Boros Tamás: Egy Kézilabdakapus Pályafutásának Fordulópontjai és Jövőképe
Boros Tamás, a magyar kézilabda egyik meghatározó kapusa, jelenleg a Debreceni Egyetem (DEAC) csapatában szerepel. Pályafutása során számos kihívással és sikerekkel nézett szembe, melyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma egy tapasztalt és elhivatott sportoló legyen. Jelenlegi klubjában, a DEAC-nál is fontos szerepet tölt be, ahol a közelmúltbeli sérülése miatt ideiglenesen kapustársat is kapott. Boros kidőlése miatt mindenképpen kapust kellett igazolniuk, így Maródi Ádámot a szezon végéig adta kölcsön a Diósgyőr a Debreceni Egyetem alakulatának. A két klub megállapodásának értelmében Maródi Ádám nyárig szerepel kölcsönben.
Boros Tamás a Diósgyőr csapatától érkezett a DEAC-hoz, és elmondása szerint nem volt könnyű meghoznia ezt a döntést.
- Örültem, amikor Mándi Norbert vezetőedző megkeresett, hálás vagyok a bizalmáért. Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, mivel a DVTK-ban jól éreztem magam, bár kapustársam, Torma Antal kiváló szezont fut, így nekem kevesebb játékidő jutott, de emiatt nincs bennem semmilyen tüske. Nem bántam meg, hogy tavaly a diósgyőri csapathoz igazoltam. Hasznosnak tartom, hogy egy új közegben is kipróbáltam magam. Abban bízom, hogy a DEAC-ban több bizonyítási lehetőséget kapok. Figyeltem a srácok teljesítményét, szép eredménynek tartom ezt a harmadik helyet, minimális célunk ennek a pozíciónak a megtartása lesz, de örülnék, ha összejönne az előrelépés. A fiúk kedvesen fogadtak, ezért hamar felvettem a fonalat - mesélte Boros.
A Pályafutás Kezdetei: Fociból Kézilabda Kapussá
Már a profi játékosnak mondhatod magad, de hogy indult a pályafutásod? Boros Tamás, mint a legtöbb gyerek, focista szerette volna lenni, és a DSI edzéseit látogatta. Azonban az általános iskolai évek hozták el a fordulópontot.
- Általános iskolában Dobszai Jenő terelgetett a kézilabda felé, meg is szerettem, ám sokáig együtt űztem a két sportágat, végül a kézi mellett tettem le a voksomat. Úgy vélem, jól döntöttem, ebben a sportágban lettem sikeres. Nem könnyű a kapusok élete, gyakran közelről jönnek a nagyon erős lövések, azért fáj, mikor testet talál a labda. Gyakran hallani, kicsit flúgos, aki kapuba áll, de én nagyon szeretem ezt a posztot, semmi pénzért nem mennék ki a mezőnybe. A hálóőr teljesítménye szembetűnőbb, mint a többi játékosé, ha extrát nyújt, azzal meccseket képes eldönteni. Soha nem féltem a labdától, ez alap is a kapusoknál, az erős lövésekhez hozzászoktam, ha kell, a testi épségemet sem kímélem a siker érdekében.
A Tatabányai Évek és az NB I-es Debütálás
A sportiskolás évek után Boros Tamás egész fiatalon került Tatabányára. Ez a lépés jelentős volt pályafutása szempontjából.
- Nagyon jó csapatunk volt a DSI-nél, sorra nyertük a bajnokságokat. Hármónkat, Juhász Ádámot, Jóga Norbertet és engem több klub is el akart vinni, köztük a Veszprém és a Szeged is, végül a Tatabánya mellett döntöttünk. Én azt vallom, jobb egy kis műhelyben nevelkedni, mint akadémiai rendszerben, könnyebb felkerülni az első keretbe. Kiváló szakmai munka zajlott Tatabányán, Nagy Péter volt a kapusedzőm az utánpótlásban, majd a felnőtteknél is, akitől rengeteget tanultam. Nem volt könnyű kiszakadni 16 évesen a megszokott közegből, és egy távoli városba költözni, de profi játékos akartam lenni, így meg kellett tenni ezt a lépést. Szüleimmel mindent átbeszéltünk, közösen hoztuk meg a döntést, ők mindenben támogattak, segítettek, mind a mai napig, amit ez úton is köszönök nekik. 17 évesen, egy idegenbeli, vasárnap déli TV-s meccsen debütáltam a legmagasabb osztályban. Mivel a Tatabánya akkori kapusa, Szente Gábor lebetegedett, így bekerültem az első keretbe. Magára a meccsre nem nagyon emlékszem, mivel nagyon izgultam, de voltak védéseim, úgy vélem, jól indult a sportpályafutásom a felnőttek között.
Sérülés és Visszatérés: A Pályafutás Töréspontja
Boros pályafutásában volt egy törés, keresztszalag-szakadást szenvedett. Ez a nehéz időszak próbára tette kitartását és elszántságát.
- Ilyenre soha nem szabad gondolni! Én sem tettem, pozitívan álltam az előttem álló nehéz időszakhoz, azzal a céllal, hogy kis lépésekkel haladjak a teljes felépülés felé. Sokat segített családom, csapattársaim, a szakmai stáb és a klubvezetés támogatása, egy minden igényt maximálisan kielégítő rehabilitáció központban, a SET centrumban, kiváló gyógytornász felügyelete alatt gyógyulhattam. Szerencsére ez már a múlt, bőven százszázalékos állapotban vagyok, szeretnék annál magasabb szintre jutni, mint sérülésem előtt voltam.
Visszatérés Debrecenbe és a Professzionális Hozzáállás
132 NB I-es meccsel a háta mögött tért vissza Debrecenbe, az NB I/B-ben szereplő DEAC-hoz. Ez sokak számára visszalépésnek tűnhetett.
- Öt budakalászi szezon után úgy éreztem, váltanom kell. Elég volt az ingázásból a főváros és Debrecen között, bár hívtak elsőosztályú csapatok, Bíró Imrével való egyeztetés után egyértelművé vált, hogy a DEAC lesz a következő csapatom. Tetszett az a szemlélet, ami jellemezte és jellemzi továbbra is az egyetemi klubot, családias a légkör, a sport mellett a tanulást is támogatják. Valóban, sőt a Budakalásszal pontot is szereztünk a Napfény városában, ami hatalmas élmény volt számomra.
Maximalizmus és Csapatmunka
Boros Tamás köztudottan maximalista, ami előnyökkel és hátrányokkal is jár.
- Inkább előny, de van hátránya is. Magammal szemben magasak az elvárásaim, ha jól megy a védés, akkor is inkább a hibákat keresem és ez nem feltétlenül jó. Mindig arra törekszem, hogy jobb és jobb legyek, a munkában hiszek, csak azt lehet magadon számonkérni, amit elvégeztél. Csapatkapitányként próbálom pozitív szemléletemet átadni társaimnak, de nem kell őket ösztönözni. Mindenki jó munkamorállal dolgozik, az edzők is kellőképpen motiválnak minket. Nagyon jó a közeg, senkit nem lóg ki a csapatból, egy cél lebeg a szemünk előtt, minél sikeresebbek legyünk. Ehhez társul a kiváló szakmai munka, jó rendszerben készülünk a meccsekre, mindig a következő ellenfélre. Három kapusa van a DEAC-nak. Rivalizáltok egymással? Egyáltalán nem. Baráti a viszonyunk, egymást húzzuk felfelé, mindhármunknak az a célunk, hogy minél eredményesebben szerepeljen a csapat.
Hála és Családi Élet
Boros Tamás különösen hálás a családjának és edzőinek, akik mindvégig támogatták pályafutását.
- Elsősorban a családomnak köszönhetem, hogy most itt tartok. Pályafutásom minden szakaszában, utánpótlástól kezdve a felnőttekig voltak, akiktől rengeteget tanulhattam. Gyerekként Dobszai Jenő egyengette az utam, Tatabányán Nagy Péter, aki mondhatni a pótapám volt, Vladan Maticsnak köszönhettem, hogy stabil NB I-es kerettag lehettem, Budakalászon pedig Bakos Istvántól tanulhattam. A DEAC-nál is jó edzők keze alatt dolgozhatok, vezetőedzőnk Mándi Norbert, illetve a magyar kézilabda egykori kiválósága, Bíró Imre segíti a munkámat. Mindannyiuknak köszönettel tartozom, hogy idáig eljuthattam.
Az edzések, meccsek és egyetemi tanulmányok mellett, Boros a családjára is igyekszik időt szakítani.
- Szezon közben keveset tudok a családommal lenni, de szerencsésnek mondhatom magam, feleségem mindenben segít. Szabadidőmet igyekszem vele és két gyermekemmel tölteni. Nagy támaszt nyújtanak nekem, és sok erőt adnak, hogy túljussak a mindennapi nehézségeken. Két gyermeked van, tovább él családon belül a kézilabda? A legfontosabb, hogy majd ők is sportoljanak, nem feltétlenül profi szinten. Ahogy szüleim sem tették velem, mi sem fogunk semmit rájuk erőltetni, ők döntik majd el, mit szeretnének sportolni, tőlünk pedig megkapják a támogatást. Általam a kézilabdában élnek, otthon is rengeteget labdáznak, ám ez nem garancia arra, hogy az én utamat fogják választani.
Jövőkép és Tavaszi Célok
Boros Tamás számára a jövő is a kézilabda körül forog, és céljai is világosak.
- Jelentkeztem a Debreceni Egyetem edzőképzésére, játékospályafutásom után - úgy tíz év múlva - sem szeretnék elszakadni a kézilabdától, kapusedzőként tervezek majd dolgozni. Jó az út, erős a hazai bajnokság, a válogatottban sok a fiatal, akikben nagy potenciál van, ha beérnek, nagyon jó nemzeti csapatunk lesz. Vannak országok, amelyek kiemelkednek, főleg a skandinávok, hozzám leginkább a svédek állnak közel. Kapusuk, Andreas Palicka játékát külön figyelem, próbálok minél többet ellesni tőle. Mit vársz a tavasztól? Hosszú és nagyon nehéz szezon vár ránk, kiegyensúlyozott a mezőny, főleg az eleje. Minden meccsen a maximumot kell nyújtanunk, hogy jöjjenek az eredmények, de az alsóházi csapatok ellen is a legjobb teljesítményre lesz szükség. Egyértelmű célunk a dobogó, ám az, hogy milyen színű lesz az érem, az majd a végén derül ki. Egy év múlva mivel lennél elégedett? Azzal, ha az NB I-ben vagyunk és a magasabb osztályban is megálljuk a helyünket. Erre van esély, ez csak rajtunk múlik, ha egy jó tavaszt produkálunk, magasabb osztályba léphetünk.
A Szeged Elleni Kupa-mérkőzés
A közeljövő egyik kiemelkedő eseménye a Szeged elleni kupa-mérkőzés.
- Február 11. jeles nap lesz a klub és a csapat életében, nagyon várjuk a Szeged elleni mérkőzést, úgy tudjuk, telt ház előtt léphetünk majd pályára. Semmi teher nincs rajtunk, arra készülünk, hogy jó játékkal szolgáljuk ki szurkolóinkat. Arra, hogy döntetlent érjünk el februárban, nagyon kicsi az esély, hiszen klasszisok, válogatottak vannak a szegedi keretben, nemzetközi szintet képviselnek. Próbálok maximálisan felkészülni belőlük, visszanézem a meccseiket, alaposan elemzem, ki hová szeret lőni. Ám ahhoz, hogy kapustársaimmal jó százalékban hatástalanítsuk a lövéseket, kell előttünk a hatosfal hatékonysága is. Kupával kezdtük a beszélgetést, kupával zárjuk. Mit vársz a Szeged elleni meccstől? Azon leszünk, hogy minél magasabb színvonalú meccset láthassanak a szurkolók, bár a Szeged a favorit, nem feltartott kezekkel lépünk majd pályára, megpróbálunk méltó ellenfele lenni.
