A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola története és előzményeinek labdarúgóélete az 1990-es években

A magyar katonai felsőoktatásban jelentős változást hozott az 1990-es év, amikor is a Magyar Honvédség parancsnoka 37/1990. számú parancsa alapján vette fel a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola a jeles matematikus és hadmérnök nevét, így Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolaként folytatta tevékenységét. Azonban az "1990-es évek futballtörténete" szempontjából fontos megjegyezni, hogy az intézmény ezen a néven már nem rendelkezett aktív labdarúgócsapattal, mivel jogelődjének futballszakosztálya évekkel korábban befejezte működését. Ahhoz, hogy megértsük a Bolyai Főiskola sporttörténetét az 1990-es évek elején, érdemes áttekinteni a jogelőd intézmények labdarúgócsapatainak történetét.

A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola labdarúgó előzményei

A katonai vezetőképzésben történt jelentős változások után, 1967. augusztus 1-jétől a parancsnoki képzést folytató tanintézet, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola parancsnokává nevezték ki Kazai ezredest, majd tábornokot. Ugyanebben az időszakban, 1967-től kezdve az Egyesített Tiszti Iskola katonai főiskolákká szervezése is megkezdődött. A Honvéd Egyesített Tiszti Iskola (Honvéd ETI) együttese már 1959/60-ban bekapcsolódott a labdarúgó-bajnokságokba. A tisztképző iskola együttese 1961/62-től a BLSZ 1., majd 1965-ös BLSZ-bajnoki címe után 1966-tól már az NB3-ban szerepelt. 1967. január 1-től az Egyesített Tiszti Iskola Honvéd Kossuth Lajos Katonai Főiskolára változtatta a nevét.

A honvéd tisztképző Szentendrére települt egyesülete 1968 tavaszán Zalka FSE néven kezdte a bajnokságot. Fontos tudni, hogy a Zalka Máté Főiskola helyileg a korábbi budapesti tisztképző telephelyén működött, a csapat viszont a Kossuth Lajos Katonai Főiskola pályáját használta. Az új szentendrei honvédcsapat rövidesen a harmadosztály meghatározó csapatává nőtte ki magát. 1969-ben az NB2 Északi csoport harmadik helyét szerezte meg, az 1970 tavaszi egyfordulós bajnokságban a 12., a következő két szezonban 10., majd 7. helyen végzett. 1973 nyarától a Kossuth KFSE a másodosztály stabil tagjává vált, ezzel pedig kvázi az ország kettes számú honvédcsapatává avanzsált.

Az 1973-as feljutást követően megtörtént a csapat erősítése. A frissen bevonultatott játékosokon kívül az ország más honvédcsapataitól is szép számmal irányítottak át játékosokat a szentendrei klubhoz. A kaposvári H. Táncsics SE-től többek közt Köböl és Vábró, a mezőtúri Szabó Lajos SE-től Hajduska és Jónás, a H. Budai Nagy Antal SE-től Büki Béla érkezett. A KKFSE a régi NB2-es gárdák komoly versenytársává avanzsált, a Diósgyőr, az Eger, az Oroszlány vagy éppen a Dunaújvárosi Kohász is pont nélkül hagyta el a szentendrei pályát. Az első másodosztályú szezont végül a 8. helyen zárta a csapat.

A játékoskeret évről évre nagyban átalakult a bevonulások-leszerelések üteméhez igazodva, biztos pontja azonban mégiscsak volt a csapatnak. Az Budapesti Honvéd és a válogatott egykori balszélsője, Budai II László már 1961-től (más forrás szerint 1963-tól) a Honvéd ETI szolgálatában állt, 1967-ben pedig követte az áthelyezett szakosztályt Szentendrére, és még a korszakot tekintve is kirívóan hosszan, 12 (a jogelőddel együtt számítva 17 vagy 19) szezonon keresztül vezényelte a csapatot.

Az 1974/75-ös szezonra új játékosként érkezett Fritz és Kóczián a Csepelből, Mészöly József, Nagy József és Forintos József a Ferencvárosból, Nagy András, Nagy Mihály és Hatvanger Zoltán a Vasasból, Palicskó Tibor a BKV Előréből, Zentai József a Pénzügyőrből. A Bp. Honvédtól átirányították a korábban már itt játszó Jónást. Év közben érkezett Gálhidi György, Flakk József, Lőrincz Sándor, Szendrei József és Pogány László is, az előző évi szereplést mégsem sikerült megismételni. Idegenben továbbra sem ment a csapatnak, mindössze a Nagykanizsa és az újonc Kaposvár otthonából tudták elhozni a két pontot. Végül a húszcsapatos mezőny 14. helyén végeztek. Az év végén leszerelt Jónás, Lőrincz és Varga, érkezett viszont Fodor Péter és Menyhárt Ernő a Honvédtól. Maradt a kapuban Szendrei, a csatársorban az előző év házi gólkirálya, Lipták.

Az 1975/76-os idényre a csapat ismét erőre kapott: a Szekszárdot 5-0-val, a Várpalotát 7-0-val küldték haza, de Lipták góljával még a korábbi stabil NB1-es PMSC ellen is diadalmaskodtak. Összesítésben ismét 8. lett a csapat, Pogány László 38 mérkőzésen 24 szerzett gólig jutott. A csapatra egyre többen voltak kíváncsiak, az átlagnézőszám az 1974/75-ös 900 főről 1300 főre emelkedett. Az 1976-os szezonzárást követően a csapat Magyar Néphadsereg-válogatott néven a Koreai NDK-ba utazott.

Az új szezont visszafogottan kezdte a szentendrei honvédcsapat, az első három forduló három sima vereséget hozott, az első győzelemre (és pontokra) az újonc Szolnoki MÁV elleni negyedik meccsig kellett várni az évad elejére ismét megcsappant szurkolótábornak. Év közben távozott Gálhidi és Pogány, érkezett Emmer László és Z. Nagy László. A feljavuló Magos révén valamivel jobb lett a csapat támadójátéka, így záráskor a 13. helyen végeztek. Az 1976/77-es szezont újabb Koreai NDK-s túra követte. Az első mérkőzésen 20 ezer néző előtt a KNDK bajnokcsapatával, a második meccsen 30 ezer néző előtt az észak-koreai katonaválogatottal játszott a Leskó - Deákvári, Emmer, Bodoki, Csider, Geiger, Horváth, Török, Magos, Fürtös, Z. Nagy összeállítású csapat. Csereként Göncző, Újvári és Láng is pályára lépett.

Az 1977/78-as a csapat leggyengébb másodosztályú szezonja volt. Hazai pályán sima ötöst kaptak a Salgótarjántól, az Eger is ötöt, a Budafok hatot rúgott a szentendreieknek. Menyhárt leszerelését követően a kapuban Pajer József és Katona László váltotta egymást, akik képességben elmaradtak a korábbi évek kapusaitól, mindenekelőtt Szűcstől és Szendreitől. Az új játékosok között ott volt Ambrus László, Hámori György, Szegő Árpád és Szikszai Mihály, de az eredmények elmaradtak. A KKFSE végül a 17. helyen zárt.

1978/79-re a háromcsoportossá bővített NB2 Közép-csoportjába nyert besorolást a főiskolai együttes. Az előző keretből Deákvári, Lazsányi, Magos leszerelt, Szegőt és Geiger Jánost elvitte a Budapesti Honvéd, cserébe Koroknai Viktor és Rojik József érkezett a szentendrei csapathoz. Bár a létszámbővítéssel a másodosztály mezőnye kétségkívül felhígult, a KKFSE szezonbeli teljesítménye mindenképpen dicséretet érdemel, hiszen a 19 (!) fős mezőnyben az 5. helyet szerezték meg. Hámori László 22 góllal a csapat és az egész Közép-csoport gólkirálya is lett. A következő évad elején Budai László arról beszélt, hogy az 5. helynél nem akarják lejjebb adni továbbra sem. A gólkirály Hámorit és Gőgitzet vitte is a nagy Honvéd, távozott Hámori György és Emmer is. Az ötödik helyet mindazonáltal nem sikerült újra elérni, és ennek oka mindenekelőtt a gyenge idegenbeli szereplés volt. Az Építők ellen 2-0-ra megnyert szeptemberi mérkőzésen búcsúzott a kispadtól és vonult nyugdíjba Budai László. Tizennégy év alatt háromszor lépett osztályt felfelé a csapattal, a BLSZ I. osztályból az NB2-ig juttatta a szentendrei piros-fehéreket. Míg 1978/79-es sorozatban 23, addig az 1979/80-asban már 37 játékos lépett pályára a KKFSE színeiben.

1980/81-ben a KKFSE továbbra is stabil középcsapatnak számított. Idegenben továbbra sem voltak különösebben veszélyesek, mindössze a Szegedi Dózsát és a kieső Bp. Spartacust verték, ellenben összességében a mezőny legtöbb döntetlenjét, szám szerint 17 pontosztozkodást hoztak össze - ebből 10-et vendégként. Az év végi 9. hely azt is jelentette, hogy aggódva várhatták az 1981/82-es szezont a várható újabb átszervezés miatt. Az MLSZ ugyanis ismét változtatott a másodosztály rendszerén. A háromszor 20 csapatból már 1980/81-re is csak háromszor 16 maradt, 1982/83-ra viszont mindössze egy húszcsapatos, egycsoportos NB2-t irányoztak elő. Ez azt jelentette, hogy bennmaradást csak a három csoport 2-5. öt helye jelentett. Az elsők feljutottak az NB1-be, a 6-16. helyezettek kiestek.

Nagy Jánost az őszi szezonra a Bp. Honvéd egykori válogatott kapusa, Faragó Lajos váltotta a kispadon, aki kevéssel korábban tért haza egy mozambiki edzősködésből. Decemberben a KKFSE négy játékosa, Pleskó, Polonyi, Rubold és Segesvári utazott a magyar katonaválogatottal Faragó egykori edzőségének helyszínére, Mozambikba. A tavaszra új játékosként Krómer Árpád és Mózner János érkezett, de a KKFSE lényegében ekkor már egyáltalán nem volt versenyben a top 5-be kerülésért és a bennmaradásért. A 12. hely, ami a csapat második legrosszabb NB2-es szereplése végül egy kilencéves korszak lezárását jelentette.

A Területi bajnokság Duna csoportjában három évet töltött a KKFSE. 1982/83-ban a 6., 1983/84-ben már csak a 14., míg 1984/85-ben a 16. helyen végeztek. A nézőszám végleg megcsappant, az egykori 100-150 helyett már csak 100-200 néző előtt játszották hazai meccseiket. A klub nem nevezett a következő évi megyei bajnokságra, csak a Pest megyei körzeti bajnokságban indultak el, ami akkor a hatodik vonalnak számított. Két év körzeti bajnokságos szereplés után a KKFSE labdarúgócsapata eltűnt a színről, a Kossuth KFSE nevével csak sportlövő szakosztályuk kapcsán találkozhatunk. Mindez azt jelenti, hogy a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola, mint intézmény, megalakulásakor, 1990-ben már nem rendelkezett labdarúgócsapattal.

A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola (1990-2000)

A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola jogutódjaként jött létre 1990-ben. A főiskola első parancsnoka Dr. Szabó Miklós ezredes - később vezérőrnagy - lett. Az intézményt egyben a magyar királyi Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémia jogutódjává is nyilvánították. A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola, a Magyar Honvédség kötelékében, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó katonai felsőoktatási intézmény volt, mely a honvédelmi, illetve a felsőoktatási törvény szellemében működött. A főiskola a Magyar Honvédség és Határőrség részére képezett tiszteket.

A művelődési és közoktatási miniszter, valamint a honvédelmi miniszter határozata alapján, 13 szakon és 22 ágazaton folyt az újra négy évre emelt tisztképzés. Egyes szakokon tiszthelyettes képzés és tartalékos parancsnoki képzés is folyt átmeneti jelleggel. Évente 200 fő tiszthelyettes és 500 fő tartalékos parancsnok végzett a főiskolán. A főiskola a Bánki Donát Műszaki Főiskolával, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolával, a Könnyűipari Műszaki Főiskolával és az Ybl Miklós Műszaki Főiskolával közösen létrehozta a Budapesti Politechnikum-ot 1992-ben. 1994-től lányok is tanulhattak a főiskolán.

1995. február 15-től a főiskolát felvették az "Euromérnöki Regiszter"-be. A végzett hallgatók pályázhattak az Euromérnöki cím elérésére, így Nyugat-Európa országaiban teljes jogú mérnöki munkát vállalhattak. Kormányrendelet alapján 1995-től az egyéni és a csoportos vallásgyakorlás lehetőségeit katolikus és protestáns tábori lelkészek biztosították.

Művészeti és szakképzési tevékenységek

Kovács Gyula mk. alezredes, főiskolai docens (1948-1998) légvédelmi tüzértisztként szolgált Únyban és Zsámbékon. 1988-tól a pedagógusi tanári beosztása mellett szabadidejében faragott. Ő készítette el az itt látható fegyvernemi jelvényeket és a Bolyai címert. Az Üllői úti bázison találkozhattunk munkáival: "A légvédelmi tüzér emlékfa", a "150 éves a Magyar Honvédség emlékoszlop" és a Harangláb. A fafaragó szakkör egyik alapító tagja volt. Munkái többek között a "Szent Borbála kép" valamint "Gábor Áron rézágyúja" relief, melyek a tanszéken kerültek kiállításra. Az imaterem falán Kovács Gyula alezredes fafaragásos plakettje volt látható. Az ábrázolás, ókeresztény szimbólum.

1996-ban a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola bázisán, és annak falai között alakult meg egy új oktatási intézményként a szakképző iskola. Szakképzési ágazatait a megszűnő szakközépiskoláktól folyamatosan vette át.

Támadás a Főiskola ellen 1999-ben

A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola történetének egyik legsúlyosabb eseménye az 1999. május 23-án történt támadás volt. A Legfelsőbb Bíróság (LB) kedden jogerősen 15, illetve 13 és fél éves fegyházbüntetésre ítélte azt a huszonéves testvérpárt, akik tőrökkel felfegyverkezve rátámadtak a Bólyai János Katonai és Műszaki Főiskola őrszemélyzetére. A fiatalemberek két katonát életveszélyesen, egyet pedig súlyosan megsebesítettek. Az első fokon eljáró Főváros Bíróság ez év márciusi ítéletét jogerőre emelve a Legfelsőbb Bíróság előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés kísérletének bűntettében mondta ki bűnösnek Lantai Lászlót és Lantai Balázst, akik cselekményük minősítése alapján akár életfogytig tartó szabadságvesztést is kaphattak volna.

Az ítélet szerint a 26, illetve 23 éves testvérek - akik közül a fiatalabbik maga is a Bólyai főiskolán végzett - azért támadták meg a IX. kerületi, Üllői út 135. szám alatti katonai objektumot, hogy lőfegyvereket szerezzenek és azokat eladva, illetve azokkal pénzintézeti rablásokat végrehajtva pénzt szerezzenek. Az LB jogerős határozatának szóbeli indoklásában komolytalannak nevezte azt az eljárás során felvetődött vádlotti védekezést, hogy a testvérpár a koszovói albánok védelmében akart a Balkánon harcolni és ehhez lett volna szükség lőfegyverekre. - De még ha igaz lenne is, ez akkor sem lehet enyhítő körülmény - fűzte hozzá a bíró. Az elsőfokú ítélettel egybehangzóan azt a védekezést sem fogadta el, hogy a vádlottak nem akarták áldozataikat sem megölni, sem megsebesíteni, csupán lefegyverezni és harcképtelenné tenni.

A bíróság megállapítása szerint a testvérpár éjjel kommandós ruhában, álarcban, tőrökkel felfegyverkezve a kerítésen át bemászott a katonai objektum területére. Órákig vártak a mozgó járőrre, de mivel az nem jött, hajnalban behatoltak az épületbe. Ott verekedni, dulakodni kezdtek az útjukba kerülő katonákkal; mellbe döfték az ügyeletes tiszt helyettesét, nyakon szúrtak egy kapus-szolgálatot ellátó honvédet és többször mellbe szúrtak egy zászlóst, mert nem akarta átadni annak a páncélszekrénynek a kulcsát, ahol a kapusszolgálat fegyvereit tárolták. A támadókat az ügyeletes tiszt fékezte meg több pisztolylövéssel, kezén és lábán is eltalálta az egyik testvért. A két fiatalembert a helyszínen elfogták a kiérkező rendőrök.

A kedden jogerőre emelt elsőfokú ítélet szóbeli indoklásakor elhangzott: a vádlottak eltervezték a támadás helyét, időpontját, beszerezték a szükséges eszközöket, illetve megfogalmazták a célt. A vádlottak az életelleni cselekményeknél nem voltak önvédelmi helyzetben, és azon védekezésük sem fogadható el, hogy pánikhelyzetbe kerültek. Pánikhelyzetbe legfeljebb a megtámadott őrök kerülhettek, a testvérpárnak mindvégig megvolt a lehetősége arra, hogy leállítsa támadását. Már túl volt az életveszélyen, és stabil volt az állapota annak a három katonának, aki a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola ellen végrehajtott támadás során szúrt sérüléseket szenvedett.

Svéd László orvos vezérőrnagy, a Magyar Honvédség egészségügyi főcsoportfőnöke kedden látogatta meg a csepeli, illetve a Fiumei úti kórházat, ahol a sérültek fekszenek. A katonákat felkereste Végh Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, Wachsler Tamás, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára és Homoki János politikai államtitkár is. Svéd László ismertetése szerint az eset legsúlyosabb sérültje a főhadnagy volt, aki már vasárnap, közvetlenül a beszállítása után túlesett egy tüdőműtéten. Neki az egyik fülét is vissza kellett varni. A férfi már kedden délután elhagyhatta az intenzív osztályt. A zászlósnak szintén a tüdejét érte az egyik késszúrás. A sorkatona - akit a csepeli kórházban ápolnak - hat késszúrást kapott, amelyből három közel volt életfontosságú szervhez. Már ő is túl volt az életveszélyen.

A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola integrációja

A felsőoktatási intézmények integrációja, mint állami feladat a főiskolát is érintette, melyre 2000-ben került sor. 2000. január 1-től a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem integrált része lett, Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Karként működött tovább. A kar rendeltetése főiskolai alapképzést és katonai nevelést folytató, több képzési profilú bentlakásos tanintézmény volt. A fegyveres erők, rendvédelmi szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint vállalkozási formában a polgári testületek, és szervezetek részére biztosított mérnökképzést. Emellett biztosította a Magyar Honvédség szervezeteinél szolgálatot teljesítő állomány szakmai tovább- és átképzését, a tisztek folyamatos utánpótlását.

A kar 6 szakon, a 13 szakirány képzés során olyan rendszerszemléletű ismereteket adott, készségeket és képességeket alakított ki, amelyek alkalmassá tették a fiatal tiszteket - rövid beilleszkedés után - első tiszti beosztásaik ellátására, önálló szakmai továbbképzésre, az előmeneteli rendben következő beosztások hosszú távú megalapozására, valamint kétirányú egyetemi (katonai és polgári) képzés folytatására, hazai és külföldi továbbképző céltanfolyamokon való részvételre. A tanítás és tanulás mellett meghatározóak voltak a személyiségfejlesztés oktatásba beépített formái és a tanórán kívüli nevelés. A képzési idő négy éve alatt a honvédségi ösztöndíjas hallgatók is bentlakásos kollégiumi rendszerű katonai elhelyezést kaptak. A jelentkezők az Oktatási Minisztérium által évente kiadott "Felvételi tájékoztató" alapján elméleti-testi-fizikai és idegen nyelvi alkalmassági vizsgán vettek részt. A sikeres felvételi után a hallgatók egy hónapos katonai alapkiképzésben részesültek. A tanulmányi idő 8 félév volt. A hallgatók a tudományos diákkörökben megismerkedhettek a tudományos kutatómunka alapjaival, tudományos pályaműveikkel szerepelhettek az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon.

Intézményi elnevezések és labdarúgó szakosztályok alakulása

tags: #bolyai #katonai #foiskola #futball #1990

Népszerű bejegyzések:

• Hungarian Society and the Economy in the 1930s
• Gazdag életmű egy kötetben
• Tudjon meg többet a Mező utcai stadionról
• Super Bowl rekordok és emlékezetes pillanatok
• Várakozások és Valóság