A Borussia Dortmund Gazdag Története: Alapítástól a Sárga Fal Legendájáig
Valószínűleg sokakat foglalkoztat a csapat történelme, hiszen a Borussia Dortmundot immáron több mint 100 éve, 1909-ben alapították meg. A csapat azóta számos eseményt megélt, jutott már mennybe, vagy épp toporgott a pokol tornácán, ami biztos, hogy nem egy átlagos klub nem egy átlagos életútjáról van most jelenleg szó. A klub identitását, melyet címere büszkén visel, a történelmi alapok, a legendás stadion és a páratlan szurkolói kultúra együttesen formálták.
A Kezdetek és a Név Eredete
Viharos jelenetek játszódtak le a „Ballspiel-Verein Borussia 1909” megalapítását megelőző estén Dortmund északkeleti felében. Több, mint 40 tagja gyűlt össze a flurstraßei Katolikus Szentháromságnak 1900-ban az Oesterholzstraße 60 alatti „Zum Wildschutz” éttermében, hogy megalapítsák a „BVB”-t részben a sport iránti szeretetükből, részben pedig a Hubert Dewald káplán iránt érzett haragjukból, aki a háromságon belüli, ifjúságot érintő ügyekért volt felelős.
Franz Jacobi, a fiatal klub szóvivője és alelnöke kijelentette: „1902 óta vagyok tagja az Ifjúsági Háromságnak, és 1906 óta játszunk a Weißen Wiese pályán. Minket, futballistákat rendszeresen támadott és rágalmazott a saját egyházunk 1906 óta. Nem fogunk többé beletörődni ebbe. Erre a klubra feltétlenül szükség van.” Dewald atya személyesen próbálta megakadályozni a klub megalapítását, sikertelenül. Mindazonáltal a megjelenése 20 lázadót eltántorított, így csak 18 igaz Borussia-tag vett részt az alapításban.
A „Borussia” név a Steiger Straße utcai Borussia sörfőzdétől ered, megalapozva a klub helyi gyökereit és identitását. A korai időkben a klub színei: piros alapon kék és fehér csíkok voltak, fekete nadrággal párosítva. Már a kezdetektől fogva szigorú szabályok jellemezték a csapat működését, melyek a fegyelmet és a sportszerűséget hivatottak erősíteni. A klub elkötelezte magát a mellett, hogy az emberek fejlődjenek a futballban és egyéb fizikai játékokban.
A fegyelem fontosságát mutatják a kezdeti szabályok is: egy kihagyott tétmeccs megfelelő indok nélkül 1 német birodalmi márkának (Reichsmark, későbbiekben: RM) megfelelő bírságot vont maga után. A pálya elhagyása a csapatvezető engedélye nélkül 2RM bírságot jelentett. A csapatvezető döntését mindenkor kötelesek voltak elfogadni, az utasításait nem követő játékosok kizárásra kerülhettek a játékokból. Ezek az elvek már ekkor megmutatták a klub komoly, sportcentrikus filozófiáját.
A Westfalenstadion Fejlődése és a "Sárga Fal" Legendája
A klub identitásának szerves része az otthona, a Westfalenstadion, ma Signal Iduna Park, melynek története szorosan összefonódik a Borussia Dortmund felemelkedésével és címerének jelentőségével. A Borussia Dortmund otthona, a Rote Erde Arena kibővítéséről szóló tárgyalások 1961-ben kezdődtek. Abban az időben a Ruhr-vidék számos változáson ment keresztül. Egyre inkább teret nyert a szén- és acélválság, ami pénzügyi nehézségeket gördített a Borussia Dortmund és a város vezetése elé.
A stadion bővítéséről szóló terveket csak 1971-ben sikerült konkretizálni. Az 1974-es világbajnokságra készülvén Dortmund városa egy impozáns, magas színvonalú létesítmény felépítését szorgalmazta. Az építkezés 1971-ben vette kezdetét. A stadion árát az NSZK, az Észak-Rajna-Vesztfália tartomány és Dortmund vezetősége fizette ki. A 31 millió márkát igénylő befektetés eredménye egy 54 ezer ember befogadására alkalmas, öt csillaggal kitüntetett futballstadion lett. Az építkezés igen gyorsan lezajlott, és a VB előtt néhány héttel, 1974-ben átadták.
A Westfalenstadion fiatalkora ellenére teljes joggal tekinthető a futball hagyományos helyszínének. A Borussia Dortmund és a csapat szurkolói tették egyedivé ezt a lenyűgöző építményt. Az eredeti, Rote Erde nevű pálya nem volt már megfelelő sem szerkezetileg, sem kapacitásában egy olyan klub számára, amelynek népszerűsége Dortmundban gyorsan nőtt. A klubnak azonban nem volt elegendő pénze új stadion építésére, ahogy az önkormányzatnak sem. A Westfalenstadion, az új világbajnoki helyszín, a Rote Erde mellett épült, és a dortmundi építésügyi hatóság tervezte.
1992-ig a stadion eredeti formájában ragyogott. A „Német futball szentélyének” nevezett épület nagy változások elé nézett. Az 1990-es évek végéig a híres déli lelátó 12 000 nézőt fogadott, ülőhelyek nélkül, csak tipikus angol stílusú korlátokkal, állóhelyekkel. 1976-ban a csapat feljutott a Bundesligába, évről évre növelve hírnevét. 1992 nyarán, az északi lelátó ülőhelyekké alakítása után a teljes kapacitás 54 000-ről 43 000-re csökkent. Ugyanezt az átalakítást tervezték a Südtribüne esetében is, de a szurkolók sikeresen ellenezték a döntést.
A lelkesedés hullámán lovagolva a klub nagyszabású stadionbővítésbe kezdett több felújítási fázison keresztül, végül meghaladva a 80 000 nézőt. A keleti és nyugati oldal befogadó-képessége 1995-ben összesen 12 ezerrel nőtt, köszönhetően a felső szinten elhelyezett ülőhelyeknek. A második fejlesztési hullám során pedig olyan változások zajlottak le, amelyek eredményét a mai napig csodálhatjuk. Itt kapta meg a híres Südtribüne, megduplázva kapacitását, a ma ismert szerkezeti formáját. A tervezés Ulrich Drahtler építész nevéhez fűződik a dortmundi Gustav Schulze und Partner cégtől, amely az első és a második építési fázisért is felelt.
Az ezredfordulót követően, 2002-ben a sarki részek bővítése zajlott. Ekkor az északi és déli oldalon, valamint a sarkoknál, egyenként 15 méretes tartópilléreket helyeztek el, melyek a stadion tetőszerkezetét hivatottak alátámasztani. A 24 454 férőhelyes déli lelátó épült ki, amely otthona a méltán híres dortmundi szurkolótábornak. A Südtribüne mitikus státusza mára páratlan, zarándokhellyé és nagyra értékelt turisztikai látványossággá vált a szurkolók és általában a futballrajongók körében. Mindazonáltal a szekció megőrzi munkásosztálybeli lelkét, amelyet a klub nagylelkűen elutasít kihasználni, és a bérlet árát meccsenként 14 eurón tartja.
Mint ismert, a Westfalenstadion Südtribüneje Európa legnagyobb állóhelyes lelátója. Ez a rekord nehezen megközelíthető, tekintettel arra, hogy a legtöbb európai stadionban minden lelátón ülőhelyek vannak, főleg biztonsági okokból. Már amúgy is híres volt a hangulatáról, a lelátó ikonikus státuszt ért el. Azonban a nagyszerű munka iránti csodálat hamarosan csődveszéllyé vált a hatalmas bővítési költségek miatt. Ebben a bizonytalan helyzetben, a Hansa Rostock elleni hazai mérkőzésen, 2005. május 21-én hivatalosan is megszületett a Gelbe Wand - a híres Sárga Fal - legendája.
A Südtribüne számtalan kétpólusú transzparens és sárga-fekete zászló tengerével, valamint egy németül „Az alagút végén a Sárga Fal ragyog” feliratú bannerrel fejezte ki büszkeségét. A BVB-t megmentették, és később megtapasztalta a varázslatos Klopp-korszakot, a Sárga Fallal a csúcson a látványos Bajnokok Ligája éjszakákon. Roman Weidenfeller kapus nagyban hozzájárult a becenév népszerűsítéséhez, amikor 2009 májusában, miután 10 000 dortmundi szurkoló utazott Frankfurtba, a vendégszektort Sárga Falnak nevezte.
Ma ez a szekció 24 454 állóhelyet foglal magába, Európa legnagyobb állóhelyes lelátóját képviselve, innovatív rendszerrel, amely lehetővé teszi a gyors átalakítást ülőhelyekké nemzetközi mérkőzések esetén. A sorok közötti korlátok megakadályozzák az olyan tragikus eseményeket, mint a tömegnyomás és az ellenőrizetlen hullámzás. A 7000 négyzetméteres felület 99 méter széles és 40 méter magas, figyelemre méltó 37 fokos dőlésszöggel, amely egy síugró sánchoz hasonlítható.
A Westfalenstadion kapacitásának alakulása
| Év/Időszak | Esemény/Fejlesztés | Kapacitás (körülbelül) | Részletek |
|---|---|---|---|
| 1974 | Megnyitás (FIFA Világbajnokságra) | 54 000 | Eredeti állapot |
| 1992 nyara | Északi lelátó átalakítása ülőhelyekre | 43 000 | Kapacitáscsökkenés |
| 1995 | Keleti és nyugati oldalak bővítése | +12 000 | Felső szinten ülőhelyek |
| 2002 | Sarki részek bővítése, tetőszerkezet megerősítése | 80 000+ | Südtribüne kapacitás duplázása, modernizálás |
| Jelenleg | Teljes kapacitás (Bundesliga) | 81 365 | 24 454 állóhely a Südtribünén |
| Jelenleg | Teljes kapacitás (nemzetközi mérkőzések) | 66 099 | Átalakított ülőhelyes rendszerek |
A Címer Jelenléte és a Fanatizmus
Dortmund a fociért él. Gyakorlatilag nincs olyan épület, amely ne viselné magán a csapat címerét. Fanatizmus és egy hatalmas család - legkönnyebben így lehetne jellemezni. A klub címere nem csupán egy logó; az egy egész város és egy hatalmas szurkolótábor identitásának szimbóluma, amely áthatja a mindennapokat és a különleges eseményeket egyaránt.
A Focitour csapatának szervezésében egy busznyian mi is részesei lehettünk eme csodálatos élménynek, a 2019. évi német labdarúgó Szuperkupának, ahol a Borussia Dortmund és a címvédő Bayern München nézett farkasszemet egymással. Ki-ki a kedvére való városban csatlakozott - Budapest, Pozsony, Brünn vagy Prága -, s biztosan nem szálltunk le csalódottan a túra végén sem. Miután leparkoltunk, szakképzett kísérőinkkel közösen sétáltunk a Signal Iduna Parkhoz.
A fanatizmusról az is árulkodott, hogy már délután kettőkör hatalmas tömeg hömpölygött a stadion körül - dortmundi és müncheni szurkolókkal vegyesen -, miközben a kezdő sípszó csak este fél kilenckor volt. Miután átvettük a meccsre szóló jegyeinket, választhattunk, hogy a városba megyünk, vagy maradunk a stadionnál. Mi személy szerint a stadiont választottuk, hiszen szerettük volna alaposan szemügyre venni a hatalmas komplexumot és környékét. A látvánnyal alig lehet betelni. Egy biztos: ezt a stadiont minden futballrajongónak látnia kell.
Egy kiadós ebéd után jól esik relikviákra vadászni a fanshopban, ahol minden túlzás nélkül kapható minden. De tényleg minden! Mintha egy kisebb bevásárlóközpontban lennénk, és legyen szó a házikedvencünknek való fekhelyről vagy építkezéshez szükséges vízmértékről, itt biztosan találunk bármit. Természetesen BVB logóval ellátva, sárga-feketében, ami a klub ma már ikonikus színvilágát tükrözi.
Alig vártuk, hogy kapunyitáskor végre belülről is elénk táruljon a látvány, amelyet eddig maximum csak tévében láthattunk. Szerettük volna kiélvezni, hogy nem akármelyik csapat stadionjában járunk, így már másfél órával a mérkőzés előtt felmértük a lelátó terepét is. Szerencsére a dortmundi B-közép közelében voltunk, szemben velünk pedig a pirosba borult vendégszektor is jól látszott. A hazai drukkerek ugyan nem voltak annyira aktívak, mint ahhoz általában hozzászoktunk, de természetesen a szurkolás még ígyis füleinkben cseng. Paco Alcácer és Jadon Sancho góljait követően hatalmas ünneplés tört ki, s a 81 356 néző előtt lezárult „klassiker” örökre az emlékezetünkbe ivódott.
tags: #borussia #dortmund #cimer
