A Budapesti Legyőzhetetlen Feketék Kosárlabda Klub 30 éve: Sport, Nevelés és Közösség
A BLF Kosárlabda Klubot egy, a sportág iránt elhivatott baráti társaság alapította 1994-ben, vagyis idén már 30 éves. A BLF, vagyis a Budapesti Legyőzhetetlen Feketék az elmúlt 30 évben 150-200 XV. kerületben élő, tanuló gyermek és felnőtt számára jelentette a rendszeres, magas szakmai színvonallal irányított kosárlabdázás lehetőségét. Ez a kerek, sikerekben gazdag harminc évet a 2024-2025-ös bajnoki szezon során több alkalommal is megünneplik.
Jubileumi Villámtorna a 30. Évforduló Alkalmából
A BLF Kosárlabda Klub a 30. évforduló alkalmából most egy villámtorna keretén belül ünnepli meg ezt a jelentős mérföldkövet, ahova néhány baráti sportszervezet U16-os csapatát hívták meg. A torna kiváló alkalmat biztosít a fiatal tehetségek számára, hogy összemérjék tudásukat és sportszerű keretek között versenyezzenek.
- Dátum: 2024. október 28-30.
- Helyszín: 1151 Budapest, Bogáncs u. 51-53. (Hanga Ádám Terem)
- Korosztály: U16 - kadett (2009/2010-es születésű játékosok)
A tornát Budapest Főváros XV. kerülete is támogatja, ezzel is hangsúlyozva a helyi közösség és a sport iránti elkötelezettségét. A rendezvény nemcsak a kosárlabda népszerűsítését szolgálja, hanem a klub harmincéves múltjára is méltóképpen emlékezik.
A Gyermek Sportolók Jogai: Az Egészséges Fejlődés Alapjai
A BLF Kosárlabda Klub filozófiájában kiemelt szerepet kap a gyermek sportolók egészséges fejlődésének támogatása. Ez a megközelítés szorosan illeszkedik az UNESCO Genfben, 1992-ben megfogalmazott alapelveihez, amelyeket Könye Zoltán fordított olasz eredetiből 2014-ben, Alan Stein írása alapján. Ezek az elvek a fiatal sportolók jólétére és sportszerű nevelésére fókuszálnak:
Joga van sportolni: ha egy gyermek arra vágyik, hogy egy általa választott sporthoz közelítsen, a felnőtt nem gátolhatja meg ebben, de fel kell ajánlania a neki megfelelő legjobb lehetőséget. Hány túlsúlyos, kevésbé ügyes, rossz természetű vagy neveletlen gyermeket küldtek el a sporttól?
Joga van élvezni a játékot: el kell fogadni azt a módot, ahogyan az adott életkorban játszanak. Néha a gyerekek saját szabályokat találnak ki csak azért, hogy változatos legyen a játék. A gyerekek a változatosságot, a "játékos" viselkedést keresik. Amikor egy 12-13 éves gyermek otthagyja a sportot, ez leggyakrabban a sport körüli légkör túlzott komolyságának tulajdonítható, és az unalomnak amit az edzések alatti gyakorlatok okoznak. Ne feledjük, hogy a "sport" szó eredeti jelentése (az ófrancia "deportes") a szórakozás tudománya.
Joga van egy egészséges környezet kedvezményezettjének lenni: manapság, a versenysportban, a dopping elleni harc és a "fair play" a legtöbb sportszövetség közös célja. Ezeket a viselkedésmódokat fiatalon kell megtanulni egy egészséges sportolói környezetben. Sajnos ez nem mindig van így, elég ha az utánpótlás csapatok edzőinek a játékvezetőkkel szemben mutatott tetteire és kijelentéseire gondolunk.
Joga van hozzá, hogy méltósággal bánjanak vele: a gyermek nem egy alsóbbrendű lény, és a felnőttnek nincs joga, hogy üvöltsön, büntessen, fenyegessen. Fiatal korban a sport nem kellene, hogy frusztráció és csalódás forrása legyen, hanem az örömé és a fejlődésé. A felnőttre vár a feladat, hogy megteremtse a megfelelő feltételeket ezen cél eléréséhez.
Joga van hozzá, hogy megfelelő (kompetens) emberek kísérjék és eddzék a neki megfelelő edzésprogram követése közben: fel kell ismerni, hogy aki fiatalokkal foglalkozik időt és jószándékot fektet be gyakran anélkül, hogy bármit kérne cserébe. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell ismernie az alapelveket a fiziológiai és pszichológiai fejlődéshez azért, hogy meggátolja a nagyobb hibákat. Sajnos még mindig megvan az a tendencia a sportegyesületeknél, hogy a legfiatalabb atlétákat kevésbé kompetens edzőkre bízzák, nyilvánvalóan kevés sikerrel a sport és a nevelés tekintetben is.
Joga van hozzá, hogy összemérje tudását hasonló erőt képviselő fiatalokkal: természetesen fontos, hogy egy fiatal találkozzon a sikertelenséggel a sportban. Mindazonáltal ha állandóan olyan ellenfelekkel találkozik, akik nem az ő szintjén vannak, akkor a tapasztalatai alapján vagy tehetetlennek, gyengének, vagy legyőzhetetlennek hiszi magát. Nevelési szempontból mindkét megközelítés káros.
Joga van megfelelő versenyeken részt venni: vannak pozitív példák, hogyan lehet tiszteletben tartani ezt a jogot. Sok sportágban bevezették a kifejezetten fiataloknak szánt versenyeket (mini-tenisz, mini-kosár, mini-foci...). versenyek, amik figyelembe veszik a gyermekek és fiatalok fejlődési sajátosságait.
Joga van a saját sportágát a biztonsági szabályok betartásával gyakorolni: meg kellett állapítanunk, hogy túl gyakran történnek elkerülhető balesetek vagy edzés közbeni túlterheléses sérülések a felnőttek hanyagságából. Mindazonáltal el kell ismerni, hogy az utóbbi években jelentős előrelépések történtek ebben az ügyben (megfelelő környezet kiépítése, orvosi tanácsok, nyújtási gyakorlatok..)
Joga van a megfelelő pihenőidőhöz: olyan jól kiegyensúlyozott edzésprogramot kell összeállítani, amely biztosítja a sportolónak a regenerálódást. Ez azt is jelenti, hogy az iskolai szünetekben az edző biztosítja a játékosoknak a szükséges pihenőidőt nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is, és nem viszi túlzásba az edzéseket.
JOGA VAN NEM BAJNOKNAK LENNI: Sokszor egy gyermeket nem csak az erényei, versenyzői képességei és az eredményei kiválósága alapján ítélik meg, hanem - és leginkább - a korlátai és a tapasztalatlansága miatt. Ha a fiatalnak van tehetsége és akaratereje, akkor joga van bajnoknak lenni, de nem azért, mert a szülei, edzői ezt így akarják.
A Szülők Szerepe a Fiatal Kosárlabdázók Támogatásában
A gyermek sportolók fejlődésében kulcsfontosságú a szülők szerepe. A kosaredzo.hu oldalon Alan Stein írása alapján összefoglalt irányelvek segítenek a szülőknek abban, hogy a legkonstruktívabban támogassák gyermeküket a sportban, hozzájárulva ezzel a BLF célkitűzéseihez is.
Felelősségtudatos Szülői Magatartás Alapelvei
- Vegye tudomásul, hogy ez a gyermeke kalandja - nem az Öné. Ne tekintse önmaga megvalósításának. Legyen támogató és bátorító szülő.
- Az edzők a kedvenceiket játszatják. A kedvenceik azok, akikkel nagyobb eséllyel nyerhetnek, akiknek kitűnő a hozzáállása, akik minden nap keményen dolgoznak, akik elfogadják a szerepüket (függetlenül attól, hogy mi az). Ha azt hiszi, hogy az edző nem kedveli a gyermekét, gyermekénél valószínűleg a fentiek közül egy vagy több területen hiányosságok mutatkoznak.
- Az edző nyerni akar. Ahogy a mérkőzés előrehalad, az edző nyerni akar. Nagyon nyerni akar. Ha gyermeke segíteni tudja a csapatot, játszani fog. Ha nem tudja segíteni, nem fog játszani.
- Az edző többet lát a gyermekből. Az edző az esetek többségében jobban meg tudja ítélni, mennyi játékidő jusson gyermekének, mert ő többet lát a gyermekből. Az edző látja az edzéseken, az értékeléseknél, a mérkőzéseken, míg a szülő korlátozottan kap csak képet gyermekéről, hiszen csak a meccseken látja.
- Tisztelje az edző szakmai tudását. Az edző tapasztalatban és szakmai tudásban az esetek többségében a szülők felett áll, ezért helytelen számon kérni tevékenységét, vagy megkérdőjelezni a tehetség felismerését.
- Ne adjon utasításokat a pálya széléről! Gyermekének csak az edző utasításait kell a pályán hallania. Szurkoljon neki, de ne adjon utasításokat. Az nem az Ön dolga.
- Az edzőnek a csapat érdekeit kell néznie. Ön a világon mindennél jobban szereti gyermekét, mindig a legjobbat akarja neki, ami érthető és elfogadható. Ugyanakkor az edzőnek azt kell tennie, ami a csapatnak a legjobb. Sok esetben azonban az, amit Ön szeretne és az, ami a csapatnak a legjobb, nem vág egybe.
- Kerülje a tabu témákat az edzővel. Soha ne akarja az edzővel megvitatni gyermeke játékidejét, a stratégiát és ne beszéljen vele más gyermekről. Ez a három terület tabu. Az edzővel való gyakori beszélgetés nem fog gyermekének több játékidőt eredményezni. Egy edző sem mondta még: „Többet kellene játszatnom Pistikét, mert a mamája úgy gondolja, hogy keveset játszik.”
- Bátorítsa gyermekét a közvetlen kommunikációra. Bátorítsa gyermekét, hogy közvetlenül az edzővel beszéljen, ha bármilyen kérdése vagy problémája van. Szülőként Ön is részt vehet a beszélgetésen, de csak mint megfigyelő, a beszélgetésnek gyermeke és az edző között kell lezajlania.
- Ne ássa alá az edző tekintélyét. Ne ássa alá az edző tekintélyét a mérkőzésről hazafele, vagy a vacsoraasztalnál. Az olyan megjegyzések, mint: „Az edződ azt sem tudja, mit csinál” vagy „Nem hiszem el, hogy csak ennyit játszol” nem vigasztalják gyermekét (bár minden bizonnyal ez a szándéka), ellenben rossz hozzáállást eredményezhetnek, vagy kifogásként szolgálhatnak, és ezek egyike sem kívánatos.
- Tanítsa meg gyermekének a tanulás fontosságát. Ha gyermeke kevesebbet játszik annál, mint amennyit szeretne, vagy a csapat elveszít egy szoros mérkőzést, használja fel a tapasztalatot és tanítsa meg gyermekének, mit kell tennie, hogy a jövőben ez másképp legyen.
- Ne szidja a játékvezetőket! Ezzel rossz példát mutat és nevetségessé teszi magát. A játékvezetők igyekeznek jól végezni a munkájukat, és az esetek többségében jobb helyzetből látják a játékot és jobban tudják a szabályokat, mint a szülők. Még egy játékvezető sem mondta, hogy: „Megállítsuk a játékot? Elnézést kérek mindenkitől. Annak a hangos anyukának a lelátón igaza van, a fiát tényleg faultolták az előző támadásnál.”
- Fókuszáljon a sportolás élvezetére, ne a profi karrierre. Nagyon valószínűtlen, hogy gyermekéből profi játékos lesz. Az igazság az, hogy a gyerekek közül csak nagyon kevesen fognak a kosárlabdázásból élni. Hagyja tehát, hogy a gyermek élvezze a sportolást, hiszen az hamarabb véget ér, mint gondolná. Használja fel a kosárlabdázást arra, hogy gyermeke olyan tapasztalatokat szerezzen, melyek később, felnőttként hasznosak lesznek számára.
- Ne gyakoroljon nyomást gyermekére. Biztassa, ösztönözze, hogy jobb akarjon lenni, de ne kényszerítse plusz dobóedzésre, vagy erősítésre. Ezt neki kell kezdeményeznie, nem Önnek.
tags: #budapesti #legyozhetetlen #feketek #kosarlabda #klub #sportegyesulet
