A Kosárlabda Története és Szereplői a Helyi Sportéletben: Bozsoki, Márton és Társaik
A "bozsoki marton kosarlabda információk" témakör áttekintése során fontos megjegyezni, hogy a rendelkezésre álló anyagban Bozsoki Márton néven konkrét, kosárlabdához kapcsolódó információ nem található. Azonban az alábbiakban bemutatjuk a témához kapcsolódó személyeket és a helyi kosárlabda-sportág fejlődésének részletes történetét, amelyek a megadott forrásanyagban szerepelnek.
Bozsoki Magdi - A Fűzfőgyártelepi Kosárlabda Korai Éveinek Szereplője
A kosárlabda történetének egyik korai szakaszában, Fűzfőgyártelepen, a sportág megteremtésében és első éveinek alakításában több lelkes sportoló vett részt. Közülük említhető Bozsoki Magdi is, aki a csapat tagjaként hozzájárult a sportág helyi gyökereinek lerakásához.
„Itt már közénk állt Koppa Zsuzsa (Bakóné), Csepregi Gizella, Tóth Erzsi, Bozsoki Magdi, Petrétei Teri, Szabó Magdi (Ceráné) és még sokan mások.”
Ez a név a fűzfőgyártelepi kosárlabda szakosztály dinamikus fejlődésének időszakában, az 1950-es évek második felében bukkant fel, amikor a csapat létszáma már lehetővé tette a bajnokságokba való benevezést.
További "Márton" és "Bozsoki" Nevű Sportolók a Helyi Eredmények tükrében
Noha Bozsoki Márton kosárlabda tevékenységéről nincs adat, más "Márton" és "Bozsoki" nevű személyek is kiemelkedőek voltak a helyi sport- és oktatási életben:
- Juhász Márton az "Év legjobb sportolója egyéni fiú ezüst fokozatban" elismerésben részesült, bár sportágát az anyag nem részletezi.
- Figura Márton a gimnáziumi évek során kiváló matematikai eredményeket ért el, többek között az Arany Dániel matematikaverseny országos döntőjébe is bejutott, és a Haladók II. kategóriájában is részt vett. A Szilády-féle szavalóversenyen is szerepelt.
- Bozsóki Dániel az Orosháza FC csapatához érkezett U19-es játékosként, ezzel a labdarúgás területén mutatkozott be. Később az ifjúsági és junior magyar bajnokságon is részt vett iskolai diákként, de ekkor sem kosárlabda sportágban.
A Fűzfőgyártelepi Kosárlabda Sportág Fejlődése és Legendái
A fűzfőgyártelepi kosárlabda története egy lelkes egyén kezdeményezésével indult, amely később egy virágzó sportközösséggé nőtte ki magát.
Kezdetek és az Első Kosárgyűrű
„1953-ban nem alakult meg Fűzfőgyártelepen a kosárlabda szakosztály, de a labda elkezdett pattogni.” Az alapító tag, aki korábban a Vasas Izzó női kosárlabda csapatában játszott, Balatonfűzfőre költözve fedezte fel, hogy a helyi sportéletben - a futball, asztalitenisz, tenisz és torna mellett - hiányzik a kosárlabda. „Nekem azonban szerencsém volt, mert 1953 szeptemberében felvettek dolgozni a Fűzfői Papírgyár Anyagbeszerzési Osztályára.” Főnöke, Logodi Gusztáv támogatásával, aki szintén sportember volt, először a tornászokhoz lépett be, majd „kiharcoltam, hogy 1953 második felében először csak a gyár udvarán lévő egyik fára felkerülhessen a kosárgyűrű.”
A hideg beálltával a csapat a készáru raktárba "beszemtelenkedett", és engedélyt kapott, hogy egy üres falra tehessék a kosárgyűrűt. Az első lányok, akik csatlakoztak: Marczali Teri, Turócziné Német Marika, Szabó Ilona (Valaczkainé), Palásti Mária, Vass Mária, Máté Anni (Kislaki Béláné), Szuromi Ágnes, Zitek Éva, Somogyi Margit, Tósoki Mária (Sika Lajosné). „Közben készült a jelenlegi füves futballpálya, és mi már vagy húszan lettünk, mindannyian dolgozó nők, nagyon jól megértettük egymást, boldog voltam, hogy kosárlabda-szeretetemet átadhatom társaimnak, és úgy gondoltam, hogy mindenképpen kell egy kosárlabdapálya.”
A Fűzfői Atlétikai Klub (FAK) Korszaka
„1955-tõl a Fűzfői Atlétikai Klubnál megkezdődött az igazi kosárlabdaélet.” Nagy harcok árán sikerült a Papírgyár költségére két szabványos kosárlabda palánkot elkészíttetni. Angyal Bandi bácsi engedélyt adott arra, hogy a füves pálya öltöző felőli végében létesülhessen egy salakos kosárlabdapálya. Ekkor csatlakoztak többek között Koppa Zsuzsa (Bakóné), Csepregi Gizella, Tóth Erzsi, Bozsoki Magdi, Petrétei Teri, Szabó Magdi (Ceráné) is. Két év alatt olyan létszámmal rendelkeztek, hogy benevezhettek a „területi-kerületi” bajnokságba, és jártak Győrbe, Komáromba, Pápára, Dorogra.
1956-57-ben újabb tagok érkeztek, mint Szajkóné Klári (NB. II-es csapatból), Erdélyiné Zsuzsa és Lencséné Zsóka. „1960-ban megnyertük a megyei bajnokságot, az osztályozón azonban nem sikerült kiharcolni az NB. II-be jutást.”
Utánpótlás-nevelés és az Első Edzők
1964-ben megkezdődött a 10-11 éves általános iskolásokkal való foglalkozás. Kilenc éves edzősködés alatt körülbelül 150 gyermeket sikerült a kosárlabda bűvkörébe vonni, és az úttörő olimpiákon 2-4. helyezéseket értek el.
„Visszaugorva kicsit az időben, 1956-57-ban a férfi kosárlabdacsapat is kezdte bontogatni szárnyait.” Ekkor már létezett az ország egyik legszebb sporttelepe, két futballpályával, teniszpályákkal, kosárlabdapályával és öltözőkkel. A kosárlabda pálya vörös salakos volt, a labda pedig bőrkötéses. A gyakorlatokat nagy erőbedobással, de lazán, vidáman végezték, közben különböző becenevek, csatakiáltások születtek.
- SzikéS - Valaczkai Pál, orvostanhallgató, alapító tag és egyben első edző. Edzésen vagy mérkőzésen ziccer helyzetben csak azt kiáltotta: „éS”.
- CsodáS - Farkas Tibi, szintén alapító tag, játék közben egy-egy szép megoldásnál mindig felkiáltott: „csodáS”.
- Kiss Sándor - az örökifjú.
Tóth János, a „Mester” Korszaka
„Telt-múlt az idő, dinamikusan fejlődött a kosárlabdasport, még edzőváltozásra is sor került.” Ekkor érkezett meg a „MESTER”: Tóth János (Janika). „Komoly munkára fogott minket, máig sem értem miért, de fejébe vette, hogy megtanít minket kosárlabdázni.” Az ő megjelenésével kezdett igazán fejlődni a fűzfőgyártelepi kosárlabdázás. A csapat létszáma tovább bővült, csatlakoztak Schleicher Imre (Öcsi, most Slim bácsi) és Oszvald Sándor (Csoszogó), akivel a csapat magasságban is erősödött.
„Nem lehet pár sorban érzékeltetni, amit emberileg és szakmailag értünk tett a Mester.” Türelmével, látványos haragjával és kifakadásával a mérkőzéseken és taktikai megbeszéléseken formálta a csapatot. „Hálával tartozunk neki, mert nemcsak sportembert faragott belőlünk, hanem tartalmasabbá is tette az életünket.” Rászoktatta őket, hogy minden városban, ahol mérkőzéseik voltak, nézzék meg a nevezetességeket. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a csapat igazi közösséggé fejlődött.
Kulcsfigurák és a Bitumenes Pályák Építése
Az egyik meghatározó személyiség, aki labdarúgóként kezdte, de Gálos és Schleicher közelébe kerülve a kosárlabdázás mellett döntött, hamarosan a csapat vezető egyéniségévé vált. „Higyadtságával, nyugodtságával, kiegyensúlyozottságával nagy tekintélyre tett szert.” Mihályfi István után sokáig ő volt a csapatkapitány, és edzői feladatot is vállalt, amikor szükség volt rá.
„1962-ben feledtük a salakos pályát, és társadalmi munkával (nem csak kosarasok) felépítettük a bitumenes pályákat.” Ekkor került előtérbe Kertész Iván neve, akiről elmondható, hogy „a kosárlabdáért és a családjáért él.” Jó játékos és csapattárs volt, kiváló barát, és edzői munkáját sem lehet figyelmen kívül hagyni. Szervezőként is elévülhetetlen érdemei voltak: szervezte az utánpótlást, a május elsejei mini kupákat és a nemzetközi Balaton bajnokságokat. „Természetesen mindegyik kupa után kijelentette: Ez volt az utolsó, amit szerveztem! Ám a Balaton bajnokság a mai napig is elképzelhetetlen nélküle.”
Pöcöge Péczely Péter is a hatvanas években kezdte pályafutását. Bár nem volt igazi kosaras termetű, „ha Ő ugrott a labdáért feldobásnál, hiába volt az ellenfele nála magasabb, majdnem mindig Ő ütötte el a labdát.” Meghatározó játékosa volt a csapatnak, sok nehézségen segítette át őket. Játékára a könnyedség, a szellemesség és néha a könnyelműség volt jellemző.
Intézők és Támogatók Fontossága
„Az egyre lendületesebben fejlődő szakosztály működése lehetetlen lett volna intézők, társadalmi munkások és „szponzor nélkül”.” Az intézők között szerepel Csepregi Irma, Gálos Csaba, Mándity József és Vati István. Irma komolyan és felelősséggel látta el feladatát, mindenre és mindenkire odafigyelt. „Lassan már az öltözőben is kezdett „viselkedni” az előtte gyakran szalonképtelen csapat.”
A hatvanas-hetvenes években a kosárlabda szakosztály fejlődése szívügy volt a szakosztály és a politikai vezetés számára. „A játékosoknak munkahely is kellett.” Tóni (Gaál Antal) a Kísérleti Üzemben biztosított munkát több kosarasnak, akik felelősségteljesen végezték el a rájuk bízott feladatokat. „A kosarasokra mindig számíthatott.”
Az Utánpótlás-nevelés és NB. II-es Siker
A kosarasok munkája egyre tudatosabb és szervezettebb lett. „A múlt szép történeteinek én is részese voltam.” A szakosztály vezetői feladatokat ellátó játékos irányító és bedobóként is tevékenykedett. „Kezdetben kosarazgattunk és nagyon élveztük ezt a szép és számunkra teljesen új sportágat, de ahogy fejlődtünk, egyre világosabbá vált számomra, hogy „játékunkat” szervezettebbé kell tenni. Edzőt kell szerezni, mert e nélkül nem lehet eredményt elérni.”
Ekkor került Fűzfőre Tóth János, aki korábban Szombathelyen NB II-ben játszott, és elvállalta a férfi csapat edzéseinek vezetését. Fontos volt a hosszabb távú tervezés és az utánpótlás megszervezése. „Játékos „toborzót” tartottunk az általános iskolában és János barátom a férfi csapat edzései mellett az „úttörőket” is tanítgatni kezdte a kosárlabdázás fortélyaira.” Az akkori gyermekcsapat tagjai - Czeglédi, Jáhny, Petrétei, Schmaldienst, Torma - később az NB. II-es csapat erősségei lettek.
„Fontosnak tartottuk, hogy jó közösséget alakítsunk ki, mert az volt a véleményünk, hogy kiemelkedő eredményeket csak megfelelő morális háttér esetén érhetünk el.” A szakmai munka mellett a kollektív szellem kialakítása is kulcsfontosságú volt, emellett igyekeztek maradandó élményeket is nyújtani a sportolók számára.
A munka hamar meghozta gyümölcsét: „1964-tõl férfi csapatunk az NB. II.-ben szerepelhetett.” Az első fűzfői NB. II-es kosárlabda csapat névsorában szerepeltek: Mihályfi István, Valaczkai Ferenc, Pongrácz György, Góg László, Kiss Sándor, Sipos István, Schleicher Imre, Jenei Béla, Szabóki Sándor. „Ezzel leraktuk a Fűzfői Atlétikai Klub egyik legeredményesebb szakosztályának alapjait.”
Az egyesület és a vállalat vezetői elismerték a munkát és az eredményeket. A gyermekcsapatok évekig az úttörő olimpiák országos döntőinek résztvevői, sőt helyezettjei lettek. A szakosztály az NB. II-es szereplés mellett utánpótlás neveléséről vált híressé, szakembereik pedig a megyei sportvezetésben is vezető helyet foglaltak el.
A Lány Kosárlabda és az Utánpótlás Sikerei
Szabóki Sándor, aki játékosként a csapat egyik meghatározó egyénisége, majd sokáig kapitánya és edzője is volt, így mutatta be az úttörő lányokat és a saját szerepét: „Valószínű ezért kerültem vissza a pápai érettségi után Fűzfőre, mert itt a kosarasok között sok olyan embert láttam, akik akartak valamit.” 1963 őszétől már a FAK színeiben játszott, majd a következő évtől az NB. II-ben szerepeltek. A feleségét is ekkor ismerte meg, aki iskolai testnevelés órákon plusz feladatokat adott a kosarasoknak. „Az elmúlt negyedszázad során 2 alkalom kivételével a megyei korcsoportos döntő résztvevője volt a csapat.” Később a minisek is rendszeresen játszottak a csoport döntőben. „A fűzfői lány - tehát általános iskolás korú - kosárlabdások legeredményesebb időszaka a ’70-es évek végén volt. Ez a leánytársaság döntően hozzájárult ahhoz, hogy néhány éven keresztül NB.”
A szakosztály szisztematikus utánpótlás nevelési koncepciója a ’60-as, ’70-es években hozta meg leglátványosabb eredményeit. „1964-ben indult először a fűzfőgyártelepi kosárlabda csapat az Úttörő Olimpián. Ettől az időponttól számítható az úttörőcsapat sikersorozata.” Ezeken a versenyeken a gyerekek számtalan kemény csatában vettek részt, és közülük többen a felnőtt csapat erősségei, sőt NB. I-es játékosok lettek. Az „úttörők” névsorában többek között: Soós Imre, Csomai testvérek, Erdősi Sanyi, Jáhny Csaba, Szőcs Pali, Karácsonyi Tamás, Dragodán Miki, Novothny Ottó, Boros Sanyi.
„1978-tól 1981-ig lányokat edzettem. Legjobb eredményünk: 1978, országos második helyezés az úttörő olimpián.” Az akkori játékosok: Nyirő Ágota, Székely Márta, Németh Erika, Csurgai Anita, Gyarmati Judit. 1979-81-ben megyei első és második helyezéseket értek el. Meghatározó játékosok voltak: Kislaki Éva, Bacskai Judit, László Gabriella.
„1985-tõl 1988-ig valószínűleg a fűzfői kosárlabda legsikeresebb és legtehetségesebb 14-17 éves csapata volt, amely sikerrel vette fel a küzdelmeket korosztálya legjobbjaival.” Eredményeik között szerepel az OSK területi döntőjébe jutás, ahol Csepel, Bp. Honvéd, Videoton ellenfelekkel mérkőztek, és a Csepel ellen győztek is. Az úgynevezett „hat város” (Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Körmend, Kaposvár, Sopron, Fűzfő) tornáján is rendszeresen a második-harmadik helyen végeztek.
„1988-91-ben fiúkkal dolgoztam. Ez az időszak eredményekben nem volt gazdag, de rengeteg gyermek kezdett el kosárlabdázni (12-16 éves korig), rendszeresen húsz fő körül vettek részt az edzéseken.” Balatonfűzfői iskolából sok fiú jött Bakó Zsuzsa testnevelő tanárnak köszönhetően. Sikereik megyei I-III. helyezéseket is magukban foglaltak. „1993-tól 1995-ig tehetséges serdülőkkel foglalkoztam.”
tags: #bozsoki #marton #kosarlabda
