A modern futball és a digitális világ kihívásai: szurkolók, menedzserek, legendák és a szerencsejáték
A szurkolók nélkül a labdarúgás mit sem ér. Szokták mondani, hogy a csapat tizenkettedik játékosai, és valóban, sok esetben át tudják lendíteni a csapatot a holtponton. Amikor megromlik a viszony a klub és a szurkolók között, az a csapat teljesítményére is közvetlen hatással van, egyetlen labdarúgó sem szeret üres lelátók előtt játszani.
Képzeljük el például, hogy milyen eredmény születtet volna a keddi Galatasaray-Liverpool Bajnokok Ligája összecsapáson, ha a törököket nem buzdítja torkaszakadtából 90 percen keresztül több mint ötvenezer hazai szurkoló. Az alábbiakban bemutatjuk a modern futball számos aspektusát, a szurkolók és klubok viszonyától kezdve, a menedzserek változó szerepén át, egészen a virtuális világ árnyoldaláig.
A tizenkettedik játékos: Szurkolók és klubok viszonya
Fogalmazhatnánk úgy is, hogy március idáig a bojkottok hónapja, a DAC, a Győri ETO és a nagyszombati Spartaknál is nézeteltérés alakult ki a klub és az ultrák között.
A DAC és a Kassa elleni kupavereség
Míg ősszel Dunaszerdahelyen még minden rózsásnak tűnt, addig tavaszra 180 fokos változást vettek az események. A bajnokságban nem jöttek az eredmények, a szurkolóknál végül a Kassa elleni csúfos kupavereséggel telt be a pohár, levetették a játékosokról a mezeket, és a következő, Zólyombrézó elleni bajnokin elmaradt a szervezet szurkolás.
Ekkor született az az ominózus felvétel, melyen a klub tulajdonosa, Világi Oszkár egyedül áll az üres B-középben, aki a mérkőzés után odaszúrt a szurkolóknak. „Ha a csapat nehéz időket él át, miközben a második helyen áll és a bajnoki címért harcol, akkor senkinek sem jó a szurkolók távolmaradása. Érthetetlen... nem tudom, kit akarnak büntetni vele.” Világi ezen kijelentésével aligha fogja rendezni a kialakult helyzetet, azonban valamilyen szinten az üzletembert is meg lehet érteni.
Másik oldalon a klub ezen a télen sem erősítette meg kellőképp a csapatot, a távozó Redzicért kapott közel öt millió euróból pedig lehetett volna fejleszteni az egyes csapatrészeket.
A Győri ETO és a szektorkizárás
Világi másik csapatánál, az ETO-nál is problémák merültek fel a klub és a szurkolók között, itt azonban nem a teljesítményt nehezményezték, hanem a vezetőség egy konkrét döntése váltott ki felháborodást.
Amennyiben az emlékeim nem csalnak, a Fehérvár elleni kupamérkőzésen hangzottak el olyan szurkolói rigmusok, mely miatt a Magyar Labdarúgó-szövetség egy meccsre bezáratta az ultráknak fenntartott szektort (Q-szektor) az ETO Stadionban. Sem a szurkolók, sem maga a klub nem fellebbezett a döntés ellen, mindenki tudomásul vette azt.
A biztosítékot az verte ki a szurkolóknál, hogy a vezetőség a Q-szektorba való bérletet nem érvényesítette a stadion más részére, így az ultráknak külön belépőt kellett volna vásárolniuk a Kecskemét elleni negyeddöntőre. Így viszont csoportosan nem váltottak jegyet a mérkőzésre, így elmaradt a közös drukkolás. „A vezetőség ismét nyomást akar gyakorolni a szurkolókra, és amikor a pirotechnikával és a telt Q szektorral történik a klub promóciója, amikor a hangulat és a derbik atmoszférája nézőket vonz, akkor az rendben van?” Azóta Győrben is rendeződni látszik a helyzet, az Újpest elleni rangadóra visszatértek az ultrák a Q-szektorba.
A nagyszombati Spartak
A nagyszombati Spartak játéka sosem volt kimondottan nézőcsalogató, az elmúlt hetekben mutatott produkciójuk azonban felháborodást váltott ki a szurkolók körében. A szurkolóknak ugyan nincs beleszólásuk a klub döntéseibe, a csapat játékára azonban hatással lehetnek, melyet a vezetőségnek is figyelembe kellene vennie.
A futballmenedzser szerepének átalakulása
„Azért jöttem ide, hogy a Manchester United menedzsere legyek, és nem azért, hogy az edzője” - nyilatkozta Rúben Amorim, alig 24 órával a menesztése előtt. A mondat és a következményei árulkodóak a modern klubok működésével kapcsolatban: miközben egy-másfél évtizeddel ezelőtt még teljesen általánosnak számított, hogy menedzserként hivatkoztak az edzőkre, ma már lényegesen kisebb befolyással rendelkeznek. Az MU - mintegy ezt hangsúlyozandó - az elbocsátó üzenetében a menedzser megnevezés helyett vezetőedzőként hivatkozott a kirúgott Amorimra.
A közelmúltban nem ez volt az egyetlen változás a nagyobb klubok kispadjain, ahol az edző távozásában szerepet játszott a hierarchia: Enzo Marescának a Chelsea-nél, Xabi Alonsónak a Real Madridnál gyűlt meg a baja a belső folyamatokkal. A korábbi angol szövetségi kapitány, Gareth Southgate úgy gondolja, ma már egyre ritkább, hogy az edzőket is bevonják a fontosabb döntéshozatali folyamatokba.
„Az edzők tekintélycsökkenése évek óta folyamatosan zajlik. A futball-, technikai-, és sportigazgatók széleskörű megjelenése felgyorsította ezt a folyamatot. Ma már ők felügyelik a hosszú távú futballstratégiát, közvetlenül a vezérigazgatónak vagy a tulajdonosoknak jelentenek, és strukturálisan a vezetőedzők felett állnak. Személy szerint nincs gondom ezzel a változással.”
A stratégia, a kultúra, a tervezés és a folyamatosság minden szervezetnél kritikus fontosságú a sikerekhez. Ez alól a futballklubok sem képeznek kivételt. Southgate szükséges lépésnek tartja a klubok átstrukturálását, mert a vezetőedzőknek sem az idejük, sem a szakértelmük nincs meg ahhoz, hogy a játékosok szerződésével, a nemzetközi megfigyelőhálózatok működésével és az adatelemző részlegek munkájával foglalkozzanak.
Ráadásul nem csak a klubok működése lett bonyolultabb, de a vezetőedzők alapfeladatai is összetettebbek, nagyobb keretekkel, nagyobb háttérstábbal dolgoznak, több az elemzői feladatuk, és a médiával kapcsolatos kötelezettségek is nőttek.
„A modern játékosok menedzselésének komplex feladata (sokan önálló márkák), a klubokra nehezedő pénzügyi nyomás, a hagyományos és az új média folyamatos figyelme egy problémákkal és elvárásokkal teli olvasztótégelyt hoz létre. Azt gondolom, hogy a hagyományos menedzseri szerepet kellene modernizálnunk, és elismernünk azokat az embereket, akiket irányítunk, menedzselünk, edzünk.”
„Még a válogatottnál mondtam azt egyszer a főnökeimnek, hogy nem kezelhetjük úgy a játékosokat, mintha mágnestáblán mozgatható tárgyak lennének. Ők ugyanúgy emberi lények. Ennek a valóságnak a menedzselése áll a modern futballvezetés középpontjában.” Southgate ugyanakkor azt is hozzátette, hogy már az elnevezésnek is nagy szerepe van a hierarchiában, ő például szövetségi kapitányként ragaszkodott ahhoz, hogy menedzserként mutassák be.
Egy alulértékelt zseni: Lubomír Moravcík karrierje
Nem tartozik a nemzetközi futball legismertebb nevei közé, mégis a Celticnél „Isten ajándékaként” tekintenek rá. A nyitrai születésű Lubomír Moravcík nyolc évet játszott a francia élvonalban, mégis a Skóciában eltöltött négy éve határozta meg igazán a megítélését - olyannyira, hogy Henrik Larsson egy interjúban legalább olyan fontosnak tartotta megemlíteni, mint Ronaldinhót.
„Ronaldinho volt a legjobb játékos, akivel valaha együtt játszottál?” - kérdezte a The Overlap januári adásában Gary Neville Henrik Larssont. „Igen, a legjobbak között van…” - kezdte Larsson, majd így folytatta: „De Lubomír Moravcík elképesztően alulértékelt labdarúgó. Nem is tudom megmondani, hogy jobb- vagy ballábas. Bármikor megtalált a pályán, és képes volt arra is, hogy gólokat szerezzen. Elképesztő volt. A technikai tudása valami egészen különleges.” A Larsson mellett ülő Roy Keane csak ennyit tett hozzá: „Sokan nem is ismerik.”
Kezdetek és Franciaország
„Sokan nem is ismerik” - idézhetjük újra Roy Keane szavait, nem véletlenül: a skót futball köreiben alig tudtak valamit Moravcírról. Érkezését erős kétkedéssel, gúnyos hangvételű írásokkal fogadták. Öregnek és lassúnak bélyegezték - egy olyan játékosnak, aki inkább a múlt, mintsem a jövő része. Az akkori menedzser, Jozef Venglos protezsáltjának tartották, aki szívességet tesz egy öregedő barátnak, nem pedig a klub érdekeit tekinti szem előtt.
Valójában azonban alig volt ok arra, hogy bárki is megkérdőjelezze a képességeit. Moravcík karrierje ugyan lassan ívelt felfelé, és nyilvánvaló tehetsége ellenére soha nem jutott el a legmagasabb szintre, pályafutása ettől függetlenül kifejezetten tartalmasnak mondható - egyebek között tagja volt annak a csehszlovák válogatottnak, amely az 1990-es labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőjéig jutott.
Klubszinten Nyitrában kezdett, majd a kommunizmus 1990-es összeomlása új távlatokat nyitott meg előtte. A francia futball virágkorában az AS Saint-Étienne (1990-1996) és az SC Bastia (1996-1998) játékosaként is folyamatosan a kreatív, támadó szellemű futballt vitte a pályára - összesen 230 mérkőzésen 39 gólt lőtt. (Pletykák szerint Zinedine Zidane is nagy rajongója volt.) A francia futballéletet németre cserélte, de az MSV Duisburgnál töltött időszaka rövid és sikertelen lett.
Celtic Glasgow: "Isten ajándéka"
Végül az 1998 nyarán Jozef Venglostól érkező hívás mentette meg: jöhetett Skócia és a Celtic. A valódi kérdés ekkor már nem a képességeire vonatkozott, hanem arra: rendelkezik-e még azzal az állóképességgel, amely az intenzív, párharcokra épülő skót bajnokságban szükséges?
A válaszra nem kellett sokáig várni: három héttel szerződtetése után Moravcík két gólt szerzett azon a mérkőzésen, amelyen a Celtic 5-1-re legyőzte a Rangerst. Ez a novemberi délután bebizonyította, hogy a szlovák labdarúgó nem levezetni érkezett Skóciába, és megvan benne az a mentális erő, amely a nagy pillanatokban szükséges. Aznap egy másik játékos is duplázott: Henrik Larsson. Kettejük kapcsolata az elkövetkező években a Celtic támadójátékának alapkövévé vált. A csapat két legtehetségesebb játékosaként tökéletesen megértették egymást, egy hullámhosszon mozogtak, és új szintre emelték a Celtic támadójátékát.
„Azért egyszerű, ha olyan játékosokkal játszol, mint Henrik, mert mindent tud a futballról. Tudja, mikor kell beindulnia, és mindig jó helyen van a tizenhatoson belül. Fejjel vagy rövid passzból is gólt tud szerezni. Nagyon intelligens játékos. A futballon kívül, az öltözőben nagyon csendes srác. Nagyon könnyű beszélgetni vele, és a pályán is könnyű vele játszani. Nem bonyolult” - emlékezett vissza Moravcík.
Varázsló, mágus, zseni - ezekkel a jelzőkkel illették azok, akik látták futballozni Moravcíkot. Az a fajta játékos volt, akinek látszólag több ideje volt a labdával, mint bárki másnak a pályán. Gyorsaságának hiányát előre gondolkodással kompenzálta. Mindkét lábát magabiztosan használta, olyan szögeket és réseket talált, amelyeket mások észre sem vettek. Játékában a ravaszság és a könnyedség egyszerre jelent meg.
„A szerepem egyszerű volt. Venglos úr támadó középpályásnak hozott ide, játékmesternek, Harald Brattbakk és Henrik Larsson mögött futballoztam. Ez volt a kedvenc pozícióm. Mindig is ezt a szerepet töltöttem be: a csatárok mögötti szerepkör, az, aki az utolsó passzokat adja, vagy gólokat szerez” - mondta.
A Celtic életében hamar változások következtek: Venglos egyetlen (1998-1999-es) szezon után távozott, helyét John Barnes vette át, Kenny Dalglish támogatásával. Az ígéretes kezdetet azonban megtörte Larsson lábtörése, amely az egész csapat teljesítményére kihatott, John Barnes pedig 2000 februárjában távozott a kispadról. A Celtic végül 21 pontos hátránnyal zárt a Rangers mögött, a Ligakupa-győzelem csak halvány vigaszt jelentett.
A 2000 nyarán érkező Martin O’Neill kinevezésével pragmatikusabb filozófia érkezett a Celtichez: kevesebb kombináció, több direkt játék, folyamatosan a kapu elé érkező beadások - Larsson és Sutton erősségeire építve. „Martin más mentalitást hozott, azt akarta, hogy a labda minél hamarabb a szélekre, majd a kapu elé kerüljön, mert ott volt Sutton és Larsson. A következő, 2001-2002-es szezon Moravcík utolsója lett Celtic-mezben. Kevesebbet játszott, mivel O’Neill igyekezett beosztani a játékidejét, mégis hozzájárult a csapat sikereihez. A Juventus legyőzése a Bajnokok Ligájában maradandó emlékeztető maradt képességeire: Európa elitje ellen ragyogott a 4-3-as mérkőzésen. Utolsó találkozóját 2002. április 21-én játszotta a Celticben. „Ismeretlen” futballistaként érkezett, és „Isten ajándékaként” távozott.
„A legkedvesebb, a legkülönlegesebb időszak az életemben a Celticnél telt el. Azt mondták, Isten ajándéka vagyok, de pont fordítva volt: a Celtic volt Isten ajándéka számomra. A Celtic egyedülálló” - foglalta össze négy, Skóciában töltött évét Moravcík.
A digitális kihívás: Skinek és szerencsejáték a fiatalok körében
Nem titok, hogy amióta kijöttek az első skinek, a játék teljesen megváltozott. Sok embernek fontosabbak lettek a digitális kinézetek, mint maga a CS. Főleg a fiatalokat könnyű manipulálni, akik sokszor a szülei tudtán kívül hatalmas összegeket veszítenek.
A jelenség és a kockázatok
A statisztikák alapján fél millió 18 évnél fiatalabb szerencsejátékos van, és ez a szám csak nőni fog. A Valve megpróbált lépni az ügyben, de igazából ez annyit ért, mint halottnak a csók, mert tovább működnek az olyan oldalak, ahol igazi pénzt dobhatsz ki az ablakon akár kiskorúként is. Elsősorban a legfontosabb itt a szülők felelőssége.
A Bangor University tanulója, Ryan Archer szeretete a játékok felé hamar átfordult egy olyan szerencsejáték spirálba, amiből nem tudott kimászni, négy év alatt 2000 fontot vesztett. „Megkaptam a diákhitelemet és amíg mások ruhára költötték, én elvertem skinekre” - mondta Archer. A Gambling Commission jelentése szerint körülbelül félmillió gyermek és fiatal játszik szerencsejátékot hetente.
Archer szeretett volna felépíteni magának egy drága inventory-t, de amikor rájött, hogy erre nincs pénze, megpróbálta sokszorosítani a meglévőt. „Sokkal könnyebb egy mindennapi dologra kérni pénzt a szüleidtől, mint arra, hogy hadd vegyek egy 1000 fontos kés skint.”
Szabályozási nehézségek
Sajnos a megoldás nehezebb, mint gondolnánk, hiszen a skinekkel való fogadás a legtöbb politikusnak is idegen, így nem tudják milyen szabályokat kellene hozni. Nem ellehetetleníteni kell ezeket az oldalakat, csak személyi igazolvány bemutatásához kellene kötni, mint mindegyik más szerencsejáték oldalt.
Az alábbi táblázat összefoglalja a fiatalok körében tapasztalható szerencsejáték-függőség súlyosságát:
| Kategória | Adat | Forrás / Megjegyzés |
|---|---|---|
| Éves ifjúsági szerencsejátékosok száma (18 év alatt) | ~500 000 fő | Gambling Commission jelentés |
| Ryan Archer által elvesztett összeg (4 év alatt) | 2000 GBP | Személyes tapasztalat |
| A probléma jellege | Digitális skinekkel való fogadás | Könnyű manipulálhatóság a fiatalok körében |
Nyelvi érdekesség: A "szurkol" szó eredete
„Származékszó, a szurok főnév szurk tőváltozatából keletkezett az -l igeképzővel. Ezek közül több kísérlet megmaradt, mások kikoptak: a szurkol a szándék szerint a „drukkol” kifejezés magyaros megfelelője lett volna, de a szó - mire a német eredetű, de Németországban ebben az értelemben nem használt drukkolás elterjedt volna Magyarországon - már létezett, csak épp nem a sportszurkolói tevékenységre használták.
A diáknyelvi eredet szép példája, hogy Karinthynál 1916-ban, a Tanár úr kéremben a diák drukkolt, és nem ám a csapatának: be volt szarva az iskolaszolgától. A diákok legalább 1877, a szó első írásos említése óta drukkolnak hasonlóképpen; a drukkot 1888-ban, a drukkert a mai jelentésében először 1932-ben említik.
Szurkolni viszont már 1844 óta lehet, de csak a szó szorongás értelmében - bár ahogy többen is kiemelik, valakiért vagy egy csapatért szurkolni nem áll annyira távol a szó eredeti értelmétől, vagyis attól, hogy az illető a jövő bizonytalansága miatt aggódik, legyen az a pedellus vagy egy focicsapat kezében.
A harmincas években, amikor a szurkolást elkezdték a jelenlegi értelmében használni, a döntés már tudatos volt, és azért született, mert a művelt közönség és a nyelvészek a magyar sportnyelv jövőjéért aggódtak, ezért minél több idegen, a foci esetében leginkább angol eredetű szónak kerestek magyar megfelelőt. A nyelvújítás feladatát a Nemzeti Sport vállalta magára a harmincas évek elején. A lap Vadas Gyula főszerkesztősége alatt fokozatosan vezette be az új szavakat a futballnyelv addig javarészt angol kifejezései helyett.
Hiába nem angol eredetű, az újság első nyelvújító pályázatában épp a drukker magyar megfelelőjét keresték, az eredményt pedig a Nemzeti Sport 1931-ben publikálta. Bánhidi Zoltán nyelvész a Magyar Nyelvőrben 1970-ben megjelent tanulmánya (Szurkoljunk!) szerint ez egyúttal a „szurkoló” mai formájának megszületése is: bár a Nemzeti Sport egy későbbi cikkében azt állítja, hogy a kifejezést már 1930 előtt is használták sportszurkolói értelemben, a kutató ennek nem találta nyomát.
tags: #ezekre #a #hosokre #kernek #skint #az
