annak is, hogy a csapat legjobb játékosa, Steven Gerrard, akiről hónapok óta olyan hírek terjengtek, hogy a rivális Chelsea-hez igazol, a meccs után így nyilatkozott: „Hogy is gondolhatnék egy ilyen éjszaka után arra, hogy elhagyjam a Liverpoolt?” Pár nap múlva újabb négy éves szerződést írt alá a klubhoz, ott játszik a mai napig.

A Liverpoolnak ez volt a nagy visszatérése, hiszen az 1985-ös BEK-döntő óta nem játszott európai kupafinálét a legrangosabb sorozatban. A Heysel-tragédia emléke még kísértett a sorozatban, különösen a Juventus elleni negyeddöntő alatt. Az angol kemény mag, a Kop szurkolói transzparensek feltartásával az „amicizia” (barátság) szót írták ki az Anfield Roadon, az olasz drukkerek nagy része azonban hátat fordított a békülő gesztusnak. Sőt, Torinóban meg is dobálták a rivális drukkereket. A gesztus nem érte el maradéktalanul a célját. APA média Isztambulban is kitüntetett figyelemmel kezelte az angol szurkolókat, akik 30 ezren érkeztek a török városba annak ellenére, hogy csak 20 ezer jegyet kapott a klub. A maradék 10 ezer drukker megszállta a stadiont körülvevő kocsmákat, de a huligánlegenda már a múlté volt. A városban sehol sem fordult elő atrocitás, sőt, a két klub szurkolói közötti hangulat kifejezetten barátságos volt. A 20 évvel ezelőtti brüsszeli döntőt a tragédia utólag teljesen beárnyékolta, de ettől eltérően húsz év múlva már tényleg minden a fociról szólt.

Későbbi találkozók és történelmi érdekességek

A 2006/2007-es Bajnokok Ligája döntőjét 2007. május 23-án rendezték meg az athéni Olimpiai Stadionban. A döntőben a Milan a Liverpoollal találkozott, csakúgy mint két évvel korábban, ahol a Liverpool győzedelmeskedett a drámai meccs végén. A második találkozót a Milan nyerte 2-1-re, revansot véve az isztambuli döntőért. Az olasz klub a 7. A meccsre 74 000-en látogattak ki, a bíró pedig a német Herbert Fandel volt. Az Olimpiai Stadion felét a vörösök fanatikus szurkolói, a másik felét pedig az AC Milan elszánt szurkolói töltötték meg. A meccset már előzetesen a 2005-ös Bajnokok Ligája döntőjének visszavágójaként harangozta be a világsajtó, melyet akkor a Liverpool 3-0-ról felállva nyert meg büntetőkkel. A vörösök elszántan léptek pályára, az első félidőben jobbak is voltak, mint a milánóiak, több helyzetük és kapuralövésük volt, ám egyik sem talált be. Majd a Milan jutott szabadrúgáshoz, melyet Pirlo lőtt és Inzaghi vállán, vagy hátán megpattanva a labda a vörösök kapujába táncolt, így azt Reina már nem tudta hárítani, bár valószínűleg Pirlo rúgását még megfogta volna. Így a 45. A Liverpool a második félidőben mindent feltéve támadt, és ennek eredménye az lett, hogy egy védelmi hibából Inzaghi indulhatott meg a labdával, és lőtte be Reina kapus mellett. Ekkor már 2-0 volt a Milannak. A vörösök tovább támadtak, beállt Crouch, és a frissen visszatérő Kewell is, bár a szépítő gólt a 89. percben a holland Kuyt fejelte be. A 93. Gólszerzők: Inzaghi (45., 82.) ill. Kuyt (89.).

Arne Slot, a jelenlegi edző is ünnepelt

A jelenlegi játékoskeretből természetesen még senki nem volt profi futballista, hiszen noha az első csapatból 2005. május 25-én már mindenki megszületett, a legidősebb - Virgil van Dijk - sem volt még 14 éves. A vezetőedző, Arne Slot viszont a Liverpool-Milan BL-döntő napjához érve éppen ünnepelt. Arne Slot 2005-ben a NAC Breda játékosa volt. A holland szakember akkor - 2002 és 2007 között - hazájában, az élvonalbeli NAC Breda csapatában futballozott, 2005 májusában, a Bajnokok Ligája-döntő előtti napokban pedig azért küzdött, hogy maradjon is az Eredivisie-ben a klub. Ez összejött, a NAC az éppen élvonalbeli tagságot érő 15. pozícióban zárt a május 22-én lezárult bajnokság tabelláján, így az akkor 26 éves (Arend Martijn) Slot az isztambuli BL-finálé előtt éppen megkönnyebbülhetett. Ráadásul magyar csapattárssal is együtt ünnepelhetett, hiszen abban az idényben Pető Tamás is az együttes tagja volt - Slot 28, Pető 14 bajnokin szerepelt a 2004-2005-ös idényben. Magyarként korábban Babos Gábor és Fehér Csaba is együtt futballozott Bredában Slottal. Igen, ő az a Pető Tamás, aki ezt az idényt április közepéig az NB I-es Fehérvár kispadján töltötte. Húsz év alatt nagyot változott a világ, az viszont igaz, hogy a Liverpool 2005. május 25-e után 2025. május 25-én is pályára lép, és a meccsét követően ezúttal is trófeát emelhet fel.

tags: #bl #donto #milan #liverpool

Népszerű bejegyzések:

• a DVTK és MTK Fizz Liga mérkőzések elemzése
• Gyermekfejlesztés sporttevékenységekkel
• Útmutató a kosárlabda igazolásokhoz
• A Videoton közösségét megrázó szerencsétlenségek
• A futball fejlődése a kezdetektől