A nemzetközi futballmérkőzések története és a magyar hozzájárulás
A labdarúgás, mint globális jelenség, a világ minden táján milliókat mozgat meg és tart lázban. Története hosszú és fordulatos, tele van legendás mérkőzésekkel, hősies alakításokkal és felejthetetlen pillanatokkal. Különösen érdekes látni, hogyan fejlődött a játék az évszázadok során, és hogyan vált az egyszerű labdázásból szervezett, nemzetközi sportággá, majd hogyan jelentek meg a közvetítések, melyek révén az események széles közönséghez jutottak el.
A labdajátékok eredete és fejlődése
A labdajátékok gyökerei mélyen a történelemben fekszenek, már a XVII. században is találunk feljegyzéseket olyan helyi játékokról, mint a "hurling" vagy a "cnapan", melyek meglehetősen régiesek, ám felülmúlhatatlan vadsággal űzték. A "cnapan" passzolós játék volt, kerek fagolyóval játszották, de a mezítlábas résztvevők nem idegenkedtek a rúgástól sem. A footballra jellemző finomságok mégsem alakulhattak ki, mivel a meccsen nem kevesebb mint 1-2 ezer ember is részt vett, és hegyen-völgyön át zajlott, gyakran eredményezett maradandó súlyos sérülést, nem ritkán halált is.
A modern futball szabályainak kialakulása a XIX. században kezdődött. Az angliai Rugby városában egy futballmérkőzés alatt William Webb Ellis felkapta a labdát és berohant a kapuba, ott letette a labdát, majd felkiáltott: Gól!!! Akkoriban a szabályok még teljesen kialakulatlanok voltak, de a labda kézzel való fogása akkoriban is tiltott volt. Ennek ellenére a többieknek tetszett az új játék, és ettől kezdve ez lett a "Rugby football", azaz a Rugby városának szabályrendszere szerint játszott futball.
A "Tom Brown Iskolásévei" című, 1857-ben íródott regény megidézi ifjúságának rugbyjét és lerója tiszteletét a reformer főigazgatónak, Dr. Thomas Arnoldnak. A részletesebb vizsgálat, amit Arnold regényében nyújt, megemlíti a pályát, a kapukat, az ovális, bőrcikkekből varrt labdát. A bedobás és a tolongás csakúgy helyet kap, mint a touch down és a cél + gól. Ezek a szabályok érvényben voltak akkor is, amikor Ellis látogatta az iskolát az 1820-as években.
A szabályok egészen addig parázs viták tárgyát képezték, amíg a XIX. század közepén két teljesen külön kódexben le nem rögzítették őket. Ekkoriban két főcsoportra lehetett osztani a Footballt ápoló iskolákat: az egyik, a híres "Rugby" vezetése alatt, a labda utáni szaladást és kapkodást megengedte, míg a másik csoport, az Eton, Harrow és Westminster hirhedt iskoláival, a labdának kézzel érintését és a labdával való szaladást tiltotta. Egy e téren megindult reform-mozgalom lassanként megteremté gyümölcsét és "Association" név alatt egy Football-szövetség jött létre, mely a második csoport fő elveit magáévá téve a különféle szabályokat s elütő szokásokat egyöntetű codex-é alakítá s XIII. cikkben összefoglalá. Így most Angliában kétféle rendszer szerint űzetik a játék: a "Rugby" és az "Association"-szabályok szerint.
A "rugby" gyorsan terjedt az országban a gimnáziumok és egyetemek körében. 1859-ben megalakult az első rögbi klub, a Guy's Hospital Rugby-Football Club. Ezután felgyorsult a sport hivatalossá válása. 1863-ra datáljuk a legrégebbi klubmeccset, a Blackheath és Richmond közöttit. Az angliai Rugby Football Union (RFU) 1871. január 26-án, Londonban, a Pall Mall étteremben tartotta ünnepélyes megnyitó ülését, melyen 20 klub vett részt. Két hónappal később pedig az első nemzetközi mérkőzést is lejátszották Skócia és Anglia között Edinburgh-ben, 20-20 fővel. Mivel bíró nem volt, mindkét oldalon a kijelölt kapitány lett a döntőbíró a vitás kérdésekben. Ezt a rendszert az RFU is megtartotta a még ebben az évben kiadott szabálykönyvében.
Az amerikai futball - vagy ahogy az USA-ban és Kanadában egyszerűen hívják: futball - a rögbiből kifejlődött csapatjáték. Az első amerikai foci meccset 1869. november 6-án játszották két egyetemi csapat, a Rutgers és a Princeton között - még kialakulatlan szabályokkal.
Az első nemzetközi labdarúgó-mérkőzések
150 éve, 1870. március 5-én rendezték a futballtörténelem első nemzetközi mérkőzését, egy nem hivatalos találkozót Anglia és Skócia csapatai között. Az angoloknak az FA-kupa későbbi atyját, Charles W. Alcockot vagy R.G. Grahamet kellett felkeresniük, a skótoknak pedig az angol futball egyik meghatározó alakját, Arthur W. A rövid határidő és a londoni helyszín eléggé behatárolta a jelentkezők sorát, a vendég skót válogatottba kivétel nélkül Londonban élő skótok jelentkeztek.
Az 1870-es mérkőzésről például a The Sporting Gazette 1870. március 12-i száma számolt be. Ekkor még 0-0 volt az állás, a nagyjából 5-600 fős tömegnek viszont nem kellett még egy gól nélküli félidőt végignéznie, mert a 75. percben Robert Crawford szerzett vezetést Skóciának, majd Alfred J. Baker alakította ki az 1-1-es végeredményt a 89. percben. Az 1870-es meccset még három nemhivatalos mérkőzés követte Anglia és Skócia között, mire 1872-ben lejátszották az első hivatalos nemzetközi futballmérkőzést.
A sportközvetítések hajnala
Ki hinné, hogy 109 éve már történtek próbálkozások egy mérkőzés közvetítésére, persze a kor lehetőségeit figyelembe véve. 1919-ben már fejlődött annyit a tudomány, hogy egy mérkőzésről táviratokat küldtek Dallasba, amelyeket egy kísérleti rádióadón fel is olvastak. Arról megoszlanak a vélemények, hogy melyik volt az első élő sportközvetítés, az biztos, hogy 1919-ben már voltak ilyen próbálkozások.
A játékok eseményeit Németországban hangosfilmes technikával 16 napon keresztül voltak képesek élőben közvetíteni Hamburgba, Lipcsébe, Münchenbe és Nürnbergbe. Ez volt a világ első élő televíziós sportadása, amely az 1936-os olimpiai játékokon valósult meg. Az első színes tévés sportközvetítés 1955-ben történt. A fejlődés azóta töretlen, és megállíthatatlan, bár azt persze egyelőre még nem tudja, mint a szuperlassítás, amely révén elképesztő pillanatok szemtanúi lehetünk.
A magyar sportközvetítés megszületése és történelmi pillanatai
A labdázás már a 19. század végén megjelent Magyarországon. Egy 1911-es Sporthírlap cikk szerint "az a társaság, mely most huszonegy éve összeállt, mégpedig egyedül azzal a törekvéssel, hogy labdázni fog - s csak magyar játékot -, meg kell adni, hogy kezdeményezők, az úttörők bátorságával bírtak." A társaság eleinte kifutót (méta), kótyát, bennforgót és más effélét játszott. Később, amikor egyik társuk Drezdából hazatérve bemutatta a footballt, az egy csapással meghódította őket a szenvedelmes, érdekes, izgató játék. Az ekkor még néhány száz fős közönség hirtelen ezernyi tömegekben feketéllett a töltéseken, és hangos zsivajjal, a tetszés vagy nem tetszés sokféle nyilvánításával kísérte a játékot, szakasztott úgy, mint ma.
Ahogy a Rubicon folyóiratban Názer Ádám összefoglalta „A rádiós sportközvetítések hőskora” című írásában, az első közép-európai sportközvetítés egyben az első magyar vonatkozású futballközvetítés is volt. Ami a magyar történelmet illeti: 1928-ban volt egy első próbálkozás, amikor a technikai feltételeket megteremtették, de a mérkőzés kezdete előtt a kommentátornak felkért sportújságíró, megriadva a feladattól, taxiba pattant és elhagyta a stadiont. Az első futballközvetítésre 1930. október 26-án került sor.
Az első külföldi tudósítás Machán Tibor nevéhez fűződött, aki 1930-ban a bécsi Rapid-Hungária mérkőzésről tudósított rádióban.
Kis magyar világ a bécsi döntések után – M5 História, 2023. szeptember 9.
Az Évszázad Mérkőzése és az 1954-es Világbajnokság
Az évszázad mérkőzését 1953. november 25-én játszották Anglia és Magyarország között (Anglia-Magyarország 3:6). Miután Magyarországon akkor még nem volt televíziózás, a mérkőzést Szepesi György legendás kommentálásával a Magyar Rádió közvetítette. A képfelvétel alá Szepesi György rádióközvetítését illesztették hangnak, rajta kívül az Aranycsapat akkor még élő tagjai emlékeztek vissza a történtekre. A meccset Szepesi György halálának napján, 2018. július 25-én ismét műsorra tűzték.
Az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságon a magyar válogatott, az Aranycsapat, történelmet írt. A negyeddöntőben találkoztunk Brazíliával; június 27-én a berni Wankdorfstadionban, 60 ezer néző előtt zajlott a mérkőzés. A sérülés miatt a csapatból kimaradó Puskás Ferenc nélkül is mindkét félidőt 2:1-re megnyertük az előző világbajnokság ezüstérmese ellen, így 4:2-es végeredménnyel jutottunk az elődöntőbe. Hidegkuti Nándor, majd Kocsis Sándor találatával már a 9. percben 2:0-ra vezettünk, a 18. percben Djalma Santos 11-esből talált be. A második félidőben Lantos Mihály ugyancsak 11-esből növelte a magyar csapat előnyét, majd Julinho révén 3:2-re módosult az eredmény, de Kocsis a 88. percben még egy gólt szerzett.
| Dátum | Helyszín | Eredmény | Gólszerzők (Magyarország) | Gólszerzők (Brazília) | Nézőszám |
|---|---|---|---|---|---|
| 1954. június 27. | Wankdorfstadion, Bern | Magyarország 4:2 Brazília | Hidegkuti, Kocsis (2), Lantos | Djalma Santos, Julinho | 60 000 |
A mérkőzésen a brazilok meglehetősen durván játszottak. D. Santos 11-es gólja után például így jellemzi a lap a játék általános képét: „Egyre több a szabálytalanság. A brazilok erőszakosan igyekeznek eredményt elérni, igen sokszor használják a könyöküket.” Majd a magyar 11-es gól után: „Nagyon jókor jött ez a gól, a mieinket erősen megnyugtatja. Annál inkább feldühödnek a brazilok."
A másnapi, június 28-ai számában a Szabad Nép a negyedik, utolsó oldalán számolt be viszonylag nagy terjedelemben a mérkőzésről. Valószínűleg a lapnál szokásos szerkesztési elvek miatt nem kerülhetett a tudósítás rögtön a címlapra, ahol ebben a számban arról volt szó, hogy a Párt vezetésének egy évvel korábbi, „történelmi jelentőségű” határozata „új szakaszt nyitott meg népi demokráciánk fejlődésében”. A sportoldalon aztán részletes leírás volt olvasható a mérkőzés minden egyes említésre érdemes momentumáról. A Népszava június 29-én a hatodik oldalon foglalkozott az eseménnyel. Terjedelmesebben szólt a lap a brazilok mérkőzés utáni, több mint sportszerűtlen viselkedéséről. Moreira Zézé, a brazil válogatott szövetségi kapitánya, aki maga is kivette a részét a verekedésből, másnap azért elismerte, hogy „a jobbik csapat győzött”.
A Népsport június 28-ai számában az első két oldalt csaknem teljesen a világra szóló győzelemnek szentelte. A sportnapilap részletesen foglalkozott a mérkőzés előkészületeivel, a magyar és a brazil csapat közvetlen készülésével, a magyar válogatott némileg szokatlan összeállításával, a játékosok külön feladataival, a brazil csapat ellen alkalmazandó taktikával és az egységes csapatmunka szükségességével. Ezt követően a Népsport szinte minden lényeges momentumra kiterjedően ismertette a meccs lefolyását. Beszámolt a brazilok viselkedéséről is, amikor megtámadták az öltözőbe vonuló győztes magyar csapatot, majd pedig a magyarok segítségére siető svájci rendőröket is. Harold Palmer angol újságíró szerint is a magyar csapat teljes mértékben megérdemelten győzött. A FIFA végül egyszerűen szemet hunyt a történtek felett, és a botrány egyik résztvevőjét sem büntette meg.
A diktatúrákban különösen fontos volt, hogy az élsport kiemelkedő eredményeket érjen el, hiszen ezt felhasználták a rendszer legitimációjához. Jelentős sikerek alkalmával találkozunk olyan közleményekkel, amelyekben sportolóink „spontán megnyilatkozó” hálájukat voltak kénytelenek kifejezni a sajtóban is a Párt és annak vezetői iránt. Szerencsére a sporteseményekről szóló közvetlen beszámolókban általában nem kapott helyet a Párt dicsőítése, a sporteredményekben való szerepének a hangsúlyozása.
Puskás Ferenc és az Aranycsapat öröksége
Az Aranycsapat és annak kapitánya, Puskás Ferenc, a magyar és a nemzetközi futballtörténelem legendás alakjai. Húsz évvel ezelőtt, 2002. augusztus 21-én nevezték át az 1953-ban megnyitott nemzeti stadiont Puskás Ferenc Stadionra. Puskás Ferencről szóló könyvek, eredeti Puskás-mez, az Aranycsapat korát idéző, nyomtatott aláírással díszített bőrlabda, kulcstartó, üdvözlőkártya, zászló és még egy sor kedves ajándék emlékeztet a legendára.
A Puskás Ferenc-díj, amelyet az év legszebb góljáért ítélnek oda, nemzetközi szinten is elismert. Első magyarként Zsóri Dániel nyerte az elismerést. Puskás Ferencről elnevezett teremben jártak magyar sportújságírók az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) svájci főhadiszállásán. A World Sports Legends Award (WSLA) 2019. évi posztumusz díjazottja Puskás Ferenc lett, amelyet "a sport Oscarjaként" is említenek.
Nemcsak a stadionok és díjak őrzik az emlékét, hanem a fiatal tehetségek is: a Puskás-Suzuki-kupa, melyen az idén már nyolc korosztályos csapat vesz részt, a felnövekvő generációk számára biztosítja a lehetőséget, hogy a legendás kapitány szellemében fejlődjenek. Rajzfilm készül Puskás Ferenc gyerekkoráról, ami tovább viszi a legendát a jövő nemzedékeinek. Puskás Ferenc emléke és az Aranycsapat öröksége tehát ma is élő és inspiráló erő a magyar és a nemzetközi labdarúgásban egyaránt.
tags: #tudositas #egy #nemzetkozi #futball #merkozesrol
