A bolgár labdarúgó-válogatott dicsőséges múltja és legendás játékosai
A fiatalabb generációk - a jelenlegi eredmények alapján - talán joggal gondolják úgy, hogy a bolgár labdarúgó-válogatott a futottak még kategóriába tartozik Európában, de az idősebbek még jól emlékeznek arra, hogy a balkáni ország együttese egykor nemcsak a kontinens, de a világ élvonalával is pariban volt. Bevallom őszintén, számomra, aki a 80-as években nőttem fel, a bolgár válogatott nagyon sokáig szürke eminenciás, afféle sok vizet nem zavaró gárda volt.
Az 1994-es világbajnokság: Egy nemzet emlékezete
A drámai selejtező: Párizs meghódítása
1993 őszének úgy futottunk neki - a magyar válogatott akkori gyenge szereplése mellett -, hogy egyes csoportokban komoly meglepetések voltak kialakulóban. Az angolok, az Eb-címvédő dánok és a portugálok is elvéreztek a vb-selejtezőn, úgy tűnt azonban, hogy a bombaerős kerettel rendelkező franciák simán kvalifikálnak a 6. csoportból a svédekkel kéz a kézben. Ehhez képest előbb az izraeliek ellen kaptak ki 3-2-re úgy, hogy a 83. percben még vezettek, majd jött a bolgárok elleni mérkőzés a Parc des Princes-ben.
A bolgárok azonban akkor sem ijedtek meg, amikor Cantona vezetést szerzett, hiszen az akkoriban a Portóban légióskodó Emil Kosztadinov előbb egyenlített, majd a rendes játékidő leteltének pillanatában egy gyönyörű kontratámadás végén döbbenetes nagy góljával ki is lőtte Dimitar Penev együttesét az Egyesült Államokban rendezett vb-re. Azt hiszem, az volt az a pillanat, amikor egész egyszerűen beleszerettem az addig totálisan érdektelennek tűnő bolgár csapatba.
Történelmi menetelés az Egyesült Államokban
Voltak, akik azt gondolták, a csillagok szerencsés együttállása kellett a bolgárok kijutásához, egyszeri, megismételhetetlen csoda volt, de a világbajnokságon majd jól a helyükre kerülnek. A nyitómeccsükön, Nigériától elszenvedett 3-0-s vereség után ezek a hangok felerősödtek, de a bolgárok csattanós választ adtak: Görögországot 4-0-ra, majd Argentínát 2-0-ra intézték el, és csoportmásodikként jutottak be a nyolcaddöntőbe. Mexikón 11-esekkel jutottak túl, a legjobb négy közé jutásért pedig valósággal sokkolták a kissé beképzelt, túlságosan magabiztosnak mutatkozó németeket. Lothar Matthäus góljával ugyan a Nationalelf sokáig vezetett, de a bolgárok fordítani tudtak, és ezzel történelmet írtak.
Bulgária aranygenerációja | USA 1994 | FIFA Világbajnokság
A legendás 1994-es generáció kulcsemberei
Lássuk, kik voltak ennek a nem mindennapi generációnak a kulcsemberei!
| Játékos neve | Pozíció | Legfontosabb klubcsapata | Világbajnokság szereplés | Egyéb eredmények (1994) |
|---|---|---|---|---|
| Hriszto Sztoicskov | Csatár | FC Barcelona | Elődöntős, 4. hely | Aranylabda (1994), FIFA Év Játékosa 2. (kétszer) |
| Emil Kosztadinov | Szélső | FC Porto | Elődöntős, 4. hely | Fontos selejtező gólok |
| Jordan Lecskov | Középpályás | Hamburger SV | Elődöntős, 4. hely | Emlékezetes gól Németország ellen |
| Kraszimir Balakov | Támadó középpályás | Sporting CP, VfB Stuttgart | Elődöntős, 4. hely | |
| Trifon Ivanov | Középhátvéd | CSZKA Szófia, Rapid Wien | Elődöntős, 4. hely | „Bulgária Farkasa”, az Év Játékosa (1996) |
Hriszto Sztoicskov - Az Aranylabdás zseni
Nem könnyű a választás, ha a jók között is a legjobbat akarjuk megnevezni, de mégis úgy illik, hogy Hriszto Sztoicskovval kezdjünk. A hosszú éveken át a Barcelonát erősítő futballistát minden idők egyik legjobb csatárának tartják, aki a világbajnokság évében Aranylabdát kapott, és kétszer lett második a FIFA Év Játékosa szavazáson.
Emil Kosztadinov - A párizsi hős
Hatalmas szerepe volt a nagy menetelésben Emil Kosztadinovnak is. Bár voltak, akik számon kérték rajta, hogy magán a vb-n egyszer sem talált be a kapuba, ellenállhatatlan szélsőjátéka, passzai, cselei nagyon sokat jelentettek az együttesnek, a selejtezőn szerzett fontos góljairól pedig már esett szó.
Jordan Lecskov - A "Hókuszpók"
Egyik személyes kedvencem volt Jordan Lecskov. A különleges fizimiskája miatt idehaza gyakran Hókuszpóknak becézett játékos pályafutása csúcsán a Hamburgot erősítette, és az 1994-es vb-n is kulcsszerepet játszott, többek között a Németország elleni emlékezetes góllal.
Kraszimir Balakov - A technikás középpályás
Fontos láncszeme volt a bolgár válogatottnak Kraszimir Balakov is. A rendkívül technikás támadó középpályás a Sporting futballistájaként érkezett az 1994-es vb-re, de később nyolc évet húzott le a Bundesligában a VfB Stuttgartnál, ahol szintén legendás státuszt vívott ki magának.
Trifon Ivanov - „Bulgária Farkasa”
Szívinfarktust kapott, és elhunyt a 76-szoros bolgár válogatott labdarúgó, Trifon Ivanov, az 1994-es világbajnokság legendás alakja. Remek teljesítményével Ivanov nagyban hozzájárult, hogy a bolgár csapat elődöntős volt és végül a negyedik helyen végzett az 1994-es világbajnokságon, az Egyesült Államokban. Hosszú haja, sűrű szakálla és szigorú tekintete félelmetes kinézetet kölcsönzött neki, ezért pályafutása alatt a Bulgária Farkasa becenévvel illették.
A bolgár válogatott történetének egyik legjobb középhátvédje csapatkapitány is volt a - többek között - Hriszto Sztoicskov, Emil Kosztadinov és Luboszlav Penev által fémjelzett keretben. Hazája bajnokságát háromszor nyerte meg a CSZKA Szófia színeiben. Később a spanyol Real Betis, a svájci Neuchatel Xamax, illetve az osztrák Rapid Wien és Austria Wien együtteseiben is futballozott. A Rapid védőjeként bajnoki aranyérmet nyert, és második lett a Kupagyőztesek Európa Kupájában. A bolgár válogatottban pályára lépett az 1996-os angliai Európa-bajnokságon is, összesen 76 mérkőzésen szerepelt. Hazájában 1996-ban az év legjobb labdarúgójának választották.
Ivan Alekszandrov Davidov és a korábbi évtizedek
A bolgár futball története azonban nem csupán az 1994-es generációról szól. Ivan Alekszandrov Davidov (Szófia, 1943. október 5. - Szófia, 2015. február 19.) is bolgár válogatott labdarúgó volt, aki a válogatott tagjaként részt vett az 1966-os és az 1970-es világbajnokságon, bizonyítva, hogy már korábban is voltak tehetséges játékosok az országban.
A szocialista blokk országai az olimpiai játékokon is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az 1956-os ötkarikás futballtorna eredményeire emlékeztetett, hogy 1. Szovjetunió, 2. Jugoszlávia, 3. Bulgária végzett. Ez a bronzérem is jelzi a bolgár foci korábbi erejét.
A 70-es években azonban a bolgár futball is megélt nehezebb időket. Miután 1970-ben és 1974-ben lemaradt a világbajnokságról, 1975 tavaszán az Eb-től és az olimpiától is elköszönt a magyar labdarúgó-válogatott. Az olimpiai selejtezőn a Bulgária elleni mérkőzésre készült a magyar csapat. A Vaszil Levszki stadionban megrendezett visszavágón a bolgárok 4-0-ra győztek a magyarok ellen, miután az ellenfél a 44. és az 52. perc között három pontrúgásból három gólt kapott, majd a lefújás előtt beszedte a negyediket is. Ezzel együtt 1975. április 6-án a Bolgár Testnevelési és Sportszövetség Központi Bizottsága közleményt adott ki, amelyben élesen bírálta a labdarúgó-válogatottat. A bolgár edzők és egyéb „szakemberek” bebizonyították, hogy a világ modern labdarúgásának haladó irányzatát nem ismerik.
A mélyrepülés és tanulságok a dicsőség után
A 90-es évek kivételesen jó alapanyagú bolgár válogatottja sajnos ezt követően már nem volt képes hasonló nagy dobásra. A bolgárok utolsó nagy tornája a 2004-es Európa-bajnokság volt - ahol azért akadt egy Dimitar Berbatovuk vagy éppen egy Valeri Bozsinovuk -, azóta viszont mélyrepülésbe kezdtek.
Ennek okait, az egyre növekvő korrupciós botrányokat, a fejlesztések elmaradását, a tehetségek hiányát sokan, sok helyütt taglalták a közelmúltban. A tanulságokat viszont nem csak nekik kell levonniuk mindebből. Egy sikeres időszak ugyanis soha nem tart örökké, és egy sérülékeny, politikailag ingatag és sűrűn változó kelet-európai országban mindig benne van a paklibban, hogy az említett jelenségek hatására drasztikus visszaeséssel kell számolni.
tags: #bolgar #valogatott #labdarugo #ivan
