Kanász József, a ZTE egykori kiváló futballistája
Életének 66. évében, hosszú betegség után elhunyt az egykori kiváló középhátvéd, Kanász József. A magyar labdarúgás egyik ikonikus alakja, akit a népszerű „Kancsó” becenéven ismertek, gazdag pályafutást tudhatott maga mögött. Elhunyt Kanász József, az MTK, a Vasas és a ZTE korábbi futballistája - számolt be róla a Zalaegerszeg hivatalos oldala.
Súlyos betegsége miatt hosszú évek óta otthonban élt, ahol az egykori NB I-es játékostársak közül Englóner László is rendszeresen látogatta. Ő így nyilatkozott: „- Pár nappal ezelőtt szeptemberben jöttem hozzá Pécsről és akkor már nagyon gyengének tűnt, stílszerűen vasárnap ment el, ahogy ő emlegette az ünnepnapot a meccsek napja.” Halála 2019. szeptember 30-án következett be.
Pályafutásának kezdete és az NB I-es évek
Kanász József tehetségét 1970-ben fedezte fel Palicskó Tibor egy ifjúsági meccsen, aki az MTK legendás edzője volt. Az MTK után a Vasas, az Egyetértés, a Salgótarján, a ZTE és a Bp. Honvéd volt az útja a kiváló középhátvédnek. A korábbi védő az MTK színeiben debütált az NB I-ben, majd játszott a VM Egyetértésben, a Vasasban, a ZTE-ben és a Honvédban is.
Egy évtized alatt több, mint 200 alkalommal játszott az NB I-ben, pontosabban összesen 198 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt. Pályafutása során több jelentős sikert is elkönyvelhetett. Az angyalföldiekkel, a Vasassal bajnoki címet nyert az 1976-1977-es idényben olyan játékostársakkal, mint Mészáros, Izsó, Váradi, Kovács, Fábián, Lakinger. A kispestiekkel, a Bp. Honvéddal bronzérmes lett, valamint kupadöntőt játszhatott. Az 1977-1978-as idényben tagja volt a Salgótarjáni BTC NB II-es aranyérmes csapatának is.
Kanász József a Zalaegerszegi TE színeiben
A zalaegerszegi csapatban játszott a legtöbbször az élvonalban: 100 élvonalbeli találkozón lépett pályára, és három gólt szerzett. Ezzel Kanász József neve szorosan összefonódott a ZTE történetével, ahol hosszú időn át a védelem stabil pontja volt.
Miután élvonalbeli karrierje véget ért, Kanász József továbbra is aktív maradt a labdarúgásban, és a régióban folytatta pályafutását.
A másodosztályú évek és edzői karrier
Az 1980-as évek első felében dr. Török Lajos hívására a másodosztályú Keszthelyi Haladáshoz igazolt, ahol 68 alkalommal játszott bajnoki mérkőzésen a védelemben többek közt Németh Györggyel és a válogatott Nagy III-mal. Hévízre 1985-ben került, majd Gyenesdiáson folytatta pályafutását. 1991-es visszatérése után pedig megyei bajnoki címre vezette a hévízi zöld-fehéreket. A szezon végén, a legjobb védőként nyilatkozta: „Őszintén megvallva nem gondoltam, hogy ennyien voksolnak rám. Azt hittem, van olyan fiatal hátvéd, aki nálam agresszívebb játékot nyújt.” 1992 év elején fejezte be a minőségi labdarúgást a népszerű „Kancsó”.
Pályafutása befejezése után sem távolodott el a labdarúgástól. 1995-ben lett a Hévíz labdarúgó csapatának edzője az NB III-ban. 1996 áprilisában, amikor a csapat az NB III. középmezőnyében állt egy idegenbeli győzelem után, búcsút mondott a kispadnak.
Vállalkozóként és a búcsúmérkőzés
Több mint egy évtizeden át a hévízi Kocsi csárdát vezette Lázár László barátjával, bemutatva sokoldalúságát a sporton kívüli életben is.
1999. szeptember 9-én Hévízen pályaavató mérkőzést rendeztek Buzánszky Jenő, Grosics Gyula, Hidegkúti Nándor és Puskás Ferenc jelenlétében, ahol a Hévízi öregfiúk ellenfele az Országgyűlés válogatottja volt. Ezen a jeles eseményen „Kancsó” az Országgyűlés válogatottja elleni találkozón búcsúzott a zöld gyeptől és a régi játékostársaktól, mint Bertók, Naszádos, Lázár, Czikilintől, Rácztól, Vöröstől, Fonnyadtól, Farkastól, Szécsényitől többek között.
