A Kézilabda Szabályai és Története
A kézilabda egy dinamikus és izgalmas labdajáték, amelyet két csapat játszik egymás ellen. A sportág eredete a múlt század elejére nyúlik vissza, és azóta rengeteg változáson ment keresztül.
A Játék Története
A játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A sportág egyik úttörője Németországban Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez fűződik a sport szabályainak kidolgozása és részletes dokumentálása. A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére. A pálya mérete (48×32 méter), a kapuelőtér alakja (6 méter sugarú félkörív), a kapu mérete (2×2,4 méter) és a játékidő (2×25 perc) már sok hasonlóságot mutatott a mai kézilabdázás paramétereivel. Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyított. Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség karolta fel a „labdajátékokat” szövetségi szinten, majd 1928-ban Amszterdamban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF). 1936-ban Berlinben a nagypályás kézilabdázás az olimpiai programban is szerepelt. A háborús időszak viszont visszavetette a kézilabdázás fejlődését, és csak 1946-ban, Koppenhágában alakult újjá a Nemzetközi Kézilabda Szövetség. Az 1950-60-as évek hoztak jelentős változást: a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. 1966 után már csak kispályás mérkőzéseket rendeztek, a nagypályás kézilabdázás nemzetközileg megszűnt. Az újabb mérföldkő 1972: a férfi kézilabda újra bemutatkozhatott az olimpián, Münchenben. Az 1980-as években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség, a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemezte. A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. 1994-től Kézilabda-Európa-bajnokságokat is rendeznek. Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma, és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen a kézilabdát. Hazánkban is az egyik legnépszerűbb sportágnak számít. Az előző évtizedekben meghatározó szerepet játszó európai országok mellett ázsiai, afrikai, amerikai, sőt óceániai országokban is rohamosan fejlődik, népszerűsödik a játék.
A Játéktér és Felszerelés
A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A pálya mindkét végén található egy-egy kapu, amely 3 méter széles és 2 méter magas. A kapuk az alapvonal közepén helyezkednek el.
Kapuelőtér
A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
Hétméteres vonal
A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
Gólvonal
A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
Kapus-határvonal
15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
Oldalvonal
A pálya hosszabb oldala.
Cserevonal
Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
A kézilabdát bőr, vagy műanyag borítású labdával játsszák. A kézilabdát általában egy úgynevezett wax nevű anyaggal vonják be a játékosok, a jobb tapadás érdekében.
A Csapatok és Játékosok
Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll, bizonyos versenyeken ez a szám 16 főre emelkedhet. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat (hat mezőnyjátékos és egy kapus), a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki a többiekétől eltérő mezt visel. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól.
Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, minthogy a lecserélt játékos elhagyná azt, az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét - hacsak a játék egyéb okból nem áll - folyamatos játék közben kell végrehajtani.
A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön.
A Játék Menete és Idő Mérése
Egy kézilabda-mérkőzés két 30 perces félidőből áll, amelyet egy 10 perces szünet választ el. A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. Hosszabbítás esetén 2x5 perc.
A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt: az óra a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap).
A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
A Játék Szabályai
A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez passzív játéknak minősül. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél.
A kapus a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát, azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet. A kapuelőteret elhagyva viszont a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek rá is.
Lépésszabály
A játékos három lépést tehet anélkül, hogy lepasszolná vagy eldobná a labdát. A 7:3 szabály változása szerint nem számít lépésnek, ha a játékos mindkét lába a levegőben van, amikor megfogja a labdát, majd az egyik lábát leteszi a földre. Ez vonatkozik arra is, ha a játékos vezeti a labdát (labdaleütéssel), és olyankor fogja meg, amikor mindkét lába a levegőben van. Tehát a klasszikus három lépés, leütés, három lépés mozgásnál mindkét „három lépés” előtt van lehetőség egy nulladik lépésre.
Büntetések
A fizikai érintkezés szabályozott, hogy megakadályozzák a durvaságot és a sérülésveszélyt. A hétméteres dobást akkor ítélik meg, ha a védekező csapat szabálytalanul akadályozza a gólszerzést a kapuelőtérben. A büntetések lehetnek figyelmeztetés, 1 perces kiállítás, vagy a harmadszori kiállítás kizárást von maga után. A súlyos szabálytalanságért, sportszerűtlen magatartásért azonnali piros lappal kizárt játékos a soron következő egy mérkőzésen nem szerepelhet.
A 6:2 szabály változása alapján ezentúl az is belül védekezésnek számít, ha a védőjátékos csak a kapuelőtér-vonalat (köznapi elnevezéssel: a hatos vonalat) érinti a lábával. Cserében egyértelmű lesz a helyzet: rajta van a cipő a vonalon, jöhet a hétméteres. Sokáig, ha valai hetesből fejbelőtte a kapust, azért piros lap járt, ha viszont mezőnyből, az szabályosnak számított. A 8:8 és 8:9 szabálypontokat most úgy módosítják, hogy hétméteresből is csak kiállítást kell ítélni. Ugyanez vonatkozik egy, a sáncban álló védő mezőnyjátékos fejbedobására is időntúli szabaddobásnál.
Változások és Újítások a Szabályokban
Manapság szinte minden évben változtatnak valamit a kézilabda szabályain. A legtöbb változás igazából nem újítás, csak pontosítás. Ugyanaz marad a szabály, mint eddig, csak a szöveg enyhe kiigazításával elveszik egy-két félreértés, téves értelmezés lehetőségét.
Az egyik legfontosabb újítás a belülvédekezésre vonatkozik. A 6:2 szabály változása alapján ezentúl az is belül védekezésnek számít, ha a védőjátékos csak a kapuelőtér-vonalat érinti a lábával. A jelenlegi, sok éve érvényes szabályok explicite leírják, hogy ez még nem szabálytalan. Ez a gyakorlatban húsz, harminc centiméterrel előrébb tolja azt a vonalat, ahol még szabályosan lehet védekezni, ami, főleg a női mérkőzéseken, érdemben változtathat a védekezés felállásán.
A 8:8 és 8:9 szabálypontokat most úgy módosítják, hogy hétméteresből is csak kiállítást kell ítélni. Hosszú időn át drasztikus különbség volt a két játékszituáció megítélésében. Ennek ellenére most egységesítik a szabályt, minden esetben kiállítást kell ítélni. Ugyanez vonatkozik egy, a sáncban álló védő mezőnyjátékos fejbedobására is időntúli szabaddobásnál.
A 7:3 szabály változása szerint nem számít lépésnek, ha a játékos mindkét lába a levegőben van, amikor megfogja a labdát, majd az egyik lábát leteszi a földre. Ez vonatkozik arra is, ha a játékos vezeti a labdát (labdaleütéssel), és olyankor fogja meg, amikor mindkét lába a levegőben van. Tehát a klasszikus három lépés, leütés, három lépés mozgásnál mindkét „három lépés” előtt van lehetőség egy nulladik lépésre.
A 7:10 szabályban eddig az szerepelt, szabálytalan a labdát megjátszani úgy, hogy a játékos egyik lába érinti a talajt a pályán kívül. Eztán ez bármilyen testrészre változik. Ha pl. a játékos elveszti az egyensúlyát, a szabad kezével a pályán kívül letámaszkodik, a másikkal megjátsza a labdát, az most még szabályos, ezután már nem lesz az.
A 10:3 szabály változása alapján a középkezdés elvégzéséhez csak akkor szabad sípszóval jelt adni, ha a labda is és a kezdést elvégző játékos is teljes egészében a kezdőkörön belül van (eddig elég volt egy lábbal a kezdőkörben állni).
A 14:1 szabály kapcsán igazán érdekelne, mi váltotta ki a változást. A szabály szerint hétméteres kell ítélni tiszta gólhelyzetben elhangzó jogosulatlan sípszó esetén. Most kiegészítik azzal, hogy „ha nem a játékvezető sípolt”.
A 17:6 szabály változásának szintén izgalmas előzményei lehettek: ezentúl, ha a két játékvezető nem jut egyetértésre, milyen ítéletet kell hozni, akkor az nyer, aki kettejük közül a szigorúbb ítéletet hozná.
A 4:1 szabály szerint egy kézilabdacsapat létszáma 14 fő, amit bizonyos versenyeken fel lehet emelni 16 főre. Az új szabály szerint már a 16 fő az alap. A nevezhető hivatalos személyek száma pedig általánosan 4-ről 5 főre nő (ez az edzőket, gyúrót, stb. jelenti, akik nem játékosok, de ott vannak a csapattal a kispadnál).
A 4:9 új kiegészítése előírja, hogy a körmöket rövidre kell vágni.
A 17:5 újítása pedig, hogy, ha a játékvezetők a mérkőzés közben bekövetkező esemény miatt nem tudják folytatni a mérkőzést, akkor lehetőség van arra, hogy más játékvezetők közreműködésével folytassák azt. Erre eddig a meccs megkezdése után már nem volt mód.
Bonifert Ferenc, az MKSZ Játékvezetői Albizottságának elnöke kiemelte, a kapuelőtér-vonal érintésének esetén korábban a védőknek volt „szürke zónájuk”, de ettől az idénytől kezdve a védők és a támadók ugyanúgy kerülnek elbírálásra. Újabb módosítás, hogy szabálytalan csere vagy többletjátékos esetén a vétlen csapat tiszta gólhelyzetekor a játékvezetők vagy a versenybírók előnyszabályt alkalmazhatnak, így nem kell a játékot azonnal megszakítani.
tags: #bocs #nkse #knkse #kezilabda
