A magyar kosárlabda fejlődése és Zsolnay Gyöngyi – a sportág gyöngyszeme

A kosárlabda története Magyarországon hosszú utat járt be, tele elhivatott úttörőkkel, fejlődéssel és kiemelkedő sportolókkal. Mielőtt azonban belemerülnénk a Balatonfűzfőn zajló eseményekbe és egy modern kori legenda, Zsolnay Gyöngyi pályafutásába, tekintsük át a sportág hazai meghonosodásának első lépéseit.

A kosárlabda megjelenése és első lépései Magyarországon

Ki ne ismerné Molnár Ferenc halhatatlan remekét, a Pál utcai fiúkat, melynek története 1889-ben játszódik? A könyv 1907-ben jelent meg. Dr. James A. Naismith, a springfieldi testnevelési főiskola tanára találta fel a játékot, így Nemecsekék idejében már csak ezért sem kosarazhattak volna, bár még ha éppen a nagy víz másik oldalára is lett volna szerencséjük születni. Kuncze Géza, a magyarországi kosarak atyja, szerencsére tetterősen tért haza az I. gyalogezredből a háború végeztével.

A sportág európai változata, a korb-ball, Hermann braunschweigi testnevelési inspektor által honosodott meg Németországban 1897-ben, egyelőre nők részére. A játéktér szabadban 20x30 méteres volt, teremben a méret mindig a teremhez igazodott, ezért rendszerint hosszú és keskeny volt. A pálya talaja teremben fűrészpor vagy linóleum volt. A gyűrűt, ahová a labdát be kellett dobni, egy rúdra vagy rúdugró mércére erősítették, magassága a maival megegyező, 305 cm volt. A labda a mainál kisebb, 5-ös futball-labda volt. A játékban 5-ös létszámú csapatok vehettek részt, cserejátékos nem volt. A játékszabályok is lényegesen kezdetlegesebbek voltak. A lépésszabály nem volt pontosan meghatározott, a szabály szerint kézben tartott labdával futni tilos volt. A labda futás közben történő átvétele megengedett, és vagy meg kellett állni, vagy rögtön tovább kellett azt dobni. A labdavezetés is lényegesen eltért a maitól; egy kézzel korlátozás nélkül lehetett a labdát a földre és a levegőbe ütögetni. Az a szabály is érvényben volt, hogy aki a labdát ütögeti, dobálgatja, az érvényes kosarat nem dobhatott, csak ha átadta és társa dobott kosarat.

1912-ben egy Barna Jakab elemi iskolai igazgató vezette magyar csoport utazott Németországba, aki egy füzetben adta ki a müncheni tapasztalatait. Nyilvánosan ekkor, 1913-ban mutatták be először Magyarországon a kosárlabdát a Simor utcai játszótéren. Barna Jakab Újhelyi Sándorral párban 1915-ben megjelentette a "Játékkönyv a serdült ifjúság számára" című 250 oldalas könyvet, melyben Kosárlabda I. és Kosárlabda II. néven mutattak be két, egymástól csak kis mértékben eltérő játékot.

Kuncze Géza, testnevelő tanár, jelentős szerepet játszott a kosárlabda népszerűsítésében. Az elemi iskolák részére rendszeresített játszótéren való játékok vezetője lett, és tanítók részére szervezett játéktanfolyamokat. A Vas utcai iskola udvarán is napestig játszották a kosárlabdát, ahol pezsgő sportélet zajlott. Az 1920/21-es tanévben a kosárlabda-vándordíjat a III. D) osztály 5-ös csapata nyerte el. A sportélet ekkoriban pezsgő volt, a magyar sport az olimpiára való visszatérésre készült az I. világháború után. A Magyar Atlétikai Szövetség (MASz) is anyagi problémák közt hánykolódott, de képes volt fenntartani a pénzügyi egyensúlyt.

Budapest nagy kosárlabda klubjai: MTK és BSE

A fővárosi kosárlabdaéletben is hamar megalakultak a szakosztályok. Az MTK egyik legsikeresebb tagjaként 1945-ben alakult meg a kosárlabda-szakosztály Kemény Oszkár és Szabó István kezdeményezésére, női és férfi csapattal egyaránt. Hercze Andor, a későbbi sikeredző, már ekkor vezette a szakmai munkát. 1956-ra már a második bajnoki címet szerezte meg a "leánysereg", de 1959-ben hanyatlás következett be, a csapat a 11. helyen végzett. A szakmai fordulat hegemóniát eredményezett: 1962-ben újra aranyérmet ünnepelhettek, és 1966-ig csak az MTK neve került a bajnoki serlegre. Egy év szünettel folytatódott a dicsőséges sorozat, és 1972-ig még négy bajnoki címet szereztek. Így a gárda mérlege 1962-től 1974-ig 9 arany-, két ezüst- és egy bronzérem volt. A csapatban olyan világklasszisok szerepeltek, mint Krizsánné Hegedüs Györgyi, Elekes Erzsébet, Pillingerné Renn Katalin, Kovács Kati, Keszei Ervinné, és a fiatalabb generációból Ujváriné Borbély Erzsébet, Horváth Erzsébet, valamint Nagy Mari.

A BSE 1913-ban alakult, és 1950-ig ezen a néven is működött. 1951-től Budapesti Petőfi VTSK, majd 1955-től Budapesti Bástya VTSK néven működtek tovább. 1957-től Budapesti VTSK-ra egyszerűsödött a csapat neve. A Közalkalmazottak SE 1945-ben alakult. Érdekesség, hogy női kosárlabdában 1953 és 1963 között két szezon kivételével minden évben az MTK jogelőd egyesületei foglalták el a dobogó mindhárom fokát, sőt többször a negyedik helyet is. 1973-ban és 1974-ben ezüstérmet szereztek, ekkor jött a fúzió a Vörös Meteorral. Bombaerős csapat volt, a kispadon is válogatott játékosok ültek, de 1975 és 1988 között egyetlen bajnoki címet sem sikerült szerezni. 1978. május 21-én korszerű csarnokot kapott az egyesület. Ebben az időszakban négyszer a második helyen végeztek, szereztek két bronzérmet is, és ötödik helynél lejjebb egyszer sem adta a csapat. Ráadásul remek játékosállomány volt, kitűnő utánpótlással: Újvári Nyuszi, Makai Márta, Torma Erika, Szabó Éva, Beloberk Éva, Horváth Erzsi, Kárász Jutka és Nagy Mari a világ szinte bármely élcsapatába befért volna. 1989-ben és 1991-ben újfent magyar bajnok lett a klub, 1990-ben és 1993-ban pedig ezüstérmes.

A kosárlabda születése Balatonfűzfőn: Egy úttörő története

1953-ban nem alakult meg Fűzfőgyártelepen a kosárlabda szakosztály, de a labda elkezdett pattogni. „1953 első felében még Budapesten a Vasas Izzó női kosárlabda csapatának voltam igazolt játékosa. Férjhez mentem júliusban, majd férjem, aki szintén imádta a sportot, lehozott Balatonfűzfőre. Itt szép sportélet volt: futball, asztalitenisz, tenisz, torna, csak éppen senki sem kosárlabdázott. Nekem azonban szerencsém volt, mert 1953 szeptemberében felvettek dolgozni a Fűzfői Papírgyár Anyagbeszerzési Osztályára.” A főnöke, Logodi Gusztáv szintén sportember volt, így elsőként belépett a tornászokhoz, majd ezzel párhuzamosan kiharcolta, hogy 1953 második felében először csak a gyár udvarán lévő egyik fára felkerülhessen a kosárgyűrű. A hideg beálltával "beszemtelenkedtek" - ekkor páran már csatlakoztak hozzá - a készáru raktárba, és engedélyt kaptak, hogy egy üres falra feltehessék a kosárgyűrűt.

A lányok persze jöttek: Marczali Teri, Turócziné Német Marika, Szabó Ilona (Valaczkainé), Palásti Mária, Vass Mária, Máté Anni (Kislaki Béláné), Szuromi Ágnes, Zitek Éva, Somogyi Margit, Tósoki Mária (Sika Lajosné). Közben készült a jelenlegi füves futballpálya, és már vagy húszan lettek, mindannyian dolgozó nők, nagyon jól megértették egymást. Az alapító boldog volt, hogy kosárlabda-szeretetét átadhatja társainak, és úgy gondolta, hogy mindenkppen kell egy kosárlabdapálya.

A Fűzfői Atlétikai Klub (FAK) kosárlabda szakosztályának aranykora

1955-től a Fűzfői Atlétikai Klubnál megkezdődött az igazi kosárlabdaélet. Nagy harcok árán sikerült a Papírgyár költségére 2 db szabványos kosárlabda palánkot elkészíttetni. Angyal Bandi bácsi engedélyt adott arra, hogy a füves pálya öltöző felőli végében létesülhessen egy salakos kosárlabdapálya. Itt már közéjük állt Koppa Zsuzsa (Bakóné), Csepregi Gizella, Tóth Erzsi, Bozsoki Magdi, Petrétei Teri, Szabó Magdi (Ceráné) és még sokan mások. Két év alatt olyan létszámmal rendelkeztek, hogy benevezhettek a "területi-kerületi" bajnokságba. Eljártak Győrbe, Komáromba, Pápára, Dorogra. 1956-57-ben újabb tagok jöttek: Szajkóné Klári, aki Szekszárdról egy NB. II-es csapatból érkezett, Erdélyiné Zsuzsa, Lencséné Zsóka. 1960-ban megnyerték a megyei bajnokságot, az osztályozón azonban nem sikerült kiharcolni az NB. II-be jutást. 1956-57-ben a férfi kosárlabdacsapat is kezdte bontogatni szárnyait. Ekkor már létezett az ország egyik legszebb sporttelepe: volt két futballpálya, teniszpályák, kosárlabdapálya és öltözők. A kosárlabdapálya természetesen vörös salakos volt, a labda pedig bőrkötéses. Nagy erőbedobással, de lazán, vidáman végezték a gyakorlatokat, közben különböző becenevek, csatakiáltások születtek: SzikéS - Valaczkai Pál, orvostanhallgató, alapító tag és egyben első edző. CsodáS - Farkas Tibi, aki szintén alapító tag volt.

Kiss Sándor - az örökifjú. Telt-múlt az idő, dinamikusan fejlődött a kosárlabdasport, még edzőváltásra is sor került. Megérkezett a MESTER: Tóth János (Janika). Komoly munkára fogta őket, fejébe vette, hogy megtanít mindenkit kosárlabdázni. Az őskort (hőskort) leszámítva, a fűzfőgyártelepi kosárlabdázás tehát az ő színre lépésével kezdett igazán fejlődni. Közben tovább bővült a csapatlétszám. Jött Schleicher Imre (Öcsi, most Slim bácsi), Oszvald Sándor (Csoszogó), akivel erősödött a csapat magasságban is. Tóth János meghatározó szerepet játszott abban, hogy a csapat lassan igazi közösséggé fejlődött. Hozzászoktatta őket ahhoz, hogy minden városban, ahol mérkőzéseik voltak, nézzék meg a nevezetességeket, és soha ne menjenek el közömbösen az értékek mellett.

Kertész Iván az az ember, akiről elmondható, hogy a kosárlabdáért és a családjáért él. Jó játékos volt, nagyon jó csapattárs, kiváló barát, edzői munkáját sem lehet figyelmen kívül hagyni. Szervezőként is elévülhetetlen érdemei vannak, ő szervezte az utánpótlást, a május elsejei mini kupákat és a nemzetközi Balaton bajnokságokat, mely a mai napig is elképzelhetetlen nélküle. Pöcöge Péczely Péter is a hatvanas években kezdte a pályafutását. Valójában nem is volt igazi kosaras termetű, de ha ő ugrott a labdáért feldobásnál, hiába volt az ellenfele nála magasabb, majdnem mindig ő ütötte el a labdát. Peti meghatározó játékosa volt a csapatnak.

Az egyre lendületesebben fejlődő szakosztály működése lehetetlen lett volna intézők, társadalmi munkások és "szponzor" nélkül. Intézők: Csepregi Irma, Gálos Csaba, Mándity József, Vati István, id. Irma komolyan, felelősséggel látta el feladatát. A hatvanas-hetvenes években a kosárlabda szakosztály fejlődése szívügye volt a szakosztálynak és a politikai vezetésnek egyaránt. Gaál Antal (Tóni) a Kísérleti Üzemben biztosított munkahelyet jó pár kosarasnak. A kosarasok munkája egyre tudatosabb és szervezettebb lett, a szakosztály további sorsáról pedig maguk az edzők és a statiszták mesélnek.

Szabóki Sándor, aki játékosként a csapat egyik meghatározó egyénisége, sokáig kapitánya, majd edzője is volt, kiemelte, hogy Fűzfőre került Tóth János, aki korábban Szombathelyen NB II-ben játszott, és kérésére elvállalta a férfi csapat edzéseinek vezetését. Fontosnak tartották, hogy jó közösséget alakítsanak ki, mert az volt a véleményük, hogy kiemelkedő eredményeket csak megfelelő morális háttér esetén érhetnek el. Munkájuknak hamar élvezhették gyümölcsét is, mert 1964-től férfi csapatuk az NB. II.-ben szerepelhetett. Íme az első fűzfői NB. II-es kosárlabda csapat névsor: Mihályfi István, Valaczkai Ferenc, Pongrácz György, Góg László, Kiss Sándor, Sipos István, Schleicher Imre, Jenei Béla, Szabóki Sándor.

Ezzel lerakták a Fűzfői Atlétikai Klub egyik legeredményesebb szakosztályának alapjait. Gyermekcsapataik éveken keresztül az úttörő olimpiák országos döntőinek résztvevői, sőt helyezettjei lettek, szakosztályuk az NB. II-es szereplés mellett utánpótlás neveléséről vált híressé. Az úttörő lányokat - és egy kicsit saját magát is - Szabóki Sándor mutatta be. 1963 őszétől már a FAK színeiben játszott, majd a következő évtől az NB. II-ben szerepeltek. A fűzfői lány - tehát általános iskolás korú - kosárlabdások legeredményesebb időszaka a ’70-es évek végén volt. Ez a leánytársaság döntően hozzájárult ahhoz, hogy néhány éven keresztül NB. A szakosztály szisztematikus utánpótlás nevelési koncepciója a ’60-as, ’70-es években hozta meg leglátványosabb eredményeit.

1964-ben indult először a fűzfőgyártelepi kosárlabda csapat az Úttörő Olimpián. Ettől az időponttól számítható az úttörőcsapat sikersorozata. Ezeken a versenyeken a gyerekek számtalan kemény csatában vettek részt, és nem véletlen, hogy közülük többen a felnőtt csapat erősségei, sőt NB. I-es játékosok lettek.

Az „úttörők” közül, akik felnőtt korban, magasabb osztályban is folytatták:

• Soós Imre
• Csomai testvérek
• Erdősi Sanyi
• Jáhny Csaba
• Szőcs Pali
• Karácsonyi Tamás
• Dragodán Miki
• Novothny Ottó
• Boros Sanyi

Akik „játékos karrierje” az ifjúsági kor után nem folytatódott:

• Lajosfalvi Józsi
• Blénesi Tibi
• Simon Pisti
• Pongrácz Pisti
• Falaky testvérek
• Czeglédi Otti
• Czilli Gyuszi
• Marosi Tibi
• Horváth Gyuszi
• Bakonyvári testvérek
• Szegedi Laci
• Takács Laci

1978-tól 1981-ig lányokat edzett Szabóki Sándor. Legjobb eredményük: 1978, országos második helyezés az úttörő olimpián. A játékosok névsor: Nyirő Ágota, Székely Márta, Németh Erika, Csurgai Anita, Gyarmati Judit. 1979-81-ben megyei első és második helyezéseket értek el. Meghatározó játékosok voltak: Kislaki Éva, Bacskai Judit, László Gabriella. 1985-től 1988-ig valószínűleg a fűzfői kosárlabda legsikeresebb és legtehetségesebb 14-17 éves csapata volt, amely sikerrel vette fel a küzdelmeket korosztálya legjobbaival. Eredményeik: OSK területi döntőjébe jutás. Az ellenfelek: Csepel, Bp. Honvéd, Videoton. A Csepel ellen győztek is. Az úgynevezett „hat város” (Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Körmend, Kaposvár, Sopron, Fűzfő) tornáján is rendszeresen a második-harmadik helyen végeztek. 1988-91-ben fiúkkal dolgozott, és bár ez az időszak eredményekben nem volt gazdag, rengeteg gyermek kezdett el kosárlabdázni (12-16 éves korig), rendszeresen húsz fő körül vettek részt az edzéseken Bakó Zsuzsa testnevelő tanárnak köszönhetően. Sikereik: megyei I-III. 1993-tól 1995-ig tehetséges serdülőkkel foglalkoztak.

Zsolnay Gyöngyi: Egy kosárlabda-legenda pályafutása és öröksége

Zsolnay Gyöngyi, akinek pályafutása a magyar kosárlabda kiemelkedő fejezetét jelenti, 1974. szeptember 23-án született Oroszlányban. Három éves korában Kecskemétre költöztek, ahol 10 évesen kezdett el kosarazni. Itt lett élvonalbeli, majd válogatott játékos. Az érettségi után, 1993-ban igazolta le a PVSK, ahol két diósgyőri idényt leszámítva 2001-ig játszott. Itt érte el karrierje legnagyobb sikereit, egy nagyszerű közösség tagja lehetett. A PVSK volt az ország legjobb csapata, emellett európai viszonylatban is a legszűkebb elithez tartoztak. Felejthetetlen élmény volt számára az Euroliga 2001-es, messinai négyes döntője, ahol bronzérmet szereztek, és annyi pécsi szurkoló jött el buzdítani őket, hogy Olaszországban is otthon érezhették magukat. Együtt élt a csapat és a város, nagyszerű időszak volt az a pécsi kosárlabda történetében.

Zsolnay Gyöngyi négyszeres magyar bajnok és kupagyőztes, valamint Euroliga bronzérmes a PVSK-val. A magyar válogatottal kadett Eb-4., junior Eb-7., felnőtt Eb-12., és felnőtt világbajnoki 10. helyezést ért el. 1999-ben házasodott össze Tvrtkóval. 2001-ben hagyta abba a játékot egy sérülés, de leginkább a családalapítás miatt, majd Budapestre költöztek. Miután abbahagyta a játékot, edzősködni kezdett, először a BEAC-nál, majd Székesfehérváron a Fehérvár KC-nál és a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiánál.

2016-ban egy ösztöndíjprogram keretében négy székesfehérvári tanítványával két évre a Londonhoz közeli Hatfieldbe költöztek. Az Oaklands Wolves U18-as csapatával harmadikak, majd később Hertfordshire grófság U11-es válogatottjával elsők lettek. Munkáját elismerték, fél év után a brit U14-es válogatott edzői stábjába is bekerült. A britek a 2012-es londoni olimpiára fejlesztették a kosárlabdasportjukat és a fejlődésük azóta is töretlen. Sok külföldi, elsősorban amerikai és spanyol edzőt alkalmaznak, nagyon jó a képzés és a kiválasztás valóban a tudás alapján működik. A bajnokságuk erős és kemény, ma már az európai elithez tartoznak.

Zsolnay Gyöngyi a „Dobd a kosárba!”, az országos szövetség sportágat népszerűsítő programjának vezetője. Miután visszavonult, az edzősködés mellett Zsolnay Gyöngyi Kosárlabda Sporttábor néven táborokat is szervezett, erre pedig a szövetségnél is felfigyeltek. Felkérték a program vezetésére, 2011-ben kidolgozták a stratégiát, 2012. január 18-án pedig el is indult a projekt. Elsődleges céljuk a tömegesítés, a kosárlabda népszerűsítése, de fontos, hogy megtalálják a tehetségeket is, felkarolják és segítsék a továbbiakban a pályafutásukat. Jelenleg mintegy 200 általános iskola vesz részt benne, és a TAO-program segítségével egyre szebb eredmények születnek. Miután az ő generációja játékosként kiöregedett, hatalmas űr keletkezett a magyar női kosárlabdában, azóta viszont felnőtt egy tehetséges korosztály, amelyet éppen az ő generációja nevelt ki. A szövetség is támogatja a fiatalok fejlődését, hiszen a hazai élvonalban legalább a mérkőzések első félidejében kötelező egy 20 éven aluli magyar játékosnak a pályán lennie minden csapatban.

Saját bevallása szerint Zsolnay Gyöngyinek nincs példaképe, ő „Zsolnay Gyöngyi szeretne lenni!”. Ettől függetlenül természetesen vannak, akiket tisztel és akikre felnéz. Mindenekelőtt édesapját, Zsolnay Árpádot említi, becsületessége, rend- és családszeretete, pozitív életszemlélete őt is mindig inspirálta. Jelenleg a megyei szövetségnél dolgozik mentorként, valamint a „Dobd a kosárba!”-program egyik vezetőjeként. Játékosként meg kell említeni a tragikusan fiatalon elhunyt Horváth Jucit, aki Pécsen igazi kapitányként vezette a csapatot, segítette a fiatalokat. Játékosként Balogh Judit volt a legnagyobb ellenfele, kevesen tudtak annyit a játékról Európában, mint ő. A maiak közül Stephen Curry a kedvence, aki nem elsősorban fizikális képességeivel, hanem zsenialitásával és kiemelkedő játéktudásával emelkedett a legnagyobbak közé. A megfelelő alapok lerakása nélkül nem lehet jó kosárlabdázókat képezni. Jelenleg az OSE Oroszlányok színeiben újra a pályán van a megyei bajnokságban, emellett edzőként is tevékenykedik az U12-es és fiatalabb korosztályú lánycsapatoknál. Tvrtkóval a sok utazás soha nem okozott problémát, a gyerekek pedig ebben a miliőben nőttek fel, már ők is hozzászoktak ehhez az életstílushoz.

Zsolnay Gyöngyi pályafutásának főbb adatai

tags: #budai #gyongyi #kosarlabda

Népszerű bejegyzések:

• ismerje meg a Kaposvári Hallássérült Röplabda Csapat sikereit
• Bulgár Parva Liga
• Részletek a Bayern Nürnberg elleni meccséről
• Motta kihívásai és eredményei a Juventusnál
• Az NFL legnagyobb irányítói